Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 15. Nem vagyunk elégedettek A dunaszent- benedeki Cj Hajnal és a géderlaki Űj Élet Termelőszövetkezetek 1977- ben egyesült. Azért döntött így a két közös gazdaság tagsága, mert úgy gondolták, hogy az üzemnagyság növelésével gyorsabban tudják fejleszteni a gazdálkodást. Hozzá kell tenni, hogy a géderlaki szövetkezet alaphiánnyal zárta az évet, és már esztendők óta sehogysem tudott előbbre lépni. A két gazdaság egyesülése — amely dunaszentbenedeki Űj Hajnal néven történt — szükségessé tette a pártvezetőség, valamint a pártszervezet újjászervezését is. A kommunistákra nem kis feladat várt ebben az időszakban, hiszen, igen nagy szerepe volt a meggyőzésnek, a jó munkahelyi közérzet megteremtésének. A két különböző gazdasági színvonalon működő termelőszövetkezet tagsága között a kommunisták igyekezetének köszönhetően nem keletkeztek feszültségek és egyre jobb munkakapcsolatok alakultak ki. Javulás A kalocsai járási párt-végrehaj- tóbizottság a pártvezetőség összegezése alapján nemrég megtárgyalta az alapszervezet gazdaságszervező, irányító és ellenőrző munkáját és megállapította, hogy az egyesülés óta számottevő javulás tapasztalható. Sill László, a pártalapszervezet titkára azonban önkritikusan megállapítja és az a jelentésben is szerepel, hogy a fő növényeik a búza és a kukorica termésátlagai alacsonyabbak, mint a járási átlag, bár az üzemi adottságok a természeti feltételek nem rosszabbak, mint más szövetkezetekben. Szerinte jobb technológiával, agrotechnikával lehetne javítani az eredményeken. Az állattenyésztés mind 1977- ben. mind 1978-ban a terveknek megfelelően fejlődött. Tavaly a tejtermelés jelentősen nőtt, a baromfitenyésztésben pedig a tojáshozam 750 ezerrel haladta meg a tervezettet. Első ízben kísérleteztek tenyészjérce nevelésével, sikerrel. A két szövetkezet egyesülése után ugyanis jobban kihasználták az állatférőhelyeket és ily módon fejlesztették a baromfitenyésztést. Ipari melléktevékenységet is létesítettek, bérmunkát vállaltak, varrodát hoztak létre. Tavaly egyik nagy gondjuk volt, hogy nem tudták a máktermést értékesíteni, ami másfél millió forint árbevételkiesést okozott. Tartalék — Ha a gazdálkodásunkat értékeljük, azt mondhatjuk — hangoztatja a pártalapszervezet titkára —, hogy nagyon sok még a tennivalónk a termésátlag javítása és a munka hatékonyságának növelése érdekében. Cselekvési programunkba beépítettük a Központi Bizottság 1978. március 15-i határozatában megjelölt feladatokat. Az idén termelőszövetkezetünk 5—6 százalékos iterme- lésiérték-növekedést szeretne elérni. Szorgalmazzuk az ésszerű takarékossági intézkedések végrehajtását minden területen, ide tartozik a műtrágya-felhasználás, a növényvédő szerek alkalmazása, a gépkihasználás, az energia- fogyasztás és így tovább. Sajnos nálunk is sok kárt okozott az időjárás, 119 hektárnyi búza pusztult ki, helyére mást kellett vetni, főként silókukoricát. Ügy hisszük, hogy sikerül a károkat pótolni. Nagyon szépen mutat a kukorica és a fűszerpaprika. Hibridkuikorica-magtermesztés- sel már három éve sikerrel foglalkozunk, jelenleg is mindenki segít a címerezésben, aki nincs lefoglalva az aratásban, vagy másutt A varroda munkásai és az iroda dolgozói, ök segítenek a fű- szerpaprika gyomtalanításában is. A termelőszövetkezet az állat- tenyésztés fejlesztésére is gondot fordít, építőbrigádjuk hozzákezdett a 320 férőhelyes szakosított tehenészeti telep kivitelezéséhez az idén mintegy 4 és fél millió forint értékű munkát végeznek. Nagy Sándorné, a termelőszövetkezet főkönyvelője bízik abban, hogy a gondok ellenére sikerül a termelőszövetkezet pénzügyi mérlegét egyensúlyban tartani. Erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy minden szem gabonát biztonságba helyezzenek és a többi növényeknél1 pedig a tervezettnél magasabb eredményeket érjenek el. Brigádmozgalom Sül László szerint csökkenteni lehet a ráfordításokat, változatlanul két műszakban kell működtetni sürgős munkák idején a nagy teljesítményű gépeket. Előbbre kell lépni a legelőjavításban és hasznosításban. Jelenleg több mint száztízen tevékenykednek a szocialista brigádokban, melyeknek legfőbb céljuk szintén a tartalékok feltárása és hasznosítása, a szocialista munkaerkölcs erősítése. — A kalocsai járási párt-végre- hajtóbizottság egyetért önkritikus megállapításainkkal. Mi magunk sem vagyunk elégedettek, mint ahogy már az előbbiekben utaltam rá. Reméljük, hogy a jövő esztendőben gyorsabban tudunk előrelépni — vélekedik a termelőszövetkezet párttitkára. K. S. Csomagolóeszközök három műszakban I • A Csehszlovákiába induló perlit paplan készítésével egész kis csapat foglalkozik. A lajosmizsei Kossuth Termelőszövetkezet műanyagfeldolgozó üzeme tizenegy éve alakult, mindössze hatan voltak akkoriban. Ma 148-an dolgoznak itt. két, illetve három műszakban. Az üzemben különféle műanyag csomagolóeszközöket készítenek, amelyeket többek között a mezőgazdasági üzemekben, háztájikban és a konzervgyárakban használnak. így az évente itt létrehozott termelési érték 60 millió forint. Ennek 10 százalékát teszi ki a csehszlovák építőiparnak exportált propilén paplan. Három éve megkezdődött az üzemben a fröccsöntő gépek beállítása. Ezeken a saját termékeik alkatrészeit állítják elő, valamint az Ikarusz, autóbuszokban és a különböző villamos szigetelő berendezésekben is megtaláljuk munkájuk nyomát. • Ez az az egészségügyi kesztyű, amelyet az állat és humán egészségügyben használnak, de jó hasznát vennék a háziasszonyok is. Műszakonként 1200 pár hagyja el, Horváth Lászlóné munkaasztalát. • Lázár Vincéné keze alól kerülnek ki a konzervgyárak részére a különleges vízzáró minőségű zsákok. • Műszakonként 2800 pár műanyag szatyorfület készít Tóth Rózsa, az NDK automata fröccsöntő-gépen. (Pásztor Zoltán felvételei) „Megjavított” KISZ-radar a halasi Fémmunkásban — Működésképtelenné vált nálunk a KISZ-radar — állapítja meg Dufka Sándor, a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyára KISZ üzemi bizottságának titkára. — Ennek az egyik fő okát abban látom, hogy alapszervezeti hatáskörben volt a mozgalom irányítása, s így nem tudta betölteni szerepét. Ezen változtattunk most, amikor az üzemi bizottság átvette az irányítását, s új működési rendet és szabályzatot állítottunk össze. Célunk az volt, hogy a munkaver- seny-mozgalommal összekapcsolva „megjavítsuk”, a KISZ-radart A „Vedd észre — tedd szóvá, oldd meg!” jelszó jegyében működő KISZ-radarmozgalom célja változatlanul az maradt a kiskunhalasi gyárban, hogy a fiatalok a munkaterületükön a kritikus, problémameglátó és -megoldó készségükkel kapcsolódjanak be az üzem- és munkaszervezés, az anyag- és energiatakarékosság, a műszaki fejlesztés, valamint a környezet- és egészségvédelem terén meglevő hiányosságok feltárásába, s az ezek megszüntetésére kés.zülő javaslatok kidolgozásába. Vagyis végső soron ezen a sajátos módon is segítsék elő munkahelyükön a haíékonyabb gazdálkodást. t — Űj vonás nálunk, hogy a mozgalmat a KISZ üzemi bizottsággal alárendeltségi viszonyban álló nyolctagú radarbizottság irányítja és szervezi — tájékoztat Dufka Sándor. — Az új szabályzatunk értelmében a bizottság titkárát a KISZ üzemi bizottsága nevezi ki. A radarrendszer úgy teljesíti feladatát a Fémmunkás kiskun- halasi gyárában, hogy a problé- • mafelvető egyén, vagy brigád észrevétele, javaslata rövid úton eljut a bizottsághoz, onnan pedig az illetékes gazdasági vezetőhöz. Az úgynevezett radartábláról értesülhetnek róla, hogy észrevételük nyomán milyen intézkedést hoztak. Az önkéntes, a KISZ-en kívüliek számára is nyitott mozgalomban pontozzák a javaslatokat, észrevételeket. — A legtöbb pontot elérő három embert évente jutalmazzuk — mondja a KISZ üzemi bizottságának titkára. — A brigádok által gyűjtött pontokat a munkaverseny értékelésekor veszi figyelembe a versenybizottság. Tehát a radar egyéni és kollektív versenymozgalom. Arra törekszünk, hogy az új irányítással jobban segítse elő a gyár feladatainak megoldását, mint korábban. A kezdeti tapasztalatunk biziató a megújított mozgalmat illetően, ugyanis Gál István titkárhoz már az új működési rend bevezetése óta eltelt alig egy hónap alatt féltucatnyi javaslat érkezett. A. T. S. ,X*X*X,X,X,X,X,X,X,X,X*X,X,XvX,XtXí*X?X!X!X-X:X;X!XÍ;&X;X!XüíT"Í!X:X:XS;X:Xt*iSÍSÍ FÖLDES ANNA: így élt Móra Ferenc 29. Változatlan termékenységgel ontotta az új novellákat, cikkeket, eleget tett minden szerkesztőségi és múzeumi kötelezettségének, de már a termés betakarítására is gondolt. A kiadó cikkeinek és tárcáinak sajtó alá rendezésére biztatta. De közben őt haláláig megíratlan regények terve feszítette. Egyik legelső monográfusa öt meg nem született Móra-regény körvonalait vázolta. A csókái ősemberről szólt volna az egyik, Attila fiáról a másik. De nem a hadak útján diadalmasan visszatérő Csabáról, hanem a rómaiak szolgálatába álló kisebbik hun királyfiról, aki önmagában élte végig a hun nép pusztulásának tragédiáját. Katona Józsefnek szentelte volna az író a következő regényt: ennek előmunkálataihoz, a könyvtári kutatásokhoz már hozzá is fogott. Sőt, a kecskeméti alügyész szüleiről szóló fejezetet meg is jelentette. És azt is tudjuk Móra Istvántól, hogy öccse élete utolsó esztendeiben édesapjának életregényére készült. A magyar iparosok emlékművének is szánta volna a regényt, azért is kérdezgette, faggatta a későn született fiú István bátyját Móra Márton fiatalabb éveiről. Talán ezért a regényért fáj leginkább az utókor szíve... , Ám megíratlan művek felett nincs jogunk ítélkezni. Legfeljebb csak eljátszhatunk a gondolattal, vajon milyen titkokat, lehetőségeket rejteget például az a megfordított Űj Zrínyiász, amelyre Móra Ferenc készült, a Hóbiárt Imsa regenye. Hiszen már a húszas évek dereka óta sokszor emlegette ezzel kapcsolatos terveit. És el is mesélte, hogy hőse mai ember lett volna, aki feltámad, a török hódoltság korában. A regény késlekedését egy 1927-es interjúban Móra már egészségi állapotának megrendülésével mentegette. Orvosai akkoriban főként a tüdejét, mellhártyáját féltették. Az ő jogos aggodalmuknak köszönhette az Adriai-tenger partján töltött heteket, a pihenésre szánt és munkára fordított homokországi rejtőzködéseket. Amikor egy alkalommal nekiszegezték a kérdést, hogy mu- száj-e ilyen sokat dolgoznia, némi öngúnnyal, de nagyon őszintén válaszolt: Még nem próbáltam kevesebbet! Sem saját erejével, sem a megszokott, sokszor kiátkozott szivarral nem volt hajlandó takarékoskodni. Amikor máj- és gyomorpanaszainak, általános fáradtságának orvoslására 1930- ban Karlsbadba — mai nevén Karlovy Varyba — küldték, még egyáltalában nem vette komolyan betegségét. Afféle irodalmi kúra ez: még majdnem büszke rá, hogy Goethe és Arany János után ő is megkóstolhatja a Sprudel- forrás undok vizét. De hiába a diéta, a kúra, az orvosi igyekezet — egészsége csak nem akar helyrezökkenni, önéletrajzi kötetének utolsó ne- gyede-harmada: valóságos orvosi kézikönyv. Az általános kimerültség tüneteivel kezdődik, a tonsil- litisnek tisztelt mandulagyulladással folytatódik. Az Orbánéról megtudjuk, hogy a kiskun nép Szent Antal tüzének nevezte, és egyetlen hatékony gyógyszerének a piros kendőt tartotta... De mintha mindez csak előjátéka lenne az igazi nyavalyának, a sárgaságnak. Bár először csak amolyan „közönséges” alakjában jelentkezett a betegség, de azután egyre fenyegetőbb lett. Sárgasága — ami valójában a tragikus kimenetelű hasnyálmirigyek tünete — Karlsbadban sem akart halványodni. Rohamos fogyásnak indult, és ötvennegyedik születésnapját már beárnyékolta a betegség. Nem hitt a veszélyben — „hiszen sárgaságban nem szoktak meghalni!!” —, talán még akkor sem, amikor hazaérve fegyre nehezebben állt a lábán, egyre lötyögősebbek lettek az ingei. Valóságos tudományos szenvedéllyel figyelte saját betegségének tüneteit. Nem azért, hogy megadja magát a kórnak, hanem inkább, hogy szavakkal — tárgyilagossággal, öngúnnyal, mélyről fakadó derűvel — legyőzze a fájdalmat, a gyengeséget. Először csak csodálkozott, azután megdöbbent, amikor sárgába borult körülötte a világ. Arról is beszámol, milyen keserű tréfálkozással fedezte fel, hogy olyan lett a bőre, „mint egy maláj hercegé”. De még ijesztőbb volt, hogy egyszer csak már sárgát látott, és sárgát is izzadt. Azután úgy érezte, rátört a poklok pokla — a viszketés. De kiderült, hogy van még ennél borzasztóbb is: a családtagok rémült szemébe nézni, és felfedezni, hogy az ismerősök köszönés nélkül mennek el mellette. Azért még ebben az árnyékéletben is volt öröm: a feléje áradó szeretet. Amivel nemcsak az övéi, meg a barátok árasztották el, hanem az ismeretlen olvasók is. Ki kuruzslószerrel, ki orvosi tanáccsal sietett Móra segítségére. Kotormány János sárgarépából faragott csövön itatná, a szomszédasszony a sárga pántlikát javullja. A gyomai Kner család meg egy 1770-ben készült orvosi könyvből szerkeszt különkiad- ványt, a sárgaságról való Házi különös orvosságok teljes listájával. De mindez éppen olyan hatástalan, mint az orvostudomány felkentjeinek epehajtó pasztillája, inzulinkúrája és ahány iorvos, annyiféle diétája. A szegedi klinikán azután a budapesti szanatóriumot ajánlják. Hátra van még a végső remény: a műtét. Móra egyetlen hét haladékot kért, és apukor ezt is megtagadták tőle, még kiment szeretett avarjaihoz a deszki ásatásra — búcsúzni. Nyugágyat, plédet erőltettek melléje az autóba. de ő csak a Vadembernek öi-ült. Tekintetével végigpásztázott a nyitott sírokon, de kiszállni már nem volt ereje. A következő vasárnapi napot, a család tiltakozása ellenére, a Kultúrpalotában töltötte. És amikor már úgy érezte, hogy mindent pontosan elintézett, akkor ellenállás nélkül, bátran feküdt Winternitz professzor kése alá. A sikeresnek mondott operáció után (látszólag) megkönnyebbülten fogadta el a kegyes orvosi csalást: íme, a felszínre hozott, pohárban fényeske- dő epekövek zárták el az epevezetéket ... A család azonban már tudta a rettenetes titkot: Móra menthetetlen. A műtét adta haladékot a beteg írásra használta. Amikor valamennyire megerősödött, orvosszerül még Innen túl, túina- ncn címmel megírta betegsége történetét is. szellemes útikalauzt nyújtva át benne az innenről túlra készülőknek. De egészen talpra nem állt többé. Mikor Nagy Endre, a híres konferanszié, a Színházi Élet című lap megbízásából nála járt, hangulata, energiája látszólag a régi volt. Töretlen Móra Ferenc-i humorral mesélte el kalandjait a gumiszondával, és megkönnyebbült dicsekvéssel árulta el, hogy milyen alapos, jeles végrendeletet írt. De az átmeneti bizakodás után az életbe való visszatérés örömét mégis megkeserítette a halálos ítélet sejtése. A szervezet élethalálharca már eldőlt, de a tudat, a lélek még nem tette le a fegyvert. Legeslegutolsó mentsvára ismét a munka maradt. Tizenkét kötetes, gyűjteményes Móra-kiadás készült, s amikor a beteg ereje engedte, készülő köteteinek tartalomjegyzékével foglalkozott, és most már sietve válaszolt minden neki küldött levélre. A tragédia, amely az ősszel már előrevetette árnyékát, február elején következett be. Február első vasárnapján még nem hiányzott a Magyar Hírlap olvasóinak heti Móra-tárcája a lapból. Szenvedély és szellem, ragyogó érvelés és gyilkos gúny jellemezte ezt a vitatkozó szellemű írást, és olvasói aligha sejtették, hogy ez Móra Ferenc utolsó szellemi párbaja. Ezt is a halállal viaskodva írta, vívta már. Valahányszor kiesett erőtlen kezéből a toll, mindig újra felvette, s a kölelességtudat, a jó ügy szolgálatának vállalása' ideig-óráig még féken tartotta a halált. Ám a cikk megjelenésének napján mégis ágynak dőlt, és állapota két nap alatt válságosra fordult. Pankához szállt az utolsó búcsúszava, amikor szerettei körében örök álomra hunyta le a szemét. Móra Ferenc élete és életrajza 193Í. február 8-án véget ért. Halálakor még vagy tíz kötetre való. könyv alakban kiadatlan újságcikket, tárcát, elbeszélést hagyott hátra. Ezek sajtó alá rendezésére még ő maga készült, de a munka nagyobbik része lányára, Pankára és a hűséges jó barátra. Sza- lay Józsefre maradt. Az író halálát követő esztendőben jelent meg az egyik legérdekesebb Mó- ra-mű. A Daru utcától a Móra Ferenc utcáig. A különös cím mögött az író önéletrajzi jellegű elbeszéléseinek, tárcáinak, cikkeinek gyűjteménye rejtőzik — és hivalkodik is —, az a soha meg nem írt és mégis maradandó. történetek mozaikjából egybeszerkesztett „regény”, amelyre ebben az életrajzban is sokszor támaszkodtunk. Móra nemcsak életútjához 1 nál sok-sok kulcsot, tarka térk pet, de maga fogalmazta meg talán túlzott, ámde vonzó szerénységgel, szokatlan tárgyilagossággal — saját, a magyar irodalomban elfoglalt helyét is: „Engem túlbecsülnek, én az irodalomnak csak barkácsoló kismestere vagyok. Én utánam nem maradnak piramisok, sokat kell fúrnom-faragcsálnom. Nem vagyok nagy regiszterű orgona, ko- lompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag, csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni egyszerű embereknek.” S hogy milyen nagy szükségük volt a kortársaknak erre a melegségre, érzékeltetik a tőle búcsúzó barátok, írótársak is. Karinthy Frigyes, aki a Jókai-, Mikszáth-, Tömörkény-hagyomány folytatójának is látta Mórát, „a legkülönb barátot, baj- társat és mestert” siratta, s megállapította róla azt, hogy rendkívüli egyéniség, „filozófus volt, gondolkodó, tudós és forradalmár: úgy sejtem, politikus is. S mindenekelőtt: bíráló szellem, minden megismerhetőnek makacs keresője, az ismeretlen megoldás fanatikus hitében”. Móricz Zsig- mond, aki életművében, regényeiben azt is valóra váltotta, amivel Móra Ferenc adós maradt, így búcsúztatta: „Gyöngyöket szólott, és csiszolt drágaköveket hullatott. Elment, és vele eltűnt a magyar irodalomból egy eredeti, sajátságos, meghatóan őszinte és megiiletően ragyogó magyar szín.” Ezt az eltűnt színt azonban több mint négy évtized óta is megőrizték a polcainkon sorakozó kötetek. S ha akad is azóta már megfakult, halványabb írás az életműben, Móra örökségének — regényeinek, novelláinak, ifjúsági műveinek — javát ma is magukénak vallják az olvasók. Az unokák után — a dédunokák nemzedéke. (Vége)
