Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-21 / 169. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 21. IKARUSZ - SZIM Kooperáció A szocialista gazdasági integrá­ció keretében a KGST-országok közül Magyarország szakosodott autóbuszgyártásra. Az Ikarusz legjelentősebb partnerével, a Szovjetunióval több, mint 25 évre visszatekintő kapcsolat alakult ki, s ez idő alatt a gyár több, mint 50 ezer autóbuszt szállított leg­nagyobb vevőjének. Ebből mint­egy 40 ezer autóbusz a korszerű gépészeti főegységekkel ellátott IK—556, IK—18 és IK—200 autó­buszcsalád tagja. A jelenleg gyártásban levő IK—200-as családot a hetvenes évek elejétől gyártják nagy soro­zatban. Ez a típuscsalád élenjáró rfűszipii képességekkel rendelke­A gyár kielégíti a szocialista országok igényeit (pl. az NDK-ba ez évben szállítják a 25 ezredik autóbuszt), emellett növeli a tő­kés exportot. Termelése a jelen­legi ötéves terv első három évé­ben 500 autóbusszal növekedett. E három évben 65 millió dollá­réi t adtak el autóbuszt, s a ter­vek szerint az ezt követő két év alatt a dollárbevétel ugyanennyi­vel nő. Mint arról számos lap be­számolt, jelenleg nagy sikerrel szerepel bemutatkozó turnéján az USA-ban az IK—286 típusú csuk-- lós autóbusz. Az osztatlan siker további jó lehetőségeket ígér. Az elmúlt évtizedekben az Ika­rusz az autóbuszgyártás élvona­lába került. A fejlődésben szere­pet játszott a közúti és jármű­fejlesztési program megindítása. A másik tényező pedig egy széles kooperációs kapcsolat, mely le­hetővé tette magas műszaki szín­vonalú gyártmányok készítéséi és értékesítését. A hatvanas évek második felében indult meg a korszerű motor- és főegységgyár­tás a Magyar Vagon- és Gép­gyárban. Az Ikarusz-autóbuszok sikeré­nek kecskeméti vonatkozása, hogy a Szerszámgépipari Művek helyi gyárában folyik az autóbusz-fék­rendszerekbe épülő fékszerelvé­nyek gyártásának jelentős része. A fékrendszer nem tartozik a járművek látványosabb részei kö­zé, az alvázon megbújva helyez­I Az Ikarusz 256, luxus­kivitelű autóbusz, a plovdivi vásáron aranyérmet nyert. kedik el. Fontosságát azonban senki sem vitatja, miként az Ika- ruszban is gyakran idézik az ősi sofőrmondást: „Abból még nem származott baj, hogy egy jármű nem tudott elindulni, abból annál több, ha nem tudott megállni!” Arra, hogy ezt a mondást ne hangoztassák rosszallóan a ma­gyar autóbuszokkal kapcsolatban, biztosítékot nyújtanak a kecske­méti gyárban az NSZK-beli KNORR-cég licence alapján gyár­tott korszerű fékszerelvények, melyeket a Csepel Művek alváz­gyártó telepein, illetve az Ika- ruszban építenek a jellegzetes „doboz” formájú autóbuszokba. Az új megrendelői igények a korábbiaknál többet kívánnak. A szocialista országok autóbuszipa­ra is fejlődött, licencvásárlások­kal korszerűsödött. Mindez meg­követeli, hogy az Ikarusz új tí­pusokkal lépjen a világpiacra. Az autóbuszgyárban már kísérleti gyártás alatt van az IK—300-as távolsági és az IK—400-as városi autóbuszcsalád. A tervek szerint 1981-ben már a sorozatban gyár­tott új autóbusztípusokat a leg­korszerűbb, legjobb részegységek­ből szerelik össze. A SZIM kecskeméti gyárában is folynak már az előkészületek az új autóbusztípusokba építen­dő fékszerelvények előállítására. A gyár az Ikarusz fejlesztésével összhangban a licencadó nyugat­német cég legkorszerűbb szerel­vényeit készíti majd. KNORR— Ikarusz—SZIM hármas tárgyalá­sokon tisztázzák az új fékrend­szerek felépítését, a fékszerel- vénytípus-választékot. majd a Kecskeméten készülő gyárt­mánydokumentáció alapján kez­dődik meg az új fékszerelvény- típusok előállítása a gyárban, va­lamint további típusok készítése a SZIM székesfehérvári és karcagi egységében. Az e folyamat ered­ményeképpen létrehozott korsze­rű Ikarusz-fékrendszer is fontos feltétele a magyar autóbuszok, to­vábbi hazai és nemzetközi sike­rének. Z. J. NAGY SZEREP JUT AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSNEK A császártöltési ipari szövetkezet jelene Hajdan gabonát őröltek a vaskos épületben — ma pedig örlőgépeket, pontosabban kávédarálókat gyártanak benne. A Császártöltési Vegyesipari Szövetkezetnek abban az üzem­részében járunk, amelyet valamikor malomból alakítottak ki. Itt, az emeleten méteres lapátú ventillátor keveri a levegőt, hogy a szerelő lányoknak és asszonyoknak ne legyen mele­gük. — A Kedvenc nevű kávéőrlő­ket az összeszerelés és minőségi ellenőrzés után egyenesen a ke­reskedelemnek csomagoljuk és szállítjuk — tájékoztat a szövet­kezet főkönyvelője, Koch István. — Tulajdonképpen a termék az MMG Automatika Műveké, vele állunk kooperációs kapcsolatban, tőle kapjuk a kávéőrlő alkatré­szeit. Kiderül, hogy a terem másik felében szintén kooperációs ter­melést végeznek: az Irodagép- ipari és Finommechanikai Válla­latnak készítenek az ide küldött alkatrészekből billentyűpad-gar- nitúrákat pénztárgépekhez. — Az első félévben tízezer-két­száz billentyűpad-garnitúrát sze­reltek^ össze dolgozóink az IGV részére — mondja el a főkönyve­lő. — Kávéőrlőt csaknem huszon­hatezer darabot vittek ki az üzemrészből. Egyébként az MMG-vel nemcsak ez utóbbi ter­mék révén állunk kapcsolatban. Tavaly óta úgynevezett laposdu- gaszolókat is szállítunk a válla­latnak. Az export hőérzékélőhöz használt alkatrészéből az első fél­évben 160 ezer darabot készítet­tek a mechanikai részleg dolgo­zói. Eléggé közismert, hogy az MMG Automatika Művekkel a ki­lenc évre visszanyúló együttmű­ködésünk keretében műszerfal­egységek szerelésével részt ve­szünk a Zsiguli-programban is. Százezerszámra gyártjuk például a kilométerszámlálókat. A szövetkezet asztalosüzemé­ben jókora deszkakorongok fü- rödnek a gyantaillatban. — Kerek formájú asztallapok — világosít föl Koch István. — A kerek asztal köré illeszkedő padokat . is készítünk. Nálunk azoknak is csak az ülőlapját ál­lítják elő az asztalosok. Ez szin­tén bérmunka, a Bajai Lakberen­dező, Építő és Vas Ipari Szö­vetkezetnek. A natúr fenyő alkat­részeket Baján látják el lábakkal. • Az asztalosok az export Mária-garnitúra részeit gyártják. ott szerelik őket össze. Tőkés ex­portra szállítják ezt a garnitúrát. Ezzel még nincs vége a császár­töltési ipari szövetkezet együtt­működési listájának. Ugyanis a lakatos részleg a Kiskőrösi Ve­gyes- és Építőipari Szövetkezetnek sertésnevelő kutricákat készít, a bácsbokodi ipari szövetkezetnek pedig az Ikarusz autóbuszok so­főrülése mögötti válaszfal acél- szerkezetét gyártják. A Császártöltési Vegyesipari Szövetkezetnek van meg építő­részlege is. Az idén a tanácsháza felújításával és az új orvosi la­kás építésével foglalkoznak dol­gozói. Lakossági szolgáltatást fodrász és kozmetikus szakmában végeznek a községben. — Erre az esztendőre 31,5 mil­lió forintos tervet fogadott el a tagság — beszél az idei elképze­lésekről, a szövetkezet jelenéről a főkönyvelő. — Az első hat hónap­ban 16,2 millió forint árbevétel­lel kismértékben túlteljesítettük az időarányos tervrészt. Nyere­ségre 6,7 millió forintra számí­tunk az idén, és az első félévben a terv szerint gazdálkodtunk. A nyereséghányadunk általában 20 —22 százalék évente, ami első látásra igen magasnak látszik. En­nek az az oka, hogy a termelé­sünknek több mint fele anyag­mentes bérmunka. Ha több len­ne az olyan munkánk, amelyhez saját beszerzésű anyagot használ­nánk, növekedne a termelési ér­tékünk, s ezzel csökkenne a nye­reségszázalék. A széles körű kooperáció füg­gőséget és bizonytalanságot jelent a munkával való ellátottság te­kintetében. Stabilabb alapokon állhatna a termelés, ha több saját gyártmányuk lenne. Fontolgatták már a kávédaráló komplett elő­állításának átvételét az MMG- től, azonban hiányoznak ehhez a feltételek. Több mint tízmillió fo­rint beruházásra lenne szükség, s a szövetkezet évi fejlesztési alap­ja ennek csak egy töredéke. Hiú ábrándokat nem kergetnek — ehelyett igyekszik a tagság a partnerek megelégedésére dol­gozni. Sokat adnak a szigorú mi­nőségellenőrzésre. így aztán si­kerül hosszabb távra szóló szer­ződéseket kötni. Nemrégiben hoz­nák a császártöltési ipari szövet­kezet vezetőinek tudomására, hogy a Zsiguli-programban továbbra is, 1985-ig számítanak az MMG-iél a tagság munkájára. A. T. F MEGYÉNK TÁJAI- 1 ' • "" .......'■ .........."....' ' ’ '■■*****...... < B ugac Irta: Szalayné Bodócs Éva Kikericsek, kökörcsinek, külön­böző színű szalmavirágok, búza­virág. ökörfarkkóró, kígyószisz, csaba-ir, szarkaláb, vadnefelejcs. Az aszályban kiégett talajokat a vizek mellett üde gyepszőnyeg tette változatossá. Az erdők alján galagonya, kökény, sóskafa, eb- sefa. A marhatrágyás legelőn eső után rengeteg gomba bújt elő. Bizony, sokszor ez volt a szegény nép kenyérkeresője. A gombázást a város megengedte, rengeteg gomba került innen a kecskeméti és a félegyházi piacokra. Bugac növényvilágának tudo­mányos feldolgozását legelőször 1894-ben dr. Hollós László végez­te el, aki a kecskeméti reáliskola tudós tanára, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia levelező tagja veit. Bugac a világhír szárnyán A bugaci idegenforgalom lét­rehozásának ötlete dr. Bocfócs Gyuláé volt. Egy nyáron két he­tet töltött barátainál Bugacon, bebarangolta, sokszor végigkocsi- kázta a pusztát, aminek elragadó, megnyugtató szépsége, az ősi «■MIMIM • 1933. május 22.: a világsiker születésnapja. Archív képünkön a Bugacra meghívott újságírók egy csoportja, csikósok társaságában. Jobbra: egy újságírónő a karikás ostorral próbálkozik. pásztorélet érintetlensége adta a gondolatot, hogy ezt a külföld­nek is meg kell mutatni — a bu­gaci táj Európában egyedülálló. 1932-ben négy újságíró, Tóth László (a város felszabadulása utáni első polgármestere), Ho­moki József, Horváth Ödön és dr. Bodócs Gyula létrehozták a Kecs­keméti Idegenforgalmi Irodát — ők kérték a bugaci idegenforga­lom megszervezésének jogát. A város hosszas huzavona után, az elképzelés gunyoros lemosolygása mellett — „Köznevetségbe fog fulladni” — megjegyzések kísé­retében 1933-ban megadta az en­gedélyt. Előre kell bocsájtani, hogy nem volt igazuk azoknak, akik azzal támadták a bugaci idegenforgal­mat, hogy Magyarország elmara­dottságát mutatja be. Az autóbu­szokon csoportokban érkező kül­földiek mind Budapestről jöttek, ahol már megismerkedtek a fő­város kulturális nevezetességeivel, tudták, van Magyarországon kul­túra. Megérkezésük után a kecs­keméti városháza gyönyörű köz­gyűlési termében volt fogadás ré­szükre, ahol mindig saját anya­nyelvükön köszöntötték őket, is­mertették Kecskemét városát. Legtöbbször a tíz nyelvet beszé­lő Hajnóczy István — neves Ka­tona-kutató — volt a köszöntő. A külföldre utazó turista min­dig olyat akar látni, amilyet a világon másutt nem láthat — és Bugac ilyen volt! Olyat akar en­ni, inni, amiben még másutt nem volt része. Ezt tartották szem előtt a bugaci idegenforgalom szervezői, amikor hallatlan pon­tossággal kidolgozták az idegenek egynapos programját. Tudni kell, hogy ezekben az években a Horthy-rendszer feu­dális és bankáruralma folytán szörnyű gazdasági válság volt Ma­gyarországon. A munkásság és a parasztság máról holnapra ten­gette életét, Kecskemét városa nem tudta a tisztviselőit fizetni. Nyolcvan fillérért kupáit a nap­számos látástól vakulásig. 1 má­zsa rozs ára adóbolattával 5 pen­gő, az újévi malac 2 pengő volt. Még egy évtizede sem volt 1933- ban. hogy elkészült a bugaci „kis­vasút”, aminek az volt a rendel­tetése, hogy a pusztákat bekap­csolja a város, és ezzel az ország gazdasági életébe. A teljes pénz­telenség. a sok bankadósság miatt a város vezetői kétségbeesésükben fel akarták szedetni a bugaci vasutat, és ócskavasként eladni, mert csak nagy ráfizetéssel tud­ta a város üzemeltetni. A tanyai, pusztai népnek nem volt pénze arra, hogy vonatjegyet váltson, a válság miatt áruszállítások is alig voltak. A bugaci idegenforgalom mentette meg a vasutat, és hogy milyen gazdasági fellendülést ho­zott, milyen keresetet jelentett a puszta népének, azt a későbbiek­ben látni fogjuk. A világsiker születésnapja 1933. május 22-én volt, amikor bemu­tatták Bugacot a sajtónak, az Országos Idegenforgalmi Tanács vezetőinek, az IBUSZ vezetőinek, a rádiónak, az autó- és motor­klubok vezetőinek. Az összes bu­dapesti lapok elküldték legkivá­lóbb újságíróikat, hat legnagyobb bécsi újság, a Prágai Magyar Hírlap, a svájci Neue Züricher Zeitung tudósítói is itt voltak. El­jött Móricz Zsigmond a lányával, Móricz Virággal, Zilahi Lajos, Incze Sándor, Komáromi János és még sokan. Az ünnepien feldíszített Rá- vágy téri vasútállomásról 10 óra­kor indult a felvirágozott moz­dony a kisvonattal. Bugac állo­máson szálltak le a vendégek, ahol már 42 parasztkocsi várta őket, minden kocsira három ven­dég szállhatott. Gyönyörű időben indult el a kocsisor az előre ki­jelölt útvonalon. A végtelennek látszó égbolt alatt, a puszta szent békességében apró fehér pontok világítottak. Találgatták, mi lehet az! A magyar gulya volt, a fé­lelmetes. nagydijakat nyert bi­kákkal: Amikor Zubornyák Jóska meghajtotta a ménest, elragad­tatással tapsolt mindenki. Csat­togtak a fényképezőgépek, dolgoz­tak a filmesek. ( Folytatjuk.) • Csomagolják a Kedvenc kávé­darálókat. • Tízezer- kétszáz billentyűpad- garnitúrát készítettek az első félévben. (Tóth Sándor felvételei.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom