Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-17 / 192. szám

1979. augusztus 17. • PETŐFI NÉPE • 3

KITÜNTETÉSEKET ADTAK ÁT

A megyei tanács ünnepi megemlékezése

• I.ehorzki Sándor átveszi dr. Gajdócsi Istvántól a Munka Érdemrend bronz fokozatát. (Tóth Sándor felvétele)

Az alkotmány törvénybe iktatásának 30. évfordulója tiszteletére tegnap délután Kecskeméten, a Megyei Művelődési Központban a Bács-Kiskun megyei Tanács ünnepi megemlékezést •tartott. Az elnökségben többek között helyet foglalt dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, dr. Posváncz László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Szepesi Bertalan, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára.

Az alkotmánynapi ünnepségen dr. Árvay Árpád, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára mondott beszédet. Ezt követően dr. Gajdócsi István kitüntetéseket adott át a tanácsoknál, közintézményekben élenjáró, kiváló munkát végző dolgozóknak. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adományozta nyugdíjba vonulása alkalmából Lehoczki Sándornak, a bajai Dózsa György Általános Iskola igazgatójának.

A kulturális miniszter által adományozott Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott a bajai Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kamarazenekara; Bába István, a kiskunfélegyházi munkás- őrzenekar vezetője; Budai Fe- rencné kecskeméti moziüzemvezető; Czéh Lászióné, a megyei moziüzemi vállalat előadója; Deli József kerekegyházi tanító; Fekete Dezső, a Kiskunhalasi Városi-Járási Könyvtár főkönyvtárosa; Fekete Kovács Gyözőné, a bajai Kállai Éva Ének-zenei Általános Iskola igazgatóhelyettese; Fürjes Gyula, kiskőrösi közművelődési felügyelő; Halász Mátyás, a jászszentlászlói általános iskola tanára; Halmi Istvánná, a szalk- szentmártoni művelődési ház igazgatója; Kalapos Istvánná, a kalocsai 3-as számú Általános Iskola igazgatóhelyettese; a kecskeméti vonósnégyes; Kiss Dénes, a szeremlei művelődési ház igazgatója; Kiss Pálné, a kaskantyúi művelődési otthon igazgatója; Koszta Flórián, a szalkszentmártoni Petőfi Termelőszövetkezet elnöke; Mészáros Józsefné kecskeméti közművelődési felügyelő; Nagy Gyuláné, kalocsai közművelődési felügyelő; Nagy Márton kecskeméti mozi üzemvezető gépész; Némedi László, a kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola tanára; Papp Istvánná izsáki möziüzemvezető; Rácz At- tiláné, a nyárlőrinci általános iskola tanítónője; Somogyváriné Sóti Éva, a megyei tanács főelőadója; Szeberényi Gyuláné, a megyei könyvtár könyvtárosa; Szemző György, a rémi könyvtár vezetője; Tátrai Józsefné, a sükösdi könyvtár vezetője; Tóth József, a kalocsai zeneiskola tanára; Töröky Mátyás, a mélykúti népdalkor vezetője; Wiedner István, a császártöltési tanács vb titkára.

A kulturális miniszter által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetést Almási Ferencné, a Megyei Művelődési Központ takarítónője; Bartos János, a kerekegyházi népdalkor vezetője;

Gira Katalin, a bajai Ady Endre Városi-Járási Könyvtár könyvtárosa; Herpay László, a fülöpházi klubkönyvtár igazgatója; Kiss Jánosné, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtár főelőadója; Kocsis Sándorné, a a megyei könyvtár gazdasági igazgatója; Leitermann Gyuláné, a bátmonostori művelődési ház takarítónője; Mayer Péter, bajai mozi gépész; Milánkovics József, vaskúti moziüzemvezető gépész; Monda Lászióné, a balotaszállási művelődési ház takarítónője; Müller István, a madarasi általános iskola tanítója; Sudár An- talné, a sükösdi művelődési ház takarítónője; Szájé Anna, a kiskunhalasi filmszínház jegykezelője; Szurok Mihály kecskeméti mozigépész kapott.

A Minisztertanács által alapított a Tanács Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt kapott Albrecht Sándor, a kiskunfélegyházi tanács csoportvezetője; Belényi Lászióné, a kiskunhalasi tanács

előadója; Buti Lászlóné, a he- tényegyházi tanács főelőadója; Jávor László, a bajai tanács csoportvezetője; Kerekes Istvánná, a megyei tanács ügyviteli alkalmazottja; Kész Tamás, a kalocsai tanács gépkocsivezetője; Kiss László, a kiskőrösi járási hivatal főelőadója; Kovács Sándorné, a megyei illetményhivatal főelőadója; Máté Lászlóné, a ballószögi tanács előadója; T. Nagy Antalné, a megyei tanács ügyviteli alkalmazottja; dr. Oláh Pálné, a kiskőrösi járási hivatal főelőadója; Saity József, a katy- mári tanács vb titkára; dr. Saskői Lajosné, a megyei tanács főelőadója; Schal Lászlóné, a kiskunfélegyházi tanács főelőadója; Szél Istvánné, a kalocsai járási hivatal adminisztrátora; Széli Istvánné, a megyei tanács ügyviteli alkalmazottja.

Különböző törzsgárdafokozat elismeréséül huszonhatén kaptak emléklapot.

A megyei tanács elnöke jutalmakat adott át az 1978. évi Alkotó Ifjúság pályázat nyerteseinek. Első helyezést ért el Sza- kolczai Pál, a megyei tanács tervosztályának vezetője; második lett Dági Ilona, a kiskunhalasi járási hivatal dolgozója. A harmadik helyezést a következők között osztották meg: dr. Hegedűs István, a megyei tanács főelőadója és Szakolczai Pál, a megyei tanács tervosztályának vezetője, valamint Balázs Istvánná, a páhi tanács vb titkára, Pék János, a csengődi tanács vb titkára és Garzó Miklós, az akasztói tanács vb titkára, illetve Magyar Istvánné, Csiki Józsefné, Molnár Edit, Farkas Attila és Szollár Lajos, a megyei tanács pénzügyi osztályának dolgozói. Pályadíjat kapott még Bata Zsuzsanna, a KISZ megyei bizottságának titkára és Csíki Józsefné, a megyei tanács főelőadója.

A kitüntetettek nevében Lehoczki Sándor mondott köszönetét.

>>>Y.v<.vr.v

A DUNA-TISZA KÖZE IHLETTE

A Balatön-part bemutatja

• Bagó Bertalan, egyik festményével. (Tóth Sándor felvétele)

Augusztus 20-ig látható a bog- lárlellei pincetárlatnak az a kiállítása, amelyen Bagó Bertalan festő és az életkorban, művészi karakterben hozzá hasonló Kirch- mayer Károly szobrász mutatkozik be. Mint a tájékoztató katalógus írja, az együttes szereplést „közel azonos életkoruk és művészi karakterük hasonlósága indokolja: mindketten a középgenerációnak nevezett művésznemzedék tagjai, s mindketten a hazai hagyományokból kiindulva keresik a stílusteremtő kontaktust a modern európai irányzatokkal.”

BAGÓ BERTALAN Ökécskén született 1932-ben; középiskoláit Kecskeméten végezte. Kiállításainak jó részét Bács-Kiskun megye fogadta: a tiszakécskei, lakiteleki. kerekegyházi, lajosmizsei

művelődési házak, a kalocsai, kecskeméti, kiskunhalasi és bajai kiállítótermek közönsége láthatta műveit. Évente hosszabb időt tölt szülőfalujában. Itteni élményeit tükrözik a Levélváró, Sárhalmi kereszt, Híd, Nádas, Ártér és a Fejes fák című képei a jelenlegi kiállításon is.

KIRCHMAYER KAROLY

ugyancsak sok szállal, kiállításokkal kapcsolódik Bács-Kiskun megyéhez. Kecskeméti és bajai élményei is közrejátszottak abban, hogy megmintázta az olvasó Kodályt, vagy Nagy István, szigorúan figyelő festő-portréját. Vaskúti megrendelésre Üj termés címmel szobrot készített: egy női figura magasba emelt karjai búzakévét tartanak. Legújabb műve pedig a zsanai gázkitörés tűzoltóinak állít emléket. H. F.

Szenvedélye a

Miklóssy Sándor nevét nemcsak, az MHSZ kiskunfélegyházi repülőklubjában a városban, de az országban is jól ismerik. Nem csoda, hiszen több mint :il éve tagja a Magyar Honvédelmi Szövetségnek, s éppen negyven éve jegyezte el magát a repüléssel. A ma 59. életévében levő férfi még mindig felszáll a Góbéval, de főleg a fiatalok nevelésével, oktatásuk irányításával foglalkozik.

— A Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnél ismerkedtem meg a repüléssel, egy Vöcsök típusú gépen repültem. Szenvedélyemmé, életelememmé vált a vitorlázórepülés, s amíg az orvosok megengedik, hogy felszálljak, nem hagyom abba...

Kiskunfélegyházára 1950-ben költözött, de innen is eljárt Hajdúszoboszlóra, mert ott működött repülőtér. Egy véletlen hozta úgy, hogy 1954-ben oktatni kezdett, s megszerette ezt a köny- nyűnek egyáltalán nem nevezhető munkát Hét évig kellett várnia, arrflu Kiskunfélegyházán repülőtér létesült, s mint klubelnök, majd klubtitkár, sőt nyolc évig társadalmi munkában mint repülőtér-parancsnok azért tevékenykedett, hogy minél több fiatallal szerettesse meg ezt a sportágat. Kilencezer felszállása, nyolcezer oktatórepülése volt, s ezalatt ezerötszáz órát repült. Egygyémántos, aranykoszorús jelvényt szerzett 1959-ben, amikor ebből a jelvényből mindössze huszonhét volt az országban.

— Hány fiatalt oktattam? — gondolkodott hangosan, mielőtt a kérdésre válaszolt volna. — Nem tudom. Több száz növendék került ki a kezem alól. Ma már van olyan volt növendékem, akinek a fia is hivatásos repülő, s az is nálam tanult. Egy példa: a Zsolnai házaspár, a férj és a feleség is a növendékem volt. A napokban a kislányukat indítottam el önállóan repülni, s őszintén örültem, hogy sikeresen vette az akadályt. A volt vitorlázórepülő növendékek közül sok a hadirepülő. Köztük több főtiszt, több vörösdiplomás és több oktató akad . . . Nem vagyok félegyházi, mégis úgy érzem, hogy a kiskunok igazán repülőgépre termett emberek, legalább is e/.t vallom hosszú évek leszűrődött tapasztalataként.

A repülőklub vitorlázó szakosztályának létszáma kevés, mindössze félszáz tagot számlál. Korábban nyolcvan-száz fiatal is nyüzsgött a vitorlázógépek körül, de csökkenteni kellett a létszámot, mert kevés a gép. Jelenleg csupán két Góbéjuk van, s úgy tűnik, jövőre még oktathatnak velük. Biztos, hogy így lesz, hiszen maga Miklóssy Sándor azt tartja önmagáról: konok ember.

— A repülésért éltem, s élek ma is, ez az életcélom. Mondanom sem kell: emiatt akadt ösz- szezördülésem emberekkel, de céljaim, úgy érzem megvalósultak. A legnehezebb most is és korábban is, az anyagiak előteremtése. Azt tartom, tíz dologba belefogok, s ha kettő sikerül, már eredményesen dolgoztam. Évente háromszázezer forintba kerül a reptér fenntartása, de emellett sikerült vennünk egy Cirrust. Nem sokat repülök már, de a repülések irányítását, azt magam végzem. Enélkül el sem tudnám képzelni az életem. A fiatalokkal is foglalkozom. Ha sikerül jól végrehajtani a kitűzött céljukat, elmúlik a fáradtságom, együtt örülök velük. Ha hibáznak, magamban meditálok, milyen hibát követtem el a felkészítésükben.

A magyar sportrepülés előrevivői ma is. akárcsak korábban, az ilyen Miklóssy-féle emberek, akik a nemesebbért, a jobbért, a fiatalok neveléséért mindig készek a cselekvésre. Nekik van igazuk.

Gémes Gábor

repülés

A TŰZIJÁTÉK KELLÉKEI A GELLÉRTHEGYEN

• Befejezték a tűzszerészek az augusztus 20-i ünnepi tűzijáték kellékeinek szerelését. A képen a rakéták utolsó ellenőrzését végzik. (MTI-fotó, Telefotó — KS.)

Fél év után

• Sokan olvasták érdeklődéssel lapunk vasárnapi számában a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának Bács-Kiskun 1979. első félévi gazdaságitársadalmi fejlődéséről szóló jelentését. Különösen azért, mert az utóbbi hetek, hónapok bel- és külföldi gazdaságpolitikai változásai élénk visszhangot váltottak ki a közvéleményben. Manapság szinte mindenki aggódalommal figyeli az anyag- és energiaárak világszerte — elsősorban a nyugati tőkés országokban — tapasztalható emelkedését, hiszen ezek hatásait népgazdaságunk csak bizonyos fokig tudja ellensúlyozni. Ezeknek az állami törekvéseknek az eredménye, hogy a lakosságot érintő áremelkedés — ide értve a legutóbbi árintézkedéseket is — jóval kisebb mértékű, mint ami évek óta tapasztalható a nyugati országokban.

Az MSZMP KB legutóbbi üléseinek határozatai, a kormány közleményei többször utaltak az árintézkedések szükségességére.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a népgazdasági egyensúly helyreállításához, eddig elért eredményeink megszilárdításához a termékek minőségének javítására, takarékosabb gazdálkodásra, a termelés hatékonyságának növelésére van szükség. Az olvasók többsége nyilván azt kereste a KSH-jelen- tésben, hogy vajon a megye gazdasága az első félévben ilyen vonatkozásban ért-e el eredményeket.

A statisztikai adatokat elemezve megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikai követelményeknek megfelelő frontáttörést ugyan nem könyvelhetnek el a megye gazdálkodó szervei, az ilyen jellegű tendenciák azonban már mutatkoznak. Az állami és szövetkezeti üzemek megfontoltabb beruházási célkitűzéseire jellemző például, hogy az idén az első félévben már 5,5 százalékkal kisebb összeget fordítottak fejlesztésre, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ám a beruházási kedv nem csökkent, a gazdaságos exportot ígérő termelő kapa- ctiások létrehozása tekintetében.

Kedvező jelenség az is, hogy koncentrálódnak a beruházások. Vagyis kevesebb új létesítmény kivitelezése kezdődött el, ezáltal azok gyorsabban elkészülnek, és gyorsabban üzembe helyezhetők. Az építőipar például huszonhattal több építményt adott át rendeltetésének, mint az elmúlt év azonos időszakában, s még in- ■ kább örvendetes, hogy a gépi beruházások — a korszerű termelő- eszközök üzembe állításának — aránya 39-ről 42 százalék fölé emelkedett.

» Az ipari termelés növekedésének üteme mérséklődött, mindössze 3,5 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Nehéz eL dönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. A megye ipari üzemeit nagy. erőpróbára késztetik a kül- és belföldön gyorsan változó és magasabb minőségi követelményeket támasztó igények. Ha ezen a szemüvegen át nézzük az említett 3,5 százalékot, még megfelelő eredménynek is könyvelhetjük el. Nem is beszélve arról, hogy egyes fontos,üzemek export- értékesítése jelentősen javult. A BRG kecskeméti m^gnetofongyá- ra például a népszerű MK 27-es magnóból 25 százalékkal, az ösz- szes típusból 12,5 százalékkal*" gyártott többet. Magnómechanikából . is kétszeresére növelte nemcsak a termelést, hanem az értékesítést is. A gyár első félévi 300 millió forintos termeléséből 224 millió forint értékűt exportált. Készletgazdálkodása is jobb volt, összes forgóeszközeit tekintve 15 százalékkal javultak eredményei. Hosszú idő után ismét élénkült a külpiaci kereslet a megye textilipari, baromfiipari és egyéb húsipari termékei iránt. Egyes fémipari cikkek exportja viszont jelentősen mérséklődött, ami arra figyelmeztet, hogy meg kell gyorsítani a gyártmánykorszerűsítést, és ahol szükséges, a termékszerkezet változtatását.

• A beruházási ütem mérséklődése kihatott az építőipar tevékenységére is. Ezért kisebb mértékben nőtt termelése, mint a korábbi években, de még mindig az országos átlag felett fejlődött. Remény van arra, hogy az iparág tevékenységében a túlfeszítettség megszűnik, koncentrálódnak — ezáltal gyorsabban elkészülnek — a létesítmények, s a munka minőségére is nagyobb gondot fordíthatnak az építők.

Az első félév a mezőgazdaságnak nem kedvezett. A súlyos téli fagyok, a hűvös tavasz, az aszályos nyárelő jelentős károkat okozott az amúgy is kisebb területen vetett kenyérgabonában és a gyümölcsösökben. A gazdaságok ugyan nagy erőfeszítéseket tettek, hogy másodvetésekkel pótolják a kiesett termelést, azonban feltétlenül fontos, hogy az év hátralevő részében az ősszel érő termények megfelelő gondozásával, veszteségmentes betakarítással, s az állattenyésztés hozamainak növelésével javítsák eredményeiket.

Mint a KSH jelentéséből kitűnik, a már említett gazdasági nehézségeket a lakosság az év első felében még csak kis mértékben érzékelte. Az átlagkeresetek

2—11 százalékkal emelkedtek. A bolti és vendéglátóipari forgalom 12 százalékkal növekedett az egy évvel korábbihoz mérten. A lakás-, valamint a szociális és kommunális építkezések üteme bár nem fokozódott, de nem is lassult.

A második félév elején hozott árintézkedések, amelyek szükségességéről — illetve gazdasági kényszerűségéről — a közvélemény megfelelően tájékozódott, már érzékletessé teszik a lakosság körében a világban végbemenő változásokat. Mert bár az átlagkeresetek említett idei növekedése és az árintézkedésekkel együtt életbe léptetett bérkiegészítések folytán a tavalyihoz képest nem csökkent az életszínvonal, de nem is emelkedett. A párt és a kormány határozatai azonban ki is mondják, hogy napjaink legfontosabb feladata: az elért eredményeink stabilizálása, megőrzése.

A megye lakossága megfelelő politikai érettségről tesz tanúbizonyságot, amikor az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem dolgozói sorra csatlakoznak a párt XII. kongresszusa és a felszabadulás 35 évfordulója tiszteletére kibontakozó munkaversenyhez. Ennek célja világos, hiszen a vállalások ma már nem a mennyiség hajszolását, sokkal inkább a korszerű, minden piacon értékesíthető áruk előállítását, a munkaidő jobb kihasználását. a termelés hatékonyságának növelését, a takarékosabb anyag- és energiagazdálkodást célozzák.

• Mindez pedig nem másért történik, mint hogy sikerrel vegyük fel a küzdelmet Áz elénk tornyosuló gazdasági nehézségek ellen, s ezáltal stabilizáljuk a szocializmus építésében, életszínvonalunk növelésében elért eredményeinket, megvédjük vívmányainkat. Nagy Ottó