Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-18 / 218. szám
1979. szeptember 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Barangolás Bács-Kiskunban Jászszentlászlő • Község a kiskunhalasi járásban. Lakosainak száma 2927. Területe 6033 hektár. Jól működő művelődési háza nyújt szórakozást a fiataloknak. A falu mellett jobb sorsra érdemes, romos szélmalom. Amikor 1958- ban megnyílt Kecskeméten, a Szentgyör- gyi Ferenc utcában a Miklós testvérek fűszer- és vegyeskereskedése, még nem volt kész ház errefelé. Azután sorra épültek a lakások, s a környékbeli üzemek fejlődése után innen 400 méterre a BÉK, 300 méternyire a Magyar—Szovjet Barátság Tsz létesített üzletet. A bolt vevőköre azonban megmaradt. S még marad is. Miklós György kiskereskedő — aki évek óta rokkantként dolgozott —, nyugdíjba ment. A bolt vezetését öccse, József vette ét. De munkában találjuk ifjabb Miklós Józsefet is, akinek első próbálkozása az egyetemen sikertelen volt, s a második nekirugaszkodásig — kisegítő családtagként — ismerkedik a kereskedő szakmával. — Regigei fái hatkor nyitunk — mondja érdeklődésünkre Miklós József — ilyenkor a műszakba indulók vásárolják meg a tejet, a friss süteményt. A háziasszonyok délig jönnek, akkor bezárunk, majd négy órakor nyitunk újra. Szinte jó ismerősként jár ide imásfél száz vevőnk. — Amikor I934rben a szakmát Bolt a város peremén kezdtem tanulni, a mester azt mondta: a jó kereskedőinek nincs rossz vevő! Ehhez igyekszünk magunkat tartani; ha valaki csak egy doboz cigarettáért ugrik be, azt soron kívül kiszolgáljuk. Persze ennyi idő alatt ki lehet ismerni a vásárlók szokásait... Egy asszony lép be, töltenivailó paprikát kér. Szokatlan a tompa végű paprika, amit a boltos ajánl, ezen disputáinak egy darabig, majd a végső érvre évődőn fenyegeti meg az asszony. — Elhozom megenni, ha nem lesz jó! — Hozza csak vissza Marika! — s az üzlet megköttetik. Amíg újább vevő nem jön, folytatjuk a beszélgetést, a zöldségnél maradva. — A feleségem jár ki a piacra bevásárolni. Nem túl sok megy, hiszen erre kertek vannak, de azért fogyogat. — Mekkora a napi forgalmuk? — Zsemléből, kifliből 500—600, kenyérből 220—230 kiló, tejből; kakaóból 150—160 liter. Hentesáru ‘még annyi,'''amennyit kapunk. A magyar .sörért csak .WÄWAV.V.*. pénteken megyek, hogy a hétvégére jusson. — Ha végignézi a polcokat, láthatja, hogy itt nincs kirakva se bor, se pálinka. Már vagy két hónapja bevezettem, amit Pesten nemrégiben', a közterületeken való szeszes ital fogyasztásának korlátozását. Ha meglesz a kecskeméti rendelet, akkorra itt be is gyakoroltuk, nincs kocsmázás. Közben elkészült a „Cuth-ék gyerekének” a lista alapján a pakk. Vasárnapra vendégeket várnák, így azután két doboz patront „fölír” a boltos. — Hitel is van, mint régen, a f űsizeresnél ? — Nézze, ha valamelyik törzsvevőnknek elfogy a pénze a dekád ellőtt, miért ne segítenénk ki... A cédula szélén a számadást is elvégzi, s míg fizet a fiú, már a következő vásárlót üdvözli. A látogatót pedig .legyen szerencsénk máskor is”-sel engedi útjára. Ahogy ez minden vevőnek dukál... ■ ■ N. M. Évtizedek az utaztatás szolgálatában ándor Imrénét nagyon sokan i&nerik. Se szeri, se száma azoknak, akik kellemes emlékként őrzik az általa szervezett utazások élményeit. Ez a foglalkozása azóta, hogy elvégezte a kecskeméti Felsőkereskedelmi Iskolát, s 1943 nyarán a kecskeméti Magyar Kereskedelmi Bank alkalmazottja lett. A banknak 1946-ban létesült egy részlege, amely lényegében utazási irodád tevékenységet folytatott. Sándor Iimrénét bízták meg az ügyek intézésével. Akkor azonban még nem sokan utaztak szerte az országban, s kiváltképpen külföldre nem. Az IBUSZ 1953-ban irodát nyitott Kecskeméten. Vezetésére keresve sem találhatott volna alkalmasabbat, mint Sándornét. Ekkor lett .munkatársa Rozgonyi Beláné, akivel sokáig kettesben szervezték az utazásokat. Igaz, az emberek még akkor sem nagyon mozdultak ki lakóhelyükről, ők azonban nem adták,fel a reményt. Először autóbusz-különjáratokat indítottak sportrendezvényekre, később szakmai találkozókra induló csoportok utaztatására is megszerezték a megbízatásokat. 1954-ben már kecskeméti szurkológárda ment Budapestre, az angol—magyar meccsre, a Kecskeméti Dózsát pedig már 1200-an kísérték kü- lönvonattal egyik debreceni mérkőzésére. Sokat tárgyalt gyárak igazgatóival, téeszek elnökeivel, míg végre elindulhattak a dolgozók hétvégi különvanatai az ország különböző részeibe. Nem volt könnyű leküzdeni a .minek van arra szükség” szemléletet, meg az anyagi nehézségeket, de lelkesen hitt abban, amit csinált. Bár akikor még nem is sejtette, milyen kultúrpolitikai missziót végez. Sok munkás és paraszt, aki még nem járt városa, községe határain túl, saját szemével látta, tapasztalta, hogyan fejlődik, épül az ország. A parasztok, a tsz-itagok azt figyelték, hogyan művelik másfelé a földeket, és milyen eredményeket érnek el. Közben megismerték a műemlékeket, valamint a kulturált szállodákat, éttermeket, ahol azelőtt sohasem laktak, étkeztek. Sándornénak oroszlánrésze volt abban, hogy az ilyen utazásokból nemcsak Bács-Kiskunban, hanem országszerte kifejlődött az „Ismerd meg hazádat” mozgalom. A TIT-tel közös rendezvényekké váltak az országjáró túrák. Jó érzéke volt ahhoz, hogy olyan kitűnően felkészült csoportvezetőket válogasson össze, mint Vágó Márta, dr. Dunszt Ferencné és Kálmán Lajosné. Az évek során naggyá terebélyesedett a mozgalom, a kecskeméti IBUSZ-iroda azonban azóta is országosan az elsők között szerepel a túrák indításában. A külföldi utazások szervezésébe 1957-ben kapcsolódtak be. Vállalkozásaik sikerét igazolja, hogy az országban az élső vidéki külön vonatokat 1960-ban Prágába és Moszkvába Kecskemétről indította az IBUSZ. Sándomé ezért miniszteri dicséretben is részesült. Azóta két évtized telt el. Tíz- és tízezrek jutottak el az iroda szervezésében a világ minden tájára. A testvérimegyébe, Krímbe, 15 év óta indítanak minden évben különvonatot, vagy repülőjáratot. Az iroda létszáma közben Kecskeméten 28-ra növekedett. Közülük sokan vezetnek csoportokat is. S az utasok mindig akkor tértek haza legelégedettebben, ha kecskeméti túravezetőt kaptak. S érdemeiket bizonyára nem csökkenti, ha azt mondjuk, hogy Sándor Imréné- nek is része van ebben, mert nemcsak kellemes főnök, hanem jó pedagógus is, aki nagy szeretettel neveli, képezi a szakmára munkatársait. Felelőssége 1972 óta nagyobb, mert akkor nevezték ki az IBUSZ megyei igazgatójává. Sokrétű, színes; de nehéz ez a szakma, hiszen emberek különleges igényeit elégítik ki az utazási irodák dolgozói. Jelenleg öt iroda 68 alkalmazottja végzi ezt a tevékenységet a megyében. Sándornét hiába faggatom, hogyan végzi az irányítással járó felelősség- teljes munkát, csak annyit mond: irodáik dolgozóinak köszönhető, hogy az öt világrészbe induló minden IBUSZ-utazáson részt vesznek Bács-Kiskun megyeiek is. Kitüntetései közül is csak egyet említ, erre a legbüszkébb, az Országos Béketanácstól kapta a népek barátságáért végzett tevékenységéért. Egy kék színű glóbuszt ábrázol, amelyre az van írva: A Békéért. Most, hogy a jól megérdemelt pihenés évei következnek, szívesen gondol vissza az utaztatás szolgálatában eltöltött évtizedekre. Elsősorban azért, mert nem voltak eredménytelenek, tíz- és tízezrek számára szereztek örömet, maradandó élményt hazai és külföldi tájakra szervezett utakkal. Végül csendesen még annyit mond: nyugodtan megyek el, mert a szakmáját nagyon szerető és értő, lelkes fiatal gárda marad utánam az utazni kívánók szolgálatára. Nagy Ottó EGY GÉPKOCSIVEZETŐ PANASZA NYOMÁN Melyik a fontosabb? Aki — mint ön is, valódi, vagy vélt visszásságokat tesz szóvá, fölöttébb figyelmet kell, hogy érdemeljen. Erre a legjobb alap: a kirívó jelenségek közügyi súlya, netán csak közügyi színezete. Most ez utóbbival lesz dolgunk. Azt írja, kedves K. J., hogy a kecskeméti buszsofőrök helyzete egynémely vonatkozásban cseppet sem rózsás. Szóvá teszi,- hogy a városközponti megállónál, az Aranyhomok mögött és annak közvetlen környékén, a Csányi utcában, a rendőrség tiltja a gépjárművek tartózkodását, azaz parkírozását. Vagyis nem engedi meg még a tömegszállító jármüvek — így a nagy, csuklós autóbuszok — vezetőinek, hogy pihenő időben, éjszakára otthagyják munkaeszközeiket az utca két oldalán felsorakoztatva. Ehelyett Önök, K. J-ék, mint írja kénytelenek járműveikkel a Csáktornyái utcai garázsba nap mint nap kimenni, és másnap hajnalban, reggel ugyanoda visszatérni. „Mennyi üzemanyag megy veszendőbe, mennyi szabad idő vész kárba, hányszor kell átszállni egyeseknek, míg oda és vissza — mármint a garázsba és onnan haza — kénytelen utazni a Volán-sofőr?” — teszi föl a kérdést. Tudjuk, az autóbuszsofőr élete sem fenékig tejfel. Nehéz megpróbáltatás a volánt igazgatni úgy, hogy a kilométer is haladjon, és a zebrát meg a jelzőlámpákat is tiszteletben tartsák. De a legfontosabb talán: az utasok biztonsága, az utasok élete. Ezért pedig sok mindent meg kell tenni. Önöknek, gépkocsivezetőknek, természetesen. Mégis ... mégis azt kell mondanunk, legyenek belátással, legyenek körültekintőbbek, kedves K. J. Legyen belátással, mert az a több ezer, több tízezer ember, aki Ön mögött ül vagy szorong egész éven át, valljuk meg őszintén, bőven részesül a motorizáció jó és rossz áldásaiból. Mind kevesebb a gyalogos- és a zöldterület, egyre inkább szokássá v^lik, hogy sok helyütt már a keskeny járdákon is részt kér egy-egy személy- és teherautó, sóder- és betonelem- szállító gépkocsi. Aki látott már Ilyen veszélyeztetett szakaszokon kisgyermekét babakocsiban toló, sétáltató anyát, apát, akik csak parányi részét képezik a gyalogosok nagy hadseregének, az fel tudja mérni, mit jelent: ez a határ és ne tovább. Ha csupán egynéhány autóbusznak kellene helyet szorítani itt, a belvárosban, szót sem érdemelne az egész ügy. De garázscélra még mostani szükséghelyzetben sem lehet a járókelőktől hemzsegő gőzmalom előtti térséget átadni a tömeges parkírozás céljára. Ha tekintetbe vesszük, hogy a műszak végeztével az autóbuszokat alaposan ki kell seperni, egy sor próbát elvégezni a műszaki berendezéseiken, ami zaj és szennyeződés árán oldható csak meg, helyt kell adnunk Irsa Ernő, a kecskeméti Városi Tanács csoportvezető főmérnöke állásfoglalásának: a többség érdekében az autóbuszvezetőknek kocsijukkal továbbra is a külső. Csáktornyái utcai garázsba kell kihajtaniuk. Ez mindenképpen megnyugtatóbb megoldás. Ott a gépjárművek műszaki szemléje is rendben folyhat, és legfőképp a terebélyes tömegszállító eszközök igazán jó áldásaiból is többet élvezhetünk. Por. szemét, piszok és éjszakai zaj nélkül. Kohl Antal KÉPERNYŐ Osztrovszkij és Heinrich Mann A hétvégi kínálat, az ügyeletes sorozat és az eredeti tévéjátékok, ítévéfilmek színvonala, jellege dönti el, hogy az emberek többsége miiként vélekedik a televízióról. Ilyen meggondolásokból jónak mondható a nagy-nagy tájékoztató, népszórakoztató, népoktató (és így tovább), intézimény elmúlt heti teljesítménye. A lengyel Éjszakák és nappalok népszerűsége a jelek szerint megközelíti az emlékezetes angol családregényét. Úgy tudom, hogy a két vaskos kötetből eléggé ügyesen mazsolázó forgatókönyvíró, rendező közös munkája eseten-., ként milliókat ültetett a képernyőhöz. Korai volna bármilyen minősítés az első rész után, de az bizonyos, hogy alkotói nagy mesterei szakmájuknak. A szó dicsérő és némi fenntartást jelző értelemben is. Kitűnően mozgatott, közkedvelt színészek jól fényképezett jelenetekben idézik a lengyel történelem fontos korszakát. Kicsit mozgó-képeslkönyvszerűen, de ki nem kedveli az ízléssel összeállított, mértéktartóan színezett képeskönyveket? A N. Osztrovszkij Jövedelmező állás című színművéből készített tévéjátéknak köszönhető, hogy a XIX. századi orosz társadalom egy olyan rétegével ismerkedhetünk meg, amelyről a korszak nagy regényírói keveset mondtak. (Később Gorkij is inkább a közéletből kirekedt, eszményeiket vesztett polgárok esettségéről rajzolt emlékezetes képeket.) A színpadi hatáskeltés módszereit és eszközeit birtokló Osztrovszkij komédiája nem mentes jellemsablonoktól, ismerős típusoktól. Az elveinek élő, a becsületet, a tisztességet mindenek ellenére vállaló Zsadov alakja más orosz klasszikusok műveiből is ismert. A gátlástalan, lányai „méltó” kiiházasításáért semmitől vissza nem riadó anya figurája is több regényben felbukkan. Nem ritkaság az a csillapíthatatlan rajongás és hit, amivel ez a fiatal tisztviselő nézi az életet és várja az igazságtévő jövőt, sem a Visnyevszkij-féle hivatalfőnökök feneketlen romlottsága. Kazán István rendező nem árnyalta a kicsit egyszínű jellemeket, de így is erősen hatott a nézőkre Osztrovszkij színműve, a Zsadov tiszta szenvedélye. 1932-ben írta Heinrich Mann azt a regényét, amelyből Helmut Schiemann Elcsábíthatok címmel tévéfilmet készített. A társadalmi bajok iránt érzékeny és a polgárság erkölcsi züllését, a német társadalom dekadens jelenségeit riadtan észlelő nagy német író eredetileg filmre szánta ezt a történetet. Két évtizede, amikor felfedezte a színpad- szószék jelentőségét, tapasztalta, hogy így üzenete, mondandója többekhez eljut, mint szépirodalmi alkotásai révén. Noha tízegynéhány színpadi műve .közül csak egyet-kettőt sorolt értékesnék vélt művei közé, mégis eléggé sűrűn jelentkezett színdarabjaival. Nemcsak anyagi okokból, bár mi tagadás, pénzre is szüksége volt. Annyira szorongatta a németséget és az emberiséget fenyegető veszély, hogy nem vállalta a cinkos néma szerepét. A .mozi térhódítása, szinte elképzelhetetlen népszerűsége ösztönözhette arra, hogy eleve a filmes ábrázolás követelményeihez igazodva írja meg az elzüllött testvérpár üzelmeit. Az Elcsábíthatok elszegényedő, vagy az elszegényedés veszélyének kitett munkáltán szereplői sokkal félelmetesebbek, riasztóbbak, undorítóbbak, mint az Osztrovszkij-színjáték polgári elesettjei. A hivatalfőnök csúszó-mászó alattvalói szánalmas figurák, mo- solygunk ügyeskedéseiken, apróbb szélhámosságaikon. Heinrich Mann nagyvárosi alja-népe még így a képernyőről is rettegést kelt! Szinte bármerre nézünk, mindenütt mérhetetlen züllöttséget látunk, ezek az emberek nem riadnak vissza semmitől, semmi sem szent számukra, meggyalázzák a legtisztább szándékokat, legtisztább érzelmeket. Ebből a mocsárból nő ki a nemzeti szocializmust maradéktalanul kiszolgáló söpredék! Helmut Sohiemamf rendező, Jürgen Kruse operatőr félelmetesen idézte a nácizmust megelőző évek Berlinjének bizarr, fonák világát. Gisella May és a többi kiváló művész döbbenetesen érzékeltette, hogy milyen embereket csábított el az a butaságra, erőszakra, aljasságra alapozó rendszer, amelyet találóan nevezett a század botrányának az egyik nagy magyar költő. H. N. Hogyan készül a korszerű vakolat TERRANOVÁBÚL ? Kecskeméten szeptember 20-án Daróczi köz 5. sz. alatt, Soltvadkerten szeptember 21-én Ifjúság u. 55. sz. alatt. • . V Megtekinthetik a gyártóüzem szakirányítása mellett egy-eg^ családi ház vakolatának elkészítését. MINDEN ÉRDEKLŐDŐT, SZAKEMBERT VÁRUNK; ALFÖLDI TÜZÉP VÁLLALAT. 3777 HÁROMÉVES KORIG KÖTELEZŐ Megkezdődött az idei első Sabin-oltás Tegnap ismét megkezdődött országszerte a Salbin-oltás, amely a járványos gyermekibénulás — a hajdanán ihírhedt heinemedin- kór, ismertebb nevén a gyermek- paralízis — ellen nyújt védelmet, a megelőzést szolgálja. Az érdekeltek: 0—3 évesek, pontosabban most azok a gyermekek, akik 1976. szeptember 16. és 1979. június 30. között születtek, országosan csaknem 500 ezren, ebből Budapesten mintegy 70 ezren vannak. Ismeretes, hogy ezt az oltóanyagot nem injekció formájában adják, hanem mint a kanalas orvosságot, szájon keresztül juttatják a szervezetbe. Ezt a védőoltást 'kidolgozójáról, az amerikai virológus kutató Albert Bruce Sabin professzorról nevezték el. Magyarországon húsz éve alkalmazzák: 1959-iben mintegy 2,3 millió gyermeket és 300 ezer felnőttet oltottak be, s azóta a legveszélyeztetettebb korosztályok, a három év alatti gyermekek rendszeresein — évente három alkalommal — kapják a Sa- bin-cseppeket. Azért háromszor, mert a betegséget háromféle típusú vírus idézheti elő, s mindegyik ellen védelmet kell biztosítani. Éppen ezért az Egészségügyi Minisztérium illetékesei ismét felhívják a szülők figyelmét, egyetlen alkalommal se mulasszanak, a kicsinyekkel időben jelenjenek meg a belhívólapokan közölt egész, ségügyi intézményiben. Az oltás egyébként kötelező! Csak akkor adnak halasztást, ha a gyermek a behívás időpontjában lázas beteg; felgyógyulásuk után azonban velük is jelentkezni kell. A Sabin- oltások eredményeként — amint az Egészségügyi Minisztériumban elmondták — Magyarországon (mint a cseppeket alkalmazó más országokban is) gyakorlatilag megszűnt a gyermekparalízis; az utóbbi években csupán néhány esetben fordult elő. A védőoltás teljesen ártalmatlan, és megfelelő — orvosi vélemények szerint egész életre szóló — védettséget eredményez. 'Elmondta ezt legutóbbi budapesti látogatásakor a most 73 éves Sabin professzor is, aki tiszteletbeli tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, s .már háromszor (1960-ban, 1966-ban és 1977-ben) járt Magyarországon, Nemzetközi tapasztalatai szerint — amint nyilatkozta — a világ azon országaiban, amelyekben az egészségügyi ellátás fejlett (s ez a Föld népességének mintegy 25 százalékát énimti) a gyermekbénulás majdnem teljesen megszűnt. A Sabin-oltás idei akciójában, nálunk a mostani az első, a másik két alkalom október 29. és november 3„ majd december 10. és 15. között lesz. (MTI)