Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-12 / 213. szám

1979. szeptember 12. • PETŐFI NÉPE • 3 BUGACI HELYZETKÉP \ Már sokkal , de még nem az igazi... Tavaly ugrásszerűen megnőtt az ország idegenforgalma, Buga- cé viszont a mélypontra siily- lyedt. Elmaradtak a 'látogatók. A csoportoknak más, vendégszere­tőbb helyeket kerestek és talál­tak. a környéken, az a néhány egyéni vállalkozó pedig, aki el­szántan nekivágott a pusztáiba vezető homokos útnak, csalódot­tan távozott. A látogatottság any- nyira visszaesett, hogy félő volt, ha nem történik változás, Bugac végleg elveszíti vonzerejét, kö­zönségét és ezzel a megyét is komoly veszteség éri. Szerencsé­re, a válságos helyzetiből sikerült kilábalni. Visszatértek a vendé­gek, a hangulat ds bizakodóbb ... A vendég még mindig keveset kap A csárda előtt ismét felsora­koztak az autók, a fák között fo­gatok várakoznak. A látvány a régebbi szép időket idézi. Újból megnyílt az ajándékbolt is, a csárda udvarában. Az év első fe­lében 110 ezer forintot forgalma­zott. Kapósak a lovas kocsik, van olyan nap, hogy többször is for­dulnak. A kocsikázás nagy él­mény, és erre az autósok több­sége is igényt tart, 'bár jócskán megkérik az árát. Mindent össze­számolva: — a lovasbemutatóra váltott jegy árát, a fogat és a csárdában elfogyasztott ebéd nem éppen szerény költségeit —, a bugaci kirándulás sokba kerül. Igaz, a vendég már lát is valamit a pénzéért, de ez a kiadásokhoz mérten még mindig aránytalanul kevés. Szemerkélő esőben indulunk a pusztába. Az ég elszomorítóan szürke, a nedves fűben fázósan toporog a népes vendégsereg. Ve­lük szemben felsorakozik a szür­ke gulya. A villásszarvú, szobor­testű állatok egykedvű nyuga­lommal bámulnak az ernyők alá bújt közönség soraira. Egyetlen, ázott gyapjúgombolyaggá áll össze a rackanyáj is. A bőszárú gatyába, ezü&tgombos melléinybe öltözött juhász 'botjára könyököl­ve mélázik. Teheti. A puli — egy kicsi, fekete szőrpamacs — a legparányibb mozgásra felpattan fektéből és erélyes csaholással irtásit ja r,irléradúé az összetapadó nyájból kiváló izgága kosokat. Kariikásosfo-rok durragnak, jön a ménes, jobban mondva annak egy töredéke. A csikósok is be­mutatják a tudományukat, és mint minden alkalommal, most is zajos tetszésnyilvánítást vált ki Toldi Miklós szédületes vág­tája — öt lovon. „Nagyszerű lo­vas” — magasztalják németül, franciául és olaszul. Megjelenése pezsdítően hat a hangulatra, de mire a nézők belemelagedinének a mulatságba, a lovasbemutató véget ér. Tíz percig sem tartott. Ezt követően az állatokat vissza­terelték, az emberek „pedig ott maradtak az üres pusztában, a legteljesebb tanácstalanságban afelől, hogy mit kezdhetnének gukkat és az idejükkel? éhányan az ősborókást sze­rették vollna megtekinteni, de senki sem tudita hol keressék? Mások reménykedve elindultak a gyönyörűen helyreállított istállók felé és szomorúan vélték tudo­másul, hogy' a kerítéssel fcörbe- zárt területre idegeneknek szigo­rúan tilos a belépés. • Sokan csak azért jönnek a pusztába, hogy az ötösön lovagló Toldi Miklóst lássák. Egy kézbe kellene venni A frissen meszelt falak maku­látlanul fehérek. A náddal fedett épületek kívül-belül mintasze­rűen elevenítik fel az Alföld ló- tenyésztési és építészeti hagyo­mányait. Kár, hogy ezt a turis­ták nem láthatják! — Mi nem is akarjuk őket et­től megfosztani — mondja Ká­posztás Gyula, a kiskunfélegy­házi Lenin Tsz mánesvezetője. — Az a itervünk, hogy jövőre itt is fogadunk látogatókat. Készülünk rá. Gondoskodtunk kovácsmű­helyről ds, ahol a vendégek sze­me láttára patkóiják majd a lo­vakat. A programot is szeretnénk gazdagítani. Egyebek között ök­rösszekér 'beállításával és a csi­kósbemutató meghosszabbításá­val. A itsz nem ellensége az ide­genforgalomnak, csak az a baj, hogy a pusztán sokan osztozkod­nak. Igazi gazdája meg nincs. A csárda körül felállított fa­házak például a Pegazus Tour- hoz tartoznak. Nekik bizonyára úgy is kifizetődő az üzlet, hogy ritkán, akkor is legfeljebb egy- egy éjszakára veszik igénybe eze­ket a minden kényelemmel fel­szerelt szálláshelyeket. Hogy köz­ben hetekig üresen állnak, ki­használatlanul? Más üzemelteti a faházakat, más a csárdát, me­gint más, külön érdekeltség a fo­gatolok testületé. Külön-külön mindenki jól jár, de az elkülö­nülő érdekek megnehezítik az öszetartozó dolgok kapcsolását és erre végül is a vendég a fizet rá. — Egy kézbe kellene venni a pusztát — fejti ki álláspontját Káposztás Gyula. — Hiszen így még az sincs, ami van. Évek óta mást se hallani, minit hogy miért nincs valamilyen szállás Buga- con, pedig ott áll üresen egy cso­mó faház, számszerint 21 hellyel. Hiányolják, hogy miért nincs tájjellegű étel: szabad tűznél, bográcsban főzött birkagulyás, nyársonsült csibe, bárány* mint valamikor régen? A tsz odaadja a húst a csárdának, több köze nincs az ügyhöz. A haszon sem a miénk. Mi arra is ügyelünk, hogy a csikósok, juhászok öltö­zéke semmiben sem férjen el az eredetitől, de nézze meg hány régi, fakerekes kocsit lát? Gumi­ra cserélték mindet, a 'kocsisok ruházatáról már nem is beszélve. A kerítés mögött családok né­zik vágyódva a karámban fut- kározó lovakat. Szeretnék meg- si,mosatni őket, esetleg felülni a hátukra, a bugaci lovak híresek szelídségükről. Csakhogy a ló a szövetkezeté. És egyelőre semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy lovat adjon a vendégek alá. • Kockacukrot mindenki vigyen magával, mert bemutató után a lovak „bevasalják” járandóságukat... Üzlet is, kultúra is... Rell'e Géaáné, a kecskeméti Idegenforgalmi Hivatal volt ve­zetője sokait .tett Bugáéért. Az ő érdeme, hogy az elmúlt években Bugac neve, hosszú szünet után, ismét 'kifényesedett és előkelő helyezést ért el a turizmus rang­listáján. Nyugdíjba vonulásával a puszta elveszítette egyik leg- odaadóbb hívét, de szerencsére Kovács István személyében olyan utódja akadit. akinek szívügye Bugac. — Annyit máris elértünk — újságolja örömmel, — hogy már május végén nagyobb forgalmat bonyolítottunk le, mint tavaly egész évben. Megközelítőleg tíz­ezer vendéget viszünk az idén a pusztába, szervezetten. Mióta híre ment, hogy Bugacon újból tartanak lovasbemu.tatót, vala­mennyi partnerünk oda irányítja a turistákat. A ‘tavalyihoz képest sokait javult a 'helyzet, de még rengeteg a tennivaló. A bemutató már jó, de kevés. Ha ez nem tíz percig, hanem fél óráig tartana és utána ibevlihetnénk az embe­rekét az istállókba, megmutathat­nánk az ősborókást is, mindjárt tartalmasább lenne a program és — vonzóbb. — Van ennek valami komoly akadálya? — Remélhetőleg nem lesz. Tár­gyaltunk a Lenin Tsz vezetőivel, hajlandók teljesíteni a 'kérésein­ket. Egyedüli kikötésük, hogy a jövő évi szerződést csak akkor írják alá, ha a szolgáltatásokat teljesen átvehetik, tehát nemcsak a lovasbemutatóról gondoskod­nak, hanem a fogatokról és az étkezésről is. Nekünk ez ellen kifogásunk nincs, csupán ahhoz ragaszkodunk, hogy az értékesí­tés kizárólag a hivatalunkon ke­resztül történjék. — Ha már a lovasbemutatók önmagukban is ennyire fellendí­tették a forgalmat, a színesebb program várhatóan még sokkal több látogatót vonz. Nyilván job­ban fel is kell készülni a foga­dásukra, útbaigazításukra? — Erre is gondoltunk. A tsz egy új vendégfogadó központ ki­alakítását .tervezi, amennyiben ez megvalósul, a hivatal ott egy kirendeltséget létesít. így végre megoldódna a szép számban oda­érkező egyéni turisták kiszolgálá­sa ds. A 'kirendeltségen lehetne bérelni lovas .'kocsit és idegenve­zetőt, de annak sem lenne aka­dálya, hogy külön is rendezzenek lovaslbemutatót, amikor többen összeverődnek és ezt igénylik. Bízunk ibanne, hogy jövőre szál­lásit is tudunk adni, ami azért lenne jó, mert a mostani prog- ralm időben is szűkre méretezett. Jó érzés, hogy a tavalyi mély­pont után -Bugac ismét magához tért. Vendégforgalma megnőtt, ám lehetőségei még 'nincsenek kimerítve. Az érdeklődőkről való gondoskodás már sokkal jobb, de még nem az igazi. Mindenesetre már az is biztató, hogy a szö­vetkezet szintén belátta: Bugac idegenforgalma üzlet is, meg kultúra ds. A kettőt kell egyez­tetni. Reméljük, hogy sikerül!... Vadas Zsuzsa Tizenhatezer új hallgató az egyetemeken Tovább folytatja a tv a hagyo­mányos nemzeti estek sorozatát: csütörtökön az NDK televíziója mutatkozik be műsorával a ma­gyar tévénézőknek. A több mint ötórás program átfogó képet kíván nyújtani a baráti ország életéről. Fél hatkor dokumentumfilmmel kezdődik az est: egy thüringiai vá­ros színházába kalauzol az „Is­meri Meiningent?” című összeál­lítás. A szász barokk című kisfilm kastályokba invitálja az érdeklő­dőket — régi metszeteket, fest­ményeket, porcelánokat bemutat­va. majd ellátogathatnak az ér­deklődők az NDK nemzetközileg is jelentős vásárvárosába, Lip­csébe. v Az esti programot negyvenper­ces zenés műsor vezeti be, amely a potsdami Sanssouci-kastély ne. vezetességeti mutatja be, Robert Stolz muzsikájának kíséretében. Kedves figurával ismerkedhetnek meg a rajzfilm kedvelői: az „Apa” alakja a magyar rajzfilmsorozat Gusztávját idézi fel a nézőkben. A főműsorban Heinrich Mann Nehéz élet című regényének El­csábíthatok című filmváltozata ke­rül a képernyőre. Hazánk egyetemeinek és főisko­láinak nappali tagozatán mintegy 16 ezer elsőéves hallgató kezd­hette meg tanulmányai^ Az idei jelentkezések, felvételik és felleb­bezések tapasztalatairól nyilatko­zott Herman József, az Oktatási Minisztérium műszaki egyetemi és főiskolai főosztályának vezetője Deregán Gábornak, az MTI mun­katársának. — Az idén a továbbtanulásra jelentkezők száma és a különböző intézmények közötti megoszlása is megközelítően azonos volt a tava­lyival. Megmaradtak, itt-ott nőttek a jelentkezési aránytalanságok is. Változatlanul a felvehetők több­szöröse nyújtotta be pályázatát a bölcsészkarokra, és azokon belül is egyes szakokra, például idegen­nyelvszakokra, a jogi karokra, az orvosegyetemekre, egyes közgaz­dasági felsőoktatási intézmények­be. örvendetes, hogy nőtt a pe­dagóguspálya vonzása, amit tük­röz a tanár, és a tanítóképző fő­iskolákba jelentkezők száma is. Kevesebben jelentkeztek a mű­szaki felsőoktatási intézményekbe, főleg a műszaki főiskolákra, és a természettudományi karok egyes szakjaira. Hasonló aránytalansá­gokkal egyébként számos külföldi országban is találkozni lehet. Lényegében változatlan a fizi­kai dolgozók felsőoktatási intéz­ményekben. továbbtanuló gyerme­keinek az aránya, mintegy 45 szá­zalék. A felvételi ponthatárok meglehetősen nagy szóródást mu­tattak, egyes — népszerű — intéz­ményekbe szinte csak kiemelkedő teljesítménnyel lehetett bejutni, másutt közepes, vagy esetenként gyengébb eredmény is elégnek bi­zonyult. Ez kedvezőtlenül befo­lyásolhatja egyes ágazatok szak­ember-utánpótlásának minőségét Le kell vonnunk e jelenség tanul­ságait. Javítanunk kell a fiatalok előzetes tájékoztatását a népgaz­daság szakemberigényeiről, a to­vábbtanulás realitásairól, keres­nünk kell azokat az eszközöket, módokat, amelyekkel vonzóbbá válhatnának a ma még kevéssé népszerű, a figyelem hátterébe szorult szakmák. Az Oktatási Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó felsőoktatási intézményekhez több mint 1300 jelölt fellebbezett, akit hely hiá­nyában nem vettek fel. Közülük mindössze 2 százalékot utasítot­tunk el: ez azt jelenti, hogy csu­pán 33 fiatal kérését nem tudtuk teljesíteni. — Sok esetben nem tudtuk ked­vezően elbírálni bizonyos intéz­ményeknél a másoddiplomát meg­szerezni kívánó szakemberek fel­lebbezéseit, valamint néhány le­velező, illetve esti tagozatra irá­nyuló fellebbezést. Csak példa­ként említem meg, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre másoddiploma szerzése céljából több mint félezren nyúj-; tották be kérelmüket. Csak kis ré­szük felvételére volt mód. Sokan jelentkeztek például pszichológia kiegészítő szakra, vagy levelező tagozatra. Elismerésre méltó, ha a már valamilyen képzettséggel ren­delkező fiatal szakembernek to­vábbra is igénye a tanulás, az újabb diploma megszerzése, s ké­rését — nyilván okkal — támogat­ják a munkahelyek is. A felsőok­tatási intézmények teherbíróké­pessége azonban az igények teljes kielégítését nem teszi lehetővé — mondotta befejezésül Herman Jó­zsef. (MTI) BARÁTAINK ÉLETÉBŐL A kubai építészet húsz éve A kubai forradalom győzelme óta gyorsan fejlődött a szocialis­ta szigetország építészete is. Erről tanúskodott a többi között az a kiállítás, amelyet nemrég Buda­pesten rertdeztek. Az építészeknek rengeteg fel­adatot kellett megoldaniuk 1959 óta, hiszen Kubát még egy em­beröltővel ezelőtt is évszázados elmaradottság jellemezte. Ennék egyik oka a hosszú spanyol gyar­mati uralom volt. Ez műemléke­ket hagyott ugyan maga után — híres például a Szent Ferenc templom és a kikötői erőd Ha­vannában — viszont az indián ős­lakosság kiirtásával együtt a szi­get eredeti építőművészetének em­lékeit is elpusztította. A huszadik század elejétől Kuba az Egyesült Államoktól függő félgyarmat volt, az USA-ból azonban a szigeten nyert profitnak csak töredéke csordogált vissza. Ezt is igen egy­oldalúan használták fel: nem tö­rekedtek a fejlett ipari vagy me­zőgazdasági létesítmények szapo­rítására. hiszen az amerikaiaknak érdekében állt a szinte kizárólag cukorgyártásra és dohánytermesz­tésre korlátozódó monokulturális gazdasági szerkezet fenntartása, így jobbára csak turisztikai célú beruházásokat hajtottak végre — tucatszámra emeljék a Karib-ten- ger partján a luxusszállodákat és kaszinókat, miközben a lakosság fele élt nyomorban, elfogadhatat­lan körülmények között. A forradalom győzelme után célul tűzték ki a munkanélküliség megszüntetését, az egészségügyi és kulturális hálózat megteremtését, az analfabétizmus felszámolását. A tények önmagukért beszélnek. • Évről évre nő a fiatal, jól kép­zett szakemberek száma. Erőteljes lakásépítési program kezdődött: napjainkig 100 ezer új lakás készült el. s a tervek szerint a következő évtizedben már éven- * te (!) akarnak ennyi otthont te­remteni. Várostervezési reformot hirdettek. Másfél száz kórház és klinika nyílt, s megjelentek az addig hírből sem ismert óvodák is. Falun régen szinte alig voltak is­kolák — az oktatási erőfeszítések . itt is gyökeres változást hoztak. Az újonnan felépített több ezer is­kola komoly szerepet látszott ab­ban, hogy Kubában a hatvanas évek elejére gyakorlatilag teljesen felszámolták az írástudatlanságot. Alapvető fontosságú volt a gazda­sági átalakulás segítése, ugyan­úgy, mint a korszerű építési tech­nológiák bevezetése és elsajátítá­sa a mezőgazdaságban, és a gyors léptekkel fejlődő iparban. A húsz- esztendős, szocialista Kuba nem véletlenül büszke építészeire, akik kiállításukkal Budapesten is nagy sikert arattak. 0 Korszerű vízgazdálkodási létesítmény. A komló kesernyés illata Ha Plzen az aranyszínű, vi­lághírű pilseni sört juttatja eszünkbe, ak­kor Zatec neve a sörfőző szak­emberek szá­mára a cseh komlót jelenti, amelynek szá­mos európai or­szágon túl olyan távoli vá­sárlói is van­nak, mint Ja­pán, vagy Bra­zília. (A teljes csehszlovák komlótermelés kétharmad ré­sze kerül kül­földi fogyasz­tókhoz.) Csehszlovákiá­ban csupán egyetlen komló­fajtát termesz­tenek — az úgynevezett fél- koraT vörös komlót. Ez vi­szont a kiváló időjárási és talaj­feltételeknek köszönhetően — ki­váló minőségű, a világpiacon is mércét jelent. A kivitel 1977-ben meghaladta a 80 ezer tonnát, s e mennyiséget a tervek szerint még a jelenlegi ötéves tervidő­szakban (1976—1980) 44 százalék­kal növelni akarják. Az átlagos hektáronkénti hozamnak 1980-ban el kell érnie a 12,4 mázsát. Egyetlen hektoliter, tizenkét fo­kos sörhöz körülbelül két és fél ezer komlótobozra van szükség. Az első Bruff komlószedő gépet 1955-ben hozták be Csehszlovákiá­ba Angliából. 1959-ben viszont már megjelentek az első csehszlo­vák gyártmányú komlószedő gé­pek is, ma pedig hatszáz komlő- betakarító gépsor dolgozik minden aratáskor. A gépesítés következté­ben a betakarításban részt vevő dolgozók száma a jövőben is csök­kenni fog. A világpiacon a komló minőségé- iránti követelmények egyre nőnek. Zatecben, a csehszlovák komló fővárosában egész Európa leg­korszerűbb komlóraktára és cso­magoló ja épül fel. Csehszlovákiában — amely a világ komlótermesztőinek rang­listáján a harmadik helyen áll — a sörgyártásnak is több évszáza­dos hagyományai vannak. A vi­lághírű pilseni sörgyár 1842-ben épült, a csehországi sörgyártás története azonban sokkal régebbi, egészen a tizenharmadik század második feléig nyúlik vissza. Ä cseh komló, és az ugyancsak jő minőségű maláta' nélkül ennek az aranysárga, csábító italnak nem lenne meg tipikus, finoman keser­nyés illata és aromája. Pedig e tu­lajdonságoknak köszönhető jó­részt, hogy évről évre . növekvő mennyiségben csúszik le. az embe­ri torkokon a „folyékony kenyér”. Orbis—KS i Komlószcdők munkában. NDK-est a televízióban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom