Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-07 / 209. szám

1979. szeptember 7. • PETŐFI NÉPE • 3 TANÁCSKOZOTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS KERESKEDELMI BIZOTTSÁGA A szövetkezetek szerepe a falvak, tanyák ellátásában Nem vonzó dolog boltosnak len­ni egy kicsiny településen. És még iskolázottság, szakértelem is kell hozzá. Végül is a boltos fe­lelős a falu ellátásáért. De nem napi nyolc órát dolgozik, jóval többet. Ráadásul, a bolt nyeresége sokszor a fizetésére sem elegendő. A többi közt ilyen gondolato­kat pendített meg Gajdos János képviselő, az országgyűlés kerés- kedelmi bizottságának szerdai ülésén. Nem véletlenül, hiszen egy jelentékeny vidéki áfész el­nöke. A tanácskozáson egyébként a szövetkezetek szerepét vitatták meg a falvak, sőt az aprófalvak és tanyák áruellátásában, továb­bá a sokat módosult, de ma is milliókat érdeklő kérdést: a szö­vetkezeti zöldség- és gyümölcs­kereskedelem helyzetét, felada­tait. A jelenlevő képviselők és szö­vetkezeti vezetők már előzőleg megismerték Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke írásos előter­jesztését a napirendi témákról. Az elnök azonban már a beveze­tőben, élőszóban is hangsúlyozni kívánta, hogy noha az értékesebb és ritkábban vásárolt árukat igye­keznek szakboltokba és városi áruházakba összpontosítani, a na­pi cikkeket a legkisebb települé­sen is helyben kívánják a vásár­lók számára biztosítani. Ami pe­dig a zöldség-gyümölcs ellátást .illeti, kijelentette: az utóbbi há­rom évben húsz százalékkal nőtt a felvásárlás; választék, minő­ség és gazdaságosság vonatkozá­sában azonban ennél sajnos jóval lassúbb a fejlődés. A jelenlevő képviselők előbb egy sor kérdést tettek fel, majd hozzászólásaikban sokoldalúan bővítették a vitát. Csak a legér­dekesebbeket említve is, szóba került a szövetkezetek mind szé­lesebb körű városi kereskedelmi megjelenése; a hús-, valamint a tüzelőanyag-ellátás számos gond­ja a kistelepüléseken; a felvásár­lással, az átvételi árakkal, to­vábbá az alkalmazott árréssel kapcsolatos megannyi panasz; a szállítás, nem utolsósorban a ház­hoz szállítás kérdése; a kereske­delmi szakmai képzés, utánpót­lás ügye; fejlesztés, állami támo­gatás lehetősége. Már e rövid felsorolásból is kitűnik, mennyire ellentétes ér­dekek, következésképpen nézetek fejeződnek ki ezekben a kérdé­sekben, és szerencsére, ilyen ér­telmű szókimondás, őszinteség jellemezte a vitát is. A szövet­kezeti vezetők elmondották, hogy városi terjeszkedésük természe­tes, hiszen közönségük százezer számra települt a városokba, míg másutt maga a település lett vá­rossá. Magától értetődik, hogy mentek, mennek a vevő után. Ar­ról nem is szólva, hogy a falusi, vagy éppen tanyai vevő is szí­vesebben választ tekintélyes szá­mú cipő közül, ha arra kerül a sor, és ezért szívesen utazik 10— 20 kilométert, miközben megkí­vánja, hogy napi szükségletét helyben szerezhesse be. Ez utób­bit egyébként mozgó, gépkocsival bonyolított kereskedelemmel is fejleszteni kívánják. Ilyen röviden persze megköze­lítően sem lehet érzékeltetni azt a sok gondolatot, javaslatot, ami a tanácskozáson az asztalra ke­rült. Érthető, hisz csak a szűkebb témát tekintve is több mint más­fél ezer község és a külterületek megközelítően másfél millió la­kosának ellátásáról volt szó. Zöld­ség-gyümölcs ügyben pedig — hogy a másik napirendi pont vég­leteit jelezzük — a tavalyi cse­kély és az idei gazdag paprikater­més, a sok uborka, ám kevés ká­poszta, vagy a rengeteg hagyma jelentkezéséről a szövetkezeti ke­reskedelemben, kínálatban, árak­ban. Csupa olyasmi, amivel nap­nap után találkozunk, ami mind­nyájunkat érint. (MTI) NAPIRENDEN A KERESKEDELMI ELLÁTÁS, A KÖZTISZTASÁG ÉS A VÁROSRENDEZÉSI TERV Ülésezett a kiskunfélegyházi tanács • KépUnkön a Kossuth utcai korszerű üzletsor. Javult az eladói tevékenység színvonala, hatékonynak bizo­nyult a kereskedelemben megho­nosodott szocialista 'munkaver­seny, egészében vévé kielégítő az árukínálat, de a kereskedel­mi munka műszaki-tárgyi felté­telei még korántsem érik el a kívánalmakat és időnként foosz- szantó hiányokat, illetve feszült­séget okozó túlkínálatot is ta­pasztalunk — mondotta vitaiin­dítójában Dinnyés István, a kis­kunfélegyházi Városi Tanács ter- melés-, ellátásfel ügyeleti osztá­lyának megbízott vezetője, a ta­nács szerdai ülésén. Az írásos előterjesztésből a la­kosság kereskedelmi ellátottságá­ról, s a hálózatfejlesztés felada­tairól bővebben is értesülhetünk. Félegyháza kereskedelme évek óta erőteljesen fejlődik — álla­pítja meg egyebek között a be­számoló. Különösen dinamikus és látványos volt ez a fejlődés a 70-es években. Jellemző adat, hogy az összforgalom 1970-ben 471, 1975-ben 795 millió, 1978- ban pedig 1 milliárd 77 millió forint volt. Ennek ellenére az egy lakosra jutó forgalmi érték a megye városai közül itt a leg­alacsonyabb, aminek oka, hogy egyrészt a népesség 20—30 szá­zaléka tanyán él és bizonyos 1 lmiszerfélékiből önellátó, más­i-Ai.zt kevés a városban a szako­sított üzlet, s érezteti hatását a megyeszékhely közelsége is. A boltok nagy része elavult, 60—70 százalékuk a felszabadu­lás előtt épült, mely tény jelen­tős mértékben meghatározza • a további fejlesztés lehetőségét. A régi, főleg a periférián elhelyez­kedő árudák már nem felelnek meg a korszerű kereskedelem feltételeinek. Emellett természe­tesen akad néhány szép, kulturált egység is. Elég utalni a városköz­pont rekonstrukciója keretében megépült ABC-áruházra, a hús- szaküzletre, a BIK iparcikkbolt­jaira, a méteráru-, az OFOTÉRT- és a ZÖLDÉRT-szaküzletre, va­lamint a Virág presszóra. Az V. ötéves tervidőszakban végröhajtandó általános városfej­lesztési programiban annak ide­jén pontosan körvonalazták a kiskereskedelem fejlesztését is. Eszerint 1976,és 1980 között meg­közelítőleg 7 ezer négyzetméter alapterület-ibővítés a cél. Mind­ebből a mai napig csupán 2100 négyzetméter valósult meg. A hátralevő alig másfél évben vár­hatóan elkészül további 5200 négyzetméter, aimi azt jelenti, hogy a kereskedelmi hálózat össznagysága meghaladja majd a 23 ezer négyzetmétert. Sajnos, ez a gyarapodás szin­te egyáltalán nem érinti a pe­remkerületeket, ahol jóformán az alapvető ellátás sincs meg­nyugtatóan megoldva. Az új Pe- tofi-lakótelepen például a jelen­legi ÁFÉSZ-vegyesbólt és egy magánkereskedő zöldségesüzlete nem képes az igényeket megfe­lelően kielégíteni, az üzletház építése ugyanakkor pénz hiánya miatt „csúszik”. Az V. kerület­ben, a volt Petőfiivárosban is nagyon kellene már egy ABC, a kilátások azonban egyáltalán nem biztatóak ... Súlyosbítja a bájt, hogy a vá­rosközpontban levő BÉK élelmi­szer-vegyesbolt rekonstrukciója nem készült el az eredeti határ­időre; a kivitelezés pillanatnyi állását tekintve talán december­ben nyílik meg az üzlet. Az áfész által létesítendő mezőgazdasági szakbolt építése (az E5-ös főút északi bejáratánál) szintén csak­nem egy éves késésiben van, de remélhetőleg azt is átadják az idén. Legkritikusabb mégis a ven­déglátás helyzete. Az eddig is elégtelen alapterület a tervidő­szakban csupán 280 négyzetméter­rel nőtt. (Virág presszó és egy tanyai italbolt.) A vendéglők, ét­termek zöme meg sem közelíti a kulturált kiszolgálás követel­ményeit. A hálózatban kevés a melegkonyhás egység és tovább rontja az. összképet, hogy a Fa­sor vendéglőt a közelmúltban szanálták, s hamarosan ez lesz a sorsa a Rózsaikertnek is. A ki­segítő szálláshelyek kategóriájá­ba- sorolt Kiskunság szálloda a fi- zetővendég-szolgálattal együtt sem képes elfogadható színvona­lon megoldani az idegenforgalom szállásgondját. Ha már új hotel építésére nincs mód, legalább a meglevőt kellene helyrehozni és a Mártonffy utca felől főbejárat­tal ellátni... Külön fejezetben foglalkozik a jelentés az új, 3150 négyzetméte­res Centrum Áruházzal. A mint­egy 75 millió forintos 'beruházás eredetileg megszabott befejezési időpontja 1978 második, nyitási időpontja 1979. első fele. Ezzel szemben — a hibás tervdoku­mentáció, s az építési terület át­adásának elhúzódása (?!) miatt — előreláthatólag csak ez év no­vemberétől tudja fogadni a vá­sárlókat. Az áruház hat nagy osztállyal, önkiszolgáló, önkivá­lasztó rendszerben, húsz külön­féle szolgáltatással áll majd a lakosság rendelkezésére. A for- gaImazoth oikikék köre gyermek­ruházati, üveg-, porcelán-, ház­tartási, papír-, sport-, játék- és büféárukkal bővül. A tanácsülés résztvevői ezután tudomásul vették a végrehajtó bizottság 1978. évi tevékenységé­ről szóló tájékoztatót, majd az új, az 1972-est módosító-kiegé- szítp köztisztasági tanácsi rende­let kapcsán alakult ki a tanács­teremben élénk vita. A közterü­letek tisztántartását, takarítását, a háztartási szemét összegyűjté­sét, a szemétszállítási díjat, a szeméttelep létesítését és a bel­területi állattartást szabályozó rendelettel, annak szükségességé­vel kivétel nélkül minden hoz­zászóló egyetértett. Dr. Dobos Ferenc tanácselnök, összefoglalva a véleményeket, hangsúlyozta; szigorúan .meg kell követelni az állampolgároktól a társadalmi együttélés normáinak betartását. Megemlítette, hogy a jövőben öt személyt hatalmaznak fel a helyszíni bírságolás jogköré­vel, de igazán, hatásosan csak nagyszabású társadalmi összefo­gással lehet fellépni a törvény- sértők és rendbontók ellen. Negyedik napirendi pontként a város általános rendezési tervé­nek módosításáról és a város- rendezési előírásokat szabályozó tanácsrendeletről hozott határo­zatot a testület. Az 1969-ben jó­váhagyott rendezési .terv lénye­gesebb változásai a következők. A Körösi úti lakótelep helyére tervezett városliget a szolnoki vasútvonalon túlra kerül, ezért azt a részt belterületté nyilvá­nítják. A Bikahegyet többszintes beépítésű tartalék terület helyett családi házas körzetnek jelölték ki. Az új M5-ÖS autópálya el­készülte után a mostani E5-ös nyomvonalát a Petőfi és Jókai utcákra terelik, hogy a tranzit­forgalom ne szelje ketté a vá­rosközpontot. Végezetül a tanácstagok egy­hangúlag jóváhagyták Turcsányi Lajos kinevezését, a tragikusan elhunyt Papái Sándor helyére, a pénzügyi, terv- és munkaügyi osztály élére. Az ülés a tanácsel­nök bejelentéseivel ént véget. K. F. Vendégeink a kongresszuson Dr. Eberhard Moser A Német Szövetségi Köz­társaság hazánk egyik fontos külkereskedelmi partnere, ahová jelentős mennyiségű kertészeti terméket is szállí­tunk minden esztendőben. Európában a zöldség, gyü­mölcs importőrjeként számon tartott NSZK-ban nem jelen­téktelen a belső termelés sem és törekednek az említett kultúrák komplex gépesíté­sére. A kongresszuson erről győzte meg hallgatóit dr. Eberhard Moser, a hohenheL mi egyetem agrártechnikai intézetének igazgatója. Az eddig megrendezett kertésze­ti gépesítési kongresszusok közül ötön vett részt, s járt már Kecskeméten is. Tőle elöljáróban összehasonlítást kértem. — Milyennek látja Kecskemé­tet tíz év után és hogyan érté­keli a kongresszust? — A városra rá sem ismerek, óriási változás történt, gyönyörű lett ez a város és a központ ki­alakítása előnyére vált Kecske­métnek. A kongresszusokról szól­va és a mostanival összehason­lítva az a tapasztalatom, hogy veszített nemzetközi jellegéből, kevesebb külföldi van most, mint a korábbiakon. Ez persze azt is jelenti, hogy régebben a magya­rok vártak új információkat a külföldi előadóktól; most pedig egy kicsit _ megfordult a helyzet. Engem különösen a manipulációs gépek érdekelnek, ezek készíté­sében hazája sokat fejlődött. — Mennyire ismeri a magyar- országi gépkísérleteket és van-e az ön intézete és hasonló magyar intézet között kapcsolat? — Az irodaiamból úgy mond­hatom, hogy napra készen is­merjük a magyar helyzetet és azzal, hogy magam és munka­társaim eljövünk hasonló rendez­vényekre, szinte minden informá­cióival rendelkezünk. Hasonló ma­gyar intézettel nincs konkrét együttműködésünk. — Miért? — Nehéz lenne erre válaszolni, persze azt is mondhatom, hogy jó lenne, ha együttműködnénk a malgyar kollégákkal. — Milyen a kertészeti termelés az NSZK-ban, mit valósítottak Petőfiről Száznyolcvanhárom színészt és mintegy háromezer statisztát szer­ződtetett a Magyar Televízió szóra­koztató dramaturgia osztálya az esztendő legnagyobb vállalkozásá­hoz, a Múltszázadi történet címet kapott produkcióhoz. A Petőfi Sándor életútját nyomon követő, hatszor 60 percesre tervezett so­rozatról a rendező, Horváth Ádám a következőket mondja el az MTI munkatársának: — Az ötlet megszületését köve­tően kértük fel Szabó Györgyöt, írja meg forgatóköhyvét. Az au­gusztus eleje óta készülő sorozat cselekménye nem egyetlen szálon fut; Petőfi életútja legfontosabb eseményeinek felelevenítésével párhuzamosan felvillant egy-egy jelenetet az adott időszak kiemel­kedő történéseiből. Megjelennek a filmben olyan személyek is — Metternich, V. Ferdinánd — akik­nek közvetlenül vagy közvetve ha­tásuk van Petőfi Sándor későbbi életére. Képet akarunk adni a pozsonyi országgyűlésről, Széche­nyiről, Kossuthról. Filmünk, születéséről haláláig követi nyomon Petőfi életútját; a meg a gépesítésben, s milyen terveik vannak? — Egyedül a gazdaság hatá­rozza meg nálunk a tenmelást. A munkaerőhiány miatt a kéziimun- ka-iigényes kultúrák inkább visszafejlődnek, emiatt jelentős az importunk, s várhatóan nö­vekszik is, főként gyümölcsből. Nem csupán onnan vásárolunk kertészeti árukat, ahol a legol­csóbb, hanem igyekszünk koope­rációkat kialakítani, amikor is gépet adunk, termékért. Említhe­tem a Lengyelországgal kötött kooperációnkat a meggytermelés­re és szállításra. Hasonló akciók más szocialista országokkal is folyamatban vannak. — Magyarországgal is? — Nincs ilyen jellegű kooperá­ció, s ha ennek okát kérdezi, nem tüdők rá válaszolni. Annyit azlért mondhatok, hogy intenzí­vebb, rugalmasabb munkára len­ne szükség. — Gondolom, ez annál is idő­szerűbb, hiszen a két ország kö­zött szélesednek a kereskedelmi kapcsolatok, s ezen túl a baráti szálak is erősödnek. Arra kérem, mondja el, hol tart ma az NSZK-ban a gyümölcstermelés gépesítése. — Legfontosabb feladatunk és célunk, hogy úgy oldjuk meg a friss gyümölcs betakarítását gé­pekkel, hogy a termés minősége kiváló maradjon1. Emellett a gé­pek teljesítményének fokozása és energiatakarékos működtetése ugyancsak a legfontosabbak közé tartozik. Két-'három év alatt be­fejezzük a konzervipari célra termesztett gyümölcs gépesítését, s mintegy tízéves program kere­tében- a friss fogyasztású gyü­mölcsök gépesített betakarítását kívánjuk megoldani. Gondunk az, hogy a megtervezett gépeket ke­vés számiban tudjuk gyártani, ami a gazdaságosságot befolyá­solja és a lehetőségeinket is kor­látozza. Dr. Kozma Pál A magyar szőlőtermesztés egyik legjelentősebb egyéni­sége dr. Kozma Pál akadé­mikus, a Kertészeti Egyetem tanszékvezető professzora. A szőlészeti szekcióülésen tar­tott figyelemkeltő előadást. Ezt követően szívesen vála­szolt a kérdésekre. —■ Azt tartjuk manapság, hogy csak a minőségi bort adó szőlő­fajtáknak van jövője, gondolok itt elsősorban a borexportra. A 14 éves Petőfi megszemélyesítőjét még keressük, ötéves kori alakító­ja a filmbeli szereppel egyező életkorú Oláh Kálmán, budapesti kisfiú, aki már többször filmezett. A felnőtt Petőfi szerepének meg­formálására Józsa Imrét, a József Attila Színház tagját kértük fel. Alapvető követelmény volt az úszástudás, a lovaglási készség, a fekete hajszín és a barna szem. Józsa kék szemén barna kontakt- lencsét visel a forgatások alatt, haját pedig sötétebb árnyalatúra kellett festenünk. Petőfi apját Szersén Gyula, any­ját Molnár Piroska, Szendrey Jú­liát Kovács Nóra formálja meg. Fontosabb szerepeket kapott még Vitai András, Dunai Tamás, Tordy Géza, Sztankay István, Lukács Sándor, Sinkovits Imre, Gombos Kati, Győri Emil és Kulka János. A film operatőre Sík Igor, a 40 díszletet Langmár András terve­zi, a jelmeztervező Wieber Ma­riann. A film zenéjét Petrovics Emil komponálja. A forgatást 1980 márciusában fejezik be, az első kópia a jövő év végére készül el. (MTI) két évtizeddel ezelőtt megkez­dett korszerűsítésekkel viszont egy kedvezőtlen fajtaszerkezetet konzerváltunk hazánkban, vagyis ennek következménye, hogy az úgynevezett tömegbortermelés a jelentős. Hogyan értékeli profesz- szor úr a mostani telepítési prog­ramot? — Egyetértek azzal, hogy kon­zervál tünk egy, ma már nem kielégítő minőségű bort adó sző­lőfajta-szerkezetet, azonban hoz­záteszem, hogy a korszerűsít ések hasznosak, és szüikségszerűek vol­taik, mert így szőlő- és 'borterme­lésünket fejleszteni tudtuk. Az új telepítéseknél magam is az egyik legfontosabb dolognak tartam a fajták helyes megválasztását. Je­lenleg a telepítők 133 engedélye­zel fajta közül választhatnak, e fajtákból hetvennyolcat magyar memesítők állítottak elő. — A tapasztalat mégis az, hogy nem jutnak a termesztő gazdaságok minden esetben a legmegfelelőbbhöz. — A fajtaváltást meg lehet gyorsítani, ha központi és üze­mi törzstelepeket létesítünk, pon­tosabban, a jelenlegiek számát növeljük. A nagyobb tenméslbiz- tonságú, minőségi bort adó faj­ták szaporítóanyag-termelését a MiÉM több intézkedése is szor­galmazza. — A fajtaváltáson túl miben látja még a szőlő- és borterme­lés feljesztési lehetőségeit? — A kevésbé fagyveszélyes te­rületek, és a dombvidékek jobb kihasználását fontosnak .tartom. Természetesen a lejtők kialakí­tása, az itteni meliorációs munka többe kerül, mint az alföldi te­lepítés. A tapasztalatom azonban az, hogy a termesztésre alkalmas dombokon magas cukorfoké, jó bort adó szőlők termesztése meg­éri a beruházást. Nagyabb gondot kell fordítani a művelésmódok kialakítására, előtérbe helyezve a gazdaságosságot, a gépi műve­lést és szedést. A korszerű nagy­üzemi gépesített termesztés ki­bontakozóban van, azonban je­lenleg az összes ültetvényeknek csupán 15—20 százaléka mond­ható ilyennek. A teljes gépesítés egyre szükségszerűbb, viszont nincsenek géprendszerek, nem­csak hazánkban, hanem ugyanez jellemző a környező országokra, is, s á minőségi borelőállításhoz szükséges gépek és berendezések ugyancsak hiányosak. — Vajon lehetséges-e a szőlő- termesztést és a borászatot külön ágazatokként kezelni és így kü- lön-külön szabályozó rendszert, támogatási módokat alkalmazni? — Kétségtelen, hogy a szőlő- és bortermelés egyre inkább ösz- szekapcsolódiik, az úgynevezett vertikális integráció érvényesül, az egymásra utaltság és egység jellemző. Különösen így -van ez, ha a szőlőtermesztési rendszere­ket vizsgáljuk. így hát a szőlő- és .bortermelést valóban egy ága­zatként kellene felfogni, párhu­zamosan fejleszteni és előrelát­hatóan is, az elkövetkezendő év­tizedben várható igényeknek megfelelően. A gondolat azonban még nagyon ülj, vannak ennek támogatói és ellenzői is. Mivel azonban a szőlőtermelésünk, hogy úgy mondjam borban rea­lizálódik, e termékünket elsősor­ban exportáljuk, az újszerű el­gondolás megvalósítása bizonyá­ra szolgálná a népgazdasági ér­dekeket is. Az ágazat fejlesztésié­hez minden lehetőséget, új .törek­vést figyelembe kell venni és a hasznos dolgok megvalósításának késleltetése hiba lenne. Szöveg: Csabai István Fotók: Tóth Sándor Karácsonykor is ehetünk friss szőlőt Évi több száz millió forint veszteségtől menti meg népgaz­daságunkat az új gyümölcstáro­lási technológia, amelyhez a ha­zai alkalmazás feltételeit a Ker­tészeti Egyetem irányításával, több esztendős munkával dolgoz­ták ki a kutatók. Az új eljárás lényege, hogy a tároló levegő-összetételének meg­változtatásával lassítják a gyü­mölcs „anyagcsere-lebontódását”. Magyarán: a tárolóteremben olyan körülményeket teremtenek, melyek között a levegő szén­dioxid tartalma növekszik, oxi­géntartalma pedig csökken. A szabályozott légterű, kiskamrás tárolókban egyharmadára csök­kenthető a romlásból származó veszteség. A magyar viszonyokra adaptált eljárást elsőnek az alma tárolásá­val kapcsolatban alkalmazták. Csaknem három hónappal sike­rült meghosszabbítani e raktáro­zási időt. A kísérleteket más gyü­mölcsökre is kiterjesztették. Már a kezdeti jelek is biztatóak, ezen­túl októberben is lesz még őszi­barack, novemberben szilva, ka­rácsonykor szőlő, húsvétkor alma. És még valami: ezek a gyümöl­csök frissebbek, vitamindúsab- bak. zamatosabbak. élvezhetőbbek lesznek, mint eddig. AZ ÉV LEGNAGYOBB VÁLLALKOZÁSA Hatrészes tévéfilmsorozat készül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom