Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-14 / 163. szám

1979. július 14. • PETŐFI NÉPE • :S AZ ÖSSZEFOGÁS EREDMÉNYE Dunatetétlen a harmadik Dunatetétlen olyan kicsi falu, hogy azt a pár fenyőt, amely csendesen-búján örök­zöldéi! az ősparkban, fenyvesnek nevezik. Sőt, a kertek alján elírandó patakot is Nagy­ér titulussal illetik, ami a véletlen Dunate- tétlenre vetődőt legalábbis megmosolyogtat­ja. Uradalom volt egykoron a falu, s törté­nelmének 1944-es lapjaira vérrel írt névsort a világégés, korábban kastély, ma tanácshá­za, művelődési otthon épületében láger mű­ködött; a hősi temetőben örök álmukat alvók számát, még ma sem tudják egész pontosan: ezerkétszáztól ötezerig vélik meghatározni; ami, ha csak az alsó határt tekintjük is hi­telesnek, elborzasztó. Már csak azért is, mert a kalocsai járás e kis községében ezernél többen sosem éltek, s ma is csak körülbelül hét­százötvenen vallják magukat dunatetétleninek. Kisközség tehát Dunatetétlen, a hetedik legkisebb Bács-Kiskunban, s tavalyi település-fejlesztési versenyben, harmadik heíye- zett lett. Egész a hatvanas évek végéig Dunatetétlen a lassanként kihaló falvacskák sorsát viselte, ám az új gazdaságirányítási rendszer jótékony vérátömlesztés módjára hatott, ami mindenek előtt és fö­lött az építkezések elszaporodá­sában öltött testet. A közgazdá­szok által „a beruházási kedv élénkülésének” nevezett folyamat mind a mai napig tart, olyannyi­ra, hogy két új utcát nyitottak, a Rákóczit és a József Attilát, ami viszont az aszfaltozás, csatorná­zás kérdését tette mind sürgetőb­bé. Továbbra sem feledve el, hogy apró falucskáról van szó. ahol a fejlesztési lehetőségek is csak a „kicsi” jelző fokozásával mérhe­tők — mire elég évi 170 ezer fo­rint? — az igények megvalósítá­sának egyetlen megoldása a „ma­gad uram, ha szolgád nincs” elv gyakorlati megtapasztalása volt. Az új házakat valakinek fel kell építeni, volt előbb egy kő­műves, aztán jelentkezett ács, la­katos, szobafestő; az idén például Hegesztő és fuvaros kért ipárén- gedélyt, sőt, és ez már a fejlődés dáSlhátátlári "‘'jelé, Sándor Borika éppenséggel fodrászüzletet óhajt nyitni. Ahogy apja magyarázza: „meglenne neki a forgalma, mert már sokat ad az idős nép is ma­gára”. Az öreg büszkén teszi hoz­zá, hogy mostanság, amikor még engedély nélkül fejti ki hajápoló tevékenységét a lánya, ő maga sem rest hajszárítót ragadni, dauerrel bíbelődni, a családról nem is beszélve — máskülönben, mondja, főképp nem értés, hanem türelem kell a fodrászsághoz, és a lányában mind a kettőből bőven van, szerencsére. Látható, hogy az elindult folya­mat új, soha nem gondolt kényel­mi régiók felé halad, aminek pe­dig, állítja a tapasztalat, némi nénzmagalapjának kell lennie. s a dunatetétlenieket nem szo­kás ágrólszakadtaknak mondani, amire persze ok sem lenne: ren­geteg az autó, megszámlálhatatlan a televízió, a motorról nem is beszélve. Ami aztán végképp az új idők szelének vélhető, az az okos szokás, hogy most már nem­csak fürdőszoba tartozik a ház­hoz, de majdnem általános a köz­ponti fűtés megszerkesztése is — elvégre egyszer él az ember, ak­kor pedig kényelmesen éljen. Ebből a kényelemből a tavaly június elseje óta dunatetétleni ta­nácstitkár Ivánovics Jánosné — legalábbis három hónapig — nemigen részesedett, sőt. Kis Ri­gájával negyvennel sepert a gá­ton a faluba, és volt olyan, hogy másodnapon ként bőrig is ázott. Közben zajlott a szolgálati lakás rendbehozatala, ám némi szerve­zési zökkenővel, ami miatt két hétig az ablakon át közlekedett. Arra mindenesetre jó volt ez a kis közjáték, hogy a falu beláthas­sa, kemény fából faragott, talpra­esett menyecske lett a vezetője (társadalmi tanácselnökük van, se párt-, se KISZ-szervezetük nincs), azaz, ahogy ők mondogatják: „a titkárnőnk”, amiben a birtokos személyrag hangsúlyozását veszi észre a gyakorlott fül. — Mire jutottam egy év alatt? — tűnődik hangosan Manyika, akit azért merünk keresztnevén írni, mert az egész faluban így szólítják, nagyokat és hangosan előre köszönve neki. — Dolgozom, járom a falut, nézem hol, mit ér­demes és kell megcsinálni. A Rá­kóczi úton átereszekre van szük­ség: talajvíz tíz udvarban volt tavaly, s jobb megelőzni az ilyes­mit. A mellékutcákban járdát kell építeni. Nagy óhaj, hogy legyen orvosi rendelő — mind-mind csak Jár a kezük, mint a motolla. • A „titkárnőnk” — Ivánovics Jánosné. • \ Nagyér, ami csak ezen fotón és esős időben ilyen nagy. brigád példája a bizonyság; ta­valyi tevékenységünket Település- fejlesztésért oklevél díjazta. Ha azt mondom, hogy jár a ke­zük, mint a motolla, csak halvány utalást tettem gyorsaságukra. Le­het, hogy ebben beszédes kedvük is segítségükre van? Nem tudni, az viszont biztos, hogy Marosi Ilona, Báli Erzsébet, Supka Pál- né, Nagy Józsefné, Halász István­ná és Balázs Zsuzsanna valami rettentő gyorsasággal tölti zacs­kóba a tésztát, miközben nem tit­kolt büszkeséggel számolnak be falujuk szépüléséről. • A (éesz-busszal járnak kirándulni. összefogással érhető el. Ketten va­gyunk a tanácson, ami adódik, azt mindet nekünk kell megcsinál­nunk, és jól, mert rajtunk a falu szeme. Legalábbis az egyik, minthogy a másik Hartára figyel. Joggal. A szomszédos nagyközséget röviden úgy lehetne meghatározni, mint „Dunatetétlen jövőjét”, ami más szavakkal az egymásrautaltságot jelzi, bár azt nem, hogy főleg a falu van a nagyközségre utalva. Kezdődik az egész az iskolánál — Dunatetétlenen két osztály; első— harmadik és második—negyedik működik — a felső tagozatosok na­ponta buszoznak Hartára. Folyta­tódik a sor a munkaalkalommal. A helyi termelőszövetkezetek a hartai Erdei Ferenc Tsz-szel egyesültek, így bár a tetétleniek otthon dolgoznak, de mégis har­tai birtokon. Máskülönben nem érheti szó az Erdei Ferencéket, mivel — persze ez saját, jól fel­fogott érdekük is — bőséges mun­kaalkalmat teremtettek az asz- szonynépnek is. Nevezetesen a tésztagyár és a cipőfelsőrész-ké­szítő üzem kínál nem is rossz ke­resetet a menyecskéknek — 2500 —3500 forintot havonta. És az asszonyok nemcsak a munkában jeleskednek, amit a tavalyi 10 milliós terv 11 millió 800 ezerre történt teljesítése is ékesen bizo­nyít (a tésztagyárról van szó), ha­nem a közösség dolgát is szívü­kön viselik, ami jelentős társadal- mimunka-akciókban nyilvánul meg, amire pedig a Zrínyi Ilona — Kicsi falu ez, mindenkire szükség van — állapítja meg az­tán mindőjük nevében Baksai Mihályné, a Il-es műszak cso­portvezetője. Tóth Lászióné, Romfa Pálné, Nagy lmréné. Lázár Endréné, va­lamint Bényei Lászlóné hasonló­képpen vélekedik, a Dunatetétlen —Hanta kapcsolatra pedig azt ta­lálja mondani: „ők nyertek jó föl­det, mi meg jó vezetőket”. A ket­tő eredménye a már elmondott anyagi jólét: sokuk közül bár csu­pán egynek van autója, de befi­zetni mind befizettek már. Jár­nak a téesz-busszal kirándulni szerte az országban, s most épp Bécsbe készülnek. Egyszóval nem panaszkodnak. Nincs tehát mit csodálni azon, hogy mikor falukerülő sétánk be­fejeztével ismételten a tanácsháza elé érünk, így szól Ivánovics Já­nosné: — Most mondja, lehet ezt a falut nem szeretni? Bullái József Városi színvonalon A város a falusi ember számá­ra többnyire egyet jelent a jobb munkavállalási, tanulási, ér­vényesülési lehetőséggel, az anya­gi és szellemi javak szélesebb vá­lasztékával. A városlakóknak több lehetőségük van a művelődésre, kulturálódásra, a szórakozásra is. A községek azonban rohamléptek­kel fejlődnek, s egyre inkább fel­zárkóznak. Közelebb kerülnek a városokhoz. Földrajzi értelemben is, hiszen a hatvanas évek döcögő — igaz: annál romantikusabb — gőzmoz­donyait sebesen száguldó dízel, sőt villamos! szerelvények váltot­ták fel, s a korszerű Ikarusz autó­buszok a legkisebb településeket is bekapcsolják a megye, az or­szág vérkeringésébe. És mégis, a lényegesen jobb közlekedési lehe­tőségek ellenére is alaposan meg­csappant, a töredékére zsugoro­dott a községekből eljárók népes tábora. S ez mindennél inkább jelzi, hogy a távolság más érte­lemben is törpülni kezdett. indenekelőtt azáltal, hogy ipar teremtődött, munkalehető­ség nyílott helyben. Kunszent- miklóst példaként kiragadva: előbb a villamosállomás-szerelő gyár, később az Akkumulátor­gyár és a TEMAFORG Vállalat létesített gyáregységet, telephelyet a nagyközségben. Géplakatosok, esztergályosok, villanyszerelők és betanított munkások mondtak bú­csút az időrabló, fárasztó ingázás­nak és közülük sokan már a kivi­telezés időszakában az emelkedő csarnokok körül szorgoskodtak, keverték a maltert, rakták a tég­lát, építették leendő munkahelyü­ket. Az ipari üzemek létrejötte, a munkásság kialakulása jelentős hatással volt a szikes puszták ál­tal körülölelt nagyközség életére. Kunszentmiklós néhány év alatt többet fejlődött, mint előtte évti­zedeken keresztül. Új lakótelep, víztorony, ABC-áruház épült, s a közelmúltban átadták a száz személyes óvodát és a kétezer adagos központi konyhát. A nagy­község csaknem minden utcáját behálózza a vízvezeték, keresztül­szeli a települést a VÁV-gyáregy- ségtől induló szennyvízcsatorna, s az épülő acélszerkezeti üzem ré­vén készen áll a földgázvezeték is, csak rá kell kötni a fogyasztókat. Mindez a Villamosberendezés és Készülék Művek és a TEMAFORG Vállalat közel harmincmilliós tá­mogatásával valósulhatott meg. S hogy ne csak az anyagi ja­vak gyarapodásáról szóljunk, íme néhány példa arra, hogy a kultu­rális-szociális igények is egyre inkáhb megközelítik a városi szín­vonalat. "VTéhány éve még 'arról pa- naszkodtak a kunszentmikló- si üzemek szb-titkárai, hogy a dolgozók nem igénylik az üdülte­tést, és szinte megoldhatatlan egy- egy kulturális rendezvény szer­vezése. S íme, az elmúlt évben csak a VÁV-gyáregységből hat­vanhét dolgozó — családtag és gyerek — pihent a szakszerveze­ti, valamint a balatoni és a sze- lidi-tavi vállalati üdülőkben, míg nyolcán külföldi jutalomüdülésen vehettek részt. A közművelődési bizottság meg­alakulása óta fellendült a kultu­rális élet is. Négy alkalommal vet­tek rész az üzemiek csoportos színházlátogatáson, ott voltak a SZÜR-on is és még sok más ren­dezvényen. A húsz szocialista bri­gád egyike-másika is gyakran fel- kerekedett egy-egy színdarab megtekintésére, és sorra „elkel­tek” a színházbérietek is. A ren­dezvények belépőjegyeit több esetben a szakszervezet, az autó­buszt pedig a gazdasági vezetőség biztosította. H osszan lehetne még folytatni a felsorolást, ám az elmon­dottakból is kitűnik, hogy a kun- szentmiklósi — s mivel a hely­zet általában más községekben, nagyközségekben sem rosszabb, mondhatjuk: a megyénkben fa­lusi — dolgozók megtanultak él­ni a lehetőségekkel. Rendelkezé­sükre áll ehhez csaknem ^minden feltétel éppúgy, mint városlakó társaiknak. S. B. RUHÁK. KABÁTOK ŐSZRE. TÉLRE A vásárlók igényeit is kutatják Ezekben a nyári napokban, amikor még mindenki könnyű, szellős ruhákat hord, az üzletek árubeszerzői árubemutatókra, elő­vásárlásokra járnak — az őszi-téli konfekció beszerzését intézni. Gyenes Lajosné, a kecskeméti Szivárvány Kisáruház üzletvezető­helyettese a közelmúltban a DÉL- TEX bajai árubemutatóján vett részt. — A választék, sajnos — nem volt teljes, sok áru nem érkezett meg, ez nehezítette számunkra a válogatást. A kapott tájékoztatás szerint még a gyárak nem szál­lították le a női télikabátok nagy részét, valamint a kosztümöket, így azután zömmel bakfiskabáto- kat és férfifelöltőket tudtunk rendelni — mondta érdeklődé­sünkre Gyenes Lajosné. Dormány Lajosné, a kecskeméti Centrum Aruház női konfekció­osztályának helyettes vezetője a közelmúltban Szegeden járt, a Debreceni Ruhagyár bemutató­ján. — Nagyon szép, jól hordható kollekciót láthattunk. Szűkebbek a ruhák, a hosszuk a térdet ta­karja, övvel variálhatók. Az ing­vonal valamennyi nőnek előnyös viselet, bár többen szóvá tettük, hogy a tervezők az idősebb kor­osztályokra is gondolhatnának di­vatos. ám mégis szolid öltözékek­kel. Dömsödiné Rózsa Erzsébet, a kecskeméti Alföld Áruház kon- f ekei óosztályának vezetője a Fel­sőruházati Nagykereskedelmi Vál­lalat budapesti elővásárlásán járt. — Örömmel újságolhatom, hogy igen sok szép holmit tudtunk megrendelni, gazdag választékot mutatott be a nagykereskedelmi vállalat, minden korosztályú vá­sárlónknak. Különösen a bakfis- ruhák és -kabátok nyerték meg a tetszésemet, de a legkisebbek számára is szép holmikat kap­tunk. A kiskereskedelmi árubeszer­zőket egyébként a jövő héten Bu­dapestre várják, ahol a Kőbányai Vásárvárosban újra bemutatják a Debreceni Ruhagyár termékeit. Ezzel a bemutatóval a kiskeres­kedelem, ezen keresztül a vásár­lók igényeit szeretnék kifürkész­ni, hogy megkönnyítsék a nagy­kereskedelmi vállalatok rendelé­sét. így nagyobb a valószínűsége, hogy az üzletekbe érkező őszi­téli holmik között a vásárlók íz­lésüknek és a divatnak is meg­felelő ruhákat, kabátokat talál­nak ... N. M. • Kényelme­sek, praktiku­sak a képen látható lenszövetből varrt szabaidő- öltözékek, melyekből a Buda-Flax Lenfonó és Szövőipart Vállalat az idén nagy mennyiséget szállít a keres­kedelemnek. • Üj utca, ti* éve nyoma sem volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom