Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-13 / 162. szám

1979. július 13. • PETŐFI NÉPE • S Egy gyermektábor hétköznapjai A fehértói napközis tábor ki­lenc éve fogadja rendszeresen a kecskeméti általános iskolás diá­kokat. Jelenleg négyszázhetven gyerek tölti kinn szabad idejét, reggel nyolctól délután ötig, hu­szonegy pedagógus és tanárkép­ző főiskolás felügyelete mellett. A következő naplókban, szinte min­den létező helyet kihasználva: öt­százhatvan tanulót várnak. □ □ □ Dél van, ebédillat. A tábor te­rületén nagy a nyüzsgés. A gye­rekek óvatosan egyensúlyoznak a levessel, krumplifőzelékkel, fasí- rozottal megrakott nagy tálcával. A mikrofon cigánynótát, táncze­nét és szimfonikus muzsikát har­sog, felváltva. — Köszöntik a konyhásokat a „hangosból” ... — mondja Végvá­ri Ferencné, a leninvárosi általá­nos iskola tanára. Kilenc éve ve­zeti a tábort. Hinták, homokozók, pihenősát­rak között vezet az utunk a neve­lői pavilonhoz. Közben csivitelő, cserfes, beszédes gyereklányok ha­da csatlakozik hozzánk. Hízeleg­nék, sündörögnek, mindnek fon­tos mondanivalója van. Jó szóért, figyelmes tekintetért hálásan fog­ják a tanár néni, vagy akár az idegen kezét. Végváriné végre szóhoz jut. — Nevelőértékű pihenést, üdü­lést, szórakozást kívánunk nyújta­ni valamennyi gyereknek. Ez a közösség, a tábori élet szervezeti, tartalmi- lehetőségeivel együtt, ki­egészítője kell, hogy legyen a családi környezetben folyó neve­lőmunkának. Ez az alapvető cé­lunk. — Van-e olyan gyerek, aki pe­dagógiai, szociális, vagy egyéb okok miatt az egész nyarat itt tölti? — Sajnos van. Aki felesleges a családban, aki — állítólag — csak bosszantja, idegesíti a szüleit. Tudók olyan esetről, hogy mind­két szülő otthon tartózkodik — gyesen, szabadságon — és a gye­rek mégsem kell, beadják egész nyárra... □ □ □ H. Andris állítólag rossz gye­rek. Veszélyeztetett — mondják róla. Szülei elváltak, hat testvére van. A tízéves fiú első osztályos • Végvári Ferencné kilenc éve vezetője a fehértói nyári táborok­nak. (Straszer András felvételei) korától itt tölti a nyarait, az első héttől az utolsóig. A szertár előtt találok rá: csön­desen, komoly arccal ücsörög. Fontos feladattal bízták meg: ő adja ki a labdákat, tollasütőket, az asztali focit, a sakkot, a cél­ba dobó karikát és az egyéb kin­cseket, — Figyelni kell. mert roppant rendetlenek. Tegnap is kinn felej­tettek egy focit a fűben — jegyzi meg szigorúan. — A táborban mivel foglalko­zol a legszívesebben? — kérde­zem. — Hát... moziba nagyon sze­retek járni. Minden filmet meg­nézek. Tudom, hogy melyik napon mit vetítenek. Holnap például a Hajdúk című magyar történelmi filmet játsszák. Engem a történe­lem érdékel legjobban a világon. Olvastam már a Magyar nép aranykönyvét is. Tetszik ismerni? — Jártál-e már valamerre az országban? Szeretnél-e utazni, vi­lágot látni? — Persze, hogy szeretnék. Egy­szer jártam Pesten is. És gyakran kimegyünk a Tőserdőbe. A múlt­kor fogtunk vagy húsz halat a barátommal, de nem is ez a lé­nyeg ... Megyek én világot járni a nagynénémmel! Megígérte, hogy elvisz az NDK-ba. — pillant tü­relmetlenül az órájára. — Mérkőzés lesz — magyaráz­za, és már szalad, csak úgy por­zik utána az erdei út. Nézegetem a heti munkatervet: zászlófelvonás, körletrendezés, ta­karítás, formaságok gyakorlása, rajinduló, csatakiáltás, virág­gyűjtés, csokorkötési verseny, sportfoglalkozás, lövészet, barká­csolás stb. Vajon melyik a leg­vonzóbb a gyerekek számára...? „Szeress dolgozni, sportolj, hogy egészséges légy, vegyél részt a kö­zösségi életben...” — olvasom to­vább a napi jelszavakat. — Te mit szeretnél a legjobban? Volna-e valami kívánságod a tá­bori élettel kapcsolatban? — for­dulok a pavilon előtt trécselő leánykoszorú egyik tagjához. — Hogy menjünk barangolni az erdőbe! — mondja lelkesen. A többiek helyeslőén bólogatnak. — Nézzük meg az erdei állato­kat! A Csilla múltkor őzikét is látott! — Szerintem ebben az erdőben még farkas is van! — mondja fé­lős borzongással a legkisebb. — Ugyan, itt még a bogarakat is kiirtották a kedvünkért — zár­ja le a vitát felnőttes hangsúllyal a nagylány. És ismét összehajolnak, sutyo­rognak. kuncognak, trécselnek, pletykálnak: csitri lányok, egy koszorúban. □ □ □ Fél négykor bezárják a játék­pavilont, jön az uzsonna.•majdí-öj körül: indulás. A rajvezető főis­kolás lányok maradék energiáikat összeszedve fegyelmezik az egyre rakoncátlanabb gyerekeket. — Miért nem viszitek őket ba­rangolni? — kapom el az egyik pedagógusjelöltet. — Hová vinnénk őket! — vála­szol kicsit idegesen. — Nem va­lami nagy ez az erdő. Elől a mű- út, oldalt a vasút, hátul a tavi nádas, oda se szabad menni. Ki­sebb sétán egyébként már voltunk — nyugtat meg, és már siet to­vább, szétszedni harcias fiait, akik épp a sátor előtt tépik egymást... Késő délután van; a hintákat leszerelik. Sípszó hallatszik, fel­berreg a buszók motorja, a fehér­tói táborban ismét eltelt egy nap. Poaviacs Etelka MUNKA KÖZBEN A közművelődési előadó Köllner Istvánná nemrégiben lett közművelődési előadó a 9. Volán Vállalat bajai üzemegy­ségében. Ha tudjuk azt is róla, hogy a parányi helyiségben bur­jánzó kalocsai mintákat Köllner- né pajátkezűleg festi, továbbá, hogy az ecsetnél gyakrabban csak könyvet tart a kezében, akkor már nyugodtan megkockáztathat­juk a kijelentést: ebben a mint­egy ezerkétszáz dolgozót foglal­koztató bajai üzemben megfelelő ember áll a közművelődési elő­adó posztján. * — Huszonhét esztendeig voltam munkaügyis. Nem volt könnyű rászánni magamat a váltásra, de nem bántam meg; hamar megsze­rettem ezt a foglalkozást. Ma már sajnálnám, ha valamilyen okból vissza kellene mennem — mondja. Pedig az üzemi könyvtár — Köllnerné elsőszámú munkahelye — egyáltalán nem tartozik a „nyu­gis helyek” közé. — Alig egy órája folyik a köl­csönzés, de már eddig is hétszer, vagy nyolcszor nyitották rám az ajtót. * A könyvtár kétszáz olvasója tavaly összesen kétezernégyszáz könyvet kölcsönzött, jóval többet, mint egy esztendővel korábban. Köllnerné azonban sokkal büsz­kébb egy másik sikerére: — Szüleim munkahelye cím­mel hirdettem egy gyermekrajz- pályázatot. Eleinte nagyon kevés jelentkező akadt, de amikorra ha­táridő lejárt, csaknem ötven gyerek küldött be rajzot az édes­anyjától. vagy az édesapjától. Es milyen ügyeseket! Éppen ma ke­restem fel a Rákóczi iskola rajz­tanárnőjét, vele zsüriztettem az összegyűlt anyagot, és ö mondta, hogy sok' jól sikerült rajzzal ta­lálkozott. A legtöbb rajz azt bi­zonyítja, hogy a gyerekek mélyen hisznek a nemes eszmékben: a segítőkészségben, az önzetlenség­ben, az őszinteségben, a szünte­len jobbra és többre törekvés igazában. Meggyőződésem, hogy az egyik legfontosabb feladatom nekem is éppen ez: a kultúra, a művelődés eszközeivel segíteni, hogy ezek a szép hitek és törek­vések a hozzánk kerülő fiatalok­ban se sorvadjanak el, ne fej­lődjenek vissza. Hanem ellenke­zőleg: itt a munkahelyek világá­ban találjanak igazán értelmes célokat. MM S- 3­Úttörőélet Kalocsai táncosok Álba megyében A/, elmúlt napokban harminc úttörőtáncos. a kalocsai ének-zenei ta­gozatú általános iskola tanulói Romániába, Al­ba megyébe indultak, hogy viszonozzák a ro­mán pajtások tavalyi szereplését, ők is ízelítőt adjanak ének- és tánctudásukból. A művelődési központ kényel­mes autóbuszával keltek útra, az iskola igazgatója, Pécsi Sándor, a csoport koreográfusa, Asztalos Já­nosáé, karvezetöje, dr. Lakatos lstvánné és a csoport kísérője, Cyőrffy Pál társaságában. Ter­mészetesen velük ment Kecske­méti Dezső és népi zenekara is. Kellemesen érintette valameny- nyiüket, hogy a határ átlépése után Kisjenő közelében már vár­ta őket a testvérmegyei küldött­ség: Negrutiu Emil, aki mindvé­gig kalauzolta őket, és Székely János tolmács. Ök kísérték el a csoportot első szálláshelyükre, az Álba Iulia-i Horia Closka líceum kollégiumába. Másnap a művelődési központ­ban az úttörődelegációt a megye- székhely pártbizottságának veze­tői fogadták, s tájékoztatót ad­tak a megye, illetve a város tör­ténetéről. Ezután a pajtások meg­tekintették a múzeum kincseit, a Hunyadiak sírját és az érsek­séget. Nagyon érdekesnek talál­ták valamennyien a néhány esz­tendeje épült porcelángyárban tett látogatást. Délután a művelődési központ­ban mutatták be a kalocsai úttö­rőtáncosok a műsorukat. A He­gyen völgyön járogatok ... című táncösszeállítás nagy tetszést vál­tott ki. Az Ispilángi rózsa — tánc­játékot a kalocsai kislakodalmas és kisfarsang bemutatója követte. A táncosokból alakult énekkar magyar nép- és úttörődalokat mutatott be, a zenekar pedig csárdások előadásával aratott nagy sikert. Másnap Nagyenyedet keresték fel. Meglátogatták az Európa-hí- rű Bethlen Gimnázium százados épületét Józsa Miklós igazgató vezetésével. Szálláshelyükön a 3. számú román iskolában a kabi­netrendszerű oktatás tárgyi és technikai feltételeit, az úttörő­házban a különféle szakköröket csodálták meg. A pajtások köré­ben különösen a go-kart szakkör aratott sikert —, persze nyomban kipróbálták valamennyien. Be­mutatójuk itt is nagy sikert ara­tott: vastapssal jutalmazták őket a nézők. Következő állomáshelyük Szász­sebes volt —, a helyi úttörőház­ban fogadták őket, az iskola lí­ceumában étkeztek, megkóstol­hatták a híres román ételspecia­litást, a csorbát. Nagyon ízlett valamennyiüknek! Alaposan meg­ismerkedtek itt is az úttörőház szakköreivel, különösen megra­gadta a figyelmüket a táskaké­szítő és a könyvkötő szakkör, ahol termelőmunka is folyik.' A szászsebesi úttörők a művelődési házban műsort mutattak be ven­dégeik tiszteletére —, majd a kalocsaiak táncai, dalai arattak nagy sikert, több alkalommal is­métlésre is sor került. Ütjük az Ompoly folyó völgyébe vezetett, az aranybányászat köz­pontjába, Cimpienibe mentek. Az általános iskolában fogadták őket, majd a délelőtt folyamán ven­déglátóik román táncokat mutat­tak be. A kalocsaiak műsorára ismét délután került sor, felcsen­dültek a magyar népdalok. Felejthetetlen élményt jelen­tett valamennyiüknek, hogy út­juk folytatásaként eljutottak a nemzeti hős, AVRAM JANKÓ szü­lőfalujába. A zuhogó esőben az előre rögzített időponttól bizony alaposan „csúszva” gördült be a kalocsai autóbusz az iskola elé, ahol havasi kürtöt fújó gyerekek várták őket. A szülőház megte­kintése után Vadul Motilor falu diákotthonában szálltak meg. Az ifjú táncosokat itt búcsúz­tatták a testvérmegyétől. Óriási tábortüzet raktak, sokáig énekel­tek, tréfálkoztak körülötte. Reg­gel korán keltek, indultak haza­felé. Arra szakítottak még időt, hogy a havasokban megtekintsék az egyedülálló természeti érde­kességet, a scarisoarai jégbar­langot, ahol 75 ezer köbméter jég fagyott össze csodálatos cseppkő­barlanghoz hasonló világgá. Hazafelé még benéztek Nagy­szalontára, adóztak nagy költőnk. Arany János szülőháza helyén le­vő emléktáblánál. Útjuk során számtalan igaz ba- rálot szereztek, mélyítették me­gyéink között levő mind szoro­sabb kapcsolatot. S. K. REJT VÉN Y FEJTÜKNEK ____________ P ajtások: Az elmúlt héten közölt rejtőről ügyesen oldottátok meg! A helyes megfejtés: Szabadság, szerelem. (Petőfi Sándor költeménye.) A helyes megfejtést beküldők közül a követke­zők nevét sorsoltuk ki, nekik kedve­zett a szerencse, könyvet postáztunk elmükre: Rédei József, Nyárlőrinc; Schauer Kornél, Rém; Fodor Ferdi­nand, Csólyospálos; Werni Tibor, Vas­kút; Tresz Helga, Csávoly; Muró Er­zsébet, Kunbaja; Bozóki Ilona, Kiskun- majsa; Parragh Sándor, Szabadszállás. Magyar! Attila, Kecskemét; Tar Erika, Kaskantyú. Most egy új rejtvényt közlünk része­tekre. A cime: Lóugrásban. Az ábrán Jelzett betűből induljatok ki —, és a kapott megfejtést — három szó — küldjétek be szerkesztőségünk cimére: Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecske­mét, Szabadság tér 1/a. A beküldést határidő: Július 18. A helyes megfej­1 [z L c Y S V K i A M 0 É A I í 0 H i N T f tést beküldők, valamennyiem!) tanu­lásnál hasznosítható ajándékot kapnak. A levelezőlap címoldalára most is írjá­tok rá: Cttörőrejtvény. Bibliai kislexikon FÖLDES ANNA: Így élt Móra Ferenc A vulkánt nem lehet betömni (27.) Minél nyomasztóbb, fenyege­tőbb a valóság, minél közelebb hozza a szél a náci Németország­ban valóban fellobbant könyv­máglyák vakító, lelket facsaró füstjét, annál jobban vágyódik Móra Ferenc a nyugalom, a béke szigetére. Kizárni otthonából a riasztó árnyakat, és élvezni azt, ami megadatott: a családi kör békéjét, a nagyapaság ezer örö­mét. A családi csillagképnek mindig is kislánya volt a központja: fe­lesége betegségének nehéz hónap­jaiban és éveiben is Panka volt a vigasza. Kotormány Jánostól tudjuk, hogy mennyire szerette volna Móra, ha fia születik, aki a ne­vét viseli. De mivel a természet, a sors megtagadta tőle ezt a boldogságot, a szatymazi homok­ról házába fogadott egy betűre éhes, különös tehetségű kis ka­pásgyereket, a Cippai Pistát, és öt kosztolta, taníttatta, csiszolgat- ta felnőttkoráig a maga házában. Szakmai is adott tanyai véden­ce kezébe, azután a fiú a fém­ipari szakiskolából a kender­gyárba került, és addig hányódott gazdái és osztálytársai között, amíg végül „világ vándora" lett. Évek múlva Kemál pasa garázs- fönökeként adott magáról élet­jelt, TörökországbóL Azután Panka is felnőtt, el­csendesült a ház. És csak akkor verte fel ismét a sírás-nevetés, amikor a tegnapi kislányból asz- szeny, azután anya, Mórából pe­dig nagyapa — pontosabban: apapa — lett. Még a fiú utáni vá­gya is teljesült, lévén az új csil­lag ifj. Ferenc. Neki köszönhető, hogy Móra végre megtalálta az egyre vigasztalanabb világban a maga vigasztaló menedékét, a gye­rekszobát. Igyekezett hátat fordí­tani a világnak, az irodalomnak és a politikának. Az apaság ki­fogyhatatlan örömöt és témát is jelentett számára. Nem mintha egyébként a végére ért volna az ország dolgaiból, politikai és kul- túrhistóriai epizódokból kovácsolt történeteinek. De a családi élet hétköznapjaiba, apró örömeibe felejtkezve, néha azt érezte, hogy sikerül az ajtón kívül rekesztenie a gondokat. Ifj. Ferenc, aki Móra írásaiban többnyire Vadember néven sze­repel, mindennap szolgait vala­miféle szenzációval. Természete­sen nem azért, mert a nagyapja eiiogult. Mert elfogultságában hőstetté nagyította a gyermekszo­ba apró történeteit. Hiszen némi öngúnnyal azért maga is megál­lapította, hogy ő éppen olyan el­fogulatlan, mint a többi nagyapa. „Csak persze Ferenc nem olyan, mint más unoka ... Ferenc egy­szerűen lángész, de azonkívül semmi más.” Ez a vonása már akkor is megmutatkozott, amikor ásatásokat végzett az íróasztalon a ceruzacsontvázak között, és pa­pírvágó ollóval szabta a szalámit. Amikor semmiképpen nem hagy­ta a nagyapját kenyeret, ponto­sabban kiflit keresni a maga bi­rodalmában. Apapa tiszteletét azonban nem ezzel érdemelte ki, hanem műveltségének korszerű­ségével: tudniillik, hogy öklöm- nyi kora óta óriási barátságban élt az autómárkákkal és a sofő­rökkel ... A Vadember világában persze más is helyet kapott. Például Motyő, ifjabb Ferenc Márta név­re hallgató húga. Meg Nácika. a sündisznó. A családi, belterjes sün disznótenyésztésről azután egész tárcasorozat kerekedett, amiből ország-világ értesülhetett róla, hogyan topog és szuszog a megszelídített, talált sündisznó egy rongyos pokrócon. Hogy köl­tözött be a Gazda papucsába, és hogyan kaparta kifelé a szobaaj­tót, mikor védett, civilizált ott­honából újra a maga vadonába vágyott. Hétről hétre csupa ked­ves, derűs, lélekmelegítő semmi­ség. Kötetnyi szivárványszínű irodalmi szappanbuborék. Ám a szappanbuborékhoz legalább is szappan szükségeltetik, amit bolt­ban árulnak, és tiszta víz, amibe nem kerül méreg. Ezenkívül nap­fény, ami a buborékokat csillo­góvá teszi. És Móra Ferencnek, miközben fújta, folyton-folyvást elakadt a lélegzete. Mert sok unokának már szappanra sem telt. a tiszta forrást már régen megmérgezték, és a magyar élet felett felgyülemlő vészterhes vi­harfelhők a gyerekszobákat is be­árnyékolták. A „Vas-pata" — ahogy Móra a vasból vert kényszerűséget, a mindenható muszájt nevezte — széttapossa a -buborékokat. És mire az olvasó a Vadember-no­vellák végére jut. megérzi, hogy már nemcsak szegényes ez a Mó- ra-berendezte. családi elefánt­csonttorony. de teljesen védtelen is. Védtelen a gazdasági válság­gal szemben, ami munkanélküli­séggel sújtja a Vadember mérnök papáját, tétlenségre kényszeríti a zsebében hordott logarlécet. És védtelen a hatóságokkal szemben is, amelyek ínségadót vetnek ki a munkanélküli mérnök csődbe jutott autóüzletére. Azután véd­telen a végrehajtóval szemben, akinek joga van az ínségadó fe­jében lefoglalni az újszülött Mö- tyő pólyázóasztalát. Már ki sem kell tárni a gyerekszoba ablakait ahhoz, hogy a világ gondjai be­tóduljanak. (Folytatása következik.) A Kossuth Könyvkiadó az át­lagosnál jóval nagyobb, nyolc­vankétezres példányban jelentette meg néhány hónappal ezelőtt a Bibliai Kislexikont. Ennek a sok szempontból rendkívül érdekes kötetnek a lapjain számos és értékes kultúrtörténeti és iroda­lomtörténeti vonatkozásokat talá­lunk. A kiadó jó szolgálatot tett az egyre nagyobb érdeklődésű olvasóknak azzal, hogy ezt a kislexikont megjelentette. Ugyan­is ma már a Bibliával kapcsola­tos minden ismeret, tudás az ál­talános műveltség szerves részét képezi. Ugyanakkor elősegíti az alaposabb és körültekintőbb tisz­tánlátásunkat is. Szerencsére ma már legtöbbször nem viszolygás­sal, félénk óvatossággal és kö­zömbösséggel közeledünk ehhez a témához. A ma embere — kivált­képpen ha megfelelő marxista- leninista ismeretekkel van felvér­tezve — világosan látja, hogy a Bibliát nem kizárólag, sőt első­sorban nem mint vallási hitbeli jelenséget, megnyilatkozást kell kezelnünk, hanem mint az em­beri művelődés szerves részét. Ennek a különös könyvnek a lapjain sokszor találkozunk a sokat emlegetett legendás, való­ságos és képzeletbeli alakokkal. Olvashatunk Ábelről, Ádám és Éva kisebbik fiáról; Abrahámról, aki állítólag a zsidók őséül te­kinthető; Adómról, aki a legen­da szerint pontosan kilencszáz- harminc esztendeig élt stb. Meg­ismerkedhetünk közelebbről a különböző nevű apostolokkal és prófétákkal, valamint a különös képességekkel megáldott, illetve felruházott mitologikus alakokkal. Például Baál istennel, aki az ég és föld ura volt, az igazságos Dá­niellel, bölcs Salamonnal és Mó­zessel, aki elvezette népét vélt jobb világok felé. Annál is érdekesebb ez a kis­lexikon, mert nem csak a kimon­dottan művelődéstörténeti és teo­lógiai vonatkozásokat tartalmaz­za, illetve ismerteti, hanem fényt vet a két-háromezer évvel ezelőtt ti gazdálkodásra és életmódra is. Néhány példa erre: az úgyneve­zett gecsemáni kert az olajsajto- lást, Sába királynő Salamon ki­rálynál tett látogatása meg o ke­reskedelmet érzékelteti, szemlél­teti. De említhetnénk a fák kul­tuszát, vagy más egyéb olyan dolgot, mely a Bibliában megta­lálható, s mely egyben utalás a régi termelési viszonyokra. Ugyanakkor szó van a kötetben a Bibliában megtalálható népi szokások, vallási jellegű megmoz­dulások és hagyományok jellem­zéséről is. Megtudja az olvasó, hogy az agapé az lakoma, a böjt meg az ételektől és italoktól va­ló tartózkodás kifejezése. Aki tehát veszi a fáradságot, hogy kezébe vegye ezt a 'kötetet, az nem bánja meg. Egyrészt kü­lönös utazást tehet visszafelé a történelemben, másrészt módja van elgondolkozni az emberiség eddigi fejlődésének megtett út­jain. V. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom