Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

1979. szeptember 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Dózsa-szobrot avattak Hartán • Az új Dózsa-szobor. rőt, valamint az emlékparkban kiállított régebbi alkotásait. Az ünnepségen jelen voltak: dr. Hor­váth István, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottságának el­ső titkára, dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, valamint a kalocsai járás és Harta köz­ség párt- és állami vezetői. P. E. Űjabb köztéri alkotással gaz­dagodott Harta. Pénteken dél­után a Dózsa-emlékparkban dr. Romány Pál, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, me­zőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter avatta fel Kiss István, Kossuth-díjas szobrászművész Dózsa-alkotását. Szokola Imrének, a községi pártbizottság titkárának köszön­tő szavai után a miniszter mél­tatta az erdélyi születésű, jelen­leg Budapesten élő művész mun­kásságát. — Kiss Istvánt mindig az új időt, a változást hozó, a nép fel- emelkedéséért küldetést vállaló történelmi egyéniségek foglalkoz­tatták — mondotta. — A most felállított alkotása fontos üzene­tet hordoz korunk emberének, a befogadó közösségnek. Dózsa em­léke —, alakja ma is példaként áll parasztságunk előtt. Harcos bátorsága, a boldogabb emberi jövőért, való küzdelem szimbólu­ma. A miniszter a továbbiakban méltatta Harta község hagyo­mányápoló tevékenységét, majd megemlékezett a fegyveres erők napjáról, a nagy történelmi har­cokról, melyeknek kiemelkedő egyénisége volt Dózsa György is. Dr. Romány Pál avatóbeszéde után a művész bemutatta a je­lenlevőknek az új Dózsa-szob­• Dr. Romány Pál avatóbeszédet mond. (Pásztor Zoltán felvételei) Ismét kapnak tejet a kecskeméti napközisek De miért nincs a többieknek? Kecskeméten egy ideig hiány­zott a tej a napközis gyerekek tízóraijából. Szülők és pedagógu­sok panaszai nyomán kérdeztük meg az illetékes szerveket: miért akadt el a már annyira megszo­kott iskolai tejszolgáltatás? Megtudtuk, hogy a napközisek étkeztetését ellátó Dunavidéki Vendéglátó Vállalat állt le átme­netileg a tejszállítással, anyagi vonatkozású probléma miatt. Tej helyett virslit, sajtot és egyéb ételt kaptak délelőttönként az iskolások. A vállalat ugyanis nem rendelkezik a kannás tej szállí­tásához szükséges feltételekkel, s az iskolák sincsenek erre be­rendezkedve. A műanyag poharas tej szállításának viszont az volt az akadálya, hogy az új árszabá­lyozás szerint 30 fillérrel többe kerül poharanként; ez pedig évi egy millió forint ráfizetést jelen­tene a vállalatnak. A költségkü­lönbözet kiegyenlítését a városi tanácstól kérték. Ezt azonban a tanács jelenlegi költségvetése nem teszi lehetővé. A vállalat ezután a Belkeres­kedelmi Minisztériumhoz fordult azzal a kéréssel, hogy a főható­ság veszteség címen térítse meg a többletköltséget. Itt tart az ügyintézés jelenleg. Értesüléseink szerint a minisztériumtól még nem érkezett válasz; ennek el­lenére a kecskeméti iskolákban néhány nap óta ismét kapnak tejet a gyerekek. A vendéglátó vállalat egyéb­ként a megállapodásban tízórai, ebéd és uzsonna szolgáltatására kötelezte magát, s az nincs elő­írva, hogy tejet, vagy más folya­dékot is adnia kell, vezetői mégis korrekt módon intézkedtek, saját felelősségükre. Remélhetően rö­vid időn belül végleg megoldó­dik a probléma, s nem vonják el újra a tejet az iskoláktól. Hiszen annyit hangoztatjuk: a tej élet, erő, egészség. S az éltető erőt adó tejre éppen a fejlődő, növek­vő gyermeki szervezetnek van a legnagyobb szüksége. A gyerek ki is követeli magának a tejet, a kakaót, a tejeskávét, mert hoz­zászokott otthon, s évek alatt az óvodában, iskolában is. Meg vagyunk győződve róla, hogy 30 filléren nem múlhat a dolog! A gyerek számára a tej egyen­értékűen nem pótolható mással, mint ahogyan például a finom leves sem a mégoly ízletes pap­rikáskrumplival vagy tökfőzelék­kel. A tápláló tej egyben folya­dékpótló is, ezért is van rá nagy szükség. Ráadásul a szülők korai munkába indulása miatt nagyon sok kisdiák nem reggelizik otthon rendesen. Erre való tekintettel is indokolt az iskolai tejes reggeli­pótló. S ha már a témával foglalko­zunk, szólni kell az úgynevezett iskolatej -akció kecskeméti csőd­jéről is. Köztudott, hogy ezt an­nak idején a tejipari vállalat kez- deményezte. A gyerekek fizették és kapták a tejet. S ha ez ma nincs így, annak legfőbb oka: az iskolák nem szervezik meg a tejakció házon belüli teendőit. Budapesten sikerült, Kecskemé­ten nem. Pedig megérné azt a kis fáradságot, a gyerekek érde­kében. Üjra neki kellene rugasz­kodni. Hiszen tej van bőséggel! Az iskolák vezetésére hárul a felelősség, ha nem tudnak meg­birkózni ezzel a feladattal. Rapi Miklós Kitüntetések a fegyveres erők napja alkalmából A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa a fegy­veres erők napja alkalmá­ból a szolgálatban végzett eredményes munkájuk el­ismeréséül Vörös Csillag Érdemrendet adományozott dr. Fehér Géza rendőr ez­redesnek, Kiváló Szolgála­tért Érdemrendet Pécsi Kálmán rendőr alezredes­nek. A kitüntetéseket a Parlamentben vették át. Szombaton délelőtt ki­tüntetési ünnepséget ren­deztek a fegyveres erők klubjában a megyei rend­őr-főkapitányság vezetői, ahol megjelent Erdélyi Ig­nác, a megyei pártbizottság titkára. Dr. Fehér Géza rendőr alezredes a Haza Szolgálatáért Érdemérem . arany fokozatával tüntette ki Határ Mihály rendőr al­ezredest, Szliva László rendőr őrnagyot, Csitári Miklós, Mayer József és dr. Gergely Sándor rendőr századosokat, Gémes And­rás rendőr őrnagyot. Ezüst fokozatát kapta: Sinka György, Déri József, Rudo- \ vies István és Szatmári László rendőr századosok, Vimpek Lajos rendőr törzs- zászlós, Nagy Ferenc és Hábori József rendőr zász­lós. Bronz fokozatát hatan vették át. A Közbiztonsági Érem arany fokozata kitüntetés­ben részesült Patócs Mi­hály, Fekete József, Kiss Ferenc rendőr századosok, Czéh Gábor rendőr őrnagy, dr. Lucza Szabolcs rendőr százados, Mihály Lajos rendőr főhadnagy, Rácz István rendőr hadnagy, Nagyapáti Ferenc, Körösi József, Mihalik László rendőr zászlósok, Tutity Ferenc, Kajtár Antal, Kosa Pál, Szűcs Mihály rendőr főtörzsőrmesterek. Ezüst fokozatát kapták Paska Jó­zsef, Kiss Zoltán, Bódi Ti­bor rendőr főhadnagyok, Sutús Juhász Gyula, Ka­tona József rendőr hadna­gyok, Galambos Mihály rendőr alhadnagy, Gara- guly Gyula, Oláh György, Szabó Sándor rendőr zász­lósok, Kotvics István, Fias István és Torma István rendőr főtörzsőrmesterek. Bronz fokozatában tizen­négyen részesültek. Kiváló Munkáért kitün­tető jelvénnyel tüntették ki Borsos Pálnét, Csontos Tibornét, Szőke Mihálynét. A rendőrségi munka segí­tésében kifejtett eredmé­nyes tevékenységük elis­meréseként; a belügymi­niszter a Haza Szolgála­táért Érdemérem arany fo­kozata kitüntetést adomá­nyozta : Dörner Henriknek és Csizmadia Istvánnak. Kiváló Társadalmi Mun­káért éremmel negyvenkét társadalmi munkást része­sítettek elismerésben. Aranyóra tárgyjutalmat kapott Halász János rend­őr őrnagy, aranygyűrűt pedig Major Béla rendőr százados. KALOCSA FEJLŐDŐ ÉPÍTŐIPARÁRÓL Kevés vagy sok százhuszonhat kőműves? A Duna menti város lakói büsz­kén mutatják meg vidékről jött vendégeiknek: Kalocsa új lakóte­lepekkel, üzemekkel és más léte­sítményekkel gazdagodik. Ifjodik, fejlődik a régi település, aminek a legszembeötlőbb jeleit az épí­tők hagyják maguk után. Az elő­ző ötéves tervben még súlyos gon­dot okozott a város vezetőinek, hogy a helyi építőipar nem tudta kielégíteni a mohó növekedési, szépülési vágyat. Mint a legutób­bi tanácsülésen elhangzott, az utóbbi négy évben körülbelül két és félszeresére nőtt az építő szer­vezetek évi teljesítőképessége. Ez annak köszönhető, hogy a párt- és a tanácsi vezetés helyesen ha­tározta meg számukra erre a terv­időszakra a fejlesztés feladatait. Négy plusz három, és a kisiparosok Kalocsán jelen van a BÁCSÉP, a megye legnagyobb építőipari vállalata. A helyi építésvezetősé­gének dolgozói a tervek és a szer­ződések szerint az ötéves tervben kétszáznál több lakást, gabonasi­lót, áruházát és egyéb létesítmé­nyeket hoztak, illetve hoznak tető alá a városban. Az Építési és Szerelőipari Vállalat részéről mintegy száz lakás elkészítésére számíthatnak. Karbantartással és felújítással is foglalkozik az ÉP­SZER építésvezetősége, s á jö­vőben ezt a tevékenységet még fokozzák is az elképzelések sze­rint. Jelenleg a BUDAMOBILL Szövetkezet telepén, a kórház ren­delőintézeténél és más helyeken dolgoznak munkásai, s ők építik a FÉKON új gyárát is. Az Asztalos-, Építő- és Elektro­mosipari Szövetkezet építőrészle­gének a lakásépítés a fő feladata, amit blokkos technológiával vé­gez. Az idén 59 lakást adnak át a terv szerint. A negyedik jelentő­sebb építőipari szervezet Kalocsán az Építőipari Költségvetési Üzem. Elsődleges feladata a tanácsi fej­lesztési elképzelések megvalósítá­sa. Az idén körülbelül 27 millió forint értékű munkát végez el. A vízműtelepen vastalanítót épít, bővíti az egyik óvodát, s fenntar­tási feladatok mellett még két- három kivitelezést vállalt. Az említett „négyeken” kívül a kommunális költségvetési üzem, a Dél-Bács-megyei Vízmű Válla­lat üzemmérnöksége, a Közúti Építő Vállalat telepe és a kisiparo­sok vesznek részt az építési, a karbantartási és a felújítási fel­adatok elvégzésében Kalocsán. Elegendő lenne, ha... A legutóbbi tanácsülés írásos be­számolójában olvastam, hogy a városban a kisiparosokkal együtt összesen 126 kőműves szakmunkás dolgozik. A BÁCSÉP és az ÉP­SZER technikailag korszerű, az ipari szövetkezet már kevésbé mo­dern és az Építőipari Költségveté­si Üzem gyengébb felszereltséggel jellemezhető körülményei közt ke­vés vagy sok ez az ütőképességet Jelképező létszám? A testület elé terjesztett jelentésből és a vitából az tűnt ki, hogy elegendő len­ne, ha . . . Az ötéves terv első felében a programot sikerült megvalósítani, s ez nagy eredmény. A beszámoló szerint köszönhető a célirányos kapacitásnövelésnek, az építőipari egységek közti együttműködés ja­vításának, a szerződéses fegyelem erősödésének, s a beruházók és ki­vitelezők közti munkakapcsolat javulásának. Ám most, a tervidő­szak utolsó esztendejének küszö­bén kitetszik, hogy a rendelkezés­re álló kapacitás kihasználását még sok tényező nehezíti, ami kér­désessé teszi a lakásépítési ötéves terv megvalósítását. Ne csak szólamokban A Város építőipari ellátottságá­ról, a kapacitás hasznosításáról és fejlesztésének feladatairól nyi­tott vitában kiderült, hogy az el­ért eredményekkel nem lehet tel­jes egészében elégedett a város vezetése. Szvorény János, a városi pártbizottság első titkára hívtá föl rá a figyelmet, hogy a négy je­lentősebb építőipari egység mű­szaki fejlesztése nem eléggé ösz- szehangolt, azok külön-külön autarchiára, „függetlenségre” tö­rekednek, együttműködés helyett. Ezen feltétlenül változtatni kell. Sokszor merülnek fel jogos minő­ségi kifogások az új létesítmé­nyeknél. A határidők betartásánál sincs rendben minden, hiszen gyak­ran már a kezdéskor késik a ki­vitelezés. A határidő-eltolódások árproblémákhoz vezetnek, ami­ből viták támadnak. Az V. ötéves tervre előirányzott lakásszámot csak úgy tudja elérni a város épí­tőipara, ha a vállalatok kihasznál­ják a tartalékokat. Az együttmű­ködést és a minőséget ne csak szó­lamokban javítsák az érintettek, hanem tettekkel is — hangsúlyoz­ta a fölszólaló első titkár. Szó esett a tanácsülésen arról is, hogy például az Asztalos-, Építő- és Elektromosipari Szövetkezet la­kásépítő munkáját anyaghiány hátráltatja, gyakran hosszabb ideig is. Emiatt nem tudja kellőképpen kihasználni a kapacitását, s a kö­vetkező években vissza akarja fejleszteni ezt a tevékenységet. A BÁCSEP-nél az okoz gondot, hogy olykor-olykor máshová vezénylik az építésvezetőség dolgozóit a vá­rosból, s így labilis a teljesítőké­pesség. A feladatok meghatározásakor nagy súllyal beszéltek a tanácsta­gok arról, hogy egyre sürgetőbbé válik Kalocsán is a karbantartó és a felújító kapacitás növelése a lakásvagyon egy részének „örege­dése” miatt. HETI KOMMENTÁR Az ország egészségügye Azt tartják nálunk, hogy a kapott gyógyszert — például egy fejfájást enyhítő pirulát — nem kell megköszönni. Aki adja, magától értetődően teszi. Az állam teljes körű felelőssége egészségünkért is magától ér­tetődő az immár hét esztendeje hozott egészségügyi törvény értelmé­ben, olyannyira, hogy az országgyűlés szükségesnek tartotta megvizs­gálni gyakorlati érvényesülését. Erről természetesen mindenkinek van ilyen-olyan véleménye, amit nem is rejt véka alá — nem csoda, hogy a képviselők is nagy számban szóltak hozzá az egészségügyi miniszter beszámolójához. S ahogy az emberek általában sokféle benyomás és személyes tapasztalat alapján foglalnak állást az ügyekben, a kép­viselői megközelítés sem volt egyöntetű. Tény, hogy a megyék, városok, kisebb települések egészségügyi vl- , szonyai még az alapellátottságot tekintve is különböznek, és a helyzet mérlegelése sem egyértelmű. Van, ahol viszonylag csekélyebb szolgál­tatás is nagyobb elégedettséget kelt, mint másutt a jelentékeny fej­lődés. De nem is csoda: e téren valóban erősen különböznek az igények — némileg még a szükségletek is. Csapó Jánosné Tolna megyei képvi­selőnek, a simontornyai bőrgyár igazgatóhelyettesének kijelentését azonban alighanem minden képviselőtárs magáénak vallotta. Azt mond­ta: a gyógyításban semmilyen medicinával nem pótolható, ha a beteg érzi a doktor személyes figyelmét, odaadását. Es hozzátette: ezt min­denki joggal várja el, aki orvoshoz fordul, s erre kellene még jobban ösztönözni a fiatal és leendő orvosokat is! Dr. Schulteisz Emil még ki­fejezőbb szót használt: a gondoskodás fontosságát hangoztatta. Ez — ha az egész apparátustól, tehát nővérektől és más egészség- ügyiektől hasonlóképpen elvárt magatartásként értelmezzük — alap­kérdés. Még annál is előbbre való, amit a miniszterrel egyetértésben oly sokan hangoztattak, hogy tudniillik az úgynevezett alapellátás mi­nőségének fejlesztése áll most előtérben. Mert bár igaz, hogy a kór­házak felújítása, bővítése, újak építése, a felszereltség javítása és ha­tékonyabb kihasználása, általában az ésszerűbb szervezeti megoldá­sok jobb lehetőségeket teremtenek a gyógyításra — a beteg akkor is betegként viselkedik majd, és a kellemesebb rendelőben, levegősebb, tisztább kórteremben, kényelmesebb ágyban is mindenekelőtt megér­tésre, türelemre, biztatásra vágyik. Egyébként az egészségügy intézményei ma is meglehetősen változa­tos arcúak. Jóval nagyobb mértékben, mint adottságaik, ami szintén a személyes elem, a vezetés és az ott dolgozók gondolkodásmódjának jelentőségét húzza alá. Erre vall az is, hogy a képviselők elég sokfé­leképpen vélekedhettek városuk, választókerületük egészségügyi viszo­nyairól. Gyermekgyógyászat, fogászati ellátás, üzemi rendelők helyzete, szű­rővizsgálatok és mindenekelőtt a körzeti orvosok munkája — hogy csak néhányat említsünk a sok közül — volt másfél napon át a tanácskozás tárgya. A vita remélhetőleg több vonatkozásban is újabb lendületet ad egészségügyünk továbbfejlesztéséhez, amire annak ellenére nagy szük­ség van, hogy a miniszteri beszámoló és jó néhány hozzászólás figyel­met érdemlő eredményeket könyvelhetett el. Talán segít valamelyest ezen túlmenően is a hazai egészségügyi kul­túra előbbrevitele. Mert hiába a roppant anyagi, szellemi erőfeszítés a gyógyítás érdekében, ha a megelőzésben nem haladunk előre. Abban pedig nekünk, a törvényben állampolgárnak titulált millióknak van a legfőbb szerepük. Egészségesebb életmód, megfontoltabb táplálkozás, káros szokásaink, szenvedélyeink mérséklése — ugye, mindenki tudja, miről van szó. De hát ebben törvény, miniszter, képviselő aligha segít­het. Mi magunk azonban tehetnénk valamit. SZÉPET, JÓT A VEVŐKNEK Virágkötő­tanfolyam Kecskeméten A Kertészeti Egyetem kecske­méti főiskolai kara továbbképzési csoportja immár harmadszor szer­vezett virágkötő-tanfolyamot, a dísznövénytermesztési és kert­fenntartási tanszék gondozásában. Az ország különböző részéről ér­kezett, negyven virágbolti eladó két héten át tanulhatta ezt a bo­nyolult, művészi érzéket igénylő munkát. A makói virágüzlet dolgozója. Bognár Jánosné — a tanfolyam egyik résztvevője — elmondta, hogy a Hódmezővásárhelyi Kerté­szeti Vállalat, ahová üzletük tar­tozik, rendszeresen elküldi dolgo­zóit a kecskeméti továbbképzés­re, amit az itt végzett kolléganők egyértelműen hasznosnak mond­tak. Cz. P. • Az előadók által elkészített tá­lak, vázák jól példázzák: mit is je­lent a virágkötészet és mennyivel igényesebb munkát kell a kötő­nőknek végezniük, hogy ezeket a szemet gyönyörködtető kompozí­ciókat hazavihessék a vásárlók. # Pintér Ilona, a Hilton Szálló virágboltjának vezetője mondja: — A szép és jó vonzza a vevőket. A virágkötészetben rejlő lehetősé­gek alkalmasságának közízlést javító távlatai vannak. Szeren­csére már elmúlt az az időszak, amikor a vevő kezébe adtunk három-öt szál virágot. Az alkal­mi csokrok, díszek, tálak, vázák mellett egy elsőrangú üzletnek tartania kell úgynevezett téma­kompozíciókat is. Saját példát hozva, a Pygmaliont, ahol egysze­rű csokor, florentin kalap, toa­lett-tükör, glaszékesztyű, bordó bársony szemlélteti a kis virág­áruslány életútját. A. T. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom