Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
/ :» VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Mindennapos eső kellene a talaj zavartalan vegetációjához Országszerte nagy erővel működnek az öntözőtelepek. A mezőgazdasági üzemekben minden lehetséges eszközzel igyekeznek pótolni a növényállomány hatalmas vízveszteségét. A 30—35 fokos hőmérséklet olyan erősen igénybe veszi a növényeket, hogy zavartalan anyagcseréjüket csakis mesterséges vízutánpótlással lehet fenntartani. AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxiv. évi. 182. szám Ára: 1,20 forint 1979. augusztus 5. vasárnap Dunai Sándor, az Agrometero- lógiai Szolgálat vezetője az MTI munkatársának elmondotta, hogy a növények a nagy melegben képtelenek felvenni az életműködésükhöz szükséges nedvesség teljes mennyiségét, annak jelenleg csak mintegy harmadával rendelkeznek, de még így is óriási vízmennyiségek párolognak el. Azokon a területeken, ahol öntözték a talajt és így a föld vízháztartása, továbbá a növények vízfelvétele normális, ott hektáronként naponta 60 köbméter vizet szippant fel a természet. Jelenleg ennek az értéknek csak mintegy harmada „távozik” Érik a szőlő, előbb kezdődik a szüret Az időjárás, ami sokáig hátráltatta a szántóföldi növények, kerti vetemények fejlődését, viszonylag kedvező volt a Bács-Kiskun megyei szőlőskertekre. A legtöbb szőlőfajta általában kiheverte a korai fagyokat, és járványszerű betegség sem fordult elő az ültetvényeken. A gazdaságok a szőlő hetedik- nyolcadik permetezését végzik, és hatásosan védekeznek a szőlőmoly második nemzedéke ellen. A korai fajták: a Csabagyöngye, az Irsai Olivér már érnek, szedésük, piaci értékesítésük megkezdődött. 'Bács-Kiskun szőlőtermesztő nagyüzemei általában úgy készülnek, hogy az idén tíz-tizenkét nappal előbb kezdik a szüretet. A Kunbajai Állami Gazdaság, amelynek üzemi szőlőterülete jelenleg a legnagyobb a megyében, szeptember elején kezdi a szüretet. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban a szőlő gépi és kézi szedésére viszont szeptember második felében kerül sor. A Duna menti gazdaságokban, ahol jelentősebb területen Oportó és Medoc noire-fajtákat termesztenek a Közép-Magyarországi Pincegazdaság apostag: pincészete szeptember 5. és 10. között számít az első szüreti felvásárlásra. A Tisza mentén, Kécske és Tiszaalpár gazdaságai viszont az ott ugyancsak számottevő pozsonyi fehér szőlőfajta szedését kezdik meg ugyanebben az időben. A megyeszékhely közvetlen szomszédságában, a Helvéciái Állami Gazdaság szőlőtermesztő kerületeiben augusztus közepére fejezik be a szüreti előkészületeket. Átvizsgálják javítják a szőlőkombájnokat, szállítóeszközöket — felújítják a helvéciai központ szőlőfeldolgozó üzemének műszaki berendezéseit. Az állami gazdaság mintegy 30 ezer mázsa szőlőre számít, s ennek csaknem a felét a két kombájnnal szüretelik le. Ebben a nagyüzemben több éve használják a szüretelő gépeket. Bebizonyosodott, hogy a gépi szüret követeilményeinek megfelelő növényápolással, a termésbetakarítás idejének legjobb megválasztásával, a különböző szőlőfajták tulajdonságaihoz és érettségi állapotához beállított gépekkel, a hétéves gyakorlattal rendelkező gépvezetők a kombájnokkal sokkal kisebb veszteséggel takarítják be a termést, mintha kézzel szüretelnék. Az Izsáki Állami Gazdaság az üzemi ültetvényein termett szőlőn kívül, a borászati társulásához tartozó állami és szövetkezeti gazdaságok termését is feldolgozza Agárdy-telepi, központi üzemében. Az izsáki gazdaság a környező szövetkezetekkel tele• A szeptember 1. és 15. közötti üzemindításra ké. szülve, Benyovsz.ki Mihály, az Izsáki Állami Gazdaság feldolgozó üzemében a bogyózógépet javítja. (Straszer András felvétele.) pítési együttműködésben vesz részt, s az V. ötéves tervben előirányzott szőlőtelepítést mind a saját területén, mind a szomszédos szövetkezetekben időarányosan elvégezte. Az ágasegyházi Mathiász János Szakszövetkezet, az orgoványi Sailai, a szabad- szállási Aranyhomok, valamint a tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz számára egyaránt előnyös az izsákiakkal jól megalapozott együttműködés, és hasonló helyzetiben van a Felgyői és a Jászsági Állami Gazdaság is. Mindkettő kiváló minőségű pezsgőalapanyagot szállít ültetvényének terméséből az Izsáki Állami Gazdaságnak, amely így a saját üzemi területén termett szőlőnél kétharmaddal több szőlőt, mustot tud pezsgő és más ital készítéséhez felhasználni. Az Izsáki Állami Gazdaság a borászati együttműködés feladatainak megfelelő ellátására műszakilag is gondosan készül. Az idei szüretre új, folyamatos szőlősajtolót állít üzembe, amely óránként 300—400 mázsa szőlő feldolgozására képes, és a többi, hasonló kapacitású műszaki berendezéssel együtt, a borászati üzem százhatvan • dolgozójának szürettel összefüggő munkáját hathatósan segíti. K. A. Utazás és művelődés Szemet szúr mostanában igen-igen erőteljesen valami. Az, hogy a megnövekedett ország- és világjárási láz, ugyanakkor a felgyorsult utazási tempó időszakában még mindig bizonyos egyoldalúság tapasztalható az emberek beszédtémáit tekintve. Ugyanis feltűnően sok helyen és még feltűnőbben sok esetben esik szó — megfigyelheti bárki, — az árakról, valutáról, vámról, üzemanyagról, közlekedésről és más hasonló dolgokról. A jelek szerint az utazgató, ide-oda vándorló emberek körében egyfajta témaszegénység fedezhető fel. Ügy tűnik — és ezt bizony fájdalmas látni, hallani —. mintha a Tarpataki'vízesés, a görög építészet megannyi remeke, a múzeumok tengernyi kincse, vagy mondjuk a bulgáriai Rila-hegység jeges orma az arrafelé elvetődött emberek emlékeiben alig, vagy egyáltalán nem is létezne, mert elnyomták azokat a száguldozás anyagi-gazdasági hátterének eseményei, gondjai. Ne csodálkozzon senki, ha a jobbra, szebbre, többre vágyó embernek fáj ezt látni. Mint ahogyan azt is, hogy egyesek — sajnos sokak — életében, napjaiban egyre inkább az uralkodó elem az anyagiakkal való törődés, foglalkozás. Nem azokról szólunk ezúttal, akik számára a hobbi — a kicsi földterület, a kedvelt kis házacskával, aprócska kerttel, stb. — igazán az, nem pedig üzletelési, pénzhajhászási eszköz. Vagyis akik nehéz heti munkájuk végén ezáltal, ilyen módon élvezik a megérdemelt pihenés perceit, óráit, olykor napjait. S nem az ésszerű ki- kapcsolódás, a gyümölcsöző pihengetés, meg az olvasás, zenehallgatás stb. mellőzésével, kizárásával, hanem ellenkezőleg: ezekkel mindig szoros összefüggésben. Meglehetősen furcsa és még inkább érthetetlen ez az egyre inkább, egyre erőteljesebben megnyilvánuló egyoldalúság napjainkban. (Természetesen nem azokról beszélünk, akik a gyulai Várszínház, a Szegedi Szabadtéri Játékok vagy mondjuk a Savaria Nyári Egyetem rendszeres látogatói, s nem is azokról, akik a kedvelt kicsi hobbikertjükbe napi- és hetilapokkal meg folyóiratokkal, kereszt- rejtvényekkel, elolvasásra szánt könyvekkel, magnóval, esetleg hordozható tévékészülékekkel mennek ki a hétvégeken.) Érthetetlen az egyoldalúság annál is inkább, mivel országszerte — világszerte — számos jelét láthatjuk azoknak a kutató-kísérletező törekvéseknek, melyek mind azt célozzák, hogy „közelebb édesgessék” a bizony meglehetősen rohanó, hajszás életet élő embereket a kulturális értékekhez, a művelődéshez. S még inkább érthetelen ez azért is, mert mostanra már hazánkban is — mint sok helyen másutt — jócskán léptünk előre a körülmények, a lehetőségek megalapozásában. Más szóval: aki nálunk utazgatás közben akár csak kicsit is tartalmasán akar szórakozni, művelődni, az ezerféle út- ját-módját megtalálja ennek. Gondoljunk csak arra, hogy csupán a Balaton térségében sok tucat múzeum, képzőművészeti és irodalmi emlékhely, bemutatóterem, hangversenylehetőség szolgálja együttesen az értelmesen élő, okosan pihenő emberek szellemi-lelki épülését, gazdagodását. Bizony-bizony sokan megfeledkeznek erről. Ezért adódik aztán meglehetősen sokszor úgy, hogy a kisebb-na- gyobb utazásokról visszatért emberek, ha élményeikről faggatjuk őket, vagy hümmög- nek, vagy pedig teljes egészében félreértve a kérdést, még csak nem is sejtve annak igazi' lényegét, elkezdenek csevegni vásárolt holmikról, ételekről, közlekedési bosszúságokról, pénzről stb. Azt például, hogy néhány száz méterre mentek el Madách Imre szülőházától, hogy Pécsett a szomszédos utcában volt a Csont- váry Múzeum, vagy hogy a Tordai-hasadék karnyújtásnyira Volt tőlük, amikor megállás nélkül tovaszáguldottak, nem említik — mert mindezeket nem is sejtették. Hogy ne igy legyen, azért kell tudatosan készülni utazásra, üdülésre, azért jó megtervezni az utat, a hétvége programját. S nem utolsósorban azért szükséges időnként legalább abbahagyni az anyagi javakért folytatott küzdést, igyekezetét. Mert a művelődés — mint a víz, kenyér, levegő — nélkülözhetetlen. Legalább is az kellene hogy legyen mindenki számára egyaránt. V. M. el. Mindez azt jelenti, hogy naponta kellene esőket kapni a talajnak ahhoz, hogy zavartalan legyen a vegetáció. Az agrometerológusok az idén nyáron érdekes jelenséget figyeltek meg. Két évvel ezelőtt is volt aszály, akkor június-júliusban alig volt eső. Ezt megelőzően májusban, viszont bőséges vízellátás idején „elkényelmesedtek” a növények, a szokásosnál kisebb gyökérzetet neveltek. Ily módon a nyári aszály felkészületlenül érte őket. Az idén fordítva történt: májusban kevés volt az eső, s így a fiatal, gyenge növények, „megtanultak küzdeni” a talaj mélyebb rétegei felé, „nyomták le” gyökérzetüket, s a jelenlegi nyári szárazságban valamivel könnyebben viselik el a nedvességhiányt. A talaj mélyebb rétegeiből ugyanis erőteljes, izmos gyökérzetükön át folyamatosan veszik fel a nedvességet. Természetesen ennek a „szivattyúzásnak” ára van: a növények energiát veszítenek, és vízellátásuk sem olyan tökéletes, jmint az esősebb időszakban. Mindez indokolja a gazdaságok nagy erejű öntözőtevékenységét, a szivattyútelepek éjjel-nappal járatását. A vízszegény Homokhátságon kevés helyen tudják enyhíteni a talajok szomjúságát, csupán a la- josmizsei, az izsáki, a tiszakécs- kei kertészetekben frissíthetik a növényeket. Másutt, főleg a Duna mentén., éjjel-nappal dolgoznak az öntözőberendezések az aszály kivédésére. A szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet szántóföldjén 18 önjáró szórja a mesterséges esőt a takarmány-és vetőmagtermő földekre. A har- tai közös gazdaságok a kukoricát öntözik, a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban pedig a szőlőt, gyümölcsöst itatják cseppenként. • A kalocsai Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalatnál az idén új malom kezdi meg a paprika őrlését. Évente így 1000 vagon kiváló minőségű paprikát tudnak gyártani. A jánoshalmi Bácska Ipari Szövetkezetét dicséri, hogy határidőre, pontos, jó munkát végezve adták át az épületet a szerelőknek. Váczi István, az ÉLGÉP főszerelőjének vezetésével egymás után kerülnek helyükre a hengerszékek. Megkezdődött a csemegekukorica feldolgozása a konzervgyárban Augusztus 2-án hajnalban csemegekukoricával megrakott pótkocsis teherautók fordultak be a Kecskeméti Konzervgyár I. telepének kapuján. Megkezdődött az idei kukoricaszezon. Bárány András, a gyár főmérnöke bizakodva mondta: — Reméljük, az idén messze túlszárnyaljuk a tavalyi gyenge eredményeket. A múlt esztendő ugyanis nem kedvezett a csemegekukoricának, hiába volt-nagy a kereslet, mindössze 210 vagon készáru hagyta el a gyárat. Ha az időjárás továbbra is kedvező lesz, 450 vagonos tervünket könnyen lehet, hogy 500 vagonra teljesítjük. ■' :— Mióta foglalkozik a gyár a csemegekukorica feldolgozásával? — Hat évvel ezelőtt láttunk hozzá ennek a külföldön keresett konzervnek a készítéséhez. Az első években átlag 20 vagonnal juttattunk a megrendelőkhöz, majd miután az igények növekedtek, beszereztünk és felszereltünk egy • Szorgalmas lányok-asszonyok ellenőrzik a gondosan mosott csöveket a szalagon. • A töltőgép felé haladó szemek minőségét vizsgálja Erdélyi Józsefné. (Opauszky László felvételei.) nagy teljesítményű feldolgozó gépsort. Az 1976-os első szezonjában a gépsort 400 vagon késztermék hagyta el. Már az első években is jelentős mennyiségű csemegekukoricát értékesítettünk tőkés piacon, ma pedig már eljut ez az árunk Angliába, az NSZK- ba, Ausztriátok, Japánba, a Kanári-szigetekre és még nagyon sok más államba. Az idén először kaptunk francia megrendelést, harminc vagon kukoricára, A külföldön jelentős népélelmezési cikket hazánkban is egyre jobban megismerik a vásárlók. — Hol termelik a kukoricát? — Sokan nem tudják, hogy nem akármilyen kukorica jó konzerv- készítésre. A HUNGAROFRI/CT, a Konzervipari Tröszt, a Hosszúhegy), valamint a Kalocsai Állami Gazdaság társulást hozott létre, és legszigorúbb technológiai előírások betartásával, öntözéses eljárással termelik a csemegekukoricát. Az első évben 400 hektáron, az idén pedig már 800 hektáron vetették el az Amerikából származó vetőmagot. Hazánkban is megkezdődtek már a kísérletek, remélhetően sikerül majd megoldani a hazai vetőmagellátást. — Milyen utat tesznek meg a feldolgozásra alkalmas csövek a szántóföldtől a dobozba zárásig? — Speciális kombájnok törik le a csöveket, és billenőplatós pótkocsis tehergépkocsik szállítják a gyárba. A gépsor elején tolólapos traktor juttatja a csöveket a kaparószalagra, erről jutnak a tisztítóberendezésbe, mely eltávolítja a levél maradványokat. Innen a központi elosztószalag segítségével a 12 fosztógépbe, majd a „meztelen” csövek a vágógépbe kerülnek, amely valósággal leborotválja a szemeket. A csutkát és a csuhét kalapácsoá daráló őrli apróra, s ez visszakerül a gazdaságok tehenészetébe takarmánynak. A szemek tisztítóberendezésen keresztül a töltőgépbe kerülnek, amely percenként 250 félkilogrammos dobozba tölti a sós-cukros felöntőlével együtt a szemeket. A zárógép következik, majd hőkezeléssel tartósítják az árut, és rakodólapokon szállítják a raktárba. Mielőtt továbbítjuk a megrendelőnek. felragasztjuk a dobozokra a megfelelő címkéket. A gépsorunk kétszer 12 órás műszakban dolgozik 56—56 kezelővel. A tervek szerint szeptember közepe táján fejeződik be a kukoricafeldolgozás szezonja — mondta Bárány András főmérnök. O. L. Üj malom őrli az új paprikát