Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

2 • PETŐFI N£PE • 1979. június 2. LEONYID BREZSNYEV: KÁDÁR JÁNOS: Előtérbe kell állítani a leszerelési feladatokat * Végéhez ért a szovjet párt- és kormányküldöttségnek a testvéri Magyarországon tett látogatása. A protokollnak megfelelően láto­gatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azon­nal feloldott az a meleg és szívé­lyes fogadtatás, amelyben ben­nünket részesítettek. Ez termé­szetesen nem ártott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárssal kö­zös nyilatkozatot írtunk alá. amely tükrözi tárgyalásaink ered­ményeit. Jó és gyümölcsöző meg­beszéléseket folytattunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együttműködésének új erőforrá­sai. Ez a gazdaság olyannyira fon­tos területére is vonatkozik. Ká­dár elvtárssal együtt még tavasz- szal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt követően derekas mun­kát végeztek a minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződéssel je­lenthetjük ki, hogy a szovjet- magyar kapcsolatok hatékonysága dinamikusan növekedni, minősé­ge javulni fog. A látogatás politikai eredmé­nyei is jelentősek. A kommuniz­mus és a szocializmus építésének folyamatában mind mi, mind a magyar kommunisták állandóan új jelenségekkel, új problémák­kal találjuk szemben magunkat. Éppen ezért hasznos egyeztetni útvonalainkat, sőt, pontosabban szólva: közös útvonalunkat. Ezt megtettük, érdekes és hasznos munka vo.lt. A nemzetközi politikai tenniva­lók megvitatását a teljes egyetér­tés jellemezte. Ugyanaz a gondo­lat irányítja, lépteinket: megóv­ni és erősíteni a békét, lehetővé tenni a világ népei számára, hogy erőfeszítéseiket és erőforrásaikat teljes mértékben az alkotás cél­jaira összpontosíthassák. Akkor majd valóban széles távlatok nyíl­nak az emberiség társadalmi fej­lődése előtt. A háborús veszélyt végérvénye­sen elhárítani nehéz, nagyon ne­héz. Tudatában vagyunk, hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtörténelem egész folyamán megoldatlan maradt. Maga a mo­dern fegyverek jellege teszi ha­laszthatatlanná ezt a feladatot. Ám most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban meg­szilárdult az enyhülés politikai irányzata. Ez pedig sok mindent magában rejt. Mi úgy értelmez­zük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszersmind következetes, reális lépések megtétele annak érdeké­ben, hogy elhárítsuk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mekkora volt a kétkedők és kishitűek szá­ma, amikor tíz évvel ezelőtt itt, Budapesten a Varsói Szerződés tagországai az összeurópai biz­tonsági és együttműködési érte­kezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javaslatot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Hel­sinkiig tövises volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vitatja, hogy az érte­kezlet eredményeképpen megja­vult az európai politikai légkör, s a- együttműködés különböző szféráiban létrejött az előrehala­dás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezel­jük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttassuk a gyakorlat­ban. Csakis így zárhatjuk le mind­örökre az európai történelemnek a „hidegháborúhoz” kapcsolódó keserű fejezetét, s szilárdíthatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szo­cialista országok új kezdeménye­zésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gondolok, hogy rendez­zünk összeurópai értekezletet az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvételével. Mi úgy ér­telmezzük, hogy Európa, amely annak idején elindította a politi­kai enyhülés folyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai enyhülés megvalósításában is. Az értekezlet természetesen nem helyettesíti a leszerelés kérdései­ről már folyamatban levő tárgya­lásokat, ám kétségtelen, hogy ele­venebbé teheti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nem­zetközi kérdésekben minden eset­ben előtérbe kell állítani a lesze­relés feladatait. Ez vezérel ben-v nünket a Carter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó elő­készítésében. Mint ismeretes, úgy tervezzük, hogy e találkozó során megerősít­jük és aláírjuk a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződést. Ez az okmány, amelyen az utolsó si­mításokat végzik, vitathatatlanul a legnagyobb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében valaha is tettek. Továbbá az a véleményünk, hogy az új, legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozó előse­gítheti a két ország közötti álta­lános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nemzetközi légkör javu­lását is. Erre a javulásra szükség van. Természetesen nemzetközi kér­désekről is lesz véleménycsere. Vagyis úgy utazunk Bécsbe, hogy teljes mértékben készek va­gyunk az aktív és konstruktív párbeszédre, s arra számítunk, hogy az amerikai fél álláspontja ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatatlanul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelleget öltsön, hogy az emberek a Föld bármely sarkában élhessenek a béke gyümölcseivel, s szabadon alakíthassák életüket. Ennek kapcsán lehetetlen említés nélkül hagyni annak az országnak a politikáját, amely egyetlen al­kalmat sem mulaszt el, hogy szó­val és tettel hátráltassa az enyhü­lést. Kínáról beszélek. Kínának napról napra növek­szenek a legkorszerűbb nyugati fegyverekre támasztott igényei. Peking hátat fordít minden kez­deményezésnek, amely a fegyver­kezési hajsza korlátozására irá­nyul. Ráadásul Peking állandó felhívásokkal fordul a NATO tag­országaihoz és Japánhoz, hogy fegyverkezzenek, fegyverkezzenek. Kína, amelynek életbevágóan szüksége van saját belső feladatai megoldása érdekében a békére, a háborús veszély komoly forrásává vált. Ez év áprilisában a kínai veze­tők bejelentették, hogy nem haj­landók meghosszabbítani a szov­jet-kínai szerződés hatályát. Ez­zel egyidejűleg Pekingben szüksé­gesnek tartották kifejezésre jut­tatni, hogy készek tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval a kap­csolatok megjavításáról. A szer­ződés elutasítása és a kapcsolatok megjavításáról tett kijelentések nem igen egyeztethetők össze. Ennek ellenére késeek vagyunk komolyan és pozitívan vizsgálni a szovjet—kínai tárgyalások felvéte­lének kérdését. Mi, a kínai félnek nem egyszer javasoltuk, hogy ál­lapodjunk meg kapcsolataink nor­malizálásáról, és a jószomszédság medrébe tereljük azokat. Erre mi most is készek vagyunk, ám ma­gától értetődően nem harmadik országok érdekeinek rovására. Vagyis, ha a kínai fél valóban jó­szándékot mutat, rajtunk nem fog múlni. Kedves elvtársak, abban a sze­rencsében volt részem, hogy sok­szor járhattam a Magyar Népköz- társaságban. És minden egyes lá­togatás arról győz meg, hogy az önök csodálatos országa töretlenül és lendületesen fejlődik. A magyar vezetőkkel és az önökkel való ta­lálkozások legjobb benyomásaival térünk vissza hazánkba. Annak tudatában utazunk el, hogy a Szovjetunió és a népi Magyaror­szág javát, az egész szocialista kö­zösség javát szolgáló közös, nagy feladatok várnak bennünket. Engedjék meg, hogy békét, bol­dogságot és boldogulást kívánjak önöknek. Minden jót barátaim! Az ünnepi könyvhét megyei megnyitója (Folytatás az 1. oldalról.) A tömegkommunikációs eszkö­zök modern fajtáinak azt a fontos erényét, hogy a leggyorsabb, leg­nagyobb kiterjedésű és leghatéko­nyabb információcserét biztosítják, a nyomtatott betű és tudása azzal egészíti ki, hogy az elmélyült, tar­tós és bonyolultabb információ- értékeket egyedül ez képes to­vábbítani. Azáltal, hogy a legérté­kesebb fajtájú, önálló gondolko­dásra serkentő információszerzés eszköze, az olvasás egyben a szo­cialista, az önállóan gondolkodó és művelődő ember alakításának egyik legfőbb biztosítéka. Amikor a könyv ilyen nagy tö­megekben jut az emberek birto­kába, mint napjainkban, akkor hihetetlen nagy felelősség hárul mindazokra, akik írnak, akik gon­dolatokat közölnek, s ezen keresz­tül embereket formálnak. Az ol­vasó választ vár problémáira, s valamilyen úton elindul azoknak megoldására is. Ám abban, hogy milyen úton halad, döntő szerepe van a könyvnek. Ismert, hogy az irodalom teljes egészében képtelen a valóságot minden vonatkozásban feltárni, a teljes valóságot visszaadni, mégis, az irodalom alapvetően lényeges segítséget nyújthat a valóság főbb összefüggéseinek felismeréséhez, s ezzel jelentős missziót tölthet be az emberi tudat, magatartás és az emberek egymáshoz való viszo­nyának formálásában. Formálhat optimista, őszinte, szocialista, hu­manista embert, de kialakíthat pesszimista, mindenben tamásko- dó, akadékoskodó típust is. Korunkban számos feszültség jön létre, amelyben a felelősség­gel írónak egyértelműen kell rá­vezetnie az olvasót a helyes gon­dolkodásra, a helyes magatartás­ra. Ezek nem jelentenek az író számára elvtelen magatartást, hi­szen egyik fő feladata, hogy kri­tikai szemmel, de az eszméhez való pozitív hozzáállásban lelke­sítsen, vagy bíráljon. Korunkban elsősorban az írók kötelessége, hogy szenvedélyesen szembeszálljanak mindazzal, ami emberellenes, társadalomellenes, haladásellenes. Keressék meg azo­kat a pozitív hősöket, akiket ko­runk formált ki, a mi viszonyaink között születnek. Az írók ma a József Attila által megfogalmazott „rendért” felelősek. Felelősek az emberek öntudatra ébresztéséért, a valóság hű ábrázolásáért. A könyv ünnepén köszöntjuk az alkotókat, a nyomdászokat és könyvkötőket, azokat, akik nélkül nem juthatna el hozzánk az írók üzenete. Köszöntjük a terjesztő­ket és népművelőket, akik lelkes munkájukkal járulnak hozzá, hogy a tudást és érzelmet, küz­delmet és könnyedséget, múltat, jelent és jövőt magukba sűrítő emberi alkotást, a könyvet, segí­tik közkinccsé tenni annak érde­kében, hogy tudásban gyarapod­junk, emberségben többek le­gyünk! Az ünnepi könyvhét megyei megnyitójára meghívott írókat; Csák Gyulát, Csorba Győzőt, Hat­vani Dánielt, Szakonyi Károlyt és Tóth Bélát a közönségnek Pomo- yáts Béla irodalomtörténész mu­tatta be. Az író—olvasó találkozó helyszínén a Móra Könyvkiadó rendezett kiállítást legújabb ter­mékeiből. P. M. Barátságban, egységben a magyar és a szovjet nép Köszöntőm a televíziónézőket és a rádióhallgatókat. Örülök, hogy alkalmam nyílik szólni a szovjet párt- és kormányküldöttség láto­gatásáról, amely kiemelkedő je­lentőségű politikai esemény ha­zánk életében. Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormányküldöttség ve­zetőjének és a küldöttség tagjai­nak a személyében ismerősöket, barátokat, a nagy szovjet nép tisztelt képviselőit vártuk és fo­gadtuk. Népeinket baráti kapcso­latok fűzik össze, ennek megfele­lően mostani tárgyalásunk is ba­rátok, küzdőtársák, testvérek ta­lálkozója. Amikor a szovjet párt- és kor­mányküldöttséget hazánkban üd­vözöljük, az első gondolat, ami eszünkbe jut: a felszabadulás. Annak a népnek a képviselőit kö­szöntjük körünkben, amely a II. világháború vérzivatara, a Hitler- fasiszta megszállás, a Horthy-fa- siszta terror korszaka után elhoz­ta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép számára, a felszaba­dulást. Ezt soha nem felejtjük el! A magyar és a szovjet nép, pártjaink iramát 34 esztendeje, mind a mai napig, jó időben és rossz időben együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ez­után is. Ezért mondhatjuk, hogy vendégeink személyében küzdőtár­sakat, testvéreinket és barátain­kat köszöntjük. Nem a véletlen szeszélyéből, nem néhány ember elhatározásá­ból, hanem azonos szocialista, kommunista elveinkből és cél­jainkból, népeink közös érdekei­ből következik, hogy együtt ha­ladunk. Az elmúlt évtizedekben sokoldalú, széles körű és mély kapcsolatok épültek ki pártjaink, országaink, népeink között. Együttműködésünk a társadalom életének minden fő területét át­fogja, kiterjed a szocialista, a kommunista társadalom építésé­nek minden területére, a gazda­sági munkára, a kultúrára és nem­zetközi tevékenységünk minden fontos kérdésére. Számunkra fon­tos és hasznos, hogy ebben a szellemben rendszeresen találko­zunk, megbeszéljük, egyeztetjük harcunk tapasztalatait, és véle­ményt cserélünk arról is, hogy miképpen haladjunk tovább. A népeink közötti barátság mé­lyen él a tömegekben; sokoldalú kapcsolatainkban minden tekin­tetben kifejezésre jut a kölcsönös-' ség. Ez mutatkozik meg abban is, hogy mi Magyarországon a Nagy Októberi Szocialista Forradalom­ról minden esztendőben állami ünnepként emlékezünk meg, s így ünnepeltük — örvendő szívvel, bi­zakodással és reménységgel eltel­ve — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját is. A 'közelmúltban viszont nemcsak mi emlékeztünk meg a magyar mun­kásosztály forradalmi pártja meg­alakulásának 60. “«fordulójáról, valamint a dicső emlékű 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról, ha­nem velünk együtt ünnepelt a hatalmas, 260 milliós szovjet nép, az egész szovjet társadalom is. Nagyon örülünk, hogy az öntu­datos csepeli dolgozóknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indí­tott munkaverseny-mozgalma nemzetközi visszhangot keltett. A csepeli felhíváshoz egész népünk csatlakozott, és ebben szerepet játszott az az elismerés is, amely- lyel e kezdeményezést a Szovjet­unióban fogadták. Brezsnyev elv­társnak a csepeliekhez, a magyar dolgozókhoz küldött személyes üdvözlete fellelkesítette népünket, hatalmas arányokat öltött a szo­cialista munkaverseny. Élve az alkalommal, ezúttal is köszönetét mondunk azért a magas kitünte­tésért, amelyben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a kezdeményező csepeli dolgozó­kat részesítette, s amelyet Leo­nyid Brezsnyev elvtárs a mostani látogatás keretében adott át. Széles körű társadalmi érintke­zésünknek — a. közös politikai kér­déseken túlmenően — nevezetes találkozási pontjai, megnyilvánu­lásai vannak kulturális téren is. A magyar alkotóművészek — köz­tük az írók, a zene- és képzőmű­vészek, s más művészeti ágak képviselői — számára nagyon so­kat jelent a szovjet közvélemény őszinte érdeklődése, és a baráti fogadtatás. Hogy csak egy példát említsek a kultúra területéről: a mostani színházi évadban 128 szovjet színház játszott magyar színdarabot, több magyar színhá­zi társulat is szerepelt a Szovjet­unióban, ahol nagy rokonszenv- vel, barátként fogadták őket, s produkciójuk — ezt megelégedés­sel állapíthatjuk meg — nagy tet­szést váltott ki. Áttérve a mostani látogatás ke­retében végzett érdemi munkánk­ra: mint mindig, ezúttal is őszin­tén, becsületesen és híven tájékoz­tattuk szovjet barátainkat helyze­tünkről, feladatainkról és gond­jainkról. Elmondtuk, hogy népünk minden területen lelkiismeretesen, pontosan és céltudatosan dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén. Ha visszatekintünk saját koráb­bi helyzetünkre, megállapíthatjuk, hogy eredményeink hatalmasak, példátlan előrehaladást ért el né­pünk, amióta a szocializmus épí­tésének útján jár. Az előrehala­dás, a fejlődés magasabb színvo­nala azonban új, nehezebb és bonyolultabb feladatokat is elénk állít, különösen a külgazdasági feltételek számunkra kedvezőtlen változása nehezíti munkánkat, De bizakodóak vagyunk: megoldjuk feladatainkat. Fc erőforrásunk népünk szocialista egysége, a nem­zeti összefogás szocialista cél­jaink elérése érdekében. Arról is tájékoztattuk szovjet barátainkat, hogy a .gazdasági, a kulturális építés terén minden le­hetőségünket kihasználva, mozgó­sítjuk erőinket a továhbi fejlődés érdekében. Bizakodásunkat elért eredményeinkre és népünknek ar­ra a szilárd elhatározására ala­pozzuk, hogy tovább halad az ed­digi úton. Nagy biztonságot és támaszt jelent számunkra barát­ságunk, együttműködésünk a szovjet néppel, s az a sok lehető­ség, amely a magyar—szovjet együttműködés továbbfejleszté­sében, a széles körű szocialista összefogásban rejlik. Tárgyalásaink nem ezekben a napokban kezdődtek. A folyama­tos és rendszeres magyar—szovjet kapcsolatok keretében a közel­múltban tárgyaltam Moszkvában Brezsnyev elvtárssal, majd mi­niszterelnökeink, Koszigin és Lá­zár elvtárs folytatott eszmecserét időszerű kérdésekről. Mostani megbeszéléseinken is.sorra vettük közös tennivalóinkat, és bizonyos vagyok abban, hogy tárgyalá­saink minden területen új lendü­letet adnak a magyar—szovjet együttműködésnek. Népünk biztonságát, jövőbe ve­tett bizalmát erősíti az a tény is, hogy a Szovjetunió és Magyaror­szág — más szocialista országok­kal együtt — tagja a Varsói Szerződésnek, amely a szó szoros értelmében védelmező pajzsa né­peinknek, szocialista vívmá­nyainknak és békénknek. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa szintén további új lehetősé­geket nyújt számunkra gazdasági munkánk fejlesztéséhez. Ez is fontos feltétele annak, hogy biza­kodva nézzünk a jövőbe és foly­tatódjék Magyarország töretlen fejlődése. Mostani találkozásunkon ter­mészetesen érintettük a legfonto­sabb nemzetközi kérdéseket is. Megbeszéléseink első és legfonto­sabb jellemzője az volt, hogy a magyar és a szovjet álláspont azo­nos, egységes, ugyanazokon az el­veken nyugszik. Küldöttségeink ezért a teljes egyetértés és a ba­rátság légkörében tárgyaltak. Céljaink közösek, együtt küz­dünk nemzetközi síkon is a bé­kéért és a haladásért Együtt küz­döttünk a helsinki tanácskozás létrejöttéért, s együtt dolgozunk most is, a jövőben is a Helsinki­ben elfogadott elvek mind telje­sebb érvényesüléséért. A Varsói Szerződés tagállamai­nak külügyminiszteri bizottsága legutóbbi, budapesti ülésén fon­tos új kezdeményezéssel egészítet­te ki korábbi javaslatainkat. Az a közös javaslatunk, hogy üljenek össze az európai országok, az Egyesült Államok és Kanada kép­viselői új tanácskozásra, ahol ké­szek vagyunk megtárgyalni és előmozdítani az enyhülés, a biz­tonság katonai kérdéseinek meg­oldását is. A magyar közvélemény nagy örömmel értesült arról, hogy a hadászati támadó fegyverek kor­látozásáról, az úgynevezett SALT —2-ről sok éve folyó szovjet— amerikai tárgyalások befejezéshez közelednek, és — úgy tetszik — a közeljövőben Bécsben eredménye­sen lezárulnak. Az enyhülésért folytatott har­cunkban természetesen naponta meg kell ütköznünk az enyhülés ellenzőivel, a monopoltőkés körök­kel és —, ahogy ezúttal is érintet­tük — a jelenlegi kínai vezetés akcióival, amelyek, bárki bármit is mondjon, objektíve a reakció erőit segítik. Népünk nagy fölhá- borodással fogadta és határozottan elítélte az agresszív kínai táma­dást Vietnam ellen. Teljes szoli­daritásunkról biztosítottuk és biz­tosítjuk vietnami testvéreinket. A nemzetközi helyzetnek meg­határozó tényezője a szovjet kül­politika, amely a Szovjetunió szü­letésétől, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmétől kezdve, mind a mai napig, töret­lenül szolgálta és szolgálja a tár­sadalmi haladás, a béke ügyét. így van ez jelenleg is. Nemzetközileg ismert tény, hogy ebben különle­ges érdemei vannak Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, akit népünk jól ismer és nagyra becsül. A nemzetközi helyzet alakulá­sának további tényezője az együtt­haladó szocialista országok egyez­tetett külpolitikája. Mi magyarok, céljainknak és érdekeinknek meg- j felelően teljes szívvel magunké­nak vallottuk és valljuk a jövőben is ezt a politikát, mert az együttes föllépés meghatványozza béketö­rekvéseinket és a haladást támo- j gató erőfeszítéseink közvetlen ha- 1 tását. Tárgyalásainkról szólva elmond­hatom: baráti érzésekkel, azzal a kívánsággal és reménnyel vártuk a Brezsnyev elvtárs vezette szov­jet párt- és kormányküldöttséget, hogy körünkben, a testvéri Ma­gyarországon, barátok között jól érzik majd magukat, és érdemi munkát fogunk végezni. Meghallgattam Brezsnyev elv­társ értékelését találkozónkról és tárgyalásainkról. A magas értéke­lést azzal a jól eső érzéssel köszö­nöm meg, hogy a látogatással, a tárgyalással, a véleménycserével megvalósult mindaz, ami-szándé­kunkban volt. Barátság és egység van közöttünk; minden megtár­gyalt kérdésben közös az állás­pontunk, amit az aláírt nyilatko­zat is megfelelően tükröz. Mély meggyőződésem, hogy a szovjet párt- és kormányküldött­ség látogatása nemcsak kétoldalú kapcsolataink fejlesztésének ad újabb lendületet, hanem a látoga­tásnak — a Szovjetunió és Ma­gyarország kapcsolatainak erősíté­sén túl — pozitív nemzetközi je­lentősége és kihatása is lesz. Kü­lön érdeme ez a nálunk tartózkodó és dolgozó szovjet küldöttségnek. Végül én is elbúcsúzom kedves vendégeinktől. Még egyszer kö­szönöm látogatásukat és az itt vég­zett munkát. Sikereket, minden jót kívánok Brezsnyev elvtársnak, a küldöttség valamennyi tagjának. Nemcsak a magam, hanem pár­tunk Központi Bizottsága, a ma­gyar kommunisták, a szocializ­must építő magyar nép nevében is kérem, hogy vigyék magukkal, adják át a nagy szovjet népnek forró üdvözletünket és legjobb kí­vánságainkat. Az az elhatározá­sunk, hogv együtt haladunk a jö­vőben is. S az a kívánságunk, hogy a szovjet nép érjen el kommunis­ta alkotó munkájában új nagy si­kereket, s békében élvezze annak gyümölcseit. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom