Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-01 / 178. szám
1979. augusztus 1. • PETŐFI NÉPE • 3 • Az oromfal helyén átlátszó semmi. • A Polgár utca. PUTRI ÉS VILLANYTŰZHELY CS-lakások Kiskunhalason CS-lakás. Mit is jelenthet ez? Nézőpont kérdése. A CS lehet a csökkent értékű lakás rövidítése, de felfoghatjuk úgy is: csudajó új lakás! Én magam, a körülmények ismeretében, ez utóbbi mellett teszem le a voksot. □ □ □ Cigánytelep. Kiskunhalason Ha- rangos-telep. Horpadt, vagy éppenséggel kihasasodott falú, lyukas, cseréptől megfosztott tetejű, törött náddal éppen csak lefedett, roggyant gerepdájú, foszló vako- latú vályogkalyibák. Az oromfal helyén, ha volt is egykor, most átlátszó semmi. Az ablak, az ajtók illesztése menti hézagokban nemcsak a „házban” zümmögő légyármádia, de a kóbor macska is kényelmesen közlekedhetne, ha dolga nem lenne még főúribb: ajtólap. vagy üveg csak véletlenül állja útját a vertpadlójú putrikon. Az egyik előtt hároméves forma szurtos, de villogó fekete szemű gyerkőc fát aprít a hatalmas, súlyos fejszével. Túl sok ruha nem akadályozza a mozgásban, én mégis félek: elvágja a saját lábát is. Nem történik baj □ □ □ Polgár utca. A 360 négyzetméteres portákon hat vadonatúj ház sorakozik. Négy közülük iker, kettő egyedülálló. Barna vagy homokszínű a fal, élénkpiros cserépből készült a tető. Egy lakás 49 négyzetméternyi területén három helyiséget alakítottak ki. A szoba hajópadlós, a konyhát és a kamrát mozaikkal burkolták. A házakban villany világít, a vízcsap kint van az udvaron. A W. C. szintén az épületen kívül található. A nyeregtető alatt helyre kis padlás húzódik meg. Minden telket bekerítettek, az utcafrontot élőkért díszíti. □ □ □ A kiskunhalasi Városi Tanácson a cigánytelepek megszüntetése és a családok lakáshoz juttatása közben felszínre kerülő, meg- ■oldásra váró feladatokról, a ci- gánylakás-épftési akció apró részleteiről is tájékoztatnak. Néhány mondat után világossá válik, hogy a CS-lakások építésében mennyi embernek kell dolgozni — önzetlenül, nemegyszer szigorúan vett munkaköri kötelességén túlmenően is. A tanácson, ahol az építési területet előkészítik, a munkákat szervezik, összefogják. A vállalatoknál, ahol a szociális körülmények alapján a CS-lakásokra jogosultakból kiválasztják a hosz- szú ideje jól dolgozó munkásokat, kölcsönnel segítik őket, gondoskodnak az előtakarékosságukról, és figyelemmel kísérik a havi törlesztés befizetését is. Az OTP-ben, ahol lehetővé teszik, hogy a lakás- építési számlára részösszeget is befizessenek. A kivitelezőknél, ahol — mondhatni megértésből — lemondanak a haszonról, úgy építik a házakat. A munka sokszor idegtépő, de, mint elmondják a szakemberek, a nagyján már túljutottak. A kezdet kezdetén nehéz volt megnyerni, rábeszélni az embereket, akik ragaszkodtak megszokott környezetükhöz. Ma pedig? Menne mindenki, minél előbb. A 104, lakásnak használt helyiségből ma.már csak 60 található a telepen. Ugyanis minden egyes új ház elkészülte után egy putri a földdel válik egyenlővé. Erről egy dózer megnyugtatóan gondoskodik. □ □ □ A telepen napközben kevés a férfi, ök többnyire dolgoznak. Az asszonyok viszont „őrzik” a házat. Egyikük éppen ebédfőzéssel bajlódik (a szabadban három téglára • Szilágyiék. (Straszer András felvételei.) ültetett, horpadt alumínium fazékban rotyog a paprikás), a másikuk, aki az egyszem telepi kútról hozott vizet a mosáshoz, most a viharvert inget, szoknyát aggatja száradni egy kidőlt fa ágaira. Negyven körüli — de legalább 60 évesnek látszó — cigányasszony a telepen hozzám csapódott alkalmi kísérőnek, az egyik Kolompár Lászlónak (tíz perc alatt kettővel is beszéltem, s mégcsak nem is rokonok) ad át egy levelet: olvassa már el. — Ha eljövök a telepre, felolvasom a levelüket — mondja a 22 éves fiatalember. — ök nem tudnak olvasni. Ha tanultak volna, már nem laknának a telepen. Én sem itt lakom. — Hát hol? — kérdezem az okosan válaszolgató fiút. — Üj lakásba költöztünk. Van már tévénk is — büszkélkedik Majd testvéreiről szól: — Kicsik még, és én is tanítom őket. Számtanra. kémiára, ezeket nagyon szerettem. Kijártam a szakmunkás- iskolát is. Hegesztő voltam, de nem bírta a szemem. Most a dohánygyárban dolgozom. — Gyakran jár vissza a telepre? — Néha. Körülnézni. Maga tudja, mikor szűnik meg a telep? — szögezi nekem többedszer a kérdést. — Igaz, hogy tésztagyár lesz a helyén? Jó lenne! Valóban. Még akkor is, ha nem épülne itt gyár. □ □ □ A Polgár utca első házában Szilágyiék laknak. Az ablakokon virágmintás függöny, a lakásban patikatisztaság. A kamrában szolgálaton kívül helyezett, de újdonatúj, zománcozott tűzhely — rajta tucatszám gusztusos befőttek, már télire elrakva. — A sparherdet csak akkor használjuk, ha fűteni is kell — mutat a férj a konyhai villany- tűzhelyre, majd a közös fotó elkészülte után indul a munkába. A három kisgyermekkel az asz- szony marad otthon. — Hány iskolát járt? — Egyet se — válaszolja szégyenlős mosollyal —. de a nevemet, az asszonynevemet is, le tudom írni — és a jegyzetfüzetemből kitépett lapra bizonytalan mozdulatokkal odarajzolja a számára semmitmondó egyenes és görbe vonalsereget. □ □ □ Sok múlik az asszonyokon — mondják a tanácsiak. Ha ők igazán akarják a változást, akkor a család hamar kikerülhet a telepről. Ha nem, szinte leküzdhetetlen visszahúzó erőt jelentenek. A dolgozó nők jó példát mutatnak. Pedáns rend, tisztaság uralkodik náluk — még a telepen is, pedig az nyitott, szinte mindenkinek szabad a bejárás a másik „lakásába”. Az új házban, a bekerített portával jelentkezik a tulajdonosi személet. Vége a putri-életformának. S hogy ez így is maradjon. szükség van segítségre, istá- polásra. De ezt ők csakis olyanoktól fogadják el, akik türelemmel, megértéssel, bizalommal közelednek hozzájuk, nem kipipálandó vállalásnak, hanem egy kicsit küldetésnek tekintik a feladatot. Ogy. mint azok, akiknek munkája nyomán készültek és készülnek az új lakások, és akik mindent megtesznek azért, hogy a kiskunhalasi Harangos-telep__ nevéhez mihamarabb egy újabb" szó íródjék — ezúttal végérvényesen: egykori. Váczi Tamás A VÖRÖSKERESZT ÜJ KEZDEMÉNYEZÉSE Önkéntes vízi mentőszolgálat alakult Baján Ezekben a napokban új, eddig nem látott érdekességgel gazdagodott Baján a Sugovica partja. Megjelent itt egy jól ismert embléma, a Vöröskereszté, s erről mindenkinek a segítségnyújtás ténye jut az eszébe, aki csak egy kicsit is tájékozott a viláe dolgaiban. Baján ugyanis a Vöröskereszt, helyi titkárának, Janotka Imrének a közreműködésével és a megyei Vöröskereszt-szervezet szakelőadójának a támogatásával az országban elsőnek megszerveződött az önkéntes vízi mentőszolgálat. Egy hónapon keresztül, a fürdés augusztusi főidényében tevékenykednek majd a résztvevők — egyelőre kísérletképpen —, annak az eldöntésére, hogyan válnak be a gyakorlatban azok az irányelvek, melyeket a Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének különleges segélyszolgálati munka- bizottsága dolgozott ki. Egy ilyen, társadalmi úton tevékenykedő mentőszolgálati csoport megszervezése — éppen az élet védelem semmihez sem hasonlítható jelentőségének ismeretében — szigorú szabályokhoz van kötve. A segélyszolgálati munkabizottság országos elvei előírják például, hogy a mentő- szolgálatnak önkéntesnek, önként vállaltnak kell lennie, és aki ebben a nemes és nem könnyű munkában részt akar venni, alapos és sokoldalú képzettséggel kell rendelkeznie. Alapvető feltétel természetesen az úszni tudás es megfelelő gyakorlattal kell rendelkezni a csónakról való mentésben, ismerni kell a vízben — esetleg más segédeszközök igénybevételével — történő mentés módszereit. Ennek az elsajátítása céljából a Vöröskereszt országos szervezete megfelelő szakembereket bocsátott a Bács megyei vezetők rendelkezésére. A Testnevelési Főiskola két hallgatója, Hóda Ferenc és Kovács Gábor jött Kecskemétre a kiképzés levezetésére és a megyeszékhelyre összegyűjtött önkéntes ielentkezők népes táborát a kecskeméti fedett uszodában ismertették meg a mentés alapelveivel. A vízmű vállalat egyébként térítésmentesen bocsátotta rendelkezésükre az uszodát.. 16 órás Vöröskereszt mentőtanfolyamot is végeztek a jelentkezők, hogy a kisebb-nagyobb sérüléseket is el tudják látni, vagy éppen a parton megsérült hozzájuk fordulókon segíteni tudjanak. Baján igen nagy szükség van az ilyenfajta mentőegység tevékenykedésére. A Sugovica mindkét partján fürdőzők ezrei keresnek felüdülést a nyári hónapokban, és a víz után vágyakozók száma csak nőtt azzal, hogy a part mentén felépült egy lakótelep és egymás után vették használatba a vállalatok, üzemek vízi telepeit is. Éppen a Finomposztó Vállalat bajai vízitelepének egyik faházában kaptak éjjeli szállást azok a munkás- és diákfiatalok, akik a bajai résztvevők mellett a járás területéről jelentkeztek ennek a szép feladanak a teljesítésére. A Vöröskereszt egyébként a táji adottságoknak megfelelően más típusú mentőegységeket is életre hív, Kecskeméten például egy úgynevezett általános mentőegység tevékenykedik és az idei május 1-i felvonuláson mutatkozott be, ügyelt arra, hogy segítséget tudjon nyújtani a rászorulóknak. Hegyes vidékeken az ország más tájain sikerrel működnek a barlangi mentők, a hegyi mentők. Reggel 8-tól este 6-ig két váltásban vigyázzák a strandolok testi épségét, kellemes pihenését az önkéntes vízimentők a Sugovica partján. Két csónakot is rendelkezésükre bocsátott a városi tanács. Ha tevékenységük beváltja a hozzá fűzött reményeket —. amelyben nemigen lehet kételkedni — akkor a jövő esztendőben a Szelidi-tó partján is hasonló mentőegység várja majd az üdülni vágyókat. Cs. L. BÁBOLNÁRÓL A SZOVJETUNIÓBA • A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát a Szovjetunióban baromfitelepeket épít az elkövetkező evekben. A képen: etetővonalvég gyártása. (MTi-fotó) HATVAN ÉVE TÖRTÉNT Orvul a nép ellen 1919. augusztus 1-én a Hivatalos Közlöny nyilvánosságra hozta azt, amit már a legoptimistábbak is sejtettek: „A Központi Munkástanács 1919. augusztus 1-én tartott ülésén a Szövetséges Szocialista Tanácsköztársaság kormányzótanácsa bejelentette ~ lemondását, amit a munkástanács elfogadott.” Néhány napon át Peidl Gyula gyakorolta a miniszterelnökséget. A tiszavirág életű új kormány bejelentette: .......az antant ultim átumot intézett hozzá. Követelték, hogy a tanácsrendszer alapján álló kormány helyét más kormány váltsa fel. Ehhez a feltételhez fűzték a béketárgyalások megkezdését.” A proklamáció ezután olyanokat is kijelentett, aminek vajmi kevés köze volt az igazsághoz. Nem szólva arról, hogy tarthatatlan illúziókat is táplált az ország holnapját, illetően. „Az új kormány az öntudatos, szervezett munkásság erejére támaszkodik . ■. Meg akarja feltétlenül óvni Magyarország népét a fehérterror pusztításának és a csőcselék rombolásának rémétől.” Mi történt valójában? A Vörös Hadsereg július végi, sikeresen indult tiszai támadása napok múlva megtorpant, sőt nyilvánvalóvá lett a román királyi csapatok erőfölénye. Ellentámadásuk a Tisza jobb partjára vetette vissza a Vörös Hadsereg már szétzilált és megtépázott egységeit, s a napnál is világosabbá vált, hogy a Tanácsköztársasággal mindvégig szembenálló, azt hosszú hónapokon át szüntelenül támadó intervenciós román királyi csapatok feltartóztathatatlanul nyomulhatnak előre Budapest és az ország belső területeinek megszállására. Tehát egyértelmű az a következtetés, hogy a direktórium a hazánk földjére lépett burzsoá intervenciós csapatoktól szenvedett vereséget, amelyben ugyanakkor nagy része volt a „civil” külső és belső ellenforradalmi erőknek is. Tehát nem a munkásosztály öntörvényein alapuló hatalma vált tarthatatlanná, hanem a külső és belső erők ádáz gyűlöletéből született fegyveres támadások sorozata és az árulás szülte meg a vereséget, A tanácskormány 133 napjának alig volt néhány békés hete. A megyében már április 23-án fellobbant az első ellenforradalmi megmozdulás, amely országos készülődésbe illesztett átfogó terv alapján akarta a hatalmat kicsavarni a munkások kezéből. A válasz megsemmisítő volt. Ezzel azonos időben a román királyi csapatok is a Tisza vonalához igyekezték, hogy az antant hatalmak megbízásából létére törjenek a földkerekség második munkásdiktatúrájának. A hatalom akkori ereje azonban ennek a nyomásnak is megálljt parancsolt. De a gondok sokasága nem szűnt, hanem egyre növekedett. Az ellenforradalmi szervezkedés rövid ideig 'tartó szünetet kellett parancsoljon .magának. Ez időben születtek meg azok a rendelkezések, amelyek az ország belső állapotát egy, az addig fennállt renddel szögesen ellentétes, új irányba akarták terelni. Az alig töíbb mint négy hónap alatt olyan intézkedések születtek, amelyek nem hagyták érintetlenül az addigi Magyarország egyetlen politikai, gazdasági, társadalmi vagy szociális gondját sem. Még az ellenséget is valósággal elképesztette az a hatalmas lendületvétel és aktivitás, nemkülönben a jövőt formáló tervek sokasága, amit a tan,ácskormány kezdeményezett. Szinte mindenre gondoltak. A munkások bérére, a parasztok helyzetére, az értelmiség megbecsülésére, a nők helyzetének megváltoztatására, az életerős, megbecsültebb ifjúságra, a termelés valamiképpen való fellendítésére, a Vörös Hadsereg megszervezésére és felfegyverzésére; választásokkal az ország alkotmányos rendjének megteremtésére, az ellenforradalmi megmozdulásokkal szembeni helyt- és őrtállásra. És volt idő, mert kellett legyen, a pártkongresszus és az országos tanácsülés lebonyolítására. De az ellenzők sem voltak tétlenek. Az ellenforradalom, ha nem is azonos szervezettséggel, de felütötte fejét az ország különböző részein. Közülük jelentős volt a dunántúli megmozdulás és Bács- Kiskun területén a júniusi Kalocsa környéki felkelés. Ez utóbbi több község területén kerítette ideig-óráig kezébe a hatalmat, sok kárt okozva a diktatúra erőinek. Az ország különböző részeiből érkezett forradalmi erők és a helyi vörösőrség azonban rövid idő alatt lokalizálta ezeket a vérgőzös felkeléseket is. Ugyanaznap, amikor a vörös erők leverték a Kalocsa környéki ellenforradalmi megmozdulásokat, június 24-én Budapesten is eldördültek a fegyverek. A forradalmi erők azonban itt is gyorsan urai lettek a helyzetnek. A diktatúra idejében az ellen- forradalmi megmozdulások egyre inkább vidékre tevődtek, számolva a községekben levő kis létszámú vörösőrségre, és nem merve ujjat húzni a városok sokkal szervezettebb ipari munkásságával. A valóban forradalmi erők az energikusabb fellépést követelték. Az egyesült pártban meglevő jobboldali színezetű szociáldemokraták pedig az addigi retorziót, ellenlépéseket is kárhoztatták. Tehát a harc módszereinek tisztázatlansága, az ellenforradalmi veszély nem kellő mértékű felismerése, az ipari és a mezőgazdasági termelésben tapasztalható zavarok, a parasztság a földkérdés rendezetlensége miatti passzív magatartása, a hadsereg kimerültsége, a katonák egyre gyakrabban előforduló dezertálása, a külpolitikai elszigeteltség, a katonai árulás, az intervenciósok túlereje, mind-mind együttesen és egyszerre jelentkező okát képezték a proletárdiktatúra vereségének. A külső erőktől támogatott, hatalomra került ellenforradalom az első pillanattól kezdve a véres megtorlás álláspontját vallotta. Bár a kiszolgáltatottságban azonos volt az egész nép sorsa, legtöbbet azonban a diktatúra kommunista vezetői szenvedtek. De a felülkerekedett hatalmasok nemcsak politikai megfontolásból irtottak. Szerepet játszott a személyi ellentét, az anyagi előnyök megszerzése, a faji üldözés és nem kevés teret kapott a Büntető Törvénykönyv passzusait kimerítő rablógyilkosságok egész sora. Vajon hogyan vélekedtek né- hányan a kommunistákkal egyáltalán nem szimpatizáló, de igazat is mondani tudó hatalomgyakorlók közül? Tass község elöljárósága jelenti: „Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az ellenforradalom tetteseinek ki- nyomozására (júliusban történtekre utal) kiküldött két vádbiztos, akik a kunszentmiklósi vörös rendészeti századhoz tartoztak... a nyomozás során igen szépen viselkedtek, ott, ahol lehetett, mindenkin segítettek ...” Kecskemétről Tormássy rendőrtanácsos is nyilatkozott a Belügyminisztériumhoz küldött jelentésében. A kecskémét-szentkirályi ellenforradalmi megmozdulás bírósági ítéletével kapcsolatosan megjegyzi: „Az ítélet, az akkori viszonyokat tekintve ... elég enyhének volt. mondható, sőt, a város polgári társadalmát még jobban meglepte az ítélkezésnek ama része, amely szerint a forradalmi törvényszék az ítéletek végrehajtását is felfüggesztette.” De nem ugyanígy cselekedett az ellenforradalom. Sok-sok emberéletet követelő fellépésük szörnyű nyomai szinte mindenütt rekonstruálhatók. Kecskeméten — egyetlen akcióban — a 36 emberéletet követelő „Szent Bertalan- éjsza'ka”, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason a diktatúra volt vezetőinek fizikai megsemmisítése, a Solt környéki vad hajszák, fa- lun-városon egyaránt életet, vagy elviselhetetlen kínzásokat követelő bosszúvágy egy irtózatos új „rend” a fasizmus hatalomra jutásának voltak bevezető akkordjai. A Horthytól származó és a Héjjas ,Ivánokon továbbgördülő, emberéletek tömegét halálba küldő parancsok, utasítások, intrikák az egész országot a fehérek, a darutollas felelőtlen tisztek karmai közé juttatták. És hiába a sok-sok leleplező jelentés, amelyek ott kopogtattak a fővezér, később a kormányzó, az igazságügyminiszter ajtaján, a különítményesek vérszomja csak fokozódott. És amikor már a nemzetközi tiltakozás is korlátokat állíthatott volna, a rettegett éjszakák ismétlődtek, amiért senkinek, egyetlen rablógyilkosnak még a ha jaszá. la sem görbült meg. Egyetlen tárgyalást rendeztek, az úgynevezett Zbóna-ügyben, de akkorra már megjelent a Horthy-féle amnesztia, amely szerint minden terrorcselekedet „hazafias buzgóságbói” történt., A rendszer embertelen jellegén a későbbi, úgynevezett konszolidáció sem segíthetett, mert a rezsim ellenforradalmi jellegéből fakadó véres magatartása mindvégig megmaradt. Ez volt a nja- gyar nép negyedszázados sorsa. v Hatvan év távolából visszatekintve, sziklaszilárdan állíthatjuk: a magyar nép a Tanácsköztársaság idején nagy történelmi tettet vitt végbe, amivel a világ haladó erői legelejére került. Csak a tisztelet hangján szólhatunk akkori történelmünk formálóiról, s meghajtjuk mindmáig tartó gyászunkban főnket a mártírok emléke előtt, ismételten elátkozva a Tanácsköztársaság leverését követő emberirtás semmivel sem indokolható szörnyűségeit.
