Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

/ :» VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Mindennapos eső kellene a talaj zavartalan vegetációjához Országszerte nagy erővel működnek az öntözőtelepek. A mezőgazdasági üzemekben minden lehetséges eszközzel igye­keznek pótolni a növényállomány hatalmas vízveszteségét. A 30—35 fokos hőmérséklet olyan erősen igénybe veszi a növé­nyeket, hogy zavartalan anyagcseréjüket csakis mesterséges vízutánpótlással lehet fenntartani. AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxiv. évi. 182. szám Ára: 1,20 forint 1979. augusztus 5. vasárnap Dunai Sándor, az Agrometero- lógiai Szolgálat vezetője az MTI munkatársának elmondotta, hogy a növények a nagy melegben képtelenek felvenni az életmű­ködésükhöz szükséges nedvesség teljes mennyiségét, annak jelen­leg csak mintegy harmadával rendelkeznek, de még így is óriá­si vízmennyiségek párolognak el. Azokon a területeken, ahol öntözték a talajt és így a föld vízháztartása, továbbá a növé­nyek vízfelvétele normális, ott hektáronként naponta 60 köbmé­ter vizet szippant fel a termé­szet. Jelenleg ennek az értéknek csak mintegy harmada „távozik” Érik a szőlő, előbb kezdődik a szüret Az időjárás, ami sokáig hátráltatta a szántóföldi növények, kerti vetemények fejlődését, viszonylag kedvező volt a Bács-Kiskun megyei szőlőskertekre. A legtöbb szőlőfajta általában kiheverte a korai fagyokat, és járványszerű betegség sem fordult elő az ültetvényeken. A gazdaságok a szőlő hetedik- nyolcadik permetezését végzik, és hatásosan véde­keznek a szőlőmoly második nemzedéke ellen. A korai fajták: a Csabagyöngye, az Irsai Olivér már érnek, szedésük, piaci értékesítésük megkezdődött. 'Bács-Kiskun szőlőtermesztő nagyüzemei általában úgy készülnek, hogy az idén tíz-tizenkét nappal előbb kezdik a szüretet. A Kunbajai Állami Gaz­daság, amelynek üzemi szőlőterülete jelenleg a leg­nagyobb a megyében, szeptember elején kezdi a szüretet. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban a szőlő gépi és kézi szedésére viszont szeptember má­sodik felében kerül sor. A Duna menti gazdaságok­ban, ahol jelentősebb területen Oportó és Medoc noire-fajtákat termesztenek a Közép-Magyarországi Pincegazdaság apostag: pincészete szeptember 5. és 10. között számít az első szüreti felvásárlásra. A Tisza mentén, Kécske és Tiszaalpár gazdaságai vi­szont az ott ugyancsak számottevő pozsonyi fehér szőlőfajta szedését kezdik meg ugyanebben az idő­ben. A megyeszékhely közvetlen szomszédságában, a Helvéciái Állami Gazdaság szőlőtermesztő kerüle­teiben augusztus közepére fejezik be a szüreti elő­készületeket. Átvizsgálják javítják a szőlőkombáj­nokat, szállítóeszközöket — felújítják a helvéciai központ szőlőfeldolgozó üzemének műszaki beren­dezéseit. Az állami gazdaság mintegy 30 ezer má­zsa szőlőre számít, s ennek csaknem a felét a két kombájnnal szüretelik le. Ebben a nagyüzemben több éve használják a szüretelő gépeket. Bebizonyo­sodott, hogy a gépi szüret követeilményeinek meg­felelő növényápolással, a termésbetakarítás idejé­nek legjobb megválasztásával, a különböző szőlő­fajták tulajdonságaihoz és érettségi állapotához be­állított gépekkel, a hétéves gyakorlattal rendelkező gépvezetők a kombájnokkal sokkal kisebb veszteség­gel takarítják be a termést, mintha kézzel szüretel­nék. Az Izsáki Állami Gazdaság az üzemi ültetvényein termett szőlőn kívül, a borászati társulásához tar­tozó állami és szövetkezeti gazdaságok termését is feldolgozza Agárdy-telepi, központi üzemében. Az izsáki gazdaság a környező szövetkezetekkel tele­• A szeptember 1. és 15. közötti üzemindításra ké. szülve, Benyovsz.ki Mihály, az Izsáki Állami Gaz­daság feldolgozó üzemében a bogyózógépet javítja. (Straszer András felvétele.) pítési együttműködésben vesz részt, s az V. ötéves tervben előirányzott szőlőtelepítést mind a saját területén, mind a szomszédos szövetkezetekben idő­arányosan elvégezte. Az ágasegyházi Mathiász Já­nos Szakszövetkezet, az orgoványi Sailai, a szabad- szállási Aranyhomok, valamint a tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz számára egyaránt előnyös az izsákiakkal jól megalapozott együttműködés, és ha­sonló helyzetiben van a Felgyői és a Jászsági Álla­mi Gazdaság is. Mindkettő kiváló minőségű pezsgő­alapanyagot szállít ültetvényének terméséből az Izsáki Állami Gazdaságnak, amely így a saját üze­mi területén termett szőlőnél kétharmaddal több szőlőt, mustot tud pezsgő és más ital készítéséhez felhasználni. Az Izsáki Állami Gazdaság a borászati együttmű­ködés feladatainak megfelelő ellátására műszakilag is gondosan készül. Az idei szüretre új, folyamatos szőlősajtolót állít üzembe, amely óránként 300—400 mázsa szőlő feldolgozására képes, és a többi, ha­sonló kapacitású műszaki berendezéssel együtt, a borászati üzem százhatvan • dolgozójának szürettel összefüggő munkáját hathatósan segíti. K. A. Utazás és művelődés Szemet szúr mostanában igen-igen erőteljesen valami. Az, hogy a megnövekedett or­szág- és világjárási láz, ugyan­akkor a felgyorsult utazási tempó időszakában még min­dig bizonyos egyoldalúság ta­pasztalható az emberek be­szédtémáit tekintve. Ugyanis feltűnően sok helyen és még feltűnőbben sok esetben esik szó — megfigyelheti bárki, — az árakról, valutáról, vámról, üzemanyagról, közlekedésről és más hasonló dolgokról. A jelek szerint az utazgató, ide-oda vándorló emberek körében egyfajta témaszegénység fe­dezhető fel. Ügy tűnik — és ezt bizony fájdalmas látni, hallani —. mintha a Tarpataki'vízesés, a görög építészet megannyi re­meke, a múzeumok tengernyi kincse, vagy mondjuk a bul­gáriai Rila-hegység jeges or­ma az arrafelé elvetődött em­berek emlékeiben alig, vagy egyáltalán nem is létezne, mert elnyomták azokat a szá­guldozás anyagi-gazdasági hát­terének eseményei, gondjai. Ne csodálkozzon senki, ha a jobbra, szebbre, többre vágyó embernek fáj ezt látni. Mint ahogyan azt is, hogy egyesek — sajnos sokak — életében, napjaiban egyre inkább az uralkodó elem az anyagiak­kal való törődés, foglalkozás. Nem azokról szólunk ezúttal, akik számára a hobbi — a kicsi földterület, a kedvelt kis házacskával, aprócska kerttel, stb. — igazán az, nem pedig üzletelési, pénzhajhászási esz­köz. Vagyis akik nehéz heti munkájuk végén ezáltal, ilyen módon élvezik a megérdemelt pihenés perceit, óráit, olykor napjait. S nem az ésszerű ki- kapcsolódás, a gyümölcsöző pihengetés, meg az olvasás, zenehallgatás stb. mellőzésé­vel, kizárásával, hanem ellen­kezőleg: ezekkel mindig szo­ros összefüggésben. Meglehetősen furcsa és még inkább érthetetlen ez az egy­re inkább, egyre erőteljeseb­ben megnyilvánuló egyoldalú­ság napjainkban. (Természe­tesen nem azokról beszélünk, akik a gyulai Várszínház, a Szegedi Szabadtéri Játékok vagy mondjuk a Savaria Nyá­ri Egyetem rendszeres láto­gatói, s nem is azokról, akik a kedvelt kicsi hobbikert­jükbe napi- és hetilapokkal meg folyóiratokkal, kereszt- rejtvényekkel, elolvasásra szánt könyvekkel, magnóval, esetleg hordozható tévéké­szülékekkel mennek ki a hét­végeken.) Érthetetlen az egy­oldalúság annál is inkább, mi­vel országszerte — világszer­te — számos jelét láthatjuk azoknak a kutató-kísérletező törekvéseknek, melyek mind azt célozzák, hogy „közelebb édesgessék” a bizony megle­hetősen rohanó, hajszás éle­tet élő embereket a kulturá­lis értékekhez, a művelődés­hez. S még inkább érthetelen ez azért is, mert mostanra már hazánkban is — mint sok he­lyen másutt — jócskán lép­tünk előre a körülmények, a lehetőségek megalapozásában. Más szóval: aki nálunk utaz­gatás közben akár csak kicsit is tartalmasán akar szórakoz­ni, művelődni, az ezerféle út- ját-módját megtalálja ennek. Gondoljunk csak arra, hogy csupán a Balaton térségében sok tucat múzeum, képzőmű­vészeti és irodalmi emlékhely, bemutatóterem, hangverseny­lehetőség szolgálja együttesen az értelmesen élő, okosan pi­henő emberek szellemi-lelki épülését, gazdagodását. Bizony-bizony sokan meg­feledkeznek erről. Ezért adó­dik aztán meglehetősen sok­szor úgy, hogy a kisebb-na- gyobb utazásokról visszatért emberek, ha élményeikről fag­gatjuk őket, vagy hümmög- nek, vagy pedig teljes egészé­ben félreértve a kérdést, még csak nem is sejtve annak iga­zi' lényegét, elkezdenek cseveg­ni vásárolt holmikról, ételek­ről, közlekedési bosszúságok­ról, pénzről stb. Azt például, hogy néhány száz méterre mentek el Madách Imre szü­lőházától, hogy Pécsett a szom­szédos utcában volt a Csont- váry Múzeum, vagy hogy a Tordai-hasadék karnyújtás­nyira Volt tőlük, amikor meg­állás nélkül tovaszáguldottak, nem említik — mert mindeze­ket nem is sejtették. Hogy ne igy legyen, azért kell tudatosan készülni uta­zásra, üdülésre, azért jó meg­tervezni az utat, a hétvége programját. S nem utolsósor­ban azért szükséges időnként legalább abbahagyni az anya­gi javakért folytatott küzdést, igyekezetét. Mert a művelődés — mint a víz, kenyér, leve­gő — nélkülözhetetlen. Lega­lább is az kellene hogy le­gyen mindenki számára egya­ránt. V. M. el. Mindez azt jelenti, hogy na­ponta kellene esőket kapni a ta­lajnak ahhoz, hogy zavartalan legyen a vegetáció. Az agrometerológusok az idén nyáron érdekes jelenséget figyel­tek meg. Két évvel ezelőtt is volt aszály, akkor június-júliusban alig volt eső. Ezt megelőzően májusban, viszont bőséges vízel­látás idején „elkényelmesedtek” a növények, a szokásosnál kisebb gyökérzetet neveltek. Ily módon a nyári aszály felkészületlenül érte őket. Az idén fordítva történt: má­jusban kevés volt az eső, s így a fiatal, gyenge növények, „megta­nultak küzdeni” a talaj mélyebb rétegei felé, „nyomták le” gyö­kérzetüket, s a jelenlegi nyári szárazságban valamivel könnyeb­ben viselik el a nedvességhiányt. A talaj mélyebb rétegeiből ugyan­is erőteljes, izmos gyökérzetükön át folyamatosan veszik fel a ned­vességet. Természetesen ennek a „szivattyúzásnak” ára van: a nö­vények energiát veszítenek, és vízellátásuk sem olyan tökéletes, jmint az esősebb időszakban. Mindez indokolja a gazdaságok nagy erejű öntözőtevékenységét, a szivattyútelepek éjjel-nappal jára­tását. A vízszegény Homokhátságon kevés helyen tudják enyhíteni a talajok szomjúságát, csupán a la- josmizsei, az izsáki, a tiszakécs- kei kertészetekben frissíthetik a növényeket. Másutt, főleg a Du­na mentén., éjjel-nappal dolgoz­nak az öntözőberendezések az aszály kivédésére. A szabadszál­lási Lenin Termelőszövetkezet szántóföldjén 18 önjáró szórja a mesterséges esőt a takarmány-és vetőmagtermő földekre. A har- tai közös gazdaságok a kukoricát öntözik, a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban pedig a szőlőt, gyü­mölcsöst itatják cseppenként. • A kalocsai Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalatnál az idén új malom kezdi meg a paprika őrlését. Évente így 1000 vagon kiváló minőségű paprikát tudnak gyár­tani. A jánoshalmi Bácska Ipari Szövetkezetét dicséri, hogy határidőre, pontos, jó munkát végezve adták át az épületet a szerelőknek. Váczi István, az ÉLGÉP fősze­relőjének vezetésével egymás után kerülnek helyükre a hengerszékek. Megkezdődött a csemegekukorica feldolgozása a konzervgyárban Augusztus 2-án hajnalban cse­megekukoricával megrakott pót­kocsis teherautók fordultak be a Kecskeméti Konzervgyár I. tele­pének kapuján. Megkezdődött az idei kukoricaszezon. Bárány And­rás, a gyár főmérnöke bizakodva mondta: — Reméljük, az idén messze túlszárnyaljuk a tavalyi gyenge eredményeket. A múlt esztendő ugyanis nem kedvezett a cseme­gekukoricának, hiába volt-nagy a kereslet, mindössze 210 vagon készáru hagyta el a gyárat. Ha az időjárás továbbra is kedvező lesz, 450 vagonos tervünket könnyen lehet, hogy 500 vagonra teljesít­jük. ■' :— Mióta foglalkozik a gyár a csemegekukorica feldolgozásával? — Hat évvel ezelőtt láttunk hozzá ennek a külföldön keresett konzervnek a készítéséhez. Az el­ső években átlag 20 vagonnal jut­tattunk a megrendelőkhöz, majd miután az igények növekedtek, beszereztünk és felszereltünk egy • Szorgalmas lányok-asszonyok ellenőrzik a gondosan mosott csöve­ket a szalagon. • A töltőgép felé haladó szemek minőségét vizsgálja Erdélyi Józsefné. (Opauszky László felvételei.) nagy teljesítményű feldolgozó gépsort. Az 1976-os első szezon­jában a gépsort 400 vagon kész­termék hagyta el. Már az első években is jelentős mennyiségű csemegekukoricát értékesítettünk tőkés piacon, ma pedig már eljut ez az árunk Angliába, az NSZK- ba, Ausztriátok, Japánba, a Kaná­ri-szigetekre és még nagyon sok más államba. Az idén először kaptunk francia megrendelést, harminc vagon kukoricára, A kül­földön jelentős népélelmezési cik­ket hazánkban is egyre jobban megismerik a vásárlók. — Hol termelik a kukoricát? — Sokan nem tudják, hogy nem akármilyen kukorica jó konzerv- készítésre. A HUNGAROFRI/CT, a Konzervipari Tröszt, a Hosszú­hegy), valamint a Kalocsai Állami Gazdaság társulást hozott létre, és legszigorúbb technológiai előírá­sok betartásával, öntözéses eljá­rással termelik a csemegekukori­cát. Az első évben 400 hektáron, az idén pedig már 800 hektáron vetették el az Amerikából szár­mazó vetőmagot. Hazánkban is megkezdődtek már a kísérletek, remélhetően sikerül majd meg­oldani a hazai vetőmagellátást. — Milyen utat tesznek meg a feldolgozásra alkalmas csövek a szántóföldtől a dobozba zárásig? — Speciális kombájnok törik le a csöveket, és billenőplatós pót­kocsis tehergépkocsik szállítják a gyárba. A gépsor elején tolólapos traktor juttatja a csöveket a ka­parószalagra, erről jutnak a tisz­títóberendezésbe, mely eltávolítja a levél maradványokat. Innen a központi elosztószalag segítségével a 12 fosztógépbe, majd a „mez­telen” csövek a vágógépbe kerül­nek, amely valósággal leborotvál­ja a szemeket. A csutkát és a csuhét kalapácsoá daráló őrli ap­róra, s ez visszakerül a gazdasá­gok tehenészetébe takarmánynak. A szemek tisztítóberendezésen ke­resztül a töltőgépbe kerülnek, amely percenként 250 félkilo­grammos dobozba tölti a sós-cuk­ros felöntőlével együtt a szeme­ket. A zárógép következik, majd hőkezeléssel tartósítják az árut, és rakodólapokon szállítják a rak­tárba. Mielőtt továbbítjuk a meg­rendelőnek. felragasztjuk a do­bozokra a megfelelő címkéket. A gépsorunk kétszer 12 órás műszakban dolgozik 56—56 keze­lővel. A tervek szerint szeptem­ber közepe táján fejeződik be a kukoricafeldolgozás szezon­ja — mondta Bárány András fő­mérnök. O. L. Üj malom őrli az új paprikát

Next

/
Oldalképek
Tartalom