Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-02 / 179. szám

4 • PETŐFI NÉPÉ • 1979. augusztus 2. Izotópok a gyógyításban • Izotópos Vizsgálat a Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiája lipcsei Izotóp Intézetében (MTI Külföldi Képszolgálat “■ KS.) TUDOMÁNY-TECHNIKA Már 1910-ben megállapították, hogy ajegtöbb elem olyan ato­mokból "áll, amelyeknek rendszá­ma azonos, kémiailag tehát azo­nosak. de atomsúlyuk különböző. Ezek az atomok a Kémiai perió­dusos rendszerben azonos helyre kerülnek, innen ered elnevezésük: izotópok. A Curie-házaspár 'jött rá 1934-ben, hogy mesterséges úton is előállíthatok radioaktív elemek. A magfizika fejlődésével lehetővé vált, hogy bármely elem radioaktív izotópját előállítsák. Ez magával hozta, hogy mindazokat a radióizotópokat, amelyeknek a felezési ideje nem rendkívül rö­vid, mint elemet, vagy mint ve­gyüld alkatrészét az iparban, a mezőgazdaságban és az orvostu­dományban. illetve biológiában nyomjelzőként felhasználhatjuk. A radioizotópokat napjainkban, de különösen a közeljövő orvos- tudományában sem diagnosztikai, sem kutatási feladatok megoldá­sában nem nélkülözhetjük. Az anyagcsere, a hormonháztartás bi­zonyos kérdései épp úgy, mint a szervezetbe vitt gyógyszerek, ká­rosító anyagok, például jelzett baktériumok, vírusok sorsa, ki­választódása, kiürülése, térbeli el­oszlása izotópokkal viszonylag könny.en és pontosan vizsgálható. A fejlődést elősegítették az új műszerek, elsősorban az ún. szcintillációs detektor és az auto­matikus számlálók. Az izotópok az orvostudományban azért terjedtek el olyan gyorsan, s azért törnek be egyre újabb területekre, mert olyan érzékeny mérőmódszerek állnak rendelkezésünkre, amelyek mellett a legfinomabb analitikai mérleg is eltörpül. Izotópokkal ugyanis a vizsgált szervezet töme­géhez képest elhanyagolható mennyiségű anyagot lehet nyo­mon követni anélkül, hogy a szervezet normális funkcióiban részt vevő egyéb anyagokat bár­milyen irányban befolyásolnánk. Az orvosi izotópdiagnosztika az ún. nyomjelző módszerből fejlő­dött ki, amelyet biológiai kísér­letben 1937-ben a magyar Hevesy alkalmazott először, amikor ólom­izotópot használt vörös vértestek jelölésére. Saját kárán tanul a hal Ismert horgászmondás, hogy ugyanaz a hal kétszer nem akad a horogra. Ennek igazságára ve­tettek. most fényt holland kuta­tók a Groningeni Állami Egyete­men. Egyedileg megjelölt pontyo­kat helyeztek el kis tavakban, és különböző horgokkal és csalét­kekkel 8—10 napig fogták ki őket. A horogra akadt halakat tüstént visszadobták a vízbe, csupán a jelüket jegyezték fel. Azt tapasztalták, hogy az első napon mindegyik tóban igen könnyen horogra akadtak a ha­lak, a következő napokon azon­ban sokkal nehezebb volt kifog­ni őket. Az egyik kísérletben pél­dául az első napon átlagosan fél­óránként fogtak egy halat, ugyan­ott egy héttel később már csupán háromóránként. A halak nagyobb része csak egyszer hagyta magát horogra csalni. Négy-öt napos horgászás után a fogások száma annyira lecsökkent, mindegyik tó­ban. hogy a kutatók azt a követ­keztetést vonták le: éppen a gya­nútlan horogra akadás rossz em­léke miatt válnak a halak tartóz­kodókká a csalétekkel szemben. „A tapasztalt” halakat még ki­fogatlanokkal keverve a követke­ző évi kísérletek során a' holland zoológusok úgy tapasztalták, hogy még egyévi nyugalmi idő alatt sem múlnak el teljesen a kínos emlékek: azok a halak, amelyek egyszer már bekapták a horgot, háromszorta-négyszerte olyan óvatosak, mint „naiv”, még ta­pasztalatlan társaik. A horogra akadás klasszikus esete annak, amit a saját káron tanulásnak ne­veznek, s amit — lélektani kí­sérletekben — olyan heves in­gerek hívnak elő, mint az erős ütés. De a horgászok szerencséjé­re a következő tavasszal már nem olyan eleven az emlék, mint még frissen volt, így a szezon kezdetén egy ideig könnyen „kapnak” a halak. Beépített gát a tűznek A modern házakban a sokféle bonyolult vezetékrendszer előse­gíti a tűz terjedését. Különösen veszélyesek ebből a szempontból az üres szellőzőcsövek, amelyek­ben a tűz gyorsan továbbterjed. Tűzvédelmi szakemberek eredeti módszert javasoltak ennek meg- gátlására. Módszerük szerint a szellőzőcsövekben méhsejtszerűen alumínium- vagy papirgátakat kell elhelyezni, amelyeket speciá­lis, könnyen olvadó anyaggal von­nak be. Hideg állapotban a 25 milliméter vastag, 9 milliméter átmérőjű lyukakkal lyuggatott le­mezek nem jelentenek ellenállást a levegő számára. Ha azonban a tűz miatt a hőmérséket emelke­dik, a bevonat leolvad, és eltörni a lyukakat. A kísérletek során a csövön meleg levegőt vezettek ke­resztül, és megállapították, hogy 35 másodperc elteltével — addig a zárólemez hőmérséklete 250 C fokra emelkedett — az összes lyukak elzáródtak. További me­legítés hatására 30 perc múlva olvadt le a bevonat annyira, hogy a levegő a lemezen ismét áthatol­hatott. Ekkor a hőmérséklet már elérte a 800 C-fokot. A zárás idő­tartamát növelni lehet, ha a le­mezt vastagabban készítik. A tűz­védelmi szakemberek úgy gondol­ják, hogy ez a méhsejtszerű szer­kezet igen jól alkalmazható köny- nyű, tűzbiztos mennyezetek ké­szítésére is. Fejedelmi sír az őserdőben A mexikói dzsungelben a közel­múltban több évszázada beteme­tett, hatalmas méretű templom­piramis sírkamráját tárták fel. A sírkamrára úgy találtak rá, hogy a templompiramis felkutatásakor titkos bejáratot fedeztek fel, amely lépcsőzetesen haladt a pi­ramis alapja felé.. A sírkamra azért maradt épségben, mert a lépcsőlejáratot még a régmúlt időkben betöltötték homokkal meg kővel, és így elkerülhette a sír­rablók figyelmét. A sírkamrában hatalmas kőko­porsóban 40—5Ó év körüli férfi maradványait találták. A férfi halotti ruháját gyönyörű, értékes ékszerek borították, arcát zöldes színű, kissé áttetsző jade kőből ké­szített halotti maszk fedte. A kő- koporsó oldalán dombormű lát­szik. a;nely a mennyből a földre szálló emberi alakot ábrázol. A mexikói archeológusok szerint a jade köves maszkkal eltemetett férfi a mayák papi fejedelme volt hajdanában. A mayák birodalma a Yukatán- félszigeten 700—1200 között vi­rágzott. A spanyol hódítók eléget­ték a mayák írástekercseit és táb­láit, úgyhogy a fennmaradt cse­kély számú töredék alapján mind a mai napig sem sikerült a mayák hieroglif írásait tökéletesen meg­fejteni. Tanul a család A kiskőrösi áfész-nél a gyer­meküket váró, és gyermekgondo­zási szabadságon levő asszonyo­kat rendszeresen bevonják a szak­mai továbbképzésbe. Az idén több kismama fejezte be eredmé­nyesen a tanévet. Torgyik Pálné, Krimholcz Jánosné és Kutyifa Andrásáé a kihelyezett boltveze­tői tanfolyamon, Farkas Antalné ruházati eladói szakon, Hős Nagy Ferencné pedig közgazdasági ki­egészítő tagozaton tanult. A vendéglátó eladói szakon ki­tűnő eredményt ért ei Mucsai Istvánné, aki férjével együtt járt be hetente Kiskunhalasra. Laká­sukban beszélgettünk az elmúlt évek eseményeiről. — A pályaválasztásnál milyen tényezők befolyásolták? — Az általános iskola elvégzé­sekor vendéglátóipari technikum­ba szerettem volna menni — em­lékezik vissza a férj. — Családi ckok miatt nem kerülhettem a pesti iskolába, ezért választottam más szakmát, és a helybeli ve­gyesipari szövetkezetnél helyez­kedtem el. Szerettem a munká­mat, a munkahelyemet, de régi „szerelmemet” sem felejtettem, ismerőseim, barátaim is vendég­látósok közül kerültek ki, és rend­szeresen dolgoztam a Kurta kocs­mának elnevezett. 23-as vendég­lőben. — Ebben az időben kapcsoló­dott össze az életünk — veszi át a szót a feleség. Pesti lány va­gyok, édesapám műszerész, édes­anyám a Centrál Vendéglátó Vál­lalat üzletvezetője. Szüleim irá­nyítottak volna a vendéglátó pá­lya felé, de nekem akkor még nem volt kedvem hozzá. Az érett­ségi után adminisztrátorként he­lyezkedtem el édesanyámék vál­lalatánál. Egy családhoz jártunk ie Kiskőrösre, és itt ismerked­tem meg a férjemmel. — 1975 novemberében volt az esküvőnk — folytatja Mucsai Ist­ván. — A szüleimnél laktunk évekig a tanyán, 1977-ben szüle­tett Kriszti lányunk. A feleségem az egyszemélyes tanyai bolt ve­zetője volt a szülés előtt, és ta­valy ősszel beiratkozott a vendég­látó eladói szakra. Nekem is ked­vem támadt a továbbtanulásra. Az áfésztől 1200 forint tandíj­hozzájárulásban részesültem, és a tankönyvekért csekély összeget kellett fizetni. Az első év után állást kaptam, majd megpályáz­tam a 15-ös presszó boltvezetői beosztását. Azóta ott dolgozom. Igyekszem megszerezni az ehhez szükséges gyakorlati tapasztalato­kat és elméleti ismereteket. — Mit tesz ennek érdekében? — A gyakorlati munka mellett, szeptembertől ismét az iskolapad­ba ülünk, és vendéglátó üzletve­zetői tanfolyamra járunk. A két év elteltével is lesz még mit ta­nulnunk. Gyakorló szülők va­• Ritka pillanat: együtt a család. gyünk, hamarosan megszületik második gyermekünk. Feleségem három évig itthon marad. A ház­tartás, a gyerekek és a tanulás éppen elég elfoglaltságot ad szá­mára. — Kriszti mit szólt a tanköny­vekhez? — Dugdosni kellett előle, ne­hogy elszaggassa őket — nevet­nek egyszerre. — Azt szeretné, ha csak vele foglalkoznánk. Meg kel­lett szerveznünk az időbeosztá­sunkat, életünket a két év alatt. Feleségem édesanyja mindig hét­főre kérte a szabad napját. Így el­jöhetett vigyázni a kislányra, mi­kor mi délután kettőtől esti tízig iskolában voltunk. Máskor az én szüleimnél volt a kisgyerek, vizs­gaidőszakban egy hétig is. A nő­vérem szintén elvállalta a fel­ügyeletet, amikor tehette. Főleg esténként tudtunk tanulni, mert szórakozni ritkán járunk. B. I. Módosítják a húslisztüzem berendezéseit Szóban és levélben sok panasz érkezett szereksztőségünkhöz, a Baromfiipari Vállalat kecskeméti húslisztüzemének bűze miatt. Ziegner Nándor írja: „Az üzem rendszeresen bocsát ki undort kel­tő bűzt. mely a nyári kánikulá­ban szinte elviselhetetlenné válik. Megszüntetése most már nem tűr halasztást, szeretnénk jó levegőjű környezetben élni.” Szabó István­né így panaszkodik: „A Hunyadi­városra zúduló bűzt csak az nem érzi, akinek nincs orra és gyomra. A gyermekeket nem lehet az er­kélyre, a kertbe kivinni, a laká­sokat szellőztetni. Sürgős intézke­dést kérünk 1” ^ Felkerestem Csizmadia Istvánt, a Baromfiipari Vállalat igazgató­ját, aki — amikor feltettem a hús­lisztüzem bűzére vonatkozó kér­dést — behívatta Darula János termelési főmérnököt, és György József műszaki főmérnököt is. Mindhárman elmondták, hogy is­merik a panaszokat, hiszen a gyárba is sok levél érkezik az üzem által terjesztett bűz miatt. Maga az igazgató pedig rendsze­resen felkeresi azokat a körzete­kéi, ahová a kellemetlen szagok leginkább lecsapódnak. — Egy év óta valóságos harcot folytatunk a bűz megszüntetéséért — mondja Csizmadia István. — Az olasz De Vita céget köteleztük a garanciális hibák kijavítására. Szakembereink, a Baromfiipari Tröszt irányításával a legapróbb részletekig kidolgozták és megta­nulták az üzemeltetési eljárásokat, amelyeket egyébként a berende­zést szállító cég nem közölt. Jogi úton is tettünk lépéseket, pereltük a Gépipari Beruházási Vállalatot, de nem vártunk a hosszadalmasan elhúzódó eljárás befejezéséig. Egy sor műszaki intézkedést kezdemé­nyeztünk, amelyekkel ritkítani tudtuk a bűzök kiáramlását. Ilyen intézkedés volt. hogy le­hetőség szerint folyamatosan — műszakszünet nélkül — működ­tetjük a berendezéseket. Vagyis nem hagyjuk összegyűlni a belső­ségeket, ugyanis a friss hulladék még nem áraszt bűzt. Növeltük a berendezések műszaki teljesítő ké­pességét oly módon, hogy 50 szá­zalékkal több kondenzátort sze­reltünk fel. Ezek lecsapatják a kellemetlen szagok nagy részét, mielőtt a levegőbe jutnának. Sajnos, mindez csak némileg csökkentette, de nem szüntette meg a környezetet szennyező bű­zöket. Ezért gyárunk újítóit is fel­hívtuk további megoldások kere­sésére. Még többet remélünk azon­ban attól, hogy szakvéleményt kértünk a Kertészeti Egyetemtől, amelyet dr. Szabó Zoltán profesz- szor, az Élelmiszeripari Művele­tek és Gépek tanszék vezetője ké­szített el hosszas vizsgálódások után. Szabó professzor jó néhány hibára vonatkozó megállapításai közül a leglényegesebb: „A feldol­gozási elv jó. de a beépített gé­pészeti egységek csak megfelelő módosítások után válnak alkal­massá. Változtatást főleg a leve­gőtisztító. szagtalanító részen kell eszközölni, s a szagokat a kelet­kezés helyén közömbösíteni. — Mikorra várhatja végül is a lakosság a bűz megszüntetését? — kérdeztem az igazgatótól. — A környezetvédelmi tárgya­lást július 2-án tartottuk Szabó Zoltán professzor szakvéleménye alapján. Az általa adott javasla­tok szerint dolgozunk jelenleg a hibák kijavításán. Szakembereket is küldtünk külföldi húslisztüze- mek működésének tanulmányozá­sára. Részintézkedéseinktől és a szakvélemény alapján végrehaj­tott változtatásoktól nagyon sokat várok. — Mikor nyilatkozna ismét la­punknak arról, hogy a bűz meg­szüntetésére jelenleg folyó mun­kálatokat befejezték? — Szeptember közepén. Addig is azon fáradozunk, hogy folyamato­san. amint a munkálatokkal előbbre haladunk — egyre keve­sebb kellemetlen szag jusson a környező lakótelepek levegőjébe. Nagy Ottó íSfSWSfíSíí Uborkaszezon A kalocsai Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat telepein az idén 900 vagon savanyú uborkát készítenek. Több mint felét a szocialista országok vásárolják meg. Most először tőkés export­ra van kilátásuk. A többi üzem­rész minden nélkülözhető mun­kaerejét — az irodákban dolgo­zókat is — a savanyítóüzembe irányították, hogy a naponta be­érkező több mint 25 vagon nyers­áruból semmi ne vesszen kárba. (Pásztor Zoltán képriportja.) • Bal oldali képünkön: a jó mi­nőségű uborkát a környék tsz-ci, zömmel a dusnoki Munkás-Pa­raszt és a fajszi Kék Duna ter­meli. • A csillogó tiszta üvegekbe először a kaprot teszik. • A többször mosott uborkát bo­szorkányos ügyességgel válogat­ják. • Minden üvegbe ugyanakkora súlyú zöldséget raknak. • Műszakonként 4 és fél ezer üvegre kell a zárószalagot fel­erősíteni. • Az alagút sterilizálóból megál­lás nélkül ömlik a kész savanyú­ság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom