Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-14 / 215. szám

1979. szeptember 14. • PETŐFI NÉPE • S Budai László Viktor-díjas Óvodapedagógusok lesznek ÚTTÖRŐÉLET — Tíz-tizenöt éve játszották Kecskeméten a Bu­dapesti tavaszt? Halványan emlékszem erre az elő­adásra, de most is előttem van Budai Laci, A kol­dus. Mindössze néhány percig tartózkodott a szín­padon, néhány szót szólt mindössze, néhány dalla­mot dúdolt, máig sem felejtettem, örülök, hogy végre „hivatalosan” díjjal is elismerték tehetségét, igyekezetét. Régi bérlettulajdonos barátomon kívül sokan örültek a szerény színész Viktor-díjának. Hozzá­nőtt a társulathoz, mint Fellner és Helmer díszes épülete a városhoz. A harminckilencedik évadját kezdi a Katona József Színházban. Játszik az első bemutatón, természetesen. Most is csak ritkán lát- szódik majd, a szövege sem sok. Messze a premier, de már él benne a figura. Hosszú pályafutása so­rán kapott már hasonló feladatokat, könnyedén „odakenhetné a figurát”, de szeretné meglepni a közönséget. Kitalált már valamit, hallgat róla, még nem beszélte meg a rendezővel. Erre mindig ügyelt, tudván tudva, hogy ő tekinti át a játékot, érzi az összefüggéseket. Volt úgy, hogy őszintén dicsérték elképzelését, mégis lebeszélték róla, mert akkor a szükségesnél nagyobb figyelmet kapott volna szerepe, netán elterelte volna az ér­deklődést a mondandóról. Akkor elégedett igazán, ha egy-egy árnyalattal gazdagíthatja az előadás szövegét, ha a többiekre is figyelnek, míg a színpadon van, de őt is észreve­szik, mint a Pericles öreg halászaként, vagy az Olasz szalmakalapban. Kevés eszközzel, gyorsan teremt figurát, légkört. Vidám zenés játékokban érzi legjobban magát. (Pompás Zülfikar volt a Gül baba című operett­ben, és máig úgy tartják számon, mint a Gerolsteini nagyhercegség legfáinabb rendőrfőnökét.) Mivel a rendezők általában a főszereplőkkel győzködnek, saját maga építi föl a figurát. Turián Györgytől, ‘Seregi Lászlótól, Szőke Istvántól tudom, hogy egy-egy ötletével gyakran ■ felpezsdítette az előadást; nemcsak saját szerepét hitelesítette. Megbízható karakterszínész és ez nem kis do­log. Több kellene belőlük, több megbecsülés illetné őket. Szó ami szó, a kritika is sokszöveges szere­pekre ügyel, pedig nincs arányos összefüggés a. színpadon töltött percek és az alakítás jelentősége között. Én ezért örvendezek Viktor-díjának. A Móricz Lili által alapított kitüntetés éppen ezt a szüntelen teremtő készenlétét, alázatos szolgálatot méltányol­ja. A névadóra mindig számíthattak, mint a Bá­nyász Színháztól Kecskemétre került Budai László­ra. H. N. Kezdetben döbbent cso­dálkozással, vagy elnéző mosollyal vet­tek tudomást róluk. A lá­nyok csiklan­dós kuncogás­sal értékelték a tényt: két fiú, két „óvó bácsi” jelölt a kecskeméti Óvónőképző Intézetben. Volt aki meg­kérdezte: ti miért jöttetek ide? ... Aztán egy-két nap el­teltével — min­den megválto­zott körülöt­tük. Természe­tessé vált. ami amúgy is az volt a magyar óvodapedagógia több mint másfél százados történetében, képzési rendszerében. A pedagógiai pályák elnőiesedése csu­pán az elmúlt 'ötven évben következett be. A jelek szerint napjainkban kezdődik egy új és egészséges folyamat, visszaáramlás a régen férfifoglalkozások közé tartozó ta­nári, tanítói, óvodapedagógusi pályákra. Különösen ez utóbbi számít kuriózumnak. Óvóképzős csak férfi lehetett Am két évvel ezelőtt a hajdúböszörmé­nyi Óvónőképző Intézetben megjelent az „első fecske”, a kecskemétiben most ket­ten tanulnak, s az elkövetkező években egy­re több férfi jelentkezését várják felsőfokú óvodapedagógiai intézményeinkben. Nyugat- és Észak-Európában ma sem rit­kaság a férfi óvodapedagógus. Nálunk sem volt az. A magyar óvodapedagógia történe­tébe — legalább is kezdetben — szinte csak férfiak írták be a nevüket. Magyarország első óvodai nevelője férfi volt. (Kern Máté, a XIX. század első felében.) 1837-ben gróf Festetics Leo tolnai házában hozták létre — több lelkes férfiú támogatásával — az el­ső hazai óvóképzőt és gyakorló óvodát. Ve­zetője a „kisdedóvói tudomány” jeles ma­gyar szakembere: Wargha István. Ö ismer­te fel elsőként az iskolaelőkészítés fontos­ságát. Az általa vezetett intézet hallgatója csak férfi lehetett, hiszen a nők szakkép­zése akkoriban még képtelen gondolatnak tűnt. A tolnai képző első évfolyamának nö­vendékei valamennyien felsőfokú előkép­zettséggel rendelkeztek. Volt közöttük jo­gász, teológus, állatorvos, tanító, ügyvéd; sőt'még'katonai akadémiát végzett hallga­tó is. Többségük kitűnően beszélt legalább két nyelvet. „Bizonyítanunk kell” Lázas év eleji nyüzsgés fogad a kecske­méti Óvónőképző Intézetben. Tankönyv- vásárlások, ilyen-olyan befizetések, új óra­rend, és új fogadalmak — melyek időköz­ben elévülnek —, „rendszeresen fogok ta­nulni, nem a vizsga előtt két héttel” stb. — El ne felejtsd: módszertannal kezdünk holnap! — kiabál egy langaléta leányzó. A társa, a hóna alá szorított könyveket po- tyogtatva pöröly csak úgy zeng a folyosó. A két fiúval, Aranyos Zoltánnal és Ko­vács Gézával végre találunk egy csende­sebbnek minősülő zugot. Zoltán már tűkön ül, indulna haza Nagykőrösre. Mindennap vonattal ingázik. — Azt hiszem, a nagykőrösi gyermek- könyvtárban töltött egy év adta a végső indítást ahhoz, hogy ide jelentkezzem. A Hajrá, őrsök! kolléganőmmel együtt gyakran tartottunk játékos gyermekfoglalkozásokat. Észre net­tem. hogy a négy-hat éves korosztály szá­momra a legkedvesebb. Az óvónők rend­szeresen hozták a csoportokat, hogy idejé­ben megismerkedjenek a könyvvel, a könyvtár világával. — Ezt megelőzően hol dolgozott, mit ta­nult? — A váci Gépipari Szakközépiskolában érettségiztem 1977-ben, majd lakatosként helyezkedtem el. Szép fizetésem volt: há­rom és fél ezer forintot általában megke­restem. Hogy mennyi lesz a képző után a kezdői fizetésem? Talán kétezer-kétszáz forint. Amint látható: nem a pénz miatt jöttem... — A szülei mit szóltak? — Kezdetben furcsállották, aztán meg­szokták a gondolatot, Zoltán elviharzik, és a kecskeméti Kovács Gézával folytatjuk a beszélgetést. — 1978-ban érettségiztem a Bányai Jú­lia Gimnáziumbán. Egy évig a postán dol­goztam. majd felvételiztem a Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskolára. Becsületesen ké­szültem a felvételire, mégsem bizonyult elegendőnek a pontszámom. így ide irá­nyítottak. (Kovács Géza szülei pedagógusok, apai nagyapja tanító volt, nővére óvónő. A pél­dakép — Géza bevallása szerint — mind emberileg, mind szakmailag a pedagógus édesanya volt.) — Mi a legfontosabb jelenleg? — Itt most nekünk bizonyítani kell. El­méleti és gyakorlati szempontból egyaránt. Bizonyítani azzal, hogy jól tanulunk, és leszünk olyan kiváló nevelők, óvodapeda- góusok. mint bármelyik leány évfolyam- társunk. A jövő? Szeretnék továbbtanulni, munka közben, esti vagy levelező tagoza­ton, valamelyik pedagógiai felsőoktatási intézményben. A lényeg: a hivatás szeretete „Óvó bácsi.” Furcsa még leírni is a szót. (Lám, még a kifejezés is kitöröltetett né­hány évtized alatt a magyar köznyelvi szó­kincsből.) A nőket — fiatalokat és időse­ket egyaránt — óvó néninek szólítják az apróságok. Óvó néni az: akinek csacsog­nak. mesélnek, panaszkodnak, kedvesked­nek, sírnak, kényeskednek, akit „ellátnak” nap mint, nap kis életük minden bújával, örömével. Az óvó nénit, és ezentúl az „óvó bácsit” is, vagy más névvel illetve: óvoda- pedagógust. Ez azonban már a nyelvészek dolga. A lényeg ugyanaz: a hivatás mély­ről fakadó, igazi szeretete. Posváncz Etelka Az úttörővezetők Kecskeméten tartott országos konferenciáján jelentőségének megfelelően fog­lalkoztak a sportolás, testnevelés új lehetőségeivel, a tömegsport­programok és -akciók szervezésé­vel, hogy az a kisdobosok, illet­ve úttörők nagyobb tömegeit moz­gósítsa A konferencián hozott határo­zatok teljesítésének továbbra is egyik feltétele, hogy egyetlen őrsi és rajfoglalkozás se múljon el játék és sport nélkül! Az őrsök és a rajok programjának legyen állandó eleme a játékos spo' t- foglalkozás, hogy növekedjen álló- képességetek, önfegyelmetek, le-, gyetek a tanulásban és a munká­ban kitartóak. Ennek érdekében az Üttörőszö- vetség Or^ágos Tanácsa — az Edzett ágért tömegsport­mozga! telményeinek ered­ménye lséhez — meghir­dette őrsök tömegsport­akció Cél. mű: erősíteni kí­vánja jlás iránti termé­szetes kínálni a játékos sportolás, .netőségeket és a fi­gyelmet a XXII. nyári . olimpiai játékokra irányítani. A Hajrá őrsök akcióban a kis­dobos- és úttörőőrsök évfolya­monként vehetnek részt. Az ered­ményes y részvétel érdekében min­den rajban az őrsök között leg­alább négy alkalommal versenyt kell hirdetni az „Ügyesség—bá­torság” sportjátékokból. Az első- és második osztályosokat kivéve, az őrsöknek eredményesen kell részt venniök a házi futóverse­nyeken. Legalább egy őszi, és egy tavaszi túrát kell szervezni az őrsnek, á lakóhely környékén. A raj naplók, az Úttörőélethez küldött levelek és a helyszínen, a csapatoknál szerzett tapasztala­tok azt mutatják, hogy havonta átlagosan ‘‘•■ét őrsi foglalkozáson vesztek .: Ennek a foglalko­zásnál- . v’t észében a tanulás­sal, mo;' . i munkával kapcso­latos ven” válókat beszélitek meg — a fennmaradó, átlagosan 30 percet fordítjátok játékra, spor­tolásra. Ezt, a fennmaradó időt kell a továbbiakban jobban, cél­szerűbben kihasználnotok! Lehe­tőleg menjetek ki a szabadba! A közeli sportpályára, a játékudvar­ba, vagy akár az egyik őrsi tag­hoz, ahol udvar is van, és a szü­lők hozzájárultak az őrsi össze­jövetel ilyen formában történő le­bonyolításához. Használjátok ki a tél kínálta lehetőséget: szánkózásra, csúszká­lásra, hógolyózásra mindenhol van lehetőség. Ahol erre mód nyí­lik, ott korcsolyapályát is „önt­hettek” magatoknak. ’Csúszkálni azonban görkorcsolyával is lehet — ezt ne felejtsétek el! A moz­gást ügyesítő gördeszkát is egy­re több úttörő szereti meg, érde­mes valamennyiőtöknek megis­merkedni ezzel az olcsó eszköz­zel is. A következő foglalkozást min­dig előre és pontosan szervezzé­tek meg. ne az őrsi foglalkozás előtt tanakodjatok azon, hogy mit is kellene csinálni... ez rengeteg időt vesz el a tényleges cselekvés­től. Rajvezetőtök, ifivezetőtök bizo­nyára örömmel fogadja elhatáro­zásotok. hogy részt akartok ven­ni a Hajrá őrsök akcióban. Paj­tások! Jelentkezzetek minél töb­ben, természetesen kérjétek ki a felnőtt vezetők tanácsát, útbaiga­zítását. Rejtvényfejtőknek Az elmúlt héten közölt fejtörő helyes megfejtését az itt látható képen közöl­jük. A helyes megfejtést beküldők között a felsoroltaknak kedvezett a szerencse, az ő nevükre postáztunk könyvjutal­mat: Szabó Ildikó. Lakitelek: Pintér Emese. Kecskemét; Tóth Sándor, Ba­ja: Szabó Paulina, Kalocsa: Mészáros Sándor. Kiskunfélegyháza: Almási Ani­kó, Lajosmizse; Séra Julianna. Csá­szártöltés: Borsodi Pál, Fülöpháza; Waliczky Kriszta, Kunbaja; Farkas Ti­bor, Kunfehértó. S. K. Kunszentmiklósról kaptunk levelet: a helyi Háziipari Szövetkezet vezetői­től. Az elmúlt napokban a szövetkezet dolgozóinak gyermekei, főként kisdo­bosok gyűltek össze vetélkedőre. A gyermekév alkalmából rendezett ese­ményen a legügyesebb pajtások jutalmat, valamennyi résztvevő könyvaján­dékot kapott! Képünk a vetélkedőt örökítette meg. (Bognár Lászlóné fel­vétele.) Sza/ontay Mihály: (4.) Aztán elővette a zsebkendőjét, gondosan letörölte, de úgy, hogy a zsebkendőben benne maradja­nak az alvadt vérrögöcskék. ösz- szehajtogatta a zsebkendőt, s el­tette. Aztán egy kicsit kijjebb fe­szítette a kocsi ajtaját, szinte le- mállt a karosszéria-roncsról, s a kesztyűtartót vette szemügyre. Valakik már kiüríthették, mert csak néhány csavart, egy törött csavarhúzót, egy dossziét, s né­hány gombóccá gyűrt papírdara­bot talált. Ezeket .szedte ki, simí­totta tenyerére, s próbálta, mik is azok, küldenek-e valami üze­netet a túlvilágról. Az egyik egy régi szervizszám­la volt olajcseréről, olajszűrőről, eldobta. A másik egy szálloda- számla volt, megnézte a dátumot, három héttel ezelőtt volt, s az egyik közeli város híres, régi, öreg szállodája nyugtázta vele az éj­szakai szállásért az összeget. Nagy volt az összeg, az öreg jobban szemügyre vette, látta, két szoba számlája. Egy második emeletié, meg egy harmadik emeleti szobát tüntetett fel a számla. Zsebre tet­te a szgmlát és tovább keresett. A harmadik papír egy levélborí­ték volt, a borítékon Miki címe, szerkesztőségi címe, neve, és a fel­adó. „Fazekas Julianna, tanítónő”, s utána egy kis dél-dunántúli fa­lu neve következett. Eltöprengett, valahol, valakitől — Mikitől tán — hallotta már ezt a nevet. Vélet­lenül tudta, hogy van ez a község, s azt is véletlenül, hogy éppen er­re. Mert hogy egyszer fotózott itt, valamiféle régi üveghuta van ott, s hogy újra működésbe hozzák fia­tal iparművészek, hát egy helyi kiállításra meghívták, s ő hagy­ta magát rábeszélni. De ez ugyan­csak régen volt már, kocsival nemigen találna oda, pedig, pedig tudta, meg kell a címzettet ke­resnie. A következő papír egy levél volt, kicsit olajos, régóta hányódhatott a kocsiban, egyszer-kétszer már beletörölték az olajteknő nívópál­cáját, s először azt hitte, ez a le­vél tartozik a borítékhoz, de az­tán, hogy olvasta, rájött, nem, ez valami más. Miki levele volt, vagy talán levélfogalmazványa. Bélá­nak írta, de mert nem volt rajta dátum, nem tudta, hogy ez egy igazi levél, amit Miki ténylegesen elküldött Bélának, vagy csak va­lami fiktív, amit talán a halála után küldött... Több összehajto­gatott, koszos, olajos, törődött le­véllap.: „Kedves Béla, ülök és írok, és zenét hallgatok. A Máté passiót. Jézus, Júdás és Pilátus hármasát, tiszta, édes zene. Édes, írom. de nem a dolce stíl nuovo édessége ez, hanem a végső letisztázottsá- gé, az örömé, a hangok szép­ségéé ...” Itt valami olvashatatlan rész kö­vetkezett, az olaj teljesen átitatta a papírt, elmosódtak a sorok. Majd a vége: „...száll, szárnyal! A békessé­get, a magányt hirdeti ez a hang, a magány dicsőségét. Ó, el lehet bújni egy ilyen hangban, egy ilyen zenében! El lehet bújni egy tisz­ta gondolatban, mely mégis millió szállal kötődik a világhoz... S kell — érted kell —, hogy végre életem értelme meglegyen. A munka teremtő magány. A ma­gam végtelen térsége, az a belső táj, amely szabadon forronghat a neki megfelelő külsőn, és amely nyomot hagy, ha olyan kicsit és méltatlant is, mint én vagyok. De hűen ifjúságunkhoz, hűen esz­méinkhez ... Mitől féltem néha? Ó, nem a haláltól. Sokkal inkább a megal­kuvástól. Hideg vagy meleg légy — tiszta képlet. A langyosat kikö­pi az Isten. Féltem, hogy hazuggá válók, nem a félelemtől, és nem elsősorban a félelemtől. Sokkal inkább a tudatlanságtól, hogy nem leszek képes tudni, hogy alul­maradok a valósággal szembeni csatában, agyam kopása, vagy a szervezet elkényelmesedése miatt. Mert tudd meg, sok ember nem azért hazug, mert az. hanem bu­taságból, nem érti, ismeri a való­ság erejét. Nem féltem a hiúság­tól, a gőgtől, mert mindig tudtam „A superbia initium sumpsit om. nis perditio”. Vagyis: „Minden romlás a gőgből származik.” Noha most, e minapi életünkben inkább igazabb lesz a másik mondás: „Radix omnium malorum est cu- piditas.” „Minden baj gyökere a kapzsiság.” De nem kellett félnem ettől sem, nem volt számomra szent tárgya, melyhez ragaszkod­tam volna, nem voltak javak, amelyeket szentként tisztelten. Oly ősök örökségét hordozom idegrendszeremben, kiknek nem voltak „marháik”. De féltem, nagyon féltem a ki­szolgáltatottságtól. Az olyan típu­sú kiszolgátaltottságtól, amelyet legutóbbi nyugatnémet CDU— CSU választási programjának sza­badságértelmezésében olvastam, ami szerint kétely esetén az egyén képtelen az erkölcsi önrendelke­zésre. nyomás alá kell őt helyezni, mert: „Egyedül a büntetéssel való fenyegetés puszta létének is befo­lyása van a lakosság értékeíkép- zeléseire és magatartásmódjára.” Féltem tehát, s holtomban is félni fogok a saját elbutulásom- tól, vagy ahogy manapság mond­juk, öregkori ..leépülésemtől”. 6. Attól, hogy külső vagy belső té­nyező hatására elveszthetem sze­mem elől a valóságot, annak meg­levő rendszereit: az életet. És csak azokkal a programokkal törődök, csak azokat látom, amelyek elin­dításában én is részt vettem. És félhetek, hogy nem látom az éle­tet, mert mindazok az intézkedé­sek, tervek, célkitűzések, melyek létrehozásában agyam segített, önállósulnak és elfoglalhatják az élet szülte problémák helyét. A fontosabbakét! Egyszerűen azért, mert már nem vagyok-leszek elég rugalmas — vén hülye lettem, bár ezt különböző fokon szépíthe­tem, mint ahogyan minden vén hülye szépítheti a maga hivatal adta erejével, már felszedett tár­sadalmi rangjával. Nem vagyok elég rugalmas... mert nem tudok — sokszor más példányaimban nem is akarok — a körülmények­hez hozzáigazodni. Egyszerűen ra- gaszkodom_a világ egyszer megka­pott képéhez, ezen nem akarok változtatni, nem gyűjtök többé információkat, nem állok már ké­szen arra, hogy ezt a képet napról napra, újra ‘és újta helyesbítsem. Ezért nem értem — csodálkozva nézem —, ha a tervek és prog­ramok kudarccal végződnek —, nem tudom minek tulajdonítani a mai válságokat, s nem érzem, hogy mindez az egyszer megkapottnak az abszolúttá válása, s nyomában óégi gyakorlat ismételgetése, új körülmények között. Kicsit változ­tatott formában.... ahelyett, hogy az újonnan megmért valóságból új gyakorlat születhetne, új for­mában ... Ettől félek. Ezért hát. mint az egyszeri székely: „a tinómat, aki tavaly elveszett, ha megkerül. Áron öcsémre hagyom. Ha nemi kerül meg, akkor a jegyző úrra.” Sokfajta félelemben eltelhetett volna életem, ha voltak ilyenek, ezek voltak a főbbek. Egyébként pedig sem embertől, sem állattól, sem szituációtól nem félek. Noha ki ismerheti önmagát? Az ember­nek magamagáról szerzett isme­retei nagyon hézagosak. Hiába a racionalitás szent tisztelete ben­nünk, keveset tudunk önmagunk­ról. Sose leszünk olyanok, mint az Isten: „jónak és gonosznak tudói”. Hiába mondja a Genézis könyve: „Eritis sicut deus..Hiába mondja. Hiába, minél pontosabbak kívánunk lenni önmagunk ismere­tében. annál jobban csalódunk, és annál jobban fog el a vágy: meg­támogatni önnönmagunkat az ős- bőbáj-varázzsal, meseszerű fo­gódzókat találni a racionalitáson belüli irracionálissal. Kinek Isten ez, saját vagy közös Isten, kinek fantasztikus bolygók apró zöld emberkéi... Minél okosabbak le­szünk, annál inkább megkísérte­nek eleink naiv, de talán szükség- szerű hiedelmei, akik gyakorta intiuícióval is próbálták tudásu­kat gyarapítani.jiemcsak racioná­lis gondolkodással. Jó volna most is, de hűen ifjúságunkhoz, hűen eszméinkhez. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom