Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

4 • PETŐFI NÉPE # 1979. augusztus 30. TUDOMÁNY - TECHNIKA GEMENCI FA OLASZORSZÁGI ÉS JUGOSZLÁVIAI EXPORTRA Munkásfelvétel nincs Házgyártás a helyszínen Korunk egyik legtöbbet vita­tott kérdése a lakásépítés, kü­lönösen a jövő lakásépítése. Az igények minden szem­pontból gyors növekedését és változását a társadalom és az építőipar már nem képes követni a ha­gyományos módszerekkel. A lakáskérdés megoldása szempontjából az építési rend­szerek léte és jövője döntő jelentőségű. A kézműves jel­legű építés gé­pesítésével, majd a nagy­ipari módszerű építéssel, vé­gül már csak a jól összehan­golt építési rendszerek al­kalmazásával oldhatók meg az építési feladatok, így a lakásépí­tés is. A jövő lakásépítési rend- srt reinek kialakítása azonban még sok kérdés tisztázását, rend­szerezését kívánja meg, még sok fejlesztő munkát igényel. A közeljövő szempontjából lé­nyeges nagyipari építési rend­szerek lényegileg négy fő cso­portba sorolhatók. így beszélnek nagypanelos, vázas, térelemes és ún. vegyes lakásépítési rendsze­rekről. A nagypanelos építést mindeddig csupán házgyáras ..háttérrel” tudták elképzelni. Angliában azonban kidolgoztak • Egy könnyű szállítódarut is kifejlesztettek, amely emeletről emeletre' átszerelhető. egy olyan házépítési módot, amelynél a betonpanelek az épít­kezés színhelyén készíthetők el. A helyszíni panelöntő eljárás kevés beruházást igényel és mini­mális mennyiségű mechanikai berendezést. Szabványos méretű, 8 méter széles lakásblokkok állíthatók elő ezzel a módszerrel, amelyekből öt emelet magas, házak állítha­tók össze. E szabványosítás el­lenére az épület külseje, belső beosztása és valamennyi nem strukturális eleme variálható a helyi követelmények, vagy az egyéni ízlés szerint. Hadjárat a moszkitók ellen Felső-Volta afrikai köztársa­ságban gyakorlati kísérleteket végeztek a moszkitószúnyog bio­lógiai kiirtására. Az eddigi tudo­mányos adatok alapján várható volt, hogy egy olyan moszkitóte- lep, amelynek kétharmada med­dővé tett hímekből áll, kilenc héten belül teljesen kipusztul. A kísérletben a moszkitószú- nyogok két változatának keresz­tezésével terméketlen moszki tó­hímeket tenyésztettek ki. Az elő­zetes laboratóriumi vizsgálatok­ban a hímek a nőstényekkel szemben teljesen a szokott módon viselkedtek, a nőstények azonban meg nem termékenyített peté­ket raktak. Amikor azonban a szabad természetben próbálták ki a módszert, csalódás érte a ku­tatókat: a meddővé tett moszki tó­hímek semmiféle vonzerőt sem gyakoroltak a nőstényekre. A kutatók mintegy 300 000 sterili- zálr hímet engedtek szabadon, és hetekkel később ugyanazon a , keltetőhelyen befogták a moszki - tókat. Ekkor kiderült, hogy bár a hímeknek 75 százaléka sterili­zált volt. a petéknek csak mint­egy 6 százaléka maradt termé­ketlen. A bobói kutatóközpont szakem­berei arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a szabad termé­szetben felnőtt moszki tónőstények a termékeny hímeket előnyben részesítik, és így a sterilizált \ hí­mek túlnyomó része nem jut pá- rosodáshoz. Alagútban futó vezetékek Naponta szemtanúi vagyunk, hogy olykor ötven—száz méteren­ként fel kell bontani az úttestet egy hibás gáz- vagy vízvezeték kijavításáért. De az új vezetékek építése is óhatatlanul együtt jár az úttest és a járdák folytonos feltörésével. A gyakran hanyagul végzett munkák pedig a víz-, gáz- és távfűtési-vezetékek, az elektromos és postai kábelek megrongálásával sok kárt, zavart és bosszúságot okoznak az ipar­nak és a lakosságnak egyaránt. Pedig van megoldás mindezek elkerülésére: a közműalagútak létesítése. A közműalagút — házak pin­céjén átvezető szakasza a köz­műfolyosó — csak nálunk új módszer. Párizsban már 1855-ben a szennyvízcsatorna felső részére függesztették a különböző veze­tékeket, magát a csatornát hasz­nálván alagútnak. Ma számos or­szágban már szinte kizárólag a ' közműalagutakat használják. A Szovjetunióban 1933-tól több száz ■kilométernyit építettek belőle. • Ellenőrzés a közműalagútban. A közműalagút lényege: a víz, a villany, a telefon, a távfűtés, a szennyvíz vezetékei egymás mellett futnak végig benne. _ S mivel az alagút járható, az ál­landó ellenőrzéssel megelőzihetők a hibák, s ha egyszer-egyszer mégis baj van, útfelbontás, föld­munka nélkül könnyen hozzáfér­het a szerelő. A legutóbbi esz­tendőkben hazánkban is többfelé készült már közműalagút. Nagy-Britanniában még ennél is valamivel tovább mentek.' Nyugat-Anglia egy folyója alatt olyan közműalagutat építettek, amelyben kivételesen nrgy fe­szültségű villamos távvezeték el­helyezésére is lehetőség nyílha­tott. Mindegyik vezeték három 2,5 mm2 keresztmetszetű, olajjal töltött kábelből áll, amelyek egy-egy nagyobb átmérőjű, vízzel töltött csőben vannak elhelyezve. A 3.5 km hosszú közműalagút­ban vezető távkábelben 400 000 voltos villamos energia folyik. Helytállnak a rakodóbrigádok A Gemenci Erdő- és Vadgaz­daság Baja—Duna-parti rakodóján nap-nap után kora reggel min­denki tudja, hogy mi a teendője. Az idén hazánk, sőt Európa kü­lönböző részeibe 100 ezer köb­méteres nagyságrendben továb­bítja az üzem a faanyagot. — Ma négy vagont kaptunk exportáru berakásához, amelynek címzettje Olaszország, de ha még további négy vagon érkezne, azt is szívesen megraknánk — újsá­golja Pestality Mátyás, a munka­érdemrend ezüst fokozatával ki­tüntetett brigádvezető. Ebben a rövid tájékoztatóban két lényeges dolog van. Az egyik, hogy az exportra szánt faipari termékek továbbítását az erdő- gazdaság rakodóbrigádja elsőd­leges feladatának tartja, hiszen az exportterv teljesítése népgaz­dasági érdek. A másik az, hogy a biigád valamennyi tagja minden tőle telhetőt megtesz a vasúti szállító járművek megfelelő ki­használásáért, amelyekből sosincs elegendő. A vagonellátás orszá­gosan is gondot okoz, ezért> az erdészeti rakodómunkásoknak sem lehet kihaevni egyetlen va­gont sem. — Egy nap. egy vagon, egy ember — így számol újabban a brigád — magyarázza Pestality Mátyás —, mert elég kevesen vagyunk itt a rakodótéren. Ha megvalósul a további gépesítés, már nem lesz létszámhiány — egészíti ki az eddig elmondotta­kat. és a vízpart felé tekint, ahol már készül az új, hidraulikus rendszerű rönkrakó berendezés. Az új úszódaru nem is annyira a vagonrakásnál lesz fontos, se­gítőeszköz, hanem a folyami uszályok gépesített rakodásánál. Pestality Mátyás brigádja sem mindig a vasúti járművek ex­portszállítmányokkal való meg- rakásával tölti az idejét. — Most a Deli és a Horváth brigád dolgozik a nagy uszály­nál, amelyen Jugoszláviába in­dul a faáru, a jövő héten pedig cserélünk — mondja a brigádve­zető. Előreláthatóan az év vé­géig készen lesz a rakodószalag, ami megkönnyíti a munkát az uszályok körül is. — Most egyet­len ilyen szállítószalagunk van. de ez már kevés — magyarázza a brigádvezető. Emiatt bizony ta- licskázni is kell. Az az igazság, hogy nem szívesen használják ezt a fárasztó munkaeszközt az em­berek. Évszázados már ez a mód­szer a rövid faanyag, a papír­fa, a farost alapanyag hajóba be­rakásánál. Ez sem általános, mert a fia­talok közül Göbl Tamás, Katonai Pál, ifj. Horváth József és a többiek egy sorban haladnak az idősebb törzsgárdatagokkal a leg­nehezebb munkáknál is. Mindig lehet rájuk számítani. De ők is elvárják, hogy a vállalat lépjen előbbre a gépesítésben. Anyagi erejéhez mérten foly­tatja a műsáaki fejlesztést az erdőgazdaság, hiszen a Duna- parti rakodón az idén 4 milliós gépi beruházást valósít meg. mindent mégsem lehet a gépek­re alapozni. Nagyon sok múlik a rakodóbrigádok szorgalmán. A félévi terv időarányos teljesíté­sét az 50 százalékos gépesített sé- gű munkában az a harminctagú munkacsoport érte el. amely a tíz esztendővel ezelőtti 60—70 ta­gú rakodólétszámból megmaradt. Az új technika alkalmazása természetesein nagyobb szerve­zettséget igényel, az irányítók és a végrehajtók minden eddiginél szorosabb együttműködését. Az eddigi eredmények arról tanús­kodnak. hogy a Gemenci Erdő- és VnHgazdaság Baja—Duna-oarti rakodóján egyikben sincs hiány. G. J. • Tábla a főútvonal mellett, ismerős. Ám a rubrikák áthúzva, s valaki keresztbe azt írta rájuk krétával: felvétel nincs. Elég ok ez a kíváncsiságra, mondom a kis üzem igazgatójának. Rábólint, s hozzáteszi — sokan, sokféle hiva­talból kérdik őt meg e tábla ügyé­ben. De csak egy a válás? — vé­get akarnak vetni már annak az áldatlan állapotnak, hogy g? óra­bér-lovagok szabad prédának te­kintsék ezt a munkahelyet. És sikerült? — Igen, vágja rá határozottan. S olyasmi is bekö­vetkezett, amire gondolni sem mertek, amikor (félve ugyan ...) egy reggel áthúzták a rubrikákat. Mert ki állíthatta volna, hogy a műhelyekben szinte varázsütésre megjavult volna a gépkihaszná­lás. csodák-csodájára, a papíron bizonyított munkáshiány ellenére megtermelték azt a mennyiséget, mint soha annak előtte. „Meg­néztem az ipariáram-fogyasztást regisztráló műszer tekercspapír­ját. összehasonlítva a megelőző év azonos hónapjával, kiderült, hogy a gépeket korábban kapcsol­ták be reggel, sőt még délután is tovább tartott a hálózat terhelése. Azaz: nem kezdődött el a pakolás már egy órakor — mint általában —, hanem csak a műszak végén! Summa summarum, húsz embert kellett volna felvenni, legalább is azt hittük — s kiderült, egyre sincs valójában szükségünk, ha úgy akarjuk. Ha az a bizonyos táb­la áthúzva áll a kapu előtt. • Beszélgettem a brigádveze­tőkkel, műhelyfőnökökkel és gép­munkásokkal is. Érdekes dolgo­kat mondtak. A legtöbben persze csak egyetlen szót említettek: vég­re. Mármint végre elhatározták magukat az üzem vezetői, hogy rendet teremtenek, a helybéliek­kel, a meglevő kollektívával old­ják meg a feladatokat. Biztos, így a bérezésre, a nyereségre is több jut, hiszen kevesebben vég­zik el azt a munkát, amit erede­tileg több emberre számítottak ki. Akadtak más vélemények is. Sze­rintük előbb-utóbb vége lesz en­nek a nagy nekibuzdulásnak, s be­törik a „górék” dereka. Mert em­Brigádgyűlés • Fejes János, a brigád új vezetője ismerteti a kollektíva vállalását. (Opauszky László felvétele) — Szocialista brigádjaink most beszélik meg, hogy mit vállalnak az MSZMP XII. kongresszusa tisz­teletére szélesedő munkaverseny­ben — mondta a napokban Péntek Sándor, a Kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet pártszerve­zetének titkára. — A műszakok után tartják értekezleteiket, s a brigádok vezetői a jövő héten ta­nácskoznak a vállalások összehan­golásáról. ) — Néhány perc múlva kezdődik a Hunyadi János brigád megbe­szélése, vegyen részt rajta — in­vitál szíves szóval Lálity József, a szövetkezeti bizottság elnöke. — Ez a kollektíva két évvel ezelőtt alakult, de azóta már számos ta­nújelét adták annak, hogy „nem­csak papíron léteznek”. — Nekik köszönheti a szövet­kezet, hogy tavaly a gépgyártó­forgácsoló üzem megmenekült 7 millió forintos termeléskieséstől — kapcsolódik a beszélgetésbe Varga József, a termelési osztály vezető­je. — Az alapanyag-ellátásunk ugyanis igen gyenge, nehezen tu­dunk hozzájutni a különböző önt­vényekhez és veszélyben volt a 800-as szalagfűrészek gyártása. A brigád egyik tagjának — Jesztl Károly főművezetőnek az ötletére a motortalpakat nem öntvényből, hanem hegesztett eljárással ké­szítették és így sikerült teljesíteni a megrendeléseket. — A napokban választottak új vezetőt — mondja Lálity József. Csonka Gyula gyalus, a brigád korábbi vezetője, mindnyájunk nagy szomorúságára néhány hete váratlanul elhunyt, s a brigád egyhangúan Fejes János marósra bízta a kollektíva irányítását. Néhány perc múlva az üzemiro­dában hallgatjuk a brigádvezetőt, aki az előzetes megbeszélések eredményeként született vállalást ismerteti. Helyeslőén bólogatnak a brigád tagjai, amikor elhangzik, hogy „még gondosabb anyag-elő­készítéssel teljesen megszüntetik a gépek felesleges állásidejét, ez­után is selejtmentesen dolgoznak, továbbra is patronálják a gimná­ziumot és az egyik általános isko­lát ... A brigád tagjai — Kovách Ta­más, B. Kovács Sándor és a töb­biek — egymás után kérnek szót. Egyetértenek azzal, hogy egy mun­kaszüneti napon részt vállalnak az állami gazdaságban a szőlő vagy gyümölcs betakarításában. Vállal­ják, hogy az MHSZ tartalékos klubjának 110-es taglétszámát az év végéig 50-nel növelik. Már a jövő héten rendbehozzák a 83 éves idő asszony, özv. Torgyik István­ná házatáját, aki kérte őket, hogy építsenek neki széntárolót. A vá­rosi tanács vezetőit is értesítik ar­ról, hogy egynapi társadalmi mun­kával óhajtanak részt vállalni la­kóhelyük fejlesztésében. — Szövetkezetünk 27 szocialista brigádja közötti versenyben tavaly ez a kollektíva Szerezte meg a harmadik helyet — mondta az ér­tekezlet végén Lálity József. — Bízunk abban, hogy a kongresszu­si munkaversenyben — mindnyá­junk hasznára — minden vállalá­sukat teljesítve a zöldkoszorús jel­vény mellé újat is szereznek .. . O. L. KISKUNHALASI SZÖVETKEZETI CIPÉSZEK Több a kesztyű, mint a csizma Kis szövetkezet a halasi cipészeké: mind­össze száznegyven dolgozója van. Minden különösebb fejtegetés nélkül állítjuk, hogy a létszám alacsony volta összefüggésben áll a cipőipar szakembenhlányos „hét szűk esztendejével”. A fiatalok nem akarnak lábbelikészítők lenni, az idős szakmunká­sok pedig egyre-másra nyugdíjba vonul­nak. így van ez a Kiskunhalasi Cipészipari Szövetkezetben is, amelyet nemrégiben súlyos veszteség ért. Meghalt Smidovics Péter nyugdíjas, az utolsó olyan szakember, aki a méretes részleg­ben még lovaglócsizmákat is tudott készíteni. Oszt­rák, jugoszláv és más nemzetiségű lovasok dicsér­ték 9 kezemunkáját. akik az évenkénti halasi lo­vasnapok alkalmával csinos, hosszú szárú csizmákat rendeltek nála. Régi, sorozatban gyártott terméke a Kiskunhalasi Cipészipari Szövetkezetnek a csizma, nevezetesen a férf munkavédelmi csizma,, amit vikszos marha­bőrből varrnak. Az idén 13 ezer pár nyers színű láb­belit állítanak elő. A csizmakészítést a nem könnyű kézi munka jellemzi. Továbbá az, hogy szakértel­met kíván, s mivel a szakképzett emberek száma csökken, a szövetkezet nem tudja növelni a csizma­termelést. Viszont az évtized elején meghonosították a mun­kavédelmi kesztyűt, azzal a céllal, hogy a termelés értéke vissza ne essen. Jelenleg harminc bedolgozót is foglalkoztatnak már a kesztyűkészítésben. He­tente egyszer felkeresi őket a szövetkezeti gépkocsi, a kiszabott anyagokkal, és behozza tőlük — Solt- vadkertről. Mélykútról és Kiskőrösről — a kész kéz­védőket. A bőrrel kombinált, illetve a vászon mun­kavédelmi kesztyűk nagykereskedelmi vállalatok közvetítésével jutnak el az üzemekbe. Ebben az év­ben körülbelül 220 ezer párat gyártanak. A Kiskunhalasi Cipészipari Szövetkezetnek három szolgáltató részlege is van a városban. Az áruter­melés és a lakossági szolgáltatás együttes értéke a terv szerint eléri az idén a 22 millió forintot. Az első félévi időarányos tervet túlteljesítették a szö­vetkezet dolgozói, 15 millió forintra. Várható, hogy az esztendőt szintén túlteljesítéssel zárják. A. T. S. bér nélkül nem lehet dolgozni, különösen most, a szábadságok tá­ján. Megint mások — éppen el­lenkezőleg gondolkodnak, de szin­tén tamáskodnak. Kevés, mond­ják. Kevés csak zárt kaput mutatni a befelé igyekvők­nek, szükség lenne megszabadulni azoktól, akik csak a mások pén­zét fogyasztják. Hiszen az is egy- lajta egyenlősdi, hogy jó néhány embert eltartanak a gyárban a nekik is ők keresik meg a bérü­ket. Ám a „radikálisok” szerint van más lehetőség: ha olyan kö­rülmények alakulnak ki az üzem­ben, hogy a tengők-lengők ta­pasztalják a józan szigort, s rá­ébrednek, hogy dolgozni kell a fizetségért, majd dolgozni fog­nak. Akárhogyan is, ez a tábla-ügy segít nekünk, vallják. • Igazuk lehet. Erre engednek következtetni — túl e kis üzem tapasztalatain — az általános ta­nulságok. Az elmúlt hónapokban nagyon hasznos folyamat kezdő­dött el néhány kis- és nagyválla­latnál. A józan számvetés, a köz- gazdasági elemzés napvilágra hoz­ta azokat a tényeket, amelyeket ugyan sejtettünk, ám pontos való­ságukban. mérhetően nem ismer­tünk még. Többek között azt, hogy a munkaerőhiány nagyon sok ter­melő üzemben látszólagos — a meglevő létszám elegendő a fel­adatok megoldásához, ha munká­jukat racionálisabban szervezik, illetve ha hasznosabb célok érde­kében foglalkoztatják őket. Egy­re-másra jelentek meg a szervezé­si felmérések, amelyek azt igazol­ták: egy munkahelyen 25—30 szá­zalékkal emelkedhet a termelé­kenység, s így a termelés mennyi­sége, ha a szervezési követelmé­nyeknek eleget tesznek. Ily módon a „felvétel nincs” tábla nem csupán pszichológiai tényező. Sokkal inkább a közgaz­dasági törvényszerűségek felisme­rését, illetve azok megvalósítását jelenti. M. I. Aroma Sofia A nemzetközi kiállításokon sok érmet, kitüntetést érdemelnek ki a bolgár kozmetikai cikkek. Ilyen többek között a lipcsei és plov- divi aranyérmes „Achromin” krém, a bőrpigmentáció hasznos ellenszere, amelyet már Svájcban és Nagy-Britanniában is szaba­dalmaztattak. A kül- és belföldön egyaránt ismert, keresett cikkeket két bol­gár nagyüzemben készítik, a szó­fiai Aromában és a plovdivi Alen Mak-ban. Természetes nyersanyagokból, a bolgár rózsa, levendula, borsmenta, réti gólya­orr, lucfenyő, tölgymoha növény­olajából és más növényi és állati eredetű anyagokból állítják elő gyártmányaikat. A parfüm- és kölnivíz-válasz­ték az „Avguszta”, „Valentin és „Száljut” illatszerekkel bővü ezenkívül több luxuskivitelű rr dern kozmetikum — szemfestcrc. púder, hajlakk stb. — került a közelmúltban az üzletekbe. A férfiak számára készülő cikkek közül a „Korida” sampon, a „Diplomat” és a „Kollagén” ne­vű kozmetikai készlet külföldön szintén keresett. Az új fajták gyártásánál fel­használják a bolgár gyárak a külföldi tapasztalatokat is. így több cikket gyártanak francia li- cenc alapján — többek között a BAC sprayt, a „Dioressence” köl­nit — aromatikus alapanyagokat, pedig szovjet kutatókkal közösen állítanak elő. Nemzetközi madárkiállítás Szegeden • Szegeden, a Marx téri kiállítá­si pavilonban nemzetközi dísz­madár-bemutatót rendeztek. Száz­hatvan hazai, csehszlovák, len­gyel, német, jugoszláv és román tenyésztő mutatta be öt kontinens madárritkaságait. (MTI-fotó: Tóth Béla felv. — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom