Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-21 / 143. szám
1979. június 21. • PETŐFI -NÉPE- • 5 Népművelők és hétköznapok Kiskunmaj sán Mint kiderül, egy kicsit későn érkeztelm a kiákunmajsai Ifjú Gárda Művelődési Központba: elmúlt öt óra, s az előcsarnok ajtaján át éppen az orrom előtt robognak el a -képzőművészeti szakikor tagjai. A portán megtudom, hogy pár perccel -korábban szállingóztak ki az épületből a bálbszakikö-rösök is. Őket megelőzően — négy óra után — a fotószakkör és a fúvószenekar tagjai hagyták el az épületet. Két vagy három nézője van a naiv művészek kiállításának is, ami pedig az egyik leglátogatottabb rendezvénye jelenleg a művelődési központnak: csapatostól jönnek az iskolások is, a távoli tanyákon élő idősebb emberek is, hogy megtekinthessék a népművészek alkotásait. Csaknem elnéptelenedett tehát az j.mónt még fiataloktól nyüzsgő épület; egyedül a díszítőszakkör tagjai tevékenykednek, valamelyik emeleti helyiségben. Mégsem hozzájuk, hanem a népművelők Irodájába nyitok be: ha mér így alakult a helyzet, arról szeretnék megtudni valamit, hogy az ilyen zsúfolt napokon milyen tennivalók kötik le a népművelőket ? ... □ □ □ Müller Eva előadó szemmel látható megkönnyebbüléssel tolja el maga elől a 'hatalmas irathalmazt és így válaszol: — Ma kilenc órakor kezdtem el-a munkát. Igaz, nem itt a -házban: egyenesen a GELKA-szer- vizbe mentem a lemezjátszónkért, amiben elszakadt egy ellenállás. NEMRÉGIBEN fiatal értelmiségiek elég indulatosan vetették az illetékesek szemére, hogy a közelmúlt történetéről meglehetősen kevés híradással van a történet- és az irodalomtudomány. Ameny- 1 haitién igazuk vátí, hogy var. mit pótolnia a társadalomtudomány művelőinek és’ a könyvkiadásnak is. Egy ilyen hézagpótló munka Jakab Miklósé, aki a fel- szabadulást követő évek értelmiségi politikájáról rajzol hiteles és reális képet. Az értelmiséggel foglalkozni mindig izgalmas feladat volt, de különösen az ma, amikor ennek a rétegnek jövőbeni szerepe növekedni fog. A jövő alakítása érdekében is fontos, hogy ismerjük azokat a mozgatókat és lépcsőket, amelyek elvezettek a mához. A korszerű önismeret szoros tartozéka a múlt ismerete a jelenből, azért, hogy tudatosabban alakítsuk a jövőt. Azt, amelyben — s ez már most világosan látszik — a különböző társadalmi osztályok és rétegek közötti különbségek csökkennek úgy, hogy közelednek egymáshoz, mindenekelőtt a munkásosztályhoz, és egyre erősödik az a folyamat, hogy érSzerencsére már készen volt a masina, nem kellett sokat várnom, -hozhattam magammal. Itt bent kipróbáltam és zenét vettem fel rá, amire holnap lesz majd szükség, az egyik községi rendezvényen. Ezt követően Edittel, a gazdasági ügyintézőnkkel dolgoztam együtt. Ebben a hónapban ugyanis három bálunk lesz mlég, s ezeket egyenként engedélyeztetni kell a tanács, a rendőrség illetékeséivel, s postára kell adni a rendezői, a szerzői jogdíjakat. Űrlapokét töltögetni, illetékeseket keresgetni — jó pár órám elment ezzel is. Közben egyeztettem egy holnapi programot a zeneiskola igazgatójával : együtt megyünk be ugyanis Kecskemétre, a Megyei Művelődési Központba, ahol a Filharmónia most. lezajlott évadját fogják értékelni, s megbeszéljük imajd a következő évad programtervezetét 'is. Ez nálunk nagyon fontos téma, hiszen a nemrégiben lefutott nyolc rendezvényt ezerhatszáz iskolás és mintegy ezer felnőtt hallgatta meg. No, mit is csináltam még? Igen ... Kötöttem egy szerződést augusztus -közepére: egy pesti hakni-brigád ad majd szórakoztató műsort, Korda Györggyel és Horváth Istvánnal az élen. Ezek „jó nevek”, biztosain sokan eljönnék majd, tehát ezt a lehetőséget nem hagyhattuk ki. A művelődési -központ jórészt maga tartja él önmagát, így azután nagy szükség van arra a két-ihá- romezer forintnyi bevételre, ami egy-egy ilyen rendezvény után megmarad . .. dekeik az alapvető kérdésekben egybeesnek. Ennek felismeréséig történelmileg nem hosszú, de társadalmilag nagy távolságot kellett megtennie a magyar értelmiségnek is. A szociálisan zárt réteg 1945-ig — legalábbis nagy tömegeiben — kaszt- jellegűen elkülönült a „kétkeziektől’', azok életvitelétől. A felszabadulást mélysodrú forradalmi átalakulások követték. A történelem az értelmiséget új helyzetbe hozta: megváltozott a szociális és szakmai összetétele, a társadalomban való elhelyezkedése, az értelmiség fogalma újabb tartalommal telítődött. A TÁRSADALMI VÁLTOZÁS és a magyar értelmiség 1944—1943 című tanulmány ezzel a sok küzdelmet, tévedést és hibát is magával hordó időszakról ad részletes híradást. Jakab Miklós „kettős megközelítést” alkalmazott. Megvizsgálta azt, hogy a pártok miként értékelték az értelmiséget, mii tettek megnyerésükért. Másrészt számba vette, hogy az értelmiség egyes rétegeinek és politikai csoportosulásainak milyen volt Bodor Miklós igazgatóval éppen csak pár szót tudok váltani. Vendég van nála, pontosabban az egyik leendő munkatársa: Molnár Kálmánné lesz ugyanis a ci- gánykilub új vezetője. Az előttem elhangzó pár mondatból megértem, hogy egy „zűrös” ügy kellős közepébe cseppentem: az elődje se mun-katervet nem 'készített, se fegyelmet nem tudott tartani. Az utóbbi időben egyre több általános iskolás lány látogatta a klubot, jóllehet, korábban éppen a klubvezető kötötte ki — egyébként érthetően és helyesen —, hogy tizennégy éven aHuliak nem lehetnek klubtagok. Az ügy további — meglehetősen kusza — részletéi felől nem is érdeklődöm: csendben behúzom magam mögött az ajtót. □ □ □ Nagy Mária művészeti előadóval a lépcsőfeljárón fűtök össze: éppen a díszítőszákkör foglalkozását ellenőrizte. Kicsit panaszkodik, hogy baj van mostanában ezzel a csoporttal, a tizenkét tagnak most is álig fele jött el — aztán rátér a ma elvégzett feladatok felsorolására: — Egy egész halomnyi levelet megírtam. Néhányat a Citerazene- kar tagjainak, hogy mégis- csak lesz fellépésük a jövő héten, mert meggyógyult a vezetőjük, s máris lehet kezdeni a próbákat. Aztán írtaim az irodalmi színpadosoknak is, hogy a legközelebbi próbára hozzon mindegyikőjük ötven forintot, ugyanis az egyik társuk ballag és a szökás szerint szeretnénk meglepni őt valami szép ajándékkal. Három borítékot a gátéri, a petőfiszálilási és a pál- monostor művelődési háznak címeztem: megírtam nekik, hogy a gim ná zi u m s zí n játszócisoport ja nem tud menni, nem tudja előa viszonya az egyes partokhoz, s hogyan kapcsolódtak be munkájukkal a nemzet előtt álló feladatok megoldásába. AZ ELLENFORRADALMI rendszer hatására az értelmiség politikailag heterogén képét mutatott a felszabadulás történelmi , pillana-, táíian. Sokan politikamentesen akarták kivárni, mi lesz az országgal, mások féltek a kommunistáktól, míg megint mások az emigrációból hazatérve nem rendelkeztek hazai konkrét tapasztalatokkal. Érezhetően hiányoztak a magyar közéletből azok a szocialista, kommunista, haladó értelmiségiek, akiket a fasizmus megsemmisített, elpusztított, s az űr jobban kiélezte a túlélők ellentéteit. A kommunista politikában sem alakult ki teljes egység az értelmiség szerepéről, érzékelhető volt egyfajta türelmetlenség, amely azonban csak később, 1948 után éreztette teljesen a maga negatív politikai hatását. Az éles politikai harcokban, vitákban jelen voltak azoknak az értelmiségi csoportoknak a csatározásai is, amelyek, ha nem is sorolhatók be mindig valamilyen politikai párt keretébe. adni Tamási Áron Csalóka szivárvány című darabját; mert a jelmezeket sürgősen vissza kell juttatni Kakasára. — Amikor ezekkel végeztem, telefonozni kezdtem, hogy autóbuszt szerezzek a gyermekszínjátszó-csoportunknak, ugyanis a gyerekeknek még az év elején megígértem, hogy szervezünk majd egy évadzáró múzeumi kirándulást. Sajnos, erre már legfeljebb csak szeptemberben kerül sor, mert sem a Jonathán Szakszövetkezet, sem a Mezőgép Vállalat nem tudott adni buszt. Őszintén szólva, megértettem őket, hiszen ebben az évben már tizenhétszer kértem és kaptam tőlük valamilyen közlekedési eszközt. □ □ □ Belátom és megértem, ha idáig érve az olvasásban, az olvasó is sokallja már a kiskunlmajsai népművelők tevékenységének az „adminisztrálását”, írásba foglalását. Pedig — terjedelmi okokból — rengeteg aprónak tűnő dolgot meg sem említettem. Nagy Mária például a fentiek mellett mlég autót is szerzett az egyik TIT-elöadónak, hogy az időben kiérjen az új.kígyósi klubba, továbbá huzamosabb ideig tárgyalt a helyi ÁFÉSZ képviselőjével, akii bábműsort (kért az egyik gy.ermekévi rendezvényükre. Nem tértem ik'i a rendszeres napi feladatnák számító naiplóel- lenőrzéselkre, statisztikai és egyéb jelenltésiekre, amelyek mind, mind temérdek időt rabolnak el a népművelőktől, még a látszólag csendes napokon is. S ezekből a kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen „aprómunkákból” épül fel az, amit hétköznapi szóval egyszerűen csak így emlegetünk; köziművelődés... Káposztás János de kilejezik azoknak a különböző árnyalatait, törekvéseit. Jakab Miklós adatokra, konkrét tényekre támaszkodó tanulmányában plasztikusan érzékelteti a rövid, de jelentős változást hozó időnek sarkpontjait, amelyek az egész kórnak hangulatát és társadalmi változását is megismertetik az olvasóval. Mi volt az eredmény? — kérdezhetjük harminc év távlatából. A szerző így válaszol; „Az értelmiség többsége a demokratikus és szocialista jellegű intézkedések támogatójává vált. Zömében a népi demokrácia mellé állt. Formálódott a munkásosztály szövetsége, bővült a szellemi dolgozók szélesebb tömegeivel”. AZ IDŐSZAK tanulságai: a meggyőző ideológiai—politikai munka mind színvonalasabb végzése, a helyes szövetségi politika gyakorlása — a mai napig is érvényesek. Nem lehet befejezettnek tekinteni. Mindennap tenni kell érte. a múltat feltárni, a mát megérteni, magyarázni, a jövőt alakítani. Segít ebben Jakab Miklós munkája is. Komáromi Attila ... KÖNYV AZ ÉRTELMISÉGRŐL A kiállításon láthatók a matyószobák jellegzetes bútordarabjai is. ÉRDEMES MEGNÉZNI Matyóföld hagyományai a fővárosban Népviseleteink közül talán az egyik legismertebb a matyó. De vajon hányán tudják, hogy a hagyományos öltözködés hányféle változatát alakította ki az Észak-magyarországi tájegység népének szépérzéke és díszítőkedve? Ezt a káprázatos gazdagságot elevenítik fel a vitrinekben látható babák. Nem felöltöztetett bábuk ezek, hanem a valóságból mesét alkotó kéz teremtményei. Készítőjük valóságos szob- rászi és festői remekléssel alakította ki az arcok életkori változásait és a különböző típusok karakterét. Hamvas báj sugárzik a hajadonok arcáról, rátartian tartják magasra a fejüket a menyecskék, madárarcú öregasz- szonyok, hetvenkedő vénemberek néznek ránk az üveglap mögül. Ahány arc, annyi egyéniség. Ahány baba, annyiféle öltözék. Pillangós derekú ingvállak, dús hímzéssel elborított kötények, cifra mellények, királynői párták, viráglabdás fejkötők és hányféle mintázata, megkötési módja a selyemzsinórokkal felékesített kendőknek? A kiállítás, amely átfogó képet ad matyóföld népi iparművészeiéről, a Fővárosi Művelődési Házban tekinthető meg. Mint minden évben, ezen a nyáron is a főváros művelődési központja ad otthont a népművészetünket népszerűsítő rendezvényeknek. Hagyománynak számít, hogy nyaranként más-más tájegységek anyagából rendeznek kiállítást. Most a mezőkövesdi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet kapott lehetőséget a bemutatkozásra. Népviseletbe öltöztetett báli Babák a vitrinben. Előtte a menyecske, 10 ezer forintot érő viseletben. (Fényképezte: Varga János.) búik a múltról ■ mesélnek, kézimunkáik sokasága azt bizonyítja, hogyan élnek tovább az eredeti népi motívumok. Milyen színesen és természetesen épülnek be a mai lakáskultúrába és az öltözködésbe. Ami külön is aláhúzza a kiállítás jelentőségét, hogy éppen az idegenforgalmi főszezonban kínál tartalmas látnivalót a hozzánk látogató külföldieknek, pontosabban mindenkinek, aki Budapestet felkeresi. A Folklór Centrum — sajnos, szebb kifejezést az idén sem sikerült találni — szerepét betöltő Fővárosi Művelődési Ház más programról is gondoskodik látogatóinak. Júniustól szeptember végéig naponta rendeznek látványos előadásokat, ahol a közönség együtt, koncertszerűén ismerkedhet a magyar népzenével és a néptánccal. V. Zs. FÖLDES ANNA: Így élt Móra Ferenc (H.) Néha, amikor István bátyjához látogatott, ott tartották vacsorára, de Ferencnek a jó szívvel tálalt kegyelemlevesben sem telt sok öröme. Patrónusai között volt Wal- dapfel János tanár úr is, a későbbi professzor, akiről Móra ünnepelt író korában emlékezett meg, akkor is azért, hogy a fasizmus és az antiszemitizmus térhódítása idején megmagyarázza unokájának, milyenek voltak, milyen szerepet játszottak a nagyapa életében a zsidók. Móra Ferenc bölcsészhallgató maga is mindent elkövetett azért, hogy megkeresse a tudományok órát. Megélhetésének legkellemesebb. itt-ott mégis csak csörgedező forrása továbbra is a poézis maradt. Hiszen Bartos Imre, Fehér György, Tanyai Tamás, Arok- házy Lőrinc és Szántóval Gusztáv elszórtan megjelenő verseinek honoráriumai mind Móra Ferencet iHették. De hiába a poétái szorgalom és az álnevek serege, Mórának még ebben a múzsái nagyüzemben sem sikerült annyit megkeresnie, hogy albérletre, szivarra, kéziratpapírra és kosztra egyszerre tussá. Hiaba emésztette néhanap a kíváncsiság, hogy vajon megjelent-e írása az Üj Idők legújabb számában, ha egyszer nem volt annyi pénze, hogy megvehesse a lapot. Sokszor még a félegyházi bélyeg- költség is gondot okozott, pedig a Félegyházi Hírlap továbbra is nyitott kapukkal várta Móra írásait. Nem akadt olyan ajánlat, pénz- kereseti lehetőség, amit ne ragadott volna meg. Patrónusa, Pé- terfy Sándor tanítóképző intézeti tanár és pedagógiai szakíró, az Éötvös-alap kurátora egyre gyakrabban bízta meg dolgozatjavítás- sal, kéziratmásolással, majd — szolgálatai fejében — lakást és vacsorát ajánlott fel a szorgalmas bölcsészhallgatónak. Egyetemista korában került először szoros kapcsolatba a lapkészítéssel is, amikor a Magyarországnál vállalt korrektori állást. Igaz, hogy ez a munkakör — a sajtóhibák javítása — még nem újságírás, de mégis afféle kóstoló a szerkesztőségi levegőből. Sok ideje nem maradt tehát ábrándozásra. Óralátogatás, egyetemi gyakorlat, tanulás, pénzkerete! . . . Ez a gyors forgású taposómalom már-már minden energiáját felemésztette. Végül megint csak Péterfy lépett közbe, aki beajánlotta segédtanámak a Vas megyei Felsőlövőre. Móra habozás nélkül megszakította tanulmányait. Vonzotta a botanikusnak való szép hegyi táj, a tanítás öröme és az is. hogy az osztrák határszélen játszva megtanulhat németül, de legfőképpen az ígért tekintélyes, nyolcvanforintos tiszteletdíj. Ami azt jelentette számára, hogy kikerül végre a nyomorúság megalázó körforgásából, és hogy nem kell fillér nélkül bevonulnia a közelgő, fenye- geő katonai szolgálatra sem. Örömmel és megkönnyebbüléssel mondott tehát igent, bár nem sokat tudott az evangélikus egyház védnöksége alatt működő, kollégiummal ellátott, több tagozatos tanintézményről. Talán csak annyit, hogy nagy szükség lehet tanárra, ha egy diplomán innen levő, huszonkét esztendős katolikus tanárjelöltet is szívesen fogadnak ... A század utolsó tanévének derekán. április 28-án érkezett Móra Felsőlövőre. Az iskolai értesítő szerint heti 28 órában földrajzot és természetrajzot tanított, méghozzá nemcsak a gimnazistáknak, hanem a reálosztályok és a tanítóképző diákjainak is. Ezenkívül rábízták az iskola természetrajzi szertárát. Sok ideje tehát nem maradt az elmélkedésre, de még a versírásra sem. Az iskolában töltött két hónapról kevés tárgyi emlék, megbízható forrás maradt az utókorra. A kutatók sokáig csak az író önéletírásának idevágó fejezetére voltak utalva. És az ebből kibontakozó félig tréfás, félig keserű kép nem éppen hízelgő az iskolára. Eszerint ugyanis Sopron, Kőszeg és Szombathely minden lusta diákját azzal ijesztgették akkoriban, hogy: „Jövőre — Lövőre!” És a mindenünnen kibuktatott, eltanácsolt. jómódú diákok ebben a jól működő „bizonyítványgyárban" minden különösebb erőfeszítés nélkül elbodogulhattak ... Így volt-e, vagy sem, ma már nem könnyű eldönteni. Az iskola tanári karában működő lelkes Móra-kutató, dr. Galambos Ferenc mindenesetre vitatja, és kollégák vallomására, levélrészietekre hivatkozva állítja, hogy sem a tanítás színvonala, sem a diákság szellemi és szociális összetétele nem különbözött a hasonló, korabeli intézményekétől. Móra visszaemlékezéséből tudjuk, hogy tekintélye növelése érdekében még szakállt is növesztett, hogy a nála vállasabb, ta- nárszomorító kamaszoknak imponáljon. Csakhogy tanítványai hatásosabb fegyverekkel léptek fel ellene. Köhögve, tüsszögve, viny- nyogva, vonítva, süvítve várták a legelső órán, és kecskebékát tettek az osztálykönyvre. Csakhogy az ifjú tanár nem ájult el, és nem is toporzékolt. Egykettőre kifogta a szelet a főkolomposok vitorlájából. Határozott fellépésével, plebejus öntudatával és talpraesett, áradó humorával úgy meg- juhászította a fékezhetetlennek vélt kamaszokat, hogy pisszenni sem mertek többé az óráin. Pisz- szenni nem mertek, tanulni viszont nem tudtak, vagy talán nem is akartak. Móra tanár úr ifjúi igényeivel legszívesebben a fél osztályt megbuktatta volna. Két hónap alatt kitelt az esztendő — amikor Móra segédtanár úr az eredeti alkalmaztatási feltételeknek megfelelően, de minden szívfájdalom nélkül megvált a festői tájtól, a német ajkú környezettől és a meghódított katedrától. Amikor az Alpok árnyékából visszatért a Nagy-Alföldre, még nem adta fel tanári terveit. Abban bízott, hogy rövidesen Szegeden. az állami gimnáziumban is lesz üresedés. Elindult hát — ahogy meséli—, a mesebeli vándorlegények poggyászával, nagy karéj otthon sült kenyérrel és egy darab száraz sajttal, meg huszon- - két esztendejének töretlen hitével, hogy meghódítsa — nem Bergengóciát, csupán egyetlen iskola egyetlen katedráját... Legbefolyásosabb pártfogója még abban az időben is a bátyja volt. Móra István tanító kísérte el kihallgatásra az akkori kultusz- miniszterhez, és Móra István költő kedvéért vállalkozott Kulinyi Zsigmond hírlapíró, a Szegedi Napló nagy tekintélyű, irodalom- szerető szerkesztője, Szeged város későbbi krónikása arra, hogy szól néhány jó szót az állást kereső fiatalember érdekében. AkJ kor már, esztendős reményeken és kudarcokon túl, egy tollnoki állással is megelégedett volna Móra Ferenc. Természetesen abban a reményben, hogy íróasztal mellett. fix fizetéssel mégiscsak köny- nyebb kivárni, amíg egy tanári állás akad. Szegeden azonban a tanügyi állások felett Platz Bonifác cisztercita szerzetes, szegedi tankerületi főigazgató rendelkezett. A leendő természetrajztanár vagy főigazgatósági tollnok éppen ezért — barátai biztatására — a főigazgató úr legújabb müvével ült fel a szegedi vonatra. De mire a végére ér*t, pontosan tudta, hogy a modern természettudománynak, *a darwinizmusnak ettől az ókonzervatív ellenfelétől — a vonaton olvasott tudománytalan mű szerzőjétől — ő nem kér sem kihallgatást, sem kenyeret. Az igazság az, hogy hiába is kért volna. Kulinyi Zsigmond ajánló szavai is inkább elvágták Móra útját a főigazgatóságon, minthogy egyengették volna. Platz Bonifác ugyanis eleve bizalmatlan volt az agyondicsért poétával szemben. Mórának azonban kenyér kel-' lett. Elege volt a félegyházi és a budapesti várakozásból, a meghiúsult reményekből és a megalázó anyagi gondokból is. (Folytatása következik.)
