Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

2 • PETŐFI NÉPE 9 1979. szeptember 1. Derűlátó nyilatkozatok a kínai-amerikai viszonyról Líbia ünnepén Kereken 10 éve, hogy egy gyors, vértelen hatalomátvétel révén Lí­bia új irányba fejlődött. A Szabad Unionista Tisztek titkos szervezete ekkor döntötte meg Idrisz király imperialista-barát monarchiáját,' gyökeres változások sorát nyitva meg a hazánknál majdnem hússzor nagyobb (de csak negyedannyi lakosú) országban. A katonák államo­sították a legfontosabb bevételi forrást jelentő kőolaj-ki telrmelést, a bankokat, korlátozták a földtulajdont, bevezették a tervgazdálkodást. Moamer El-Kadhafi ezredes vezetésével Líbia külpolitikája is ha­ladó irányvonalat követ. Az ország az el nem kötelezett mozgalom aktív tagja, s különös erőfeszítéseket tesz a közel-keleti válság megr oldására, a különutas tárgyalásokat folytató Egyiptom elszigetelésére.’ # Tripoli lakosai köszöntik az 1969-es hatalomátvételt végrehajtó ka­tonákat. (MTI) Tanácskoztak a szocialista országok külügyminisztériumaina k képviselői ULÁNBÁTOR A Mongol Népköztársaság kül­ügyminisztériumának meghívá­sára augusztus 27-től 31-ig a szo­cialista országok külügyminiszté­riumainak képviselői konzultatív tanácskozást tartottak Ulánbá­torban. A tanácskozáson a Belo- russz Szovjet Szocialista Köztár­saság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, a Kubai Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köz­társaság a Lengyel Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a, Ro­mán Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az Ukrán-Szovjet Szocialista Köztársaság és a Viet­nami Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztériumának miniszter- helyettesei és más vezető mun­katársai vettek részt. A tanácskozás munkájában részt vettek a KGST titkársá­gának képviselői is. A tanácskozás résztvevői vé­leményt cseréltek az ENSZ te­vékenységének aktuális problé­máiról és az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakának kérdéseiről. A ta­lálkozó szívélyes, baráti légkör­ben folyt le. (MTD események sorokban BUDAPEST _____________________ A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség európai tagszervezetei­nek kétnapos kibővített konzulta­tív tanácskozása — amelyet Jacek Paliszewskinek, a DÍVSZ európai bizottsága vezetőjének, a lengyel tagszervezet képviselőjének elnök­letével tartottak Budapesten — pénteken befejezte munkáját.. (MTI)___________________________ P BAGA_________________________ M agas magyar állami kitünte­tést kapott a munkásmozgalom öt szlovákiai veteránja. A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából az .Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokoza­tát adományozta a magyar és a csehszlovák munkásmozgalomban kifejtett sok évtizedes tevékenysé­géért Pavel Tonhauzer, Cséry Er­nő, Juranovszky Béla, Ferdinand Berinszky és Fifik József csehszlo­vák állampolgároknak. A kitünte­téseket tegnap Pozsonyban Barity Miklós prágai magyar nagykövet nyújtotta át. (MTI) _______________ B ERLIN_________________________ Nagyszabású szolidaritási prog­ram színtere lett pénteken Berlin központjában az Alexanderplatz. A szolidaritási bazár a világbéke napjának előestéjén hagyományo­san az NDK fővárosának legna­gyobb szabású szabadtéri politi­kai-kulturális eseményei közé tar­tozik, „házigazdája” egy évtizede az NDK sajtója, rádiója és televí­ziója. A gazdag, látványos progra­mot — amelynek keretében ma­gyar előadóművészek is fellépnek — kora reggel Harri Czepuck, a7 NDK újságíró-szövetségének elnft­ke nyitotta meg. (MTD ___________ P ISA____________________________ K öpeczi Béla akadémikus A fel­világosult abszolutizmus és a filo­zófusok címmel nagy sikerű elő­adást tartott a pisai egyetem szer­vezésében megrendezett, a felvilá­gosodás korával foglalkozó V. nemzetközi kongresszuson. (MTI) SANTIAGO DE CHILE__________ A chilei száműzöttek hozzátar­tozóinak bizottsága csütörtökön felszólította a Pinochet-kormány- zatot, hogy engedélyezze a külföl­dön élő csaknem egymillió szám­űzött hazatérését. A petíció aláírói között szerepel Matilde Urrutia, Pablo Neruda özvegye és Pascual Barraza, a Népi Egység kormá­nyának volt minisztere is. (MTD LONDON ____________________ A z Ír Köztársaság rendőrsége péntekre virradó éjjel a terroriz­musellenes törvények alapján nagyszabású razziákat rendezett és több mint 200 embert előállított. A razziák főleg az Észak-lrországgal határos Sligo és Donegel grófságra összpontosultak, ahol 70Q embert igazoltattak. (MTI)______________ S ZÓFIA_________________________ P lovdivban — a hagyományok­nak megfelelően — idén is szep­tember 3-án nyílik a nemzetközi vásár. Az idei, sorrendben 35. áru­bemutatón, amely szorosan kap­csolódik majd Bulgária felszaba­dulásának 35. évfordulójához, 53 országból több mint 2200 cég és külkereskedelmi vállalat állítja ki termékeit. (MTI)__________________ NÁPOLY______________________ A két héttel ezelőtt Nápolyban világra jött nyolcasikrek közül csütörtökön a hatodik is meghalt. Az orvosok kevés reményt fűznek a még inkubátorban tartott két kislány életben maradásához is. (UPI) KANTON, WASHINGTON Walter Mondale amerikai alel- nök pénteken Kantonban tartott sajtóértekezletén „sikeresnek” ne­vezte kínai látogatását, és utalt arra. hogy a pekingi vezetők is osztják ezt a véleményét^ Az amerikai alelnök. aki pén­teken továbbutazott Hongkongba, kifejtette: „minden ok megvan a derűlátásra a kínai—amerikai kapcsolatok fejlődését illetően”. Hua Kuo-fenggel, a KKP KB és az államtanács elnökével körvo­nalazták — mondta Mondale — egészen 2000-ig a két ország kö­zötti kapcsolatok fő vonalait. Egy kérdésre válaszolva Mon­dale elmondotta, hogy kínai tár­gyalásain ,,az emberi jogok” kér­LAPSZEMLE MOSZKVA Alekszej Petrov a pénteki Prav­dában „Amikor eloszlott a köd” című cikkében foglalkozik a New York-i Kennedy repülőtéren le­zajlott provokációval. Mint írja, véget ért a háromnapos félostrom­állapot. A repülőgép, amelyet az amerikai hatóságok három napon át fogságban tartották, szerencsé­sen Moszkvába juttatta valameny- nyi utasát. A szovjetellenes provo­káció szappanbuborékként szét­pattant, rossz szájízt hagyva az amerikaiak körében, akik felte­szik a kérdést: „mire kellett mindez”? Az Egyesült Államok külügy­minisztériumának képviselője, aki megjelent az amerikai újságírók előtt közvetlenül azután, hogy a gép irányt vett Moszkva felé, a tudósítók kérdésére válaszolva megismételte feletteseinek hivata­los verzióját, nevezetesen, hogy „meg kellett győződniök arról, hogy őszinte-e” Vlaszova szovjet állampolgár hazatérési óhaja. Ezt a kijelentést ironikus megjegyzé­sekkel fogadták a sajtó képvise­lői. Az amerikaiak zavarban van­nak — jegyzi meg Petrov. — Az ország közvéleménye már régen nem tapasztalt a hatóságok részé­ről ilyen megengedhetetlen ma­gatartást a nemzetközi jog nor­máinak és az emberiesség elemi követelményeinek ennyire durva lábbal tiprását. A repülőtért elfoglaló provoká­torok és azok. akik odaküldtek őket — mint a tények bizonyít­ják —. botrányt, sőt, konfliktust akartak előidézni. Lényegében ez be is következett. Az „emberi jo­goknak” és a „személyiség sérthe­tetlenségének” kétes védelmezői zajos, szovjetellenes tüntetéseket rendeztek. Fenyegették a repülőgép körül tartózkodó szovjet hivatalos sze­mélyiségeket, az AEROFLOT munkatársait és a Ljudmila Vla- szovával szolidaritást vállaló uta­sokat, szidalmazták a Szovjet­uniót, plakátokat hurcolásztak a 1. A gyengébb ország, Mauritánia, amelyre a Polisario helyes takti­kai érzékről tanúságot téve kez­dettől fogva a fő tüzet zúdította, belefáradt a kilátástalan' háború­ba, s kiszállt belőle. A front har­cosai állandó rajtaütéseikkel csak­nem megbénították a mauritániai vasérc kitermelését és elszállítá­sát. Márpedig az ország export­jának háromnegyedét a vasérc szolgáltatja. Ez, valamint a kato­nai hadműveletek napi egymillió dollárra becsült költségei kibír­hatatlan terheknek bizonyultak az egyébként is szegény ország szá­mára. A tavaly júliusban lezaj­lott katonai puccs, amely elmoz­dította a Nyugat-Szahara részbe­ni bekebelezésének szorgalmazó­ját. Ould Daddah elnököt, jelezte a lakosság elégedetlenségét az el­dése is szóba került. Véleménye szerint Kínában „sokat ígérő je­lek” mutatkoznak jelenleg e té­ren, és utalt a kínai jogrendszer átszervezésére, Kína bővülő nem­zetközi kapcsolataira. Tajvannal összefüggésben Mon­dale emlékeztetett arra, hogy idén lejár az amerikai—tajvani kato­nai szerződés, és ezt követően Washington — mondta az alelnök — 1982-től szállít, és csak kor­látozott mértékben, fegyvert Taj­vannak. Politikai megfigyelők rá­mutatnak: e fegyverszállításokat Peking továbbra is a kínai—ame­rikai kapcsolatok egyik fő zavaró tényezőjének tartja. Az amerikai alelnök végezetül beszámolt arról, hogy tájékoztatta a kínai vezetőket Washington „el­kötelezettségéről” Japán, a Fülöp- szigetek és a NATO iránt, és hogy „szabadság védelmét” hirdető fel­iratokkal. A riporterek mindent filmszalagra vettek és továbbítot­tak az éterbe, hogy felkészítsék a nyilvánosságot a „tragikus végki­fejletre”. A CBS televíziós társaság infor­mációja szerint az amerikai biz­tonsági erők tervbe vették Vla­szova erőszakos elhurcolását, és e célból különleges rohamosztagot küldtek a repülőtérre. A CBS megjegyzi, hogy Carter elnök sze­mélyes utasítására fújták le az akciót. A hírmagyarázó felhívja a fi­gyelmet arra a körülményre, hogy az incidenst nem lehet befejezett­nek tekinteni, mert mint a té­nyek tanúsítják, a szovjetellenes provokációt az Egyesült Államok titkosszolgálatainak belső körei­ben készítették elő, s felülről szentesítették. A helyzetet jellemezve a Pravda hírmagyarázója közli, hogy most közvetlenül az események után az amerikai hatóságok kijelentik: szándékukban áll a jövőben is egyoldalúan „kiválasztásos ala­pon ellenőrizni” az utasokat olyanféleképpen, mint ahogyan azt a New York-i repülőtéren tet­ték. Alekszej Petrov felteszi a kér­dést: a provokáció szervezői el­gondolkoztak-e azon, miképpen reagálnának az amerikaiak, ha az ő repülőgépüket tartóztatnák fel egy másik ország repülőterén, és az amerikai utasokat tennék ki olyan megalázó, durva bánásmód­nak, mint az IL—62 M utasait? Annak kapcsán, hogy a provo­káció napjaiban is nyugaton unos-untalan emlegették a „saj­tószabadságot”, a Pravda hírma­gyarázója megjegyzi: amikor a szovjet képviselők meghívták az amerikai újságírókat a repülőgép belsejébe, hogy személyesen be­szélhessenek Vlaszovával. az .ame­rikai hatóságok megtiltották ne­kik. Az események valóságnak megfelelő ismertetése ugyanis nem felelt meg a színjáték ren­dezőinek. (TASZSZ) húzódó háborúval, amely együtt járt a Marokkótól való fokozódó függéssel. A puccs után a front és az új kormányzat tűzszünetet kötött, nemrég pedig Algírban képvise­lőik békemegállapodást írtak alá. Ennek értelmében Mauritánia le­mondott Nyugat-Szahara egy ré­szére támasztott jogáról, s vállal­ta, hogy kivonja onnan csapatait, ami azóta meg is történt. A már említett okokon kívül Mauritánia döntését alighanem befolyásolta az Afrikai Egységszervezet nem­rég Monroviában megtartott csúcsértekezletének Nyugat-Sza- harát illető határozata. Ez tűz­szünetre szólította fel a konflik­tusban érintett három felet, s ar­ra, hogy a terület lakossága nem­zetközileg ellenőrzött népszava­zás útján döntsön: kíván-e élni önrendelkezési jogával. a kínai vezetőkre „mély benyo­mást” tettek e kérdéskör részletei. Amint a TASZSZ szovjet hír- ügynökség felhívja a figyelmet, hogy nem hoztak ugyan nyilvá­nosságra közleményt, de az ame­rikai sajtó jelentései szerint Mon­dale és pekingi tárgyalófelei szá­mos katonapolitikai kérdést vi­tattak meg. és különös hangsúlyt helyeztek olyan kérdésekre, mint a Távol-Kelet, Délkelet-Ázsia, a Indiai-óceán, valamint a Közel- Kelet. A megbeszélések egyebek kö­zött megmutatták, hogy a két fél­nél közös a Vietnammal és Kam­bodzsa népi kormányával szem­beni ellenségesség. Az amerikai sajtó értesülése szerint Pekingben megvitatták azt is. milyen lehe­tőségek kínálkoznak a Kambod­zsa belügyeibe való beavatko­zásra. (MTI) Felhívás a világbéke napján BERLIN A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség szeptember 1., a II. világháború kitörésének 40. év­fordulója, a világbéke napja al­kalmából berlini székhelyén köz­zétett felhívásában a béke erősí­tését szolgáló tevékenység foko­zására szólítja fel a nemzeti nö- mozgalmakat és szervezeteket. A felhívás üdvözli mindazokat a kezdeményezéseket és megálla­podásokat, amelyek a fegyverke­zési verseny befejezését célozzák, közöttük a SALT—2. szerződést, ugyanakkor azonban rámutat: Á nagy tekintélyű nemzetközi szervezet felhívja a világ asszo­nyait, lányait, szélesítsék tovább akcióikat a SALT—2. ratifikálá­sa érdekében, és követeljék to­vábbi, a békét, a leszerelést szol­gáló hatékony intézkedések meg­tételét. (MTD Titkos tárgyalások Izrael és Egyiptom között TBL AVIV Titkos tárgyalások folynak a két ország energiaügyi miniszte­reinek részvételével Izrael és Egyiptom köpött. A tárgyalások mindkét résztvevője óvakodott mindeddig attól, hogy nyilvános­ságra hozza a tárgyalások tényét — nehogy ezzel tovább súlyos­bodjék Egyiptom helyzete az arab világban —, az izraeli rá­dió azonban csütörtöki adásában szellőztette az egyiptomi olajszál­lításokról folyó eszmecserét. A rádió értesülése szerint a kérdés, hogy mennyi kőolajat szállítson az Abu-rudeiszi olaj- mezőről Egyiptom Izraelnek. Egyiptom napi 1,5 millió hordós ajánlatával szemben Izrael napi* 2 milliós szállításokra számít. (AFP) 2. Marokkó azonban nem vette fi­gyelembe a határozatot, sőt ural­kodója bejelentette, hogy orszá­ga „befagyasztottnak tekinti” AESZ-tagságát. Mielőtt még a kivonuló mauritániai katonai egységek átadhatták volna a ha­talmat a Polisario harcosainak, marokkói csapatok szállták meg a terület déli, eddig Mauritániá­hoz tartozó részét. Közigazgatási székhelyén, Dakhlában felvonták a marokkói lobogót, s.a területet újabb tartományként az „anya­országhoz” csatolták. A nemzet­közi jog azonban az ilyesmit an- nexiónak minősíti... Ilyen körülmények között a Po­lisario folytatja fegyveres har­cát, immár egyedül a marokkói megszállók ellen. Mégpedig az eddiginél jobb esélyekkel, mert a marokkói csapatok utánpótlási vonalai jelentősen meghosszab­bodtak. A katonainál semmivel nem rózsásabb Marokkó helyzete a diplomácia frontján. Szomszéd­jával, Algériával, amely a Poli­sario főpatrónusa. a végsőkig ki­éleződött a viszony. Algéria fel­kérte az Arab Ligát: ítélje el Marokkó terjeszkedő és terület­bekebelező politikájának újabb megnyilvánulását. Az Arab Liga, amely eddig elkerülte az állás- foglalást Nyugat-Szahara ügyé­ben, tovább nemigen halogathat­ja ezt. Ráadásul arra is ügyelnie kell, hogy ne kerüljön szembe az A ESZ csúcsértekezletének hatá­rozatával. 3. Nyugat-Szaharát illető igényé­hez jogi alapnak Rabat eddig a Madridban aláírt megállapodást tekintette, amellyel — úgymond — Spanyolország ártruházta fel­ségjogát Marokkóra. Am, Mad­Végső búcsú Szimoiiv V í l Végső búcsút vettek pénteken Moszkvában Kosztantyin Szimo- novtól, a kedden elhunyt nagy szovjet-orosz írótól a párt- és a kormány képviselői, pályatársai, rokonok, tanítványok, és az iro­dalmat kedvelők ezrei. Az írók házában felállított ra­vatalnál a párt és a kormány vezető képviselői — köztük Alek- szej Koszigin miniszterelnök —, a szovjet társadalmi és kulturális élet kiemelkedő személyiségei álltak díszőrséget. ridban újabban azt hangsúlyoz­zák, hogy nem a felségjog, ha­nem a „közigazgatási felelősség” átruházásáról volt szó a megálla­podásban. A spanyol baloldal azt követeli a kormánytól, hogy tár­gyalják újra az 1975-ös egyez­ményt és pontosítsák azt. * Figyelembe véve Marokkó sú­lyos gazdasági helyzetét, a lakos­ság és a hadsereg körében nö­vekvő elégedetlenséget, nyugati lapkommentárok egyre sűrűbben hasonlítják össze II. Hasszán helyzetét korábbi uralkodótársá­val, Reza Pahlavi iráni császár­A gyász társak névé b i. ó, kiz-.xk Alekszej S ov é: Borisz Po- levoj mc búcsúbeszédet, majd Geovgij jv.nov kulturális miniszterh ly :.e szólt az el­hunyt kiemelkedő ér I-tmdrS Búcsúbeszéde Fjodorov aktáéi, .ik; a. - 4 békevédelm. biz» sag szocialista országok Lrói ne -x., Hermann Kant. az NDK ószö­vetségének elnöke veti búcsút Szimonov ,4Tn ral. Az USA-ban, amely Marokkó fő fegyverszállítója, reakciós körök arra buzdítják, a kormányt, hogy „ne hagyja veszni még egy meg­bízható barátját”. Washington azonban — Algériához fűződő gazdasági érdekei és más meg­gondolások miatt — egyelőre óva­kodik a nyílt állásfoglalástól Nyu­gat-Szahara ügyében. Azt sem látni pillanatnyilag, hogyan szán­dékszik kimászni ebből a sla- masztikából II. Hasszán. Lépnia azonban hamarosan kell, mert immár trónja a tét. P. V. Provokáció a repülőtéren LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Losonczi Pál üdvözlő távirata Líbia nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Moamer El-Kadhafi ezredest, a Líbia Arab Népi Szocialista Dzsamahirija vezetőjét. (MTI) NYUGAT-SZAHARA A trón a tét Hithű mohamedán létére „nehéz kereszt” cipelésére vállalkozott II. Hasszán marokkói király, amikor négy éve — terjeszkedési ambí­cióinak hódolva — a nyugat-szaharai kalandba bocsátkozott. Az egy­kori spanyol gyarmatot két szomszédja — Marokkó és Mauritánia — egy 1975 novemberében Madridban aláírt hármas megállapodás egy­oldalú értelmezése alapján akkor felosztotta egymás között. A 266 ezer négyzetkilométernyi sivatagos és gyéren lakott terület értékét a jelentős foszfátkészletek adják meg. Nyugat-Szahara mintegy 100 ezer fős lakossága, amelyet senki sem kérdezett meg hovatartozási szándékáról, megszállóként fogadta a ma­rokkói és a mauritániai csapatokat. Polisario Front néven felszabadí- tási mozgalom született, amely — az ugyancsak szomszédos Algéria erőteljes segítségére támaszkodva — fegyveres harcot indított a beto­lakodók ellen. A kibontakozott sivatagi gerillaháború a Polisario fo­kozódó sikereinek jegyében folyt eddig, s egy nemrég aratott jelentős győzelem arra vall, hogy ez a továbbiakban is így marad. Míg ugya­nis eddig a Polisarionak „kétfrontos harcot” kellett vívnia, addig most már csak egy ellenfele van: Hasszán király Marokkója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom