Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-06 / 156. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 6. Egy dinamikus ágazat jövője Beszélgetés Tobak Istvánnal, a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztje vezérigazgatójával Évi fejadagunk már meghaladta a 17 kilót, ennyi került ugyanis tavaly átlagosan baromfihúsból minden magyar állampolgár asztalára. És nemcsak a hazai piacot képes bőségesen ellátni a magyar mezőgazdaság, hanem termeléséből külföldre is nagy mennyiségű baromfi; csirke, liba, kacsa, pulyka jut. A nagyüzemi baromfitermelés meghonosítása hazánkban a hatvanas évekre tehető, s a mezőgazdaság szocialista átszervezésével vette kezdetét a baromfiágazat dinamikus fejlődése. Ezt jelzi, hogy 1960-ban a mezőgazdasági termelők 26 900 tonna baromfit adtak el a feldolgozó üzemeknek, 1970-ben 135 ezer tonnát, tavaly pedig már több mint 270 ezer tonna baromfit dolgozhatott fel az állami és a szövetkezeti feldolgozóipar. A termelés növekedésével együtt fejlődhetett tehát hazánkban a baromfihús-fogyasztás és az export. így jutottunk el oda, hogy Magyarország 1977 végére a világ legnagyobb baromfiexportőrei közé került. A múlt esztendőben azonban sűrűn elhangzott a kérdés: mi van a baromfiágazattal, mi történt a baromfipiacon, miért csökkent a kereslet termékeink iránt? Egyáltalán milyen jövő elé néz a magyar baromfihús-termelés és -feldolgozás? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tobak Istvánnal, a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztje vezérigazgatójával. — A baromfiágazatot a legdinamikusabban fejlődő ágazatként tartottuk számon a legutóbbi másfél évtizedben. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a termelés rugalmasan alkalmazkodott a piacokhoz. Mi történt tavaly? — Való igaz, hogy mind a negyedik ötéves tervben, mind a mostani tervidőszak első két évében a baromfinevelés és a felvásárlás növekedése egybeesett az értékesítés lehetőségének a bővülésével — kezdte a beszélgetést Tobak István, majd így folytatta: — Ebben az időszakban a baromfiipar termékei iránt a kereslet rendkívül gyors ütemben nőtt. Ez pedig lehetővé tette a növekvő árumennyiség mind kedvezőbb áron történő értékesítését a külföldi piacokon. Az árualapok bővítését szolgálta a háztáji és kisegítő gazdaságok növekvő árutermelése, amely a nagyüzemi termékeken kívül (csirke, pulyka, pecsenyekacsa, tojás stb.), olyan termékek exportját is lehetővé tette, amelyeket a kisüzemekben gazdaságosan lehet előállítani. Ilyenek például a hízott liba, a libamáj, a libatoll és -pehely, a házinyúl, a galamb stb. A kedvező piac, az értékesítési lehetőség bővülése nyomán javult az export gazdaságossága, növekedtek dollárbevételeink. Mindezt tudni kell ahhoz, hogy világossá váljék, mi okozta a tavalyi nehézségeket. Az történt ugyanis, hogy a korábbi években igyekeztünk kihasználni a világpiaci konjunktúrát, s ennek megfelelően az ötödik ötéves terv első két évében az előirányzottnál erőteljesebben növeltük a baromfihús-termelést és a -feldolgozást hazánkban. Ilyen helyzetben következett be, hogy a világpiacon az 1977-ig tartó kereslet felfelé ívelő tendenciája megállt, s 1978- ban pedig visszaesett. A kereslet csökkenésének okait elemezve a következő állapítható meg: a legutóbbi évek konjunktúráját nemcsak mi igyekeztünk kihasználni, hanem a többi, hagyományos baromfitermelő és exportáló ország is. Voltak olyan országok is, mint például Brazília, mely korábban baromfihúsból behozatalra szorult, viszont a legutóbbi években erőteljesen növelte baromfitermelését, s most már exportőrként jelentkezett a világpiacon. Ez a termelésfelfutás lényegesen dinamikusabb volt, mint a világ baromfifogyasztásának emelkedése. S ez nemcsak azzal járt, hogy nehezebbé vált az áru értékesítése, jelentékeny árcsökkenés is bekövetkezett. A tojásértékesítésben hasonló nehézségekkel találtuk szembe magunkat. Igaz, hogy ez nem újkeletű probléma. Ugyanis már korábban is látható volt, hogy nem szabad a tojás exportját erőltetni, mert a piacon túlkínálat volt belőle, asr árak alacsony szinten stagnáltak. — Mindez a mi exportunkat is sújtotta. Megnövekedtek a készletek, nehezebben értékesíthettük a baromfitermékeinket, s az árcsökkenés hátrányosan érintette bevételeinket. Milyen intézkedéseket tettek a termelési biztonság megerősítésére, piaci helyzetünk stabilizálására? — Már tavaly is lényeges feladatunknak tartottuk, hogy a kiélezett helyzetben nehogy meglazuljanak kapcsolataink a mező- gazdasági termelőkkel. Világosan láttuk, hogy most még szorosabb együttműködésre van szükség a termelő és a feldolgozó vállalatok között, hogy rugalmasabban alkalmazkodhassunk a megváltozott körülményekhez. Sajnos, még így is előadódott itt-ott, hogy vállalataink pénzügyi nehézségekkel küzdve, késve fizettek az átvett baromfiért. Az idén azonban ez már nem fordult elő. Mindenesetre az nyilvánvalóvá vált, hogy ma már — és a jövőben még inkább — az eddiginél is jóval nagyobb jelentőséget kap a baromfiágazatban a minőség, a szállítási pontosság, a termelés gazdaságosságának javítása. Amikor túlkínálat van a piacon, csak az az eladó képes áruját megfelelőképpen értékesíteni, amelyik a többinél jobbat kínál eladásra, és megbízható szállító. Ezt a feltételt csak akkor leszünk képesek teljesíteni, ha a mezőgazdasági üzemekkel együttműködve még szervezettebbé tesszük munkánkát. A termelő üzemekkel éppen ezért idejében, tisztáztuk: szó sincs a baromfitermelés visszafejlesztéséről. Ezt jelzi egyébként az is, hogy az állami baromfi- feldolgozó üzemek, valamint iparunk és a tsz-ek együttműködése révén létrejött három közös vállalat és a hernádi Március 15. Tsz feldolgozó üzemének idei fel- vásárlási előirányzata 270 ezer tonna vágóbaromfi. Ebből tehát egyértelműen kiderül, hogy az idén körülbelül annyi baromfit vásárolunk fel, mint tavaly. Nem fejlődik vissza a termelés, de a növekedési ütem lelassul, s az ötödik ötéves tervben meghatározottak szerint alakítjuk a baromfi-feldolgozást. Ezt indokolja egyébként a vágóbaromfi-termelés és a feldolgozó kapacitás összhangjának megteremtése, továbbá az értékesítés biztonsága is. Azok a nagyüzemek, amelyek eddig is gazdaságosan állították elő a baromfihúst, és a tojást, s képesek a magasabb követelményekhez igazodni, még növelhetik is termelésüket. Viszont azok a gazdaságok, amelyek gazdaságtalanul állították elő a baromfihúst, vagy rendbe teszik termelésüket, vagy megszüntetik a baromfihús termelését. Ez nekik is érdekekük. A termelő üzemek megértették: néhány megszüntette ezt az ágazatát, a többség pedig igyekszik a termelési fegyelem szigorításával, a technológia korszerűsítésével nyereségessé tenni azt. — Ezek szerint a szigorúbb piaci követelmények hatása érvényesül a termelésben. Mit tesznek a termelők érdekeltségének a javításáért? — Számításaink beváltak. A tavalyi feszültség az exportpiacokra az idei tavaszon már enyhült, kezd megnyugodni a piac, a kereslet élénkül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden terméket el lehet adni, A vevők továbbra is szigorúan ragaszkodnak a jó minőségű áruhoz, s ez az igény kiterjed a magát kínáló, ízléses, higiénikus csomagoláson kívül, a tetszetős színre, fejlettségre. hús-csont arányra és az egyedi súlyon kívül az egyöntetűségre. A külföldi vevők igényeinek kielégítéséhez csirkéből 1,30—1,45, gyöngyösből 1,3—1,40, pulykából 4,20—4,50, pecsenyelibából 4,20— 4,80, pecsenyekacsából 2,30—2,45 kg súlyú vágóbaromfira lenne szükségünk. Ahhoz, hogy ezt elérjük. az idén több intézkedést tettünk, illetve készítettünk elő. Súly szerint megosztott felvásárlási árat vezettünk be a pecsenye- kacsa felvásárlásában. Előkészítjük az eddiginél reálisabb — vágóvonalon történő — minősítést. Emellett szaporítani szeretnénk a gazdasági társulásokat, amelyek erősítenék a kétoldalú érdekeltséget. Természetesen leginkább az árak hatnak a termelésre. Határozott szándékunk, hogy a jövőben a felvásárlási árakkal még inkább kifejezésre juttassuk a piaci követelményeket; megfelelő ösztönző árat fizessünk a keresett, a piac által elismert, jó minőségű alapanyagért. Azt viszont, amelyiket kevésbé ismeri el a piac, vagy gazdaságtalanul értékesíthető, ne támogassuk. Ilyen célból csökkentettük az idén a tojás felvásárlási árát darabonként 10 fillérrel, és- csökkentettük a vágótyúk árát kilónként 15 forintra. Ennek révén csökkent a tojás felvásárlása az idén. Május 15-ig például 351- millió tojást vásároltunk fel, ez a tavalyi hasonló időszakhoz képest csaknem 16 százalékos csökkenést jelent. Vállalataink mintegy 500 mezőgazdasági nagyüzemmel és megközelítően 200 áfésszel vannak szerződéses kapcsolatban. A szerződéses rendszer bevált. Szeretnénk azonban, ha a szerződéses kapcsolatokon túlmenően a baromfiipar és a mezőgazdasági üzemek között még szorosabb, a termelés gazdaságosságát elősegítő együttműködés alakulna ki. Nekünk az az érdekünk, hogy a mezőgazdasági termelők megtalálják számításukat azokon a termékeken, amelyeket a vállalatunknak szállítanak. Csak így maradhat meg a magyar baromfiipar a világ legjobbjai között. Cs. F. Új bortartályok • A Kunbajai Állami Gazdaságban a szőlő területe több, mint 2200 hektár. Innen, valamint a környező termelőszövetkezetektől évente 200—220 ezer mázsa szőlőt vesznek át feldolgozásra, borkészítésre, tárolásra. A gazdaság meglevő bortárolóterchez közeljövőben csatlakozik teljes egészében még a 39 800 hektoliteres erjesztő és steril borkezelőtér. (Pásztor Zoltán felvétele.) Brigádok együttműködése / A Ganz-MÁVAG Kiskunhalasi Gépgyárának szocialista brigádjai munkaverseny-vállalásaik sikeres teljesítésére széles körű kapcsolatokat alakítottak ki a Ganz- MÁVAG többi gyára, valamint a partnervállalatok szocialista brigádjaival. Népgazdasági szinten is jelentős feladat az anyagokkal és készletekkel történő ésszerű gazdálkodás, ezért ezt állították- célkitűzéseik középpontjába. Ezúttal azonban első ízben került sor termelő vállalat és kereskedelmi vállalat szocialista brigádjainak, szerződésben is rögzített együttműködésére. Nemrég a MAGÉV Dél-magyarországi alközpontjának MARKETING földkoszcrús szocialista brigádja és a Ganz-MÁVAG Kiskunhalasi Gépgyára termelési osztályának Kállai Éva ezüstkoszorús brigádja között jött létre együttműködési megállapodás. A kél cég között korábban kialakult kedvező gazdasági kapcsolatok jó alapot teremtettek arra, hogy az anyagkészletekkel foglalkozó szocialista brigádok tagjai közvetlen kapcsolatba kerüljenek egymással, szakmailag együttműködjenek vállalataik célkitűzéseinek, sikeres megvalósításáért. Céljuk a még hasznosítható készletek közös feltárása és a népgazdaság vérkeringésébe való visszajuttatása, valamint a termelést esetenként akadályozó anyaghiányok megszüntetése. Mindezek elősegítésére a brigádok közvetlen információs kapcsolatot alakítottak ki egymással. Együttműködésük kiterjed a szabad "idő hasznos felhasználására, kulturális és sportprogramok közös szervezésére is. K. J. Elkészült a Tisza szabályozási terve Nyájas és romboló, nélkülözhetetlen és veszedelmes, éltető és pusztító egyszerre. Ilyennek ismerjük a Tiszát. Szeretjük és féljük. Már elődeink is felismerték szeszélyeit, tudták, hogy szabályozásra szorul. Első szabályozási terve a múlt században készült el, végrehajtása 600 kilométerrel rövidítette a folyót és az eséseit is megváltoztatta. Kanyargóssága csökkent, a vizek levonulása is meggyorsult, de a természetes kanyarfejlődés, nem szűnt meg. Vagyis a partok rombolása folytatódott. Ezen helyenként megpróbáltak segíteni, de hosszabb szakaszok összefüggő szabályozására idáig nem került sor. HÁZUNK TAJA Kitüntetett kistermelők A Tiszán napjainkig nincs egységes és elfogadott szabályozási vízszint, hasonlóan nincs hajózási kisvízszint sem. A terveknél ma is a régi, 1842-es Vásárhelyi-féle vízszintet veszik alapul, holott már elévült, éppen a szakaszonként változó mederbeágygzódás miatt. Ezen a helyzeten sokat változtatott a Tisza csatornázása. 1954-ben üzembe lépett a tiszalöki, 1973-ban a kiskörei, 1977-ben a törökbecsei vízlépcső és várhatóan 1985-ig elkészül a csongrádi vízlépcső is. A csatornázás hatására a déli országhatártól csaknem Záhonyig a Tisza duzzasztás alá került, illetve kerül, ami a szabályozás feltételeit is módosítja. A folyó eleven erejének egy részét már nem tudja a meder alakítására fordítani, annak jelentős részét felemészti a duzzasztás, illetve az energiahasznosítás. Mindez azt jelenti, hogy a csatornázott állapotra már nem érvényesek a klasz- szikus szabályozási elvek. Változatlanul érvényes a kanyarok íveinek módosítása, de veszítenek jelentőségükből a hajózási mélységhiányokkal kapcsolatos gondok. Annál sürgetőbb annak végleges eldöntése, hogy a Tiszán — és annak egyes szakaszain — milyen osztályú hajózásnak kell teret adni? A mostani állapotokra jellemző, hogy a tiszalöki és kiskörei vízlépcsők építésekor elmaradtak a partbiztosítási munkák, anyagi okok miatt. Hiányuk igen sokáig okoz még gondot a Tisza szabályozóinak. Mindezekről azon a megbeszé- * lésen értesültem, ahol az ország vízügyi szakembereit tájékoztatták a Tisza általános szabályozásának tervéről. Az Országos Vízügyi Hivatal négy esztendeje határozta el a szabályozás koncepciójának kidolgozását és a hatalmas munkába minden érdekelt intézmény bekapcsolódott. A Tisza teljes magyarországi szakaszának szabályozási terve elkészült. Dr. Csorna János, a VI- TUKI Vízrajzi Intézetének folyó- és tóhidrológiai osztályvezetője elmondta, hogy olyan ismeretanyag áll rendelkezésünkre, melynek felhasználása lényegesen megbízhatóbb eredményeket szolgáltathat, mint a korábbi tervezések. A szabályozási terv célkitűzései között szerepel az árvizek és a jég zavartalan levezetése, a már említett módon meghatározott hajóútméretek biztosítása, a vízgazdálkodási létesítmények zavartalan üzemeltetése, valamint a környezetvédelmi és üdülési igények kielégítése. A terv előnye, hogy távlatokban méretezi a feladatokat, az elkövetkező 20 esztendő szabályozási tennivalóit foglalja keretbe. Csikász Sándor, a szolnoki vízügyi igazgatóság képviselője utalt arra, hogy a Tisza középső szakaszán, Csongrád és Tiszafüred között a mederszabályozás nem tekint vissza nagy múltra. Mégis az eltelt közel 80 esztendő munkálatainak eredményei — különösen a legutóbbi évtizedeké — olyan változásokat hoztak a folyó életében, amelyek kihatnak víz járására is. Amíg a századeleji szabályozások inkább csak az akkori hajózás érdekeit szolgálták, most olyan beavatkozásokra kerül sor, amelyeknek elsődleges célja az árvízi biztonság megóvása vagy fokozása. Egyetértett a szabályozás célkitűzéseivel, és javasolta, hogy a folyó vízlépcsőinek legyen egyetlen gazdája. Csak így lehet több vízlépcsőt olyan összhangban üzemeltetni, hogy azok a valós igényeket elégítsék ki, megfelelő időben és színvonalon. Arra is felhívta a figyelmet, hogy lehetőleg még az általános szabályozási terv lezárása és jóváhagyása előtt vitassák meg a Tiszán alkalmazandó szabályozási művek alaptípusait is. Hogy mennyire nem egyértelmű. ezek tervezése, arra a tisza- kécskei példát említette. A szabályozási terv elkészült, bár még nincs lezárva, véglegesítve. Mielőtt jóváhagynák a vízügyi igazgatóságok véleményét és javaslatait is kikérik. Lehetőség nyílik tehát arra is, hogy az ország valamennyi érdekelt intézménye megismerje és a helyi érdekeknek megfelelő észrevételekkel egészítse ki ezt a nagy horderejű elképzelést, amelynek megvalósulása a Tisza és valamennyiünk jövőjét érinti. Vadas Zsuzsa A termeltetésben és a közösségi munkában kiemelkedő eredményt elért szakcsoportok, illetve tagjaik társadalmi elismerésére a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium emlékplaketteket és emlékjelvényeket alapított, melyek kiadására évente kerül sor. A napokban Kecskemétre, a MESZÖV-székház- ba hívták azoknak a szakcsoportoknak a vezetőit, és azokat a kistermelőket, akik a ßereczki Mátéról, Báldy Bálintról, Sőtér Kálmánról elnevezett kitüntetések ezüst és bronz fokozatát vehették át. Az arany fokozatokat néhány nappal korábban Patay János, a SZÖVOSZ elnökhelyettese adta át Budapesten. A kecskeméti kedves ünnepséget Hrebik Ferenc, a MÉSZÖV elnökhelyettese nyitotta meg, majd Ferencz Ernő osztályvezető beszélt a fogyasztási szövetkezetek elmúlt évi munkájáról és idei feladatairól, terveiről. Elmondta, hogy az előző évhez képest a tavalyi több nehézséget okozott, főleg a zöldség- és gyümölcstermelőknek. E termékekből a kistermelőktől mégis 4300 vagonnyit vásároltak fel. Sokkal jobb eredményeket értek el a sertés- és libahizlalásban, a tojástermelésben, növelve ezzel a központi árualapokat is. A múlt év végén 124 szakcsoportot tartottak számon a ME- SZÖV-nél. Ez valamivel kevesebb a korábbinál, aminek oka, hogy néhány szakcsoportot egyesítettek. Ugyancsak az egyesülések következtében csökkent mintegy kétezerrel a szakcsoport tagok száma, hiszen most már egy-egy termelő nem három-négy szakcsoportnak, hanem az összevont- nak lett tagja. A termelési érték viszont örvendetesen növekedett. Míg 1977-ben 420 millió forint, addig tavaly 480 millió forint értékű árut állítottak elő a háztáji és kisegítő gazdaságokban. Hogy ilyen eredményeket érhettek el, abban nagy szerepük van az áfészeknek is. Tavaly több, mint 600 millió forint értékű veteményt, terményt, műtrágyát, növényvédő szert, vetőmagot, eszközöket, tápot, takarmányt értékesítettek a kistermelők részére. Az idei év a megpróbáltatások esztendeje lesz a zöldség- és gyümölcstermelőknek. Az időjárás nagyon megnehezíti az ő dolgukat is. De a pótlások, a másodvetések ugyanúgy szolgálják az ő érdekeiket is, mint a később is jó minőséget, bő választékot kívánó vásárlóknak. A beszámoló után került sor a kitüntetések átadására. A Báldy Bálint emlékplakett arany fokozatát kapta meg a Kalocsa és Vidéke ÁFÉSZ keretében működő nyúltenyésztő szakcsoport; a Kiskunmajsa és Vidéke ÁFÉSZ irányításával dolgozó libatömő szakcsoport; valamint a Kalocsa és Vidéke ÁFÉSZ sertés- tenyésztő és -hizlaló szakcsoportja. A Báldy Bálint emlékplakett ezüst fokozatát a Kiskunhalas és Vidéke ÁFÉSZ kisállattenyésztő szakcsoportja, valamint a Jánoshalma és Vidéke ÁFÉSZ sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoportja kapta meg. A Báldy Bálint emlékjelvény arany fokozatát Kákonyi Ignác szakmári sertéstenyésztő, Kovács István mélykúti májlibahizlaló, Nagy István kiskunmajsai májlibahizlaló, és Markó Sándor kiskőrösi sertéstenyésztő érdemelte ki eddigi munkájával. A Báldy Bálint emlékjelvény ezüst fokozatát kapta meg Róza Imre kecskeméti nyúltartó, Papp Ántalné kiskunhalasi májlibahizlaló, Iványi Sándorné kiskunfélegyházi májlibahizlaló, Bujdosó János lajosmizsei tojástermelő, Tóth Károly homokmégyi sertéshizlaló. A Báldy Bálint emlékjelvény bronz fokozatát Piszmán János kecskeméti, Szabó Mihály uszódi, Patyi Mihály kiskunfélegyházi húsnyúltenyésztő; Kis Józsefné és Zanócz Jánosné kiskunfélegyházi májlibahizlaló; valamint idős Forgó Ferencné kecskeméti tojástermelő, Jágity János bácsbokodi, Fábián András kunszentmiklósi, Szarvas János tassi, Tóth Sándor tiszakécskei, Németh G. Imre kiskunhalasi sertéshizlaló vette át. A Sőtér Kálmán emlékplakett arany fokozatát a kiskunhalasi méhész szakcsoport küldötte vette át Budapesten. A Sőtér Kálmán emlékjelvény ezüst fokozatát a kiskunhalasi Patyi János, bronz fokozatát a dunaszentbenedeki Hábi Gábor és a kiskunhalasi Szili István méhészek érdemelték ki. A Ber.eczki Máté emlékplakett ezüst fokozatát az UNIVER ÁFÉSZ keretében működő lakiteleki kertészeti és kisállattenyésztő szakcsoport küldötte vehette át kiváló kertészeti termelésükért. A Bereczki Máté emlékjelvény arany fokozatát Tákos Áron tiszakécskei, bronz fokozatát Pusztai Béla ugyancsak tiszakécskei kistermelő vette át a .MESZÖV- székházban tartott ünnepség keretében.
