Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-27 / 226. szám

I

1979. szeptember 27. • PETŐFI NÉPE • 3

Az egészségügyi szolgáltatás állampolgári jog

Dr. Schultheisz Emil beszámolója

Az országgyűlés 1972-ben az egészségügyi törvény megalkotásakor abból indult ki, hogy szo- cializnmist építő hazánkban az egészség—betegség, nem pusztán az orvos és a beteg ügye, nem magánügy, ’jóval több annál. Az orvos—beteg viszony átalakult a társadalom és az egészségügy kapcsolatává, s ez jelentősen gazdagította1, kibővítette a hagyományos orvos—beteg kapcsolatot, fokozta az egészségügy, az orvos felelősségét. Sőt, minden ember felelősségét önmagáért. A törvény — a jog mellett — e tekintetben is aktív szerepet ruházott a társadalom minden tagjára. Eme aktív szerepnek a jelentősége az egészséges életben, a ímegelőzésben, a gyógyulásban mind egyéni, mind társadalmi méretben nem új gondolat, de érvényesülése* társadalmi méretben, csak a szocializmusban vált lehetővé.

A történelem bebizonyította, hogy csak a szocialista társadalom képes megteremteni az egészségvédelem igazán haladó, humánus és hatékony módját, amely az egész nép ügye.

A szocialista egészségügy a társadalmi-gazdasági és orvos-egészségügyi intézkedések széles körű rendszere. Célja a lakosság egészségének megóvása, állandó javítása ; a kedvező munka-, élet- és pihenési feltételek megteremtésével az ember harmonikus fizikai és szellemi fejlődésének, alkotó munkával eltöltött hosszú életének biztosítása. Ennek érdekében a tudományos haladás eredményeit felhasználva széles körűen gondoskodik a betegségek megelőzéséről és biztosítja mindenki számára az egyre magasabb szintű egészségügyi ellátást.

A közérzetet meghatározó törvény

A szocialista egészségügy és a társadalmi-gazdasági élet közötti szoros kapcsolat a szocialista termelési viszonyok jellegéből, a szocializmus lényegéből következik. Ez összefügg azzal, hogy bár az ember a szocializmusban mindenekelőtt a munkában teljesedik ki, mégsem csupán munkaerő. Az emberiség történetében először, és kizárólag a szocialista országok hozták létre és érvényesítik következetesen az állam teljes körű felelősségét minden állampolgár egészségéért.

Az egészségügyi szolgáltatás, ezen belül az orvosi ellátás ezzel a törvénnyel állampolgári jog lett. amely korábbi eredményeinkben gyökerezik, és amelynek végrehajtása a fejlődés állandó folyamata. Ez a jog értelemszerűen egyben kötelezettség is. Az 1972-es törvény nem egyszerűen úgynevezett „tárcatörvény”, amely az egészségüggyel kapcsolatos jogi rendet határozza meg, hanem a társadalom egész életét, az állampolgárok közérzetét befolyásoló és meghatározó jogalkotás.

Az egészségügyi törvény puszta meghirdetése természetszerűen nagy igényeket is keltett. Ez részben érthető, hiszen szocialista társadalmunk igen nagy vívmánya az egészségügyi ellátás állampolgári joggá való emelése. Ugyanakkor a valóságból kell kiindulnunk és tudnunk kell, hogy nem rendelkeztünk és ma sem rendelkezünk mindazokkal a feltételekkel, amelyek lehetővé tennék minden új igény kielégítését. A kérdés inkább az, mit, mikor és hogyan tegyünk, mert mindent, mindenkor, mindenütt, nem teljesíthetünk.

A törvény kereteket adott és feladatokat szabott meg, nem volt és nem lehetett célja szakmai programok és irányelvek meghatározása. A végrehajtás a kormányzat feladata.

— Jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy a kormánynak van határozatban megerősített egészségpolitikai koncepciója, az egészségügyi ágazatnak középes hosszú távú szakmai terve, és mindezek alapján a megbetegedési viszonyoknak megfelelő, a lehetőségekhez alkalmazkodó részprogramokat is elkészítettük.

Ezután az egészségügy anyagi vonzatairól szólt a miniszter. Egyebek között elmondta:

— Egy kórházi ágyon fekvő beteg ellátásának átlagos napi költsége 260—270 forint akkor, ha semmit nem csinálunk vele. Egy kisebb megbetegedés esetén ez az összeg 340—360 forintra emelkedik. A súlyos, életveszélyes állapotban levő beteget ellátó intenzív kórházi ágyon egy beteg napi kezelési költsége 3700 forint. Egy nem túl komplikált szívműtétnél, amikor a beteg életét nemcsak évekkel, de évtizedekkel hosszabbíthatjuk meg, csak a közvetlen műtéti költség a benne levő devizával együtt 80 ezer forint. Egy komplikáltabb szívműtét közvetlen költsége 120—130 ezer forint. Három évvel ezelőtt Magyarországon mintegy 48 ezer gyermek betegedett meg kanyaróban. A közvetlen költség, amit az ellátásukra fordítottunk — nem számítva most a szülők termelésből kiesésének és táppénzének költségeit — 18 millió forint volt. Bevezetve a kanyaró elleni védőoltást, ennek eredményeként az elmúlt évben alig haladta meg a kétszázat a kanyarós gyermekek száma. Az oltás 8,5 millió forintba került.

— Eredményeink az egészségügyben . újabb problémákat tárnak fel. Sajátos jelensége ez a fejlődés folyamatának, az egészségügyi ellátás és a megelőzés kiterjesztésének. Ugrásszerűen növekszik a szervezett szűrés, vagy egyedi vizsgálat kapcsán felderített, ma még tünetmentes betegek száma. Vagyis a felelősséggel dolgozó egészségügy, a kétségtelen eredmények mellett, új és gyakran nehezebben megoldható feladatot is teremt.

Gyógyító és megelőző tevékenység

— Olyan korban élünk, ami-' kor az orvostudomány elég gyakran ér el jelentős, a gyakorlat számára szükségés és jól felhasználható és felhasználandó eredményeket. Ezek szükség szerinti hasznosítása tetemes anyagi áldozatba kerül. Üj, hatékony gyógyszerek bevezetését, az orvostechnika állandó fejlesztését biztosítjuk. Ugyanakkor az újdonságok — főképp a nem biztos alapon nyugvók — alkalmazásának megvan a veszélye is. Az egészségügyi és a tömegtájékoztatási dolgozóknak együttesen kell vigyázniuk arra, éppen az emberek érdekében, hogy még nem bizonyítottan hasznos vagy egyenesen káros, de divatos eljárások, avagy csodaszerek ne keltsenek felesleges igényeket, amelyek csalódást és nem gyógyulást hoznak a betegnél.

— Az utóbbi esztendőkben szakmai, szervezeti intézkedésekkel is igyekeztünk és továbbra is igyekszünk munkánkat javítani.

— Az ellátás terén a legfőbb törekvés: a felnövekvő nemzedék, a munkaépes korúak és az idősek egészségének megóvása, illetve a kezelés biztosítása. Ezek egymásból következő feladatok, s kifejezetten olyan jellegűek az esetek zömében, hol az egészség- politika és a szociálpolitika együttesen ösztönözheti az egészség- ügyi törvényben rögzített feladatok megoldását.

— A népesedéspolitikai határozat végrehajtásában elért általában jó eredmények mellett fontosak azok az erőfeszítések, amelyeket az óvodás, iskolás és serdülő korú gyermekek orvosi ellátására tettünk, de sokat kell még tennünk annak érdekében, hogy nemcsak a járványok lőhető kiküszöbölésével, hanem a megelőzés teljességével is biztosítsuk fejlődésüket egészséges felnőttekké.

— A felnőttek körében nemcsak gyógyító és megelőző tevékenységre van szükség, hanem olyan egészségügyi kultúra kialakítására is, amely ébren tartja a saját testük és szellemük iránti felvilágosult felelősséget, s nem tereli az öngyógyítás, öngyógy- szerezés veszélyes útjára az embereket. A túlzó gyógyszerfogyasztás ellen nem a pénz, a költség miatt tiltakozunk, hanem az emberért.

— A termelés intenzitásának növekedése, a munka gépesítése, automatizálása, új vegyi anyagok bevezetése új követelményeket is támaszt. Állandó tennivaló, hogy az egészségügy és az orvosi gyakorlat megkülönböztetett figyelmet fordítson az emberi szervezetre károsan ható tényezők megelőzésére, ezek felderítésére. A kedvező munkafeltételek megteremtése és a környezetvédelem biztosítása fontos állami feladat.

Az alapellátás minőségi fejlesztése

— A VI. ötéves tervben megoldandó, már most formálódó feladatok kapcsán a miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy egyetlen ország egészségügye sem fejleszthet mindent egyszerre és egy időben. A törvény életbe lépése óta az egészségügy, a gyógyítás szakmai szerkezete is változott, számos új orvosi szakáig kezdte meg működését, több új szakintézet kapott irányító szerepet. Ez nem gyengíti, hanem erősíti azt a törvényszerűségét, hogy az egyes szakágak súlya a következő ötéves tervben sem lehet egyforma. Meg kell határoznunk bizonyos sorrendiséget és ez nem szakmai minősítés, hanem ellátási szükséglet, amelyhez igazodva kell terveznünk.

— A VI. ötéves terv szakmai programját egészségpolitikánk hosszú távú céljaival összhangban kell kialakítani. Az eddiginél is fontosabb az alapellátás minőségi fejlesztése és a kórházi ágyak megoszlásának megfelelő kialakítása. Nemzetközi összehasonlítás szerint Magyarországon találkozik a páciens a leggyakrabban orvossal, évente átlagosan 150 milliószor, tehát egy állampolgár átlagban közel tizenötször. Ahhoz azonban, hogy a körzeti orvos kielégítő ellátásban részesíthesse a nála megjelenő betegek mintegy 70—80 százalékát, nemcsak az kell, hogy az orvos felkészültségénél fogva ezt meg tudja tenni, az is fontos, hogy a beteg érezze és tudja, hogy a körzeti orvosnál kapott ellátás nem kisebb értékű és nem alacsonyabb rendű, mint amilyent a kórházban kaphat. A kórházba lehetőleg az kerüljön, akit kizárólag ott tudnak meggyógyítani.

Az idős emberek érdekében törekszünk a kórházi ágyarányok módosítására, az aktív és krónikus, utókezelő ágyak arányának helyes kialakítására.

Az orvosképzésről úgy nyilatkozott a miniszter, 'hogy nem több orvosra van szükség, hanem olyan orvosokra, akik a diploma megszerzését követő 1—2 évi kórházi gyakorlat után az általános orvos nagyon ' nagy tudást és felelősséget jelentő funkcióját is be tudják tölteni.

Az egészségügyi dolgozók társadalmi megbecsülése

— A szocialista egészségügy előtt álló célok elérésének letéteményesei az örvösök és az egészségügyi dolgozók. Felelősséggel állíthatom, hogy feladataikat — sokszor mostöha körülmények között — növekvő színvonalon, gyarapodó szakmai tudással, áldozatkészen végzik. A beszámolási időszakban javult anyagi és erkölcsi megbecsülésük. 1977-ben és 1978-ban a Minisztertanács döntése alapján teljes körű, számottevő béremelésre kerülhetett sor. A',mi az erkölcsi elismerést illeti, szinte nincs olyan nap. hogy ne találkoznék indokolt kitüntetési javaslatokkal.

— Nem hallgathatok azokról a részben indokolt, de semmiképpen sem általánosítható megjegyzésékről. amelyek anyagias szemléletet bírálnak. Erélyesen fellépünk azokkal az egészségügyi dolgozókkal szemben, akik olyan magatartást tanúsítanak, hogy szinte kikényszerítik a betegtől a külön anyagi szolgáltatás valamilyen formáját. A kivételesen előforduló elítélendő esetek nem homályosíthatják el dolgozóink túlnyomó többségének hivatástudatát, példás magatartását, áldozatkészségét.

Befejezésül dr. Schultheisz Emil egyebek között hangsúlyozta :

— Ma Magyarországon a legkisebb településtől a fővárosig, nappal és éjjel, munkanapokon és ünnepnapon megfelelő orvosi ellátáshoz juthat minden rászoruló. Pártunk programja, a XI. kongresszus határozata, sokoldalúan határozta meg a tennivalóinkat és most, amikor, ha nem is a tönvény végrehajtásának befejezéséről, hanem jelenlegi állásáról jelentek, teljes felelősséggel állíthatom, gyarapítottuk hazánk és népünk történelmi eredményeit.

NAPJAINK TÉMÁI

Exportképesség

Találomra választott példa: egy tőkés textílcégnél a be- mintázás egy-két hetet vesz igénybe, hazai viszonyaink között két-három hónapot. Azután: külön vállalat jogosult a gyermek-, s egy másik a kamaszruhák eladására külföldön. Ezt a partnercég nem érti, s azt még kevésbé, miért kell neki emiatt két vállalattal tárgyalnia. Hangsúlyozzuk, a példák tetszőlegesek, de érzékeltetik: az exportképesség sok mindennek függvénye. Nemcsak ilyen nehézkességek, ügyetlenségek rontják eladói helyzetünket, hanem olyan, részben objektív okok is, mint a termékszerkezet túlzott energia- és nyersanyagigénye a kívánatosnál tágabb gyártmányválaszték, emiatt a nem gazdaságos sorozatok meglehetősen nagy

Készülődés a VII. országos úttörőparlamentre

A november 22—24. között Deb-V recenben megrendezésre kerülő, VII. országos úttörőparlament előkészületeiről tárgyalt a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Elnöksége szerdai ülésén.

Az eddigi csapatparlamentek tapasztalatait összegezve megállapították: mindenütt részletesen foglakoztak az előző, 1976. évi zalaegerszegi országos úttörőparlament legfőbb ajánlásait magában foglaló „zalai iránytű” megvalósításának eredményeivel. Az úttörőélet legkedveltebb programjai — a sportvetélkedők, a kirándulások és a különféle akadályversenyek — közül is kiemelkedően sikeresnek bizonyult a KMP megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett „Riadó—77”

versenysorozat, amelyben szinte az ország valamennyi úttörője részt vett.

A csapatparlamentek témái közé tartozik a gyerekek önkormányzati rendszerének értékelése. Eszerint a gyermek és felnőtt vezetők együttműködése folyamatosan erősödik, a felnőttek mind gyakrabban kérik ki az úttörővezetők véleményét. Sok szó esett arról is, hogy több 14 éven felüli vezetőt kellene bevenni, mert a gyerekek igénylik közreműködésüket, s különben is ők segíthetik leginkább az úttörők előkészítését a KISZ-életre.

Október első hetében a járási, városi, illetve kerületi úttörőparlamenteken folytatódik a VII. országos úttörőparlament előkészítése. Ezeken a fórumokon megfogalmazzák a következő évek elképzeléseit, s megválasztják a megyei és a budapesti parlamentek küldötteit. (MTI)

A Csepel Művek moszkvai kiállítása

Nagyszabású kiállítást rendez Moszkvában, október 22. és 29. között a Csepel Vas- és Fémművek. Az előzetes sajtótájékoztatón, amelyen jelen volt Féderer Adolf, a moszkvai magyar nagykövetség kereskedelmi főtanácsosa is, Nagy Imre, a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgató-helyettese elmondotta. hogy a csepeli gyárkomplexum tíz termelő vállalatának csaknem mindegyike exportál a Szovjetunióba.

Az összkivitel húsz százaléka irányul a Szovjetunióba, amely ezáltal a gyár első számú exportpiaca. Az évi 45—50 millió rubel értékű kivitel mellett jelentős az import is: a Csepel Művek jó- néhány gyárában szovjet gépeken dolgoznak és a termeléshez elengedhetetlen az innen vásárolt nyersanyag.

Az október 22-én nyíló kiállításon a csepeliek mintegy 70 gépet mutatnak be.

aránya.

Magát az exportképesség fogalmát többféle módon értelmezhetjük ; a gazdaság egészére, egy-egy ágazatra, iparcsoportra, iparágra, de termékre — termékcsaládra — szintén. Ha pusztán mennyiségi oldalról vizsgáljuk, akkor nem több, mint valamiből kivitelre képes a szóban forgó terület, amit általában minden ország állíthat bizonyos résztevékenységre. Igen ám, az exportképesség olyan lánc, aminek egy-egy szeme a mennyiség, a termék — a szolgáltatás — minősége más hasonló rendeltetésű javakkal összevetve, az ár, a szállítási határidő, a cikkhez kapcsolódó egyéb — az alkatrész — utánpótlás, szerviz stb. szolgáltatás. Azaz: az áru akkor exportképes, ha versenyképes, tehát nem egyetlen jellemzőjét, például műszaki színvonalát tekintve az, hanem valamennyi fontos vonását illetően. Az exportképességnek a versenyképesség szerint értelmezett foka kifejezője a gazdasági fejlettségnek, s egyben — más szemszögből nézve — annak szoros következménye.

Itthon eredményes kutatás folyt a germánium alapú tranzisztorokkal. Csakhogy: mire meglett a gyártás — olyan hosszú ideig tartott a megteremtése —, addigra a világ lépett egyet: szilícium alapú tranzisztorokat igényelt. Mi mégis —, s itt rejlik az exportképesség megértésének vagy meg nem értésének fontossága — a régit erőltettük mert hogy „megvan, hát kezdjünk vele valamit” elgondolással. A következmény: az elektronikai ipar versenyképességének csökkenése. Az exportképesség fokozása sokféle tényezőre támaszkodhat, ezek szerint, így a specializációra, a kooperációra, a nemzetközi munka- megosztásba történő bekapcsolódásra, a fejlesztési irányok kiválasztására, a tudományos kutatás eredményességére, s annak alkalmazására a termelésben, s az sem mindegy, miből exportképes valamely terület, ágazat, ország. Ab- ból-e, aminek hosszabb távon nagy a kereslete, vagy átmenetileg, egyszer-kétszer sikerül csupán eladni valamit.

üdén az első félévben a nem rubel elszámolású export 35 százalékát tették ki az átlagosnál kedvezőtlenebb jövedelmezőségű áruk. Ugyanakkor bizonyos módosulást jelez, hogy a legkevésbé gazdaságos termékek kivitele csupán tíz, míg az átlagosaké 50 százalékkal növekedett. Az év első hat hónapjában — s ez megint adalék az exportképesség alakulásához — a gépipari termékek és szállítóeszközök kivitelének árszínvonala — a dollár elszámolású eladásoknál — mindössze egy százalékkal haladta meg a tavaly első félévit. Igaz, jelentősen megélénkült a szóban forgó áruk értékesítése, a nem dollár elszámolású piacokon, 1979 első félévében, de az értük kapott ár a hasonló cikkek behozatalának csak 51 százalékát fedezte! Így már tisztább, teljesebb a kép, s ha még azt is hozzátesszük, hogy az említett időszakban a fogyasztási iparcikkek kivitele a teljes exportnövekedés mértékének harmadát érte el csupán, akkor kézenfekvő, miért elengedhetetlenek ezen a területen az exportképességet javító hatásos és határozott törekvések.

Minél inkább ráutalt egy ország gazdasága a nemzetközi kereskedelemre, munkamegosztásra, annál lényegesebb az adott gazdaság egészének, különböző területeinek milyen az exportképessége. Mivel a nemzetközi gazdasági környezet folyamatosan változik, nagy hiba lenne a versenyképességet — az exportképességet — akárt egy-egy termék, akár ágazatok esetében statikus fogalomként értelmezni. Ami ma versenyképes, — kellő fejlesztés híján, vagy az időbeni termékcserét elmulasztva, az holnapra avíttá lehet; mi nem léptünk, mások viszont megtették ezt, Ezért népgazdaságunkban az elért szinten maradásnak is lényeges eleme az exportképesség fokozása, s még inkább elengedhetetlen feltétele a további növekedés megalapozásának.

L. G.

Barangolás Bács-Kiskunban

• Alsó fokú központ, a kiskunhalasi járásban. Lakosainak száma: 2487. Területe 7836 hektár. A szépen fejlődő község határában van a nevét adó tó, a környék legkedveltebb üdőlőhelye. Kellemes vizét messze földről felkeresik.

Kunfehértó

i