Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-14 / 163. szám
1979. július 14. • PETŐFI NÉPE • :S AZ ÖSSZEFOGÁS EREDMÉNYE Dunatetétlen a harmadik Dunatetétlen olyan kicsi falu, hogy azt a pár fenyőt, amely csendesen-búján örökzöldéi! az ősparkban, fenyvesnek nevezik. Sőt, a kertek alján elírandó patakot is Nagyér titulussal illetik, ami a véletlen Dunate- tétlenre vetődőt legalábbis megmosolyogtatja. Uradalom volt egykoron a falu, s történelmének 1944-es lapjaira vérrel írt névsort a világégés, korábban kastély, ma tanácsháza, művelődési otthon épületében láger működött; a hősi temetőben örök álmukat alvók számát, még ma sem tudják egész pontosan: ezerkétszáztól ötezerig vélik meghatározni; ami, ha csak az alsó határt tekintjük is hitelesnek, elborzasztó. Már csak azért is, mert a kalocsai járás e kis községében ezernél többen sosem éltek, s ma is csak körülbelül hétszázötvenen vallják magukat dunatetétleninek. Kisközség tehát Dunatetétlen, a hetedik legkisebb Bács-Kiskunban, s tavalyi település-fejlesztési versenyben, harmadik heíye- zett lett. Egész a hatvanas évek végéig Dunatetétlen a lassanként kihaló falvacskák sorsát viselte, ám az új gazdaságirányítási rendszer jótékony vérátömlesztés módjára hatott, ami mindenek előtt és fölött az építkezések elszaporodásában öltött testet. A közgazdászok által „a beruházási kedv élénkülésének” nevezett folyamat mind a mai napig tart, olyannyira, hogy két új utcát nyitottak, a Rákóczit és a József Attilát, ami viszont az aszfaltozás, csatornázás kérdését tette mind sürgetőbbé. Továbbra sem feledve el, hogy apró falucskáról van szó. ahol a fejlesztési lehetőségek is csak a „kicsi” jelző fokozásával mérhetők — mire elég évi 170 ezer forint? — az igények megvalósításának egyetlen megoldása a „magad uram, ha szolgád nincs” elv gyakorlati megtapasztalása volt. Az új házakat valakinek fel kell építeni, volt előbb egy kőműves, aztán jelentkezett ács, lakatos, szobafestő; az idén például Hegesztő és fuvaros kért ipárén- gedélyt, sőt, és ez már a fejlődés dáSlhátátlári "‘'jelé, Sándor Borika éppenséggel fodrászüzletet óhajt nyitni. Ahogy apja magyarázza: „meglenne neki a forgalma, mert már sokat ad az idős nép is magára”. Az öreg büszkén teszi hozzá, hogy mostanság, amikor még engedély nélkül fejti ki hajápoló tevékenységét a lánya, ő maga sem rest hajszárítót ragadni, dauerrel bíbelődni, a családról nem is beszélve — máskülönben, mondja, főképp nem értés, hanem türelem kell a fodrászsághoz, és a lányában mind a kettőből bőven van, szerencsére. Látható, hogy az elindult folyamat új, soha nem gondolt kényelmi régiók felé halad, aminek pedig, állítja a tapasztalat, némi nénzmagalapjának kell lennie. s a dunatetétlenieket nem szokás ágrólszakadtaknak mondani, amire persze ok sem lenne: rengeteg az autó, megszámlálhatatlan a televízió, a motorról nem is beszélve. Ami aztán végképp az új idők szelének vélhető, az az okos szokás, hogy most már nemcsak fürdőszoba tartozik a házhoz, de majdnem általános a központi fűtés megszerkesztése is — elvégre egyszer él az ember, akkor pedig kényelmesen éljen. Ebből a kényelemből a tavaly június elseje óta dunatetétleni tanácstitkár Ivánovics Jánosné — legalábbis három hónapig — nemigen részesedett, sőt. Kis Rigájával negyvennel sepert a gáton a faluba, és volt olyan, hogy másodnapon ként bőrig is ázott. Közben zajlott a szolgálati lakás rendbehozatala, ám némi szervezési zökkenővel, ami miatt két hétig az ablakon át közlekedett. Arra mindenesetre jó volt ez a kis közjáték, hogy a falu beláthassa, kemény fából faragott, talpraesett menyecske lett a vezetője (társadalmi tanácselnökük van, se párt-, se KISZ-szervezetük nincs), azaz, ahogy ők mondogatják: „a titkárnőnk”, amiben a birtokos személyrag hangsúlyozását veszi észre a gyakorlott fül. — Mire jutottam egy év alatt? — tűnődik hangosan Manyika, akit azért merünk keresztnevén írni, mert az egész faluban így szólítják, nagyokat és hangosan előre köszönve neki. — Dolgozom, járom a falut, nézem hol, mit érdemes és kell megcsinálni. A Rákóczi úton átereszekre van szükség: talajvíz tíz udvarban volt tavaly, s jobb megelőzni az ilyesmit. A mellékutcákban járdát kell építeni. Nagy óhaj, hogy legyen orvosi rendelő — mind-mind csak Jár a kezük, mint a motolla. • A „titkárnőnk” — Ivánovics Jánosné. • \ Nagyér, ami csak ezen fotón és esős időben ilyen nagy. brigád példája a bizonyság; tavalyi tevékenységünket Település- fejlesztésért oklevél díjazta. Ha azt mondom, hogy jár a kezük, mint a motolla, csak halvány utalást tettem gyorsaságukra. Lehet, hogy ebben beszédes kedvük is segítségükre van? Nem tudni, az viszont biztos, hogy Marosi Ilona, Báli Erzsébet, Supka Pál- né, Nagy Józsefné, Halász Istvánná és Balázs Zsuzsanna valami rettentő gyorsasággal tölti zacskóba a tésztát, miközben nem titkolt büszkeséggel számolnak be falujuk szépüléséről. • A (éesz-busszal járnak kirándulni. összefogással érhető el. Ketten vagyunk a tanácson, ami adódik, azt mindet nekünk kell megcsinálnunk, és jól, mert rajtunk a falu szeme. Legalábbis az egyik, minthogy a másik Hartára figyel. Joggal. A szomszédos nagyközséget röviden úgy lehetne meghatározni, mint „Dunatetétlen jövőjét”, ami más szavakkal az egymásrautaltságot jelzi, bár azt nem, hogy főleg a falu van a nagyközségre utalva. Kezdődik az egész az iskolánál — Dunatetétlenen két osztály; első— harmadik és második—negyedik működik — a felső tagozatosok naponta buszoznak Hartára. Folytatódik a sor a munkaalkalommal. A helyi termelőszövetkezetek a hartai Erdei Ferenc Tsz-szel egyesültek, így bár a tetétleniek otthon dolgoznak, de mégis hartai birtokon. Máskülönben nem érheti szó az Erdei Ferencéket, mivel — persze ez saját, jól felfogott érdekük is — bőséges munkaalkalmat teremtettek az asz- szonynépnek is. Nevezetesen a tésztagyár és a cipőfelsőrész-készítő üzem kínál nem is rossz keresetet a menyecskéknek — 2500 —3500 forintot havonta. És az asszonyok nemcsak a munkában jeleskednek, amit a tavalyi 10 milliós terv 11 millió 800 ezerre történt teljesítése is ékesen bizonyít (a tésztagyárról van szó), hanem a közösség dolgát is szívükön viselik, ami jelentős társadal- mimunka-akciókban nyilvánul meg, amire pedig a Zrínyi Ilona — Kicsi falu ez, mindenkire szükség van — állapítja meg aztán mindőjük nevében Baksai Mihályné, a Il-es műszak csoportvezetője. Tóth Lászióné, Romfa Pálné, Nagy lmréné. Lázár Endréné, valamint Bényei Lászlóné hasonlóképpen vélekedik, a Dunatetétlen —Hanta kapcsolatra pedig azt találja mondani: „ők nyertek jó földet, mi meg jó vezetőket”. A kettő eredménye a már elmondott anyagi jólét: sokuk közül bár csupán egynek van autója, de befizetni mind befizettek már. Járnak a téesz-busszal kirándulni szerte az országban, s most épp Bécsbe készülnek. Egyszóval nem panaszkodnak. Nincs tehát mit csodálni azon, hogy mikor falukerülő sétánk befejeztével ismételten a tanácsháza elé érünk, így szól Ivánovics Jánosné: — Most mondja, lehet ezt a falut nem szeretni? Bullái József Városi színvonalon A város a falusi ember számára többnyire egyet jelent a jobb munkavállalási, tanulási, érvényesülési lehetőséggel, az anyagi és szellemi javak szélesebb választékával. A városlakóknak több lehetőségük van a művelődésre, kulturálódásra, a szórakozásra is. A községek azonban rohamléptekkel fejlődnek, s egyre inkább felzárkóznak. Közelebb kerülnek a városokhoz. Földrajzi értelemben is, hiszen a hatvanas évek döcögő — igaz: annál romantikusabb — gőzmozdonyait sebesen száguldó dízel, sőt villamos! szerelvények váltották fel, s a korszerű Ikarusz autóbuszok a legkisebb településeket is bekapcsolják a megye, az ország vérkeringésébe. És mégis, a lényegesen jobb közlekedési lehetőségek ellenére is alaposan megcsappant, a töredékére zsugorodott a községekből eljárók népes tábora. S ez mindennél inkább jelzi, hogy a távolság más értelemben is törpülni kezdett. indenekelőtt azáltal, hogy ipar teremtődött, munkalehetőség nyílott helyben. Kunszent- miklóst példaként kiragadva: előbb a villamosállomás-szerelő gyár, később az Akkumulátorgyár és a TEMAFORG Vállalat létesített gyáregységet, telephelyet a nagyközségben. Géplakatosok, esztergályosok, villanyszerelők és betanított munkások mondtak búcsút az időrabló, fárasztó ingázásnak és közülük sokan már a kivitelezés időszakában az emelkedő csarnokok körül szorgoskodtak, keverték a maltert, rakták a téglát, építették leendő munkahelyüket. Az ipari üzemek létrejötte, a munkásság kialakulása jelentős hatással volt a szikes puszták által körülölelt nagyközség életére. Kunszentmiklós néhány év alatt többet fejlődött, mint előtte évtizedeken keresztül. Új lakótelep, víztorony, ABC-áruház épült, s a közelmúltban átadták a száz személyes óvodát és a kétezer adagos központi konyhát. A nagyközség csaknem minden utcáját behálózza a vízvezeték, keresztülszeli a települést a VÁV-gyáregy- ségtől induló szennyvízcsatorna, s az épülő acélszerkezeti üzem révén készen áll a földgázvezeték is, csak rá kell kötni a fogyasztókat. Mindez a Villamosberendezés és Készülék Művek és a TEMAFORG Vállalat közel harmincmilliós támogatásával valósulhatott meg. S hogy ne csak az anyagi javak gyarapodásáról szóljunk, íme néhány példa arra, hogy a kulturális-szociális igények is egyre inkáhb megközelítik a városi színvonalat. "VTéhány éve még 'arról pa- naszkodtak a kunszentmikló- si üzemek szb-titkárai, hogy a dolgozók nem igénylik az üdültetést, és szinte megoldhatatlan egy- egy kulturális rendezvény szervezése. S íme, az elmúlt évben csak a VÁV-gyáregységből hatvanhét dolgozó — családtag és gyerek — pihent a szakszervezeti, valamint a balatoni és a sze- lidi-tavi vállalati üdülőkben, míg nyolcán külföldi jutalomüdülésen vehettek részt. A közművelődési bizottság megalakulása óta fellendült a kulturális élet is. Négy alkalommal vettek rész az üzemiek csoportos színházlátogatáson, ott voltak a SZÜR-on is és még sok más rendezvényen. A húsz szocialista brigád egyike-másika is gyakran fel- kerekedett egy-egy színdarab megtekintésére, és sorra „elkeltek” a színházbérietek is. A rendezvények belépőjegyeit több esetben a szakszervezet, az autóbuszt pedig a gazdasági vezetőség biztosította. H osszan lehetne még folytatni a felsorolást, ám az elmondottakból is kitűnik, hogy a kun- szentmiklósi — s mivel a helyzet általában más községekben, nagyközségekben sem rosszabb, mondhatjuk: a megyénkben falusi — dolgozók megtanultak élni a lehetőségekkel. Rendelkezésükre áll ehhez csaknem ^minden feltétel éppúgy, mint városlakó társaiknak. S. B. RUHÁK. KABÁTOK ŐSZRE. TÉLRE A vásárlók igényeit is kutatják Ezekben a nyári napokban, amikor még mindenki könnyű, szellős ruhákat hord, az üzletek árubeszerzői árubemutatókra, elővásárlásokra járnak — az őszi-téli konfekció beszerzését intézni. Gyenes Lajosné, a kecskeméti Szivárvány Kisáruház üzletvezetőhelyettese a közelmúltban a DÉL- TEX bajai árubemutatóján vett részt. — A választék, sajnos — nem volt teljes, sok áru nem érkezett meg, ez nehezítette számunkra a válogatást. A kapott tájékoztatás szerint még a gyárak nem szállították le a női télikabátok nagy részét, valamint a kosztümöket, így azután zömmel bakfiskabáto- kat és férfifelöltőket tudtunk rendelni — mondta érdeklődésünkre Gyenes Lajosné. Dormány Lajosné, a kecskeméti Centrum Aruház női konfekcióosztályának helyettes vezetője a közelmúltban Szegeden járt, a Debreceni Ruhagyár bemutatóján. — Nagyon szép, jól hordható kollekciót láthattunk. Szűkebbek a ruhák, a hosszuk a térdet takarja, övvel variálhatók. Az ingvonal valamennyi nőnek előnyös viselet, bár többen szóvá tettük, hogy a tervezők az idősebb korosztályokra is gondolhatnának divatos. ám mégis szolid öltözékekkel. Dömsödiné Rózsa Erzsébet, a kecskeméti Alföld Áruház kon- f ekei óosztályának vezetője a Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat budapesti elővásárlásán járt. — Örömmel újságolhatom, hogy igen sok szép holmit tudtunk megrendelni, gazdag választékot mutatott be a nagykereskedelmi vállalat, minden korosztályú vásárlónknak. Különösen a bakfis- ruhák és -kabátok nyerték meg a tetszésemet, de a legkisebbek számára is szép holmikat kaptunk. A kiskereskedelmi árubeszerzőket egyébként a jövő héten Budapestre várják, ahol a Kőbányai Vásárvárosban újra bemutatják a Debreceni Ruhagyár termékeit. Ezzel a bemutatóval a kiskereskedelem, ezen keresztül a vásárlók igényeit szeretnék kifürkészni, hogy megkönnyítsék a nagykereskedelmi vállalatok rendelését. így nagyobb a valószínűsége, hogy az üzletekbe érkező őszitéli holmik között a vásárlók ízlésüknek és a divatnak is megfelelő ruhákat, kabátokat találnak ... N. M. • Kényelmesek, praktikusak a képen látható lenszövetből varrt szabaidő- öltözékek, melyekből a Buda-Flax Lenfonó és Szövőipart Vállalat az idén nagy mennyiséget szállít a kereskedelemnek. • Üj utca, ti* éve nyoma sem volt.