Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

1 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 111. szám Ára: 1,20 forint 1919. július 84. kedd Kádár János fogadta ö l a Holland Kommunista Párt elnökét Elutazott hazánkból Ilié Verdet Hie Verdet, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnöke — aki hivatalos, baráti látogatását befejezve néhány napot pihenés­sel töltött hazánkban — feleségé­vel vasárnap elutazott Budapest­ről. A búcsúztatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke és felesége, Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. Po- linszky Károly oktatási miniszter, Roska István külflgyminiszter- helyettes, Rajnai Sándor, hazánk bukaresti nagykövete és Victor Bolöjan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagyköve­te. (MTI) Mi indokolja a fogyasztói árak emelését? s. oldal Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára hétfőn a Központi Bizottság székházában fogadta Henk Hoekstrát, a Hol­land KP elnökét, aki az MSZMP Központi Bizottsága meghívására, pihenés céljából tartózkodik ha­zánkban. A szívélyes elvtársi légkörű megbeszélésen kölcsönösen tájé­koztatták egymást a magyar, il­letve a holland testvérpárt hely­zetéről, tevékenységéről. Véle­ményt cseréltek a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Mindkét részről kiemelkedő je­lentőségűnek ítélték meg az újabb szovjet—amerikai megállapodást a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról. Egyértelműen ki­fejezésre jutott, hogy a békesze­rető erők további összehangolt fellépése szükséges a béke és a nemzetközi enyhülés vívmányai­nak megvédelmezése érdekében. A tárgyalásokon széles körű egyetértés nyilvánult meg vala­mennyi érintett kérdésben. A találkozón jelen volt Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. (MTI) ŐSBEMUTATÓK, IGÉNYES TERVEK Pillantás a kecskeméti színház műsorára A jelek szerint a következő évad programját is az igé­nyesség jegyében állították össze a kecskeméti Katona József Színházban. A decemberig véglegesen rögzített repertoár a változatosság mellett arról tanúskodik, hogy a társulat válto­zatlanul kerüli a mindenáron való szórakoztatás könnyű esé­lyét. A színművek kiválasztásában ugyanakkor nem a köz­vetlen aktualizálhatóság játszott szerepet, hanem inkább a társadalmi mondandó, az ember és a társadalom viszonyá­nak, az ember erkölcsi formálhatóságának és alakulásának a vizsgálata. Ilyennek ígérkezik az október 5-ére tervezett évadnyitó bemu­tató, az En vagyok Ravelszki. A szerző, Károlyi Mihály azonos a magyar őszirózsás polgári forra­dalom vezéralakjával. Egyetlen drámáját külföldi emigrációjában írta. A rendező, Beke Sándor augusztus második felében kezdi a próbákat. A címszerepben Sinkó Lászlót láthatja majd a közönség. A Kelemen László Színpadon más­nap Schisgal: Szerelem, ól című fergetes komédiáját játsszák. ősbemutató lesz a következő premier október 19-én. Alekszandr Vampilov szovjet drámaíró Bú­csúzás júniusban című műve a Pozsonyiban megjelenő Irodalmi Szemle hasábjain látott napvilá­got magyarul, s a fiatalabb és idősebb nemzedékek közti szem­léletbeli különbségekről szól a vígjáték nyelvén. Tömöry Péter rendező sok zenével viszi színre a darabot, amelyet egy héttel a kecskeméti bemutató előtt Kis- kunmajsán már megtekinthetnek az érdeklődők. Ugyancsak az ős­bemutatók számát gyarapítja az évad második fölében Gyurko- vics Tibor történelmi vígjátéka, a Magyar menyasszony és a fia­talabb írók közé tartozó, Szeged­ről indult ördögh Szilveszter: Kapuk Thébában című alkotása. Az első félév műsorába illesz­kedik a klasszikusok közül Mo- liére Grhatnám polgára az erede­ti, zenés változatban. A száz éve született nagy magyar realista, Móricz Zsigmond neve sem hiány­zik a szerzők sorából: az Űri murit választotta ki színművei kö­zül a kecskeméti társulat, cente­náriumi tisztelgésként. A kecskeméti „nagyszínpadon” és a kamaraszínházban összesen tizenkét bemutatót élvezhet a kö­zönség. Ennyi még nem volt — állapították meg töhben is, az el­képzelésekről tájékozódva. Nem kis feladat elé állítja ez a szá­mos újonnan szerződtetett mű­vésszel felfrissült társulatot, ami­kor hat-nyolc hetet szánnak a próbákra. Gyakoribbá válnak a kamara-előadások is, legalább heti két-három alkalommal nyit­ja ki kapuját a Kelemen László nevét viselő „kisszínház”. Ez egyben azt jelenti, hogy ide is válthatók bérletek. H. F. VAN MÉG ARATNIVALÓ Tizennégyezer hektár másodvetés A kerti vetemény és a kapás­növény meghálálja a múlt heti csapadékot, ami miatt ismét pi­henőre kényszerültek a hét végi műszakra felkészült kombájno- sok. így utánpótlás hiányában szombatra már a kombájnszérük- ről is elfogyott a szárításra oda készített gabona. Vasárnap délre pedig munka nélkül maradtak a terményfelvásárló telepek, mert a raktározásra alkalmas termést mind átvették. A gabonaipar a kenyérnekvaló 27,4, a takarmány- gabona 40,5 százalékát gyűjtötte magtárba az előzetesen szerződött mennyiségnek. Bács-Kiskun legnagyobb búza­termesztő gazdaságai július 22-ig a mezőgazdasági szakigazgatás ér­_ Muhart vetnek másodnövényként a mélykúti Lenin Tsz-ben. • Lent: az utolsó fordulót tették a kombájnosok az érsekcsanádi Búzakalász Tsz-ben, és szombaton elindultak a csehszlovákiai testvér­tékelése szerint lényegében beta­karították a termést. A kisebb és műszakilag kevésbé felkészült gazdaságokban maradt még 7—8 ezer hektár aratnivaló búza. A tavaszi árpának 60, a rozsnak 50 százalékát takarították be a múlt hét végéig. Ha az időjárás nem változik kedvezőtlenebbre, gépátcsoporto­sítással alkalmas időben befejez­hető a terménybetakarítás, és a megművelt tarlóba másodncvény vethető. E munkával az idén jól haladnak Bács-Kiskun gazdasá­gai, hiszen 14 ezer hektáron má­sodvetést végeztek, ami csaknem kétszerese az előző esztendeinek. A Bácskai és Duna melléki közös gazdaságok kukoricát, s az idén még jót termést adó egyéb takar­mánynövényt vetettek tarlóba. A mélykúti Lenin Tsz gazdái má­sodnövényként többek között mu­hart termesztenek, Kalocsa, Baja környékén a másodvetésű kerti vetemény magvai iránt is nagy volt a kereslet. Zöldbabot, ubor­kát termesztenek a konzerv- és hűtőipar számára a szövetkezetek.’ ÉPÜL A TÁROLÓ • A Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés taggazdaságai számára 120 ezer tonna műtrágya elhelyezé­sere alkalmas tárolót épít_ könnyűszerkezeti faelemekből az egyesülés egyik alapító gazdasága, a mis- kel Márcins 15-e Tsz építőszervezete. A 91 méter hosszú épület tetőszerkezete 38 méter fesztávolságú, ra­gasztott faelemekből áll. Ennek többek között az a jó tulajdonsága, bogy a különböző vegyi anyagok pá­rolgása sem befolyásolja. Az agráripari egyesülés ezzel a központi tárolóval nagy mennyiségű műtrá­gyát tud megóvni az elporlástól, az időjárás okozta károsodástól. (Pásztor Zoltán felvétele.) „Ezeknek? Ugyan, kérem, mi kell ezeknek? A krimi ott­hon, kényelmes karosszékben, lábmosás után, esetleg a foci vagy a kocsma. Kultúra, mű­velődés? Az ugyan semmikép­pen és sohasem! Szervezzünk előadást, hangversenyt, író— olvasó találkozót? Minek, ki­nek? Hogy üresen kongjanak a termek? Hogy szégyenkez­zünk a vendégek előtt?" Nemrégiben így zsörtölődött — dühösködött az egyik falusi művelődési ház igazgatója, amikor a nyári programokról faggattuk. Egy másik — nagyközségi — igazgató meg eképpen panaszkodott: „Elhi­szik, hogy szeretnénk, akar­nánk szépen dolgozni a nyári hónapok alatt is? El tudják képzelni, mennyi jó igyekeze­tünk veszett kárba már? De ha egyszer nem megy, nem kell a programunk senkinek! Mindenki megy túrázni, üdül­ni, úszni, pecázni szabad ide­jében. Vagy ha nem, a kert­jével, hobbijával van elfoglal­va, vagy éppen építkezik, meg ilyesmi. A művelődésre kis idő legfeljebb télen jut; legtöbbeknél ez így van." Hozzátette még a fentiek­hez: „Azt papolják — maguk is azt írják —, hogy nincsen uborkaszezon a közművelődés­ben, hogy nyáron is lehet jól dolgozni. Hát ez nem így van, állítom, hogy erősen túlzás!" Nos, mit is gondoljunk a látottakról, hallottakról? Si­essünk kijelenteni vitatkozva, hogy az illetőknek nincsen igazuk, s ők túlozzák el a dolgot? S hogy teljes mérték­ben jogtalan és indokolatlan a borúlátásuk? Ez nemcsak de­magógia, „olcsó fogás" lenne, de egyben igazságtalan megál­lapítás is. Olyan vélemény, mely nem számolna a reali­tásokkal, a valós — és csep­pet sem könnyű — helyzettel. Miről is van szó hát tulaj­donképpen? Arról, hogy nyá­ron igenis nagyon nehéz szín­vonalas és folyamatos közmű­velődési tevékenységet folytat­ni! Nehéz elsősorban azért, mert roppant nagy lett mos­tanára a „konkurrencia”. Hi­szen százak és ezrek kereked­nek fel naponta, hetente, hogy száz, sőt ezer kilométerrel tá­volabb keressenek felüdülést, kikapcsolódást, művelődési le­hetőséget. Ha ehhez hozzáad­juk a nyári munkálatokat, ténylegesen tapasztalható „pénzszerzési hajszát" stb., akkor a kép még „sötétebbre” változik. Igen ám, de ez a dolognak csupán az egyik oldala. A má­sik — a biztatóbb — az, hogy igenis lehet tenni valamit, nem is akármit nyáron a tar­talmas szórakozásért! Ehhez viszont az kell, hogy keressük a megoldást, a tartalmas cse­lekvés jó lehetőségeit. Másként fogalmazva: ne várják a köz­művelődés szakemberei, mun­kásai, hogy — amint találóan mondani szokás — a sültga­lamb a szájukba repüljön. A „sültgalambért”: ha már ezt említettük, meg kell küzdeni. Másképpen bizony nem megy! Konkrétabbra fordítva a dol­got: Aki nem keresi-kutatja állandóan az újabb és újabb lehetőségeket, módszereket, aki nem igyekszik állandóan kísérletezni, újabb és újabb formákat kitalálni, az úgy­mond „hoppon marad”, az nem tud eredményeket el­könyvelni magának a nyári közművelődés „berkeiben". Az bizony várhatja a csendes­hangtalan művelődési ház el­árvult falai között az érdeklő­dőket, a látogatókat. Számos szép, beszédes példa bizonyítja, hogy akik a fentiek szerint járnak el, azok nem várják a sikert hiába; méltán örülhetnek majd elért eredmé­nyeiknek. Mindannak, amit mások örömére, kedvére cse­lekedtek. Hogy csak néhány példát említsünk a sok kö­zül: a megyeszékhelyen időn­ként ismétlődő főtéri gyermek­foglalkozások, a hajósi „nyi­tott ház” kísérletek, a halasi szabadtéri vetítések, a kalocsai zenélő udvarok", a bajai „ví­zi műsorok” egyaránt a kísér­letező kedv létjogosultságát s hasznosságát igazolják. Ha még többen sokkal töb­ben, mint eddig, a keresést- kutatást-kezdeményezést tarta­nák egyik fő feladatuknak, akkor nem kellene monda­nunk, nem lenne jogunk ki­jelenteni, hogy bizony egyesek még ma is — meddig? — a sültgalambra várnak. Pedig az nem jön, nem repül magától. Varga Mihály Kísérletezni P Í, ' : ; .■ /''f

Next

/
Oldalképek
Tartalom