Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 16.

ssr2“ Előzetes számvetés a kiskunhalasi építőknél

Rokonszenves fiatalember Breznay Gábor. Foglalkozása: fejlesztési osztályvezető a Kiskunhalasi Építőipari Vállalatnál. Van azonban még egy feladatköre, amit legalább olyan lelkesedéssel végez és komolyan vesz, mint amiért fizetik: ő a vállalat pártalapszervezetének titkára. Figyelemmel várja kérdéseimet, én pedig azt ajánlom, hogy beszéljünk a pártmunkáról. Arról például, hogy milyen eredményekről tudnak számot adni a kommunisták a XI. pártkongresszus óta.

Breznay Gábor mosolyogva intett, hogy rendben van. Két dosszúéhalmaz feküdt előtte az asztalon. Az egyik a párltszierávezeti, a másik a vállalati adatokat tartalmazta, de nem nyúlt egyik után sem, látszott tekintetéből, 'hogy a témáról akár órákon ált tudna beszélni.

Kezdeményező a pártszervezet

— Négy évvel ezelőtt, 1975 elején a városi pártértekezlet azt a célt tűzte vállalatunk elé, hogy az V. ötéves terv időszakában növelje kétszeresére termelését. Akkoriban ugyanis — mint mindenütt az országban — itt, Kiskunhalason is szűknek látszott az építőipari kapacitás a nagyszabású tervek megvalósításához. A város ezért minél nagyobb mértékben kívánt e tekintetben saját erejére támaszkodni.

'Pártszervezetünk azonnal hozzálátott egy országos átlag feletti, intenzív fejlesztési koncepció kidolgozásához. Természetesen nem a szakmai, hanem a politikai oldaláról közelítettük meg a tennivalókat. A kiskunhalasi és a kiskunfélegyházi (mert ebben a térségben is van építésvezetőségünk) városi pártbizottság segítségét kértük a ,gazdaságipolitikai követelmények felméréséhez.

Ezzel párhuzamosan a vállalat gazdasági vezetése is felmérte az igényéket és a lehetőségeket. Alapvetően a termelői géppark bővítése és korszerűsítése, valamint a vállalati szervezet módosítása, a munka szervezettségének javítása ígérkezett a járható útnak. A termelés kívánt arányú bővítéséhez ugyanis a létszám növelése szóba sem jöhetett.

Az ily módon kimunkált vállalatfejlesztési tervet a párttag- gyűlés mélyrehatóan megvitatta, majd határozattá emelte azzal, hogy az igazgató minden éves beszámoló-taggyűlésen számoljon be végrehajtásáról. A párt- szervezet arra is gondot fordított, hogy a párton kívüli dolgozók is megismerjék a programot, s mozgósította őket annak megvalósítására. Ennek egyik kézzelfogható eredménye volt például a szocialista brigádmozgalom erősödése, színvonalának emelkedése.

— Időzzünk egy kicsit ennél a témánál. Párttitkár elvtárs, milyen példákat tudna mondani a politikai öntudat növekedésére, a szocialista brigádmozgalom tartalmasabbá válására?

— Szerencsére sok példát sorolhatnék, enélkül nem Is beszélhetnék most eredményekről. A többi között a brigádok nagyon vigyáznak arra, hogy még véletlenül se csináljanak ikárt az előttük dolgozó kollektíva munkájában. S amikor végeznek, munkahelyüket gondosan feltakarítva adják át a következő szakmának. Fegyelmezetten, határidőre dolgoznak. Ezt azzal is alátámaszthatom', hogy egyetlen létesítmény átadási határidejét sem léptük túl. Igaz, a gazdasági, illetve műszaki vezetők is nagy gondot fordítanak a technológiai sorrendnek megfelelő munka- szervezésre.

„Vártam ezt a kérdést’9

Az is a politikai öntudat fejlődésére utal, hogy az egyes üzemágak dolgozói szükség esetén elvégeznek más jellegű munkát is. A villanyszerelő például a villanypózna felállításától sem idegenkedik, ha nem osztanak be mellé kubikust. A fontos, hogy a munkával haladjon.

Sok szó esik nálunk a párttagok példamutatásáról. A kommunistának úgy kell dolgozni és viselkedni, hogy erkölcsi alapja legyen másokat is jó munkára ösztönözni. Eredményeink egyik fontos forrása ez, és mi nagyon szigorúan tartjuk magunkat ehhez. Olyannyira, hogy egy dolgozónkat azért zártuk ki a pártból, mert párttaghoz méltatlan munkát végzett.

— Nagyon érdekelne, hogy a pártszervezet tagjai hogyan képesek a bonyolult gazdasági kérdésekben állást foglalni?

— Vártam ezt a kérdést — válaszolta mosolyogva a párttitkár. — Sok gondot Okozott nekünk is ez a fontos kérdés, mígnem 1976-iban létrehoztuk párt- szervezetünkön belül — hozzáérValamikor a Fekete- és a Kasz- pi-tenger, valamint az Aral-tó egyetlen, hatalmas óceán volt. A Fekete- és Kaszpi-tengert széles szoros kötötte össze azon a helyen, ahol ma Manics található.

A vidék négy mesterséges víztárolója első megvalósított láncszeme annak a tervnek, amelynek

tő kommunistákból — a gazdaságpolitikai munkaközösséget. Finnek feladata, hogy elegendő és közérthetően megfogalmazott információkkal lássa el laiz egész párttagságot. Ily módon már minden kommunista ki tudta fejteni a véleményét mielőtt határoztunk gazdasági kérdésekben,

— Mit jelent a gyakorlatban, hogy a városi pártértekezlet határozata nyomán a vállalat párt- szervezete és gazdasági veietése fejlesztési programot dolgozott ki, amelyet a KUNÉP dolgozói, a kommunistákkal az élükön, eredményesen valósítanak meg?

iBreznay Gábor alig észrevehetően váltott, s már érezni lehetett szavain, hogy nemcsak a párt'titkár, hanem a fejlesztési osztályvezető is beszél belőle. A pontosság kedvéért többször nyúlt a dossziékban lapuló adatokhoz is.

— Mint említettem, a városi pártbizottság azt kérte, hogy kétszeresére növeljük kivitelező kapacitásunkat. Nos, 1975-ben 153 millió forint termelési értékkel zártuk az esztendőt, idei tervünk pedig 321 millió forint. Amit vállaltunk, azt máris túlteljesítettük. Profilunk az általános magas- és mélyépítés volt és ma is az. E téren tehát változás nincs, annál inkább van az alkalmazott építőanyagoknál és szerkezeteknél. Jelentős mértékben elterjedt építkezéseinken az UNIVÁZ- szerkezet, amelynek alkalmazásával két éven belül adjuk át a létesítményeket. A könnyűszerkezetes program keretében a FI'LLOD, az AGROPAiNEL— AGROKOMPLEX és az ALU- DONGA, amelyekkel építeni szándékozunk:

Gépgazdálkodási

program

A halasi és félegyházi városi tanácsok erkölcsi és anyagi támogatásával gépi felszereltségben sikerült elérnünk a tanácsi vállalatok országos átlagszínvonalát. Fejlesztési koncepciónkat arra alapoztuk, hogy a vállalat csak akkor tud dinamikusan előre haladni, ha gépláncokat alakítunk ki. Van két Elbamixer típusú betonkeverő telepünk, műszakonként 120—120 tonna teljesítményvégső célja a Fekete- és a Kaszpi- tenger „újraegyesítése”.

A gondolatot a múlt században két francia tudós vetette fel. Ügy vélték, egyesíteni lehetne a Don torkolatát és a Kászpi-tengert a kiszáradt Manics-csatornán keresztül. M. Danilov orosz kutató viszont azt javasolta, hogy a cél

nyel. Vásároltunk 16 közepes kategóriájú tehergépkocsit, két hidraulikus kotrógépet, a rakodás- gépesítéshez egy bakdarut, 10 vakológépet, s megoldottuk az általános építőipari gépesítést.

1975-ben 17,3 millió, jelenleg 60 millió forint értékű gépállomány- nyál rendelkezünk. Hatékony felhasználására gépgazdálkodási programot készíttettünk számítógéppel.

Mindezzel kapcsolatban szólnom kell még vállalatunk létszámáról. 1975-ben 927-en, jelenleg 985-en dolgoznak nálunk. Számításba kell azonban azt is venni, hogy időközben cégünkbe beolvadt a Kiskunhalasi Vegyesipari Vállalat, s vele együltt átvettük profilját, a lakossági és közéleti építőipari szolgáltatást is. Ha az ezzel foglalkozókat kiemelnénk a létszámból, kevesebben lennénk, mint öt évvel ezelőtt.

Ami dolgozóink tevékenységét illeti, — a gépállományban és szakmai fejlődésben elért eredményeket hasznosítva — az 1975. évi 265 ezerről, 425 ezer forintra növekedett az egy fizikai munkásra jutó termelési érték. Három év óta minden esztendőben országos második helyezést érünk el az O TP-lak ásép í tésben, amit minőség, ár és az áltadási határidők alapján rangsorolnak. Szocialista brigádjaink egyik kongresszusi vállalása1, hogy 66 OTP- lakásból 1980. június 30. helyett 20-at az idén november 7-re, 30- at április 4-re, a többit június 20-ra adnak át. Építettünk már áruházát, diákotthont, iskolát, mindent, amivel a két városi tanács megbízott. Még az idén átadjuk a Kiskunfélegyházi Centrum Áruházat is. Ezenkívül jelentős az a társadalmi munkai, amellyel hozzájárulnak működési területünkön a településfejlesztéshez. Ezek közül csak a nagyobbakat, a Székely utcai óvodát, a Sóstói ifjúsági parkot említeni,' s most a Felszabadulási emlékpark létrehozásán fáradoznak.

— Ezek szerint nyugodt szívvel néz a következő pártértekezlet elé?

— Úgy gondolom, hogy a KUNÉP dolgozói, pártszervezete, gazdasági ’ és tömegszervezeti vezetői minden tőlük telhetőt megtettek a legutóbbi (városi pártértekezlet határozatainak végrehajtásáért.

Nagy Ottó

érdekében duzzasszák fel a Ma- nics-folyót a Tuerek és a Kubany vizével. Az építkezések csak 1932- ben kezdődtek meg. Az építők természetesen még nem gondolhatnak pihenőre, míg el nem készül az összefüggő víziút a Fekete- és a Kaszpi-tenger közt a Manics völgyében.

„Újraegyesítik” a Fekete- és a Kaszpi-tengert

Erdőtelepítési

tapasztalatcsere

/v Ä w* • NyHt vizek és holt ágak a

vj6HieilCGIl beernci tájvéde,mi körzetSzeptember 19—

21-ére kétnapos tapasztalatcserére hívta össze a közjóléti erdők telepítésével, fásításokkal foglalkozó szakembereket az Országos Erdészeti Egyesület illetékes szakosztálya, Bajára. Erdészeti szakemberek tekintik át az erdőn kívüli fásítások történetét, 1952-ig visszamenően.

A közvélemény előtt kevéssé ismert, hogy az országfásítási program 1952-ben kezdődőit, az akkor létrehozott erdőtelepítő állomások létrehozásával.

Ezek a megye- székhelyen működtek két éven keresztül, majd feladatukat 1954- ben az erdőgazdaságok vették át.

A fásítási program — kizárólag állami támogatással — az elhagyott szőlők, gyümölcsösök, parlagterületek, futóhomokok erdősítését tűzte ki célul. Bács- Kiskun megye erdővel borított területe ebben az időben alig 7 százalék volt. Ma már — éppen a fásítási program következetes végrehajtásának köszönhetően — eléri a 17 százalékos országos átlagot. A gemenci tapasztalatcserén részt vevő negyven fős szakembergárda — közülük tízen már nyugdíjasok — az első napon a

• Közjóléti erdő, kedvelt kirándulóhely Baja környékén.

géderlaki, bátyai, szelidi-tói fásításokat, az itt telepített erdőket tekinti meg és értékeli az állományok minőségét. A második nap Tolna megyében folytatódik a tapasztalatcsere. A bátai /mező- gazdasági termelőszövetkezét baromfitelepének, valamint a szekszárdi zöldövezet fásításainak tapasztalatairól vonnak le minden bizonnyal felhasználható kövt - keztetéseket a tanulmányút rés-7 vevői.

BSSS

Szaiontay Mihály:

9

(6.) — Persze! Ez egyértelmű. Gyorshajtás, rossz az út. keskeny is, féknyom ugyan nemigen van, csak a kamionnak. De a Fiait legalább százhússzal mehetett. Gyors kis kocsik ezek tetszik tudni. S valamiért nem tudhatta megtartani az úton az autót, átcsúszott a túloldalra, és puff neki az a monstrum!

— Szóval baleset.

— Az. Mi lehetne más? Tetszik gondolni, hogy műszaki hiba, vagy ilyesmi?

— Á, nem... — ingatta fejét az öreg.

S már kint a patkányszürke, egyemeletes kis épület előtt ko- cogtatta meg a fejét: „Ez a technikai hiba, ez itt van a mi fejünkben!”

Nem is evett, visszaült a kocsiba, maga sem tudta miért, de elhatározta, hogy elmegy majd abba a szállodába, utánanéz, mit keresett ott Miklós. Tudta, hogy semmi értelme, de kényszeres volt, mint Miklós.

8.

Előbb azonban a kórházba ment. Elég nagy területen feküdt a megyei kórház, a domb oldalán.

Elöl még a „K. und K.”-időkből ittmaradt háromszárnyú, sárga-vakolt „középület”, körülötte elszórva a Horthy-korszakban épült piros téglás kétemeletes pavilonok, s egész hátul, már szinte a dombtetőn, több üveges, nagy ablakos, liftes, négy-öt emeletes modern épület, a mi korunk terméke. „Tiszta történelem — gondolta az Öreg —, az egészségügy XX. századi története. Fotósorozat. Előbb a „K. und K.”-épület. aztán a piros téglások, majd az újak.” Mindjárt el is biggyesztette az ajkát. „Szabvány. Kéne hozzá még valami excentrikus.”

A portán hiába kérdezősködött, megnéztek minden nagy könyvet, de sehol semmit nem talállak. Pedig erősen állították, hogy minden mentőautó-bejövetelt pontosan felírnak. S mert hogy az öreg erősködött, megmondták, hogy akkor a traumatológiának melyik részlege az ügyeletes, mert hogy ők minden mentőautót odaküldtek aznap, ott majd bővebb felvilágosítással szolgálnak.

S most az öreg ballagott a kert hársfáig platánjai, vadgesztenyefái alatt a négyes pavilon felé. Elég nehezen találta meg, akit keresett — a portán mondott személyt —. de meglelte. Áz azonban nem tudott semmit. Csodálkozott az Öreg erősen, s csak mondta a magáét: „Hogyan lehet hát valakinek csak tudni kell róla? Ekkor és ekkor itt és itt történt a baleset. A megyei mentő- szolgálat vette fel. Idehozták. Vagy itt halt meg, vagy a mentőautóban.”

— Kérem, ha a mentőautóban halt meg, s a mentőorvos bizonyosnak tekintette az exitust, ami valószínű, lehetetlen, hogy másképpen legyen, akkor biztos, hogy nem hozták be. Akkor minek? Akkor mindjárt vitték a fagyasztóba.

— Nem — mondta az Öreg konokul. — Nem. a mentőautóban még élt. A rendőrségen határozottan ezt mondták. Most jövök onnan.

— Hozzátartozója?

— Igen — felelte ingerülten az öreg. — Hivatalos megbízottja vagyok a hivatalának. Több h-be- tűs szó hirtelen nem jutott eszébe.

— Nézzünk utána kérem — mondta a másik egykedvűen.

Csöngetett, egy fityulás leányzó lépett be kis időtájt. Szép keményített fehér kötényruha', világoskék blúz, tán ez volt a belső tartalma is. Az orvos előadta á tényállást, a kislány mondta, hogy ő ugyan itt volt egész nap. de nem tud semmit, hívják Cilikét, a főnővért. Hívták. Jött. Üjra el lett mondva a baleset, mentők, az óra a körülbelüli helyzet. Ciliké gondolkozott, majd egyszer csak tanító nénisen felnyújtotta az ujját, s a fehér fityulás fehér kötényhez fordult, s annak mondta:

— Na látod, ez az. Tudtam, hogy ebből még baj lesz. Egy kórházban semmiféle pontatlanságnak nincs helye! Én nem is tűröm! Mindig vitatkoztok velem, de lám ezért.

— Mi, hogy? — kapkodta fejét az Öreg.

— Semmi kérem. Az úgy volt, a doktor úr nem emlékezhet rá, mert operált, hogy egyszerre három mentő futott össze. Ez volt az utolsó, de egymás sarkában voltak. Maceráit a mentőorvos, hogy súlyos, hogy belső sérülés, hogy legalább azonnal meg kéne nézni, mondtam, vigyék be a vizsgálóba. Letették a folyosóra, aztán kis idő múlva kinézek, látom. ott van a mentőknek még a hordágya, de se beteg, se mentős. Aztán mentem a vizsgálóba, szóltam a Kiss doktornőnek, ő volt egyedül szabad, de a vizsgálóban nem volt senki. Nem is értettem, mentem vissza, hordágy nincs. Nézek ki az ablakon, látom, akkor fordul ki a kert végén a főépület mellé a kapu irányában a mentőautó. ök hát elmentek, mint aki jól végezte dolgát. De hol -n beteg?

— De hol? — kérdezte bután az öreg.

Az egykedvű orvos szólalt meg:

— Lehet, hogy nem is volt olyan beteg? Ilyenkor, egy-egy balesetnél a kosz, a horzsolás, a kis seb. pláne, ha nagyon vérzik, nagyobb riadalmat tud okozni, mint amekkora a baj.

— De hát ez felelőtlenség — hápogott az öreg.

— Az — bólogatott az orvos —,

hogy elment, az! Lehettek súlyos belső sérülései, agyrázkódás, satöbbi. összeeshetett volna bárhol az utcán. Nagyon nagy felelőtlenség az ilyesmi, csak nagyon pri- mitíy, vagy nagyon anarchikus természetű emberek, alkoholisták csinálnak ilyet.

— Megáll az ész! — szörnyül- ködött az Öreg. — Elengedték!? Azt mondja, elment? El tudott menni?!

— Kérem, ;nem is láttuk. Mi nem vettük át a mentőktől. Az eset után a Kiss doktornő rögtön a mentők után telefonált. Azok már épp új balesethez mentek, mondták, hogy ők nem tudják, mi van. Azt hitték, mi bevittük a beteget a vizsgálóba.

— De hát, de hát... nem értem!

— Mi se kérem, de előbb pontosan utána kéne nézni, hogy ez az eset azonos-e azzal az esettel, az a személy ugyan az-e, akit ön kers? Ez a mai egy „frontos” nap, fáradtságomon érzem, nagyon sok munkánk volt. Én egész nap ki nem jöttem a műtőből, nagyon sok beteget hoztak be, kisebb-na- gyobb esetek voltak, de ez most nem fontos. Tessék talán utánanézni a mentőknél, hogy nem halt-e meg a mentőautóban. Mert akkor már talán a temetkezési vállalatnál kell keresni. S nem is biztos, hogyha meghalt, a mentők a mi fagyasztónkba hozták. Vihették máshová is. Például... — s mondta annak a városnak a nevét, ahol az a bizonyos szálloda is volt. ahova a kocsiban talált számla már úgyis kényszerítette

9.

Kicsit mérgesen — udvariatlanul hagyta ott őket. A nesze semmi. fogd meg jól levegője lengte körül a kórházkertet, s az öreg nagyon csúnyán haragudott ezért erre a kórházkertre.

Pedig akkor még nem is tudta, hogy a mentőknél is így jár. Nem voltak szolgálatban azok, akik akkor kiszálltak, a könyv csak annyit jelzett, hogy az ilyen és ilyen rendszámú kocsi sérült betegét ma bevitték a kórházba. Az öreg, mint a tébolyodott, úgy érezte magát, amikor is a szolgálatos vezető magyarázni kezdte:

— Kérem, ha a kocsiban meghalt, akkor itt jelezve volna, és akkor vagy a megyei kórház fagyasztójába, vagy a városi klinika anatómiai osztályának tárolójába vinnék. Mert nem biztos, hogy van családja, el akarják te- mettetni a balesetben elhunytat, és ha senki nem jelentkezik ilyen igénnyel, akkor a tetem a klinikáé.

Kitámolygott a kocsihoz és ment a szállodába.

Most a mályvaszínű tapétát nézte. Szinte fizikai rosszuilétet okozo.tt neki a hatalmas pipacsok lila köde, és sehogyan nem értette. hogy hogyan lehet ebben a szobában akárcsak egy órát is eltölteni, nem hogy egy egész éjszakát. Itt biztosan nincsenek se bolhák, se poloskák. Megdöglenek ettől az ízléstelenségtől.

(Folytatása következik.)