Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-15 / 190. szám
1979. augusztus 15. • PETŐFI NÉPE • 5 Kisfaludi Strobl Zsigmond Emlékmúzeum • Kisfalud! Strobl Zsigmond IMi-ben született a Zala megyei Alsó- rajkón. Szobrainak egy részét Zalaegerszegen, a tiszteletére alapított emlékmúzeumban őrzik. A képen: Az íjász, a Göcseji Múzeum előtt. (MTI-fotó — KS) HOZZÁSZÓLÁS A CIKKÜNKHÖZ I Mentsük meg A lap július 28-i számában megtisztelő és megrovó fölkérést olvashattak az épp’ nyári továbbképzésen tartózkodó népművelők, hogy „szánjanak be" a Csontos Lajos „Kell a jó klub" című cikke nyomán indult vitába. Mindeddig vártam és figyeltem, hogy a nálam méltóbbak mikor fognak tollat, hogy megvédjék a szakma becsületét. Ám mivel mindeddig nem láttam „beszállót", bátorkodom leírni egy-két gondolatomat a vita kapcsán. Ügy látom, a hozzászólók elfelejtették, hogy egy mozgalomról szólva, nem elég csak „ifjúságban” és csak „városban” gondolkodni. Nem szeretnék kioktatni senkit, de megállapításom igazolásául hadd idézzek egy aránylag jó és pontos definíciót, dr. Molnár Imre; A népművelés mód- szértana című könyvéből. A szerző szerint a klub „azonos érdeklődésű emberek szabad idejének kulturált eltöltését biztosító, azok szórakozási és művészeti igényeit viszonylag kötetlen formában, főleg öntevékenységükre alapozva, kielégítő és a közösségi élet kibontakozását elősegítő szervezeti keret". Ha valamelyest is elfogadhatónak véljük e meghatározást, s összevetjük a vitaindító cikk szerzőjének és a hozzászólóknak a véleményével, láthatjuk, hogy mennyire leszűkítve értelmezik a klubmozgalmat egyesek. Csontos Lajos — mint írja —, hosszú időn keresztül járta a különböző klubokat, de csak kecskeméti és csak ifjúsági klubokról számol be. Bár szerényen — a terjedelmet okolva — visszalép a teljességtől, s a „klubok mai helyzetét” próbálja elemezni. Hozzá hasonlóan a hozzászólók is egy ilyen városi ifjúsági mozgalmat -kritizálnak, s látnak el jótanáccsal, pedig lehet, hogy a jelenlegi nem rózsás állapot okát is az avult, helytelen szemléletben lehet keresni. Nem ritkán halljuk az idősebb nemzedéktől: „Klubba járjak? Ugyan, nem vagyok én már fiatal!” Vagy tinédzserek szájából: „Kiállításra menjenek az ’öregek’?” Vagyis eluralkodott nézet: a klub a fiataloké, a múzeum az idősebbeké, vagy épp’ senkié. Némileg megbocsátható ez & nézet egy több tízezres városban,' ahol bőven akad pénz és közönség a rendezvényekre, s párhuzamosan akár három műsort is .tudnak szervezni, külön a fiatalságnak, külön az időseknek stb„ bár, ha még sokáig „egymást ütik" ' a városi rendezvények, bizony átvehetik az alábbi sémánkat. Javasolnám tehát — a vitával kapcsolatban —, hogy tágítsuk a fogalom terjedelmét az idézett definíció szerint, másrészt ne csak városi viszonyok között vizsgáljuk azt. Hetek és hónapok megfigyelései alapján a falusi klubo- zási helyzettel is ismerkedjünk meg, hiszen e területen még kevesebb rózsa nyílik... A "tcözségi vagy falusi „nagyklub” vezetőjét, a népművelőt egy kicsit Mándy Iván novellahőséhez hasonlíthatjuk, aki minden kudarc, mellőzés ellenére, újra és újra nekiindul, mert „kell egy csapat”, kell egy Csabagyöngye SC, kell egy igazi klub. Ügy gondolom, hogy ha a népművelők — az egyre nehezebben nyíló pénztárcák és az egyre gyorsabban emelkedő rendezvényköltségek függvényében —■' nem akarnak utazási irodává alakulni, a lakosság városi rendezvényekre való szállításáért, még a városoknál Is a klubot jobban rá vannak kényszerítve egy új, a megváltozott körülményekhez igazodó klubprogram kidolgozására, és alkalmazására. Nem felejthetjük, hogy a gépkocsik elterjedése, valamint a televízió nagykorúvá válása előtt, csupán egy korosztály adott annyi helyben való művelődésre, szórakozásra vágyó csoportot, ameny- nyit ma egy egész település a 14 évestől a nyugdíjasig ad (ez egy 5—6 ezer lakosú település esetében átlagosan legalább ötven személy). A helyzetet ismerve, hadd vázoljak egy teóriát, egy félig-med- dig már megvalósult tervet a községi klubszervezéshez. Alapul egy hivatással dolgozó, aktív, ötletes közművelődési apparátus, művelődési ház, könyvtár, mozi, iskola. KISZ szolgál. Klubok ugyan léteznek, de a régi értelemben Vett — tehát adminisztrált, bejegyzett — tagok nélkül. Működhet művészetbarát, könyvbarát, honismereti, zenebarát, film- stb. klub; egy-egy ablak a világra. Az említett apparátus összeállítaná a havi programot, és arról egy általános tájékoztatást adna a1 lakosságnak, műsorfüzet, plakátok, hangosbemondó útján. A klubvezetők tulajdonképpen a rendezvények propagátorai lennécek. kiválasztanák a programból, ami a saját „azonos érdeklődésű" csapatuknak megfelel (öt—tízfős csoportokra gondolok). Akkor jó, ha a „klubok” vezetőinek bőven lehet válogatniuk a jó filmek, író—olvasó találkozók, művész—közönség találkozók, filharmóniai koncertek, TIT-elő- adássorozatok közül. így alakulhatna ki természetes, az érdeklődési kör szerinti — s nem kényszerű — szelekció; ugyanis a diszkón általában a „KISZ tagsága vesz részt”, míg Az ízületi betegségek cím'ű TIT-előadáson nyilván a nyugdíjas korosztály található nagyobb számban. Ha a szervezők véletlenül egy popsztárt hívnak beszélgetni — mivel a klub ad helyt a műsornak, már minden kortól független, zenebarát eljöhet — kortól függetlenül —, s az eddigi „ifjúsági” jelző nem zár ki eleve 30—40 éves érdeklődőket, de nem folytatom tovább a példákat Ebben az értelemben tehát a klubvezetők, a legmozgalmasabb emberek, idejük, tudásuk, kedvük szerint. Elmarad a klubadminisztráció, az eddig is olyan fölösleges erőlködéseivel (igazolványok, klubtagdíj stb.). A költségesebb, s főleg szórakoztató rendezvények belépődíjasok, a hasznos, ajánlott előadások ingyenesek lennének. Persze, az öt—tízfős társaságok összefogva, községi szinten más rendezvényeket is szervezhetnek, például nőnap, anyák napja stb. A népművelő ismerjen csupán egyetlen egy nagy klubót a faluközösség „művelődő mobilitásának” együttesét. A dunavecsei Fülöp György kiváló ifjúsági klub házi lapjának utolsó számaiban olvashatóak ilyen címek: „Fiúk, lányok, mentsük meg a klubot”. Igen, akkor már elindult a bomlás s ez a vita, Csontos László aggódó cikke, s a hozzászólások talán mind hasonló célzattal íródtak. Mentsük meg tehát a klubot. Adjunk új értelmet, új tartalmat a már elcsépelt fogalomnak: új bort, új tömlőbe ... bizony, a mozgalom indulása óta eltelt több mint húsz év. Farkas P. József Lesz-e új iskola Jakabszálláson? Jakabszállás V. ötéves terve egyebek között új általános iskola felépítését is előirányozza. A tervidőszak végéig már másfél év sincs egészen hátra, s az épület alapozásához még hozzá sem kezdtek. Kíváncsian tettük fel a kérdést Szabó Mihály községi tanácselnöknek: — Lesz-e mégis új iskolája Ja- kabszállásnak még ebben a tervidőszakban? — Mindenképpen megcsináljuk, hiszen a község komoly oktatási gondokkal küzd. A két belterületi iskolában öt tanterem és egy napközis helyiség van összesen. Két műszakban folyik a tanítás; ráadásul arra kell számítani, hogy a tanyákon élő családok folyamatos beköltözésével tovább nő a belterület tanulólétszáma. A régi épületekben működő két iskola egyikét, tavaly felújítottuk, korszerűsítettük; a másik viszont már olyan rossz állagú, hogy arra nem érdemes pénzt pazarolni. Helyette újat kell építeni. — Nehéz új iskolát építeni egy ilyen kis településen, mint Ja- kobszállás? —• Nekünk mindenesetre komoly erőfeszítést jelent. Különösen az előkészítése, főként pedig a szükséges anyagok beszerzése. Nézze ezt az aktahalmazt. Főként azt a levelezést tartalmazza, amelyet az ország különböző részein működő TÜZÉP-válIalatokkal, valamint a Beton- és Vasbetonipari Művek gyáraival folytattunk azért, hogy idejében megszerezzük az építőanyagokat. Egyik helyről a másikra küldözgettek bennünket. Túlzás nélkül mondhatom: időrabló, idegölő munka volt. Már-már úgy tűnt, hogy el kell halasztani az építés tervezett kezdését. Szerencsére, szinte végszóra, az utolsó gerenda szállítását is visszaigazolták a gyártók, illetve a kereskedelmi szervek. Így szeptemberben megkezdhetjük az alapozást. A Szegedi Tervező Vállalatnál megértették gondjainkat, s fél év alatt elkészítették az iskola tervét. A község fiatal tanácselnöke végül is megelégedéssel nyugtázza: minden együtt van, megérte a fáradságot. Leírom, mert a lel- kemre kötötte, hogy benne legyen a cikkben: sokat segítettek kezdettől fogva a kecskeméti járási hivatal illetékes vezetői a tanácsnak. Az építés előkészítése tehát kollektív munka volt, s megtudtuk, hogy az lesz a kivitelezés is. Az elnök erről a következőket mondja: — A szükséges hétmillió forint előteremtésére önerőből nem lettünk volna képesek. A megyei tanácstól kétmillió forint támogatást kaptunk; további egymilliót pedig a megyei kölcsönalapból juttatnak. A községi tanács fejlesztési alapból, a kötelező tartalékkal együtt, hárommilliót tud e célra költeni. A többit társadalmi munkával teremtjük elő. Csak a helyi Népfront Szakszövetkezet szocialista brigádjai hétszázhúszezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak. Ök végzik majd a szállításokat, rakodásokat, besegítenek a földmunkáknál, a kőműves- és egyéb munkáknál. Házilagos építőbrigádot szerveztünk, erre engedélyt kaptunk, így ugyanis jóval olcsóbb lesz az építkezés. A szeptemberben munkába álló brigádba a helybelieken kívül a környező községekből is számos szakiparos jelentkezett. A régit felváltó új iskola egyébként négy tan termes lesz, továbbá napközis szoba, szaktanterem és műhelyterem kap benne helyet. Ha minden jól megy, 1980 őszén avatóünnepségre küldjük a meghívókat. R*pi Miklós Erre a régi, elavult iskolára már nem érdemes pénzt pazarolni. (Straszer András felvétele) Űj Kossuth-könyvekről - néhány sorban A legfiatalabb párttag Fehér Mária, a Bács-Kiskun megyei Levéltár fiatal munkatársa. Negyedéves korában, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem.—orosz szakos hallgatójaként került a párttagok sorába. Hogyan vették: fel? Mi az elvárás ma egy fiatal, értelmiségi párttaggal szemben? Hogyan segíti, egészíti ki egymást a munka és a pártmegbízatás? — ezekfői próbáltam faggatni. □ □ □ — Nincsenek különösebb érdemeim, talán nem is voltak — szögezi le jó előre. Nem könnyű ma közhelynek tűnő kijelentések nélkül beszélni ezekről a dolgokról — jegyzi meg, azután így folytatja: — A főiskolán aktív KISZ-munkát végeztem. Három évig voltam a humán szakos hallgatók csúcstitkára... — És azt megelőzően? — Kecskeméti Katona József Gimnázium alapszervezeti titkára, előtte meg úttörővezető... A társadalmi munka nálam folyamatos volt, ha erre gondolsz... — Ki ajánlott a pártba? — A KISZ-vezetőség. meg a tanszékvezető tanárom. Ó is párttag, történész. Vele többünknek sikerült igazán jó, emberi, baráti kapcsolatot kialakítani a főiskolán. Én is sokat jártam hozzá a tudományos diákköri dolgozatom témájában konzultálni. — Miről írtad a dolgozatot? — Az 1939-es országgyűlési választások Kecskeméten. — Eredmény? — Első díjat kaptam; de ez már nem érdekes. Visszatérve az előbbi témára: a volt tanszékvezető tanárom, Nagy István fontos szerepet töltött be az én emberi, világnézeti fejlődésemben. Gyakran beszélgettünk, vitatkoztunk szakmai dolgokról. Így jutottunk el számos mai, társadalmi-emberi problémához. Mindemellett engem a szakom is hozzásegített ahhoz, hogy előbb jussak el az ideológiai fejlettség egy bizonyos magasabb fokára. — Mikor vettek fel a pártba? — 1977-ben. — Igv mennyivel lett más a helyzeted? Mi az, amit várnak tőled azóta? — Sokan azt hiszik, párttagnak lenni csak előnyt jelent. Pedig hát. belülről tenni, cselekedni. bírálni: nagyobb felelősség. A belső fegyelmet kell sokszor erősítenem mert az emberek elvárása méltán több velem szemben. A főiskolán hamar kiderült, hogy ki milyen ember. Mert ami a dolgok eszmei vállalását, kifejtését illeti, azzal nem volt hiba. Hanem amikor csinálni kellett valamit — szervezni, vagy társadalmi munkát végezni — már nem volt mindenki olyan lelkes ... — A párttagok névsorát böngészve tűnt fel, alig van néhány, a közművelődés területén dolgozó fiatal párttag. Kevés lenne itt a megbízható, rátermett ifjú ember? Vagy talán a tagfelvétel útja túl göröngyös, a harmincon aluliak számára? — Erre nem tudok válaszolni; legfeljebb feltételezéseim vannak. Talán nem eléggé bíznak bennük... — Jelenleg mi a pártmegbízatásod, feladatod? Milyen társadalmi munkát végzel? — Pártmegbízatásom a KISZ- munka. Tagja vagyok a KISZ városi bizottságának, instruktora a kecskeméti Fémmunkás Vállalat KISZ-szervezetének. Vezetem a gimnazistákból alakult Ifjú Történelembarátok Körét, melyet a levéltár és a TIT közösen tart fenn. Mit csinálok még? Kutatási témán dolgozom, és tanulok az egyetem történelem kiegészítő szakán. □ □ □ Fehér Máriának valóban nincsenek különösebb érdemei: dolgozik, tanul, becsületesen, épp úgy mint a többi fiatal; talán csak egy kicsit több akarással, nagyobb belső fegyelemmel. P. E. A Kossuth Könyvkiadó ismét több új kiadványt kínál a történelem, a magyar és a nemzetközi mvnkásmozgalom múltja iránt érdeklődőknek. A legújabb Kos- suth-könyvek közül felhívjuk néhányra a figyelmet. A kiadó régi adósságot törlesztett egyebek között Dolmányos István Rendhagyó október című könyvének megjelentetésével. Ez az első átfogó történeti feldolgozás az 1917-es oroszországi októberi forradalomról. Az író drámai erővel ábrázolja a világtörténelmi jelentőségű eseményeket, a tömegek mozgását, s megismertet Leninnel, Dzserzsinszkijjel, Ordzsönikid- zével, Sztálinnal és a forradalom más vezetőivel. A könyvet Magyarországon még nem publikált képanyag illusztrálja. Gazdag forrásanyag felhasználásával készült 1. J. Trifonov A Mongóliában a közoktatás lényegében 1921 augusztusában kezdődött, amikor megnyílt az első világi általános iskola. Megkezdődött a küzdelem az analfabetizmus, a feudális múlt „kulturális örökségének” felszámolásáért. Az út napjainkig — az általános iskolák, szakmunkásképző iskolák, technikumok, felsőoktatási intézmények rendszerének kialakulásáig — hosszú volt. Kiemelkedő jelentőségű volt az 1942-es év: ekkor alakult meg a Mongol Állami Egyetem, az ország első felsőoktatási intézménye. A 60-as évek végére Mongólia minden állampolgára elvégezte az általános iskolát, és napjaink feladata már a középfokú képzettség általánossá tétele. A tervek szerint ezt 1980-ra sikerül megoldani. Ma 573 általános iskolába mintegy 350 ezer tanuló jár. Minden negyedik mongol állampolgár részt vesz a szervezett oktatásban. Napi feladat a tanítás minőségének, hatékonyságának növelése, az oktató-nevelő munka színvonalának javítása, a tanszerekkel, oktatási segédeszközökkel való ellátottság színvonalának emelése, az iskolák szakmai tájékoztató hatásának fejlesztése. Ez utóbbi feladat — a fiatalok munkára nevelése — igen fontos helyet foglal el az iskolai életben. 1978-ban a diákok által végzett munka — városrendezés, faluszépítés, mezőgazdasági betakarítás, erdőültetés stb. — értéke elérte a 7,5 millió tugrikot. Az oktatásban is számít Mongólia a testvéri szocialista orszászovjet társadalom forradalmi átalakulása című könyve, amely a forradalom, előtti Oroszország kizsákmányoló osztályait mutatja be, és ismerteti azt az 1917-től 1936-ig tartó folyamatot, amelynek során a szovjet társadalom likvidálta a földesúri osztályt, a tőkéseket, a kulákokat. A magyarországi Tanácsköztársaság és a nemzeti kérdés a címe Kővágó László új könyvének. A könyv azt a sokakat foglalkoztató témát boncolgatja, s mintegy összegzi is, hogy az akkori bonyolult nemzetközi helyzetben miként próbálkoztak az új rendszer építésével az első magyar szocialista állam vezetői. A szerző napjainkban is érvényes tanulságokat, tapasztalatokat von le könyvében. R. M. gok segítségére. A mongol iskolákban az ország minden táján, mintegy 100 kitűnően képzett szovjet tanár dolgozik. Átadják gazdag tapasztalataikat mongol pedagógus kollégáiknak, akik igen jól hasznosítják ezt a segítséget. Minden évben mongol tanárok népes csoportja látogat tanulmányútra a Szovjetunióba, ahol „élőben” tanulmányozzák a szovjet iskolarendszert, és megismerkednek az oktató-nevelő munka gazdag, több évtizedes tapasztalataival. A szovjet pedagógiai szak- irodalom is minden mongol pedagógus rendelkezésére áll. A személyi feltételek mellett nem hanyagolható el az anyagi bázis megteremtése sem. Még ebben az évben felépül 47 bentlakásos tanintézet, 2444 férőhellyel. Emellett számos iskola és óvoda építkezése fejeződik be 1980 szeptemberéig. Nyaranként olyan iskolai építőtáborok szervezését tervezik, amelyek felett egy-egy üzem, gyár vállal védnökséget. Jelentősen megnőtt azoknak a diákoknak a száma, akik külföldi úttörőtáborokba utazhatnak, és javulnak a belföldi turizmus lehetőségei is. Filmfesztivál, gyermekművészeti szemle és sport- versenyek várják nyáron a mongol diákokat. A fővárosiban is igen sok a tennivaló. Sűrű az iskolahálózat, és a gyermekek étkeztetése sem kis gond. Intézkedések születtek az iskolai étkeztetés műszaki színvonalának fejlesztésére, az iskolák és óvodák egészség ügyi-higiéniai ellátásának javítására. (BU- DAPRESS—MONCAME) Iskolák és iskolások Mongóliában
