Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. augusztus 26. Hír a Petőfi Népe július 21-i számában: — Kitüntetés. Az elmúlt napokban nyugállományba vonult vasutasokat tüntettek ki Budapesten. A Bács- Kiskun megyei vasúti dolgozók közül több évtizedes kimagasló szakmai és társadalmi tevékenységének elismeréseként Kiváló munkáért kitüntetést kapott Kátai József, a kecskeméti pályafenntartási főnökség pályamestere. Jó pár nap múlva azt mondja a szerkesztő: — Ezt a lappéldányt itt tartogatom az asztalomon. Az az érzésem, hogy a kishír mögött' dóval több van, mint ez a két mondatos „életpálya”, Ilyenkor a riporter magában kicsit „elvörösödik”; hogy is kerülhette el a hír a figyelmét? Nem is lehetne visszatartani, hogy — ne járjon utána. A pályafenntartási főnökségnél levő személyi iratok szerint Kátai József 1937 nyara óta áll a vasút szolgálatában. Pályamunkásként kezdte, 1946-tól munkavezető — élő- munkás —, 1951-től művezető — pályamester. Párttag 1946 óta. Négy gyermek atyja. Ez a mostani Kiváló Munkáért kitüntetés a hetedik elismerése munkásságának. Miniszteriként a második, a többi: vállalati kiváló dolgozó jelvény. Jellemzésként ilyeneket mondanak róla a főnökségen: szorgalmas, szerény, őszinte jellemű, a vasutat élethivatásának tekintette, vezetői s fizikai dolgozó beosztottai — ő inkább munkatársaknak nevezte .őket — egyaránt nagy bizalommal voltak hozzá. A szaktársak munkakörülményeinek javításáért sokat fáradozott. Személyes találkozásunkra — az általa percnyi pontossággal jelzett időre érkezett meg Kiskunfélegyházáról Kátai József. A pályafenntartási főnök, Szabics István saját szobáját engedte át beszélgetésünk színhelyéül. Itt a szinte ünnepélyesre vált csendben „futottuk át" a vasútnál eltöltött 42 munkás esztendő fő „pólyaszakaszait”. Megtöltve élettel a hivatalos papírokról szerzett adatokat. Hogy is volt a pályakezdés? Másnak indult. Műszerész, villanyszerelő inas volt 18 hónapig. A folytatáshoz 3 mázsa búzát kellett volna 'beadni „tandíjba”, erre azonban nem volt anyagi tehetsége a családnak ... Marokszedőként aratott más földjén — 15 fillér, órabérért. Egy nap meglát csapatnyi ismerős gyereket. Hát ti hová iparkodtok? A vasútnál lesz felvétel — pályatisztításra. Mennyit fizetnek? Tizenhat fillért óránként. Na — akkor én is odamegyek inkább, csak nagyobb pénz az, mint a 15 fillér. — De hogy kisnövésű voltam, megkérdezte a pályamester, hány éves vagyok. Jövő hónapban leszek tizennyolc. Na — akkor gyere, oszt felveszlek. Nem is volt bizodalma, hogy sikerül. Azután csak hallja a .többiektől: nem tudják, ki az a kis szőke legény, aki felől a pályamester érdeklődik. Szerencséje volt.. ■ • > tsífud _-.v így kezdődött... És most 42 esztendő múltán? — Elég veszélyes szakma. Őszintén bevallom, az utóbbi időkben féltem, hogy valami közbejön. Hallottunk egy debreceni pályamesterről, aki 60 évesen vitt még egy nagyobb munkát. Még ő akarta befejezni, de ... — Magának csak sikerült baj nélkül... Apai útravaló — Hivatalosan szeptember elsejétől leszek nyugdíjas. Most már szabadságon kezdem a „szoktatást” ... Én nem tudok erről úgy beszélni, mint a szavak mesterei... De az egész nagyon szép volt. Minden roppantul érdekelt. Ha találtam egy síncsavart, addig mentem, míg mindent megtudtam róla... Szegény apám kételemis szőlőkapás volt, de nagyon tiszteltem egyszerű, tiszta életfelfogását. „Nem baj fiam, mi leszel, mit csinálsz, csak amit csinálsz, jól csináld.” — Evvel bocsátott útnak... Nekem szép volt a talpfacsere. Nagyon szerettem fúrni azt a fát. A kecskeméti főnökséghez tartozó vasútvonal egyszerű hálózati térképét nézegetjük. Kátai József szeme és ujja leginkább a Félegyháza—Kistelek közti távra téved. Főként ennek volt ő a gazdája. Irányításával itt gondoskodtak a pályamunkások a vonatforgalom biztonságáról, a pálya felügyeletéről, bejáratásáról, méréséről, rendszeres vizsgálatáról, a műtárgyak, -hidak — azaz minden fenntartásáról. Beleszédülne akárki, ha próbálna utánaszámolni, hogy csak „csere” mennyi történt ezen a szakaszon a több mint négy évtized alatt. Talpfa-, vasbetonalj-csere, síncsere, kitérő- s ágyazatcsere. Mennyi rostálás, vágányszabályozás. Hányszor kellett lendíteni a 8 kilogrammos csákányt, emelni a 240 kilós vasbeton aljakat, a 3 és fél, öt tonna súlyú sínszakaszokat a foghiúzó harapófogónál valamivel marconább sínfogóval. És bizony keményen meg kellett markolni a kavicsvilla nyelét is, hiszen sokszor „visszarúg” a kavics, ahelyett, hogy befogadná az acélhegyeket... S látták-e már, hogy időnként majdhogynem kidekáz- va adagolják a zúzalékkövet vágány alá a pálya- munkások? Ilyenkor a sín fekvési szintjét szabályozzák — milliméteres pontossággal. — Az ember, a jó pálya munkás szeme milliméterre hiteles1, mire megöregszik ... Mi utasok nem is képzeljük, milyen érzékeny szerkezetek a kitérők. Meg akármilyen „darabos” szerszám is a sínköz-hosszúságú vágány mérő, az is milliméterekre rovátkolt fémeszköz... Ezek használatához keménykötésű munkások kellenek ... Akik állják a szabad ég alatti műhelyt érő viszontagságokat is, esőt, zimankót, hófúvást. S katonás fegyelemmel hagyják ott a karácsonyest melegét, ha jön a behívó, mert valahol a vonalon fennakadás van ... Veszekednie sose kellett — Nem volt nehéz „betörni” annyi embert ekkora önfegyelemre? Eleinte tizenhat-húszat, idővel hetvenet is. — Soha nem kellett veszekedni. Persze, esetenként; keményen is felléptem. A mi munkánkban életveszélyt okozhatna a felelőtlenség. — Fegyelmezésre se volt szükség? — Valamikor az ötvenes években. — Elbazsalyo- dik. — Húsz forintra büntettem egy embert, mert kint hagyta a felépítményi kalapácsot... Meg volt még egy. Sok a kihullott csavar, Pali bácsi! — figyelmeztettem a szaktársat. Az nem lehet. No majd ellenőrizzük együtt. Öt-öt forintjába kerül minden darab. Rendben van. Csengéiétől Balástyáig 5 hevedercsavart találtunk ... Itt tartottunk az emlékezésekben, amikor bekukkantott ránk Szabics István pályafenntartási főnök. Füle elkapta az utolsó mondatokat. Csak úgy mosolygott a jóleső büszkeségtől, hogy megjegyezhette. — Ügy kell elképzelni, hogy akkor 12 méteres sínszakaszokról volt szó — ,és tizenhat kilométeres távolságon. S ez az öt csavar nem is volt sok ... — De mikor másnál egy se volt! — vág vissza barátságos tisztelettudással Kátai elvtárs. Aztán mindjárt élt az akkori példákkal, hogy napi 500— 500 méteres részletes vágánygondozásnál volt akinél három napon keresztül egyetlen kiesett csavart se lehetett találni, míg másnál naponta többet. — Akik a kezem alatt dolgoztak, nyugodtan alhattak a munkájuk felől... Most már rövidre fogtuk a párbeszédet. — Mikor is volt az előző miniszteri kitüntetés? — Hetvenkettőben.. . Akkor még nem is gondoltam a nyugdíjra ... Most is nehéz elhinni. Mintha minden tegnap történt volna ... — A család? ■ — Két fiam, két lányom van. Egyik fiam dízellakatos Szegeden, szintén a vasútnál. A másik ... remélem, megváltozik ... Én komolyan vettem eleitől fogva, hogy példamutatással neveljem a gyerekeimet ... ö is a vasútnál dolgozott... — Még meg jófejű gyerek, pályafenntartási technikumot végzett — veti közbe elismerően Szabics István. Az apa is enyhül. — Az a jó, ihogy csöndes fiú, nem hőzöngő természet. Rajta áll, hogy jobb belátásra .térjen... Nagyobbik lányom férjnél van, óvónő Szánkon. Judit, a kisebbik, a Petőfi Nyomdában, az ofszet előkészítőben mon.tőr ... Kiváló dolgozó. — Tehát az a példamutatás nagyrészt csak gyümölcsözik. Sokszor láttuk, hogy fáradt S ha már így alaikult a sztori, hogy a legkisebb „kiváló” Kátai — kolléga, szakmabeli, vétek volna őt kihagyni. Pláne, hogy könnyen elérhető. Hozzá is az az első kérdések egyike, hogyan lett nyomdász? — Véletlenül. A gimnáziumot négyes „körül” végeztem, tovább nem szándékoztam tanulni. Portréfényképész szerettem volna lenni,. de már* nem fértem be a felvételi keretbe. Aztán egy pályaválasztási tájékoztatóban megláttam, hogy itt is van fotórészleg. Jelentkeztem, fel is vettek, de nem a fényképészethez kerültem, hanem ide — az ofszet előkészítőbe. Bár amazt is, a szakma más területeit is megtanultuk, ezt — a montirozást nem cserélném fel. Változatos, érdekes, pontosságot, kézügyességet, s magától/ értetődően tisztaságszeretetet kíván. S türelmet. — Édesapjától mit tanult? — Munkafegyelmet, hivatásszeretetet mindenekelőtt. Egész életében sokkal-sokkal többet dolgozott, mint ami „elő van írva”. Reggel 5-kor kelt s este 5—6 órakor láttuk őt viszont. Nem mutatta, de sokszor észrevettük rajta, milyen fáradt. De sóha nem lehetett rábeszélni, hogy engedjen az általa megszokott munkaidőből. Hol volt az a 8 órától! ■ — Szerették a munkatársai, hogy ilyen akkurátus volt? — Nagyon szerették, állítom. Sok vasutasnapon ott voltunk mi is, láttuk, hogy körülvették, tisztelték. S most a búcsúztatásnál csikóbőrös kulacsot, ajándékcsomagot kapott tőlük. Volt aki a vállára borult apunak, úgy sírt... Ha valaki, ő megérdemli, hogy most már kijárjon kis kertjébe a Selymesen. Meg az unokák társaságát. Hiszen erre eddig olyan kevés ideje volt... Tóth István Kukoricakonzerv exportra • Ömlesztve érkezik be a csemegekukorica. A Kecskeméti Konzervgyár 1. sz. telepén javában tart a kukoricafeldolgozás szezonja, ömlesztve, héjasán érkezik be a csöves kukorica. A vállalat fő nyersanyagszállítója a Kalocsai és a Hosszúhegyi Állami Gazdaság Hosszú a csemege útja, amíg a teherautóról a dobozokba kerül. Először légtisztítóba viszi a szalagrendszer, ahol a levelektől és a címer csövek közé jutott részeitől tisztítják meg a nyersanyagot. Ezt követően a fosztógépek „meztelenre” vetkőztetik a csöveket, s levágják a csutka magnélküli végét. A fosztást a megtisztított csövek mosása követi. Az úgynevezett morzsolóban levágják a csutkáról a szemeket. A bajusztól és mindenféle szennyeződéstől mentesített kukoricaszemeket újabb mosáskor fajsúly szerint osztályozzák. A léhától ismételt légtisztítással szabadítják meg a nyersanyagot. Ezután már követ• A futószalag a mosóba továbbítja a megtisztított csöveket. kezhet a kukorica dobozokba töltése, majd pedig a sterilizálás. Naponta 200—250 ezer fél kilogrammos doboz csemegekukoricát tartósítanak a Kecskeméti Konzervgyárban. Az árut tőkés exportra szállítják. • Morzsológépbe irányítják a csöveket. • Jobbra: Pátkai József né segédletével a sterilezőbe jut a dobozokba töltött kukorica. (Tóth Sándor felvételei) Varrónők, szőlőmunkások Három évvel ezelőtt a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti 3. számú gyára és az ágasegyházi Mathiász János Szakszövetkezet megállapodást kötött s ennek értelmében 1978 májusában hetven asszony és lány látott munkához a szépen berendezett műhelyben. — Ma már csak negyvenen vagyunk — mondja Magyart Jó- zsefné a telep vezetője. — Harmincán új „szerepkört” vállaltak és a gyes-en lévő kismamák táborát növelik. A létszám csökkenése ellenére terveinket rendszeresen teljesítjük. Köszönhető ez nem utolsósorban annak, hogy dolgozóink az eltelt három év alatt egyre nagyobb szakképzettségre, gyakorlatra tesznek szert, öt szocialista brigádunk az idén kapta meg a zöldkoszorús jelvényt, s ez a ikiítüntetés is jó ösztönzést jelent. Az év első felében tervünket teljesítve — a kecskeméti gyárban kiszabott anyagokból — 570 ezer habselyem női nadrágot készítettünk. Nyereségtervünket június végéig 51 százalékra teljesítettük. Említésre méltó, hogy míg a múlt évben a varráshibából eredő selejt 0,6 százalék volt, addig az év első felében már sikerült leszorítani 0,3-ra. — A brigádok műhelyen kívül is találkoznak? — Telepünk terve eleve úgy van megállapítva, hogy a mező- gazdasági csúcsmunkák idején besegítünk a szakszövetkezetnek. Már az idén egy hetet töltöttünk a szőlőben, szocialista brigádjaink lelkiismeretesen és főleg szorgalmasan kötöztek. Most ismét egy napig segítünk a kaccso- láslban. ősszel pedig várhatóan egy-két hétig szüretelünk. A kollektívák nemcsak a műhelyben és a szőlőben állják meg a helyüket. A Martos Flóra brigád például a közelmúltban a községi általános iskolában segített a tanévre való felkészülésben. Függönyöket varrtak, meszeltek, takarítottak, s hozzájárultak ahhoz hogy a tanulókat- kellemes környezet várja. A Zrínyi Ilona brigád többször megfordult már a fóti gyermekvárosban is, ahol egy óvodáskorú csoportot patronálnak. A többi brigád tevékenysége is elismerést érdemel, mindnyájan vállaltaik már az idén két kommunista műszakot, segítve ezzel a helyi általános iskola bővítését. O. L. • Fábián Ilona az üzem egyik legfiatalabb és legszorgalmasabb dől« gozója. Eredetileg kereskedő a foglalkozása, de a községben nem tudott elhelyezkedni. Nem vállalta az ingázást és jól elsajátítva a varrógépek kezelését, ma már selejtmentes munkával járul hozzá az Üzem eredményeihez. (Opauazky László felvételei) # Kulcsár Ferencné az üzem alapítótagja, a Zrínyi Ilona brigád vezetője. Az ő kollektívája látogatja rendszeresen a fóti gyermekvárost. Apa és lánya
