Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-29 / 150. szám
1979. június 29. • PETŐFI NÉPE • 5 FÖLDES ANNA: így élt Móra Ferenc (15.) Tudnátok csak, szegény oroszok. hogy semmivel sem köny- nyebb egy nemzetet agyonnyomorítani, mint az alkotmánnyal, bizony letennétek a puskát, és visszaballagnátok az atyuska köpönyege alá, aki mint atyuska nemcsak kancsukát totojgatott, hanem mézeskalácsot is. Mihelyst alkotmányos uralkodó lesz, megeszi a mézeskalácsot maga, s nektek csak a kancsuka marad. De legalább alkotmányos paragrafusok szerint hasigatja fel szíjostorral a hátatokat.” Kétségek között, aggodalommal figyelte Móra a világ alakulását. Költői vénája nem apadt el, de azért ritkábban látogatja a múzsa. Pedig már hivatalos áldását is megkapta, és bekapcsolódott a város irodalmi életének bizonyítékaként működő Dugonics Társaságba. Lelkiállapotára, aggodalmára is fényt derít az a vers, amelyet Köszöntőként olvasott fel 1910nhen a Társaság Mikszáth- ünnepén. S2ép, szép ez á város, s egyre épül, szépül: De mennyi lefoszlott ifjúi díszébül! Szelleme hevíti, emészti a kornak, Benne a jövendő nagy tervei forrnak, önmagát előzi rohanó futása, Hajtja, töri, rázza sebes munkaláza, Szürkülő egére gyárak füstje szál Idős, Lesz belőle kormos nagy: fekete város. Lesz fehér kalácsa, lesz neve, lesz híve — Jaj, csak el ne vesszen valahol a szíve! Régi kedvét máris elhagyta valahol, Derűje, mosolya egyre vész, egyre fogy. Egyre kevesebb lesz muskátlis ' ablaka, Egyre kevesebb lesz virága, modora, Elfogyott a tréfa, elveszett itt a dal •— Tudja Isten, talán te vitted magaddal! A világban hangosan, a családban csendesebben zajlott az élet. Móra vállán egyre több és nehezebb a teher. Már maga is panaszolta, hogy nem győzi a hajszát. Nappala a múzeumé, éjszakája a Naplóé, s néha előfordult, hogy az íróasztalt is gálya- padnak érezte. Bizonyára nem alakult volna így az élete, ha nem törekszik mindig és mindenütt százszázalékos teljesítményre. De Móra Ferenc egyszerűen nem tudott másképpen dolgozni. Rendkívüli teljesítményekre sarkallta öt a saját igényessége, de a főnök példája is. Mert Tömörkény István múzeumi gaziga tó maga is híres volt attól, hogy szigorúan elhatárolta egymástól a betöltött munkaterületeket. Akik múzeumigazgató irodájában a szerkesztőt keresték, azokat rendszerint mérgesen eltanácsolta, azzal, hogy: „Ez itt hivatal, itt nem szoktunk lapügyékről beszélni, nem azért tartanak.” Móra Ferenc néha mosolyogva. néha összeszorított foggal végezte töméntelen teendőjét. Előfordult az is, hogy nagyon kifutott az időből, és a lapzárta sürgetésére valamelyik régi írását vette elő. Azt fésülgette, alakította át, azt adta másodszor vagy harmadszor is nyomdába. De sohasem találomra választott. Mindig oly módon, hogy az újra közölt cikkel is érvényes és időszerű igazságot ismételjen. Több forrásból csörgedezik tehát a Móra család jövedelme, de meg is van a helye minden forintnak. Ilona asszony, a család pénzügyminisztere, híres jó gazdaasszony, de takarékoskodni nem szeret, és nem is tud. Ahogy Panka cseperedett, ő is egyre többet követelt. Nem anyagi javakból, hanem mesékből. Móra Ferenc, akárcsak barátai között, családi körben is szívesen mesélt. Magyar László szerint ez írói munkamódszerének egyik legfontosabb titka. „Témáiról egész életében - szívesen beszélt... Először a kis élményt mondta el, a puszta, «setleg jelentéktelennek látszó magot. Ahogy aztán csírázni kezdett benne, növekedésének, fejlődésének minden fázisában újból és újból elmondta. Talán ez a magyarázata annak, hogy minden írása utánozhatatlan bájú élőbeszédnek hat, beszédeit vi-f szont, még a rögtönzötteket is, nyugodtan le lehetett volna gyorsírni, és változtatás nélkül mehettek volna azok is a nyomdába.” Fordulatot az író életében — ha ugyan forulatnak nevezhető — az 1913-as esztendő hozott. Akkor nevezte ki Engel Lajos kiadó a Szegedi Napló főszerkesztőjének. Kinevezését nagy örömmel fogadta az egész szegedi sajtó. „Móra Ferenc több mint tíz éve írója a Szegedi Naplónak, neve és működése a lappal úgyszólván összeforrt, és kétségkívül olvasóink is oly örömmel és szeretettel fogadják főszerkesztőnket, aminö örömmel és szeretettel mi most üdvözöljük. Az, hogy a Szegedi NaDló szolgálatában szerzett érdemeit honorálva, nevét lapunk homlokára tűztük, és személyét a régi belső kapcsolatok mellett, külsőleg is magunkhoz csatoltuk, természetesen csak erősödését, de se szellemében, se belső életében semmi változását nem jelenti lapunknak” — így jelentette be a lap a szerkesztőváltozást olvasóinak. (Folytatása következik.) A KECSKEMÉTI SZÍNHÁZ SIKERE BUDAPESTEN Vastaps minden este! Három estén át a kecskeméti Katona József Színház társulata „vette birtokába” a Nemzeti színpadát. Három este, három különböző előadás. Az évad kiemelkedő vagy vitatott darabjai, amelyek most újból „megmérettek” a fővárosi közönség előtt. Hírük ugyan megelőzte a vendégjátékot, nyilván ezzel is magyarázható a fokozott érdeklődés. Estéről estére zsúfolásig megtelt a nézőtér és hosszú sor állt a jegypénztár előtt a bejutás reményében. A budapesti vendégjátékot Sütő András drámája, a Káin és Abel nyitotta meg. Bár ez az előadás nem vonzott akkora tömeget, mint a másik kettő, a zárójelenet után felzúgó és szűnni nem akaró taps jelezte, hogy a nézőkre nagy hatást tett a három jajkiáltásba sűrített dráma. Másnap este Labiche bohózata, az Olasz szalmakalap szerepelt a műsoron. Már a szellemes indítójelenetnél felcsattant a taps és a nevetés. Ettől kezdve a hangulat egyre oldottabb, felszabadultabb lett. A színpadon sziporkáztak a jobbnál jobb ötletek, a közönség pedig leplezetlenül élvezte, hogy végre olyan komédiát láthat, ahol semmit sem kell komolyan venni, csak a humort. Az előadás után hosszú percekig dörgött, dübörgött a taps. Ügy tűnt, hogy ennél átütőbb sikert már nem is kívánhat a kecskeméti színház. A színészek is — mi tagadás — kissé aggódva gondoltak a soronkövetkező, egyben utolsó darab fogadtatására. Dosztojevszkij drámáját, A félkegyelműt több kritika is elmarasztalta. Ennek ellenére a Nemzeti Színházat valósággal megostromolták azok, akiknek nem jutott már jegy. Aztán megtörtént az, amire minden színé és rendező vágyik. A közönség ií..-.szén és nélkül, feszülten követte végig ezt a súlyosságában is sodró erejű előadást és a végén tomboló ünneplésben tört ki. A legkisebb szerepek alakítóit is vasiapssal jutalmazta. Mintha páncélkesztyűket vertek volna össze, úgy felerősödött a három főszereplőnek — Szakács Eszternek, Reviczky Gábornak és Blaskó Péternek — kijáró tapsorkán. Zúgott, morajlott a nézőtér, hangos kiáltásokkal kérte, követelte a rendezőt is. Felborult a tapsrend, le kellett engedni a vasfüggönyt. Magasra csaptak a siker forró és felejthetetlen hullámai. Előadás után a színház büféjében gyűlt össze a boldog társulat. — Számomra az volt a legszokatlanabb — árulta el két gratuláció fogadása közben Beke Sándor rendező —, hogy a nézőtérről hangosan bekiabálnak. Zavarba is jöttem, azt hittem valami baj van. A színészek lökdöstek ki a vasfüggöny elé. Akkor értettem meg, hogy miről is van szó. — Milyen érzés volt az ország első színházában bemutatkozni? — Ugyanazt éreztem, amit 'az első kecskeméti bemutatkozás alkalmával. A kecskeméti közönségnek legalább annyira új volt az a csapat, amennyire a budapestiek sem ismerték a mostani együttest. 0 Naponta fordult a színházi autóbusz. Délután hozta, este hazavitte a társulat tagjait. 6 Gyulai Antal készül a fellépésre. (Fényképezte: Kaiser Ottó) • Előadások előtt éppen csak egy gyors bejáró próbára futotta az időből.- - . '.-«ZajSmS W Sinkt) László lép mellénk, itt Volt minden előadáson. Most lelkesen szurkolt a színház csapatának, mert ősztől már köztük játszik. Két szerepre kötöttek szerződést. Örömmel vállalta, ebben az is közrejátszott, hogy ilyen jó együttesben játszhat. Reviczky Gábor viszont megválik a kecskeméti színháztól. A Vígszínházban kezdi a következő évadot. — Ami nem jelenti azt, hogy hűtlen leszek Kecskeméthez. Megszerettem a várost, barátokra találtam benne. Túlzás nélkül mondhatom, hogy életem legsikeresebb évét köszönhetem a színháznak. Azt a színpadi biztonságot, amit csak az állandó foglalkoztatottság, az állandó, kemény munka tud megadni. i r Szép, értékes ajándék volt ez a három este. Színészeknek, közönségnek, Sajtos Géza igazgató is úgy találta, hogy jól választottak. — Igyekeztünk úgy válogatni, hogy az összeállítás egy kicsit az évadot is jellemezze. Azit persze nem tudhattuk, hogy amit mi bemutatásra érdemesnek tartunk? Budapesten hogyan fogadják? Egyáltalán mekkora érdeklődésre számíthatunk? Úgy érzem azért is fontosak ezek a vendégjátékok, mert a fővárosi közönségnek lehetőséget adnak az ország színházi életének megismerésére. A színházaknak pedig biztatást, útmutatást a további munkához. Számunkra nagy erőpróba volt ez a három este. De megérte. Vadas Zsuzsa Jánoshalmáról Keresztes Hajnalka küldött beszámolót. Jól sikerült úttörőparlamentről szól a levele. A pajtások az úttörőtanács titkárának beszámolója után sorra emelkedtek szólásra, mondták el kívánságaikat, amelyek között egy uszoda (!) építése is szerepelt. Kértek ezenkívül játszóteret, ebédlőt. Az iskola igazgatója, Szabados József arra hívta fel a pajtások figyelmét, hogy jobban óvják meg az iskola állagát, a bútorokat! A parlamentet csatakiáltás- versennyel fejezték be, a legjobb kiáltást harminc adag fagylalttal,.}, jutalmazták. Búcsúzó úttörőtudósító, Simon Mátyás írta a következő levelet. Csapatának százhúz tagja közűi nyolcvanan indulnak pihenni, üdülni a Balaton partjára, a káptalanfüredi táborba! Matyi befejezte az általános iskolát, Szekszárdon szakközépiskolában tanul tovább. Reméljük, hogy továbbra is kapcsolatban marad a számára is olyan sok örömet jelentő úttörőmozgalommal. A ballagási meghívókat, táborokból küldött levelezőlapokat köszönettel nyugtázzuk. Kívánjuk, hogy töltsétek hasznosan időtöket. érezzétek jól magatokat! Rejtvényfejtőknek A most közölt rejtvényünk címe: Hány éves a rénszarvas? Amint azt tudjátok, lappföldön háziállat az ágas-bogas agancsú rénszarvas. Számítsátok ki, az itt látható hány évet élt meg. A megfejtéseket július 5-ig küldjétek el szerkesztőségünk címére (Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, Szabadság tér 1/a.) levelezőlapon. A helyes megfejtések beküldői között tiz könyvet sorsolunk ki. S. K. Félegyháza nevének jelentéséről A napokban jelent meg — hosszú vajúdás után — a Névtani Értesítő első száma. Nincs itt terünk, s nem is lehet célunk a szigorúan tudományos folyóirat ismertetése; de egy cikke mellett mégsem mehetünk el szótlanul, hiszen az megyénket közvetlenül érinti. Mező András írásáról van szó. Magyarországon ma egyetlen közigazgatási jogú település nevében találjuk a Félegyháza alaptagot (Kiskunfélegyháza), az oklevelekből azonban tizenöt társát sikerült összegyűjtenie a szerzőnek, aki az értelmezést is megkísérelte. Eddig névtani irodalmunkban három ötlet merült fel, de élőszóban — nyelvészek körében is — eléggé elterjedt egy negyedik magyarázat. A közöttük levő eltérések a félegyház szó értelmezéséből, összetevő elemeinek másféle tagolásából, illetve a tagok között levő jelentésviszonyok különböző felfogásából származnak a következőképpen: 1. Félegy személynév -f háza. 2. Fél személynév + egyhaza. 3. Félegyház, azaz filia, leányegyház, nem teljes jogú templom. 4. Fél, azaz valaminek a fele + egyház. Miután Mező András sorra veszi a felmerült lehetőségeket, megállapítja, hogy hangtani és névtani ellentmondások miatt az első három magyarázat nem állja meg a helyét. Marad tehát a negyedik értelmezés: a fél egyház = fél templom. A fél szónak azonban itt romos, félben levő, félig felépített, düledező, nem épségben álló jelentést kell tulajdonítanunk. A fél rokonértelmű társaival ugyancsak ismerünk helyneveket: Csokonegyház, Likasegyház, Pusztaegyház, Romlottegyház, Töröttegyház, sőt bizonyára ezekhez tartozik az Ördön- gősegyház és a Szörnyűegyház is, az elhagyott templomokhoz kapcsolódó hiedelmek, vagy valós események révén. Általában az ilyen jellegű helynevek a tatárjárás után keletkeztek és a Kárpát-medence Dunától keletre fekvő területeinek, településeinek szörnyű pusztulásáról tanúskodnak. Hasonló történeti hátteret sejthetünk Félegyháza, azaz Kiskunfélegyháza esetéKőhegyl Mihály ÚTTÖRŐÉLET Táborverés Sírokon Egyedülállóan szép környezetet választottak az idén a kecskeméti járás úttörővezetői táborverésre a Mátrában: Sirokot! A választás nem volt véletlen, hiszen a jelenlegi tábortól mintegy nyolc kilométerre épül az állandó táborhely Bükkszékén. Ilyenformán az itt táborozok rendre meglátogatják az építkezést egy gyalogtúra keretében. Az elmúlt napokban tehát a járási KISZ-bizottság munkatársai és a jakabszállási alapszervezet tagjai elkészültek a harminchat sátorból álló váltótábor felépítésével. A területet a Mát- ravidéki Fémművektől vették erre az időszakra bérbe, tőlük „örökölték” a hullámpalával fedett konyha helyiségeit is. Minden csoport birtokába veheti a teljesen felszerelt — két nagy hűtő- szekrény is van! — konyhát, és máris készíthetik a finom tábori ételeket. Ezekben a napokban az izsáki és a szabadszállási úttörők vették birtokba a siroki tábort, őket a nyárlőrinci, jakabszállási és bugaci pajtások követik, majd kerekegyháziak, kécskeiek és la- dánybenéiek népesítik be a helyet. A negyedik csoportot a lajosmi- zseiek és ágasegyháziak teszik ki, majd a kunszentmiklósi úttörők és a tasskertesi kisdobosok következnek. Augusztus folyamán érkeznek a lászlófalviak, orgo- ványiak és lakitelekiek, majd zárják a tábort a tiszakécskeiek és tiszabögiek. Az úttörővezetők idejében elkészítették a Sírokon táborozok • Épül a tábor. • Rendezkedés a konyhasátorban. programtervét. A sok gyalogtúra mellett kaptak engedélyt a Pará- di Üveggyárban folyó munka megtekintésére és tervezik az Európa-hírű kocsimúzeum* megtekintését is. Minden csoport ellátogat Egerbe, főként a nevezetes épületeket kívánják megismerni. Minden bizonnyal nagy élményt jelent majd valamennyi üknek a Mátravidéki Fémműben folyó munka, — a gyárlátogatási engedélyt már megkapták! összesen több mint ezren indulnak ezen a nyáron a kecskeméti járásból a siroki váltótáborba. A tíznapos ottlét ideje alatt az egyik gyalogos túra bizonyára a siroki várromhoz vezet majd, ahol a közeli Törökasztalnak elnevezett nagy lapos szikláról megtekinthetik a Mátra keleti és a Bükk nyugati vonulatait, — tiszta időben pedig át-„láthatnak” a szomszédos Csehszlovákiába is. 0 Megjöttek az első táborozok, Izsákról. A kép jobb oldalán a napi- parancstábla még üres, a völgyben levő sátrak felett még finom köd ül. (Kaszab Erzsébet felvételei) Tudósítóink jelentik
