Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

¥ 1979. augusztus 30. PETŐFI NÉPE • 3 NEM. VOLT NAGY MUNKA, MÉGIS SOKÁIG TARTOTT Lesz villany a Bukti-soron Az erdőséget a századelőn a szabadkai elöljáróság irtatta ki. A majdhogynem semmire sem jó ho­mokot árverésre bocsátották, a kétezer négyszögöles telkeket hi­telbe vehette meg a nép. Persze a legszegényebbek jelentkeztek. „Ha sikerül sikerül, ha nem, akkor belebuksz” — mondogatták. Buk- ti — tye mo?. Szőlőtelepítés kez­dődött, újabb kölcsönökkel. Mi tagadás, sokan belebuktak: Blum meg Weistein nevű sváboknak kó­tyavetyélték el kénytelen-kellet­len a nehezen megszerzett földet. Az ő nagy pénzük végül is meg­hozta a sikert de Csikéria felét mind a mai napig Bukti-sornak nevezik. S hogy a réges-régi tör­ténetből ha más nem is, de a „bukti — tye mo?” tétova kérdé­se igaz, az semmi másnak nem kö­szönhető, mint a villamosításnak. Alig hihető persze, hogy a Buk­ti-sor al- és felvégi 24 tanyája végül is belebukna a dologba, de azért nem sok hiányzott hozzá. Szekulics Sándor (Bukti-sor 99.) például nyűglődött akkumulátor­ral. de aztán megunta a vele való örökös vesződésí. „Többe kerül, de azért megéri'’ fölkiáltással be­fizetett a, villamosításba. A tizen- egynéhány ezer forint természe­tesen csak a költség egyik hánya­da, tegyük hozzá: a kisebbik. A belső szerelés majdnem ugyan­ennyi pénzt emészt föl, s akkor hol van még a daráló, a villanymo­tor, a televízió, a mosógép, a cent­rifuga? Tanyán élő embernek értelmet­len feltenni a kérdést, miért is akarja a villanyt. Értelmetlen, mert szerencsére 1979-ben az áram már csak a lakosság kis részének újdonság; s mert nyilvánvaló, hogy nem csupán az alapkomfort, de a ház körüli tennivalók is meg­követelik. Gondoljuk csak meg, a motor mennyivel gyorsabban szívja föl a vizet, darálja meg a kukoricát. Ha a tárgyilagosság kedvéért az emberi fáradságot ki is hagyjuk a számításból, azt könnyen belátjuk, hogy az áram végül is nagyobb terméshez jut­tatja a föld használóját. Közvet­ve és közvetlenül népgazdasági je­lentőségűvé emelve a kérdést. Szekulicsék előrelátó ember módjára cselekedtek, bár hogy előrelátóak az csak időközben derült ki. Amikor híre járt, hogy hamarosan villanyt kapnak, va­salót, varrógépet, televíziót vet­tek. Ennek karácsonykor lesz két éve, tehát anélkül, hogy egyet­len percig élvezhették volna a műsort, a garancia lejárt. A tévé a sarokban áll, naponta törölgetik. Mesélik, hogy a gimnazista lány időnként színi előadást rendezett. V -nkor mindenki a készülék elé i . 3 nézte vagy fél óráig a vak képernyőt. — Sokszor, ha nem szántam vol­na. szétvertem volna a tévét — dühöng ma is Szekulics Sándor. Okát is adja kifakadásának: — Hitegettek! A „.hitegetés” kitétel bizonyos szempontból túl erős. bár a Buk- ti-sor lakóinak nézőpontjából mindenképpen igaz. Tény, hogy a « u: tanács a DÉMÁSZ-t jóval később bízta meg a hálózatbővítési terv elkészítésével, mint ahogy azt a lakosok kérték. Az is igaz, hogy a vállalat a tervet jókora késede­lemmel csinálta meg. De az is az igazság szerves része, hogy éve­kig maguk a lakók sem árultak egy gyékényen a villanybevezetés költségeinek vállalását illetően; s az sem feledhető, hogy a kis­község fejlesztési alapjából ennél fontosabb dologra sem futotta. A 214 ezer forintos összeg felét az érintettek, harminc százalékát a megyei és 20 százalékát a csikériai tanács fizeti. Ha nem is szívre­pesve, de tudomásul veszi az em­ber a tényeket. Tegyük hozzá: ha tud róluk. A Bukti-soriak vajmi keveset tudnak a tanács DÉMÁSZ- szal szembeni csatározásáról, ar­ról, hogy miért is késlekedett éve­ket a tanyavillamosítás. A pár­tatlan kívülálló erre. s az effajta esetekre a gyógyírt nyílt községpo­litikában látja. Szóból ért az em­ber. Sári Ferencné (Bukti-sor 98.) is ezt a nézetet vallja. — Mindig agitáltam a szomszé­dokat: vezettessük be a villanyt. Volt*, aki azt mondta, nem bír ad­ni, csak 5—6 ezret. Sokan azzal fogadtak, hogy „te már megint az áram miatt jössz”. És mentem, mert a villany, az fontos. Hängja már-már álmodozó:. — Itt minden másképp lesz.. Villanymotor locsol a kertészet­ben ... Csak egy kattintás, és fényárban úszik a szoba... El­dobjuk a fazekat, mert a bojler forralja majd a fürödni való vi­Ki-ki maga mesterségét... Szavamra mondom, nehezen értem hétfői laptársunk cikkíró­idnak kommentárját. Legutóbb is mily rosszalló iróniával szólt arról az újságíró kollégáról, aki amellett hogy egyes-egyedül tudó­sított az olimpiai futballváloga­tott spanyolországi portyájáról — s mindig felsőfokú derűs opti­mizmussal — úgymondván mél­tatlan lépésre vetemedett. Nem törődve azzal, hogy „már nem ifjú tudósító”, egyik ottani mérkőzé­sen „állítólag” ő is címeres mezt húzott „és 20 perces játékával egyszerre válogatottá lépett elő.” De kérem szépen, ez miért az újságíró szégyene?! Nemhogy örülne „hétfői” kartársunk, hogy végre akadt egy kolléga, aki sík- raszállt ama balga előítélet elosz­latásáért, amely szerint „könnyű az újságírónak, mert ö csak a szá... izé ... a tollát járatja, és máris az az olvasó benyomása, mintha mindenki más ügyetle­nebb, butább lenne az országos átlagnál, a riporter viszont annál talpraesettebb, okosabb". Nos — ebből az aspektusból kellett volna az etikai kérdésfiez nyúlnia „hét­fői” szaktársunknak, s akkor mindjárt más volna az ábra, mint amit tüskés megjegyzése sugall. Igenis, az egész szakma képvi­seletében történt kiállásnak is fel­fogható a kolléga spanyolországi gesztusa. Helyettünk is megmutat­ta, hogy az újságírók nem csupán elméletileg képzettek labdarúgás­ból (nem úgy, mint a „Főzőcske, de okosan” c. tévéműsor aranyos ugrifüles vezetője, aki ugyanab­ban a lapszámban kedvesen be­vallotta, hogy „a főzés nem erős oldala"). Igenis, a mi „nem ifjú tudósítónk” tette azt szimbolizál­ta, hogy a sajtó nem véletlenül birizgálja lépten-nyomon a ma­gyar futball — nemegyszer akti­vitásukban is inaktív, vagy fino­mabban fogalmazva — meddő reprezentánsait. Beállt 20 percre a magyar olimpiai válogatottba, bizonyítván, hogy az ellenfélnek fel se tűnik a laikus színvonalú játék. Nyilván, mert a többiek já­téknívója mindezt kitűnően fe­dezte. 0 A tévé tetején nem dísz a petróleum- lámpa, ellenben az (volt) a készülék Szekulicséknál. • Ma oszlop van, holnap drót nincs. Végül csak lett. # Sáriné, az agitátor. zet... Harmadik éve készen a belső szerelés, az utolsó csillárt is fölszereltettük. Már csak áram kell. — Láthatja — int a kerítésen túlra a férje —, az oszlopok áll­nak. De azt mondják, nincs drót. Úgyhogy, ha sok bosszúsággal is, de lassan-lassan befejeződnek a munkák. Valami zaj hallatszik az út fe­lől. Idegesen fülelnek. Teherautó vánszorog a porban, lesik nagy fi­gyelemmel, aztán Sári Ferenc lel­kesülten felkiált: — Hozzák a drótot. Talán akkor sem lenne nagyobb az öröme, ha személyesen az an­gol királynő hozta volna el a Kohinoor gyémántot. A porfelhő nyomába indulok, s kishamar heverésző társaságra lelek. Pontosabban nem mind ve- ji el magát a napon, Rakonczai Pál — úgy látom a legfiatalabb — gödörásással teremt látnivalót. A napfürdőzők a DÉMÁSZ bács­almási VHSZ-osztályának Delta szocialista brigádját alkotják, s mellesleg szólva, a gödörhöz tényleg nem férnének oda mind­annyian. Előadom a begyűjtött pa­naszokat: hétszámra nem látnak az emberek szerelőt, de nem örül­nek akkor se, ha felbukkan vé­letlenül egy-egy. mert másnapra holtbiztosán eltűnik. A határidők­ről — az eredeti június 30. volt — már nem is szólok. Röpke eszmecserénk során cá­foló szót e vádpontokra nem hal­lok, ám annál több keresetlen bf­Persze, az sem utolsó szempont, hogy olimpiai válogatottunk spa­nyolországi szereplésével nemes hírverést hajtott végre „nem túl­ságosan híres” csapatok javára, amelyek így mégis reflektorfény­be kerültek. Hátha még tudták volna, hogy a magyar sajtó ki­küldötte is tartóoszlopa volt a vá­logatottnak — még ha 20 percen át is! Reméljük — a visszhangból is ítélve —, hogy „hétfői” pályatár­sunk üzóta korrigálta magában elhamarkodott véleményét. Belát­ta, hogy a magyar futball ügyé­ben nem tanácsos elhebehurgyás- kodni semmit, pláne állásfogla­lást. Mert azt se szabad elfelej­teni, hogy barátunk odamesszl „megnyilvánulása” hallatlan lö­kést ad mindazon sportújságírók önbizalmának felduzzadásához, akik tudván tudják, hogy — pél­dául az eddigi SZÚR-mérkőzése- ken — sokkal jobb játékra voltak képesek nálánál. Ha pedig ez így van, miért ne lehetne nekik is reményük arra, hogy maholnap szintén válogatott mezbe öltöz­hetnek. Mecsoda perspektíva, istenkém! Amikor majd eljövendő világbaj­noki selejtezőkről ilyeneket olvas­hatunk a Népsportban, hogy: „Birizló, aki civilben a kis vidéki lap, a „Futóhomok megyei Ku­rír” gyakornoka, szellemes góljá­val válogatottunk továbbjutását biztosította.” — Mert, hogy a „biztosít" ige még akkor is fel­kapott kedvence lesz a magyar újságírásnak, az biztos. Ezt ma­gunk biztosítjuk. Egy icuri-picuri aggályom azért máris van. Ha az újságírók ma­holnap ennyire elkényeztetett gye­rekei lesznek a magyar futball- nak, félő, hogy más „ágazatok” is ránk kapnak. Hogy ne mond­jak mást, például az építőipar. Mi lesz, ha egyszer tetemre hívják pont a leghegyesebb tollú kollé­gákat: „Nos, az elvtársak évek során rettentő szakértelemről tet­tek tanúságot munkafegyelmi kér­désekben. Megtiszteltetésnek ven­nénk, hd beállnának hozzánk, mondjuk, brigádvezetőnek. Mind­össze egy hétről lenne szó .. Nem tudom miért, de most hirtelen jómagam is meghara­gudtam arra a spanyolországi dia­dalokat közreműködésével is elő­segítő újságíróra. Tóth István HÁROM ÉVTIZEDE KÖZÖSEN Gazdag program a magyar-szovjet tudományos-műszaki együttműködési megállapodás aláírásának évfordulóján Harminc évvel ezelőtt írták alá a magyar—szovjet tudo­mányos-műszaki együttműködésről szóló kormányközi meg­állapodást. Az évforduló alkalmával jubileumi rendezvényso­rozatot szervez az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a Magyar Tudományos Akadémia és a Szovjetunió Tudomá­nyos és Műszaki Állami Bizottsága. , rálatot az anyaghiányra (felelős­ség áthárítva a drótgyártókra), és a munkaszervezésre (ami ez eset­ben: munkaszervezetlenség). — Ez az egész nem nagy mun­ka — magyarázza Kumi Tibor csoportvezető. — Sokat mondok, ha egy hét alatt nem lehetne megcsinálni. Ne higgye, hogy mi örülünk ennek a tessék-lássélc megoldásnak. Most például fölál­lítjuk ezt az oszlopot. Az lenne a célszerű, ha rögtön föltennénk rá á vezetéket. De vezeték nincs. Nem is volt, nem is Ígérnek. Jön­nek mindig érdeklődni az embe­rek — már kerülöm őket, mert mit mondjak nekik? Minden jó, ha a vége jó? A Halasi Hírek pár soros tudó­sítását olvasva kerekedtem föl; ebben az állt, hogy augusztus 20-án teljesül a csikériai Bukti-sor la­kóinak régi vágya, elkészül a vil­lamosítás. Hogy végül is nem si­került az áram adta változást kellő optimizmussal ecsetelő ri­portot írni, az, higgye el az olva­só, a legcsekélyebb mértékben sem múlott rajtam. Végül is hi­bát senki nem követett el; sem a tanács, sem a lakosok, sem a sze­relők. A villany 1979. szeptember 1-én — holnapután — kigyullad a Bukti-soron. Elképzelem az örö­möt, ám szükséges hozzátenni, hogy az örömbe ez alkalommal nem kevés üröm is vegyül. Saj­nos. Ballai József A három évtizede aláírt meg­állapodás történelmi jelentőségű, hazánk társadalmi-gazdasági fej­lesztési célkitűzéseinek megvaló­sításában kiemelkedő szerepe van. Megteremtette az alapjait a két ország állami szervei, kutatóinté­zetei és vállalatai közötti kap­csolatok kialakításának, majd a kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző együttműködés kibontakoztatásá­nak. Lehetőség nyílt a szovjet tudomány és technika vívmányai- nek megismerésére, felhasználá­sára, és ugyancsak a megállapo­dásnak köszönhető, hogy magyar fiatalok tanulhattak 1950-től a szovjet egyetemeken és főiskolá­kon. Ez ideig csaknem ötezer ma­gyar fiatal végzett a Szovjetunió­ban. A kezdeti dokumentáció és ta­pasztalatcsere a 60-as évektől kezdve a magyar és a szovjet kutatóintézetek és vállalatok kö­zötti munkamégosztásos és közös kutatási, fejlesztési programokkal gazdagodott. A gyakorlatban kö­vetkezetesen megvalósuló tervek jellemzik az elmúlt éveket. A mindennapi életben és munkában is jelen van a szovjet technika. Á budapesti me£ró szerelvényei, a MALÉV repülőgépei, a Diesel- mozdonyok, a személygépkocsik, valamint az erőművekben, vasko­hászati, vegyipari, műszeripari, számítástechnikai gyárakban és üzemekben megtalálhatók a szov­jet gépek, berendezések. Az ener­giahordozók és nyersanyagim- portunk négyötöde származik a Szovjetunióból. A magyar termékek ugyancsak jelentősek a Szovjetunióban. Ezek, közé tartoznak a zöldség-, a gyü­mölcsfélék, a gyógyszerek, a kü­lönféle élelmiszeripari és ruhá­zati cikkek. Gyógyszerekből pél­dául a Szovjetunió összes ilyen jellegű importjának egyharma- dát teszik ki a magyar készít­mények. Jó hírnévnek örvende­nek a magyar orvostechnikai mű­szerek és berendezések, a VI­DEOTON számítógépek, a külön­böző vákuumtechnikai berende­zések, egyebek között a lámpa­gyártó gépsorok. Magyar beren­dezésekkel gyártják a szovjet zöldség- és gyümölcskonzervek 70 • százalékát. Az Ikarusz autóbu­szok 400 szovjet városban közle­kednek. A Szovjetunió autóbusz­importjának kétharmadát teszik ki az Ikaruszok. Jelenleg 58 szovjet miniszté­rium és főhatóság áll közvetlen kapcsolatban 15 magyar miniszté­riummal és országos hatáskörű szervvel, valamint a két ország több mint 300 szervezete működik együtt, csaknem 400 téma kidol­gozásában. Ez ideig 140 nagy ipari létesítmény épült fel a mű­szaki-gazdasági együttműködés keretében. Csupán néhány adat, a teljesség igénye nélkül arra, hogy meny­nyire gyümölcsöző, sok haszonnal járó a két ország harminc évvel ezelőtt megkötött együttműködé­se. A szeptember 19 és október 7-e között megrendezendő prog­ramok ezt a sok szálú közös mun­kát mutatják be, valamint vázol­ják az elkövetkezendő évek együttműködési tervét. Budapes­ten kiállítás nyílik a Városliget­ben, valamint a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, ahol egye­bek között a Föld kozmikus ku­tatásának népgazdasági jelentősé­gét is bemutatják. Szeptember 19. és 21. között az MTA tudományos ülésszakot tart, ahol neves szov­jet és magyar tudások tartanak előadásokat. Az ágazati tudományos-műsza­ki napok hgt vidéki városban ke­rülnek lebonyolításra. Kecskemé­ten a Tudomány és Technika Há­zában október 2-án magyar és szovjet szakemberek, kutatók az automatizálás és az irányítástech­nika köréből választott témákból tartanak előadást. A szovjet tu­dósok és szakemberek találkoz­nak majd a városban levő üze­mek és kutatóintézetek dolgozói­val. A tizenkilenc napos rendez­vénysorozat hozzájárul a magyar —szovjet tudományos együttmű­ködés eredményeinek, a szovjet tudomány és technika legújabb vívmányainak megismertetéséhez és népszerűsítéséhez. Ezen túl ettől még azt is várják a rende­ző szervek, hogy az eszmecserék elősegítik az együttműködés to­vábbi fejlődését, a mindkét or­szág számára előnyös új együtt­működési területek kiválasztását, a két ország tudósainak, kutatói­nak és szakembereinek az eljö­vendő időszakban is eredményes, közös munkáját. Cs. I. AZ ŰJ OKTATÁSI ÉV MENETRENDJE Hétfőn tanévnyitó A hagyományos országos ünnepélyes tanévnyitót szeptem­ber 2-án, vasárnap délután Zalaegerszegen, a Csányi László Közgazdasági Szakközépiskolában tartják, Garamvölgyi Ká­roly oktatási miniszterhelyettes mond tanévnyitó beszédet, s ezzel megkezdődik az 1979—80-as iskolai év. Az iskolai tan-, évnyitó ünnepélyekre különben szeptember 3-án, hétfőn ke­rül sor, az első tanítási nap pedig szeptember 4-én, kedden lesz A sok helyütt felújított és meg­szépült általános és középisko­lák már ezen a héten benépesül­tek: a pedagógusoknak véget ért a szabadság. A nevelőtestületi tanévnyitó értekezleteken a többi között áttekintik a nyári napkö­zik, az úttörőtáborok, az ügyele­tek tapasztalatait és megvitatják az iskola új tanévi munkaprog­ramját is. Csaknem valamennyi megyei szakigazgatási szerv is tartott, illetve tart még egy utol­só előkészületi tanácskozást az intézmények állami, párt- és szakszervezei vezetői részére ezen a héten. A vakáció mostani — utolsó — hetében zajlanak, az igazgatók által megjelölt időpontban a ja­vítóvizsgák is. Itt azok a tanulók próbálkozhatnak felsőbb osztály­ba jutás utolsó lehetőségével,, akik az elmúlt tanévben egy vagy két tantárgyból megbuktak. Az oktatási miniszter már jú­niusban közzétette az 1979—80-as tanév „menetrendjét”, amely né­hány újdonságot tartalmaz. Min­denekelőtt: a korábbinál később-' re került az első' félév vége. A diákok eddig a félévi értesítőt a téli szünet utáni első tanítási na­pon kapták meg, az új tanévben erre egy hónappal később kerül sor, mert az első félév 1980. ja­nuár 31-ig tart. Az általános is­kolákban és a gyógypedagógiai intézményekben az utolsó tanítási nap 1980. június 13. lesz. Ott azonban, ahol a kötelező tanítási napokat és tantárgyak éves óraszámát előbb teljesítik, kötet­len iskolai programokat szervez­hetnek már . június 10-től. To­vábbra is érvényes, hogy június 20-ig a tanítást mindenütt be kell fejezni. A középiskolák utolsó éves di­ákjai 1980. május 10-én ballag­nak, az írásbeli érettségik május 19-én kezdődnek, .a közös írásbeli érettségi-felvételik időpontja pe­dig 1980. május 26—27. A közép­iskolák alsóbb osztályaiban az utolsó tanítási nap 1980. június 7-e, illetve a 11 napos munka­rend szerint dolgozó iskolákban június 13-a lesz. A téli vakáció 1979. december 22-től 1980. január 9-ie a ta­vaszi szünet 1980. április 5-től áp­rilis 9-ig tart. Az új tanévben folytatódik az általános és középiskolákban az új tantervek fokozatos életbe lép­tetése. Üj nevelési-oktatási tervek szerint tanulnak például az ál­talános iskolákban az elsősök mellett a másodikosok is, s né­hány tantárgyból a felsőbb éve­sek. Életbe lép az új tanterv a többi között a gimnáziumok első osztályaiban. Az ősszel ismét megszervezik az 1980. szeptemberében iskolába lépő és óvodába nem járó kis­gyermekek részére az egyéves is­kola-előkészítő foglalkozásokat, amelyek október 1-én kezdődnek, és 1980. május 31-ig befejeződ­nek. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom