Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-24 / 197. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1979. augusztus 24. Üresjáratok ne legyenek — Amikor a lapokban először olvastunk róla, hogy a közelgő XII. pártkongresszus és felszabadu­lásunk harmincötödik évfordulója tiszteletére or­szágszerte új szakasz kezdődik a szocialista munka­versenyben, ez már nem ért egészen készületlenül bennünket — mondja el Bodicsi Gábor, az ÉPFA Vállalat kiskunhalasi gyárának brigádvezetője. — A következő munkanapon röpgyűlést tartott a Pat­tantyús brigád, amire meghívtuk Király István igazgató elvtársat is. Mi. tmk-sok elmondtuk a ver­senyre vonatkozó javaslatainkat, azt hogy milyen vállalások teljesítésének van szerintünk reális alapja. Az idei tervünk tíz százalékkal nagyobb a tava­lyinál. A megvalósításhoz üzembe helyeztünk több új. sok elektromos áramot fogyasztó gépet. A bri­gádbeli villanyszerelők úgy látják, hogy a gépek működtetésénél van lehetőség energiamegtakarítás­ra. Ha a régi és új gépeket csak akkor járatják, ami­kor termelnek velük, és más energiafogyasztókat sem kapcsolnak be feleslegesen a műhelyekben, akkor szerintünk az idei magasabb tervet teljesí­teni lehet a tavalyi energiafelhasználás növelése nélkül. A lényeg: üresjáratok ne legyenek! — Kevés nálunk az asztalos szakember — veszi át a szót Rá­hel Imre, a szakszervezeti bizott­ság titkára. — A gyár jövője szempontjából nagyon fontos, hogy az utánpótlás nevelésével erőteljesebben foglalkozzunk. A Pattantyús brigádnak erre néz­ve is volt egy jó javaslata: szé­lesíteni kell kapcsolatainkat az általános iskolákkal. A tmk-s közösség mindjárt föl is ajánlot­ta. hogy az egyik városi iskola politechnikai műhelyének aszta­los szerszámait karbantartja, ba­rátságot köt az ottani gyerekek­kel. A brigádtagok igyekeznek fölkelteni a tanulók érdeklődé­sét a faipar iránt. Más brigádok a tanyai gyerekek diákotthoná­nak patronálására vállalkoztak. Az említett brigádröpgyűlés után brigádvezetői tanácskozást taitottak az ÉPFA-gyárban, ame­lyen a fentieknél nagyobb súlyú felajánlásról is döntöttek. Ugyan­is az első negyedévben 6 millió forinttal elmaradt a gyár a terv­teljesítésben. Miután változás történt a vezetésben, áprilistól már megvalósították a havi prog­Verseny a máért és a holnapért lamokat, de félévkor még mindig el voltak maradva. Van tehát miért versenyezni. — Ha nem is fog könnyen menni, de év végéig behozzuk a lemaradást, teljesítjük a tervet — így döntöttek a munkásközös­ségek vezetői. Tudják, hogy a jö­vedelmük alakulása a végzett munkától függ. A félévi nyereségtervet kis hí­ján teljesíteni tudták, javuló gaz­dálkodással és üzletpolitikával. A brigádok az eredmény növelése, illetve a költségek csökkentése érdekében az enyv, a csavar és a szög felhasználásánál még az év elején egyszázalékos megtakarí­tást vállaltak. A fűrészáru — im­port — anyagkihozatalát a sza- bászműhelybeli Brinkus Lajos és Ifjúság, valamint a gépműhely­ben dolgozó Petőfi-kollektíva • Az egyik új gépet, a kagyló helymarót há­rom villany- motor működteti. Varga Sándorné, a gépműhely szakszervezeti bizal­mija ügyel rá, hogy üresen ne járjon. (Opauszky László (elvétele) kezdeményezésére fél százalékkal javítják éves szinten. — A munkaidő hatékony ter­meléssel teljen el! — ezt is leszö­gezték a brigádvezetők. Ehhez kapcsolódva hangsúlyozták, hogy a fölajánlást, a munkafegyelem erősítését csak úgy tudják telje­síteni, ha a gazdasági vezetők gondoskodnak a folyamatos anyagellátásról és munkáról. A vezetők ígéretet tettek, hogy ilyen akadálya nem lesz a nyolc óra kihasználásának. Ennek jegyében folyik az új verseny, a máért és a holnapért az ÉPFA kiskunhalasi gyárában. A. T. S. A törvény és a vásárló Egy esztendeje lépett életbe a belkereskedelemről szóló törvény, amely egyebek között a tartós fogyasztási cikkek alkatrész-utánpótlásáról, a kezelési-használati útmutatókról is rendelkezik, s kitér a csúszópénzre is. Sok más mellett ezek vonatkozásai érintik legközvetlenebbül a vásárlókat, ideje tehát áttekinteni, miként érvényesülnek a gyakorlat­ban a törvény előírásai. Augusztus 1-től A közelmúltban olvashattuk az újságokban, hogy a KERMI meg­tiltotta egy egyébként jó minőségű permetezőgép forgalmazását, amiért nem mellékeltek hozzá jót­állási jegyet és kezelési-használati útmutatót. Aki már dolgozott per­metezőgéppel, tudja, milyen fon­tos az óvó rendszabályok betartá­sa, amihez nélkülözhetetlen a ke­zelési útmutató. Ez a magyarázata a KERMI döntésének. Egy újabb belkereskedelmi miniszteri rende­let, amely a törvény nyomán szü­letett, és augusztus elsején lépett hatályba, arra is feljogosítja a KERMI-t, hogy a használati-keze­lési útmutatóknak a szakszerűsé­gét, sőt, nyelvhelyességét is ellen­őrizze. Tudjuk, hogy ezek a szö­vegek, különösen ha import ter­mékhez, külföldön készültek, oly­kor érthetetlenek, zavarosak. A belkereskedelemről szóló tör­vény azt is kimondja, hogy az 1979. január elseje után gyártott tartós fogyasztási cikkek folyama­tos alkatrész-utánpótlásról, javí­tásáról meghatározott ideig gon­doskodni kell. Amelyik gyártó vagy forgalmazó ezt elmulasztja, az — a módosított szabálysértési kódex értelmében — szabálysér­tést követ el. Ám megtörténik, hogy nem sikerül kideríteni, kinek a személyéhez fűződik a mulasz­tás: ilyenkor a gazdálkodó egység vezetőjét lehet felelősségre vonni, sőt, a jövőben gazdasági bírság is kiszabható. Hogy idáig nem hallottunk ilyen esetekről, annak az a magyaráza­ta, hogy az idén gyártott vagy im­portált termékeknél még nem éle­ződhetett ki a helyzet — ezekre még garancia van. A garanciális időn belül, ha nincs alkatrész vagy javítószolgálat, akkor a hibás ter­méket kicserélik. Az egy év letelte után viszont bizonyára előfordul majd, hogy a tulajdonos nem tud­ja megjavíttatni készülékét. Ebben az esetben azonban már kártérí­tési igénnyel is felléphet a mu­lasztó vállalattal szemben, s ha az önként nem fizet, a vevő pol­gári bírósághoz fordulhat. Ezz'/l természetesen nemcsak az a cél, hogy a vásárló kára megtérüljön, hanem elsősorban az, hogy a ter­melők és a forgalmazók anyagilag is érdekeltek legyenek az alkatré­szek előállításában, beszerzésében, a javítószolgálat megszervezésé­ben. Ha hibás az áru A minta szerinti árusítás szabá­lyairól is intézkedik a törvény. Kedvező a vevőknek, hogy a min­ta után vásárolt áru hazaszállítá­sáról nem neki, hanem az eladó­nak kell gondoskodnia. A szállítás költségeit természetesen a vevő viseli, kivéve, ha a bolt ezt vala­milyen okból magára vállalja. Ám vita szokott lenni azon, hogy a boltból vagy a raktárból történő szállítás költségeivel terhelhetik-e meg a vásárlót. Mivel a raktárból a boltba történő szállítás költségét a vételár már magában foglalja, a vevő csak a bolttól a lakásáig tör­ténő szállítás költségét köteles fe­dezni. Kivételt képezhet az az eset, ha a raktár közelebb esik a vevő lakásához, mint a bolt: ilyenkor is csak a kisebb összeget szabad fel­számítani. Megtörténik, hogy a mintada­rab, aminek alapján választottuk az árut, kifogástalan minőségű, ám amit a lakásra szállítanak, az hibás. Ezért nagyon fontos, hogy az átvételi elismervényt addig nem írjuk alá, amíg nem győződtünk meg róla, hogy hibátlan, ép ter­méket kaptunk. Amennyiben az áru hibás, ne vegyük át. Csúszópénz és kereskedelmi morál S mi a helyzet a csúszópénzzel, amely az utóbbi esztendőkben a kereskedelemben is elterjedt? Saj­nos, gyakran együtt jár az áru visszatartásával is: olykor az el­adók teremtenek hiányhelyzetet, s teszik pult alá az árut, hogy csak külön juttatás ellenében adják elő. A csúszópénz követelésének vagy elfogadásának eddig nem volt szankciója. Most, a belkereskede­lemről szóló törvénnyel összhang­ban, a módosított szabálysértési kódexbe bekerült: aki elfogad vagy követel csúszópénzt, szabály- sértést követ el. Még súlyosabban büntethető, ha a cselekmény együtt jár az áru visszatartásával. A törvénynek csak néhány ren­delkezését emeltük ki, ám ebből is nyilvánvaló: jó néhány vonatko­zásban javult a vásárló pozíciója, növekedtek az igények a kereske­delemmel és a termelővel szem­ben. Ám nem szabad arról meg­feledkezni, hogy a törvény legfőbb őrei, érdekeink legfőbb védelme­zői mi magunk lehetünk. Azt is tudomásul kell venni, hogy önma­gukban a jog eszközeivel nem old­hatók meg a gazdaságban gyöke­rező problémák, viszont a törvény befolyásolja az emberek magatar­tását, s az érdekeltségi rendszer hozzásegít a morális gondok or­voslásához is. G. Zs. Értékesebb tenyészállat - több hús Teljesítmény vizsgáló állomás Miklóstelepen HÁZUNK TÁJA Galamb - exportra! Az 1890-es évek végén a világon először Dániában rá­jöttek arra az állatokkal fog. lalkozók, hogy a tenyészál­latok értékét valamilyen módon szükséges meghatá­rozni. Ez a mód a tenyész­állatok ivadékainak teljesít­ményvizsgálata. A dán pél­dát 1963-ban követte hazánk is, amikor bevezette az úgy­nevezett központosított hízé- konyságvizsgálatot. Ekkor létesítették Magyarországon az első sertésteljesítmény. vizsgáló állomást Miklóstele­pen. Erre az állomásra Kö- zép-Magyarország tisztavérű törzstenyészeteiből szállí­tanak a vizsgálatokhoz ser­téseket. A tenyésztésbe állított sertéskanok és kocák iva­dékainak vágóértékétől és a hízékonyság számada­taiból visszakövetkeztethető a tenyészállatok te- nyészértéke. A telepre, alhol nyolc istállóban körül­belül ezer sertést tudnak egyszerre elhelyezni, vá­lasztáskor hozzák be a kijelölt átlagos testnagysá­gú, éppenihogy választási korú malacokat. Egy kan­tól, 3—5 anyától származó, 10—12 ivadékot vizs­gálnak meg. A voltaképpeni vizsgálat 70 napos, 30 kilogramm súlyú állatokkal kezdődik. Meghatáro­zott receptű takarmánnyal, de „ad libitum”, — az­az amennyit éppen kíván az állat — mennyiséget ehet meg. Míg el nem éri a 100 kilogrammot, a hi- zékonyságot mérik. Az ada tihal mázok tartalmazzák az állat által elfogyasztott takarmány mennyiségét, a napi és az egy életnapra jutó súlygyarapodást. Közben az állattenyésztő —, állattartó gyakorlat szakembereinek szemében meghökkentő, megközelí­tésre érdemes számok is születnek: például itt a telepen, bár nem csodatáppal takarmányoznak. mégis az egy kilogrammos súlygyarapodáshoz fel­használt takarmány átlagban nem éri el a 3 kilo­grammot. Amikor az állatok 100 kilogrammosak lesznek, a telep saját vágóhídján folytatódik a vizsgálat. A hasított, hűtött sertéseket minősítik. Mérik, hogy egy-egy állatban mekkora az értékes húsrészek — karaj, comb, lapocka, tarja — aránya, mennyi a fehéráru, a zsír, a háj, milyen vastag a hátszalonna. A vizsgálatok eredményeiről is értesítik a törzs­telepet. Ott az adatok birtokában nagy biztonság­gal értékelhetővé válnak, az ivadékok teljesítmé­nye alapján, a tenyésztésbe állított kanok. Sőt, a tenyésztelepen ezeknek az értékeknek a segítségé­vel a szelekció is megkönnyíthető. Hiszen, a fo­gyasztók, illetve a feldolgozó ipar ma már olyan sertéseket fogad szívesebben, melyekben az értékes húsfészek aránya nagy. a fehéráru viszont keve­sebb. A sertések, pontosabban a tenyészállatok teljesít­ményértékelésének legbiztosabb módja az előbb le­írt ivadékvizsgálat. Csakhogy ez igen hosszú időt. legkevesebb három évet vesz igénybe. S mire befe­jeződik, az eredetileg vizsgálandó kan talán már nincs is az élők sorában. Ezért is alkalmazzák a már Mezopotámiában is ismert módszert, az állat ősei teljesítményének vizs­gálatát. Ezt ma a törzskönyvezés jelenti. Az ősök jó tulajdonságai nagy valószínűséggel megjelennek a beállított tenyészállatban, sőt annak utódaiban is. A tenyészérték-vizsgálat harmadik módja az úgy­nevezett saját teljesítmény vizsgálata. Szolgáltatás- szerűen járják a teljesítményvizsgáló állomás szak­emberei Közép-Magyarország törzstelepeit és ott ultrahanggal mérik a tenyészállatok hátszalonnájá­nak vastagságát. Ebből ugyanis megállapítható, hogy a tenyészállat milyen értékes hús- és fehér­áru-arányt örökít. A miklóstelepi állomás hazánkban az egyetlen olyan intézmény, ahol a sertések fajtaminősítését is végzik. Egy teljes istállóban tartják a falkákba osztott állatokat. Van köztük olyan falka, amelynek fajtáját hazánkban ez a csapat képviseli csak. de a nálunk kitenyésztett hibridek képességeit is itt vizsgálják és minősítik. teljesítményvizs • Ideális környezetben élnek a vizsgálandó sertések a miklóstelepi Káló állomáson. • Egészségesek, szépen fejlettek az itt nevelt állatok. (Straszer András felvételei) Kedves régi szokás volt falu­helyen — s ma sem veszett ki teljesen —, hogy a gyerekágyas a;«zonynak, betegnek galamble­vest vittek: hadd erősödjön tő­le. Úgy látszik, világszerte rájön­nek: ínyenc csemege, ritka, ízle­tes falatok készíthetők a galamb­ból, — keresik, vásárolják hát a különböző országok kereskedői. Tavaly 5200 mázsa galambot si­került felvásárolni az országban. Exportra alkalmas galambból nincs elegendő, s ennek egyik oka: új cikk még. kevesen pró­bálkoztak eddig a tenyésztésével. Sokan, különösen a községekben, tanyán lakók, ha galambról hal­lanak. a dúcoK lakóira, a ház­tetők cserepein tollászkodókra, a mezőkre járókra gondolnak. Pe­dig nem ilyen galambokat keres­nek a felvásárlók. A messze re­pülő, éleimét a határban kereső galamb ugyanis kis testű. 30—35 dekánál nem nehezebb, levágva, tollától, belsőségétől megfosztva nem nyom többet húsz dekánál. A külföldi kereskedők a tisztítot­ta» 35—40 dekásakat keresik, azokat vásárolják. Nagyobb testű, szapora fajtákra van szükség Vannak már ilyen galambok, hiszen az utóbbi években jelen­tős mennyiségben importáltunk nagyobb testűeket, intenzív tar­tásra alkalmas, szapora fajtájúa- kat. Ismert és elterjedt a king, a mondén, a texán.- A tenyésztők keresztezéssel az óriás postából, strasszerből és az egyéb fajták­ból — külföldiekből és hazaiak­ból — a kívánalmaknak megfe­lelő nagyságúakat, szaporasá- gúakat tudnak előállítani. A galambnak szaporának kell lennie. Aki évente csak négy pár fiókát neveltet fel, egy galamb­szülővel, éppencsak a pénzénél marad, haszna nincs. A hasznot a további szaporulat hozza, ha a tenyésztő érti a dolgát, ha szá­raz, világos, fertőtleníthető, al­kalmas fészkekkel felszerelt he­lyiséget rendez be a galambok­nak. ha jól választja meg a faj­tát, változatos takarmányokat, vagy tápot etet. ha az egészség fenntartására gondot fordít. Ilyen esetben egy galambpár 6—8 pár — 50—55 dekás egyedi súlyú — fiókával is jutalmazhatja gazdá­ját. így már tisztes hasznot is hoz a galamb. A ketreces tartásnak igen sok A galamb iránti élénk kereslet új utak keresésére ösztönzi a te­nyésztőket. Sokan próbálkoznak a ketreces tartással. Nagy előnye, hogy minden párról hamar ki­derül: megfelelően szaporodik-e, egészséges-e, vagy sem? Gyártja már a galambtartásra alkalmas ketrecet a tatabányai Delta szö­vetkezet. A ketrecekhez a fej­lesztési akciókat szervező nagy­üzemek segítségével juthatunk. Ahol jelentős az igény, a takar­mánykeverők galambtápot készí­tenek, megszabadítván ezzel a te­nyésztőket a sokféle mag utáni júrkálástól. Hiába határozza el azonban valaki, hogy vágógalamb-neve­léssel foglalkozik, kis mennyisé­get nem tud értékesíteni. Ez az egyik alapvető oka. hogy kevés az exportra jutó galamb ,,Ga- lambtalan" vidéken egy-két em­az előnye bér buzgalma kevés. Ahhoz, hogy a baromfifeldolgozók megszer­vezzék a felvásárlást, nagyobb mennyiség kell. Ezért üdvös a szakcsoportok alakítása. A jelenleg működő 64 galamb­tenyésztő szakcsoport többsége mindössze három megyében ta­lálható. A baromfiipar viszont csak akkor cselekedne bölcsen, ha — némi áldozattal, többlet­munkával —. a kisebb tételeket is összegyűjtené. hiszen az ér7 tékesítés lehetősége csinálna ked­vet a galambtartáshoz. Azt az ál­láspontot is felül kellene vizsgál­nia — főként a kéthetenkénti fel­vásárlás körülményei között — hogy a galamb csak 30—32 na­pos korban I. osztályú, export­képes. Olaszországban például a 30—35 napos galambot tekintik elsőosztályúnak. Tenyésztési akciókkal segíthetnek a nagyüzemek A galamb számára a legkisebb portán is lehet alkalmas helyet készíteni: kis épület, padlástér is berendezhető számára. Nem gönc! az első párok beszerzése; nagy ta­pasztalam tenyésztők rendszere­sen hirdetik vágógalamb-nevelés­re alkalmas fajtáikat, s szervez tenyésztési akciót néhány nagy üzem is. (Az ócsai Vörös Októ­ber Tsz, a Debreceni Állami Gazdaság például.) A legfonto­sabb tenyésztési tudnivalók a Haszongulambtartás és az „1000 kérdés 1000 válasz az állattartás­ról" című könyvben, valamint a Kistenyésztők Lapjában megta­lálhatók. G. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom