Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-21 / 221. szám

1979. szeptember 21. • PETŐFI NÉPE • 3 MESEVÁROS A GYEREKEKNEK A Szovjetunió, a budapesti nemzetközi vásárok hagyományos résztvevője. Min­den ősszel megcsodálhatjuk sokszínű népművészetét, a páratlanul értékes pré­meket és természetesen a Volgái Autó­gyár nálunk is közkedvelt termékeit. A látogatók már ezzel is beérnék, de ha­gyomány az is, hogy a szovjet kiállítók mindig gondoskodnak valami érdekes meglepetésről. Idei kiállításuk központi témá­ja szorosan 'kapcsolódik a gyer­mekek nemzetközi évéhez. A szovjet pavilonban berendezett „gyermekkuckó” az őszi BNV egyik legvonzóbb látványossága. Megismerkedhetnek a 'gyerekek a fából faragott, orosz népmeséi motívumokkal díszített mérleg- és napsugár-körhintával, a Gori- nics kígyóval, játékvárral és ho­mokozóval. Láthatnak gyermek- rajzokat, kézimunkákat és rajz­filmeket. A boldog gyermekkor világa elevenedik meg fotókon, játékokban. A kicsikről való gon­doskodást ízléses ru'há'k, gyer- mekbútorök, más iparcikkek is szemléltetik. Közülük is kiemel­kedik a Zaj ka nevű gyermekke- rétopár. A fogyasztási cikkek idei vá­sárán a szovjet vállalatok 1500 termékkel szerepelnek. A bemu­tató egyúttal számot ad a szov­jet—magyar együttműködés gyü­mölcsöző eredményeiről is. A két ország árucsere-forgalma a ma­gyar külkereskedelemnek mint­egy egyharmadát teszi ki. A Szovjetunióból importáljuk a ma­gyar népgazdaság fejlődéséhez szükséges áruk és anyagok nagy részét. Hazánk pedig a Szovjet­• Vonzó látványosság a gyermekkuckó. unió külkereskedelmi partnerei között az ötödik helyén áll. A vásárnyitás előtti sajtótájé­koztatón a kölcsönös 'kapcsolatok jelentőségét is méltatták a kiál­lítás rendezői. Elmondták, hogy a Szovjetunióban nagyon népsze­rűek az Ikarus autóbuszok, ezek­ből évente 6000 darabot szállí­tunk. Magyar berendezéseken készül a szovjet gyümölcs- és zöldségkonzervek jelentős része, tőlünk vásárolják a számukra szükséges úszó- és portáldaruk egyötödét. A szovjet vásárlók kedvelik a magyar bútorokat, lábbelit, ru­házati cikkeket, nálunk pedig keresettek a szovjet fényképező­gépek, tranzisztoros rádiók és az elektromos háztartási gépek. Az együttműködés természetesen a termelésre is kiterjed. Ezúttal is elküldte újdonságait a Volgái Autógyár, amelyet szoros kapcso­latok fűznek töibb magyar válla­latihoz. A kész gépkocsikért éven­te több százezer szerkezeti egy­séget és alkatrészt adunk: rádió­kat, gyújtáskapcsolókat, ablaktör­lőket és jelzőberendezéseket. A Mezsdunarodnaja Knyiga magyarul megjelenő könyvéket, lapokat mutat be. Az Av.toexport ízelítőt ad a legújabb típusú jár­művekből, a személyautóktól kezdve a mopedekig. Nagy érdek­lődésre tarthatnak számot a szovjet híradástechnika újdonsá­gai, főként a kis- és naigykép- ernyős színes televíziók. A kiál­lítás anyaga rendkívül gazdag és változatos. Szebbnél szebb sző­nyegek, szőrmecsodá'k, bútor- és szamavárbemutató várják a lá­togatókat. Találkozhatunk a híres hohlomai festett faedények leg­újabb változataival is. A jelleg­zetesen orosz népi iparág hagyo­mányai élnek tovább a hohlo- mai gyárból kikerülő készletek­ben, poharakban, dísztárgyakban és gyermek bútorokban. A szovjet pavilon látnivalói felkeltették a közönség és a szakemberék érdeklődését is. V. Zs. Újdonságok a szovjet pavilonban • A hohlomai faedcnyek. • A napsugár-körhinta. T anácsülés Kalocsán Oklevél és plakett a településfejlesztésért Egész sor fontos témát tűzött napirendre Kalocsa város Taná­csa a tegnap megtartott ülésén. Geri István tanácselnök a lejárt határidejű tanácshatározatok vég­rehajtásáról, valamint az utolsó tanácsülés óta végzett munkáról számolt be a testület előtt. A második napirendi pontban a város számára szép sikerrel vég­ződött 1978. évi településfejlesz­tési versenyt értékelte a tanács elnöke. Kalocsa fejlődő-növekedő tele­pülés. Ez a tény különös jelen­tőséget ad a városban az építő­iparnak, a rendelkezésre álló ka­pacitás hasznosításának és a fej­lesztési feladatoknak. A tanács osztályvezetője, Tamás György ezzel a témakörrel foglalkozott előadásában. A tervidőszakra 1978. januárjában határozta meg a tennivalókat a végrehajtó bi­zottság. E napirend keretében a tanácselnök a településfejlesz­tésiben érdemeket szerzett sze­mélyeknek és szocialista brigá­doknak a megyei tanács és a Hazafias Népfront megyei bizott­ságának Oklevelét, illetve plakett­jét adta át. — Változás történt a krónikus kapacitáshiányban, az V. ötéves terv célkitűzéseinek elérését ilyen problémák döntő jelleggel miár nem befolyásolják — mond­ta többek között az osztályve­zető. A KÖJÁL tevékenységéről, kü­lönös tekintettel az élelmezés­egészségügyi helyzetre és a társ­hatóságokkal való kapcsolatokra, dr. Várkonyi Edit vezető felügye­lő tartott tájékoztatót a városi ta­nács csütörtöki ülésén. — Az élelmiszeripari üzeme­ket illetően az utóbbi időben be­következett pozitív változásokról és ugyanakkor még mindig meg­lévő súlyos hiányosságokról szá­molhatok be — vázolta fel az összképét az előadó. íDr. Babay Ferenc vezető ügyész, Kalocsa törvényességi helyzetét tekintette át a városi testület előtt. Ezt követően dr. Szabó István vb-titikár a végre­hajtó bizottság bejelentéseit is­mertette. A tanácsülés a tanács­tagok bejelentéseivel és interpel­lációkkal éht véget. A. T. S. • I Kezdődik a cukkorrépaszezon Kedvezően fejlődik országszer­te a cukorrépa, s így az Alföl­dön ezekben a napokban, a Nyugat-Dunántúlon pedig szep­tember végén megkezdődhet a répábetalkarítás, illetve -átvétel — jelentették be a Cukoripari Vállalatok Trösztjének vezetői csütörtöki sajtótájékoztatójukon. JVEnt elmondták, idén — elsősor­ban az új Hajdúsági Cukorgyár jóvoltából — némileg lerövidül a répafeldolgozási kampány. En­nek figyelembevételével kezdik meg a cukorgyárak a termés fel­dolgozását. Az előreláthatóan 110—116 napos kampány igen jól összehangolt, ütemezett répaát­vételt „ és -szállítást tesz szüksé­gessé. Ennek érdekében a cukor­gyárak írásbeli megállapodást kötöttek a termelő üzemekkel a napi répaátadás mennyiségére. (MTI) MAR AZ ENSZ IS FOGLALKOZIK VELE... Az eszperantó nyelv térhódítása \ * A Magyarország című hetilap múlt évi negyvenkettes számá­ban meglepő — bár nem min­denki által ismeretlen — témá­val foglalkozik Nyelvi válság az ENSZ-ben című cikkében. Az írás lényege annak a ’nemzetközi szervezetnek csupán „belső hasz­nálatra” készült jelentése, amely szerint az ENSZ New York-i székhazában 1082 fordítót és tol­mácsot alkalmaznak, Genfben 585 személyt, a FAO-nál 298-a.t, az UNESCO-nál 179-et stb. ösz- szesen — az ENSZ szervezetei­nél — 1976-ban 3388 tolmács ' dolgozott több, mint 186 ezer munkanapot. A nyelvi akadályok áthidalása a világszervezetnek 105 millió dollárjába került. El- gondolkodtatóan hatalmas ösz- szegről van tehát szó. Annyira, hogy az ENSZ már foglalkozik is az eszperantó nyelv bevezeté­sével, ami korántsem csupán el­határozás kérdése, noha a jelen­legi helyzet már-már tarthatat­lan. Miközben ezek az adatok feldolgozás alatt voltak, már az ENSZ illetékeseinek asztalán fe­küdt Ralph Harry, Ausztrália nagykövetének javaslata az esz­perantó nyelv bevezetéséről, amely öt' éves képzési szakaszra tagolódik ... Mindezt előrebocsátva csupán érzékeltetni akartuk az eszpe­rantó nyelv óriási lehetőségeit és szükségességét. Nem tudhatjuk végül is mi lesz a világszerve­zet döntése, de az tény, hogy Magyarországon, s azon belül Bács-Kiskun megyében újabb és újabb bizonyítékai vannak a nemzetközi nyelv, az eszperantó térhódításának. Az oktatását már 1963-ban engedélyezte a Művelő­désügyi Minisztérium a közép és az általános iskolákban fakultatív tantárgyként. Kecskeméten, a Bányai Júlia gimnáziumban az idei tanévben kezdték oktatni az eszperantót. De említhetünk or­szágos kezdeményezést is. Az Or­szágos Szövetkezeti Tanács és a Magyar Eszperantó Szövetség 1978-ban együttműködési meg­állapodást kötött, amely szerint az OSZT a szövetkezeték orszá­gos és nemzetközi fórumain tá­mogatja az eszperantó mozga­lom érdekeit, az eszperantónak a szövetkezetek minden olyan te­vékenységébe való békapcsolását, amely a nyelvet, különös figye­lemmel a kulturális, szakmai képzés területeire, behatóan al­kalmazhatja. Ugyanakkor a Ma­gyar Eszperantó Szövetség közre­működik a szövetkezetek kultu­rális tevékenységében, mindenek előtt az eszperantó nyelv tanítá­sában, tananyagok, oktatók bizto­sításában, módszertani segítség- nyújtásban, klubmozgalomban, nemzetközi kapcsolatépítésiben. Az OSZT és a MESZ szövetke­zeti eszperantó bizottságot hoz­nak létre. Ez év áprilisában a MÉSZÖV koordinációs bizottsága megtár­gyalta a fenti együttműködési megállapodást, s annak nyomán konkrét tennivalókat határozott el: létrehozott egy négytagú bi­zottságot, amely „... helyesnek tartaná, ha az év végéig minden szövetkezeti szövetség működési területén megszerveznének egy- egy, az eszperantó nyelvet tanuló csoportot”. Az eszperainitó szövetség me­gyei bizottsága Kecskeméten, a Megyei Művelődési Központban messzemenő anyagi és erkölcsi tá­mogatásban részesül, minden év­ben eszperantó nyelvtanfolyamot szervez. A mozgalom irányítását, felügyeletét és patronálását or­szágos szinten a Szakszervezetek Országos Tanácsa. tájija el. A me­gyei szervezet ilyen értelemben az SZMT-íhez tartozik, amely megalapozta — nagyobb összegű anyagi hozzájárulással — a he­lyi eszperantó szervezetek könyv­tárát s ezt folyamatosan tovább­fejleszti. •Kiválóan működik a megyében az eszperantó sakkcsoport, amely rövid idő alatt már 150 tagot számlál. Közöttük olyan nagy­nevű sakkozók is vannak, mint Portisch Lajos, Karakas Éva. Ez az egyébként kalocsai székhelyű csoport vállalta, hogy legfőbb mozgatója, szervezője lesz a Nemzetközi Eszperantó Sakk Szövetség által meghirdetett és a gyermekév alkalmából az ősz­szel lebonyolítandó Világ sakk­szimultán gyerekéknek elnevezé­sű játék magyarországi részének. Végül ide kívánkozik még egy adat az eszperantó nyelv Bács- Kis’kun megyei térhódításáról: az. elmúlt évben Kecskemétről 50 személy, Kalocsáról 25 személy vett részt Váméban az Egyete­mes Eszperantó Szövetség kong­resszusán. G. S. KÖZÉTKEZTETÉS 3. Saját kezelésű konyhák A közétkeztetésben a saját ke­zelésű konylhák állami támogatás nélkül, vállalati és egyéni hozzá­járulásból főznek. A nyersanya­got általában nagykereskedelmi áron szerzik be, kivéve a tőke­húst, amely kiskereskedelmi fo­gyasztói áron kerül a konyhára. A fogyasztói ár itt magasabb, mint a kereskedelmi vendéglátás­ban, s változóbb az egyéni, illet­ve a vállalati hozzájárulás is. A MEZŐGÉP Vállalat konyhá­jában 536 embernek főznek, s o.ttjártunkkor egyfajta levest, s kétfajta másodikat (mindkettő főzelék) feltéttel szolgáltak fel. Az étkezés fogyasztói ára 18 fo­rint, ebből a vállalati hozzájá­rulás 10 forint. A nyersanyagár emelkedését — a rendelet értel­miében — a dolgozókra hárítot­ták. Ezen a napon zöldséglevest, meggyszószt sertéssülttel, illetve ke llkáposztaf őzeléke t va gdal t tál készítettek. A zöldségleves íze közepes volt, ám a meggyszószon levő sertéssült nem érte el a kí­vánt súlyt. A kelkáposzta és a meggyszász íze megfelelő volt, Fizikai dolgozókat kérdeztünk meg, milyennek tartják az üze­mi konyhát? Az ízzel különösebb kifogásuk nem volt, ám a hús mennyiségiét, kevésnek tartották, s még ennél is jobban elmarasz­talták a konyhát a heti kétszeri tésztásnap miatt. Két hét étlap- tervezetét kértük el, s valóban, hetenként 'kétszer főznék tésztát, amely bizony soknak tűnik. Nem­csak a dolgozók, de az ellenőr­zést végzők véleménye is meg­egyezett abban, 'hogy a mennyi­ség — az adag súlya — nem áll arányiban a fogyasztói árral. Más szóval 18 forintból nagyobb és minőségileg jobb ételt lehet elkészíteni. A következő példa erre utal. 'A vízmű vállalat ugyancsak saját kezelésű konyhát üzemeltet, ahol 430 adagot készítenek. En­nek nagyobb réstót termosz- edényekben a murikáhelyékre szállítják ki. Egyfajta leves és kétféle tészta készült ezen a na­pon. A fogyasztói ár ennél a konyhánál 15 forint, 'bár itt a dolgozók térítése magasabb, 11 forint. Az árváltozást ennél a vállalatnál is a dolgozókra ter­helték. A csirkeragu leves nem­csak mennyiségben — húsadagot tekintve —, de minőségben is megfelelt a követelmiényeknek. A mákos-, illetve krumplistészta adagra és ízre is megfelelő volt. A dolgozók — itt is fizikai mun­kásokat kérdeztünk — vélemé­nye szerint az étel ízletes, zsíros, ám nem túl változatos. A saját üzemeltetésű konyhák esetében már érdemes összeha­sonlítást tenni. A MEZŐGÉP Vállalatnál a fogyasztói ár 18 forint, vagyis három forinttal több, mint a vízmű vállalatnál. Mégis a minőség és a mennyi­ség a vízmű vállalat javára bil­lenti a mérleget. Igaz, a sertés­sültet nem lehet összehasonlíta­ni a mákostésztávál. Ám a véle­mények azt igazoljak, hogy a vízmű vállalatnál olyan adag húst kapnák a dolgozók, amely- lyel elégedettek, s jól bírják a fizikai megterhelést. Ugyanezt nem lehet elmondani a MEZŐ­GÉP Vállalatnál kiszolgált meggyszószra vagy kelkáposzta- főzelékre helyezett húsról. S h,a már itt tartunk, mólyed- jünk jobban el az árakban. Minőikét saját üzemeltetésű konyha a nyersanyagot azonos áron vásárolja. A MEZŐGÉP és a vízmű vállalat a tőkehúst kiskereskedelmi, az egyéb nyers­anyagot nagykereskedelmi áron szerzi be. A 18 forintos fogyasz­tói árból — ezt nem terheli ha- szonkulcs — elméletileg, minő­ségileg és mennyiségileg nagyobb adagokat lehetne készíteni, mint a 15 forintos fogyasztói árért. Mégis az elleríkezőjét tapasztal­tuk. Annak ellenére van ez így, hogy mindkét saját üzemeltetésű konyhán a kalkuláció havonta történik, vagyis lehetőség van egy egész hónap vonatkozásában jól gazdálkodni a pénzzel. Mind­ezekből az következik, hogy a vízmű vállalatnál az étkezés mennyisége és minősége jobban aránylik a fogyasztói árhoz, mint a MEZŐGÉP Vállalatnál. A két példa közötti különb­ségnek vajon mi lehet az oka? Ezt egy ilyen egyszerű vizsgálat­tal nem lehet, s nem is volt fel­adatunk megállapítani. Erre sok­kal inkább hívatott az adott vál­lalat vezetése, szakszervezeti bi­zottsága, amelynek nemcsak joga, de kötelessége is erre választ adni. Gémes Gábor A KORLÁTOZÁSOK, ÁREMELÉSEK HATÁSÁRA Szelídülő alkoholizmus TAVALY a Belkereskedelmi Minisztérium sorozatos intézkedé­sekkel igyekezett korlátozni az al­koholfogyasztást. 1978. januárja óta a vendéglátóhelyeken — né­hány kivételtől eltekintve — reg­gel 9 óra előtt semmilyen szeszes italt nem szolgálnak .ki, megtil­tották az alkoholtartalmú italok minden reklámozását, és azt is, hogy a nagyüzemek környékén kocsmát, italboltot nyissanak. A zöldség- és gyümölcsüzletek sem­milyen, az édességboltok, a kávé­tea szaküzletek csak bizonyos fajta szeszes italt árusíthatnak. Az élelmiszerüzletek, ABC-áru- házak eladóterének legfeljebb 8— 12 százalékán szabad ilyen árut kínálni. 1978. július 24-én az ége­tett szeszes italok árát — a bol­tokban és a vendéglátóhelyeken — átlagosan 25 százalékkal felemel­ték. Mi tette szükségessé ezeket az intézkedéseket, és milyen hatás­sal vannak a fogyasztásra? A MINISZTERTANÁCS 1977. szeptemberében hozott határoza­tot az alkoholizmus elleni küzde­lem fokozásáról. Eddig az idő­pontig ugyanis Magyarországon az egy lakosra jutó összes szeszes­ital-fogyasztás az 1950. évinek több mint kétszeresére nőtt, s a fogyasztás növekedési üteme a hetvenes években felgyorsult. Különösen az égetett szeszes ita­lokból — rum, pálinka — emel­kedett a forgalom igen erőtelje­sen: 1977-ben a fogyasztás hatszo­rosa volt az 1950. évinek, több mint háromszorosa az 1960. évi­nek, de 1970-hez képest is csak­nem megkétszereződött. Hasonló ütemű növekedés Belgium, Hol­landia és Lengyelország kivételé­vel, a 70-es években Európában nem volt tapasztalható, az égetett szeszes ital fogyasztási szintje pe­dig, Lengyelországot kivéve, min­denütt alacsonyabb, mint nálunk. Borfogyasztásunk változása nem volt jelentős: fejenként és éven­ként 34—35 liter körül mozgott, ami jóval alacsonyabb az olasz- országi, a franciaországi, a spa­nyolországi, de még a svájci fo­gyasztásnál is. Sörből egy lakosra számítva mintegy 80 liter fogy évente; eb­ben a tekintetben a kilencedik helyen állunk Európában az NSZK, Csehszlovákia, Belgium, az NDK, Anglia, Dánia, Ausztria és Hollandia után. Minden alkoholtartalmú italt számításba véve — az 197.7-es adatok szerint — az európai „él­mezőnyben” voltunk. Pedig már ezt megelőzően is voltak áreme­lések, amelyek a fogyasztás mér­séklését is célozták. Az 1978. évi korlátozások és az égetett szeszes italok árának további emelése azonban módosította a fogyasztást. Tavaly a vendéglátásban értéke­sített összes szeszes italok meny- nyisége — az addigi állandó nö­vekedéssel szemben — 6 százalék­kal csökkent. Ugyanakkor azon­ban a bolti kiskereskedelemben, főleg az első félévben, de még az áremelés után is nőtt a forgalom, az év folyamán összesen mintegy 11 százalékkal. Ha a boltok és a vendéglátóhe­lyek forgalmát együtt vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy 1978-ban az előző évhez képest kissé meg­élénkült a bor, a sör és a likőr értékesítése, ám 6 százalékkal ke­vesebb rum és pálinka, 8 száza­lékkal kevesebb brandy, és 16 százalékkal kevesebb kevert fo­gyott. Ez pedig már számottevő változás. MÉG KEDVEZŐBB a kép, ha az idei adatokat vizsgáljuk. Az első félévben — a múlt év azo­nos időszakához képest — az egészséget leginkább romboló ége­tett szeszes Halóikból 18 százalék­kal fogyott kevesebb, és csak bor­ból, sörből nőtt valamelyest a fogyasztás. Valamint a szeszmen­tes üdítő italokból, amelyek for­galma hosszú idő óta töretlenül emelkedik. Az italozás visszaszorításához az utóbbi időben több város ta­nácsa is hozzájárult azzal, hogy megtiltotta az üzletek előtt, a te­reken, a parkokban, általában a közterületeken szeszes italok fo­gyasztását. Legújabban a főváros tanácsa hozott ilyen intézkedést: most már Budapesten is szabály- sértésnek minősül az utcai italo­zás. Messzemenő következtetést még nem vonhatunk le, de az már bizonyosnak tűnik, hogy a sokak számára népszerűtlen in­tézkedések legalábbis megállítot­ták a szeszesital-fogyasztás addig állandó növekedését. S ha az al­koholizmus okozta balesetekre, családi tragédiáikra, egészségká­rosodásra, a termelésben jelent­kező veszteségekre gondolunk, ak­kor ez is örvendetes eredmény. Amint az is, hogy az italozók fo­gyasztási szokásai is változnak: a rum és a pálinka helyett mind többen kérik a „szelídebb” bort és sört. G. Zs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom