Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
■ 1979. Július 1. • PETŐFI NfiPB • 3 A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar arányos fejlesztése Irta: Dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke z élelmiszertermelés az emberi társadalmak kialakulása óta mindig a legalapvetőbb tevékenységek sorába tartozott és tartozik ma is, sőt az emberek számának robbanás- szerű növekedésével az élelmiszer egyre inkább stratégiai eszközzé válik. A FAO adatai szerint a Földön 500 millió ember életveszélyesen rosszul táplált, naponta 1800 kalóriát sem fogyaszt. A fejlődő országokban, a hatalmas kiterjedésű ázsiai és afrikai térségekben állandóan növekvő éhséggel szemben a legfejlettebb tőkés országok nagy mennyiségű élelmiszert semmisítenek meg. Az Európai Gazdasági Közösség országai évente 3—6 millió tonna búzát „denatur nak”, és az elmúlt tíz évben 4 millió tonna gyümölcsöt semmisítettek meg annak érdekében, hogy magasan tarthassák az árakat. Ugyanezen okból az ausztrál kormány szarvasmarhánként 5 dollár megsemmisítési prémiumot adott a gazdáknak, aminek az lett a következménye, hogy több mint 10 millió szarvasmarhát kiirtottak, és az így nyert húst megsemmisítették. Az Amerikai Egyesült Államok agrárpolitikáié* pedig a világhatalmi célkitűzések megvalósításának rendelték alá. A „food power” (élelmiszerhatalom) koncepciója alapján az ország termékfeleslegeit a nemzetközi diplomácia fegyverévé változtatták. A „gyomorra mért ütések” politikáját különösen a nemrégiben függetlenné vált államokkal szemben alkalmazzák, mint a politikai zsarolás eszközét. Ugyanakkor a KGST tagállamai okszerű tervgazdálkodás megvalósítására törekednek az élelmiszer-termelésben is. A világpiaci tendenciák természetesen éreztetik hatásukat ezekben az országokban is, és teljes kiszűrésükre lehetőség hosszabb tavon sincs, de jó szervezéssel, előrelátó, rugalmas piacpolitikával hatásuk mérsékelhető. Világszerte egyre növekvő gondot jelent az élelmiszertermelés két alapvető ága, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar tevékenységének összehangolása. A mezőgazdasági termelés a természet hatásának kitett biológiai folyamatokon alapul, ebből következően produktumának jelentős része eredeti formájában romlandó, nem tűri jól a szállítást és idő beni megjelenése csak kismértékben igazítható a piaci igényekhez. Az élelmiszeripar ugyanakkor — éppen ipari jellegéből fakadóan — zárt rendszerű termelést, folyamatos, kiegyensúlyozott alapanyag-ellátást igényelne, lehetőleg azonosan jó minőségű termékekből. Az élelmiszer-termelés a magyar népgazdaságnak is rendkívül fontos ága, aminek eredményei nagymértékben befolyásolják a KGST-n belül, de általában a világpiacon elfoglalt helyünket, elérhető eredményeinket.. Széles körben ismert és elismert tény, hogy Bács- Kiskun inegye gazdasági életében a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fontos szerepet tölt be, egyes ágazatai országosan is meghatározók. Ezért, es korábbiakban elmondottakat is szem előtt tartva, a megye tanácsi vezetése nagy felelősséggel állította össze a „Beszámoló a végrehajtó bizottság tevékenységéről, különös tekintettel a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar helyzetére, fejlesztésének feladataira" című előterjesztést, amit a kormány 1979. április 19-i ülésén tárgyalt meg. Az előterjesztést megelőzően Bács-Kiskun megye élelmiszeriparának helyzetével, fejlesztésének feladataival foglalkozott a KB szövetkezetpolitikai munkaközössége, ezt követően a KB gazdaságpolitikai bizottsága. Mindkét testület megállapította, hogy a megye mezőgazdaságának, élelmiszeriparának fejlődése — jelentőségét, nagyságrendjét figyelembe véve — népgazdasági érdek. A testületek ajánlásokat tettek, határozatokat hoztak a további fejlődés céljait, módozatait megjelölve. A kormány elé került beszámolóban, amelyet e blikációban töredékesen ismertetünk, áttekintettük a megye adottságait, lehetőségeit, összegeztük eddig elért eredményeinket, és rögzítettük azokat a legfontosabbnak tartott intézkedéseket, amelyek egyaránt szolgálják az ország és a megye gazdaság, érdekeit. eliemzője a megye mezőgazdaságának. hogy a szántóföldi növénytermelés és az állattenyésztés mellett jelentős a kertészeti termelés. Az állami gazdaságok több mint 7 ezer, a szövetkezetek a 4 ezer hektáros átlagos üzemnagysággal általában kialakultnak tekinthetők. Nagy jelentősége van a közel 140 ezer háztáji és kisegítő gazdaság termelésének is. A megye az ország mezőgazdasági termelési értékéből 10—12 százalékkal részesedik. Az elmúlt években tovább erősítette a szerepét a szőlő- és borgazdaságban. a gyümölcstermesztésben, a búza-, a kukorica- és a fűszerpaprika-, valamint a sertés- és a baromfihús-termelésben. A szántóföldi növénytermesztés szerkezete a mezőgazdasági nagyüzemekben jól igazodik a természeti adottságokhoz és biztosítja a népgazdasági előirányzatok teljesítését. A búza és a kukorica foglalja el a szántóterület 56,2 százalékát, jelentős az ipari növények termelése és a vetőmag-előállítás is. A termésátlagok — figyelembe véve a termőhelyi adottságokat — összességében megfelelőek, búzából, cukorrépából, napraforgóból, lucernából, vörösheréből meghaladják az országos átlagot, a szálas- és tömegtakarmányok terméshozamának növekedése ugyanakkor lassú. A rét- és legelőgazdálkodás színvonala változatlanul alacsony. A szántóföldi növénytermesztés jó ütemű fejlődésében jelentős a szerepük a nagyüzemi szántó- terület egyharmadán működő termelési rendszereknek. A kukorica és a szója 70 százalékát, a napraforgó 80 százalékát, és a búza 30 százalékát rendszerekben termelik. A megyére jellemző kertészeti ágazatok a mező- gazdasági terület 15,2 százalékát foglalják el, a termelés bruttó értékének 27—28 százalékát adják. A szőlő termőterülete az utóbbi években számottevően csökkent, jelenleg 20 ezer hektárral kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt. Az V. ötéves tervidőszakban a megye üzemei 6 ezer hektár új szőlőültetvény létesítését tervezik, melyből a,múlt év végéig 2200 hektárt eltelepítettek, és az összes terület háromnegyedét előkészítették. A telepítések közel 80 százaléka termelési rendszerek integrációjában valósul meg, ami jól segíti az ágazat további korszerűsödését. Az árugyümölcsösök, területe az elmúlt évtizedben egyötödével csökkent. Jelentős mértékű a hagyományos szőlők közti szórványgyümölcsfa-állo- mány kipusztulása is, elsősorban a csonthéjasokból. Az V. ötéves terv időszakára 3200 hektár gyümölcsös telepítését tervezik az üzemek, amiből 1978 végéig több mint ezer hektárt telepítettek. A zöldségtermesztés volt az előzp tervidőszak legtöbb gondot okozó kertészeti ágazata. Helyzete 1977- től javult, a kiadott kormányhatározatokban megfogalmazott érdekeltség és az üzemi erőfeszítések hatására. A termőterület 1975-höz viszonyítva 30 százalékkal, a termésmennyiség pedig 70 százalékkal növekedett. Az ágazattal szemben támasztott igények többnyire realizálódtak. A lakosság ellátása, az ipar nyersanyag-szükségletének kielégítése és az exportfeladatok teljesítése kisebb arányban termelési, nagyobb mértékben átvételi gondok miatt nem mindig volt zavartalan. Az állattenyésztés a mezőgazdaság termelésének 40 százalékát, árutermelésének 44 százalékát adja. Fejlődése az elmúlt években azokban az ágazatokban volt dinamikus, amelyeket kormányprogram ösztönzött, és ahol a korszerű tartástechnológia feltételei gyorsan megteremthetők voltak. A szarvasmarha-állomány az elmúlt három évben nőtt. Javult az állategészségügyi helyzet. A tejtermelés az elmúlt két év alatt 17,4 százalékkal növekedett, és meghaladta az 1980-ig tervezett szintet. A sertéstenyésztés az 1975. évi mélypontról gyorsan és egyenletesen fejlődött, és az elmúlt évben elérte a tervidőszak vénére előirányzott létszámot és termelési eredményt. A 22 szakosított telep kihasználtsága meghaladja a 90 százalékot. Jelentős a növekedés a háztáji és kisegítő gazdaságokban is. Az elmúlt évben a megye gazdaságai 1 260 000 db vágósertést állítottak elő. Az ágazatban a továbbiakban javítani kell a gazdaságosságot, a szakmai hozzáértést és csökkenteni a fajlagos abrakfelhasználást. A juhászat az állattenyésztés legdinamikusabban fejlődő ágazata. Kormányintézkedések hatására az üzemek kezdeményezése nyomán javult a termelés gazdaságossága, fiatalodott az állomány és emelkedett a tenyésztés színvonala. A megye természeti adottságai alapján az ágazat továbbfejlesztése indokolt. yorsabb volt a vártnál az állomány- növekedés a baromfitenyésztésben. Tyúkfélékből a tervidőszak végére előirányzott szintet már 1976-ban elérték az üzemek. Az ágazat meny- nyiségi szintentartása indokolt, a minőség javítását, a takarmányozási költségek csökkentését a meglevő épületek felújításával és a tartási körülmények korszerűsítésével célszerű biztosítani. A mezőgazdaság fő ágazataiban végbement fejlődés hatására a nagyüzemek gazdálkodásának eredményessége évről évre javult. Az elmúlt évtizedben kétszeresére növekedett eszközállománnyal, 20 százalékkal csökkent dolgozói létszám mellett a termelés volumenét másfélszeresére növelték. Az állami gazdaságok nagyobb része és a szövetkezetek csaknem fele jó színvonalon, egyharmaduk pedig a mostoha talajadottság, a szegényes eszlTözellátottság. esetenként gyenge vezetés és szakemberhiány miatt alacsony színvonalon gazdálkodik. Az országban egyedül nálunk alkotnak összefüggő területen sajátos szövetkezeti típust a közel 100 ezer hektáron gazdálkodó szakszövetkezetek. Létrejöttük jól szolgálta a megye aktív kertészeti területein és gyenge homoktalajajn a folyamatos termelést. Tevékenységük szocialista jellege fokozatosan fejlődik, területük közel 60 százalékán közös, nagyüzemi gazdálkodást folytatnak. A szocialista nagyüzemek irányításával, ösztönzésével, fokozódó integrálásával a háztáji és kisegítő gazdaságokra távlatokban is jelentős szerep hárul. Termelésük részaránya meghaladja a mezőgazdaság bruttó termelésének egyharmadát. A kisgazda Ságokban található a megye állatállományának 44 százaléka. Jelentős a szerepük továbbá a korai zöldségfélék termelésében, a méhészetben, a házinyúl- és galambtenyésztésben, a májliba előállításában. A cseresznye, meggy és a szilva négyötödét termelik. Termelésszerkezetük az elmúlt években a kormány- intézkedések, valamint a nagyüzemek szervező tevékenységének hatására az intenzív kézimunkaigényes ágazatok felé tolódott. Fellendült a zöldség-, a dohány- és a gyógynövénytermesztés, kialakulóban van a szőlő- és gyümölcstermesztés korszerű háztáji formája. A családi munkán alapuló kistermelés továbbfejlesztését a népgazdasági igények mind jobb kielégítése mellett indokolja, hogy nagv- üzemi művelésre kevésbé alkalmas földön gazdálkodnak, a nagyüzemi termelésben nem mobilizálható munkaerőt és állóeszközt használnak fel. Jól alkalmazkodnak a változó piaci igényekhez, és hozzájárulnak az ingadozó szükségletek kielégítéséhez. A mezőgazdaság bemutatott súlya és szerepe miatt kiemelkedő jelentőségű Bács-Kiskun megye gazdaságában az élelmiszeripar szerepe is. Az élelmiszer- ipar az ipari termetes csaknem 40 százalékát adia. az országos termelésből 7—8 százalékkal részesedik. Budapest után itt dolgoznak legtöbben az élelmiszeriparban. A termelés az elmúlt másfél évtizedben közel háromszorosára növekedett, ütemében meghaladta az országos átlagot. Az export aránya 1965- ben nem érte el a 30 százalékot, ma a termékek több mint fele külpiacon értékesül. Mindezek ellenére a mezőgazdasági termelés fejlődésétől jelentősen elmaradt a megye élelmiszeripara. Meggyőzően szemlélteti ezt, hogy amíg országosan a IV. ötéves tervben 100 Ft mezőgazda- sági beruházásra 31 Ft élelmiszeripari beruházás jutott, addig a mezőgazdasági jellegű Bács-Kiskun megyében csak 13 Ft. Az aránytalanság az V. ötéves tervben kitűzött és megvalósuló célok ellenére sem csökkent, hanem fokozódott. Az élelmiszer- ipar más térségekben történő fejlesztése következtében a termelés és a feldolgozás földrajzilag is jelentős távolságra került egymástól. Emiatt megnövekedtek a szállítási költségek, mennyiségi és minőségi károk keletkeztek, toválöb romlott az amije'’ is túlterhelt szállítási ágazat helyzete. Ezek a Tcörülmények kedvezőtlen hatással vannak az élelmiszeripar népgazdasági szintű eredményességére is. A megye élelmiszeripara egyes, ágazatainak jelenlegi felkészültsége, műszaki színvonala pedig már nem ösztönzi a mezőgazdasági terfnelést, hanem fékezi további fejlődését A gabonaipar megyei vállalata a szakma tevékenységéből 7—8 százalékkal részesedik. A gabonafélék termésmennyisége az utóbbi évtizedben megkétszereződött, de ezt nem követte a tárolóterek és a takarmánykeverő üzemek építése. Emiatt a felvásárlást és a tápgyártást a vállalat csak szükség- megoldásokkal, más megyékbe történő kiszállítással és 15 ezér vagonos üzemi bértárolással tudja megoldani. A megye abrakfogyasztó állatállománya a központi intézkedések kedvező hatására a nagyüzemi és a háztáji gazdaságokban egyaránt nőtt, ami a ke- veréktakarmány-igényt többszörösére emelte. Az évi 40 ezer vagonos szükséglet több mint egynegyedét tíz másik megyéből szállítja vissza a vállalat. A tartósítóipar legnagyobb megyei vállalata a Kecskeméti Konzervgyár, évente 8600 vagon zöldség- és gyümölcskonzervet állít elő, aminek 80 százalékát exportálja. A Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vállalat rendelkezik az ország őrlőkapacitásának kétharmadával. A fűszerpaprika-őrlemény háromnegyede exportra, legnagyobb részt tőkés piacra kerül. A kalocsai paprikatermesztő körzetben a mezőgazdasági üzemekkel kooperálva, korszerűsítették a félkésztermékek gyártását. Ennek ellenére a feldolgozó kapacitás elégtelen, ami mennyiségi és minőségi veszteségeket okoz, és fékezi a mezőgazdasági termelést. K hűtőipar mélyhűtő kapacitása egytize- de az országosnak, de ez sem elegendő a' mezőgazdaság által előállított nyersanyag-feldolgozáshoz. A Közép-magyarországi Pincegazdaság jelentős helyet foglal el a bőriparban. Az állami boripar szőlőfeldolgozó kapacitásának közel fele, tárolóterének negyede, a palackozásnak 8 százaléka talá1- ható a vállalatnál. A palackozó- és tárolókapacitás hiánya miatt a felvásárolt bor nagy hányada kerül más boripari vállalatokhoz további feldolgozásra, ami kedvezőtlenül befolyásolja a termelői kapcsolatokat. Valamennyi állami gazdaság és a szövetkezetek egy része az elmúlt évtizedben kiépítette a szőlőtermeiés és -feldolgozás teljes vertikumát, azonban már közepes termés «setén is tárolási gondokkal küzdenek. Az állami húsipar teljesítőképessége az elmúlt másfél évtizedben alig változott. A megyei vállalat az országos sertésvágó-kapacitás 1,7 százalékával rendelkezik, bár működési területén állítják elő a mezőgazdasági üzemek.az árusertés 12 százalékát. Ezért a felvásárolt sertéseket más, távol fekvő vállalatokhoz kell szállítani feldolgozásra, ami jelentős többletköltséget okoz. Ez a feszültség a Bácskai Húskombinát 1980-ban történő beépítése után is alig csökken. A baromfiipar megyei vállalata, amely az országos feldolgozásból közel 30 százalékkal részesedik, hosszabb távra megteremtette a baromfitenyésztés és -feldolgozás összhangját. A térségben hagyományos májlibatermelésből a vállalat évente közel 300 tonna májat dolgoz fel. Termékeinek, kétharmadát tőkés piacon értékesíti. Figyelemre méltó a termelőszövetkezeti kooperációban létrehozott nyúl- vágó tevékenység, amelynek évi 2 millió darabos termelése teljes egészében tőkés exportra kerül. A tejipar öt üzeme közül négy a felszabadulás előtt épült. Áz üzemek korszerűtlenek, azok gazdaságosan nem fejleszthetők. A felvásárolt tejnek alig több mint felét tudják feldolgozni, a többit megyén kívüli üzemekbe és Budapestre szállítják. A tejfel- dolgozás bővítése, különösen a megye déli részén évek óta visszatérő probléma. A korábban elhatározott beruházás megvalósítását kényszerítőén követeli a növekvő termelés. Az állami élelmiszeripar és a mezőgazdasági termelés közötti feszültséget enyhíti az állami és szövetkezeti gazdaságok élelmiszeripari tevékenysége. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek több mint félmilliárd forint értékű terméket állítanak elő. A mezőgazdasági üzemek együttes élelmi- szeripari termelése meghaladja az évi 3 milliárd forintot. Ez a megye összes élelmiszeripari termelésének egyharmada, az országban folyó ilyen tevékenységnek pedig több mint egynegyede. Összegezésként megállapíthatjuk, hogy a megye mezőgazdasága az elmúlt években töretlenül fejlődött. Termelésszerkezete jól igazodik a sajátos termőhelyi adottságokhoz, szilárd bázisa a népgazdasági tervek teljesítésének. A nehéz helyzetbe került ágazatok feljesztését célzó kormányhatározatokat a megye mezőgazdasági nagyüzemei és Kistermelői eredményesen hajtották végre. A mezőgazdasági termelés gyors ütemű növekedését azonban nem követte az élelmiszeripar arányos fejlesztése, ami feszültségek kialakulásához vezetett. Csökkent a termőhely közelében levő feldolgozás aránya, emiatt többletköltségek, veszteségek és értékesítési gondok okoznak károkat, nehézségeket. A feszültségek mérséklésére a megye jelentős erőfeszítéseket tett. A helyi források erőteljes mozgósításával az állami és szövetkezeti gazdaságok, valamint az.áfészek az országos arányokat messze meghaladó mértékben hoztak létre élelmiszer-feldolgozó üzemeket. Mindez azonban nem pótolhatta az állami élelmiszeripar elégtelen fejlődését. A kormány a beszámolót megtárgyalta, a bemutatott eredményeket elismerte, a fejlődésnek, a kialakult feszültségek feloldásának útját a megye vezetésével egyetértve jelölte meg határozatában, illetve részletes feladattervében. A megye sajátosságait, törekvéseit, gondjait a tervező szervek és a minisztériumok figyelmébe ajánlotta azzal, hogy többségük megoldása — a népgazdaság és a megye teljesítőképességétől függően — már a VI. ötéves terv' időszakában szükséges. ács-Ki,skun megye dolgozóinak, üzemeinek, tanácsainak a pártszervek irányításával fontos feladata tehát, hogy a mezőgazdaság és élelmiszer- ipar kormányhatározatban rögzített arányos fejlesztését a központi támogatás és a helyi erőforrások ösz- szehangolt hasznosításával, adottságaira építve, a népgazdasági és megyei érdekeket együtt szolgálva, maradéktalanul valósítsa meg. Képek a Petőfi Népe archívumából Á
