Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-15 / 138. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. június 15. események sorokban LENINGRAD ______________________ M orardzsi Deszai indiai minisz­terelnök. a Szovjetunióban tett / hivatalos látogatása befejeztével tegnap Lenin,grádból Varsóba utazott. Az indiai kormányfő bú­csúztatására a pulkovói repülő­téren megjelent Grigorij Romá- nov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Leningrádi Területi Pártbizottság első titká­ra és Vlagyimir Kirillin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nökhelyettese. (TASZSZ) HELSINKI _________________________ A Béke-világtanács szerdán Helsinkiben nyilatkozatban ítélte el a közép-amerikai Salvador kormányzatának jogtipró politi­káját. A szervezet azért adott ki nyilatkozatott, mert Salvadorból egyre-másra érkeznek a hírek ar­ról, hogy Carlos Humberto Ro­meo tábornok diktatúrája újabb megfélemlítő akciókkal sanyar­gatja a lakosságot. SZŐNYEGBOMBÁZÁS A SZEGÉNYNEGYEDBEN Folytatják a támadást a nicaraguai felkelők BUKAREST Romániában, a Fekete-tenger partján levő Neptunon tanácsko­zást tartottak a KGST-tagálla- mok — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK, Románia és a Szovjetunió — bankjainak képvi­selői. Részt vettek az üléseken a KGST titkárságának, a Nemzet­közi Gazdasági Együttműködési Banknak és a Nemzetközi Beru­házási Banknak küldöttei. WASHINGTON Az amerikai külügyminisztéri­um szerdán bejelentette, hogy szovjet hajó mentett meg egy amerikai pilótát Spanyolország­tól északra. A hajó ezt követően biztonságban partra tette a pi­lótát Le Verdon francia kikötő­ben. A minisztérium az esettel kapcsolatosan további részlete­ket nem közölt. (UPI) ADEN MANAGUA Rövid szünet után szerda dél­után ismét fellángoltak a harcok Manaeuában: Somoza diktátor nemzeti gárdája és a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front har­cosai nagy tűzerővel lőtték egy­más állásait. A nicaraguai légi­erő öt órán át bombázta a város északkeleti részén fekvő szegény­negyedet, a szabadságharcosok egyik legfontosabb támaszpontját. Bár több ezren elmenekültek in­nen, a „bádogvárosban” még min­dig rengeteg polgári lakos él, s a kíméletlen bombatámadás elsősor­ban tőlük kíván véráldozatokat. Szemtanúk szerint a nicaraguai légierő szőnyegbombázásnak te­kinthető akciója rengeteg halálos áldozattal járt. Heves harcok színtere a mana- guai nemzetközi repülőtér körze­te is. A front harcosait Somoza itt Is repülőgépekkel támadta, de a szabadságharcosok kitartanak állásaikban. A nemzeti gárda ala­kulatai páncélozott szállítójármű­vekkel is megpróbáltak behatolni a repülőtér környékére, de kény­telenek voltak visszavonulni. Eközben managuai lakosok ez­rei bolyonganak a főváros utcáin, keresve azokat a körzeteket, ahol a harcok akár rövid időre is szü­netelnek. A menekülőket a harc­ban szembenálló felektől botra tűzött fehér zsebkendőjük külön­bözteti meg. Az Intercontinental Szálloda tő- szomszédságában, Somoza főhadi­szállásának közvetlen közelében NAPI KOMMENTÁR A diktátor utóvédharca Nicaragua diktátora, Anastasio Somoza egy bunkerból irányítja harcát a saját népe ellen. A kor haladásáról tanúskodik, hogy a latin-amerikai banánköztársaság önmaga által kinevezett államfője is nyilatkozhatott egy amerikai tv-társaságnak. Az ABC televízió­hálózat — fáradtságot és kocká­zatot nem kímélve — felkereste a diktátort, aki föld alatti rejtek­helyén nem átallotta azt állítani, hogy prszágában „általában békés a helyzet”. A helyzet groteszkségét a pol­gárháború dúlta ország diktátora azzal tetézte, hogy kérte az Egye­sült Államokat, vesse latba befo­lyását az ellene harcoló geriilák oftenzívájának megfékezésére. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front, amely Somozáék családi diktatúrája ellen harcol, már az ország legjelentősebb városait, s a főváros, Managua kerületeinek a többségét is ellenőrzi. A dik­tátor azzal vádolja szomszédait, Costa Ricát, Panamát, valamint Venezuelát, hogy fegyverekkel tá­mogatják a felkelőket. A regioná­lis politikai csoportosulás, az Amerikai Államok Szervezete azonban visszautasította Somoza vádjait, s elmarasztalta véres rendszerét. Anastasio Somoza, az Egyesült Államok West Point katonai aka­démiáján szerezte meg képesíté­sét. Mindmáig azzal biztosította magának Washington támogatá­sát, hogy a „kommunista térhó­dítás elleni védőbástyának” állít­ja be rendszerét. S az Egyesült Államok, elnöktől függetlenül el­sődlegesen stratégiai érdekeit szem előtt tartva, a Somoza család nép­ellenes diktatúráját támogatja. Nem törődnek azzal sem Wa­shingtonban, hogy ez milyen ha­tást vált ki Latin-Amerikában. Ügy tűnik, Somoza uralma utol­só óráit éli, s a felkelők átveszik a hatalmat. Ez esetben is azonban számolni kell azzal, hogy az Egye­sült Államok nem egykönnyen mond le befolyásáról Nicaraguá­ban. P. V. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság támogatja a palesz­tin népnek a PFSZ irányításával a szabadságért és függetlenségé­ért vívott harcát — erről Abdul Fatta'h Iszmail dél-jemeni elnök biztosított, a Demokratikus front Palesztina felszabadításáért nevű szervezet képviselőjét. A dél-je­meni államfő és Szaleh Raafat, a DFPF KB Politikai Bizottságá­nak tagja az egyiptomi—izraeli különbéke nyomán előállott hely­zetet vitatta meg Adenben. (TASZSZ) Választásokat tartanak Ghánában Az új ghanai katonai vezetés szerdán közölte, hogy június 18- án az országban általános vá­lasztásokat tartanak, de a hatal­mat csak három hónappal ké­sőbb adja át a polgári kormány­zatnak. J. Rawlings százados, a június 2-i hatalomátvétel egyik vezér­alakja a BBC-nek adott nyilatko­zatában kifejtette, hogy az ere­detileg tervezett július 1. helyett a polgári kormányzatra való visz­szatérés azért csúszik el időben, mert előbb a fegyveres erők so­raiban, sőt a palgári közigazga­tásban is tisztogatásokat kell vég­rehajtani. Az új katonai vezetés többnyi­re alacsonyabb rangú tisztekből, és altisztekből áll. A hatalomát­vétel fő célját abban jelölték meg, hogy megszüntessék az or­szág gazdaságában uralkodó ál­datlan állapotokat, az elharapózó korrupciót. (UPI) továbbra is rendkívül heves küz­delem folyik: a fegyverropogás ál­landósult. A szálloda teraszáról, ahol külföldi tudósítók gyűltek össze, már puszta szemmel nyo­mon követhető a küzdelem, s a fegyverek torkolattüzét is látni lehet. Jól értesült diplomáciai kö­tök szerint mindamellett a szer­da délután kirobbant és az éjsza­kába is átnyúló harcokat még nem lehet a szabadságharcosok „végső támadásának” nevezni: a felkelők offenzívájának második hulláma még hátra van, s a ko­rábbi feltételezésektől eltérően nem délről, hanem északról vár­ható. Ez támasztja alá, hogy a front már több napja szilárdan ellenőrzése alatt tartja az ország északi városait, köztük Leont és Estelit. (Reuter) Kísérleteznek az űrhajósok Vlagyimir Ljahov és Valerij Rju.min a Szaljut—6—Szojuz—34 űrkomplexum fedélzetén sikeres kísérleteket folytat a moszkvai fizikusok áltail készített „Jelena” gamma-teleszkóppal. A kísérletek során a gamma-sugárzás és a töltéssel rendelkező részecskék áramlását mérik Föld körüli tér­ségben. A megfigyelések eredményeit a gamma-csillagászat területén fogják hasznosítani. A gamma- sugárzás mérésére edig is hasz­náltak a most az űrben műkö­dőhöz hasonló teleszkópokat, de azokat csupán nagy magasságba felküldött léggömbökön tudták elhelyezni, és így csak esetlege­sen tudták figyelemmel kísérni a láthatatlan gamma-sugarakat. Az űrállomásra felvitt teleszkóp összehasonlíthatatlanul nagyobb lehetőségeket biztosít a tudósok­nak, főként azáltal, hogy lehető­vé teszi a rendszeres és céltuda­tos kutatást. (TASZSZ) Fegyverrel a tüntetők ellen Ciszjordániában az izraeli meg­szálló hatóságok szerdán fegyve­res erővel akadályozták meg Sir Zeit város palesztin lakosainak a megszállás ellen tiltakozó tünte­tését. Az izraeli csapatok szoros gyűrűt vontak a helység köré és elzárták a külvilágtól. A bir zeit-i egyetem több diákját őrizetbe vették a legújabb izraeli döntés értelmében a bir zeit-i egyetemet — amelyet a május 3-i nagy­szabású tüntetések nyomán zár­tak be meghatározatlan időre — ebben a tanévben már nem nyit­ják meg. (ADN) Becs várja a csúcstalálkozót Az osztrák főváros készen áll a két nagyhatalom vezetőjének a fogadására. A bécsi csúcstalálko­zóról a különböző országok több mint kétezer újságírója fog tudó­sítani. A világ népei a fegyver­kezési hajszát fékező konkrét és reális határozatokat várnak, olyan lépéseket, melyek jótékony hatást gyakorolhatnak a feszültség eny­hülésére és az egész nemzetközi légkörre. A hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló szovjet—ame­rikai szerződés aláírására Bécs szívében, a Hofburg történelmi műemléképületében kerül sor. Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter tárgyalásaik során ugyan­akkor megvitatják a világpolitika különböző kérdéseit is. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke a találkozót megelőzően hangsúlyozta, hogy a szovjet fél Bécsiben kész aktív és konstruk­tív párbeszédet folytatni. A bécsi lapok jelentős helyet szentelnek a szovjet vezető azon szavainak, mely szerint a Szovjetunió kész mindent elkövetni annak érdeké­ben, hogy a bécsi csúcstalálkozó elősegítse a szovjet—amerikai kapcsolatok javulását. Szükségte­len bizonygatni, .milyen fontos szerepet játszanak a mai változó világban a szovjet—amerikai kap­csolatok. Hét évvel ezelőtt, ami­kor a szovjet—amerikai kapcso­latokban fordulat következett be a békés egymás mellett élés el­vei javára, szemmel látható és jelentős . szerepet játszott az együttműködés, tárgyalások kez­dődtek és határozatok születtek a fegyverkezési hajsza megfékezé­sére, megteremtették a kapcsola­tok további fejlesztésének az alapját. Azonban a kapcsolatok alakulásában hamarosan ismét visszaesés következett be — nem a Szovjetunió hibájából. A türelem és az állhatatosság, valamint az Atlanti-óceán túlol­dalán megnyilvánuló realizmus végül is pozitív változásokat eredményezett a hat éve folyó SALT—2. tárgyalások menetében. Ez a szerződés annak az objektív realitásnak a szimbóluma, mely elkerülhetetlenül a két ország együttműködéséhez, és a kapcso­latoknak a közelmúltban lerakott kedvező alapjai további fejleszté­séhez vezet. Ezekben a napokban az osztrák sajtóban gyakran találkozunk olyan cikkekkel, melyek a közel­gő szovjet—amerikai találkozó eredményességébe vetett hitet fe­jezik ki. Bécs nem először lesz a szov­jet-amerikai kapcsolatok, Vala­mint a leszerelési tárgyalások fon­tos eseményeinek színhelye, kö­rülbelül tíz évvel ezelőtt Bécsben tartották a SALT—1. szerződéssel kapcsolatos első megbeszéléseket is. Jelenleg 19 ország részvéte­lével itt folynak tárgyalások a közép-európai fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről. A szovjet és amerikai vezetők ta­lálkozója, amint azt itt elvárják, újabb impulzust ad e tárgyalá­soknak is. (APN) Üzemanyagvásárlási engedély külföldi dízelüzemű járműveknek A pénzügyminiszter rendelete értelmében június 15-től a Ma­gyarországra belépő külföldi rend­számú dízelüzemű autóbuszok és tehergépjárművek részére üzem­anyagvásárlási engedélyt kell ven­ni a határátkelőhelyeken levő va­lutaátváltó helyen. Az engedély megvásárlását a határon a vám­szervek ellenőrzik. Az egyszeri magyarországi tar­tózkodás idejére “érvényés enge­dély, ára: autóbusz'részére 700 fo­rint; tehergépjármű résiére teher­bírástól függően 500, illetve 1200 forint. A kishatár-forgalomban közlekedő dízelüzemű tehergép­járművek részére, amelyek esetleg naponta többször is átlépik a ha­tárt olyan engedély is vásárolható, amely vásárlástól számított egy hétig érvényes. Ennek az enge­délynek az ára: 3000 forint. Az üzemanyagvásárlási engedélyt a Magyar Nemzeti Bank által meg­határozott valutákért kell megvá­sárolni. Azon országokban honos gépjárművek részére, amelyek ál­lami bankjával a Magyar Nemzeti Bank a valuták kölcsönös átváltá­sára megállapodást kötött, forin­tért vásárolható meg az engedély. Ez jelenleg a bolgár, csehszlovák, lengyel, mongol, NDK-beli, román és szovjet rendszámú gépjármű­vekre vonatkozik. Külföldi rend­számú dízelüzemű autóbuszhoz és tehergépjárműhöz üzemanyagot az üzemanyagtöltő állomásokon csak az engedély felmutatásával lehet vásárolni hatósági fogyasztói áron, a gépjármű beépített üzemanyag- tartályába töltve. A lejárt enge­délyt az országból való kilépéskor a határvámszerveknek le kell ad­ni. Az intézkedést az tette szük­ségessé, hogy a dízelolaj ára Ma­gyarországon változatlanul lite­renként 4 forint, ami lényegesen alacsonyabb ár, mint a legtöbb európai országban. (MTI) iy/.y.gvyiyiyivlv;; A DC—10 TÖRTÉNETE Az óriásgép felemelkedése és bukása A Los Angelesbe induló DC— 10-es „Elefántgép” megkapta a felszállási engedélyt. Felbőgött a három, egyenként húsz tonna to­lóerőt kifejtő motor, s a tehervo- natnyi súlyú óriásgép elindult a chicagói repülőtér kifutópályáján. Mintegy ezer métert megtéve a gép orra — miként szokásos — a levegőbe emelkedett, s a DC—10 lassan elvált a talajtól. Az irányí­tótorony e’gyik ellenőrzőtisztje unatkozva figyelte a rutinfelszál­lást. Ebben a pillanatban olyasmi történt, amit valószínűleg élete vé­géig nem felejt el. A kifutópálya felett épp csak a levegőbe emel­kedő óriásgép jobb motorja levált a szárnytól, s mint egy rakéta, a kifutópályára zuhant. A gép sze­mélyzete láthatóan még nem vetie észre a néhány másodperc múlián bekövetkező tragédia közvetlen okozóját. A DC—10 még pontban tíz másodpercig maradt a levegő­ben. Egy szemtanú így írta le az ez­után történteket. „A 191-es járat gépéről levált motor pattogva, láng- és szikraerdőt árasztva csú­szott végig a felszállópálya be­tonján. A gép folytatta magasba- ívelő útját, majd hirtelen a bal ol­dalára fordult, zuhanni kezdett, s óriási ekeként fúródott a földbe néhány száz méternyire a kifutó-' pályától”. 275 ember közül senki sem élte túl a tragédiát! A teli üzemanyagtartályok még egy óráig égtek, a DC—10-ből csak össze­égett roncsok, elgörbült kormos fém, műanyagrészek maradtak. Így történt az Egyesült Államok mindmáig legsúlyosabb repülőgép­szerencsétlensége. A következő napokban a (égi­utasok tízezrei mondták le jegyei­ket a DC—10-esekkel repült jára­tokon, vagy érvényesítették más géptípusokra. Az amerikai polgári légügyi hivatal (az FAA) néhány órára felszállási tilalmat rendelt el valamennyi amerikai DC— 10-esre, majd a vizsgálatok után ismét a levegőbe emelkedhettek az óriásgépek. Napok múltán — mi­kor kiderült, hogy súlyos konst­rukciós hibák lehetségesek, ismét megtiltotta a felszállást a DC— 10-esek számára. Példáját szertea világon követték, egymás után ál­lították le a DC—10-esekkel repült járatokat, ezzel óriási torlódásokat idéztek elő az utasforgalomban. Csak az Egyesült Államokban az utasforgalom 12 százalékát ilyen gépekkel bonyolítják le. ösz- szesen mintegy 270 DC—10 van forgalomban a nagy nyugati iégi- társaságok gépparkjában. Ennek fele az USA-ban. A világ egyik legmegbízhatóbbnak tekintett lé­gitársasága, a svájci Swissair a McDonell—Douglas gyár három típusára, a DC—8, DC—9 és a DC —10-re alapozza gépparkját, de sok DC—10-es tartozik például az ugyancsak nagyon jóhírű nyugat­német Lufthansa légijármű-park- jába is. A tragédia nyomán megindult műszaki felülvizsgálatok hajme­resztő tényeket fedtek fel. A chi­cagói O’Hara repülőtéren a hang­árban álló egy másik DC—10 vizs­gálatánál, a két szerelő, Gigliotti és Schlüter elmondása szerint a következőt észlelték: „A motor- fölerősítő csavarok egy része el- nyíródott, több csapszeg el volt törve. Ami a legmegdöbbentőbb volt, a szobányi méretű motor lö­työgött a szárnyon, kézzel ide-oda tudtuk mozgatni. Ha ez a gép fel­száll, talán ugyanúgy jár, mint a 191-es járat DC—10-ese.” Ray E. Ray, a Los Angejes-i repülőtér ta­pasztalt karbantartó szakembere: „A DC—10 régóta aggaszt engem. Alig egy pár éve repülnek, s még­is, a szerkezeti elemek tele van­nak repedésekkel, a kormányszer­kezetet mozgató létfontosságú hid­raulikus vezetékek felszálláskor olyan erősen rezgésbe jönnek, hogy sok helyen már eltépték a mereven tartó rögzítőelemek.” Az ilyen hibákat már az új gép tervezési időszakában fel kellene fedni. Hiszen valamennyi repülő- géptípust még a forgalomba állí­tás előtt meg kell vizsgáltatni a FAA szakembereivel, s csak a hi­vatal jóváhagyó pecsétjével indul­hat meg a gép sorozatgyártásra. Az amerikai sajtóban egyre gyak­rabban bukkantak fel ilyesfajta kérdések: „Vajon a FAA előírásai megfelelnek-e a biztonság támasz­totta követelményeknek? Egyálta­lán megtartják-e az előírásokat? Hogyan ellenőrzik a repülőgép­gyártó vállalatokat? Betartják-e a karbantartási utasításokat? A vizsgálatok mindezekre a kér­désekre nem adtak megnyugtató választ. Emellett szélesebb össze­függésekre is fény derült. A DC— 10-et gyártó vállalat, a McDonell —Douglas a hatvanas évek végén lemaradt a konkurrenciaharcban a másik két nagy repülőgépgyártói, a Boeingtől és a Lockheedtől. Leg­először a Boeing jelent meg a pia­con óriás „elefánt” gépével, a B— 747-tel, majd követte a Lockheed L— 1011-es Tristarja. Harmadik­nak a versenyben a McDonell— Douglas futott be az „elefántkate­góriában” a DC—10-essel. Szak­emberek szerint a DC—10 konst­rukciója, pontosabban annak hi­bái, a sietség jeleit mutatják. A gép története bővelkedik tra­gikus és figyelmeztető részletek­ben, ennek ellenére a gyár vezetői lényegében semmit sem tettek, hogy a hibák miatt szükségsze­rűen bekövetkező katasztrófákat megelőzzék. Már 1969-ben egyik alvállalkozója figyelmeztette a gyárat; baj van a csomagtér hátsó ajtajának zárjával, módosítsak. Semmi nem történt. 1970-ben egy földi próbán az ajtó nem állta a nyomást, kiszakadt, az utaskabin padlójában futó hidraulikus veze­tékek eltörtek. A vállalat semmit sem tett. Két évre rá a levegőben történt ugyanez, csak a pilóta ügyessége, akadályozta meg a tö­megkatasztrófát. McDonell—Doug­las a füle botját sem mozgatta. 1974-ben Párizs mellett egy török DC—10-nek — mint az előzőekben — ötezer méter magasban az ala­csony nyomás kirobbantotta az aj­taját, a hidraulikus vezetékek ugyancsak megsérültek, a gép kor- mányozhatatlanná vált, s 346 uta­sával együtt megsemmisült. Csak 1978-ra érték el, hogy a hibás hát­sóajtót a McDonell—Douglas ki­cserélje! Ami a néhány napja lezajlott katasztrófát illeti, a gyár tulajdo­nosai hallgatnak. Csak egy felhá­borítóan cinikus és hazug közle­ményre futotta eddig, amelyben a gyár vezetői így nyilatkoztak: „Hisszük, hogy a DC—10-es rá­szolgál arra a bizalomra, amely ezeddig iránta megnyilvánult”. A katasztrófa okairól valami beis­merés, sajnálkozás? — semmi. Ügy látszik a McDonell—Doug­las — az USA legnagyobb repülő­gépipari hadiszállítója, a Pentagon egyik oszlopa — bizakodik. Végül is — gondolják nem alaptalanul — „amerikai államérdek”, hogy a McDonnel—Douglas vadászbom­bázóinak jó híréhez, no meg a DC —10-es kiválóságához — kétség sem férjen. D. P. • A World Airways alclnökc szerint az ő DC-10 gépei biztonságosak. Háttérben a McDonell-Douglas „elefántja". • Az FAA vázlata jelzi a hajtómű rögzítő csavarjait, aminek eN használódása a tragédiát okozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom