Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-23 / 196. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. augusztus 23. PálLénárd felszólalása a bécsi tudományos világkonferencián események sorokban WASHINGTON ________________ W ashingtoni források kedden bejelentették, hogy Nicaragua augusztus végéig 22 millió dollár feltétel nélküli segélyt kap a Nem­zetközi Valutaalaptól. A döntés azokon a tárgyalásokon született, amelyeket a Nemzetközi Valuta­alap és az új nicaraguai kormány képviselői két héttel ezelőtt kezd­tek meg az amerikai fővárosban. (AFP) SAN JÓSÉ____________________ K edden az eddigi legsúlyosabb zavargások robbantak ki Costa Ri- ca-i fővárostól 200 kilométerrel keletre fekvő Limon városában, ahol a munkások egy hete sztráj­kolnak jobb életfeltételeket köve­telve. A tüntetők összecsaptak a biztonsági erőkkel, s az összetűzé­sek halálos és sebesült áldozatokat követeltek. A négy napja tartó za­vargásokban ketten meghaltak, 150-en megsebesültek, s több mint 80 sztrájkolót tartóztattak le. (Reu­ter) SANTIAGO ___________________ S zonoda Szunao japán külügy­miniszter —, aki kedden érkezett latin-amerikai körútja harmadik állomására, Chilébe, hivatalos lá­togatásra hívta meg Japánba Pi­nochet chilei elnököt. A látogatás­ra 1980 közepén kerül sor. (AFP) Űjabb támadás Zambia ellen A rhodesiai hadsereg szerdán újabb fegyveres támadást intézett a független Zambia ellen. Salis- buryből származó értesülések szerint, amelyeket később a zam­biai hatóságok is megerősítettek, a , Muzorewa—Smith-rendszer hadseregének repülőgépei 150 ki­lométeres mélységben behatoltak Zambia légiterébe, és bombázták a zambiai fővárostól északra fek­vő zimbabwei menekülttáboro­kat. A zambiai fegyveres erők felvették a harcot a betolakodók­kal és távozásra kényszerítették őket. A lusakai kormány szóvivője hangsúlyozta: Salisbury terrortá­madásaival meg akarja akadá­lyozni, hogy szeptemberben Lon­donban megkezdődhessen a rho­desiai kérdés rendezésére híva­tott nemzetközi értekezlet. (TASZSZ, AFP, Reuter, AP, UPI, DPA) A bécsi Stadthalléban szerdán folytatódott az ENSZ tudomá­nyos-technikai világkonferenciá­ja. Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke dr. Hertha Firnberg- hez, az osztrák tudományos és kutatási ügyek miniszteréhez, az ENSZ-konferencia elnökéhez in­tézett üdvözlő táviratában sok sikert kívánt a nagy jelentőségű és a fejlődést szolgáló tanácsko­zás munkájához. A szerdai plenáris ülésen szó­lalt fel a magyar küldöttség ve­zetője, Pál Lénárd akadémikus, az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­Üjabb fordulóponthoz érkezett India eseménytelennek az utóbbi időben egyáltalán nem mondha­tó belpolitikai élete. Alig egy hó­napja, hogy az Indira Gandhit 1977-ben legyőző Dzsanata-koa- líció látványos gyorsasággal szét­hullott. A több hetes párt és sze­mélyi hatalmi csatározás után a kormányalakítási megbízást kapott Csaran Szingh sem jutott azon­ban túl az első akadályon: nem tudott elegendő támogatót maga mellé állítani az új-delhi parla­ment hétfőre tervezett bizalmi szavazásáig. Igaz, helyzetét sokan eleve re­ménytelennek ítélték: az alsóház igen megosztott pártviszonyai mellett Szingh csak a szövetséges pártcsoportok segítségében bízha­tott. Ezt a baloldali pártok a dol­gozó tömegek számára kedvező kormányprogramtól tették függő­vé, az úgynevezett Indira-kong- resszus pedig a volt miniszter­elnöknő ellen még mindig folya­matban levő perek leállítását kérte cserébe. Egy ilyen ígéret viszont saját híveinek, a frissen verbuválódott Dzsanata (világi) párt tagjainak elvesztését jelen­tette volna. Szandzsiva Reddi köztársasági elnöknek a parlament feloszla­tásáról és a rendkívüli választá­sok kiírásáról hozott szerdai dön­tése után India komoly erőpróba előtt áll. A személyes vetélkedé­sen túl előtérbe kerülnek a 640 milliós ország átfogóbb gondjai: a lakosság 55 százaléka a hivata­los adatok szerint is a nyomor­szint alatt él, megoldatlan a mun­kanélküliség és a szüleíésszabá­l.yozás problémája. A társadalmi feszültségek mellett állandóan kí­zottság elnöke. Rámutatott, hogy a tanácskozás feladata és fele­lőssége, hogy előmozdítsa a tu­domány és- technika közreműkö­dését az egész világ általános és konkrét fejlődésének meggyorsí­tásában, és ezen belül a fejlődő országok problémáinak megoldá­sában. Részletesen szólt a szocialista országoknak a KGST keretein be­lül megvalósított sok irányú együttműködéséről, az így elért eredményekről, illetve azokról az erőfeszítésekről, amelyeket á Mongol Népköztársaság gazdasági és tudományos-műszaki fejlődé­sének meggyorsítása, a gazdasági­iért a vallási ellentétek kiélező­désének veszélye. Növekvőben van a korrupció és az infláció is. Mindezekben — ígéretei elle­nére — a Dzsanata-kormányzás sem hozott érdemi változást. Ez magyarázza, hogy a nemrég vég­zett közvéleménykutatási ered­mények szerint a városi lakosság körében halványulóban van az Indira Gandhi idejében beveze­tett, sok szempontból negatív ha­tású rendkívüli állapot emléke. Persze India népességének döntő többsége falun él — az ő meg­nyerésükre törekedett Csaran Szingh, amikor a költségvetésben a mezőgazdaság elsőrendűségét igyekezett érvényre juttatni, s a nagyszabású iparosítási prog­ramokkal szemben a kis- és kéz­műipar fejlesztését szorgalmazta. Gandhi asszony és Csaran Szingh vetélytársa lesz Dzsagdzsi- van Ram volt miniszterelnök­helyettes is, akit általában a sze­gényebb néprétegek (köztük a legelnyomottabb „érinthetetle­nek”) szószólójának tekintenek. Mint ilyen, jelentős, párthatáro­kon is átnyúló népszerűségnek örvend, s a most feloszlatott par­lament erőviszonyai alapján ta­lán neki lett volna még reális esélye egy többséggel rendelkező kormány megalakítására. Bár egy ilyen kísérletre Reddi államel­nöktől végül nem kapott lehető­séget, tény, hogy a szétesett Dzsa- nata-párt frakcióinak jelentős része mögötte áll. A személyi és pártpolitikai el­lentétek felvázolása is jelzi: In­diában heves választási kampány és nagy jelentőségű, irányt szabó választások várhatók. Sz. G. társadalmi színvonal kiegyenlítő­dése érdekében tettek. A magyar delegátus elmondot­ta, hogy az elmúlt 20—25 évben a Magyar Népköztársaság egyre növekvő mértékben adott sokol­dalú segítséget a fejlődő orszá­goknak nemzeti céljaik megva­lósításához. Pál Lénárd végezetül rámuta­tott. hogy a világ fejlődését aka­dályozó nagy ellentmondások, így a fejlődési különbségekből adódó feszültségek csak közös cselekvéssel csökkenthetők le ar­ra a szintre, amely már nem lesz a haladás fékezője. IRÁN Összecsapás a kurdokkal Az Irán nyugati részén fekvő Kurdisztánban továbbra is feszült a helyzet. A teheráni rádió szer­dai jelentése szerint a kormány­csapatok egy „felgöngyölítő” had­művelet során megöltek 60 kurd lázadót, miközben maguk 10 em­bert vesztettek. A Divandareh kis­város közelében lezajlott összecsa­pás során elesett zendülők — mint a rádió közölte — a Kurd Demok­rata Párt, valamint a Fedajin Khalk elnevezésű szervezet tagjai voltak. A teheráni rádió megerősítette azt is, hogy több kurd városban a népi milíciák „tisztogató akciókat” kezdtek és üldözik a lázadókat. A jelek szerint a kurdok felké­szültek arra, hogy a kormánycsa­patok támadást intéznek az egy­kori köztársasági főváros, Maha- bad ellen, amely — mint ismere­tes — a kurdok vezetőinek, Abdul Rahman Ghasszemlunak és Ezze- din Hosszeininek főhadiszállása. Mahabadi források szerint a kur- dok- erősítik védelmi állásaikat a városban, illetve a város körül. A kurdok vallási vezetője, Ezzedin Hosszeini ugyanakkor a város el­hagyására készül. Eddig 29 kurd lázadót végeztek ki azzal a váddal, hogy miközben részt vettek az elmúlt napok had­műveleteiben, „harcot folytattak isten és földi helytartói” ellen. Az ügyüket vizsgáló iszlám bírósági eljárásokat Szadegh Khalkhali ajatollah irányította. A legfrissebb értesülések szerint a Mahabadot ellenőrzésük alatt tartó kurd erők letartóztattak mintegy 500 — a városban állomá­sozó — forradalmi gárdistát. (Reu­ter, UPI, AP) NAPI KOMMENTÁR Az indiai dilemma INDOKRÓL A NÁCIK GONDOSKODTAK 2. Egy SS-Sturmbannführer kapott rá parancsot • A hírhedt müncheni egyezmény létrehozói: Chamberlain angol és Daladier francia miniszterelnök, mellettük Hitler és Mussolini. (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Nürnbergben, a háborús bűnö­sök perében a nemzetközi kato­nai bíróság 1945. november 20-án hallgatta ki Alfred Helmut Nau- jocksot. A személyi adatok fel­vételénél elmondta, hogy SS-ka- tonaként töltötte a háborús esz­tendőket. A vád kérdéseire aztán bevallotta, hogy 1939-ben SS- Sturmbannführer volt, vagyis őr­nagy. Az SD, a biztonsági szol­gálat egyik alosztályát vezette, a VI. F-t, vagyis: a „műszaki osz­tályt”. A náci párt külföldi hír­szerző szolgálatánál irányította a különböző, titkos műhelyeket. Az ő emberei állították elő pél­dául azokat a hamis útleveleket, személyazonossági igazolványo­kat, és más okmányokat, ame­lyekre a náci kémeknek szüksé­gük volt. Naujocks SS-Sturmbannführer kapta a feladatot, hogy ürügyet teremtsen Hitler számára a há­ború kirobbantásához. Amint Nürnbergben vallotta: „1939. augusztus 10-e körül Heydrich, a SIPO (rendőrség) és az SD pa­rancsnoka, személyesen parancsot adott nekem, amelynek értelmé­ben a lengyel határ közelében fekvő gleiwitzi adóállomás ellen színlelt támadást kell intézni olyan látszatot keltve, mintha a támadók lengyelek lettek volna.” Heydrich (később, mint a cseh- morva protektorátus helytartóját megölték a csehszlovák hazafiak) Hitler legszűkebb köréhez tarto­zott. A gleiwitzi lengyel áltáma­dást annak a határprovokáció- sorozatnak a csúcspontjaként ter­vezte, amelyet valójában az SD szervezett. Hitler háborút akart! A fasisz­ták „élettér-elméletéből”, a fel­sőbbrendű német ember miszti­kus tanából és a hódítás ideoló­giájából magától értetődően kö­vetkezett ez a cél. A német kom­munisták Hitler hatalomra jutása előtt már figyelmeztették népü­ket, hogy Hitler a háborút jelen­ti. A nemzeti-szocialista vezér akkoriban — közkézen forgó könyvének, a Mein Kampfnak célkitűzéseivel ellentétben — a gyűléseken a béke védelmezőjé­nek pózában lépett fel. Tudta, hogy a háború nem népszerű: még nagyon közel volt az 1914 és 1918 között kapott lecke. S Hitler tanult belőle — támadó háborúját védelmi harcnak igye­kezett álcázni... Fél évvel azután, hogy kancel­lárrá nevezték ki, 1933. október 14-én Hitler kiléptette Németor­szágot a Népszövetségből, amely a béke megőrzését volt hivatva szolgálni. A nyugati hatalmak tétlenül nézték. 1935. március 16-án felmondta a versailles-i békeszerződés katonai cikkelyeit, amelyek a német hadsereg mére­teit megszabták, bevezette az ál­talános hadkötelezettséget és a nyílt fegyverkezés útjára lépett. A következmények elmaradtak. 1.936 márciusában bevonult a de- rnilitarizált Rajna-vidékre — a franciák, angolok tűrték. 1938 februárjában magához rendelte Schuschnigg osztrák kancellárt, s szerződésnek álcázott diktátu­mot kényszerített rá. Márciusban megszegve ezt is, bevonult Auszt­riába és az országot bekebelezte a német birodalomba. Nem üt­között lényeges akadályokba. Ezután jött München. Hitler ugyanis most csehszlovák terüle­teket követelt — sikerrel, A ba­jor fővárosban, amelynek sör­pincéiből a diktátor annak ide­jén útnak indult, találkoztak egy­mással Anglia, • Franciaország, Olaszország és Németország kép­viselői. Megegyeztek, Csehszlová­kia rovására. * 1938. október 1-én a Wehrmacht csapatai megkezd­hették bevonulásukat a Szudéta- vidékre. Nem egészen fél évvel később Hitler edfoglalta egész Cseh- és Morvaországot, Szlová­kiát pedig „német védnökség” alatt álló bábállammá változtat­ta. Büntetlenül, ellenállás nél­kül! Az akkori angol és francia kormányzat tétlensége felbátorí­totta Hitlert. Mikor kiadta Len­gyelország megtámadására a pa­rancsot, kijelentette: „Ellenfe­leink kis férgek. Én láttam őket Münchenben”. Miután elérte célját Csehszlo­vákiában, egy percig nem kés­lekedett, s Lengyelországra ve­tette álmatlanságtól, kialvatlan­ságtól rendszerint véreres szemét. Az osztrák és csehszlovák esetben már jól bevált módszerek sze­rint a kiszemelt áldozatot vádol­ta ellenséges szándékkal. S eh­hez volt szükség a provokációk­ra, amelyek 1939 márciusának végén kezdődtek meg, az SD, a birodalmi biztonsági szolgálat szervezésében. Alátámasztandó azt a diplomáciai kampányt, amelynek célja eleve nem egy­szerűen bizonyos lengyel enged­mények kicsikarása, hanem egy háború előkészítése volt. Hitler követelte: a lengyelek járuljanak hozzá ahhoz, hogy Danzig szabad állam „visszatér­jen a Birodalomba”, egyezzenek bele abba, hogy Berlin a kikötő­várost Lengyelországgal összekö­tő korridoron keresztül 1 km széles, területen kívülinek számí­tó a'utóutat építtethessen. Egyéb­ként pedig a hatalmas Németor­szág hajlandó Lengyelországot megvédelmezni, ha a lengyel kor­mány külpolitikájában igazodik hozzá. Hitler ezúttal azonban ném behódolást, hanem katonai akciót akart, további hódító sikerek ki­indulópontját. A támadási pa­rancs kiadásakor a tábornokai előtt így sóhajtott fel: „Csak amiatt aggódom, hogy valami gazember, disznó az utolsó pil­lanatban közvetítő javaslattal áll elő”. (Következik: Danzig csak ürügy volt.) kor már szakítani akaró része a királyi udvarral és a katonai ve­zérkar befolyásos tagjaival együtt az átállást választotta. Románia és hadserege szembefordult a hit­leri Németországgal és a háború utolsó szakaszában, sok vért ál­dozva küzdött a szovjet hadsereg oldalán, a fasizmus leveréséért. Azóta több mint három évtized telt el. Ez idő alatt az új társa­dalmat építő Románia a szocia­lizmus útjára lépett és elismerés­re méltó eredményeket ért el. A szomszédos Románia testvéri népeivel szoros szálak fűznek össze bennünket. A szocialista or­szágoknak a Varsói Szerződés és a KGST révén megvalósuló poli­tikai, katonai és gazdasági együtt­működése szilárd, tartós kerete­ket ad valamennyiünk munkájá­hoz, biztonságához, vívmányaink közös védelméhez. Nemzeti ünnepükön szívből kö­szöntjük a Román Szocialista Köztársaság dolgozó népét. Magyar vezetők üdvözlő távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, és Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Románia felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából táviratban köszöntötte Nicolae Ceausescut, a Román Kommunista Párt főtitkárát, a Román Szocialista Köztársaság elnökét, valamint Ilié Verdet-et, a Román Szo­cialista Köztársaság kormányának első miniszterét. A táviratban a magyar vezetők hangoztatják: a magyar nép elis­meréssel tekint azokra a nagy eredményekre, amelyeket Románia dol­gozói az eltelt három és fél évtized alatt a szocialista társadalom építé­sében, a népgazdaság sokoldalú fejlesztésében elértek. őszinte törekvésünk, hogy az országainkat összekötő baráti szálak és sokrétű kapcsolatok népeink akaratának megfelelően, a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben nyilvání­tott szándékaink szellemében tovább erősödjenek — írják a magyar vezetők táviratukban, majd további jelentős sikereket kívánnak a fej­lett szocialista társadalom építéséhez. Apró Antal, az Országgyűlés elnöke, az évforduló alkalmából távi­ratban üdvözölte Nicolae Giosaijt. a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésének elnökét; a KISZ Központi Bizottsága, a SZOT elnöksége, a Hazafias Népfront elnöksége, a Magyar Nők Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, szintén táviratban köszöntötte part­nerszervezetét. Aía ünnepük hazájuk felszaba­dulásának 34. évfordulóját a szomszédos szocialista Románia népei. Az 1944. augusztusi felke­lésről emlékeznek meg, amely a- szovjet hadsereg elsöprő előre­nyomulása közepette megdöntötte a fasiszta Antonescu-diktatúrát. A Rotnán Kommunista Párt, amely a felkelés élén állt, val­lotta, hogy az ország csak úgy őrizheti meg függetlenségét, ha szoros szövetségre lép a Szovjet­unióval. Abból indult ki, hogy a román uralkodó osztály ádáz kommunista- és szovjetellenessé- ge súlyos károkat és szenvedése­ket okozott az országnak. A szovjet hadsereg sikerei te­remtették meg végül is annak a lehetőségét, hogy az antifasiszta ellenállást szervező, a megtorlás­sal bátran szembenéző kommu­nisták irányításával a nép harcba szálljon az országot a hitleristák­nak kiárusítókkal. Az uralkodó köröknek a fasiszta tömbbel ek­Nagygyűlés Angyalföldön Románia felszabadulásának év­fordulója alkalmából szerdán nagygyűlést rendezett az MSZMP Központi Bizottsága és a Nép­front Országos Tanácsa Angyal­földön, a Láng Gépgyár művelő­dési házában. Molnár Béla, a HNF OT titká­ra köszöntötte a résztvevőket, köztük az elnökségben helyet foglaló Sarlós Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a HNF OT főtitkárát, Trautmann Rezsőt, az Elnöki Tanács helyet­tes elnökét, Raffai Saroltát, az országgyűlés alelnökét, valamint a kormány több tagját, a főváros és Angyalföld párt- és állami szerveinek, dolgozóinak képvise­lőit. A nagygyűlés szónoka Szekér Gyúlá, a Minisztertanács elnök- helyettese volt. Beszédében han­goztatta: — A magyar nép tisz­telettel adózik a fasizmus elleni harcban részt vett román kato­nák áldozatkészségének, és kegye­lettel őrzik azok emlékét, akik e harcok során feláldozták életü­ket. — A mai ünnepi évfordulón őszinte szívből köszöntjük a Ro­mán Szocialista Köztársaság va­lamennyi dolgozóját, a Román Kommunista Pártot, a testvéri román népet. Kívánjuk — mon­datta — hogy hazájukban sike­resen munkálkodjanak tovább a szocializmus építésén. A nagy tapssal fogadott beszéd után Victor Bolojan, Románia budapesti nagykövete emelkedett szólásra, aki egyebek között alá­húzta: — A szocialista építés éveiben tartalmasabbá váltak a román.—magyar baráti, együttmű­ködési és jószomszédi kapcsola­tok. Románia nemzetközi tevé­kenységében nagy figyelmet for­dít valamennyi szocialista ország­gal 'kialakult baráti és testvéri együttműködési kapcsolatainak fejlesztésére. A nagygyűlés ünnepi műsorral, majd az Internacionálé hangjai­val ért véget. Oskar Fischer hazánkba látogat Púja Frigyes külügyminiszter meghívására ma baráti munkaláto­gatásra hazánkba érkezik Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köz­társaság külügyminisztere. (MTI) GYORSLISTA az 1979. augusztus 21-én megtartott nemzetközi olimpiai sportlottó jutalomsorsolásáról. A gyorslistában az alábbi rövidítéseket használtuk: a Harkov borotva (495 Ft) b Moszkvics 1500 tip. személy- gépkocsira utalvány c Lada 1200 tip. személygépko­csira utalvány d Kétszemélyes utazás a Szovjet­unióba, az 1980. évi olimpiára (pozíciószám: 9201/1) e Egyszemélyes utazás a Szovjet­unióba, az 1980. évi olimpiára (pozíciószám: 9207/1) f Minszk—10 hűtőgép (5300 Ft) g Junoszty—402 tv (4350 Ft) h Vásárlási utalv. (2000 Ft) i Vásárlási utalv. (1000 Ft) 2 526 168 i 2 654 494 i 2 884 130 1 3 650 709 i 3 853 329 i 2 529 545 i 2 638 002 i 2 948 293 i 3 660 840 i 3 85S 706 1 2 532 922 i 2 671 379 i 2 961 801 i 3 664 217 i 3 860 033 1 2 546 430 i 2 681 510 i 3 549 399 i 3 674 348 h 3 873 591 i 2 559 938 i 2 384 837 i 3 559 530 e 3 704 741 i 3 883 722 1 2 578 823 i 2 691 641 i 3 569 661 i 3 728 380 e 3 887 099 i 2 583 577 i 2 695 018 i 3 573 038 i 3 738 511 i 3 890 476 i 2 593 708 i 2 701 772 i 3 579 792 i 3 735 527 i 3 897 230 i 2 597 085 1 2 711 903 i 3 589 923 i 3 782 412 i 3 907 361 i 2 603 839 i 2 715 280 i 3 593 300 1 3 792 543 i 3 910 738 i 2 607 216 i 2 749 050 g 3 606 808, c 3 816 182 i 3 927 623 i 2 617 347 1 2 752 427 h 3 623 693 i 3 826 182 i 3 951 262 i 2 624 101 i 2 789 574 i 3 627 070 i 3 826 313 1 3 954 639 i 2 627 478 f 2 833 475 i 3 630 447 i 3 829 690 h 3 961 393 e 2 640 986 I 2 848 983 i 3 633 824 i 3 833 067 1 3 964 770 i 2 647 740 h 2 860 491 i 3 637 201 i 3 843 198 1 3 988 409 i 2 651 117 i 2 887 245 i 3 643 955 i 3 849 952 i 3 998 540 i Listánk a szegedi és a pécsi fogadási és Lottó Igazgatóság postaigazgatóság területén vásá­címére (1875 Budapest, v., Műn­rolt szelvények számát tártál- nich Ferenc u. 15.) eljuttatni. mázzá. A nyertes szelvényeket 1979. szeptember 17-ig kell a totó— lottó kirendeltségek, azt OTP- fiókok, vagy posta útján a Sport­A gyorslista közvetlenül a sor­solás után készült, az esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. (MTI) Románia nemzeti ünnepén

Next

/
Oldalképek
Tartalom