Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-14 / 163. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 14. Otthonos, biztonságos játszótereket Nemcsak a költségvetési üzem dolga... A játszótér — akár lakótelepen, parkban, vaigy a házak közötti kertben — mindannyiunk szeme előtt van. Állapotáról, akárcsak a közterek, parkok rendezettségéről is véleményt formálunk, legtöbbször csupán a látvány alapján. Különösen ebben az évben — lévén az idei esztendő gyermekév — gyakrabban kerültek a játszóterek „terítékre”. Olykor az öröm hangján — például Kecskeméten, a széchenyivárosi játékbirodalom építésének befejeztekor —, olykor az aggodalomén: előfordult, hogy balesetet okoztak a játékeszközök, a lebetonozott tereprészek. A június 20-án Játszóterek címmel megjelent írás a megyeszékhely játszótereinek állapotával foglalkozott. A kecskeméti Városi Tanács Kommunális Költségvetési Üzemétől válasz érkezett a cikkre. A levélből megtudtuk, hogy az üzem április 30-ig, illetve május közepéig lefestette, pótolta és felújította a köztéri berendezések (játszóeszközök, padok) 98 százalékát. Félmillió forint karbantartásra — Természetesen csak a mi kezelésünkben levő játszóterek karbantartását végeztük el, de például a szalagház mögötti, a lakásszövetkezeti játszótérre is vittünk homokot — mondta Pólyák Péter, üzemvezető főmérnök, amikor a szerkesztőséghez írt levél nyomán felkerestük. — A város parkjai és játszóterei a mi kezelésünkben, sok területen az oktatási intézmények védnöksége alatt, a szocialista brigádok társadalmi munkájának segítségével üzemelnek. Az idén tavasszal több mint félmillió forintot fordítottunk a köztéri berendezések karbantartására, felújítására. Nem csekély a ránk háruló feladat, elsősorban nem azért, mert a gyerekek használják, hanem mert sokan rongálják a közterek berendezéseit. Az idén programtervet készítettünk a berendezések állagának megóvására, a felújításra. A munka nagyságának érzékeltetésére hadd mondjam el, hogy csaknem 500 kilogramm festéket használtak fel dolgozóink a padok, hinták, mászókák átfestésére. Sokba került a padtámlák, ülőkék pótlása is, időközben számosait ugyanis — elvittek. A városkép formálására a főtéren, a Széchenyi sétányon, az Ady Endre utcában, a Kodály és a Béke téren dióbarna és fenyőzöld sziladekoros bevonatot kaptak a padok. De még ezek a szép padok is útban vannak valakiknek ... A lakosság segítségével — Üzemünk csak a lakosság segítségével érhet el eredményeket a játszóterek rendbentartásá- ban — folytatta Pólyák Péter. — lakótelepi parkok gondozásában a lakóközösségek számára kertművelő eszközöket, locsolótömlőt adunk. Az Irinyi utca 31—35. szám közötti házak lakói például nem várják el házuk környékének rendbetételét, maguk szövetkeztek erre a munkára. Ha azonban arra gondolok, hogy tavaly, a Hazafias Népfronttal közösen tett felhívásunkra, amelyben a pázsitok karbantartására kerestünk együttműködőket, csupán egy jelentkezés érkezett a Csilléri telepről, a segíteni akarás szándékát méltán hiányolhatom. Sokszor elkeseredve tesszük fel a kérdést, kinek készülnek a parkok, kinek ültetjük a fákat, s cserjéket? Ha csak egy-egy vödör vizet loccsantanának a tövükbe, védenék, óvnák a fákat, növényeket a környék lakói, mennyivel előbbre tartanánk! Az idén tavasszal 100 ezer forint értékű cserjét, fát ültettünk el a játszóterek környékének szépítésére, de ültetni nem elég... — Örömmel újságolhatom azonban azt, hogy a Műkért (s az ott levő kis játszóhely is) hamarosan megújul. A műkertvárosi körzeti pártalapszervezet és a kerületi népfrontszervezet több közreműködő részvételével tárgyalást folytatott Veliczky Istvánnal, a városi tanács általános elnökhelyettesével. Egyebek között itt hangzott el az az ígéret, hogy a Kiskunsági Erdőgazdaság kollektívája hamarosan elkészíti társadalmi munkában a műkerti pihenőpark terveit, s a jövő évre meg is valósítjuk az elképzeléseket — fejezte be a tájékoztatást Pólyák Péter. A népfront is részt vállal Bartha Imrénét, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkárát is megkérdeztük, ki, illetve kik vállalhatják a „gazdaságot” a város játszóterei fölött? — A gyermekév kecskeméti programjában, melyet a városi pártbizottság állított össze, helyet kapott a játszóterek állapotának, felújításának kérdése is. A HNF nőbizottságának és pedagógiai bizottságának képviselője részt vesz azon a bejáráson, amelyet a városi tanács műszaki és tervosztályának munkatársával tettek — még április végén. Mi vállaltuk, hogy a felmérés alapján fölhívjuk a Hazafias Népfront kerületi bizottságainak figyelmét, hogy a területükön levő, s a karbantartásra szoruló játszóterek rendbehozására szervezzenek társadalmi munkát. Időközben azonban a kommunális költségvetési üzem rendbetet- te a játszótereket. így most inkább azok megőrzésére, óvására kellene gondolnunk. Sajnos, az úttörőcsapaitok védnöksége, az iskolájuk közelében levő játszóterek fölött éppen a nyári szünidőben nem érezteti hatását. Véleményem szerint a játszóterek felújítására társadalmi munkások szervezését, ha ez szükséges, a Hazafias Népfront tudja vállalni. A felügyeletet viszont hatósági embernek kellene ellátnia, mert sokszor azon bukik a munka sikere, hogy nincs anyag, ha az van, nincs aki kiadja, hiányoznak az eszközök... Az idei tapasztalatokból azonban a jövőre nézve is tanulhatunk, időben, hamarabb kell elkezdeni a játszóterek tavaszi nagytakarításának szervezését — mondta Bartha Imréné. A kecskeméti játszótereken most rend van, erről e sorok írója is meggyőződött, amikor végiglátogatta azokat. Az óvodások és kisiskolás gyerekeket a libikókák, hiniták és mászókák megújulva fogadják. Néhány játszótéren a nagyobbaknak is játéklehetőséget nyújtanak az úgynevezett dühöngök, a drótszövettel bekerített labdaterek. Kár, hogy ezek rendeltetésszerű használatával is akadnak gondok. Nem égyszer randalírozó nagy fiúk háborgatják, s zavarják el a kisebbeket. A játszóterek rombolása is jó „hecc" egyeseknek. A letört hinták, kidöntött padok jelzik útjukat ... Pedig a jól felszerelt, biztonságos játszóterek — ilyenkor a szünidőben — kicsit a gyerekek otthonai is, hisz napjaik jó részét óit 'töltik. Ahhoz, hogy ezt a szerepet a kecskeméti játszóterek betölthessék, továbbra is figyelmet kell fordítani állapotukra. Megőrzésük, óvásuk — s gazdagításuk mindannyiiunk feladata. Ezért is foglalkozott, foglalkozik lapunk is gyakorta a játszóhelyekkel. £s nem csupán a gyermekévben ... Nagy Mária • Ahol nincs a közelben játszótér, a széchenyivárosi utolsó tízemeletes háznál a betontömbökön játszanak a gyerekek „várasdit”. (Tóth Sándor (elvételei.) FÖLDES ANNA: Így élt Móra Ferenc (28.) Hiába költöztek Móráék az 1932-es év derekán a sok lakásos Kölcsey utcai bérház II. emeletéről a tágas, napfényes, kertes Boldogasszony sugárúti lakásba — az asszonyok nagy-nagy boldogsága csak egészen rövid ideig tart. Móra Ferenc egészsége, fizikai ereje, kedélyállapota rr\ár nem a régi. Csak erkölcsi ereje töretlen. És amikor a fasizmus és a háború veszedelmét közeledni látta, amikor emberek százezrei és milliói váltak jogfosztottá, e§ az embertelenség már biztonságukat, sőt életüket fenyegette, nem tért ki a politikai állásfoglalás elől. Minden felnőtt blvasó megértette a vészterhes esztendőkben, hogy mit sugall és mit jelent az a mese, amelyik Vakországban játszódik, egy olyan világban, ahol törvény, hogy a királyon kívül mindenkinem csukva kell tartania a szemét, a király pedig kőfallal és dárdahegyekből formált 'kárpittal próbál védekezni a hajnal behatolása ellen — hiába ... Aki ekkor a világosság és a sötétség küzdelméről tudósított, az csak a fény szövetségese. szálláscsinálója lehetett. Elszorul Móra szíve, valahányszor a jövőbe nézett: hiszen Vak- • ország törvényei egyelőre nagyon erősek. De veleszületett optimizmusával végül is mindig felderítette a költői képet, sötét jóslatai margójára feljegyezte az emberiség örök reményét is. „Meg fogsz érni olyan borzalmakat, amikről mi nem is álmodtunk — figyelmeztette unokáját az Angyalok elakadásában. — Pedig mi is próbáltunk egyet- mást. Talán fogsz futni és bujkálni is holnap az elől, akit te rejtettél el, és holnapután az csukát be, akit tegnapelőtt te szabadítottál ki. — Nem lesz benne szégyen, mert ez lesz a sorsa mindenkinek. Üsző sziget lesz az életetek, és cethalak hátán fogtok kikötni, mint a hajós Szindbád. Nyárfapelyhek lesztek a szélben, és nem fogjátok tudni, hogy hol van a fönt, és hol van a lent. De mióta a Föld kiszabadult a Napból, és az anyag lelket lopott a Földön, azóta még soha nem volt olyan zűrzavar, amelyikből az élet ki ne vágta volna magát, és mire te olyan fáradtan hajolsz a papír fölé, mint én most, akkorra megint érdemes lesz élni az életet, hiszem, hogy érdemesebb, mint valaha volt.” Csak a beteljesülésig tezető út nehéz Volt, amikor Móra úgy érezte, hogy már nem elég a küzdelemben a mégoly világos képes beszéd sem. Olyankor nyílt sisakkal érvelt, vitatkozott és gúnyolt. Régen bevált írói módszerét alkalmazta, amikor egy-egy történelmi dátumhoz vagy friss olvasmányához kötötte a maga politikai hitvallását. De nem úgy, hogy csak a vájt fülű történészek sejtsék, miről szól a nóta, hanem olyan egyértelműen, hogy kivétel nélkül minden újságolvasó ember okulhasson belőle. Hiszen nem kell ahhoz növénybiológiai szakértőnek lenni, hogy valaki felfogja: az emberi értelem teljesítményét Móra csakis azért állította szembe tudományos könyvkritikájában a természet csodáival, hogy elmondhassa: „Amit ma csinál magával az ember, azért igazán nem volt érdemes emberré válni.” Amikor pedig az első antiszemita sajtóperről írt, az ötven esztendeje zajlott, voltaképpen jelentéktelen eseménynél, annak előzményeinél és szereplőinél is fontosabb az a gondolat, amelyet a főállamügyész az antiszemitizmus szégyenét leplező védbeszé- dében fogalmaz meg. „Nem akarják észrevenni, hogy akár a fajt, akár a vallást, akár a társadalmi elemet üldözik a zsidóban, a rádobott kővel az egész nemzetet sújtják.” Mórának életében soha nem volt kenyere a gyűlölet, de az embertelenség ellen vívott harcában ezt is megtanulta. Gyűlölni a jogtiprást, a könyvégető barbárságot. Szenvedéllyel forgatta a korábbi csatározásokban már megedződött fegyvereit, a szatírát és a gúnyt. És ez a gúny, a barna inges fasisztákat leleplező A gombkötő tűzhalálában, vagy az embertelenséget kipellengérező Civilizáció című cikkben — szúrni, vágni, ölni tud. Amikor a horogkereszt eredetéről ír, a történelmi elemzés útján elvezeti olvasóit a legfontosabb időszerű igazsághoz. Hogy az a horogkereszt, mely újabban jelvényként a zászlókon, falragaszokon és karszalagokon csúfos- kodik. a halál, a pusztulás, az átok jelképévé lett. Thomas Mann, a kor legnagyobb német humanistája, a fasizmussal szemben álló, akkor még élő klasszikus fogalmazta meg az intést: Európa, vigyázz! Móra Ferencnek a harmincak évek elején közreadott írásaiból is ugyanez a féltés sugárzik. Mintha csak tudta volna, hogy sietnie kell. (Folytatása következik.) Jobban oda kell figyelni Ellenőrzések a mezőgazdasági gépjavító üzemekben Az SZMT munkavédelmi felügyelői — társadalmi aktívák közreműködésével — május—június hónapban széles körű célelienőrzést végeztek a megye mezőgazdasági gép- és gép- járműjavító üzemeiben. Az ellenőrzés egyharmad részébe — Székely Zoltánnak, a Volán 9. sz. Vállalat műszaki koordinátorok vezetésével — bekapcsolódtak a közlekedési alosztályhoz tartozó önkéntes rendőrök is. A felügyelők az említett üzemek munkavédelmi helyzetét, illetve azt vizsgálták, betartják- és betartatják-e ezekben a munkavédelmi szabályokat. Az önkéntes rendőrök csoportja pedig a gépjárművek műszaki állapotát ellenőrizte. A 30 mezőgazdasági javítóüzemben folytatott célellenőrzések tapasztalatairól Gergely Imrétől!, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetőjétől kaptunk tájékoztatást. Bevezetőként elmondotta, hogy az ilyen célvizsgálatok fontos részei a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének. A mostaninak a jelentőségét az is aláhúzza, hogy mező- gazdasági gép- és gépjárműjavító üzemekben ilyen ellenőrzés még nem volt. Márpedig köztudott, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek gép- és járműállománya olyan tempóban növekszik, hogy lassan — ha ugyan már is nem itt tartunk — külön önálló területe ez a mezőgazdasági termelésnek. Szükségszerű tehát annak rendszeres szemmel tartása, hogy a mind modernebb gépek, berendezések, járművek, felszerelések javításának biztonsága lépést tart-e ezzel a fejlődéssel. A cél- ellenőrzés időpontját különösen indokolta, hogy ebben az időszakban történik a gépek, járművek felkészítése, javítása a betakarítás nagy munkálataira. A rendkívül alapos és ennek megfelelően több tucatnyi szempont alapján végbement vizsgálat minden megállapítására — egy újságcikk keretein belül — kitérni lehetetlenség. A legfontosabb tapasztalatok közül is csak néhánynak a közzétételére van mód — közérdekből, figyelemfelkeltés és megszívlelés céljából. Nem elég rendszeres a műszaki ellenőrzés A gépek telephelyről történő távozásakor, illetve oda visszaérkezésekor nincs még egységesen rendszeres műszaki ellenőrzés. Naponta, hetente, havonta, esetenként a gépkezelő kérésére — egyaránt előfordul, sőt 10 helyen nem is tartanai?. Pedig — kell-e részletesebben magyarázni? — mind biztonságtechnikai, mind gazdasági szempontból elengedhetetlenül fontos a következetesen végzett műszaki ellenőrzés, hiszen kopás, rongálódás mindig adódik foglalkoztatott gépeken. Az sem mindegy, hogy a tároló vagy javító területen és műhelyekben ki mozgatja, illetve vezeti a gépeket. Előírás szerint, tehát vezetői (gépkezelői) engedéllyel és külön igazolvánnyal rendelkező személyek csupán 5 helyen látták el ezt a nagy gyakorlatot, jó érzéket igénylő feladatot. Jó, hogy az üzemanyag-feltöl- tés szinte mindenütt helyileg telepített üzemanyagkútból történik. Szabálytalan feltöltést nem észleltek. Nem megnyugtatóak — esetenként enyhén szólva — a következő munkálatok módszerei. Az olajos alkatrészek mosása, tisztítása — sajnos —, sok helyütt még a műhelyben folyik — gázolaj felhasználásával. Egy-két helyen benzint is találtak. Pedig a tűzveszélyen túl bőrbetegségek keletkezésével is számolni kell az ártalmas szerek miatt. Zömmel szabad téren végzik ezt a munkát, és csupán az üzemek egyharma- dánál helyesen, tehát külön alkatrészmosó helyiségben, s nem tűzveszélyes vegyszerekkel, hanem például „gőzborotvával”, azaz vegyszeres forró vízzel — magasnyomással. — Igen fontos, hogy a javítás alatt álló, alába- kolatlan gépek kerekeit elmozdulás ellen szabályosan ékeljék ki. Ez is az esetek mintegy harmadában volt így. 6 helyen ki sem ékelték a kerekeket, s ahol ezt megtették, egyszerű deszkát alkalmaztak. Megfelelő ékek még kevés helyen vannak. — Amikor a kerekeket is le kell szedni, szabályos alátámasztó bakok igénybevételével javíthatják a géoeket. E téren is van még kívánnivaló, mert ilyen bakok a vizsgált üzemek felénél állnak rendelkezésre. öt helyen egyenesen balesetveszélyesen bakoltak alá. másutt szabálytalanul. — Laikus is elképzelheti, hogy az egyre magasabb és hatalmasabb tömegű mezőgazdasági gépek magasan elhelyezkedő szerelvényeinek javításához ugyancsak szabályos és biztonságos szerelőállvány szükséges. Ilyen azonban mindössze 5 helyen van' még. a többinél minden biztosító korlát nélkül másztak fel a gépekre. Lehet, hogy pusztán egy apró izzó becsavarásáért kell drága árat fizetni, ha véletlenül úgy zuhan le valaki. — A szerelőaknák állapota az ellenőrzött üzemek kétharmadánál nem kielégítő. Sem világításuk, sem lejáratuk, vezető peremük nem megfelelő, és méretük sem alkalmas. Holott korszerű gépeknél szinte már mindent alulról, aknából’ kell végezni. — A súlyos gépek, járművek emelésére szolgáló berendezések a javítóüzemek nagyjából 50 százalékánál megfelelőek. Holott nagy veszélyforrás, ha ilyen nélkül, rögtönzött, vagy kezdetleges megoldásokkal kell mozgatni ezeket. — Hasonlóképpen ide vezethet megfelelő ki-be emelő szerkezetek hiánya, gépjárművek, erőgépek fődarabcseréinél. Ezeket 8 helyen nélkülözték. Kimaradt a szabályzatokból fjat esetben tapasztalták az ellenőrző felügyelők, hogy a munkavédelmi szabályzatok (VMSZ, SZMSZ) nem foglalkoznak a javítóműhelyek biztonsági előírásaival: ugyanennyi helyen nem tartották meg pontosan és idejében az esedékes oktatást. A többinél igen. A műhelyrend és tisztaság tíz üzemben erősen kifogásolható volt, szinte fel lehetett bukni a szétdobált alkatrészekben, anyagokban. — Hatásos szellőzés csak a munkahelyek egyharma- dában van, a többinél csupán részben. Ugyanennyinél közel sem kielégítő a világítás. — A fizikai munkát könnyítő kisgépeket még kevés üzemben alkalmazzák. Hasonló a helyzet a célszerszámokkal. — Igen balesetveszélyes az üzemanyagtartályok hegesztése, javítása. Sok helyen nem tartalmazza az erre vonatkozó eljárásokat a munkavédelmi szabályzat. Az lenne célszerű, ha valamelyik szövetkezet javítóműhelye egy-egy körzetben erre specializálódna, s ellátná a többiek ilyen szolgáltatását. — Az akkumulátorok töltésének szabályosan és helyesen külön, robbanásbiztos, szellőzőberendezéssel ellátott helyiségben kell végbemennie. Ezzel szemben a műhelyek felénél nem megfelelő a levegőelszío-v. Holott ilyen munkáknál robt nésveszélyes gázok keletkező' s elég egy szikra, ha nem tisz ,t ják a levegőt. Egyik legutóbbi halálos baleset akkutöltő-helyiségben történt — ilyen robbanás következtében. Életmentő lehet a szondázás Sok-sok egyéb tapasztalatot sorolhatnánk még. olyanokról, hogy a gépek fényezését, festését — helytelenül — más munkákkal közös csarnokban végzik az esetek 50 százalékában, pedig a tűzveszély miatt az az ideális, ha ez külön fényező műhelyben zajlik; aztán, hogy biztonsági, gazdaságossági szempontokon túl üzembiztossági előnyökből is igen kívánatos lenne minden ilyen üzemben tervszerű megelőző karbantartási rendszer kidolgozása mezőgazdasági gépekre — de egy nagyon — és sajnos, mindig — időszerű kérdésre kitérünk még. A balesetek jó részénél — tudjuk — az alkoholos állapot komolyan közrejátszik (az idei halálosak 50 százalékánál!). Sajnálatos, hogy „bizonylatolt” módon, tehát igazoltan —, s ez az elfogadható — csupán az üzemek egyharmadá- nál végeznek rendszeres alkohol- szondás vizsgálatokat. Egyharma- duknál egyáltalán nem, a többinél esetenként. A vázlatosan is számosra sikerült példafelsorolás is mutatja, mennyire időszerű volt a célellenőrzés a szóban forgó 30 üzemben. Az eddigi észleletek, s majd a végső összegezés minden bizonnyal meggyőzi a mezőgazdasági nagyüzemek vezetőit arról, hogy az eddiginél jobban oda kell figyelni a mezőgazdasági termelést kiszolgáló gép- és gépjárműjavító üzemekre. Tóth István
