Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-03 / 153. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. Julias 3. Rohammal már nem megy SZOCI ALIST A K( J Y ÜTTMÜ K Ö OKS Á környezetvédelem nemzetközi feladat A környezetvédelem ma már nemzetközi üggyé vált. A népek egymásra vannak utalva, hogy megóvják a földet, a levegőt, a vizeket, a technikai fejlődést kí­sérő fizikai, kémiai, biológiai ha­tásoktól, a szennyeződésektől, és a mérgezésektől. A szocalista or­szágokban folyamatosan figye­lemmel kísérik azokat a környe­zeti ártalmakat, amelyek együtt jártak a gyors átalakulással, az ipar és a mezőgazdaság nagy­üzemi fejlődésével, az urbanizá­cióval. Az alábbiakban a KGST- tagállamoknajc a környezetvéde­lem és a környezetfejlesztés te­rületén folytatott együttműködé­séről nyilatkozik dr. Gonda György államtitkár, az Orszá­gos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal elnöke. Az emberiség időszerű gondjai — A KGST-tagállamok — a szocialista építés elveinek megfe­lelően — a gazdasági feladatok tervezésekor nagymértékben te­kintetbe veszik a környezetvéde­lem szempontjait. A bennünket körülvevő világ megfigyelése, a természet leépülésének megaka­dályozását célzó tudományos, technikai, gazdasági és törvény­hozási intézkedések sora tanúsít­ja, hogy a szocialista országok kiemelkedő jelentőséget tulajdo­nítanak az élővilág megóvásá­nak. * A szocialista országok ez irá­nyú együttműködésének jellemző vonása, hogy a gyakorlati kér­dések megoldására összpontosít­ják erőiket. Azaz: nem elégednek meg a védelmet biztosító felada­tok meghatározásával, hanem el­sősorban az intézkedések gyakor­latban történő érvényesítését tartják céljuknak. A KGST Tudományos-Műszaki Együttműködési Bizottsága által kidolgozott közös porgram elfo­gadása azt jelentette, hogy az ágazati együttműködést a nagy volumenű tudományos-technikai feladatok megoldására való tö­rekvés váltotta fel a környezet­védelemben. Az emberiség idő­szerű gondjainak megoldására korábban nem született olyan sokoldalú és nagyszabású terv, mint az 1974-ben elfogadott Kö­zös program, amely számba vette az összes fontos feladatot. Miután a megjelölt célok el­érése tetemes költséget és mun­karáfordítást igényel, a szocia­lista országok egyesítették anya­gi és szellemi kapacitásukat. A megfelelő szervek és szervezetek úgy osztották fel az egyes orszá­gok között a témákat, hogy a meginduló kutatás egyszerre szol­gálja az adott tagállam és a szo­cialista országok közösségének érdekeit, a nemzetközi együtt­működés elmélyítését. A tevé­kenység 13 fő irányt, 159 témát ölel fel: egyharmaduk a környe­zeti szennyeződést csökkentő új technológiai eljárások kidolgozá­sára, illetve a jelenleg alkalma­zott ipari eljárások korszerűsíté­sére irányul: húsz témában nagy hatékonyságú gáz- és víztaszító berendezések kidolgozását ter­vezik, egy sor témában pedig a hulladékmentes technológiák ki­dolgozása a cél Négyszáz kutatóintézet A Közös program horderejét jelzi, hogy átfogja az általános elméleti és alapkutatásokat, egye­síti a környezetvédelem szociá­lis-gazdasági és jogi szempont­jait, s — ami talán a legfonto­sabb — egyszerre érvényesíti a nagy egység: a környezet és a természetvédelem terén 4 ránk váró feladatokat. A talaj, a ter­mőföld védelme, a vizek és a levegő tisztaságának megóvása különösen fontos feladat, amely- lyel alaposan foglalkoznak va­lamennyi KGST-tagországban. Érthető ez, hiszen a föld védel­me összefügg a vizek jó minő­ségének megőrzésével, mert is­meretes, hogy a mezőgazdasági termelés kemizálása, a koncent­rált állattartás nagymértékben fokozza a folyók, a tavak, az élővizek szennyezettségét. Az e téren jelentkező tennivalók ki­emelt kezelését sürgeti az ipar fejlődése, a lakosság életkörül­ményeinek változása, amely szintén hozzájárul a hulladékok és a szennyvizek mennyiségének növekedéséhez. A folyamatban levő munkák nagyságát jelzi, hogy a program megvalósításában a KGST-tagor- szágoknak mintegy négyszáz tu­dományos-kutató és tervező- szerkesztő intézete vesz részt. A tevékenység eredményességét, hatásfokát példázza, hogy az el­múlt 5 évben több mint ezer fel­adatot oldottak meg. Igen érde­kes módszer született az ember és környezete kölcsönhatásában érvényesülő gazdasági és más tényezők szerepének vizsgálatára. A módszer kimunkálásakor az érdekelt K^ST-tagországok tu­dósai — köztük a magyar szak­emberek — abból indultak ki, hogy az ember és környezete vi­szonyának ismerete a gazdasági fejlődés tervezéséhez, valamint a környezet védelméhez és átalakí­tásához egyaránt fontos. Jelen­leg több országban folynak a kí- Séi letek természetes körülmé­nyek között: iparilag fejlett te­rületeken, illetve mezőgazdasági körzetben. Hasonló célú vizsgá­lódás helyszíne volt a csehszlo­vákiai Jizer-hegység. Bulgáriá­ban a Devna—Várna körzet, az NDK-beli Bitterfeld, s a ma­gyarországi Tatabánya is. Az it­teni tapasztalatok megfelelő fel­dolgozása, mérlegelése után fo­galmazzák meg az érdekelt KGST-tagországok környezet- védelmi és környezetjavítási ten­nivalóit. Az elmúlt néhány év együtt­működésének tapasztalata az is, hogy a környezetvédelem peda­gógiai szempontjai teret nyertek a szocialista közösség országai­nak együttes munkájában. A fej­lődés valamennyiünket sürget: várható, hogy 1980-ig kialakul a környezetvédelmi ismeretek és módszerek képzési programja az általános, a közép- és a főiskolák részére, sőt, megoldják az e tár­gyat oktató pedagógusok felké­szítését is. Az alapelvekben egyetértünk: már elkészült a pe­dagógiai célú környezetvédelmi kifejezések szótára, s mindenütt felmérték, hogy a „környezetvé­delem” címszó alá sorolható is­meretek oktatása pillanatnyilag milyen színvonalon áll. Ezek alapján dolgozták ki azokat az ajánlásokat, amelyeket jelenleg tanulmányoznak a szocialista or­szágok megfelelő intézményeiben. Ezen a téren annál is fontosabb a cselekvés, mert a szakemberek megállapították, hogy az ezred­forduló mérnökeinek képzésénél alaposan figyelembe kell venni a leendő mérnököknek a környe­ző világhoz való viszonyát. A környezetvédelem — önvédelem A környezetvédelem higiéniai feladataival összefüggésben kidol­gozták egy sor lég-, talaj- és vízszennyező anyag meghatáro­zásának fizikai-kémiai módsze­rét, amelynek kimunkálásában magyar szakemberek is részt vettek. Tovább is léptünk, mert már el is határozták az új mód­szernek az érdekelt KGST-tag­országok egészségügyi gyakorla­tába való bevezetését. Jelenleg aktív munka folyik a talaj ké­miai és mikrobiológiai szennye­ződések megállapítását célzó módszerek egységesítése érdeké­ben. A vizek szennyeződésétől való védelme kapcsán fejlesztették ki az elfolyó vizek tisztításának módszereit és berendezéseit, az ülepítmények feldolgozásának metodikáját; a szennyvizek bio­lógiai tisztázását biztosító új be­rendezés 15—20 százalékos víz­megtakarítást eredményez az ed­digi derítőkhöz viszonyítva. Az érdekelt KGST-országok vízgaz­dálkodási szervezetei összeállítot­ták a komplex hasznosítás, a víztartalékok védelmének és az árvízvédelem általános rendsze­rét a Tisza-medencében. Az it­teni tapasztalatokat széles kör­ben felhasználják majd az épít­kezések tervezésénél. Nagy figyelem kíséri a környe­zetvédelem problémáival kap­csolatos információcserét is. Létrehozták azt az információs alrendszert, az INFORMOSZ-t, amely alkalmas a legizgalma­sabb környezetvédelmi problé­mák ismeretanyagának azonnali szolgáltatására. A KGST-tagországok elméleti, gyakorlati tevékenysége egy­aránt tükrözi — noha korántsem szóltunk valamennyi fő témáról, illetve kutatási irányról —, hogy a környezetvédelem fontosságát valamennyi szocialista ország fel­ismerte. A kormányzati erőfeszí­tések mellett a legfőbb cél a tár­sadalom minden tagjában tuda­tosítani, hogy földünk, vizünk, levegőnk — egyszóval: környe­zetünk védelme — önvédelem. (MTI—APN) Baja lakosainak száma 1980-ra előreláthatóan 40 ezer lesz. Je­lenleg 12 autóbusz látja el a vá­ros tömegközlekedését, s ezek a járművek a forgalomban levő buszok közül a legkorszerűbbek közé tartoznak. A város lakosai­nak száma azonban korántsem tükrözi azt a forgalmat, amit a 9-es számú Volán bajai telepe évente lebonyolít. Baja utasszáma az elmúlt 8 év alatt 2,5 millióról 8,2 millióra növekedett, ami 248.8 százalékos fejlődést jelent. Ez a szám 1980- ra előreláthatóan eléri a 7.8 mil­liót. 1985-re pedig a 10,5 milliót. E gyorsan növekvő forgalom mind a város vezetőitől, mind a Volán Vállalattól jelentős erőfe­szítéseket. komoly anyagi ráfor­dítást igényelt és igényel a jö­vőben is. Kialakultak Baján az ipari te­rületek, melyek az utasforgalom megnövekedésével jártak együtt. A város autóbusz-útvonalai sok helyen messze elmaradnak a kö­vetelményektől. A gödrös-kátyús utak az utasok kényelmetíensé-- gén túl jelentősen csökkentik a buszok élettartamát, gyakoribbak a különböző alkatrészcserék. A már említett forgalomnöve­kedés szükségszerűvé tette a tö­megközlekedés módosítását, a hálózatrendszer átalakítását, egyes járatok korlátozását, vagy új járatok beállítását. A legnagyobb előrelépés 1977- ben történt, amikor a 9-es számú Volán bajai telepe az Indított járatok számát 10.8 százalékkal, a férőhelyet ugyancsak 10,8 szá­zalékkal növelte. Gondot fordítottak arra is, hogy belterületen maximum 300. külterületen 500 méter legyen az autóbuszmegállók egymástól való távolsága. A korszerűbb forgalomirányí­tás érdekében 1977 augusztusá­ban kialakították az Április 4. téri alközpontot. Ezzel lehetővé vált az eddig irányítatlan helyi — Segíítsééég! I elkapom a fejem. Fölöttem, a hatodikon egy nő jajveszékel kisgyermekével az erkélyen. Gyors terepszemle. URH-s kocsi sehol a közelben. Mese nincs: magam megyek. — Tartson ki, asszonyom! — próbálom fellőni a hangom a szédítő magasba. — Egy perc, és ott vagyok. Be a lépcsőházba. „A lift nem működik”. Gyerünk! Lótás-futás az egész hatodik. Kamarásné, házbizalmi, egy üveg szódával és egy nedves törülkö­zővel előttem szaporázik. Köny- nyű odatalálnom a tett színhe­lyére. A segítő jó szomszédok mind egyetlen ajtón áram­lanak be- és kifelé. Lélekszakadva lépem át a kü­szöböt én is. Hátborzongató a látvány: a 7Sl-esben, a szobában a még ve­retlen hitvesi ágyon mennyezeti vakolatdarabokból egy nagy ha­lom. De jó sok ám! Úgyannyira, hogy a szőnyegnyi darabon álar­cát vesztett plafon gonoszkodva fitogtatja cementfoltos, vízfolyá- sos énjét, és mintha azt sugallná, hogy „vádlottak padjára az eső­vel", mert mindennek az az átok csapadék az oka! Megkönnyebbülök. Pártos Já­nosáé és 3 éves fia, a kis Ka­resz mégiscsak él! — Mór omlott a mennyezet1, amikor Pártosné a futni készülő tej fenyegető illatára gyermekét magához ölelte és úgy" rohant ki vele a konyhába. Ha nincs tej, végük van — így egy szavahihe­tő tanú, az első szomszédasszony, aki a konyhájukban tartózkodott a balszerencse jöttére. Tej. áldott légy a tejtermékek élén. hogy két magyar állampol­gárt időben szólítottál! Hanem az ideg még dolgozik Pártosnéban. Szegény, úgy el­gyengült, oly halovány, hogy így közlekedés forgalmának tervsze­rű lebonyolítására. Az utazóközönség jobb tájé­koztatására az egyes megálló­helyeknél vonaltérképeket és vo­nalmenetrendet helyeztek el. A menetidők betartását káro­san befolyásolja a Szegedi úti vasúti sorompó, amely gyakran 10—15 percig is megállásra kény­szeríti a menetidő szerinti jára­tokat. A már említett rossz utak miatt sok esetben kerülővel fe­leslegesen utaztatják a közönsé­get. Az 5-ös, 6-os és 8-as járatokon a reggeli időszakban igen nagy a torlódás, melynek csökkentéséért illetve megszüntetéséért mind a Volán Vállalat, mind a városi tanács és az üzemek keresik a megoldás lehetőségét. Az utaski­szolgálás korszerűsítésére és az utasáramlás meggyorsítására 1978 októberében Baján is be­vezették a szovjet gyártmányú jegykiadó félautomaták használa­tát. örvendetes, hogy az utóbbi időben javult a Volán gépkocsi- vezetői és az utazóközönség kö­zötti kapcsolat. A kulturált utaz­tatást a közönség is kulturáltabb részvétellel honorálja. Igen sürget az egyes forgalmi utak állapotának mielőbbi hely­reállítása, mint például a Bajcsy- Zsilinszky utca vagy a Duna- parti körút. Baján jelenleg 14 kilométeren felszedték az útbur­kolatot a gázvezetékek lefekteté­se miatt, s a helyreállítási mun­kák igen lassan haladnak. A Bajai Városi Tanács V. B. a napokban tárgyalta a város tö­megközlekedésének helyzetét, és meghatározták azokat a legfonto­sabb tennivalókat, amely a vá­ros, illetve a Volán Vállalat ré­széről megvalósításra várnak a tömegközlekedés további korsze­rűsítésére, zavartalan biztosítá­sára. Sz. F. semmiképp nem hagyhatják ma­gára a lakók. — Orvost! — hangzik egy ag­godalmas kiáltás a folyosón. — Ne!... Ne orvost! Inkább kivitelezőt! — érvelek a nagyobb szükség mellett. — Adják meg a szamát. Felhívom. Hét óra, 59 perc, 40 másodperc. Kivitelező veszi az adást. Ígéri, hogy a felelősöket perceken belül összekapja és különbusszal a helyszínre küldi. Nyolctizenkettőkor megérkez­nek a felelősök. Köveer Lajos brigadéros hat emberével mun- kálódott itt egykoron a tetőszi­geteléssel. A brigádvezető tárgyi­lagos ember; csak a száraz tényt hajlandó egyelőre konstatálni: — Igen, ez vizet kapott. Felül­ről. Ha nem folyik eső a födém és a mennyezeti réteg közé. a plafon nem pukkad fel, nem omlik le, és mi nem állunk itt. — Létrát! — rendelkezik a tettek embere. Kitapogatja a plafont, majd egy hegyes végű valamivel hir­telen átszúrja, és mint egy jó kezű sebész, aki ritka kórképre lel, csillogó szemmel adja tudtá­ra a lent várakozó köznépnek: — Jól sejtettem. Innen hiány­zik egy 3x3-as szigetelő lemez. Ezért ázik be a lakás. De hát nem értem ... Amikor csináltuk, olyan pontosan kiméreteztem a lemezeket mindenhová, ahogyan az elő volt írva. Hová lett mégis ez az egy? Hogy tűnhetett el egy­általán? ... — Csapodat Csapoda Bernát! — ordítja el magát a felelősök feje, mint akinek az agyában már dereng valami. — Ide, hoz­zám! Miért dicsekszik maga foly­ton azzal, hogy akárhogy is es­het az eső, a maga nyulai soha nem áznak meg? Miért? Mi van a maga nyulainak a feje fölött? Feleljen! — Főnök! fin már nem bírom • Furcsa küzdelem ez, apró mozzanatok zászlóaljai sorakoznak a csatamezőn, s az igény előőrsei, a kényelmeskedés utóvédjei ga­loppoznak körülöttük. Voltak, van­nak közlegények, tisztek, táborno­kok, akik úgy hitték, hiszik, egyet­len derekas rohammal beveszik az állított erődöt. Ám mind töb­ben látják be, nem megy ez így, s új elemekkel gazdagítják, teszik hatásosabbá stratégiájukat, takti­kájukat. Fölhagyva a képletesség­gel' a csatamező a termelés, s az erőd a termékben megtestesülő —, de a tervezéstől a vevőszolgálatig tucatnyi tényezőt magában foglaló — minőség. Csupán négy—hat százalék kö­zött van az ún. kiváló minőségű áruk aránya a hazai cipőipar tel­jes termelésén belül. A cipőkészí­tésben vezetőnek tekinthető kül­földi cégeknél ez a szám 20—40 százalék. Az objektív okok mellett jórészt a technológiai rendetlen­ségre, a szervezetlenségből fakadó kapkodásra, egy-egy részművelet — pl. a talpragasztás — ismétlődő hibáira vezethető vissza, hogy ná­lunk a lehetségesnél kisebb a ki­váló és az első osztályú áruk ará­nya. A női csizmáknál — MEO, kereskedelem, vásárlók összesen — a kifogásolt termékek 89 szá­zalékánál, a gyermekcipők 62 szá­zalékánál állapítottak meg mű­szaki — gyártási — hibát. Nem okvetlenül a kiválót, a már-már tökéletes árut kell érte­nünk minőségen — bár a közvé­lekedésben fölbukkan ez is —, ha­nem a használati célnak — ren­deltetésnek — megfelelőt, azaz az előírttal — a tervezettel — egyező minőségű — osztályú — terméket. S ráadásul azt sem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, hogy a minőségi jellemzők alkotta mérce nem moz­dulatlan, a piaci igények alapján változik: magasabbra, alacso­nyabbra kerül. Minden árufajtá­nak a maga szerepkörében kell megfelelnie a minőségi követel­ményeknek. A zsebrádiótól pél­dául nem várható el az a hangmi- ■riőség, ami az asztali készüléknél természetes —, műszaki jellemzői­vel éppúgy, mint árával, értékesí­tésével — csomagolás, szállítási határidő, stb. — feltételeivel. Sum­ma summarum: a minőség a meg­bízhatósággal egyenlő. • Hat éve vagyunk csak tagjai az Európai Minőségügyi Szervezet­nek, nem kapkodtuk el a dolgot — vélhetnénk aligha alaptalan malíciával. Legyünk azonban tár­gyilagosak. A gazdasági fejlődés bizonyos szakaszában a mennyisé­gi igények kielégítése elsődleges. Ezen a szakaszon most már túlju­tottunk, ám késve ismertük fel, láttuk be, hogy mind a bel-, mind a külföldi vevők szemében döntő­vé vált az áru minősége. A kése­delmes belátás lassú cselekvéssel társul, ez a gondunk. tovább. Mindent beismerek. Min­dent bevallók. De csak négyszem­közt, ha lehet... Szigorúan bi­zalmas! Pártosné és a gyerek, Kama­rásné, a többi lakó, de még a nem illetékes brigádtagok is. ki­szorultak a tejszagú konyhába, és a továbSi rendelkezésig azt jósolgatják, milyen idő lesz hol­nap. Odabenn pedig, a megcsú­folt hajlékban, zárt ajtó mögött a kivitelező Csapoda töredelme­sen megvallja, hogy a szóban forgó és az innen hiányzó tárgyi bizonyíték megvan; csupán Csa- poda-célra elcsapta, illetve el­szabta nyusziházának a tetejére. Punktum. így esett. De ha a fő­nök erősködik, visszahozhatja. A nyulak majd csak ellesznek va­lahogy. Itt viszont, ugyebár, em­berekről van szó. A főnök nemcsak hogy erős- ködött, de személyesen maga in­tézkedett a hézagpótlásról. Majd pedig felsőbb szerveknél kijárta, hogy Csapoda Bernátot sújtsák az alábbi 6 hónapos büntetéssel: „Csapoda Bernát tartozik tel­jes áron olyan bort vásárolni, amelyből kispórolták az alkoholt; olyan öltönyt kaphat csak az áruházban, amelynek bélését és zsebét a szabász hazavitte kis­párnatakarónak; kizárólag olyan televíziót vehet, amelynek nincs hátlapja, mert a kemény borítóra a szerelőnek odahaza volt szük­sége; és végül, azt a lemezjátszót köteles megvenni, amelynek tűje szőrén-szálán eltűnt, és a leme­zek barázdáit még a csomagoló- ban elsinkófálták. Mellékbüntetésül mindemellett sújtsák olyan fizetési borítékok átvételi kötelezettségével, amely borítékok a szokottnál átlátszób- bak, illetve teljesen átlátszók. Az ítélet végrehajtandó annak jogerőre emelkedése napján, de leginkább azonnal". Kohl Antal Viharos tenger hullámaira em­lékeztet az ipari értékesítés válta­kozása: 1978 decemberében 80,i milliárd forint értékű áru hagyta el a termelőhelyeket, 1979 január­jában 51,8 milliárdnyi. A fémtö­megcikk-ipar például 283 millió fo­rinttal nagyobb értékű árut szál­lított a belkereskedelemnek tavaly szeptemberben — azaz: a negyed­év végén! — mint júliusban, a ne­gyedév kezdetekor. Föltételezhe- tő-e, hogy a kapkodás, a túlórázás, a minden áron való kiszállítás kö­zepette ott volna a minőség a fő helyen, ahol lennie kellene? • Széles körben és több ízben megismételt vizsgálatok bizonyít­ják: a negyedévek utolsó hónapjá­ban, de különösen a félév, az esz­tendő befejező szakaszában az át­lagosnak két-, háromszorosára nő a minőségromlás miatti ún. áren­gedményes termékek aránya a tel­jes árukibocsátáson belül. A ko­hó- és gépipar területén a legtöbb kár — minőségromlás következté­ben — a híradás- és vákuumtech­nikai iparban, a villamos beren­dezés- és készülékiparban tapasz­talható, s a roham idején, azaz a negyedévek végén készített ter­mékek négyszer gyakrabban szo­rulnak garanciális javításra, mint a többi hónapban előállítottak. A gépiparban idén a terv szerint a termelési érték négyszázalékos no­velese a cél; a korábbiaknál las­súbb ritmus lehetőséget nyújt a minőség előtérbe helyezésére. • Kérdés: így lesz-e? Hiszen a tárca reprezentatív vizsgálatai sze­rint a teljesítménybérben elszá­moltaknak mindössze nyolc szá­zaléka az, akinek javadalmazása függ lényegesen a mennyiség és minőség viszonyától! Hiba lenne tehál csak a vállalatoktól számon- kérni a termékminőség alakulá­sát. A szabályozórendszer egésze nem ösztönzött ebbe az irányba — hanem a volumen felé terelt —, s ezért a termelők szelekció nélkül változtatták a termékskálát. A jót, a korszerűt silánnyal, az elavult­tal egy gyékényen árulva. Az idén a szabályozók alkotta gazdálkodá­si keretek a korábbinál valame­lyest jobban kifejezik azt a társa­dalmi érdekeltséget, amely a mi­nőséghez fűződik, s a jövőre ter­vezett változások még inkább eb­be az irányba mutatnak. S ha a makrokörnyezet ilyen átalakulását gyorsuló ritmusban követi ;a; mik­rokörnyezet reagálása —, ne fe­ledjük: ahol nem megfelelően szervezett a munka, ott nincs kel­lő fegyelem. Fegyelem híján pedig puszta óhaj marad a minőség, ak­kor kiegészíthetjük a címként vá­lasztott megállapítást: Rohammal már nem megy — de másként — igen. V. T. Űj munkacsarnok épül • Épül a bajai Férfifehérnemá- gyár új munkacsarnoka. Felvéte­lünkön: a daruskocsí a homlok­zati elemeket helyezi el. Automata tejüzem A Mongol Állattenyésztési Ku­tató Intézet munkatársai tej- és tejtermékgyártó üzemek techno­lógiáját dolgozzák ki. Segítsé­gükkel kezdte meg munkáját az arhangáji kerület „Gerelt Zam” termelőszövetkezetének tejüzeme is. A kutatók legutóbb teljesen auomatizált üzemet terveztek a Góbi-Altáj kerület egyik terme­lőszövetkezetének a tejgazdasága számára. Az üzem napi négy tonna tejtermék előállítására ké­pes. (BUDAPRESS—MONCAME) Szigorúan bizalmas tanmese t Javult Baja tömegközlekedése

Next

/
Oldalképek
Tartalom