Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-25 / 224. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 25. BEMUTATÓ ÓCSÁN Gépesített paradicsomtermesztés Az egyik legna­gyobb szántóföldi kertészeti ágaza­tunk. a paradi­csom termesztése nem kis gondot jelentett még a 60-as években gaz­daságainkban. Ez érthető is, hiszen a termés betakarí­tása nagyfokú szervezettséget és még több munkaerőt követel. Ez utóbbi számszerűleg az összes munkaráfordítás mintegy 50—70 százalékát jelenti. Természetes, hogy mindezek sürgették a szak­embereket, a paradicsom gépi be­takarításának _ megvalósítására. Olyan korszerű termesztési rend­szert dolgoztak ki, amelyben vala­mennyi hagyományos műveletet meg kellett változtatni a gépesí­tés érdekében. így alakult ki a Soroksári Paradicsomtermesztési Rendszer. Az SPR 197Í-ben már a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium által jóváha­gyott kertészeti termelési rendsze­rek közé tartozott. Ma már adataink szerint ha­zánkban 24 gazdaságban termelik ezzel a technológiával a paradi­csomot, ami az összes konzervipa­ri szükségletnek mintegy 30 szá­zaléka. A termelési rendszer azt az alapelvet követte, hogy olyan pa­radicsomfajtákat termesszenek, amelyek gépi betakarításra alkal­masak. A gazdaságosság meg azt követelte, hogy különböző te­nyészidejű fajtákkal, palántázva és helyrevetve a legcélszerűbben megválasztott arányban teremtsék meg az úgynevezett piros futósza­lagot, amely a betakarítási szezon idejét meghosszabbítja. Az eddigi tapasztalatok azt diktálják, hogy éghajlati adottságaink miatt a betakarítás korábbi kezdésére kell törekedni, és ez rövidebb tenyész- dejű, intenzívebb fajták termesz, tésével meg is valósítható. A fajtákhoz és azok termeszté­sének ismeretéhez alakították ki a rendszer speciális termesztési technológiájának gépeit. A betakarításkor a paradicsom­kombájn a töveket elvágva, fel­szedve, a bogyókat lerázva, vízzel töltött speciális pótkocsiba üríti a termést, innen a paradicsomot a válogatóvonalra szállítják. Itt történik a mosás, a válogatás, a zúzalék-, illetve a nyerslékészí- tés. A szakemberek elmondják, hogy ezzel a módszerrel — a jelenlegi műszaki színvonalat figyelembe véve — a hagyományos termelés­hez viszonyítva az élőmunka — termékegységre számítva — a fe­lére csökkenthető. Továbi javulás várható még az újabb betakarító géprendszerek üzembe állításától, valamint a palántázás korszerűbb gépesítésének megoldásától. Az SPR gépsort a MEZÖŐTjTP Fejlesztő Intézete tervezte és a HÖDGÉP gyártja. Kecskeméten a VI. kertészeti gépesítési kongresszuson a Jugo­szláviából érkezett Pintér Dezső és dr. Tóth András előadásában is elismerően nyilatkozott a so­roksári termelési rendszer ered­ményeiről, de Csehszlovákiában, Lengyelországban és a Szovjet­unióban is egyre több magyar gép­sor segíti a paradicsomtermesztők munkáját. A napokban bemutatót rende­zett a Soroksári Paradicsomter­mesztési Rendszer öcsán, ahol a résztvevők tanulmányozhatták a termesztés minden fázisát. A be­takarítógépek jól vizsgáztak, a pótkocsik a paradicsomkombájn által leszüretelt bogyókat az elő­feldolgozó gépsorba szállították, ahol automata berendezés szín szerint osztályozza a termést, kü­lön zúzógép dolgozta fel a bogyó­kat. Természetesen ezt mosás előzte meg. A paradicsomzúzalék, illetve -lé további feldolgozásra a konzervgyárba kerül. A gépsort tervező kollektíva irányítója dr. Zöldi István, a MEZŐGÉP Fejlesztő Intézet osz­tályvezető főmérnöke. Elmondta, hogy a kutatók, a fejlesztők, a gyártók és természetesen a terme­lők együttes munkájával nagy­szerű eredményeket lehet elérni. Ezt bizonyította az ócsai bemu­tató is. Gál Imre, a MEZŐGÉP Fejlesztő Intézet munkatársa 0 A paradicsombetakaritó gépek munka közben. (Sasvári László felvétele) ÖSSZEFOGVA EMBERT ÉS A TECHNIKÁT Az őszi szállítások sikeréért Gyümölccsel, zöldséggel zsúfolásig tele raktárak, szállítás­ra váró almahegyek a szabolcsi termelőhelyeken, egyre ma­gasodó cukorrépaprizmák a körzeti állomásokon, — mindez az idei őszi forgalom közelgő dandárját jelzi. Hozzá kell ten­ni rögtön azt is, hogy a sok millió tonnás árutömeget gya­korlatilag ugyanannyi eszközzel és emberrel kell rendelteté­si helyére juttatni, mint néhány millió tonnával kevesebb­bet az elmúlt évben. A két legnagyobb fuvarozó: a MÁV és a közúti közlekedés célszerű és magas fokon szervezett mun­kamegosztásával, a szállíttató vállalatok, a fuvarozást meg­rendelők közreműködésével lehet sikerrel megoldani az őszi forgalom feladatait. A MÁV Vezérigazgatóságán hangsúlyozták: az év hátralevő Időszakában 48 millió tonna el­szállítása vár a vasútra. Könnyebb lenne a dolgunk, ha azt a hatal­mas árutömeget egyenletes, havi, heti elosztásban lehetne elfuva­rozni, ámde ez, sajnos szinte ki­vihetetlen. A mezőgazdasági ter­mények legnagyobb része október­ben és novemberben lesz „fuvar­érett” • állapotban, — erre a két hónapra esik a szállítások zöme. A reálisan előre kiszámított áru- mennyiség meghaladja a korábbi évek legmagasabb szállítási szint jét. A feszültséget fokozza az a tény, hogy az elmúlt hónapok időjárásának alakulása miatt sok­féle mezőgazdasági termény azo­nos időben érik be. Vasúton vagy közúton? Minden egyes vasúti teherkocsi kincset ér az őszi forgalom idején. Nem mindegy, hogy rövid, vagy hosszú távú fuvarozásra használ­ják fel azokat. A gazdasági számí­tások azt bizonyítják, hogy egy­séges koncepció alapján kell meg­osztani a vasút és a közúti gépjár­mű-fuvarozás között a terheket. Az országos tehergépkocsi-park 13 százalékát a VOLÁN üzemel­teti. Az év hátralevő négy hónap­jában a VOLÁN tehergépkocsi­jainak 67 millió tonna árut kell el- fuvarozniok. A MÁV és a VOLÁN adatainak összehasonlításánál azonban azt kell aláhúzni, hogy ez utóbbi viszonylag kis távolság­ra szállítja az árut, míg vasúttal gyakran több száz kilométer tá­volságra fuvarozzák a rakomá­nyokat. Az idén miniszteri rendelet döntött arról, hogy 60 kilométeres távolságon belül — a korábbi évekkel ellentétben — közúti fu­varozásra kell feladni a naprafor­gómagot, a növényvédő szereket, a különböző építőanyagokat: tég­lát, cserepet, meszet, palát és kö­vet. Érinti az átterelés a cukorré­pát és a cukorrépaszeletet is. Mozgósítási terv A megyei szállítási bizottságok szükség esetén minden fellelhető fuvarkapacitást mozgósíthatnak, ha úgy ítélik meg, hogy egyes áruk szállítási késedelméből nép- gazdasági kár származhat. 'Helyes, ha a tehergépkocsikkal rendelkező célfuvarozó vállalatok, valamint az építőipari, belkeres­kedelmi üzemek, téeszek, áfészek, a SZÖVÉRT vállalatai, a fafeldol­gozó gazdaságok szállításaikhoz elsősorban saját tehergépkocsijai­kat használják. Kutatni kell a ki­használatlan fuvarkapacitásokat, ezek hasznosítása most különösen fontos népgazdasági érdek. A közlekedésben számítanak ar­ra, hogy az előre kalkulált áru- mennyiségen felül az országban kibontakozott kongresszusi mun­kaverseny növeli a szállítási igé­nyeket, részben több nyersanya­got használnak fel és a többlet késztermékeket is a fogyasztókhoz kell eljuttatni. Sokféle áru egyidöben A vasútnál több mint 2 millió tonna cukorrépa elszállítását ter­vezik. A most üzembe lépő kábái cukorgyár folyamatos répaellátá­sára megtették az intézkedéseket, a gyárak körzeteit újból rendez­ték és ezzel megszűnik a kereszt­szállítás, a gazdaságtalan fuvaro­zás. A napraforgó termése a tava­lyinak másfélszerese. Az ország egész területéről mindössze 5 üzembe szállítják azt a terményt, ezért a be- és kirakást előrelátha­tóan megszervezték. Várhatóan a tavalyinál — kukoricából is töb­bet kell szállítani. Minden eshető­ségre számítva, kemény télre kell felkészülni. Ezért több szenet, tű­zifát, olajat és más energiahordo­zót kell tartalékolni. Ahhoz, hogy a lakosság és az üzemek ellátása folyamatos legyen, ezeket szintén az őszi időszakban szükséges a te­lepekre, raktárakba eljuttatni. Vé­gül, de nem utolsósorban az év utolsó hónapjaiban rendkívül megnövekszik az export-, import­szállítás, és számolni kell a nagy­arányú tranzitszállításokkal is. Mindent egybevetve, a feladatok óriásiak. Ösztönző kedvezményrendszer A fuvaroztató vállalatok segítő- és együttműködési készsége most fontosabb, mint bármikor. Az ér­kezett vasűti kocsik és tehergép­kocsik gyors kirakása, a szombat, vasárnapi rakodások megszervezé­se, a lehetőségek szerint éjszakai rakodóbrigádok munkába állítása elsőrendű népgazdasági érdek. A vasút számottevő anyagi kedvez­ménnyel ösztönzi a szállíttatóit. Például ilyen intézkedés az, hogy a jövő év első negyedében nem számítanak fel bírság jellegű ko­csiálláspénzt annak a vállalat­nak, amely most szeptember 15. és december 15. között a vasútigaz- gatósággal kötött megállapodás alapján a címére érkező vasúti kocsik 85—90 százalékát késede­lem nélkül kirakja. Előnyös ez az ajánlat a fuvaroztatónak azért, mert az őszi forgalom idején is csak alap-kocsiálláspénzt fizet, és mentesül a felemelt kocsiállás- pénz fizetése alól a legkritikusabb téli hónapokban. Akkor sem szá­mít fel a MÁV kocsiálláspénzt, ha a szombaton 12 óra után át­adott vasúti kocsit hétfőn reggel 6 óráig ki- vagy berakják. A Volán is hasonló gondokkal küsz­ködik, mint a MÁV. Hétköznapo­kon 16 ezer tehergépkocsi szállít­ja az árut, szombaton csak 10 ezer, vasárnap mindössze 1500— 2000 kocsi. Azt tapasztalják, hogy délután 3 óra után már be sem engedik sok üzem udvarára a ré­szükre árut szállító gépkocsikat, mert másnap reggelig senki sincs, aki kirakná, átvenné azokat. Sok ezer gépkocsivezető, kocsikísérő tölti idegenben az éjszakát milliós károkat okozó közöny és szerve­zetlenség miatt. A mostani gazda­sági helyzetben nem megengedhe­tő, hogy a rakott teherautók szá­zai sorba álljanak 15—16 órát a gyárkapuk előtt A szállításban, az áruk fuvaro­zásában emberek százezrei vesz­nek részt. Az ő lelkiismeretes, jó munkájukon múlik most minden, ök kezelik a rakodógépeket, eme­lődarukat, villás targoncákat, gon­doskodnak a gépek üzemkészségé­ről és kihasználásáról. A gép, két­ségtelenül sokat segít, legtöbb esetben már mentesít a nehéz fi­zikai munka elvégzésétől. Az em­bert, annak szervezett, átgondolt, lelkiismeretes cselekvését, olykor önfeládozó odaadását, azonban sohasem helyettesítheti. —n —n A piros sapkás forgalmista könnyű léptekkel ki- megy a vonat mellé, s magasba lendíti „pala­csintasütőjét”. Magabiztosan tekint le masinája kinyi­tott ablakából a mozdonyvezető. A csinos kalauznő a jegyeket kéri. ök, s a többi vasúti dolgozó is, mind kisebb-nagyobb közösségben szolgálja a közlekedést és a szállítást. Csak egy ember van a szürkeruhások nagy családjában, aki magányos; a pályagondozó. A pályagondozó magányossága Gyalogos vasutas a vágánygon­dozó. Reggel fölkel nyakába akasztja a bőrtarisznyát, a szer­számokkal, s az ennivalóval, a ru­hája fölé ölti a sárga mellényt, és elindul, hogy végigballagjon kijelölt szakaszán. Dudás Sándor­ra, a kiskunhalasi pályafenntartá­si főnökség dolgozójára a haleszi megállónál virradnak a munkás­reggelek. ott lakik szolgálati la­kásban. Két fiúgyerektől és a fe­leségétől köszön el, hogy súlyos léptekkel végigjárja a Kiskunfél­egyháza és Galambos közti, 11 ki­lométeres vasútszakaszt. Harminc esztendeje ezzel telik-múlik az élete. — Nemcsak úgy sétálgatunk ám mi a sínek közt, hanem ellenőriz­zük a vágánynak minclen araszát, nincs-e rajta valami, ami veszé­lyeztetné a vonatforgalmat — mondia az 51 éves férfi, félreért­hetetlen nyomatékkai munkája felületes megítélése ellen. Egy zúzottkő-hegyecskén ülünk, valahol Félegyháza és Galambos közt. a sínpár mellett. Nyakunk­ba tűz a kora őszi forró nap. kapnak korkedvezményt a nyug­díjba vonuláskor, mi pedig nem. Ezt én igazságtalannak tartom. A méltánytalanság növeli az őszülő vágánygondozó tarisznyá­jának súlyát. — Az egy ember által kijavít­ható hibákat kell elhárítanunk a pályán — beszél tovább a köte­lességéről. — A hevedertörés, a sí­nek összetoldásánál, elég gyakran ad munkát. Nagyon figyelnünk kell a síntörésre, meg a pálya besüppedésére. Na, és persze, munka közben a vonatokra is. hogy el ne üssenek. Sajnos, en­gem, mivel az országút itt fut a vasút mellett, nagyon zavarnak az autók. A hangjuk miatt nehe­zebben veszem észre, ha vonat közeledik. Veszélyes, ha az em­ber elbambul itt a sínek közt. • „Nemcsak úgy sétál­gatunk ám mi a sínek közt...” — Sose lehetek elég okos, hogy milyen melegen öltözzek föl — hallom a térdeit asztalnak hasz­nálj hideg ebédet falatozó Du­dás Sándortól. — Mert nem tu­dom, hogy mikorra vége a nap­nak, süt, esik vagy fúj-e? Ilyen­kor aztán az óvatosság miatt me­legem van. A tizenegy kilométe­res műhelyemnek árnyékos része nincsen. De ezt még csak kibí­rom. Hanem, nekünk menni kell az utasok és a vonatok biztonsága érdekében, hóban, fagyban is. Olyankor meg nem tudok annyi ruhát magamra venni, hogy itt fönn, a vasúti töltésen át ne fúj­ja a téli szél. Az időjárás az, ami a mi munkánkat nehézzé teszi. Ítélje meg, kinek nagyobb a ké­nyelme: annak a vasutasnak^, aki tengelyen, azaz vonaton tölti a szolgálatot, vagy nekünk? ök A pályagondozónak észnél kell lenni. Ha hozzáfog, hogy egy hi­bát elhárítson, tudnia kell, elké- szül-e a következő vonat áthala­dása előtt. Előfordulhat, "hogy a szerelvényt meg kell állítania, s csak az ilyen esetre vonatkozó szigorú biztonsági szabályok be­tartásával. lassú menetben enged­heti át a még teljesen rendbe nem hozott ponton. — Evvel a vörös zászlóval jel­zek a vonatvezetőnek — mutatja Dudás Sándor a veszélyjelzo esz­közét szerszámai közt. — Ha a kö­rülmények úgy hoznák, akkor a durrantyút kellene használnom. Ezt a két kis csomagot el kell-he­lyezni a veszélytől 900 méterre a vonat elé, a sínekre. Amikor a mozdony rágördül a durrantyú- ra, detonáció figyelmezteti a ve­zetőt a veszélyre. A harminc év alatt szerencsére ezt még egyszer sem kellett alkalmaznom. — Errefelé elég rossz vizek van­nak a tanyákban — int kezével az országút túloldala felé a vá­gánygondozó. — A múltkor beteg lettem, mert ittam az egyik he­lyen. Ezért aztán előfordul, hogy fél napokig sem iszom. Túlságo­san nem málházhatja föl magát az ember, mert így is van cipelni- való. Ezért fogy el hamar az ott­honról hozott víz. Ismét vállon a tarisznya, kézben a villáskulcs és egy kézifűrész. Bokroznia is kell — ahogyan a munkában egyre több fáradtságot érző, idősödő férfi mondja —, vagyis kötelessége, hogy a vágány mentén biztosítsa a kilátást a vo­natvezetőknek a növényzet kor­dában tartásával. A vasutas elindul a sínek közt, s föltehetőleg ma estig már csak az összekoccanó kövek szólnak hozzá bakancsa alól. A. Tóth Sándor A SONKAKONZERVÜZEMBEN • Megkezdődött a három hónapra tervezett üzempróba a Kaposvári Húskombinát exportra termelő sonkakonzervüzemében. Ez az első olyan húsfelodolgozó hazánkban, amelyet tőkés fővállalkozó épített. A nyugatnémet Schweissfurt Kirchfeld konzorcium 2006 tételben szállította Kaposvárra a 22 ezer négyzetméter alapterületű üzemet és a világszínvonalat képviseld berendezéseket. Az üzempróba befejezé­se után óránként 120 sertést dolgoznak itt fel és Dániában készült konzervdobozokban szállítják Nyugat-Európába és az Egyesült Álla­mokba. Jövőre már 1,1 milliárd forint értékű árut szállít tőkés piac­ra az üzem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom