Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-25 / 172. szám

1979. július 25. • PETŐFI NÉPE • 5

„GYERE A DISZKÓKLUB ELÉ...”

Falusi fiatalok a szórakozásról

„Gyere a diszkóklub elé, este tíz felé.” Az egyik táncdal- énekesnő ilyen szavakkal csalogatja táncolni a fiatalokat. Bár egyre kevesebb okkal, — joggal tekinthetem magamat is címzettnek, engedek a csábításnak és egy csütörtöki napon megjelenek a dunapataji művelődési ház előtt. Igaz, nem este tíz felé, hanem hat óra tájban. — Ebben a négyezernyi lakost számláló községben ugyanis ilyenkor kezdődik a diszkó.

Mintha ezer traktor dübörögne

Leltárba veszem a látottakat. A presszó hatalmas helyiségében már a fal mellé tolták az asztalokat és a székeket, s az így felszabaduló, üres „placcon” néhány farmernadrágos fiú ácsorog. A lányok hátrébb, az asztalok mellett ülnek, és megfontolt komolysággal cigarettáznak. Élénkebb mozgás ebben a pillanatban egyedül a színpadon észlelhető, ahol a „lemezlovas” és néhány technikus sürög-forog. Vezetéket huzigálnak ide-oda, csavaroznak, mikrofonpróbát tartanak. Pontosabb leírást nehéz volna adni, mert a teremben szinte teljes a sötétség, csupán az erősítők zsarátnokgombjai világítanak. Hangokat is az erősítők felől hallani: sípolnak, krákognak, köszörülik fémes torkukat, hogy néhány perccel később elszabadulhasson az az iszonyatos erejű dübörgés, ami a fiatalok egyik részét a táncparkettre löki. másik részét pedig a fal mellé, vagy a fotelok mélyére nyomja. Az embernek az az érzése, hogy ezer traktor dübörög a dobhártyája mögött. Beszélgetni csak a rövid szünetekben tudunk.

„Mindenütt így csinálják”

A húsz esztendős Faragó László letörli homlokáról a kövér izzadt- ságcseppeket. Liheg. A kérdésekre röviden, szinte kizárólag tőmondatokban válaszol a fiatalember, aki foglalkozását tekintve autószerelő.

— Gyakran jár ide?

Űj könyvek-[í 'Az Hívőin,;i*8(-harom er legnagyobb sikert elért amerikai regényét jelentette meg az Európa Könyvkiadó. ALEX HALEY Gyökerek című regénye egy évig vezette a sikerlistát, közel négymillió példányban jelent meg ez idő alatt. A regény a négerkérdésről szól, s nem a hagyományos módon. Haley Amerikában született néger író elhatározta, hogy felkutatja családjának történetét. Elindult, s közel tízévi kutatás után elérkezett abba a faluba, ahonnan egyik ősét 1767-ben rabszolgakereskedők elrabolták. Haley regénye családregény, egy néger család útja Gambiától Amerikáig, majd az amerikai kisemmi- zeitség kálváriája a legutóbbi időkig. Egyes kritikusok kétségbe vonják a család valódi genealógiáját, s kételkednek a regény dokumentum voltában. A vita azonban a reaény jellegét illetően teljesen mellékes, és nem érinti <a

— Mindig itt vagyok, amikor van valami.

— Készül rá? Hogyan kell a diszkóba felöltözni?

— Elég egy farmer. Lehetőleg bársony, mert most az a menő. Öltönyt, nyakkendőt itt nemigen lát.

— Milyen táncokat jár?

— Semmilyet. Ha szól a zene, az ember elkezdi rázni a tagjait. Mozog a ritmusra és kész. Mindenütt így csinálják. Kalocsai vagyok, de eljárok a környező falvakba is. Voltam Dusnokon, Hosszúhegyen.

— Csak diszkóban? Vagy megfordul másutt is?

— Hol foroghatnék másutt? Legfeljebb a moziban, de filmet nézhetek Kalocsán is. Egyébként elég sokat meg is nézek.

Akit csak a zene érdekel

Égéi Margit huszonnégy esztendős; óvónő Dunapatajon. Kicsit húzódik a beszélgetéstől, mondván ő már „öreg” ahhoz, hogy a diszkós fiatalok nevében nyilatkozzon. Végül csak kötélnek áll.

— Kötött már ismerettséget itt a diszkóban? Olyat, ami tartósabb barátságot eredményezett? — kérdezem.

— Nem. Pedig mások főként itt kötnek. Igaz, én elég ritkán járok ide, akkor sem azért, hogy táncoljak, hanem hogy a zenét hallgassam. Baráz Miklós a kedvenc lemezbemutatóm, aki most is itt van. Szinte mindig hoz magával olyan különlegességeket, amit másutt ritkán hallhat az ember.

— Ha az ilyen helyekre csak ritkán jár, akkor mivel tölti a szabad idejét?

— Nagyon szeretek például olvasni.

— Mit?

— Tegnap hoztam vissza a könyvtárba Diderot: Fecsegő csecsebecsék című könyvét. De leginkább a magyar írókat szeretem: Kodolányit, Móriczot, Galgóczit.

— Sport?

— Rendszeresen nem sportolok. Szeretek napozni, és amikor jó az idő, kerékpárral legurulunk a Szelidi tó mellé. Ott megmártózom, és úszók egy nagyot. Ezt viszont elég sűrűn megteszem.

„Egyenrangúsító élmény”

Balaton József, a művelődési ház igazgatója maga is huszonéves fiatal. Vele arról beszélgetünk, hogv mit jelenthet a falusi fiatalok életében a diszkó. Érdekes gondolatokat kezd fejtegetni:

— Sokan még ma is bizalmatlanok ezzel a szórakozási formával szemben. Talán van is ennek; alapja. A gépzene leszoktatja a fiatalokat az aktivitásról, az ön- tevékenységről, és passzív befogadóvá teszi őket. Ám vannak a dolognak más oldalai is. Nem szabad elfelejteni például azt, hogy a gépkocsi, a televízió elterjedésének dacára is, falun élni még mindig bizonyos mértékig elzártságot, elmaradást jelent a világtól. Aki viszont a diszkóba jár, ugyanazt a zenét hallgatja, amit az ország és á világ nagyvárosaiban is játszanak. Nem akarom természetesen túlbecsülni ennek a ténynek a jelentőségét, de valamiféle öntudatot igenis adhat ez a falusi fiataloknak, ami nekünk, népművelőknek jó alap lehet a továbblépéshez. Hiszen aki büszke arra, hogy a legújabb zenét hallgatja, azt előbb-utóbb fogékonnyá lehet tenni a legújabb gondolatok befogadására is. Persze az az igazság, hogy ezzel a lehetőséggel ma még csak elvétve élünk ..,

K. J.

VASARELY „TANÍTVÁNYAI"

• A pécsi óvodások már többször jártak a Vasarely Múzeumban. Az itt szerzett élmény után saját elképzeléseik szerint díszítették „építették” meg az általuk elképzelt házakat. Végül pedig utcát, városrészt alakítottak ki az elkészült házakból. Az ilyen típusú foglalkozások nemcsak a gyerekek kézügyességét, hanem alkotó fantáziáját, vizuális készségét is nagyban fejlesztik. A képen: készülnek a házak. (MTI-fotó)

Századok

emléke

két teremben

Aki látni akarja a falu teljes névsorát, lapozza végig a bácsszentgyörgyi honismereti kiállítás vendégkönyvét. Iskolástól az aggastyánig szinte minden helybeli névaláírása dicséri a szép szándékot, a hagyományőrző szolgálatot. A vendégkönyvnek kinevezett két kockás füzet a falu külhoni látogatóinak elismerő sorait, bejegyzéseit is elébünk tárja: finnek, németek, osztrákok, jugoszlávok és angolok hagyták ott névjegyüket. Turisták és rokonlátogatók írták, mondták különböző nyelven, bogy tisztelet a szándéknak, a falutörténet tárgyi emlékeit bemutató igyekezetnek.

A négyszáz lakosú Bács- szentgyörgy pártházának két helyisége csaknem két éve ad otthont a helytörténeti kiállításnak. Elmúlt korok tárgyi emlékei — hajdani parasztszoba, használati eszközök, múlt századi ruhadarabok, a népi kultúra egykor honos relikviái — idézik e hagyomány- tisztelő község gazdag történetét, dicsérik a falukutató Zengő István bácsi másokat is éltető patriotizmusát. A felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény szervezője — egyben alkalmi idegenvezető is — a falukutatók megszállottságával kísér, magyaráz, válaszol kimondott és el nem hangzott kérdésekre. Zengő István tizenöt éven át volt e határmenti falu mindenes-kulturo- sa. ö vezeti évtizedek óta a falukrónikát, hosszú időn át

— még nyugdíjas éveiben is

— a bajai járás egyik legaktívabb népfront aktivistájaként vett részt a közéletben. S amin megdöbbenek: minden látható értéket saját maga gyűjtött össze, nyugdija jelentős részét e nemes ügyre áldozva vásárolt meg ittlakó, és már innen elszármazott bácsszentgyör- gyiektől hogymányőrzö tárgyakat, az ősi foglalkozások szerszámait.

Az elismerő bejegyzéseket, a járási párt- és állami vezetők vendégfüzetbe rótt dicsérő sorait olvasva — valamennyivel egyetértve persze — kérdőjelet véstem jegyzetfüzetembe: S hogyan tovább? Meddig maradhat itt? Mindez magán- gyűjtemény, vagy gerince lehet majdan egy falumúzeum anyagának? Akad itt, vagy a járásnál felelős személy, akinek, vagy akiknek érdeklődéséből többre is futja a látogatásnál, az elismerő bejegyzésnél? Hiszem: hihetem eddigi ismereteim alapján, hogy van, lesz, lehet megoldás a szorgalommal összevarázsolt kincsek megmentésére, közelebbi és távolabbi múltunk társadalmi szintű megbecsülésére.

Sz. Gy.

GAZDAG RÉGÉSZETI LELET HAJÓSON

Mit rejteget a Cifra-hegy?

lényeget, mert a történet a valóságot ábrázolja, még akkor is, ha netán vannak „regényes” fordulatai. Robert W. Fogéi neves amerikai történész szerint a legjobb történelmi regény, amit valaha a rabszolgatartásról írtak.

Haley egy történelmi folyamatot ábrázol, s ezen keresztül sorsokat. Az Amerikában született négerekben már halvány az „Af- ríka-élmény”, már nem tudnának őseik évszázadokkal ezelőtti földjén élni, ugyanakkor kötődnek Afrikához. Haley gyökereket keresett, s végül megtalálta nemcsak őseinek földjét, hanem önmagát is, és az ő személyén keresztül minden amerikai négerben megcsillanhat a remény: talán ö is megtalálhatná a maga gyökereit.

A perui VARGAS LLOSA nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. A város és a kutyák, a Négy óra a Catedralban, és a Zöld Palota szerzője méltán vált népszerűvé és olvasott íróvá Magyarországon is. Most az Euró- pa-zsebkönyvek sorozatban Kölykök címmel elbeszélés kötete jelent meg. A kis kötet hat novellát és egy kisregényt tartalmaz. Ezek a nagyvárosi, faluii környezetben játszódó novellák hol a kamaszkor lelki válságát, a falusi élet drámai összeütközéseit, hol az emberi erőszak vagy gyávaság, tisztesség titkait kutatják — meggyőző megjelenítő erővel, sodró, utolérhetetlen stílusban.

Hajós község kiterjedt határában található a romantikus környezetű Cifra-hegy. Itt, a Magaspartnak nevezett részen, most a megszokottól eltérő, lázas munka folyik. Kőhegyi Mihály régész irányításával végzik az ásatásokat, s a szorgos, figyelmes munka nyomán feltárul előttünk a soksok évszázaddal ezelőtti régmúlt.

□ □ □

Fenn a magaslaton, vízmosta

• Egy „önkéntes múzeológus”: az ifjú Alföldi Albert.

apró szakadékok között, a friss földhányások mellett faggatjuk a régészt: mi is történik itt tulajdonképpen? Megtudjuk, hogy tavaly óta kutatják ezen a helyen a múlt beszédes, tárgyi emlékeit. Egy hatvanméteres kutatóárokkal átvágták a dombhátat — a „hegyet” —, s egyre-másra lelnek rá azóta a tudomány szempontjából felbecsülhetetlen értékű, egykori életmaradványokra.

— Mi az, ami itt elénk tárul? — kérdezem Kőhegyi Mihályt.

• A feltárt sír tartalmának felszedése és csomagolása közben az egyik segítő: Boros Ferenc.

NYELVŐR

Sokszor kerülünk abba a helyzetibe, hogy el kell döntenünk, hogy két hasonló alakú vagy jelentésű szó közül melyiket használjuk.

Ilyen a magános és a magányos. Sokszor összekeverik őket, mert nem érzik köztük a különbséget. A házassági hirdetésekben pl. sokszor olvasunk magányos férfiról. ’ Pedig nem az erdő mélyén él magában. A két szó közül a magános az eredeti, ez a régebbi. Jelenthet egymagában álló fát, házat. Az alakváltozatként keletkezett magányos szó kezdetben ugyanazt jelentette, mint a magános. De ahogy lenni szokott, az alakváltozatok megosztoztak a több jelentésen. A magánszemély így lett a jogi személyt alkotó szervezetek, kö- zületek ellentéte (pl. magánautó, magánérdek, magánlakás, magán- szektor). A magányos a félreeső, elhagyott (hely), az egyedül élő (személy), a társtalan (költő), az emberi közösségbe nem kömy- nyen beleilleszkedő, a társaságot nem kedvelő (személy) jelentést sajátította ki. Tehát a magányos ember az is, aki szereti a magányt, és az is, aki egyedül él. A két szó jelentése ma még keveredik.

Hasonló kapcsolat, de ellentét is van az eredmény és a következmény között. Ezt néhány példa jól megérteti. A terv nem teljesítésének nem eredménye, hanem következménye a prémium elmaradása. Az eredmény ugyanis a siker, a jó eredmény értelemben használatos. Ugyanilyen helytelen lenne a jó tanulás következményének nevezni a jó bizonyítványt, az a jó tanulás eredményeként jár.

Könnyen észrevesszük a hibát a következő mondatban is. „A tanulók hallgatólagosan ülték a padokban.” Ez a határozó itt helytelen, mert jelentése: elhallgatva, rejtetten, eltűnten, nem nyíltan. Pl. hallgatólag segítünk valakit (vagyis nem nyíltan). A tanulókról azt mondhatjuk, hogy hallgatva (vagyis figyelve) ültek a padokban. Tehát ne tévesszük össze a hallgatólag(osan) és hallgatva határozókat.

Könnyen összetéveszthetjük a következő két igepárt is: viselkedik — viseltetik és visszaáramlik — visszaháramlik. „Tisztelettel viseltetünk iránta." így helyesen használjuk. Ha nem hivatkozunk a személyre, akkor a másik ige jó: Jól viselkedik az iskolában.

Ugyanígy: A munka eredménye visszaáramlik a dolgozókhoz. Ez a mondat helytelen, mert helyesen a tevékenység következménye visszaháramlik arra, aki a tettet végrehajtotta. Az ige jelentése ugyanis: arra hárul, akitől származik, kiindult. A visszaáramlik egyszerűen csak a visz- szafelé történő mozgást jelenti.

Elkülönül a meglepetés és a meglepődés is. A meglepetésnek van több jelentése. Pl. meglepetést szerezhetünk valakinek, de váratlan esemény és ajándék is meglepetés lehet. Nem mondhatunk helyettük meglepődést. Néha fel lehet őket cserélni: szólni se tudott meglepetésében vagy meglepődésében. A meglepetés inkább állapot, a meglepődésben az érzésen, a csodálkozáson van a hangsúly. Pl. meglepődtem válaszodon.

Különböztessük meg az együttérzést és az egyetértést is. Pl. a 'beszámolót egyetértéssel hallgattuk (együttérzéssel csak akkor lehetett volna, ha gyászos, szomorú dologról számolnak 'be). A gyászolónak együttérzésünket fejezhetjük ki.

Sokszor felmerülhet a kérdés, hogy mi a különbség gyűlés és ülés között. Vajon a gyűlik és az ül ige dönti el az értelmét? Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy az ülésen, mint a szó jelentéséből is kitűnik, ülni szoktak, de a gyűlésen ülhetünk és állhatunk is.

A gyűlés valamelyik ügyben illetékes személyeknek bizonyos szabályok szerint megrendezett és egy jelentős személy által vezetett tanácskozása (pl. alakuló gyűlés). Jelenti az így összegyűlt személyek összességét is (pl.: a gyűlés úgy döntött). De jelenti több személynek alkalomszerű összesereglését is, rendszerint politikai nézetek nyilvántartására (pl. tiltakozó gyűlés).

Az ülés valamely szervezet, közü'let, társaság tagjainak hivatalos tanácskozása (pl. akadémiai, bizottsági, képviselőházi ülés). Az ezen összegyűlt személyek összességét is jelenti. Az országgyűlés is üléseken szokott tanácskozni.

Példát nem lőhet felsorakoztatni, és egy ember sem tud valaki mögé felsorakozni, .mert egy példa és egy ember nem tud sorakozni. Csak több példát lehet felsorakoztatni, és csak több ember tud sorakozni. Egy példát csak említhetünk, egy ember csak valaki mögé állhat, valakihez csatlakozhat.

összetévesztési lehetőség a szível és megszívlel használata is. Ha megszívelünk valakit, akkor szeretjük, kedveljük és jóindulattal elviseljük. Tagadva is mondhatjuk: nem szívelünk valakit. Néha az elszível ige is használható (elvisel, kibír jelentéssel). Pl. nem tudnám elszívelni ezt a csapást. Szívlelni, megszívlelni tanácsot, intelmet lehet, vagyis fontolóra vesszük, helyesnek ítéljük, alkalmazkodunk hozzá.

De különbség van az emberöltő és az emberélet között is. Az értelmező szótár szerint az emberöltő „egy-egy emberi nemzedék kifejlődéséhez szükséges idő (25—35 év)”. A kifejezés szemléleti háttere valószínűleg az ölt ige varrással kapcsolatos jelentése: az egymás után követkéz» ölitések nyomán az öltő ’az emberi nemzedékek egymás után következő sora’ jelentést is felvette. Nézzünk egy példát! „A szakszervezetek veteránjai egy emberöltőt töltöttek el a szak- szervezeti mozgalomban.” Mivel itt egész emberi életről (50—60 évről) van szó, helyesen azt kell mondani: az illetők egy egész emberéletet töltöttek el a mozgalomban. Kiss István

• Rajzolásra előkészített, letakaritott csontváz. (Straszer András (elvételei.)

— Alapjában egy késő avarkori temető — válaszolja. — S ebben a női leletegyüttes a figyelemre méltó.

— Hány sírt tártak fel ezen a helyen eddig?

— összesen hetvenhatot.

— Van valamilyen különösen érdekes vonása a leletmentésnek?

— Elsősorban az, hogy többrétegű a régészeti leletanyag. Egyazon helyen bronzkori és szarmata település nyomaira, avarkori temetőre és részben Árpád-kori falucska nyomaira bukkantunk. Elgondolható, hogy ez a tény nagyban nehezíti a feltárást, s hogy az átlagosnál nagyobb figyelmet igényel.

— Említene néhány fontosabb tárgyat a feltárt anyagok közül?

— Öntött, növényi indásdíszes kések, lemezes övgarnitúrák, dinnyemag alakú, kék színű üveggyöngyök, ezüst fülbevalók, féldrágakővel díszített orsókarikák, ezeket lehet megemlíteni többek között.

□ □ □

íme, egy röpke látogatás alatt ennyiféle régi tárgy, leletanyag kerül szóba. Nem beszélve az egymás közelségében heverő emberi csontvázakról, melyek a kibontott sírok mélyéről jól látszanak, elénkvillannak a borús, esős délutánon. Varga Mihály

Meglepetés és meglepődés