Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-20 / 168. szám
A várható időjárás ma cstig: Wön- ként kissé megnövekvő felhőzet, Tie-“ lyenként zápor, zivatar, napközben élénk, átmenetileg erős déli, délnyugati szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 14—19 fok között, a legmagasabb nappali hőmérséklet 30 fok körül. Távolabbi kilátások szombattól keddig: meleg nyári idő. Futó zápor, zivatar valőszínű. Legalacsonyabb hajnali hőmérséklet 14 —19 fok között, legmagasabb nappali hőmérséklet 26—31 fok között. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IDŐJÁRÁS PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 168. szám Ára: 1,20 Ft 1979. július 20. péntek Ülést tartott a Hazafias Népfront országos elnöksége A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége tegnap ülést tartott. Dr. Szentistványi Gyuláné, a HNF OT titkára elő- teresztése alapján megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottsága június 29-i ülésén elhatározott feladatokat, és egyetértését nyilvánítva állást foglalt a végrehajtással összefüggő népfrontmozgalmi tennivalókról. Az elnökségi ülésen felszólalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a HNF főtitkára, és az elnökség további tagjai közül S. Hegedűs László, dr. Molnár Béla, a HNF OT titkárai, Lékai László bíboros, esztergomi érsekprímás, a magyar katolikus püspöki kar elnöke, Márton János egyetemi tanár, Mezei Barna vezérigazgató, Papp Lajos államtitkár, Pió- ker Ignác nyugdíjas, Polinszky Károly miniszter és Rónai Rudolf államtitkár. (MTI) Kádár János fogadta Henri Simonet-t Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke tegnap fogadta Henri Simonet-t, a Belga Királyság külügyminiszterét. Délelőtt a Külügyminisztériumban Púja Frigyes és Henri Simonét vezetésével folytatódtak a külügyminiszteri tárgyalások. A belga külügyminiszter délután Budapesttel ismerkedett, este pedig elutazott hazánkból. • Képünkön: Kádár János üdvözli Henri Simonet-t. LENGYELORSZÁG FELSZABADULÁSÁNAK 35. ÉVFORDULÓJÁN Barátsági nagygyűlés Az internacionalizmus, a két nép barátsága jegyében rendezett csütörtökön nagygyűlést Lengyelország fel- szabadulásának 35. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Újpesten, a Magyar Pamutipari Vállalat Dalos Ida Művelődési Házában. A himnuszok elhangzása után S. Hegedűs László, a HNF OT titkára köszöntötte a megemlékezés részvevőit, köztük az elnökségben helyet foglaló Fock Jenőt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, Korom Mihályt, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát, Borbándi Jánost, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Katona Imrét, az Elnöki Tanács titkárát, Berecz Jánost, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőjét, Keserű Jánosné könnyűipari minisztert, Pozsgay Imre kulturális minisztert, Ros- ka István külügyminiszter-helyettest, Tadeusz Pietrzakot, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetét, továbbá a főváros és Újpest párt- és állami szerveinek, valamint dolgozóinak képviselőit. Ezután Borbándi János mondott ünnepi beszédet. — A Lengyel Népköztársaság dolgozóival együtt emlékezik, ünnepel a szocialista országok nagy családja, köztük a mi népünk, s köszönti a szocializmus megteremtéséért vívott harc vezető erejét, a Lengyel Egyesült. Munkáspártot — mondotta a bevezetőben Borbándi János, majd méltatta a lengyel katonáknak a szovjet fegyveres erők oldalán és az antifasiszta koalíció szövetséges hadseregeiben a nácizmus ellen vívott hősies harcát. A felszabadulás óta a társadalmi, s a gazdasági tevékenység területein eredményesen bontakoztak ki a szocialista viszonyok Lengyelországban. A szocialista iparosítás a termelőerők óriási fejlődését eredményezte. Lengyel' ország nemzeti jövedelme löSO óta több mint hatszorosára nőtt, részesedése a világ ipari termeléséből megkétszereződött. Harmincöt esztendő alatt gyökeresen átalakultak a társadalmi-gazdasági viszonyok, a múlthoz alig hasonlítható változások következtek be a nép életében. Az eredmények a munkásosztály, az egész nép erőfeszítéseiből születtek. Ugyanakkor lengyel elvtársainkkal, barátainkkal együtt tudjuk, tapasztaljuk, hogy a szocialista közösséghez való tartozás és sokoldalú együttműködés erősítése valamennyi szocialista ország fejlődésének fontos tényezője. A Lengyel Népköztársaság erős, a haladás fő áramlatában foglal helyet, befolyást gyakorol a nemzetközi eseményekre és tiszteletet, elismerést élvez világszerte. Erejét meghatványozza, hogy hűséges barátai vannak, akikkel ösz- szeköti az eszmék és a célok azonossága, a társadalmi és nemzeti érdekek hasonlósága, a sajátosságok tiszteletben tartása és megbecsülése. Pártunk és a magyar nép ismeri, nagyra értékeli azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket Lengyelország a szocialista építés területein elért. Népeink barátsága történelmünk sok tekintetben azonos vonásaiban, közösen vívott harcaiban, a társadalmi és a gazdasági fejlődés számos hasonlóságában gyökerezik. Ez a barátság a szabadságért és a függetlenségért vívott, több évszázados közös küzdelemben mélyült el. Pártjaink, népeink vállvetve harcolnak közös ügyünk, a szocializmus felépítéséért, a béke megőrzéséért. Országaink hatékonyan együtt dolgoznak a gazdaság, a kultúra, a tudomány, közoktatás, a sport és az élet számos más területén. Gazdasági kapcsolataink fejlődését a legjobban mutatja a lengyel—magyar árucsereforgalom, amelynek értéke Folytatás a 2. oldalon. A köztisztaság helyzetéről, gondjairól Nem kell különösebben finnyásnak lenni ahhoz, hogy szépen fejlődő városaink örömteli látványában fölfedezzük, szemetesek az utcák, az ápolt virágágyások között papírhulladék „díszük”. Az urbanizálódás kísérőjelensége az össznépi szemetelés, s a tanácsok kommunális költségvetési üzemei, melyek egyebek között a város rendbentartására hivatottak, örök versenyfutásban vannak a viszonylagos tisztaság megteremtésére. Gondjajk egy része közös, az utcasöprésre mind kevesebben vállalkoznak, a kézi munkát pótló és szükségszerűen felváltó gépi úttisztítás komoly beruházást igényel, s ha mégis megvásárolják az úttisztító gépeket, azok nem dolgozhatnak akadálytalanul, mert a járdák mellett gépkocsik parkolnak ... Romsics Jánostól, a kalocsai Városi Tanács Kommunális Költségvetési Üzemének vezetőjétől a köztisztasági helyzetről kértünk tájékoztatást. — A meglevő géppark a munkák elvégzésére elegendő volna, ha a közterületek tisztán tartására nagyobb hatékonysággal tudnánk azokat alkalmazni. A helyzet jelenleg ugyanis az, hogy a lakosság mindennemű szemetet szétszór. Szinte lehetetlen állapot, hogy a parkokban a füvet kaszával kell levágatnunk, mert a szemét miatt a .fűnyíró gépeket nem lehet használni. A Hazafias Népfront és a Vöröskereszt közreműködésével a „Tiszta, virágos Kalocsáért” mozgalom keretében tisztasági hónapot szerveztünk, s a házak táján felgyűlt limlomok elszállítását vállaltuk. Sajnos, sokan félreértették az akciót, s a tisztasági hónap után js kirakják a nem háztartási hulladékot az utcára. Sikeres volt azonban a virágo- sításra, a földutak karbantartására, a megrongálódott járdák javítására szervezett társadalmi munka. Fűmagot, virágpalántát és facsemetét üzemünk adott a parkosításhoz. A játszóterek, közterületi padok felújításáról gondoskodtunk, az utcai szemétgyűjtők számát rendszeresen gyarapítjuk, hogy sikeresebben őrizzük meg a tisztaságot. A kiskőrösi kommunális üzem a köztisztasági munkák gépesítésében gondokkal küszködik. Jelenleg csak egy ZIL locsolóautójuk van, amely télen hóeltakarítást végez. Csak a következő tervidőszakban tudnak locsolóautót és kukás szemétgyűjtőt beszerezni. Az utcák, terek söprésére elegendő a jelentkező — csak a végzett munka minőségével akadnak bajok — tudtuk meg Barkóczi Sándortól, a városi tanács műszaki osztályának főelőadójától. A közterek berendezéseit felújították, s az év elején még újabb 60 szemétgyűjtőt helyeztek el a városban. Kiskőrösön évente kétszer rendeznek tisztasági napot, melynek eredményeképpen szaporodnak a virágoskertek, amelyeket azután a lakosság rendszeresen gondoz. A megyeszékhely köztisztasági gondjai a város növekedésével együtt sokasodnak. Á közületek által termelt szemét elhelyezésére 38 konténert helyezett el a kommunális üzem a városban. Ezeket azonban mindenki használja, s még ez volna a kisebbik baj, de legtöbbször melléje öntik a szemetet. Nehezen sikerül felszámolni az illegális szemétlerakókat. A törmelék- és hulladéklerakodási helyek rendezettségének biztosítására a Matkói úton és a Szentgyörgyi Ferenc úton kerítést létesítettek. — Nagyobb hatósági szigor kellene! A kecskeméti Városi Tanács Kommunális Költségvetési Üzeme évente több ezer köbméter „illegális szemét” eltakarítására kényszerül, hogy a város rendezettségét, tisztaságát meg tudjuk őrizni — mondta Pólyák Ferenc üzemvezető főmérnök. Az idén félezer új hulladékgyűjtőt helyezünk el a buszmegállókba, üzletek köré, terekre. Egy szemét- gyűjtő 700 forintba kerül, mégis megrongálják, tönkreteszik. Mpst megint 500 darabot rendeltünk, s még mindig kevés ... A télen tűntek fel először Kecskeméten a só- és homoktartó edények. Igazán szépek, a városképet nem zavarók — egyetlen „szépséghibájuk”, hogy darabonként majd tízezer forintba kerültek. A meglevő 50 mellé még tízet vásárol a kommunális üzem. Ahány város, annyiféle a rend- bentartás gondja. Egy a közös, hogy mindenütt akadnak szeme- telők, rongálók. S a városszépí- tési akciók sem győzik rendbehozni, amit egyesek tönkretesznek. Pedig — és ezt minden háziasszony tudja — nem időnkénti „tűzoltó nagytakarítás” szükséges a tisztasághoz, hanem a rend megőrzése. És ez nem csupán a kommunális üzemek dolga... N. M. KIÁLLÍTÁSOK KÓRHÁZBAN, VARRODÁBAN Nemzetközi rendezvény Kiskunhalason Több mint két hónappal a képzőművészeti világhét rendezvényei előtt elkészült az évente visszatérő eseménysorozat Bács- Kiskun megyei programja. A tervszerű fölkészülésre tehát bőven marad idő. Mit ígér ez a sokszínű seregszemle az ország legnagyobb területű megyéjében szeptember közepén? Központi elvként a legifjabb nemzedék világát szeretné feltárni és bemutatni sok kiállítás. A nemzetközi gyermekévhez kapcsolódik a nyitány is: A „Gyermekünkért” című képzőművészeti pályázat munkáiból rendez tárlatot Kecskeméten a Megyei Művelődési Központ. A középmagyarországi képző- és iparművészek reprezentatív bemutatkozásának ez alkalommal Kalocsa ad otthont. Kiskunhalason a diafilm- pályázatra beküldött grafikák kiállítása nyílik meg, a városi kórházban. Ugyanitt a filmszínház sem csak a szokásos műsorait kínálja: diafilmeket mutatnak be és zsűriznek a moziteremben. Másnap, szeptember 19-én nemzetközi szintű tanácskozáson fejtik ki a véleményüket a résztvevők a diafilmekről a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Úttörők Szövetsége, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, a Diafilmgyár és a helyi városi tanács rendezésében. Az eddigiekből is érzékelhető, hogy a képzőművészeti világhét tervezett eseményei igyekeznek túllépni azokon a határokon, amelyek közé a megszokás zárja szemléletünket. A kecskeméti Kerámia Stúdióban például az agyag formálhatóságával, tulajdonságaival is megismerkedhetnek az érdeklődők, játékos formában. A Megyei Művelődési Központ így hirdeti szeptember 19. és 21—i programját: „játék- készítés óvónők és tanárok közreműködésével”. A falusi és városi kiállítások sorában fafaragások, fotók, plakátok és játékok váltják egymást, sőt a gyerekek kedvenc műfaja, a rajzfilm is feltárja műhelytitkait a Pannónia Filmstúdió kecskeméti rajz- és animációs műterme jóvoltából. A vendégek sorában Schéner Mihályt képeivel és szobraival, a hódmezővásárhelyi művészeket, a grafikus Réber Lászlót és Baja zombori testvér- városának küldötteként Jakobcsics Ivánt üdvözölhetjük. A megyében élő festőművészek közül Miskol- czy Ferencnek életmű-kiállítást rendez a témák sokaságát kínáló városa, Baja. Változatosak a helyszínek is. Mintha igazán kitágulnának végre a művelődési házak és múzeumok kiállítótermei. Egyre több mozi használja ki az előcsarnokát különböző bemutatási alkalmakra, az Alföld Áruház a kirakatát rendezi át a célnak megfelelően, Kiskunhalason az egyik óvoda, Garán az MSZMP községi székháza, Bócsán az ifjúsági klub, Tasson a varroda is kiállítást fogad. Az általános iskolák és úttörőházak főleg a gyermekrajzok előtt tárják ki kapuikat — egyebek között Tataházán és Baján. A helybeli művelődési házakkal és könyvtárakkal összefogva rendezik az aktivitásra késztető aszfaltrajzversenyeket Bócsán, Tasson, Dunapatajon. Érdekes színfoltnak ígérkezik, hogy Császártöltésen, Soltvad- kerten és Kecelen közönség elé kerül a Mezőgazdasági Múzeum országos gyermekrajz-pályázati eredményeinek jó része: a sok éve rendszeresen sikerrel szereplő Bács-Kiskun megyei tanulók alkotásai otthoni környezetben is bemutatkozhatnak a versenytársakkal együtt. A . képzőművészeti tárlatokat számos könyvkiállítás, előadás, kirándulás és filmvetítés kíséri. Szó lesz a népi hagyományokról és a népművészetről, a Kiskunhalasi Állami Zeneiskola növendékei hangversenyt adnak, a bátyai gyerekek felikeresik a Szépművészeti Múzeumot, nyolc napon át képzőművészeti kisfilmék peregnek a megye mozijaiban, s ankét lesz a Forrás című folyóirat szeptemberi gyermekszámáról, illetve a játékgyártás helyzetéről. H. F. Nyugdíjasmunka Ma a nyugdíjas kor elérése után több mód is kínálkozik a továbbdolgozásra. Az egyik a nyugdíj melletti részmunkaidős foglalkoztatás, amely — műszakokban számolva — mintégy négy és fél hónapos elfoglaltságot jelent esztendőnként. (840 óra.) Semmiféle engedély nem szükséges az ilyen időtartamú munkavállaláshoz. Az 1260 órás munkát viszont olyanok vállalhatják, akik nagy munkaerő- hiánnyal küszködő területen akarnak tevékenykedni. Azok pedig, akiknek a nyugdíja nem éri el a havi 1470 forintot, mindenfajta korlátozás nélkül vállalhatnak és végezhetnek munkát. Ismert lehetőség a nyugdíj- korhatáron túli „továbbdolgo- zás”. Anyagi kihatása: fizikai munkásoknak évi 7, alkalmazottaknak évi 3 százalékkal növekszik így a nyugdíjalapjuk. A meghatározott óraszámú „nyugdíjasmunka”, illetve a továbbdolgozás közül az előbb említettet veszik többen igénybe. Álljanak itt erre vonatkozóan is az adatok: a csaknem kétmillió nyugdíjas korú közül jelenleg több mint 400 ezren dolgoznak, ám csak minden ötödik az úgynevezett továbbdolgozó. A többiek a nyugdíj mellett végzett részfoglalkozást választották. Vagy — és erről is kell szólni — így kellett dönte- niök. A kényszerűségnek több oka is van. Elsősorban a nők körében, s ott is főleg a nehéz fizikai munkát végzőknél figyelhető meg, hogy munkáséveiket nem kívánják meghosszabbítani. Nem csupán a fáradtság okán. Az otthoni kiskert, az állattartás, nem utolsósorban az unokák felügyelete vonz másfajta, kevésbé kötött elfoglaltságként. Megfigyelhető, hogy a köny- nyűipari üzemekben, az egészségügyben viszonylag kevesen vállalnak nyugdíjasórákat azok közül, akik korábban nehéz fizikai munkát végeztek. A férfiak elsősorban nem, a családi elfoglaltság, inkább az egészségi állapotuk gyengülése miatt nem vállalják a korábbi munkát. A gerontológusok, üzemi orvosok, munkaügyi szakemberek egyöntetű és azonos előjelű megfigyelése: tartósabb az egészség, erősebb a fizikum azoknál az időseknél, akik első perctől kezdve vállalnak részmunkaidős foglalkozást, illetve kapnak erre lehetőséget. De kapnak-e valóban? Többféle, bár nem a teljes nyugdíjas korú népességet átfogó célvizsgálat zajlott már le e témakörben, kezdve a főváros néhány kerületétől a megyei népi ellenőrzési, illetve tanácsi munkaügyi felmérésekig, helyenként és a módszereket tekintve is különbözőképpen. A lényeg, a végkövetkeztetés viszont egybecsengett. A nyugdíjas munkásoknak elsősorban a szolgáltatóipar kínált, s kínál bőséggel fizikai állapotukhoz igazodó elfoglaltságot. Viszonylag bőségben jeleznek nyugdíjasoknak való hasznos munkaalkalmakat ■ a közlekedési és az építőipari vállalatok, valamint esetenként a kereskedelem. Egy részük könnyen elvégezhető . szakmunkát kínál, másutt — s ez már az ötlettelenséget, a nyugdíjasok foglalkoztatása iránti közönyt is sejteti — csupán segédmunkás, éjjeliőr, hivatalsegéd, portás, esetleg takarító, söprögetö állást ajánl fel. Azok számára is, akik jó erőben lévén, kvalifikáltabb munkát is el tudnának végezni. Az idős korúak foglalkoztatásának „kényszerű” értelmezésére mutat az a megállapítás is, hogy a munkabérük többnyire alacsonyabb az átlagosnál. S ez nem annyira a nyugdíjasok teljesítményének színvonalát jelzi, sokkal inkább a hátrányos helyzetüket. Mindebbe korántsem szükséges beletörődni. A jó erőben levő, szívesen dolgozó idős korúak tábora a jövőben tovább növekszik, teljes népességi viszonylatban. Érdemes tehát a helyes — nekik leginkább megfelelő, társadalmilag is hasznos munkavállalásukon, a mainál többet töprengeni. Ami elsősorban kínálkoznék: olyan tevékenység, amely összefügg korukkal és több évtizedes tapasztalataik hasznosításával. Fiatalok betanítása, gépbeállítás, karbantartás, különböző szervizmunkák, apróbb, nagyobb műszaki feladatok, szolgáltató tevékenység a lakóhelyeken, kisegítő munka az egészségügyben, az oktatási intézményekben stb. S ami talán a legfontosabb: ne csupán szociális indítékú, hanem valós haszonra épített elv legyen a nyugdíjasok foglalkoztatása.
