Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-18 / 166. szám
1979. július 18. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ÖSSZEFOGÁS EREDMÉNYE Sokakat ismerek, akik ma is megingathatatlanul állítják, hogy a város korszerű, a falu pedig korszerűtlen település- forma. Ennélfogva szilárdan hiszik, hogy az utóbbi felett hamar megkondul majd a lélekharang. Pedig Móricz Zsigmond, Erdei Ferenc vagy a mai szociológusok műveit tanulmányozva teljesen világos, hogy a falu — még a következő évezredben is — fennmarad hazánkban. Nem azért, mert korszerű, hanem mert mélyen gyökeredzik a múltunkban, s elszakíthatatlan a gazdasági és társadalmi fejlődésünktől. Nagybaracska bizonyít Az építkező Hogy Nagybaracskán a településfejlesztési verseny 'kitüntetett feöségében jól érzik magukat az emberek, az mindjárt az első pillanatban sejthető: erről tanúskodnak a frissen felhúzott, vagy éppen most épülő lakóházak, amelyeknek tucatjai egyre hosz- Szabb és egyre szélesebb sávban szegélyezik a falu központja felé igyekvő országutat. S mert egy zsiráfnyakú szállítószalag hasztalan próbálkozik megfordulni előttünk az úttest közepén, az egyik építkezővel mindjárt szót is váltok. Mint kiderül, Karacsi Zoltán, a bajai Kismotor és Gépgyár technológusa itt épít magának házat. — Itt születtem és a feleségem is. Nemrégiben meghalt a nagymamám, lakatlanná vált az épület és a telek, aztán úgy határoztunk, hogy itt építjük fel az otthonunkat. — Eszerint jól érzik magukat a faluban. — Elég sok üzlet van, megkapunk benne mindent, ami kell. De ha mégsem, nem messze van Baja, naponta megfordulok a városban, hát beszerzőm onnan. Egy asszony a téeszből ' Fölföldi Lajos tanácselnök szerint bizonyos értelemben ritka emberrel találkoztam Karacsi Zoltán személyében. Nagybaracs- káról ugyanis csak kevesen, alig kétszázan járnak el dolgozni máshova. Ez a három és félezer lelket számláló községben csakugyan nem nagy szám. — Hol találnak munkát az itthon maradók? — Jelentősebb ipari üzem a faluban nincs. A legtöbben — háromszázhatvanan — a falu egyetlen mezőgazdasági üzemében, a háromezernégyszáz hektáron gazdálkodó Haladás Termelőszövetkezetben dolgoznak, amelyik a bajai járás egyik élvonalbeli gazdaságának számít. Földjein a legmodernebbnek számító gépsorok dolgoznak, és a nyolcszáz hektárnyi búzaföldről hektáronként ötvenegy mázsát takarítottak be az elmúlt esztendőben. — Régebben, még húsz-harminc esztendővel ezelőtt a nyolcvagy tízmázsás hol dank én ti átlag is szenzációnak számított errefelé! — mondja Varga Pál, a tsz elnöke. Aligha tévedek azonban, ha azj állítom, hogy a szövetkezet büszkesége mégis a zöldlisztké- szítő üzem, amely a belföldi igények kielégítése mellett évente négyszáz vagon lucernalisztet exportál Olaszországba, Svájcba és Dániába. Az egyi'k hatalmas szárítógép mellett Lengyel László- néval beszélgetek. — Nagyon elfárad a műszak végére? — Meglehetősen. Főleg akkor, ha kevés az anyag, és állandóan emelgetni kell a zsákokat. Néha alig bírom megemelni a karomat otthon. — Pedig nyilván akad munkája odahaza is. — Természetesen. Elvált asz- szony vagyok, és egyedül nevelek két gyereket. — Mennyi pénzből? — Szerencsére itt elég jó a fizetés. Legutóbb négyezer-nyolc- száz forint volt a keresetem. — A munkán 'kívül mikor jönnek össze a munkatársakkal? — Nőnapkor volt egy kis ünnepség. Akkor valamennyien ott ültünk a fehér asztal körül. És amikor társadalmi munkát végzünk valahol. Vállaltuk például, hogy bemeszeljük a futballpálya melletti öltözőt, és parkosítjuk az óvoda udvarát. — Szívesen csinálta? — Miért ne? Az én gyerekem is jót játszhat benne. A büszkeség lel tárkony véből Nagybaracskával ismerkedve, néhány lényeges körülményről már képet alkothat az olvasó. Hiszen a fentebb leírtaikból egyebek mellett kiderül, hogy a lakosság zöme helyben, s azon belül is a mezőgazdasági termelésben talál magának — jól jövedelmező! — foglalkozást. Mindez azonban ma már nem elegendő ahhoz, hogy egy települést vonzónak találjanak az ott élők. Mert ha nem is beszélt róla, azért könnyen elképzelhető, sokat idegeskedhetne a fiatalasz- szony, ha gyermekeit nem tudná biztos helyen, amíg ő dolgozik. Szerencsére, ilyen gondja senkinek nincs Nagybaracskán: a bölcsődében ötven, az óvodában pedig százhúsz kisgyermeket lehet elhelyezni — jóval többet, mint amennyire jelenleg igény van! Az óvodából kikerülőket jól felszerelt iskola várja. Az alsó tagozatosoknak sem kell délután menniök az iskolába, mint néhány évvel ezelőtt, amikor még tanteremhiánnyal küszködött az intézmény. Azóta — két és félmillió forintos költséggel — átalakították az iskola régi épületét, s hozzáépítettek további öt tantermet. Az iskolából kikerülők zöme továbbtanul és művelődik. Ezt segíti egyebek mellett a két esztendővel ezelőtt átadott könyvtár, amelyben kilencezer kötet • Mezőgazdasági termelés — ipari könyv és húszféle folyóirat várja az olvasókat. És bár málló falakkal, kopott huzatú, nyikorgó lábú székekkel, de várja a község fiatalabb és idősebb lakóit a művelődési ház is, tucatnyi jól működő klubbal, szakkörrel. El ne felejtsem megemlíteni: a felsorolt intézményekhez kivétel nélkül jól kiépített, aszfaltozott utak vezetnek, amelyeket végig virágágyások kísérnek. A község utcáin és terein húszezer tő rózsa pompázik! Igaz. hogy az ágyások között i— olykor rajtuk is — hatalmas földkupacok, műanyagból és vasból készült csövek halmai éktelenkednek. Ez a kétségtelenül szemet bántó látvány azonban egyrészt átmeneti jellegű, másrészt egy igen örvendetes, és a nagybaracskaiak áltaí régen várt esemény mementói: a községben — a szomszédos Bátmonostorral, Szeremlével, Dávoddal és Csátal- jával összefogva, s összesen ötvenhárom millió forint költséggel — vízmű épül. Sokat fiadzó forintok Az új, vagy éppen épülőfélben lévő közhasznú létesítmények sorát még hosszan sorolhatnám, hiszen kimaradt az eddigiekből a községi tanács új épülete, az öregek napközi otthona, a mozi, a strand, és a nagyon fontos, igazán korszerű orvosi rendelő is. Mégsem időzöm a gyarapodás eme nyilvánvaló bizonyítékai mellett hosszasabban, mert meggyőződésem szerint, ami már készen áll, ami már adott mint lehetőség, az dicsérhető, afelett jogos a büszkeség, ám a továbblépéshez mindenképpen szüksékörülmények között. • A máig érő múlt. gesek az emberek. Nagybaracska esete évtizedek óta példázza ezt. Fölföldi Lajos szavai szerint szinte minden közhasznú létesítmény társadalmi összefogással születik. A vízmű felépítéséhez például hétezer forinttal járult hozzá minden egyes háztartás. A nyolcszáz méter hosszúságú Petőfi utca több mint kétmillió forintos költséggel kapott aszfaltburkolást nemrégiben. A megye az összeg egynegyedével tudott segíteni. Az érintett családok befizettek négy-négyezer forintot és a termelőszövetkezet gépeinek segítségével szinte minden földmunkát elvégeztek. Az iskola újjáépítése és bővítése során mintegy félmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek a nagybaracskaiak. Bárkit szólítok meg, szinte mindenki gondolkodás nélkül válaszol arra a kérdésre, hogy mikor végzett utoljára társadalmi munkát. A Haladás Termelőszövetkezet egyik irodájában Mojzes Ferenc- né például ezt mondja: — Néhány nappal ezelőtt kifestették a pártházat és a mi csoportunk vállalta az ablakok tisztítását: pengékkel kapartuk le a festéket, aztán „Tükör” ablaktisztítóval töröltük ragyogó tisztára. Ebben a munkában részt vett a mellette ülő Aladies Erzsébet is, ám ő mégis mást említ: — Tegnap késő estig rendeztük a termelőszövetkezet irattárát. Nagy munka volt, mert tíz évre visszamenőleg rendbe tettük. Hogy ezek apróságok? Kétségtelenül. Ám úgy érzem, hogy minél hétköznapibb példákat idézek, annál meggyőzőbb az érvelés igazsága. De bizonyítanak ezek az apró tények egy másik, egy szélesebb körben érvényes igazságot is. Azt, hogy kár lenne a bevezető mondatokban is említett vélekedés alapján magukra hagyni, a falvakat, hiszen olyan települések ezek, amelyekben a fejlesztésre adott forintok többszörösen „megfialnak”! • A jelen egyik büszkesége: az új községi könyvtár. (Straszer András felvételei.) BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Boszorkányos gyorsasággal 1879-ben. az országgyűlés ülésén használták fel Bulgáriában először a gyorsírást jegyzeteléshez. Most. száz évvel később, ugyancsak az országgyűlés ülésén próbálták ki azt a gyorsíró gépet, amelyen nemcsak bolgárul és oroszul. hanem más világnyelveken is lehet írni. Miben áll e találmány újszerűsége? Abban, hogy míg a gépírás legnagyobb gyorsasága 630 jel percenként, addig gyorsíró géppel lehetséges percenként 1200 jel rögzítése is! Ráadásul az új gép arra is képes, hogy az értekezlet után a gyorsírást ..rendes szöveggé” alakítsa át • Képünkön: az új gyorsíró gépet a Találmányi Hivatal is kitűnő alkotásként értékelte. (Fotó: Szó- fia-press — KS.) Nagy családok az NDK-ban Már most biztos, hogy 1979-ben még több új NDK-állampolgárt regisztrálnak majd az anyakönyvez mint amennyit 1978-ban. Ez azért is örvendetes, mert a születési arányszám 1963 és 1974 köpött évről évre csökkent, s csak 1975-től kezdett megbízhatóan emelkedni. 232 136 NDK-állam- Dolgár születési anyakönyvi kivonatában szerepel az 1978-as évszám. 8983-mal születtek többen, mint 1.977-ben. És ami különösen örvendetes: az újszülötteknek csupán egyharmada első gyerek, kétharmad részben második, harmadik és további gyermekekről van szó Az NDK-ban a családok, a gyermekek és az anyák védelmének széles körű és jól átgondolt rendszerében az az elv érvényesül, hogy minél több egy családban a gyermek, annál nagyobb a támogatás, annál sokrétűbbek a kedvezmények. Negyvenórás munkaidőben dolgozik az az anya, aki két 16 éven aluli gyermeket nevel; a csecsemő egyéves életkoráig a második és persze a további gyermekek után átlagfizetéssel otthon lehet maradni; a harmadik gyermektől pótszabadság jár; az öt és több gyermeket nevelő anyákat pedig, ha különben nem lennének nyugdíjjogosultak, biztos támaszt jelentő nyugdíj illeti meg. A népesség egészséges növekedését célzó támogatási rendszerben különleges, kiemelt helyet foglalnak el tehát a sokgyermekes családok. A támogatások mindenekelőtt anyagi természetűek, így például — természetesen a jogosultságnál az egy főre eső jövedelem is szerepet játszik — lakbér-hozzájárulást kannak azok a sokgyermekesek, akik különben nem tudnák megfizetni a megfelelően nagy és komfortos lakás bérét. Az iskolai étkeztetésért a sokgyermekesek lányai és fiai semmit nem fizetnek, az iskolateiet ingven kapják. A sokgyermekes családok problémáival foglalkozó tanácsi dolgozók. szakszervezet' aktivisták már esztendőkkel ezelőtt azt is felismerték, hogy a sokgyermekes családok segítését nem lehet egyszerűen az anyagiakra korlátozni. Brandenburg városában például a tanács egyik kilencgyermekes csa-; Iádnak kisbuszt vásárolt, hogy együtt t.udjunak elmenni kirándulni. üdülni. Másutt. — mivel a legnagyobb lakás is kicsi már egy hétg.vermekes családnak — az új lakótelep építésekor külön intézkedtek. hogy két négyszobás lakást mindjárt összeépítsenek. A szakszervezetek üdültetési igazgatósága különös gondot fordít az utóbbi években rá, hogy a sokgyermekes családok beutalókhoz jussanak. 1974-ben csupán 31 ezret kaptak, tavaly már 78 ezret, az idén pedig több lesz 90 ezernél is. És mivel a szülők néha szintén rászorulnak a pihenésre. számos helyen megoldják, hogy egyedül vagy kettesben menjenek szabadságra, a gyermekek pedig megfelelő, államilag és társadalmilag biztosított gondozással otthon maradjanak. A tapasztalat szerint mégis csökken a szanatóriumi beutalást külön igénybe vevő sokgyermekes szülők száma: nem szívesen töltenek három-négy hetet távol a gyerekektől. Egyebek mellett ez is bizonyítja. hogy akármekkora és akármilyen sokrétű az állami és társadalmi támogatás, népes család alapításához az NDK-ban is nagyfokú bátorság és önfeláldozás szükséges. Anyagi szükséget nem szenvednek, rendeletek írják elő, hogy a helyi államigazgatási szervek, a tanácstagok ellenőrzése mellett, kötelesek gondoskodni a területükön élő sokgyermekesekről. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem kell kérvényezni, hanem az állam képviselői ajánlják fel azt a támogatást, amire a nagycsaládoknak szükségük lehet és van. És ez egyszersmind nemcsak anyagi, hanem erkölcsi támogatást, társadalmi elismerést is jelez. P. I. Szolgálati hely? Késő este érkezik meg Kiskunfélegyházára az a távolsági busz, amelyik szinte utolsó lehetőségként kínálkozik a fővárosból hazatartó utazóknak. Az ülőhelyek jó része elővételben elkelt, egyre többen álldogálunk a járműben. Kalauz nines, a vezető számol, blokkol, jegyet ad, pénzt vált, kasszíroz, minden megállóban. Heringek vagyunk a többi hering között Mégis jó, hogy egyáltalán bejutottunk a guruló szardíniás dobozba. Még élünk, és tátogva kapkodjuk a kevéske friss levegőt. Alig az indulás után — nem mintha bármi jelentősége lenne — éppen a Fővárosi Csatornázási Müvek központi szivattyútelepénél, hirtelen rosz- szullét támad az álló sor közepén. Valahol a felnőtt térdek magasságából visszafojt- hatatlanul csukló sírás tör fel: egy óvodáskorú kislányka nem bírja tovább a rázkódást és a levegőtlenséget. Lehet, hogy a délutáni hajókirándulás ártott meg neki, s utólag érte el a tengeribetegség. — Tessék előre menni, jobb oldalt üres a két első ülés — biztatjuk a. gyermekét nyugtató édesanyát — Oda nem lehet — csattan fel a vezető. — Az szolgálat» hely! — De hiszen nincs is kalauz a buszban! — Maga csak ne rendezkedjen a kocsiban! Vagy talán felel a vitvldijakért? — Akár felelősséget is vállalhatnék a szóban forgó kis fémkazettáért. Nem tartok ugyanis tőle, hogy egy beteg gyerek elemeli a mozgó jár műben valamelyik óvatlan pillanatban. A vezető végül meggondolja magát. Hátranyúl, és magához veszi a kasz szát. Felszabadult tehát a szolgálati hely, s idetelepszik két csinos asszonyka. A helyükre leülhet a könnyeit nyelőcső kislány és a mamája. Néhány perc múlva békésen szenderep a csöppség. Lecsillapodnak a kedélyek, egyenletes tempóban haladunk tovább. Újabb megállóhely: leszáll- nak a csinos asszonykák. Bátyus anyóka igyekszik fölfelé. Mögötte nygdíjhoz közeledő, borostás férfiú. Fáradt, talán a délutáni műszak végeztével indul hazafelé. Érthetően ■ — és gyanútlanul — mindketten le szeretnének ülni. Am vem tudják, hogy ..oda nem lehet". ..Az szolgálati hely." Egyébként nem kell sokat várniuk arra, hogy ezt megtudják. A fejcsóválásokból látszik: nehezen értik meg a dolgot. S én sem látok semmiféle hivatalos tárgyat, vagy szolgálati személyt, akiknek külön helyre lenne szükségük. De ha nincs szolgálat, miért kell fenntartani szolgálati helyet? Megérkezünk Kiskunfélegyházára. A válaszra addig és azóta sem jöttem rá. viszont biztosan tudom: utazhattunk volna sokkal kényelmesebben. Sőt, békésebben és szebben is. — halász — Káposztás János