Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

2 • PETŐFI N£PE • 1979. június 2.

LEONYID BREZSNYEV:

KÁDÁR JÁNOS:

Előtérbe kell állítani a leszerelési feladatokat *

Végéhez ért a szovjet párt- és kormányküldöttségnek a testvéri Magyarországon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azonnal feloldott az a meleg és szívélyes fogadtatás, amelyben bennünket részesítettek. Ez természetesen nem ártott ügyünknek.

Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá. amely tükrözi tárgyalásaink eredményeit. Jó és gyümölcsöző megbeszéléseket folytattunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együttműködésének új erőforrásai.

Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatkozik. Kádár elvtárssal együtt még tavasz- szal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt követően derekas munkát végeztek a minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy a szovjet- magyar kapcsolatok hatékonysága dinamikusan növekedni, minősége javulni fog.

A látogatás politikai eredményei is jelentősek. A kommunizmus és a szocializmus építésének folyamatában mind mi, mind a magyar kommunisták állandóan új jelenségekkel, új problémákkal találjuk szemben magunkat. Éppen ezért hasznos egyeztetni útvonalainkat, sőt, pontosabban szólva: közös útvonalunkat. Ezt megtettük, érdekes és hasznos munka vo.lt.

A nemzetközi politikai tennivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyanaz a gondolat irányítja, lépteinket: megóvni és erősíteni a békét, lehetővé tenni a világ népei számára, hogy erőfeszítéseiket és erőforrásaikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpontosíthassák. Akkor majd valóban széles távlatok nyílnak az emberiség társadalmi fejlődése előtt.

A háborús veszélyt végérvényesen elhárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatában vagyunk, hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtörténelem egész folyamán megoldatlan maradt. Maga a modern fegyverek jellege teszi halaszthatatlanná ezt a feladatot. Ám most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban megszilárdult az enyhülés politikai irányzata. Ez pedig sok mindent magában rejt. Mi úgy értelmezzük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszersmind következetes, reális lépések megtétele annak érdekében, hogy elhárítsuk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat.

Emlékezzenek vissza, mekkora volt a kétkedők és kishitűek száma, amikor tíz évvel ezelőtt itt, Budapesten a Varsói Szerződés tagországai az összeurópai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javaslatot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövises volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vitatja, hogy az értekezlet eredményeképpen megjavult az európai politikai légkör, s a- együttműködés különböző szféráiban létrejött az előrehaladás megbízható alapja.

Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttassuk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a „hidegháborúhoz” kapcsolódó keserű fejezetét, s szilárdíthatjuk meg az enyhülést.

A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kezdeményezésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gondolok, hogy rendezzünk összeurópai értekezletet az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvételével. Mi úgy értelmezzük, hogy Európa, amely annak idején elindította a politikai enyhülés folyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai enyhülés megvalósításában is.

Az értekezlet természetesen nem helyettesíti a leszerelés kérdéseiről már folyamatban levő tárgyalásokat, ám kétségtelen, hogy elevenebbé teheti azokat.

Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben minden esetben előtérbe kell állítani a leszerelés feladatait. Ez vezérel ben-v nünket a Carter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó előkészítésében.

Mint ismeretes, úgy tervezzük, hogy e találkozó során megerősítjük és aláírjuk a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződést. Ez az okmány, amelyen az utolsó simításokat végzik, vitathatatlanul a legnagyobb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében valaha is tettek.

Továbbá az a véleményünk, hogy az új, legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozó elősegítheti a két ország közötti általános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nemzetközi légkör javulását is. Erre a javulásra szükség van.

Természetesen nemzetközi kérdésekről is lesz véleménycsere.

Vagyis úgy utazunk Bécsbe, hogy teljes mértékben készek vagyunk az aktív és konstruktív párbeszédre, s arra számítunk, hogy az amerikai fél álláspontja ugyanez lesz.

A béke érdekei vitathatatlanul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelleget öltsön, hogy az emberek a Föld bármely sarkában élhessenek a béke gyümölcseivel, s szabadon alakíthassák életüket. Ennek kapcsán lehetetlen említés nélkül hagyni annak az országnak

a politikáját, amely egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy szóval és tettel hátráltassa az enyhülést. Kínáról beszélek.

Kínának napról napra növekszenek a legkorszerűbb nyugati fegyverekre támasztott igényei. Peking hátat fordít minden kezdeményezésnek, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására irányul. Ráadásul Peking állandó felhívásokkal fordul a NATO tagországaihoz és Japánhoz, hogy fegyverkezzenek, fegyverkezzenek. Kína, amelynek életbevágóan szüksége van saját belső feladatai megoldása érdekében a békére, a háborús veszély komoly forrásává vált.

Ez év áprilisában a kínai vezetők bejelentették, hogy nem hajlandók meghosszabbítani a szovjet-kínai szerződés hatályát. Ezzel egyidejűleg Pekingben szükségesnek tartották kifejezésre juttatni, hogy készek tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval a kapcsolatok megjavításáról. A szerződés elutasítása és a kapcsolatok megjavításáról tett kijelentések nem igen egyeztethetők össze.

Ennek ellenére késeek vagyunk komolyan és pozitívan vizsgálni a szovjet—kínai tárgyalások felvételének kérdését. Mi, a kínai félnek nem egyszer javasoltuk, hogy állapodjunk meg kapcsolataink normalizálásáról, és a jószomszédság medrébe tereljük azokat. Erre mi most is készek vagyunk, ám magától értetődően nem harmadik országok érdekeinek rovására. Vagyis, ha a kínai fél valóban jószándékot mutat, rajtunk nem fog múlni.

Kedves elvtársak, abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor járhattam a Magyar Népköz- társaságban. És minden egyes látogatás arról győz meg, hogy az önök csodálatos országa töretlenül és lendületesen fejlődik. A magyar vezetőkkel és az önökkel való találkozások legjobb benyomásaival térünk vissza hazánkba. Annak tudatában utazunk el, hogy a Szovjetunió és a népi Magyarország javát, az egész szocialista közösség javát szolgáló közös, nagy feladatok várnak bennünket.

Engedjék meg, hogy békét, boldogságot és boldogulást kívánjak önöknek.

Minden jót barátaim!

Az ünnepi könyvhét megyei megnyitója

(Folytatás az 1. oldalról.)

A tömegkommunikációs eszközök modern fajtáinak azt a fontos erényét, hogy a leggyorsabb, legnagyobb kiterjedésű és leghatékonyabb információcserét biztosítják, a nyomtatott betű és tudása azzal egészíti ki, hogy az elmélyült, tartós és bonyolultabb információ- értékeket egyedül ez képes továbbítani. Azáltal, hogy a legértékesebb fajtájú, önálló gondolkodásra serkentő információszerzés eszköze, az olvasás egyben a szocialista, az önállóan gondolkodó és művelődő ember alakításának egyik legfőbb biztosítéka.

Amikor a könyv ilyen nagy tömegekben jut az emberek birtokába, mint napjainkban, akkor hihetetlen nagy felelősség hárul mindazokra, akik írnak, akik gondolatokat közölnek, s ezen keresztül embereket formálnak. Az olvasó választ vár problémáira, s valamilyen úton elindul azoknak megoldására is. Ám abban, hogy milyen úton halad, döntő szerepe van a könyvnek.

Ismert, hogy az irodalom teljes egészében képtelen a valóságot

minden vonatkozásban feltárni, a teljes valóságot visszaadni, mégis, az irodalom alapvetően lényeges segítséget nyújthat a valóság főbb összefüggéseinek felismeréséhez, s ezzel jelentős missziót tölthet be az emberi tudat, magatartás és az emberek egymáshoz való viszonyának formálásában. Formálhat optimista, őszinte, szocialista, humanista embert, de kialakíthat pesszimista, mindenben tamásko- dó, akadékoskodó típust is.

Korunkban számos feszültség jön létre, amelyben a felelősséggel írónak egyértelműen kell rávezetnie az olvasót a helyes gondolkodásra, a helyes magatartásra. Ezek nem jelentenek az író számára elvtelen magatartást, hiszen egyik fő feladata, hogy kritikai szemmel, de az eszméhez való pozitív hozzáállásban lelkesítsen, vagy bíráljon.

Korunkban elsősorban az írók kötelessége, hogy szenvedélyesen szembeszálljanak mindazzal, ami emberellenes, társadalomellenes, haladásellenes. Keressék meg azokat a pozitív hősöket, akiket korunk formált ki, a mi viszonyaink

között születnek. Az írók ma a József Attila által megfogalmazott „rendért” felelősek. Felelősek az emberek öntudatra ébresztéséért, a valóság hű ábrázolásáért.

A könyv ünnepén köszöntjuk az alkotókat, a nyomdászokat és könyvkötőket, azokat, akik nélkül nem juthatna el hozzánk az írók üzenete. Köszöntjük a terjesztőket és népművelőket, akik lelkes munkájukkal járulnak hozzá, hogy a tudást és érzelmet, küzdelmet és könnyedséget, múltat, jelent és jövőt magukba sűrítő emberi alkotást, a könyvet, segítik közkinccsé tenni annak érdekében, hogy tudásban gyarapodjunk, emberségben többek legyünk!

Az ünnepi könyvhét megyei megnyitójára meghívott írókat; Csák Gyulát, Csorba Győzőt, Hatvani Dánielt, Szakonyi Károlyt és Tóth Bélát a közönségnek Pomo- yáts Béla irodalomtörténész mutatta be. Az író—olvasó találkozó helyszínén a Móra Könyvkiadó rendezett kiállítást legújabb termékeiből.

P. M.

Barátságban, egységben a magyar és a szovjet nép

Köszöntőm a televíziónézőket és a rádióhallgatókat. Örülök, hogy alkalmam nyílik szólni a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásáról, amely kiemelkedő jelentőségű politikai esemény hazánk életében. Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjének és a küldöttség tagjainak a személyében ismerősöket, barátokat, a nagy szovjet nép tisztelt képviselőit vártuk és fogadtuk. Népeinket baráti kapcsolatok fűzik össze, ennek megfelelően mostani tárgyalásunk is barátok, küzdőtársák, testvérek találkozója.

Amikor a szovjet párt- és kormányküldöttséget hazánkban üdvözöljük, az első gondolat, ami eszünkbe jut: a felszabadulás. Annak a népnek a képviselőit köszöntjük körünkben, amely a II. világháború vérzivatara, a Hitler- fasiszta megszállás, a Horthy-fa- siszta terror korszaka után elhozta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép számára, a felszabadulást. Ezt soha nem felejtjük el!

A magyar és a szovjet nép, pártjaink iramát 34 esztendeje, mind a mai napig, jó időben és rossz időben együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ezután is. Ezért mondhatjuk, hogy vendégeink személyében küzdőtársakat, testvéreinket és barátainkat köszöntjük.

Nem a véletlen szeszélyéből, nem néhány ember elhatározásából, hanem azonos szocialista, kommunista elveinkből és céljainkból, népeink közös érdekeiből következik, hogy együtt haladunk. Az elmúlt évtizedekben sokoldalú, széles körű és mély kapcsolatok épültek ki pártjaink, országaink, népeink között. Együttműködésünk a társadalom életének minden fő területét átfogja, kiterjed a szocialista, a kommunista társadalom építésének minden területére, a gazdasági munkára, a kultúrára és nemzetközi tevékenységünk minden fontos kérdésére. Számunkra fontos és hasznos, hogy ebben a szellemben rendszeresen találkozunk, megbeszéljük, egyeztetjük harcunk tapasztalatait, és véleményt cserélünk arról is, hogy miképpen haladjunk tovább.

A népeink közötti barátság mélyen él a tömegekben; sokoldalú kapcsolatainkban minden tekintetben kifejezésre jut a kölcsönös-' ség. Ez mutatkozik meg abban is, hogy mi Magyarországon a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról minden esztendőben állami ünnepként emlékezünk meg, s így ünnepeltük — örvendő szívvel, bizakodással és reménységgel eltelve — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját is. A 'közelmúltban viszont nemcsak mi emlékeztünk meg a magyar munkásosztály forradalmi pártja megalakulásának 60. “«fordulójáról, valamint a dicső emlékű 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról, hanem velünk együtt ünnepelt a hatalmas, 260 milliós szovjet nép, az egész szovjet társadalom is.

Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozóknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny-mozgalma nemzetközi visszhangot keltett. A csepeli felhíváshoz egész népünk csatlakozott, és ebben szerepet játszott az az elismerés is, amely- lyel e kezdeményezést a Szovjetunióban fogadták. Brezsnyev elvtársnak a csepeliekhez, a magyar dolgozókhoz küldött személyes üdvözlete fellelkesítette népünket, hatalmas arányokat öltött a szocialista munkaverseny. Élve az alkalommal, ezúttal is köszönetét mondunk azért a magas kitüntetésért, amelyben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a kezdeményező csepeli dolgozókat részesítette, s amelyet Leonyid Brezsnyev elvtárs a mostani látogatás keretében adott át.

Széles körű társadalmi érintkezésünknek — a. közös politikai kérdéseken túlmenően — nevezetes találkozási pontjai, megnyilvánulásai vannak kulturális téren is. A magyar alkotóművészek — köztük az írók, a zene- és képzőművészek, s más művészeti ágak képviselői — számára nagyon sokat jelent a szovjet közvélemény őszinte érdeklődése, és a baráti fogadtatás. Hogy csak egy példát említsek a kultúra területéről: a mostani színházi évadban 128 szovjet színház játszott magyar színdarabot, több magyar színházi társulat is szerepelt a Szovjetunióban, ahol nagy rokonszenv- vel, barátként fogadták őket, s produkciójuk — ezt megelégedéssel állapíthatjuk meg — nagy tetszést váltott ki.

Áttérve a mostani látogatás keretében végzett érdemi munkánkra: mint mindig, ezúttal is őszintén, becsületesen és híven tájékoztattuk szovjet barátainkat helyzetünkről, feladatainkról és gondjainkról. Elmondtuk, hogy népünk minden területen lelkiismeretesen, pontosan és céltudatosan dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén.

Ha visszatekintünk saját korábbi helyzetünkre, megállapíthatjuk, hogy eredményeink hatalmasak, példátlan előrehaladást ért el népünk, amióta a szocializmus építésének útján jár. Az előrehaladás, a fejlődés magasabb színvonala azonban új, nehezebb és bonyolultabb feladatokat is elénk állít, különösen a külgazdasági feltételek számunkra kedvezőtlen változása nehezíti munkánkat, De bizakodóak vagyunk: megoldjuk feladatainkat. Fc erőforrásunk népünk szocialista egysége, a nemzeti összefogás szocialista céljaink elérése érdekében.

Arról is tájékoztattuk szovjet barátainkat, hogy a .gazdasági, a kulturális építés terén minden lehetőségünket kihasználva, mozgósítjuk erőinket a továhbi fejlődés érdekében. Bizakodásunkat elért eredményeinkre és népünknek arra a szilárd elhatározására alapozzuk, hogy tovább halad az eddigi úton. Nagy biztonságot és támaszt jelent számunkra barátságunk, együttműködésünk a szovjet néppel, s az a sok lehetőség, amely a magyar—szovjet

együttműködés továbbfejlesztésében, a széles körű szocialista összefogásban rejlik.

Tárgyalásaink nem ezekben a napokban kezdődtek. A folyamatos és rendszeres magyar—szovjet kapcsolatok keretében a közelmúltban tárgyaltam Moszkvában Brezsnyev elvtárssal, majd miniszterelnökeink, Koszigin és Lázár elvtárs folytatott eszmecserét időszerű kérdésekről. Mostani megbeszéléseinken is.sorra vettük közös tennivalóinkat, és bizonyos vagyok abban, hogy tárgyalásaink minden területen új lendületet adnak a magyar—szovjet együttműködésnek.

Népünk biztonságát, jövőbe vetett bizalmát erősíti az a tény is, hogy a Szovjetunió és Magyarország — más szocialista országokkal együtt — tagja a Varsói Szerződésnek, amely a szó szoros értelmében védelmező pajzsa népeinknek, szocialista vívmányainknak és békénknek. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szintén további új lehetőségeket nyújt számunkra gazdasági munkánk fejlesztéséhez. Ez is fontos feltétele annak, hogy bizakodva nézzünk a jövőbe és folytatódjék Magyarország töretlen fejlődése.

Mostani találkozásunkon természetesen érintettük a legfontosabb nemzetközi kérdéseket is. Megbeszéléseink első és legfontosabb jellemzője az volt, hogy a magyar és a szovjet álláspont azonos, egységes, ugyanazokon az elveken nyugszik. Küldöttségeink ezért a teljes egyetértés és a barátság légkörében tárgyaltak.

Céljaink közösek, együtt küzdünk nemzetközi síkon is a békéért és a haladásért Együtt küzdöttünk a helsinki tanácskozás létrejöttéért, s együtt dolgozunk most is, a jövőben is a Helsinkiben elfogadott elvek mind teljesebb érvényesüléséért.

A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága legutóbbi, budapesti ülésén fontos új kezdeményezéssel egészítette ki korábbi javaslatainkat. Az a közös javaslatunk, hogy üljenek össze az európai országok, az Egyesült Államok és Kanada képviselői új tanácskozásra, ahol készek vagyunk megtárgyalni és előmozdítani az enyhülés, a biztonság katonai kérdéseinek megoldását is.

A magyar közvélemény nagy örömmel értesült arról, hogy a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról, az úgynevezett SALT —2-ről sok éve folyó szovjet— amerikai tárgyalások befejezéshez közelednek, és — úgy tetszik — a közeljövőben Bécsben eredményesen lezárulnak.

Az enyhülésért folytatott harcunkban természetesen naponta meg kell ütköznünk az enyhülés ellenzőivel, a monopoltőkés körökkel és —, ahogy ezúttal is érintettük — a jelenlegi kínai vezetés akcióival, amelyek, bárki bármit is mondjon, objektíve a reakció erőit segítik. Népünk nagy fölhá- borodással fogadta és határozottan elítélte az agresszív kínai támadást Vietnam ellen. Teljes szolidaritásunkról biztosítottuk és biztosítjuk vietnami testvéreinket.

A nemzetközi helyzetnek meghatározó tényezője a szovjet külpolitika, amely a Szovjetunió születésétől, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől kezdve, mind a mai napig, töretlenül szolgálta és szolgálja a társadalmi haladás, a béke ügyét. így van ez jelenleg is. Nemzetközileg ismert tény, hogy ebben különleges érdemei vannak Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, akit népünk jól ismer és nagyra becsül.

A nemzetközi helyzet alakulásának további tényezője az együtthaladó szocialista országok egyeztetett külpolitikája. Mi magyarok, céljainknak és érdekeinknek meg- j felelően teljes szívvel magunkénak vallottuk és valljuk a jövőben is ezt a politikát, mert az együttes föllépés meghatványozza béketörekvéseinket és a haladást támo- j gató erőfeszítéseink közvetlen ha- 1 tását.

Tárgyalásainkról szólva elmondhatom: baráti érzésekkel, azzal a kívánsággal és reménnyel vártuk a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttséget, hogy körünkben, a testvéri Magyarországon, barátok között jól érzik majd magukat, és érdemi munkát fogunk végezni.

Meghallgattam Brezsnyev elvtárs értékelését találkozónkról és tárgyalásainkról. A magas értékelést azzal a jól eső érzéssel köszönöm meg, hogy a látogatással, a tárgyalással, a véleménycserével megvalósult mindaz, ami-szándékunkban volt. Barátság és egység van közöttünk; minden megtárgyalt kérdésben közös az álláspontunk, amit az aláírt nyilatkozat is megfelelően tükröz.

Mély meggyőződésem, hogy a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása nemcsak kétoldalú kapcsolataink fejlesztésének ad újabb lendületet, hanem a látogatásnak — a Szovjetunió és Magyarország kapcsolatainak erősítésén túl — pozitív nemzetközi jelentősége és kihatása is lesz. Külön érdeme ez a nálunk tartózkodó és dolgozó szovjet küldöttségnek.

Végül én is elbúcsúzom kedves vendégeinktől. Még egyszer köszönöm látogatásukat és az itt végzett munkát. Sikereket, minden jót kívánok Brezsnyev elvtársnak, a küldöttség valamennyi tagjának. Nemcsak a magam, hanem pártunk Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép nevében is kérem, hogy vigyék magukkal, adják át a nagy szovjet népnek forró üdvözletünket és legjobb kívánságainkat. Az az elhatározásunk, hogv együtt haladunk a jövőben is. S az a kívánságunk, hogy a szovjet nép érjen el kommunista alkotó munkájában új nagy sikereket, s békében élvezze annak gyümölcseit. (MTI)