Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-30 / 202. szám
¥ 1979. augusztus 30. PETŐFI NÉPE • 3 NEM. VOLT NAGY MUNKA, MÉGIS SOKÁIG TARTOTT Lesz villany a Bukti-soron Az erdőséget a századelőn a szabadkai elöljáróság irtatta ki. A majdhogynem semmire sem jó homokot árverésre bocsátották, a kétezer négyszögöles telkeket hitelbe vehette meg a nép. Persze a legszegényebbek jelentkeztek. „Ha sikerül sikerül, ha nem, akkor belebuksz” — mondogatták. Buk- ti — tye mo?. Szőlőtelepítés kezdődött, újabb kölcsönökkel. Mi tagadás, sokan belebuktak: Blum meg Weistein nevű sváboknak kótyavetyélték el kénytelen-kelletlen a nehezen megszerzett földet. Az ő nagy pénzük végül is meghozta a sikert de Csikéria felét mind a mai napig Bukti-sornak nevezik. S hogy a réges-régi történetből ha más nem is, de a „bukti — tye mo?” tétova kérdése igaz, az semmi másnak nem köszönhető, mint a villamosításnak. Alig hihető persze, hogy a Bukti-sor al- és felvégi 24 tanyája végül is belebukna a dologba, de azért nem sok hiányzott hozzá. Szekulics Sándor (Bukti-sor 99.) például nyűglődött akkumulátorral. de aztán megunta a vele való örökös vesződésí. „Többe kerül, de azért megéri'’ fölkiáltással befizetett a, villamosításba. A tizen- egynéhány ezer forint természetesen csak a költség egyik hányada, tegyük hozzá: a kisebbik. A belső szerelés majdnem ugyanennyi pénzt emészt föl, s akkor hol van még a daráló, a villanymotor, a televízió, a mosógép, a centrifuga? Tanyán élő embernek értelmetlen feltenni a kérdést, miért is akarja a villanyt. Értelmetlen, mert szerencsére 1979-ben az áram már csak a lakosság kis részének újdonság; s mert nyilvánvaló, hogy nem csupán az alapkomfort, de a ház körüli tennivalók is megkövetelik. Gondoljuk csak meg, a motor mennyivel gyorsabban szívja föl a vizet, darálja meg a kukoricát. Ha a tárgyilagosság kedvéért az emberi fáradságot ki is hagyjuk a számításból, azt könnyen belátjuk, hogy az áram végül is nagyobb terméshez juttatja a föld használóját. Közvetve és közvetlenül népgazdasági jelentőségűvé emelve a kérdést. Szekulicsék előrelátó ember módjára cselekedtek, bár hogy előrelátóak az csak időközben derült ki. Amikor híre járt, hogy hamarosan villanyt kapnak, vasalót, varrógépet, televíziót vettek. Ennek karácsonykor lesz két éve, tehát anélkül, hogy egyetlen percig élvezhették volna a műsort, a garancia lejárt. A tévé a sarokban áll, naponta törölgetik. Mesélik, hogy a gimnazista lány időnként színi előadást rendezett. V -nkor mindenki a készülék elé i . 3 nézte vagy fél óráig a vak képernyőt. — Sokszor, ha nem szántam volna. szétvertem volna a tévét — dühöng ma is Szekulics Sándor. Okát is adja kifakadásának: — Hitegettek! A „.hitegetés” kitétel bizonyos szempontból túl erős. bár a Buk- ti-sor lakóinak nézőpontjából mindenképpen igaz. Tény, hogy a « u: tanács a DÉMÁSZ-t jóval később bízta meg a hálózatbővítési terv elkészítésével, mint ahogy azt a lakosok kérték. Az is igaz, hogy a vállalat a tervet jókora késedelemmel csinálta meg. De az is az igazság szerves része, hogy évekig maguk a lakók sem árultak egy gyékényen a villanybevezetés költségeinek vállalását illetően; s az sem feledhető, hogy a kisközség fejlesztési alapjából ennél fontosabb dologra sem futotta. A 214 ezer forintos összeg felét az érintettek, harminc százalékát a megyei és 20 százalékát a csikériai tanács fizeti. Ha nem is szívrepesve, de tudomásul veszi az ember a tényeket. Tegyük hozzá: ha tud róluk. A Bukti-soriak vajmi keveset tudnak a tanács DÉMÁSZ- szal szembeni csatározásáról, arról, hogy miért is késlekedett éveket a tanyavillamosítás. A pártatlan kívülálló erre. s az effajta esetekre a gyógyírt nyílt községpolitikában látja. Szóból ért az ember. Sári Ferencné (Bukti-sor 98.) is ezt a nézetet vallja. — Mindig agitáltam a szomszédokat: vezettessük be a villanyt. Volt*, aki azt mondta, nem bír adni, csak 5—6 ezret. Sokan azzal fogadtak, hogy „te már megint az áram miatt jössz”. És mentem, mert a villany, az fontos. Hängja már-már álmodozó:. — Itt minden másképp lesz.. Villanymotor locsol a kertészetben ... Csak egy kattintás, és fényárban úszik a szoba... Eldobjuk a fazekat, mert a bojler forralja majd a fürödni való viKi-ki maga mesterségét... Szavamra mondom, nehezen értem hétfői laptársunk cikkíróidnak kommentárját. Legutóbb is mily rosszalló iróniával szólt arról az újságíró kollégáról, aki amellett hogy egyes-egyedül tudósított az olimpiai futballválogatott spanyolországi portyájáról — s mindig felsőfokú derűs optimizmussal — úgymondván méltatlan lépésre vetemedett. Nem törődve azzal, hogy „már nem ifjú tudósító”, egyik ottani mérkőzésen „állítólag” ő is címeres mezt húzott „és 20 perces játékával egyszerre válogatottá lépett elő.” De kérem szépen, ez miért az újságíró szégyene?! Nemhogy örülne „hétfői” kartársunk, hogy végre akadt egy kolléga, aki sík- raszállt ama balga előítélet eloszlatásáért, amely szerint „könnyű az újságírónak, mert ö csak a szá... izé ... a tollát járatja, és máris az az olvasó benyomása, mintha mindenki más ügyetlenebb, butább lenne az országos átlagnál, a riporter viszont annál talpraesettebb, okosabb". Nos — ebből az aspektusból kellett volna az etikai kérdésfiez nyúlnia „hétfői” szaktársunknak, s akkor mindjárt más volna az ábra, mint amit tüskés megjegyzése sugall. Igenis, az egész szakma képviseletében történt kiállásnak is felfogható a kolléga spanyolországi gesztusa. Helyettünk is megmutatta, hogy az újságírók nem csupán elméletileg képzettek labdarúgásból (nem úgy, mint a „Főzőcske, de okosan” c. tévéműsor aranyos ugrifüles vezetője, aki ugyanabban a lapszámban kedvesen bevallotta, hogy „a főzés nem erős oldala"). Igenis, a mi „nem ifjú tudósítónk” tette azt szimbolizálta, hogy a sajtó nem véletlenül birizgálja lépten-nyomon a magyar futball — nemegyszer aktivitásukban is inaktív, vagy finomabban fogalmazva — meddő reprezentánsait. Beállt 20 percre a magyar olimpiai válogatottba, bizonyítván, hogy az ellenfélnek fel se tűnik a laikus színvonalú játék. Nyilván, mert a többiek játéknívója mindezt kitűnően fedezte. 0 A tévé tetején nem dísz a petróleum- lámpa, ellenben az (volt) a készülék Szekulicséknál. • Ma oszlop van, holnap drót nincs. Végül csak lett. # Sáriné, az agitátor. zet... Harmadik éve készen a belső szerelés, az utolsó csillárt is fölszereltettük. Már csak áram kell. — Láthatja — int a kerítésen túlra a férje —, az oszlopok állnak. De azt mondják, nincs drót. Úgyhogy, ha sok bosszúsággal is, de lassan-lassan befejeződnek a munkák. Valami zaj hallatszik az út felől. Idegesen fülelnek. Teherautó vánszorog a porban, lesik nagy figyelemmel, aztán Sári Ferenc lelkesülten felkiált: — Hozzák a drótot. Talán akkor sem lenne nagyobb az öröme, ha személyesen az angol királynő hozta volna el a Kohinoor gyémántot. A porfelhő nyomába indulok, s kishamar heverésző társaságra lelek. Pontosabban nem mind ve- ji el magát a napon, Rakonczai Pál — úgy látom a legfiatalabb — gödörásással teremt látnivalót. A napfürdőzők a DÉMÁSZ bácsalmási VHSZ-osztályának Delta szocialista brigádját alkotják, s mellesleg szólva, a gödörhöz tényleg nem férnének oda mindannyian. Előadom a begyűjtött panaszokat: hétszámra nem látnak az emberek szerelőt, de nem örülnek akkor se, ha felbukkan véletlenül egy-egy. mert másnapra holtbiztosán eltűnik. A határidőkről — az eredeti június 30. volt — már nem is szólok. Röpke eszmecserénk során cáfoló szót e vádpontokra nem hallok, ám annál több keresetlen bfPersze, az sem utolsó szempont, hogy olimpiai válogatottunk spanyolországi szereplésével nemes hírverést hajtott végre „nem túlságosan híres” csapatok javára, amelyek így mégis reflektorfénybe kerültek. Hátha még tudták volna, hogy a magyar sajtó kiküldötte is tartóoszlopa volt a válogatottnak — még ha 20 percen át is! Reméljük — a visszhangból is ítélve —, hogy „hétfői” pályatársunk üzóta korrigálta magában elhamarkodott véleményét. Belátta, hogy a magyar futball ügyében nem tanácsos elhebehurgyás- kodni semmit, pláne állásfoglalást. Mert azt se szabad elfelejteni, hogy barátunk odamesszl „megnyilvánulása” hallatlan lökést ad mindazon sportújságírók önbizalmának felduzzadásához, akik tudván tudják, hogy — például az eddigi SZÚR-mérkőzése- ken — sokkal jobb játékra voltak képesek nálánál. Ha pedig ez így van, miért ne lehetne nekik is reményük arra, hogy maholnap szintén válogatott mezbe öltözhetnek. Mecsoda perspektíva, istenkém! Amikor majd eljövendő világbajnoki selejtezőkről ilyeneket olvashatunk a Népsportban, hogy: „Birizló, aki civilben a kis vidéki lap, a „Futóhomok megyei Kurír” gyakornoka, szellemes góljával válogatottunk továbbjutását biztosította.” — Mert, hogy a „biztosít" ige még akkor is felkapott kedvence lesz a magyar újságírásnak, az biztos. Ezt magunk biztosítjuk. Egy icuri-picuri aggályom azért máris van. Ha az újságírók maholnap ennyire elkényeztetett gyerekei lesznek a magyar futball- nak, félő, hogy más „ágazatok” is ránk kapnak. Hogy ne mondjak mást, például az építőipar. Mi lesz, ha egyszer tetemre hívják pont a leghegyesebb tollú kollégákat: „Nos, az elvtársak évek során rettentő szakértelemről tettek tanúságot munkafegyelmi kérdésekben. Megtiszteltetésnek vennénk, hd beállnának hozzánk, mondjuk, brigádvezetőnek. Mindössze egy hétről lenne szó .. Nem tudom miért, de most hirtelen jómagam is megharagudtam arra a spanyolországi diadalokat közreműködésével is elősegítő újságíróra. Tóth István HÁROM ÉVTIZEDE KÖZÖSEN Gazdag program a magyar-szovjet tudományos-műszaki együttműködési megállapodás aláírásának évfordulóján Harminc évvel ezelőtt írták alá a magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködésről szóló kormányközi megállapodást. Az évforduló alkalmával jubileumi rendezvénysorozatot szervez az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a Magyar Tudományos Akadémia és a Szovjetunió Tudományos és Műszaki Állami Bizottsága. , rálatot az anyaghiányra (felelősség áthárítva a drótgyártókra), és a munkaszervezésre (ami ez esetben: munkaszervezetlenség). — Ez az egész nem nagy munka — magyarázza Kumi Tibor csoportvezető. — Sokat mondok, ha egy hét alatt nem lehetne megcsinálni. Ne higgye, hogy mi örülünk ennek a tessék-lássélc megoldásnak. Most például fölállítjuk ezt az oszlopot. Az lenne a célszerű, ha rögtön föltennénk rá á vezetéket. De vezeték nincs. Nem is volt, nem is Ígérnek. Jönnek mindig érdeklődni az emberek — már kerülöm őket, mert mit mondjak nekik? Minden jó, ha a vége jó? A Halasi Hírek pár soros tudósítását olvasva kerekedtem föl; ebben az állt, hogy augusztus 20-án teljesül a csikériai Bukti-sor lakóinak régi vágya, elkészül a villamosítás. Hogy végül is nem sikerült az áram adta változást kellő optimizmussal ecsetelő riportot írni, az, higgye el az olvasó, a legcsekélyebb mértékben sem múlott rajtam. Végül is hibát senki nem követett el; sem a tanács, sem a lakosok, sem a szerelők. A villany 1979. szeptember 1-én — holnapután — kigyullad a Bukti-soron. Elképzelem az örömöt, ám szükséges hozzátenni, hogy az örömbe ez alkalommal nem kevés üröm is vegyül. Sajnos. Ballai József A három évtizede aláírt megállapodás történelmi jelentőségű, hazánk társadalmi-gazdasági fejlesztési célkitűzéseinek megvalósításában kiemelkedő szerepe van. Megteremtette az alapjait a két ország állami szervei, kutatóintézetei és vállalatai közötti kapcsolatok kialakításának, majd a kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző együttműködés kibontakoztatásának. Lehetőség nyílt a szovjet tudomány és technika vívmányai- nek megismerésére, felhasználására, és ugyancsak a megállapodásnak köszönhető, hogy magyar fiatalok tanulhattak 1950-től a szovjet egyetemeken és főiskolákon. Ez ideig csaknem ötezer magyar fiatal végzett a Szovjetunióban. A kezdeti dokumentáció és tapasztalatcsere a 60-as évektől kezdve a magyar és a szovjet kutatóintézetek és vállalatok közötti munkamégosztásos és közös kutatási, fejlesztési programokkal gazdagodott. A gyakorlatban következetesen megvalósuló tervek jellemzik az elmúlt éveket. A mindennapi életben és munkában is jelen van a szovjet technika. Á budapesti me£ró szerelvényei, a MALÉV repülőgépei, a Diesel- mozdonyok, a személygépkocsik, valamint az erőművekben, vaskohászati, vegyipari, műszeripari, számítástechnikai gyárakban és üzemekben megtalálhatók a szovjet gépek, berendezések. Az energiahordozók és nyersanyagim- portunk négyötöde származik a Szovjetunióból. A magyar termékek ugyancsak jelentősek a Szovjetunióban. Ezek, közé tartoznak a zöldség-, a gyümölcsfélék, a gyógyszerek, a különféle élelmiszeripari és ruházati cikkek. Gyógyszerekből például a Szovjetunió összes ilyen jellegű importjának egyharma- dát teszik ki a magyar készítmények. Jó hírnévnek örvendenek a magyar orvostechnikai műszerek és berendezések, a VIDEOTON számítógépek, a különböző vákuumtechnikai berendezések, egyebek között a lámpagyártó gépsorok. Magyar berendezésekkel gyártják a szovjet zöldség- és gyümölcskonzervek 70 • százalékát. Az Ikarusz autóbuszok 400 szovjet városban közlekednek. A Szovjetunió autóbuszimportjának kétharmadát teszik ki az Ikaruszok. Jelenleg 58 szovjet minisztérium és főhatóság áll közvetlen kapcsolatban 15 magyar minisztériummal és országos hatáskörű szervvel, valamint a két ország több mint 300 szervezete működik együtt, csaknem 400 téma kidolgozásában. Ez ideig 140 nagy ipari létesítmény épült fel a műszaki-gazdasági együttműködés keretében. Csupán néhány adat, a teljesség igénye nélkül arra, hogy menynyire gyümölcsöző, sok haszonnal járó a két ország harminc évvel ezelőtt megkötött együttműködése. A szeptember 19 és október 7-e között megrendezendő programok ezt a sok szálú közös munkát mutatják be, valamint vázolják az elkövetkezendő évek együttműködési tervét. Budapesten kiállítás nyílik a Városligetben, valamint a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, ahol egyebek között a Föld kozmikus kutatásának népgazdasági jelentőségét is bemutatják. Szeptember 19. és 21. között az MTA tudományos ülésszakot tart, ahol neves szovjet és magyar tudások tartanak előadásokat. Az ágazati tudományos-műszaki napok hgt vidéki városban kerülnek lebonyolításra. Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában október 2-án magyar és szovjet szakemberek, kutatók az automatizálás és az irányítástechnika köréből választott témákból tartanak előadást. A szovjet tudósok és szakemberek találkoznak majd a városban levő üzemek és kutatóintézetek dolgozóival. A tizenkilenc napos rendezvénysorozat hozzájárul a magyar —szovjet tudományos együttműködés eredményeinek, a szovjet tudomány és technika legújabb vívmányainak megismertetéséhez és népszerűsítéséhez. Ezen túl ettől még azt is várják a rendező szervek, hogy az eszmecserék elősegítik az együttműködés további fejlődését, a mindkét ország számára előnyös új együttműködési területek kiválasztását, a két ország tudósainak, kutatóinak és szakembereinek az eljövendő időszakban is eredményes, közös munkáját. Cs. I. AZ ŰJ OKTATÁSI ÉV MENETRENDJE Hétfőn tanévnyitó A hagyományos országos ünnepélyes tanévnyitót szeptember 2-án, vasárnap délután Zalaegerszegen, a Csányi László Közgazdasági Szakközépiskolában tartják, Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes mond tanévnyitó beszédet, s ezzel megkezdődik az 1979—80-as iskolai év. Az iskolai tan-, évnyitó ünnepélyekre különben szeptember 3-án, hétfőn kerül sor, az első tanítási nap pedig szeptember 4-én, kedden lesz A sok helyütt felújított és megszépült általános és középiskolák már ezen a héten benépesültek: a pedagógusoknak véget ért a szabadság. A nevelőtestületi tanévnyitó értekezleteken a többi között áttekintik a nyári napközik, az úttörőtáborok, az ügyeletek tapasztalatait és megvitatják az iskola új tanévi munkaprogramját is. Csaknem valamennyi megyei szakigazgatási szerv is tartott, illetve tart még egy utolsó előkészületi tanácskozást az intézmények állami, párt- és szakszervezei vezetői részére ezen a héten. A vakáció mostani — utolsó — hetében zajlanak, az igazgatók által megjelölt időpontban a javítóvizsgák is. Itt azok a tanulók próbálkozhatnak felsőbb osztályba jutás utolsó lehetőségével,, akik az elmúlt tanévben egy vagy két tantárgyból megbuktak. Az oktatási miniszter már júniusban közzétette az 1979—80-as tanév „menetrendjét”, amely néhány újdonságot tartalmaz. Mindenekelőtt: a korábbinál később-' re került az első' félév vége. A diákok eddig a félévi értesítőt a téli szünet utáni első tanítási napon kapták meg, az új tanévben erre egy hónappal később kerül sor, mert az első félév 1980. január 31-ig tart. Az általános iskolákban és a gyógypedagógiai intézményekben az utolsó tanítási nap 1980. június 13. lesz. Ott azonban, ahol a kötelező tanítási napokat és tantárgyak éves óraszámát előbb teljesítik, kötetlen iskolai programokat szervezhetnek már . június 10-től. Továbbra is érvényes, hogy június 20-ig a tanítást mindenütt be kell fejezni. A középiskolák utolsó éves diákjai 1980. május 10-én ballagnak, az írásbeli érettségik május 19-én kezdődnek, .a közös írásbeli érettségi-felvételik időpontja pedig 1980. május 26—27. A középiskolák alsóbb osztályaiban az utolsó tanítási nap 1980. június 7-e, illetve a 11 napos munkarend szerint dolgozó iskolákban június 13-a lesz. A téli vakáció 1979. december 22-től 1980. január 9-ie a tavaszi szünet 1980. április 5-től április 9-ig tart. Az új tanévben folytatódik az általános és középiskolákban az új tantervek fokozatos életbe léptetése. Üj nevelési-oktatási tervek szerint tanulnak például az általános iskolákban az elsősök mellett a másodikosok is, s néhány tantárgyból a felsőbb évesek. Életbe lép az új tanterv a többi között a gimnáziumok első osztályaiban. Az ősszel ismét megszervezik az 1980. szeptemberében iskolába lépő és óvodába nem járó kisgyermekek részére az egyéves iskola-előkészítő foglalkozásokat, amelyek október 1-én kezdődnek, és 1980. május 31-ig befejeződnek. (MTI)