Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-04 / 154. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 4. Pillanatfelvételek a Ganz-MÁVAG-ban A gépipar egyik legnagyobb üzemében, a Ganz-MAVAG- ban mindig akad lencsevégre vehető újdonság. • Nagy teljesítményű szovjet gyártmányú marógép. • Huszonöt villanymozdonyt gyárt a Ganz-MAVAG az idén a MÁV számára. (MTI-fotók — KS) Amiben már nincs különbség A nőpolitikái határozat végrehajtásával foglalkozó leg­utóbbi szakszervezeti megyei tanácsülés — több más tenni­való között — ezt is fontos feladatként javasolta: „A nők érvényesülése, társadalmi, gazdasági célkitűzéseink megvaló­sítása egyaránt igényli a nők általános, szakmai és politikai műveltségének erőteljesebb fejlesztését.” • A kiragadott részletből is érzékelhető, hogy e tekintetben van még mit „lefaragni” azokból a hátrányokból, melyekkel a nők egyelőre még a férfiak mögött járnak. Illetve — bizonyos vonat­kozásokban — még túl lass-ú is ez a ^mögötte-járás”. A tárgyilago- sabb képhez mégis úgy jutunk, ha kissé kibontjuk a fent citált mondatban foglaltakat. Akkor az is kiderül, hogy a fejleszteni kí­vánatos területek egyikében-mási- káiban olyan elmaradásról van szó, ami nőikre, férfiakra egyaránt jellemző. Meg az. is kiviláglik, hogy a fiatal korosztályok iskolá­zottságát tekintve megszűnt me­gyénkben a különbség nők és fér­fiak között. Sőt... De lássunk né­hány statisztikai tényt, bevezetés­ként a politikai világnézeti neve- lőmunka köréből. • Jelentős eredmény, hogy a közéleti tevékenységet, a munka­helyi demokráciát megalapozó szakszervezeti politikai alapkép­zésben a nők részvételi aránya 45 százalékos. Aktivitásuk fokozó­dását, politikai látókörük bővülé­sét igazolja, hogy a 800 fót kite­vő propagandistahálózatban 250 a nők száma. A politikai tömeg- oktatás és egyéb munkahelyi fó­rumok tapasztalatai tanúsítják, hogy a dolgozó nőik egyetér­tenek politikánkkal, méltányolják, becsülik a helyzetük javítására tett intézkedéseket. Ugyanakkor — nem kevés esetben — a férfiaké­nál „férfiasabb” harcossággal — szóvá teszik a népesedéspolitika végrehajtása során — különösen a városokban — keletkező jelenté­keny feszültségeket. • Élénken reagálnak a munka­helyeken előforduló termelési problémákra, egyre behatóbban foglalkoznak ideológiai kérdések­kel. Mindinkább érdeklődésük kö­zéppontjába kerülnék a szocialista életmód, a szocialista erkölcs kö­rébe tartozó jelenségek, változá­sok, folyamatok, ellentmondások. Ezeknek nemcsak érzékeny felis­merői, de helyes irányú befolyáso- lói is a nők. Ilyen irányú „éber­ségük” nyilvánvalóan annak mé­lyülő megértéséből táplálkozik, hogy családanyai szerepük érvé­nyesülése annál egészségesebb, igazabb lesz, minél jobban kivesz­nek életünkből a szocialista élet­eszményekkel össze nem egyeztet­hető • visszásságok. • A nők általános műveltségé­nek fejlesztéséért, az alapmnűvelt- ségbeli hiányok pótlásáért, meg­szüntetéséért — az állami szer­vekkel összehangoltan — szintén sokat tették a szakszervezetek. Az általános iskolai felnőttoktatás mélypontját jelentő 1970-es év­től úgy sikerült továbbmozdulni, hogy az 1974 és 1977 közötti idő­ben — évente már 400—500 dolgo­zó nő tanult a, felnőttek általános iskoláiban. • Az iskolarendszerű szakmun­kásképzés feltételeit javítja az is, hogy a 8 általánost végzett lá­nyok továbbtanulási aránya je­lenleg eléri a 95 százalékot. A gimnáziumba felvett tanulók 65 százaléka, a szakközépiskolába felvették 70,8, a szakmunkásképző intézetekben tanulók 35 százaléka lány. .Egyenletesen emelkedik a nők részvételi aránya a felsőszintű képzésben és a középfokú fel­nőttoktatásban. A tavaly középis­kolákban tanuló felnőttek 50 szá­zaléka volt nő. A felsőoktatási in­tézményekben továbbtanuló lá­nyok aránya az elmúlt időszakban 48,8 százalékról 60,3 százalékra emelkedett. A megye felsőfokú végzettséggel rendelkező több mint 11 000 szakembere közül 5273 — nő. • Ha most már azt mondjuk, hogy mindezek eredményéként ja­vult a sxakmunkásnők aránya is a megyében, — ez is igaz. Az azonban mégis cselekvésre ösztön­zően elgondolkodtató, hogy nap­jainkra a nőknek csupán 20 szá­zaléka szerzett szakmunkás-képe­sítést. Amikor tehát — egyrészt a nők iskolázottságára nézve jószerivel javukra billent mór a mérleg nyel­ve a férfiakkal szemben, még kirívóbb a szakképzettségükben fennálló különbség komoly mér­téke. iHa tehát adva van a nők isko­lázottságban növekvő tábora, mondhatnánk — kézenfekvő a megyei szakszervezeti testület ja­vasolta feladat szükségszerűsége. Hogy tudniillik feltétlenül meg­hozza gyümölcsét, ha a szakszer­vezeti szervek, aktivisták — mi­ként az S2M.T elé terjesztett ja­vaslatban ‘ áll — „differenciált, személyre szóló agitációt” végez­nek — egyebek közt „a nők fel­nőtt szakmunkásképzésbe” való, az eddigieknél jóival nagyobb ará­nyú bekapcsolódása végett. • Aligha hihető, hogy a tanult- ságukkal férfiakat előző nők nem értik meg ennek jelentőségét... S mikor az iskolázottságban elért előnyös helyzetükkel a szakkép­zésben is élni tudnak, minden bi­zonnyal erőteljesebb vetélkedésre hívják majd ki az eddig megszer­zett „babérokkal” elégedett fér­fiak nem jelentéktelen táborát is. T. I. Üj kollekció Kalocsáról Tervek a Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben • Az új kollekció legsikerültebb darabjai: a bolerós Margit, a parasztblúzos Julka és a rendkívül deko­ratív Magdi nevű modell. (Tankó Judit tervei) (Kiima Győző felvételei.) áront esztendővel ezelőtt új elnök került a kalocsai szö­vetkezet élére: Molnár Gá- borné, a népművészet mestere. A sok száz bedolgozónak is kenyeret adó, népművészetünket sok hoz­záértéssel ápoló szövetkezet ebben az időszakban különféle nehézsé­gekkel küzdött. Ehhez még vala­mi járult: észrevették, hogy az ad­dig nagyon kapós, tízezer számra gyártott, hagyományos hímzett blúz iránt lankad az érdeklődés ... Tágas, napfényes szobában fo­gad az elnök. A mennyezet alatt arasznyi szélességben pingált vi­rágminta a díszítés, önkéntelenül odatapad a tekintetem, nem talá­lok két egyforma motívumot... Vendéglátóm észreveszi ezt, és mosolyogva magyarázza: egy ki­csit piszkosnak láttam miár a pin- gálást, ezért amikor a többiek el­mentek ebédelni, gyorsan végigra- diroztam kenyérbéllel! Ugye, mi­lyen szép most?! — Tudom, hogy elnökké válasz­tása előtt sokat járt külföldön, mutatta be különböző fővárosok­ban, hogyan nyílnak a kalocsai virágok. — A pingálók közül én voltam az első, aki repülőgépre szállt. Ez 1957-ben volt, három hétig Szó­fiában lehettem. Azután jártam Csehszlovákiában, Lengyelország­ban. Moszkvában többször, Hel­sinkiben, Tokióban... de nem is sorolom, tizenkilenc esztendő alatt minden kontinensen .megfordul­tam, utoljára elnökké választásom előtt Sidney-ben. — Most alapvetően más felada­tokat végez. Ebben nyilvánvalóan nagy segítséget jelent, hogy csak­nem két évtizeden keresztül része­se volt a szövetkezet munkájának, sikereinek. — Az, hogy sokat utazhattam, sok embert megismertem, most valóban hasznomra válik. Azt pe­dig, hogy a piac igényeire nagyon kell figyelni, magamba véstem! Ezért idejekorán sikerült észre­venni, hogy a nyugati partnerek érdeklődése a hagyományos kalo­csai díszítésű blúzok iránt egy kicsit csökken ... No, nem a hím­zést unják, hanem a fazont! Is­mertem egy fiatal iparművészt, Tankó Juditot, őt hívtam meg hozzánk, készítsen új ruha- és blúzmodelleket. Nagyszerűen meg­oldotta! Tizenhét darabból álló kollekciót tervezett, amit további öt szoknyamodell követett. Azóta elkészítettük az új kollekciót, új alapanyag felhasználásával. Erről külön .kell szólnom, hiszen a Győ­ri Lenfonógyár megkeresésünkre, kívánságaink alapján kísérletezte ki a „len-batiszt” elnevezésű kel­mét. Ötvözték a len és a pamut minden jó tulajdonságát. Most eb­ből a textilből készítjük modell- jeiuket. — Tankó Judit most Londoniba utazott, hogy a velünk üzleti kap­csolatban álló áruházakban tanul­mányozhassa a keresletet. Tervez­zük, hogy november végén újabb modellekkel jelentkezünk a szak­értő bíráló bizottság előtt. — Van már a legújabb kollek­cióval kapcsolatban konkrét igény is? — A legújabb divat, hogy anya és lánya egyforma díszítésű blúzt, ruhát keres. A másik a hosszú klasszikus hálóingek kalocsai mo­tívumokkal való díszítése. — A kereslet tehát nem csök­ken a kalocsai szövetkezet termé­kei iránt? — Semmiképpen! Éves tervünk 56 millió forint. Az ötödik hónap végén elértük a 24 milliót. Most belső átszervezéssel még jobb kö­rülményeket alakítunk ki, s fej­lesztjük a konfekció szalagot. Ex­porttervünk 21 millió forint, de ezt szeretnénk túllépni. És vannak személyes örömeim Is a szövetkéz zetben: a következő napokiban áll munkába a homofcmégyi Gyebnár Edit, mint alkotó-tervező. Hosz- szas figyeléssel, alapos megfonto­lással döntöttünk személye mel­lett. A szobába behallik a déli ha­rangszó, befejezzük a beszélge­tést. Együtt indulunk kifelé, de őt megállítják a környékről érkező asszonyok. Érdeklődnek egészsége felől, majd gyorsan hozzáteszik: Elnökasszony, ne menj nyugdíjba, ne hagyjál itt bennünket... Mol­nár Gábornénak jól esnek ezek a szavak. Nem, nyugdíjról még nincs szó, de kiigazítja a megszó­lítást: nektek én Magyar Mariska voltam és maradtam, el ne felejt­sétek ... Selmeci Katalin Mit ér a mosógép, ha félautomata ? A dolgozó emberek otthonából ma már aligha hiányozhatnak a „második műszakot”, a házi te­endők elvégzését megkönnyítő háztartási gépek. A Kunszent- miklóson lakó háromgyermekes fiatalasszony, Tóth Gáborné is nagyon örült, amikor végre ösz- szespórolt annyi pénzt, melyből vehetett magának egy félauto­mata mosógépet. A vásárlásra két éve került sor. A masina jól működött, aztán egyszerre pat­togni kezdett róla a zománc, melynek következtében a burok folyamatosan rozsdásodott. S mert a garanciális idő még nem járt le, olvasónk gyorsan, tele­fonon értesítette a történtekről a területileg illetékes szervizt, a szabadszállási javítókat. Akkor még nem sejtette, hogy egy vé­get érni nem akaró kálváriát in­dít el... A vállalati dolgozó ugyan rö­videsen kiment a helyszínre, megvizsgálta a gépet, és közöl­te: elviszi magával a jótállási papírt, s ha a szükséges alkat­rész rendelkezésükre áll, kicse­rélik a gép burkolatát. Azóta több mint húsz hónap telt el, de a várt munka elvégzésének semmi jele. A legmeglepőbb, hogy ismételt érdeklődésre a cég­nél azt felelték: erről a dologról nem is tudnak. Reklamáció alapján aztán megint megjelent a lakáson egy szerelő, elismerte a panasz jogosságát, ígéretet tett a gyors intézkedésre, majd el­ment. Mindez két hónappal ez­előtt történt. Közben ajánlott le­velet is küldött Tóthné a nagy­községbeli céghez, ahol válaszra sem méltatták. „Mostanság sokat hallok arról, hogy á javítószolgáltatás egyre szervezettebbé válik. Vajon a szabadszállási szerviznél mikor következik be a változás?” — kérdezi olvasónk. Nos, a választ mi sajnos nem tudjuk megadni. Azt viszont le­szögezhetjük, e jelentős értékű félautomata mosógép javítása, il­letve kicserélése körüli huzavona kevésbé egyeztethető össze a szolgáltatás minőségének, haté­konyságának javítását célzó ren­delkezésekkel, sőt a tartós fo­gyasztási cikkek használhatatlan­sága miatti reklamáció elintézé­sére vonatkozó előírások betartá­sával is adósak az említett szer­viz dolgozói. Mi ezúton kérjük a felügyele­tet ellátó illetékeseket, vizsgálják meg mielőbb a szóban forgó ese­tet, intézkedjenek a szükség szerint, s tegyenek meg mindent a hasonló visszásságok bekövet­kezése ellen! Milyen a kerekdombi üdülőkörzet? Tiszakécskétől alig néhány ki­lométerre fekszik a közigazgatá­silag e nagyközséghez tartozó Kerekdomb, ahol évek óta gom­bamód szaporodnak a hétvégi házak, az üdülők. Mostanság már százak-ezrek töltik a szabad szombatjukat, illetve vasárnap­jukat ebben a körzetben, mely­nek természeti adottságai min­denkit megnyugtatnak. Csák a szervezett gondoskodás ottani megnyilvánulásai adnak okot rendszerint a kellemetlenségre. A kiszolgáltatásokra gondolunk, hiszen azok egyelőre az üdülő e mtoerek kiszol g ál tatot tsága i nak a forrásai. Elsőként szólunk a köztiszta­sági helyzetről. Ez kevésbé meg­felelő, mert a szemétgyűjtés cél­jára rendeltetett kukákból mind­össze pár darabot helyeztek el az üdülők mentén. Tizenhat ilyen házhoz adtak az illetékesek egy edényt. Kell-e bizonygatni, hogy azok órák alatt megtelnek. A többi szemét aztán óhatatla­nul a közterületre kerül. Az egyik üdülőtulajdonos, Pu- ruczky Kálmán azt panaszolja, hogy a helyi vendéglátó egység — ahol bőségesen lehet jó ízű falatokat fogyasztani — nem gondoskodik a hozzá tartozó mel­lékhelyiség nyitvatartásáról, s ami ennél is megdöbbentőbb, a kellő tisztántartásáról. így aztán, ha könyörgésre be is engednek valakit a W.C.-be, utólag meg­bánja azt. Olvasónk egyúttal sokak nejé­ben kéri a hatóságokat: mielőbb tegyék meg a szükséges intézke­déseket a köztisztaság legele­mibb feltételeinek a biztosítása érdekében. Minthogy az idei üdülési idénynek még csak a derekához közeledünk, reméljük, hogy a kerekdombiak óhaja is hamar meghallgatásra, megértésre tálál, s az igényelt kedvező változásról lapunk is rövidesen beszámolhat e hasábokon! Az efféle tapasztalatokat a na­pokban két kecskeméti olvasónk tovább gyarapította. A Népfront utca 6. szám alatt lakó Nagy István a műkertvá­rosi ABC-áruházban vásárolta a szerkesztőségünkhöz elküldött •kenyérszeletet, melyben zsineg- darab volt. A május végén tör­tént eme eseten alig meditáltunk néhány napig, amikor a Puskin utca 32. szám alatti lakos,. Fo­dor Lajos hasonló panasszal ke­resett fel bennünket. Ö a zsineg egy másik darabkáját talt';\ meg a kenyérbélben. És rr őszintén aggódunk: talán egy .-• valaki a szóban forgó kötöző- anyaghoz tartozó zsák valame­lyik részével jelentkezik ná­lunk ... De félre a tréfálkozásnak tűnő megjegyzéssel. Nincs kizárva, hogy a technikai berendezések nem kielégítő módon működnek, de az is lehetséges, hogy a pék­ségben dolgozók fegyelmezettsé­ge hagy kívánnivalót .maga után. Kit illet a gyapjúátvétellel kapcsolatos birálat ? Június 13-án Sajtóposta rova­tunkban arról írtunk, hogy el­keseredettek a Kunszentmiklóson és környékén lakó juhtulajidono- sók, mert a helyi gyapjúátvétel komoly zökkenők közepette bo­nyolódik. Ez annyit jelent, hogy esetenként félnapi sorban állás után lehet csak értékesíteni a fontos árut, melynek mennyisé­gét, értékét olykor alig ellenőriz­hetően állapítják meg az átve­vők. Akkor közöltük, hogy a be­gyűjtőtelepet a nagyközségi áfész működteti. Ez ügyben a minap kaptunk levelet a Kunszentimiklós és Vi­déke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezettől. A Vö­rös Mihály főkönyvelő és Kele­men Gábor felvásárlási-termelési osztályvezető által aláírt sorok­ból a következőket tudjuk meg: Kunszentmiklóson a gyapjúát­vételt a Gyapjú- és Textilnyers­anyag Forgalmi Vállalat végzi. E tevékenységhez az áfész csak a helyiséget biztosítja. Köszönjük e pontosító tájékoz­tatást, melyhez csak annyit fű­zünk: a szóban forgó bíráló cik­künket az említett vállalatnak címezzük! összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 Zoológiái vörös könyv Csuvasföldön úgynevezett „vö­rös könyvet” létesítettek az auto­nóm területen élő és különleges gondoskodást igénylő, ritka vad­állat- és madárfajták adatainak összegyűjtésére. A cél az, hogy a maga változatosságában őrizzék meg az itteni gazdag állat- és növényvilágot. A feladat megold­ható. A közelmúltban például a jávorszarvas és a hód, a vaddisz­nó és a nyérc még kiveszőfélben volt Csuvasföldön, manapság pe­dig ezek az állatok jelentős szám­ban tenyésznek a csuvas Volga- vidéken. A zsineget már megtalálták . . . Pazaroljuk a kenyeret. E saj­nálatos tényt a házak előtti ku­kák és a közforgalmú helyeken — járdák mentén, tereken, par­kokban, vasút- és buszállomáso­kon stb. — lévő szemétgyűjtő edények egyaránt bizonyítják, melyekben nemegyszer találni több kilányi sütőipari terméket. Feltételezhető, hogy a rosszul felmért egyéni igények szerinti vásárlásnak a következménye mindez, meg a furcsa és érthe­tetlen szokásnak, miszerint a még kifogástalan minőségű, de már másnapos kenyeret sokan szinte automatikusan dobják a hulladékok közé. Persze, igazságtalanok len­nénk, ha a nem kívánatos gya­korlatért csakis a fogyasztókat hibáztatnánk. Ugyanis közöttük bizony akadnak, akik ízetlen, alig megsütött, sőt már friss állapo­tában is valamiféle kellemetlen szagú kenyérhez jutnak hozzá, tehát ezek a vekniik aligha ke­rülhetnek a családi asztalokra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom