Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-31 / 203. szám

1979. augusztus 31. • PETŐFI NÉPE • 5 TUDÓSOK, ÍRÓK, MŰVÉSZEK, EMLÉKEK „Filmjeim hírekből születnek” ÚTTÖRŐÉLET Ügyvédek a két háború között A gazdasági világválságot az ügyvédek is megszenvedték, „öt- venen nem tudták rendezni ka­marai tagdíjhátralékukat”, saj­nálkozott a Kecskeméti Lapok 1934. április 11-i számában olvas­ható cikk szerzője. Az általános munkanélküliség miatt, a kizárás­sal fenyegetettek nem is gondol­hattak arra, hogy rendszeres fi­zetéssel járó állásra cseréljék föl szabad foglalkozásukat. A nyomorúságos viszonyokra hivatkozva az igazságügyi kor­mányzóit új rendtartás bevezeté­sével különféle anyagi feltételek teljesítésétől akarta függővé ten­ni e hivatás gyakorlását. A valódi cél a szegényebb néprétegekből származó ügyvédek kiszorítása volt. Dr. Koncz Mihály, „a pár­ton kívüli szocialista”, joggal álla­pította meg: „Mintha csak a va­gyonnal rendelkezőknek tartanák fönn az ügyvédkedés kizárólagos­ságát". A több érdekeltet véle­ménynyilvánításra fölkérő Kecs­keméti Lapok közölte nyilatkoza­tát. A megszólaltatottákat aggasz­totta pálya túlzsúfoltsága: Kecs­keméten a századfordulón mind­össze harmincegynéhányan áll­tak az ügyfelek rendelkezésére, 1934-ben már kilencvenöt ügyvé­det tartottak nyilván, közülük harmincketten jelöltként várták, hogy önálló irodát nyithassanak. Eltérően minősítették a meglevő viszonyokat, keresték a kiutat, de a jogfosztó tervezetet mindenki elítélte. Az érdekes vitát a helyben ritkán megszólaló dr. Molnár Erik tanulmányigényű írása emelte el­méleti síkra. A hivatalos történe­lemfelfogással hadakozó cikkében a kiteljesedő kapitalizmusban dol­gozó ügyvédek társadalmi függé­seit, mozgását vizsgálta. Végkö­vetkeztetéséi nem írhatta le, de fejtegetéseiből nyilvánvalóvá vált, hogy csak a gazdasági viszonyok, az egész fölépítmény megváltoz­tatásával szüntethető meg a piaci érdekeknek kitett ügyvédek létbi­zonytalansága, kiszolgáltatottsá­ga. Később ő maga sem kezelte ilyen mereven az alap és felépít­mény viszonyát, de a történelem azóta igazolta minden lényeges megállapítását: a tervezett ren­delkezés az uralkodó osztályok, rétegek érdekeit szolgálta, a mo- nopolisztikus ügyvédi nagyüze­mek térhódítását eredményezte. A tudós forradalmár „Munka- nélküli ügyvédproletáriátus fog kialakulni” című, a Kecskeméti Lapokban 1935. július 28-án kö­zölt írása ma is tanulságos olvas­mány, értékes adalék a kiváló marxista teoretikus munkásságá­hoz. (H. N.) Dr. Molnár Erik gazdaságpolitikai megjegyzései — A magyar ügyvédség a háború előtt, az ak­kori gazdasági viszonypk mellett, anyagi jólétben élő, egységes társadalmi csoportot alkotott. Az ügy­védi pályára menő fiatalság számára az ügyvédje- löitködés csupán átmeneti állapot volt a biztos va­gyoni egzisztenciát nyújtó önállóság felé. A háború után, a gazdasági viszonyok romlásával és még in­kább a gazdasági válságban, ez a helyzet megválto­zott. Az azelőtt egységes ügyvédség széthasadt a jómódú ügyvédek kisebb, és a szegény ügyvédek mind növekvőbb rétegére. A szegény ügyvédek le­mondottak alkalmazottak tartásáról, ügyek hiányá­ban munkanélküliség sújtja őket, megélhetésük bi­zonytalanná vált, és minthogy a vagyongyűjtés le­hetősége megszűnt számukra, olyan öregség előtt állanak, amelyben fenntartásúkat illetőleg egyedül az ügyvédi nyugdíjintézet által folyósítandó havi 50 pengő nyugdíjra vannak utalva. Az ügyvédségnek ez a része tényleg félproletár egzisztenciává vál­tozott, ha foglalkozásbeli önállóságát meg is tartotta. Lényegében ugyanaz a gazdasági fejlődés játszó­dott itt le, amely a hajdan egységes kézműves-ipa­rosságból is a jómódú nagyiparos polgárságba emelt egy keskenyebb réteget, de a kézművesek többségét a nagyiparral folytatott versenyben lesüllyesztette anyagilag arra a félproletár színvonalra, amelyen a kézművesmester még ugyan önálló, de alkalma­zottak nélkül dolgozik, ninds elég munkája és élet­vitele gyakran az ipari bérmunkásokénak is alatta marad. A kézműveseknél ez a folyamat mindeneset­re jóval előbbre haladt, minit az ügyvédeknél, mert a kézművesek nagy része önállóságát is feladni kény­szerült és ipari bérmunkássá, teljesen proletárrá változott át. j Törvényhozásunk már eddig is számolt ezzel a fejlődéssel, amikor a kamarai kötelezettségeiknek pontosan eleget tenni nem tudó ügyvédektől meg­vonta a kamarai aktív és passzív választójogot. Az új ügyvédi rendtartás tervezete ezután levonja a tényleges gazdasági fejlődés végső jogi konzekven­ciáit is, amennyiben törvényerőre való emelkedése esetén törvényhozási intézkedés útján vezet el an­nak végső szakaszához, amelynél az ügyvédség egy része önállóságát is elveszti s ügyvéd-proletariátussá alakul át a jómódú és önálló ügyvédek polgári ré­tegével szemben. — A mai helyzetben, amikor az ügyvédek jelen­tékeny részé évi 150—200 P kamarai kötelezettsé­gének sem tud eleget tenni, az önálló ügyvédi gya­korlatnak 2000 P biztosíték letevéséhez való kötése a ma gyakorló ügyvédek jelentékeny részének az önálló üigyvédkedésből való kizárását jelenti. Ugyan­így kizárja a jövőbeli önálló ügyvédkedésből a 2000 P biztosíték megkívánása az ügyvédjelöltek jelenté­keny részét is. — Az önállóságukat elvetetett régi ügyvédek és az önállóvá nem válható új ügyvédek tényleg a bér­munkások helyzetéibe fognak kerülni, amikor, mint ügyvédhelyettesek, fizetés ellenében kényszerülnek majd dolgozni az önálló ügyvédek irodáiban s élet­viszonyaik alakulását az ügyvédlhelyettesi munka­piac állása fogja meghatározni. Minthogy pedig ez a piac túltelített lesz, az ügyvédhelyetteseknek alkal­mazáshoz jutó része kénytelen lesz havi 100—200 pengős fizetésekkel beérni, ilyen fizetés mellett ke­vés reménységgel arra, hogy valamikor is az önálló ügyvédségbe emelikedhetilk. iMás részük viszont tel­jesen legális önáUóságát elveszített kisiparos, kon­tárkodással foglalkozik, zúg írás zattal igyekszik majd megkeresni kenyerét. — Ezzel szemben a jómódú ügyvédek, akik köny- nyűszerrel letétbe helyezik a 2000 P biztosítékot, a tervezet törvényerőre emelkedése esetében „nemze­tiségi, faji, vallási” különbségre való tekintet nélkül kd-vezőbb helyzetbe fognak kerülni. Az önálló ügy­védek sorainak miegritkulása folytán megnövelik klientúrájukat, és ugyanakkor az ügyvédhelyettesek­ben olelsó, szakképzett bénmunkaerőt fognak találni megnövekedett ügykörük ellátására. S vagyoni ere­jükön alapuló kiváltságos helyzetüket monopólium­má fogják emelni az új ügyvédi rendtartásnak a numerus claususra vonatkozó rendelkezései segít­ségével. — A terv(eze!t tehát, törvényerőre emelkedése ese­tében, az egyik oldalon hatalmas jövedelmet bizto­sító monopotisztikuB ügyvédi nagyüzemek, a másik oldálon rosszul fizetett vagy munka nélküli ügyvéd- proletariátus kialakulását fiogja maga után vonni. A prágai Betlehem-kápolna • A Betlehem-kápolna déli homlokzata. • Húsz János a máglyán — a Jénai Kódex illusztrációjának másolata. (Fotó — Orbis — KS) A prágai Óvárosban áll a Betlehem-kápolna, a leg-' fontosabb cseh nemzeti műemlékek egyike. 1391- ben alapították, akkoriban a korabeli Prága legna­gyobb épületei közé tarto­zott. Háromezer ember fért el benne. A kápolna szorosan kap­csolódik a cseh történelem egyik igen jelentős szemé­lyiségéhez — Húsz János­hoz —, aki beszédeiben itt ostorozta az egyház túlsá­gos meggazdagodását -j~, nem csoda, hogy a kápolna a népi ellenállás központ­jává vált. Az egyház ke­mény fellépése nem késett: Húsz Jánost eretnekként máglyán égették el. (Már­tírhalála adta az egyik utol­só lökést a huszita lázadás kirobbanásához.) Utódai kö­zül említsük meg legalább a német radikális refor­mátor, Thomas Münzer nevét. A cseh Habsburg-el- lenes felkelés leverése után a XVII. században a kápol­nát a jezsuita rend szerezte meg. később többször át is építették. Hosszú ideig érlelődött a kápolna rendbehozatalának gondolata. Erre végül csak az ötvenes években került sor, a fennmaradt doku­mentumok, tervek áttanul­mányozása után. A prágai Képzőművészeti Akadémia tanárainak és növendékei­nek — akik a belső díszítés rekonstrukcióján dolgoztak — sikerült a régi metszetek alapján újjávarázsolniok a kápolna egykori képét. A faldíszek mintájául a hí­res Jénai Kódex illusztrá­cióit alkalmazták. A Bet­lehem-kápolna ma mú­zeumként és kiállítóhelyi­ségként fogadja a turisták seregét. (Orbis — KS) Az egyik film szerzi a mási­kat. Pedig című filmjét két évvel ezelőtt készítette Csőke József. Rácz Mariról, a cigánylányból lett orvosnőről. Amikor elkészült, le­vetítették a faluban. Egy esős áp­rilisi szombat délután. A műve­lődési ház előtt feketébe öltözött emberek álltak. Először azt hit­ték a filmesek, valami ünnepre érkeztek. De kiderült, a filmnek szól a tisztelgés. S olyan sokan gyűltek össze, hogy háromszor kellett levetíteniük, míg minden­ki megnézhette. Ez a film aztán nagydíjat nyert a miskolci fesztiválon. Három­szor sugározta a televízió. Ezt nézte meg Bözsike néni egy jász­sági faluban. S elhatározta, fel­keresi bajaival a közeli faluban a doktornőt. A doktornő ellátta tanácsaival az asszonyt. De mivel jó pszicho­lógus is, felfigyelt a jászdózsai védőnő különös sorsára. S el­mondta Csőke József rendező­nek, milyen szokatlan jelenséget tapasztalt ebben a faluban, ahol még a gyerekes családok is ma­gukhoz vesznek néhánv állami gondozottat — nem azért, hogy dolgoztassák, hanem, hogy meleg családi otthonokban neveljék őket. A védőnőt az egész falu csak így szólítja: Bözsike néni. Ha be­megy az óvodába, az iskolába, körülrajongják a gyerekek. Most. a kis Misi nála ismerkedik e szó jelentésével: anyuka. Csőke ez­zel a címmel filmet forgatott Jászdózsán. Megható és derűs fil­met. Nagyon sok sportfilm fűződik Csőke József nevé.hez. A hatperces Mozgás, gyerekek nverte az OTSH Ezüstgerely-dí- ját. amelyet az év legjobb sport- témájú művészeti alkotásának ítélnek. (Csőke már öt filmjéért kapott Ezüstgerely-díjat). A kis- filmnek nincs szövege — és arról szól. hogyan lehet játékosan, ügvesen mozgásterhelni a gyere­keket, — A televízió megjelenésekor néhánvan. filmesek, felismertük, hogv a híradó- és dokumentum­filmben nem a pillanat aktuali­tására kell törekednünk. Éhben az elsőség a televízióé. Nekünk a tartós aktualitást kell megta­lálnunk. Az első kísérletem erre a Mai Herkulesek című film volt. amely a ‘ budapesti súlyemelő Európa-bajnokságról szólt, de amelyben a küzdőtér csak apro­pó volt, s túl az eseményeken, a sportág történetéről, népszerűsé­géről is elmondhatunk egyet, s mást. 1970-ben a 25 év legjobb sport- fllmje • címet Margitka cfmfi al­kotásával nverte el. — Margitka, az akarat, a küz­deni tudás diadala. Egy féllábú kajakozólánv sikereinek és ku­darcainak története. A társak se­gítsége. s a lány mindennél erő­sebb akaratereje meghozza a si­kert, amikor is két mankóval, magyar címeres mezben felállhat a dobogóra. — Hogy születnek a filmjei? — Hiszek a hír műfajában. S ezt azzal is bizonvíthatom, hogv legtöbb filmem hírből, riportból született. Egvik leenagvobb sikere, a Tor­na mesterei, először 3 perces ri­portfilm volt, aztán ugyanezt a témát más variációban fogalmaz­ta mes bővebben. — Témában az eredménvessé- get szeretem. Formában a tények kendőzetlen megjelenítéseit. S híve vaffvok a rövidségnek, tömör megfogalmazásnak. Az ilven film lesven 15 nerces, vagv még rövi- debb. hiszen ennvi idő alatt is nagyon sokat lehet mondani. K. M. Számvetés a táborozásról Már egy kézen is kiszámolhat­játok, hányat' kell aludni, hogy újból iskolába indulhassatok, hi­szen vége a vakációnak... A megyénkben élő csaknem hatvanezer kisdobos és úttörő ezekben a napokban már csoma­golja a füzeteket, a tolltartókba frissen hegyezett ceruzákat rak, — elkészíti, rendbe hozza ruháját az évnyitóra. A nyári élményeket mint ked­ves emlékeket, bizonyára sokan elraktároztátok. Hogy milyen so­kan táborozhattatok szervezett formában, az most, augusztus utolsó napjaiban derült ki. Zánkán és Csillebércen, a ma­gyar úttörők központi táboraiban, több mint hatszáz megyénkbeli pajtás vehetett részt különböző képzésen, illetve kimagasló mun­kája eredményeként jutalomtábo­rozáson. A megye saját vezetőképző tá­borában, Balatonfenyvesen, öt­száznegyvenen vehettek részt a rajtitkárt, kultúrfelelőst, sportfele­lőst. nótafát. krónikást, faliújság­felelőst, és dekorációst képző tan­folyamon. Nagy jelentőséget tu­lajdonítottak az idén is az úttö­rővezetők az őrsvezetők képzésé­nek: ezernégyszáz ötödiket-hato- dikat végzett úttörőt hívtak meg a különböző helységekben szer­vezett táborokba! A nyár folyamán kilenc váltó- tábort szerveztek meg a járási és Városi úttörőelnökségek. Ilyen­formán esetenként 10—14 napot pihenhettek hatezren Balatonaka- libán, Kunfehértón, Káptalanfü- reden, Sikondán, Sírokon, Dö- mösön és Balatonberényben. Negyven megyénkbeli csapa,t önálló csapattábort szervezett, fő­ként camping-táborokban, isko­lákban, ahol csaknem háromezer kisdobos és úttörő nyaralt. Az egyre népszerűbb vándor­táborozási formát 17 úttörőcsa­patnál választották, több mint ötszázan ismerkedtek tehát gya­logtúrán a Mecsek, a Mátra és a Bakony világával. (Esztendők óta ez a három túra a legnépszerűbb a pajtások körében.) A megyénk kínálta Kiskun-túra iránt is fo­kozódik az érdeklődés: tizenöt csapattól érkeztek az idén úttö­rők; ismerkedtek a Kiskunsági Nemzeti Park növény- és állat­világával, szakemberek, erdészek, irányításával. A kiválóan, tevékenykedőik kö­zül százötvenöten külföldi juta­lomüdülésen vehettek részt. Húsz pajtás a Szovjetunióban, Krím- területet ismerhette meg, húszán pedig romániai testvérmegyénk­be, Álba luliába mehettek. A kiskunhalasi Szüts József úttörő­csapat sportolói Lengyelországba mentek csereüdülésre. A Kecskeméten lebonyolított országos úttörővezetöi konferen­cián sok úttörő dolgozott, közü­lük többen kiválóan. Ők mehet­tek jutalomképpen Csehszlová­kiába, illetve Romániába, a Fe­kete-tenger partjára. ■Lajosmizséről Kállai Marika Kubába indulhatott, a Csillebérci táborban végzett jő munkája el­ismeréséül. A nyár kiemelkedő esemértye volt a nemzetközi gyermektalál- koző hazánkban. Sok megyénk­beli úttörő vehetett részt a Zán­kán, Csillebércen és Budapesten tartott találkozón. A hazánkba érkezett tizenöt vietnami úttörőt a Páhiban élő pajtások láthatták vendégül négy napra. A táborozóktól sok szép képes­lapot kapott az Úttörőélet, —r köszönettel nyugtázzuk. Kaptunk néhány beszámolót is, közülük Farkas Ági kecskeméti úttörő le­veléből emelünk ki néhány mon­datot. (Ági Romániában, a Feke­te-tenger partján nyaralt tíz tár­sával együtt.) „Háromnapos előkészítő tábor után repülőgéppel indultunk Bu­karestibe, majd onnan Navodari- ba. Szovjet pionírokkal laktunk együtt. Jártunk Covasna és Brai- la megyében, találkozón vettünk, részt francia, illetve román úttö­rőkkel. Rajzversenyt is rendeztek részünkre, örömünkre egy kecs­keméti társunk, Kecskés Éva munkája díjat nyert.” * Pajtások! A ,,nyári”-Űttörőélet búcsúzik tehát, hogy a jövő hé­ten már az iskolába járó kisdo­bosokat, úttörőket köszöntse. Is­mét várjuk leveleiteket, beszá­molóitokat, — a krónikásak, csapattudósítók leveleit. Selmoci Katalin REJT VÉNYFEJTŐKN EK Kisdobosok­nak, úttörők­nek közöljük az itt látható rejtvényt. A feladat az, hogy keresse­tek az ábrák között két egy­formát, és az eredményt egyetlen mon­datba foglal­játok, például így: az első sor ötödik, és az ötödik sor első ábrája azonos. (Ez természetesen nem a helyes megfejtés.) A helyes megfejtéseket levelezőlapon kérjük szerkesztőségünknek be­küldeni (Petőfi Népe Szerkesztő­sége, Kecskemét, Szabadság tér Íja.), szeptember 6-ig. A levele­zőlap címoldalára most is írjátok rá: Ű ttör őre jtvény! A helyes megfejtést beküldők között tíz könyvet sorsolunk ki. Vallomások tájról, emberekről A riport a publicisztika igazán jogosult, nélkülözhetetlen formá­ja. Valódi csúcsain az általánost és a különöst, a szükségszerűt és a véletlent — speciális céljainak megfelelően — helyesen kapcsol­ja össze — írta Lukács György. Beke György ezeket a valódi csú­csokat legtöbb riportjában meg­hódította. A téma az utcán hever, s az új­ságírói gyakorlatot úgy követi, hogy tudatosan megkeresi írásmű­ve tárgyát. Lehajol hozzá, magá­hoz emeli, megismeri, minden sal­langot, fölöslegest lehánt róla, és így nyújtja át az olvasónak. Nem pusztán a szigorú tények érdeklik, többet keres: az ész és az érze­lem kettősségéből összegyúrt iga­zat. Felelősség — ez az a szó, amely talán legjobban kifejezi Beke György etikai magatartását. A hajdanvolt elődök után átérzi azt a kötelezettséget, amellyel tarto­zik a szülőföldjének és azoknak, akik sorából íróvá lett. A faluról saját szülőhelye jut eszébe, az Al-Dunánál azt a folvócskát kere­si a mélységes özönben. amelvet gyermekkorában megismert. írás közben csak egy félelem gyötri. Az, hogy elveszítheti szülőfaluja népének megbecsülését és ezzel önbecslését is. Beszélgető társai sokszor azok, akik a közösség hasznát és nem az egyéni felemel­kedés útjait kutatják: kétkezi munkások, akik őrzői és tudói a szülőföld történetének, akik visz- szavágynak a felnevelő faluba, akik azt vallják: a tartalmas, okos hűség próbája az, hogy „mit tu­dunk adni magunkból másoknak is, értelmes, szükséges, értékes dolgokat úgy, hogy mi is gazda­godjunk általa”. Belülről vall az erdélyi tájról, és az ott élő emberekről. Sorsokat villant fel. Megelevenedik előt­tünk a tanítóból lett mozdonyve­zető, aki álmait versekbe fűzi. Megismerhetjük az olajvárosba vetődött lakatosmestert, aki öreg­ségére hazakészül, fiait is odairá­nyítja: Erdélybe. Gondolatban pa- rolázhatunk a zsibói születésű ro­mán munkással, „aki valóban a könyvek lényegét értette meg; a műveltség és a barátság, az anya­nyelv és a testvériség fontossá­gát”. Személyes ismerősünkké vá­lik az Amerikába kitántorgó más- félmillió közül egy. a hazalátogató munkás, akivel egyetérhetünk ab­ban, hogy „az anyanyelv az em­ber legjobb barátja, aki sohasem hagyja cserbe”. A bomlófélben levő falusi tár­sadalom sokszor* izgatja a szer­zőt. A kötet remeklése az a pil- lanatképsor, amelyben a fővá­rosba került magyarokról ír. A ,félig-meddig rokonként ismerős helyeken segítkező gimnazista lá­nyok felkészültsége megnyugtató. A hozományra gyűjtő leány sor­sa ismerős. A jósnő szemlélete, amely szerint hazudni kell az em­bereknek, ha szépíteni akarjuk életüket — elutasításra ingerlő. A kocsmába járó lányok, az indu­latokat nem zabolázó verekedők viselkedése’ elszomorító. A házi­bált rendező, szokásaihoz ragasz­kodó közösségek szemlélete pél­daadó. A szerző érezhetően örül, ha új közösségek kovácsolodnak. ha formálódik egy új falu. Rossz­kedvű, ha azt tapasztalja, hogy huszonöt, faluból kinőtt értelmisé­gi közül legalább húsz eltépte az odakötő hajszálgyökereket is. A mából gyakran visszapillant a haladó múltba. Megidézi Székely Dózsa György, Bőd Péter és Csere János szellemét, néhány szóban is remek portrét rajzol a politikus Petru Grozáról. Részletes infor­mációt ad a székelyek sorsáról Mádéfalvától máig. Mindezt olyan tiszta és szép anyanyelven, amely­nek ismerete mindannyiunk köte­lessége. A Meghívó nélkül riportkönyv a Magvető Kiadónál jelent meg, a tartalomhoz méltó külsőben. Komáromi Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom