Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-05 / 129. szám
1979. Június 5. • PETŐFI NÉPE • 5 KISKUNHALAS ÉVSZÁZADAI A halasi városháza tőszomszédságában van a Thorma János Múzeum. Akik régebben el-ellátogattak ide, azok hosz- szú időn keresztül zárt kaput találtak. Ugyanis tetemes költséggel és sokféle alapos munkával tatarozták az intézményt. Míg végre ismét elmondhatják: jöhetnek a látogatók, méghozzá nem is akármilyen élmények reményében. S különösen azok örülnek ezen a helyen a látnivalóknak, akik a kiskun város gazdag múltja iránt érdeklődnek. • Egy szépen díszített faragott borotvátok. Már az udvaron megtett legelső lépések élményt adnak. Nagyméretű bronzszobrokra tekint az ide érkező; elgyönyörködik az öreg fákban; és megáll egy-két percre a hangulatos környezetben. Amikor a megszépített, újjávarázsolt múzeum termeibe igyekszik, először a város nagy szülöttjének, képzőművészetünk klasszikusának műveit látja meg. A Talpra Magyar!, az Aradi vértanúk mellett még tucatnyi Thorma-kép hirdeti a magyar művészet, az alföldi festészet maradandó értékét. Wicker Erika megbízott igazgató és Bodor Géza tudományos munkatárs kalauzolt bennünket az intézmény termeiben; a csaknem háromnegyed milliós költséggel elkészített új, állandó kiállításon. Dr. Bárth János, dr. Orosz László, Bodor Géza és Vorák József mu- zeulógusok, társaikkal együtt a jelek szerint mindent megtettek annak érdekében, hogy aki ezentúl ide ellátogat, az élményeket tekintve ne távozzék „üres kézzel”. A tetszetős faburkolatú falak, az esztéikus, formás tárlók, az egymásba nyíló termekben remek világítással kiegészítve méltó keretet adnak egy város gazdag múltjának a bemutatására. A „Halas, a kiskun mezőváros” című állandó kiállítás négy, viszonylag nagy teremben kapott helyet. A megszépült múzeumban rendszer éppen úgy tisztábban áll előttünk a kiállítás megtekintése után, mint a környék egykori betyárvilága, az agrárszocialista mozgalmak és a pásztori népek élete, életmódja. □ □ □ Megtalálhatja a látogató e falak között mindazt, ami közelebbről érdekli. Legyen bár az érdeklődési köre néprajzi, történelmi, gazdasági, vagy akár irodalomtörténeti jellegű. Mindenekelőtt a sokszínűség tűnik a szemünkbe a minden szempontból kifogástalan esztétikus környezetben. Hamar megtudja a látogató, hogy ebben a kiskun városban az elmúlt évszázadok alatt, sokszor kegyetlenül nehéz körülmények között, ám végkifejletében mindig eredményes, hasznos emberi tevékenység folyt. Ezt bizonyítják, jelzik szemléletesen a falakon és a tárlókban elhelyezett írásos anyagok és tárgyak egyaránt. Többek között azt a rendkívüli erőfeszítést, amellyel az itt élő emberek igyekeztek uralni, átalakítani, a maguk javára fordítani a természetet, a környezetet. A török kor végétől a múlt század végéig terjedő időszakot sokoldalúan és sokféleképpen igyekeznek életre kelteni, elénk varázsolni a kiállítás tervezői, rendezői. A jellegzetes és sajátos itteni legelőhasználat, valamint állattartás, a mocsaras, tavas, nádas, vizes területek megmunkálása, és annak eszközei az ugyancsak jellegzetes tanyás települési □ □ □ Az ember egyik teremből a másikba sétálgat, miközben hosszasan szemléld a bemutatott régi írások, fotók másolatait, az eredeti tárgyakat, eszközöket. Van itt török handzsár, arab díszkard, XVIII. századi láda, Rákóczi-kora- beli fegyver, szőlőművelő eszköz, óriási faeke, arató korsó, fekete vasderes, kétszáz esztendős parasztbútor, céhláda, száz éves pipa, szélmalom kicsinyített mása, különleges alakú korsó, csikóbőrös kulacs, népi hangszer éppen úgy, mint pásztorszobor, béklyó, billogzó, vagy karikás ostor. És aki kedveli a régi írásokat, betűket és mindazt, ami a betűk, szavak és mondatok mögül elénk villan a régi időkből, az bizonyára hosszabban elidőz majd itteni látogatása idején a Halasra vonatkozó török írások, a középkori származású lejegyzett virágénekek előtt. És bizonyára érdeklődéssel nézegeti a kiskunsági öreg fényképeket, a takácsok céhének száznyolcvan éves privilégiumát. Ami a fotókat illeti, megtalálható azokon a város egykori pe&étje éppúgy, mint a különféle szabadalmi levelek és szerződések. A fentieket remekül egészíti ki a dia-szoba, amelyben a tervek szerint először egy munkásmozgalmi sorozatot vetítenek majd, természetesen helyi vonatkozásokkal, majd régészeti és művészet- történeti sorozatokkal gazdagítják a látogatók ismeretét, fejlesztik ízlésüket. □ □ □ A halasi múzeum tehát ismételten megnyitotta kapuit. Az itt dolgozó lelkes muzeológusok, serényen munkálkodó szakemberek nagyon (bíznak abban, hogy e számukra Ikedves, sokat jelentő munkahelyet, a művelődésnek ezt a kicsi — vagy nem is annyira kicsi — „templomát” sok-sok ember felkeresi majd. Varga Mihály • A kiskun város egykori lakásainak tárgyai. • A homoki talajművelés régi eszközei. • Régi. jellegzetes halasi polgári ruhadarab. • Kettő a pásztorszobrok közül. Felvételi előzetes Mérséklődött a túljelentkezés Szegeden Májusban rendszeresen felkeressük a szegedi, a budapesti és a Bács-Kiskun megyei felsőoktatási intézményeket, s a felvételi keretszámokról, a jelentkezésekről, valamint az írásbeli és szóbeli vizsgák rendjéről, módszereiről, illetve az időpontokról tájékozódunk. Most, s a következő lapszámainkban a szegedi, a budapesti, a kecskeméti és a bajai felsőoktatási intézmények vezetőitől kapott információkat közöljük. József Attila Tudományegyetem A Szegedi József Attila Tudományegyetem rektori hivatalában Fáy Béla először a természettudományi kar felvételi keretszámát, illetve az egyes szakpárokra való jelentkezések alakulását is- . mertette. Mint mondta, a természettudományi karra az idén ugyanany- nyian, mint tavaly, azaz három- százketten jelentkeztek. Az egyes szakokra, illetve szakpárokra így a fizikára, mítematika-fizikára, matematika-programozó matematikára a vártnál kevesebb a jelentkező. Az utóbbi szakpár, vagyis a matematika-programozó matematika összevontan az 1979/80-as tanévben indul először. Különlegessége, hogy a harmadik év után azok, akik gyengébb tanulmányi eredményt értek el, abbahagyva az egyetemet, főiskolai diplomát kapnak, a jobb tanulók pedig folytatják az ötéves tanulmányaikat. Erre az új szakpárra csupán annyian jelentkeztek, mint a keretszám. Legtöbben, több mint ötvenen a biológia szakra jelentkeztek — főként lányok. A keretszám ennél jóval kevesebb: tizenöt. A szóbeli vizsgára minden szakon július 2—3—4-én kerül sor. A felvételi bizottság július 12-én dönt, s az ezt követő három napon belül valamennyi jelentkezőt írásban értesítenek felvételének ügyében. A jogi kar nappali tagozatának száz helyére háromszázhúszan jelentkeztek, kevesebben, mint a korábbi években. A levelező tagozaton újdonság, hogy azok a főiskolai diplomások, akik levelező úton el akarják végezni a jogi kart, a korábbi főiskolai végzettségüket követő két év múlva a munkahelyük főhatóságánál kell jelentkezni, s ha javasolják, felvételi helyett csupán elbeszélgetésre hívják őket a jogi karra. Az érettségizett jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenni. A levelező tagozatra az idén kétszázhetvenen jelentkeztek — tavaly ötszázan —, a keretszám viszont változatlan: nyolcvan. A magyar—történelem írásbeli vizsgára június 26-án, a szóbelire július 2—6 között kerül sor. A felvételi bizottság július 12-én dönt, s ugyancsak 3 nap múlva értesíti a jelentkezőket. A bölcsészkarra is csökkent a túljelentkezés. Míg tavaly négyszázhetvenen, az idén háromszáz- huszonketten jelentkeztek. Így a túljelentkezés mintegy háromszoros, ugyanis a bölcsészkaron száztíz a keretszám. A viszonylag kevsebb jelentkezéseknek egyik oka az, hogy tavaly az országban elsőként angolból és oroszból fordító-tolmács szak indult, s erre nagyon sokan jelentkeztek, ám csupán 12—12 hallgatót vettek fel. Erre a szakra az idén jóval kevesebben jelentkeztek. Az írásbeli vizsgára június 25- én. a szóbelire június 29-től július 3-ig kerül sor. A bizottság július 12-én dönt a felvételik ügyében. Orvostudományi egyetem A Szegedi Orvostudományi Egyetem három szakára — általános orvos, fogorvos, gyógyszerész — ötszázötvenegy hallgató jelentkezett. A szakonkénti megoszlás a következő: az általános orvosi szakra háromszáznyolcvan- heten, a fogorvosi szakra negyvenötén, a gyógyszerész szakra száztizenheten jelentkeztek. A felvételi keretszám a következő: általános orvosi szakra 167, a fogorvosi szakra 18, a gyógyszerész szakra kilencvenkét hallgatót vesznek fel. Mint azt dr. Vass Zoltán, az egyetem főtitkára mondta, ősztől több mint hatvan előfelvételis kezdi meg tanulmányait, s körülbelül ugyanennyien várnak egy évet a most felvételizők közül. A szóbeli vizsgára június végén, július elején kerül sor. Tanárképző főiskola A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola nappali tagozatára ezer- heten jelentkeztek. Mint azt Elek József tanulmányi osztályvezető mondta, az idei túljelentkezés a korábbi évekhez viszonyítva nem csökkent, mintegy két és félszeres, ugyanis négyszáznegyvenkettő hallgatót vesznek fel. Aránytalanul nagy a túljelentkezés a biológia—földrajz, a földrajz—testnevelés szakpárokra. Az előbbinél hússzoros, az utóbbinál tizenkétszeres a túljelentkezés, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a felvételi szintet igen magasan, 19—20 pontszámnál határozzák meg. A többi szakpárra általában két-háromszoros a túljelentkezés, de vannak olyan szakok is, amelyekre a keretszám-« nál alig többen, vagy csak éppen annyian jelentkeztek. Ez elsősorban a reál szakokra, különösen a technika—matematika, a technika—biológia, a technika—fizika szakra vonatkozik. Mint azt a tanulmányi osztály- vezető elmondta, a technika szak nem tévesztendő össze a politechnikával, a hallgatók általános technikai képzést kapnak. A tanárképző főiskola nappali tagozatára Bács-Kiskun megyéből százkilencvenhatan jelentkeztek, körülbelül annyian, mint a korábbi években. A levelező tagozat hatvan helyére háromszázharmincnégy fiatal jelentkezett. Ezen a tagozaton az idén négy szakpár: magyar- népművelés. földrajz—népművelés, földrajz—biológia, matematika—fizika indul. Az írásbeli felvételi június 25- én lesz, a szóbeli vizsgák június végén kezdődnek és július 6-ig beíejeződnek. A bizottság július 12-én dönt a felvételi ügyben, és július 20-ig minden jelentkező értesítést kap. Tárnái László Molnár Zoltán: A VERESÉG (36.) — Azt magyarázom hetek óta, hogy ez így nem ér semmit... Egyet lehetne még tenni. Aki magyar, mind fegyverre, ne hagyd az ősi jussod, ne hagyd a falud, a hazád! — Egy ilyen úri honvédővel ma már találkoztam — mondta ridegen András. — De az már a genfi konvenciónál tartott. Sőt, a parasztjelmeznél! — Nem vagyok úri honvédő! — mondta a fiú elvörösödve. Hát mi vagy? — akarta kérdezni, de csak legyintett. — Költő! — mondta Czauner komolyan. — S velem akarja megvédetni a magyar hazáját. Hát nem látom, azt mondja, hogy a románok sem osztályjelszavakkal rendezkednek be Erdélyben?!... Figyeld, elindult! Ezt nem értette. — Mi indult el? — A csónak a másik partról. Addig szuggeráltam. András megfordult, homlokához emelte a tenyerét, mert a nap már a másik part felé kezdett lereszkedni. Az ám, a csónak; két evezős küszködött a vízen. — Figyeld az irányt! — figyelmeztette Czauner. — Szerintem r-kétségtelenül odatar- nak... az asszonyod fedezékéhez. — Ha úgy volna ... — figyelte András a csónokosok erőlködését. — visszamegyek... felteszem; hátha fel tudom tenni __ — Túl sokat közlekedsz, komám. Figyelj rám! Az ágyúzás gyérül, vagyis most már inkább a folyót lövik. Nemsokára megindul a roham. Mi itt azért még tartjuk nekik ezt a kedves kis meglepetést. Mert azt hiszik, hogy most már igazán csak vak- tüllényünk van ... Ettől majd frászt kapnak, ezt bízd rám. Lefekszenek. Akkor tüzelőállást váltunk. A váltóállás ugyan egy kicsit messze van, de kell, hogy annyi időnk legyen. Odavisszük a masinát az asszonyod feje fölé. Hogy mindenképpen be tudjon szállni abba a ladikba. András hallgatott. Méregette a távolságokat. A csónak a Tiszán, a váltóállás. Meddig lapítanak a románok, ha a rohamukat feltartja egy jó sorozat? — Na, szólj már! — biztatta Czauner. — Hát szép terv ... Precíz; méltó a szász agyadhoz... — Odafordult a költőként aposztrofált fiatalemberhez. — Mert ez egy erdélyi szász, barátom... — Én meg tót vagyok! — nyilatkozott rögtön Dvorcsák János is. Kovács is közelebb csúszkált a fenekén. — Mondd meg neki, András, hátha egyedül ő marad meg közülünk! — Mit mondjak? — Mit tudom én? Hát amit kell. Mert őt a munkásosztály meg az ilyesmi nem nagyon érdekli ... Éppen csend lett, elhallgattak az ágyúk. Ez már a roham előtti csend volt. Most mindjárt megindulnak. Megragadta a fiú vállát: — Ide figyelj! Semmi más szóval, mint testvéri szóval, mi itt nem boldogulunk. Mennyi román, tót, ruszin, horvát meg minden esik egy magyarra?! Belül a Kárpátokon is, hát még kívül... Százmillió ember él itt, annak mi a tizede vagyunk... — Annál több... a tizedénél jóval több... — szólt közbe ingerülten a fiú. —És mi az, hogy százmillió? — Hát több. És akkor? Nem lehet mindenki ellenségünk... Mi még létezni is csak úgy létezhetünk, ha együtt a többiekkel... ha értük. Értük... így a legjobb! De ellenük semmiképp... — Az ülést berekesztem! — szólt hátra Czauner; most egy kicsit rekedtes volt a hangja. — Jönnek a hazafiak. Gyorsan mindenki a helyére kúszott. Czauner József hüvelykujja, mint ugrásra készülő ragadozó várakozott a levegőben, a gépfegyverbe kapaszkodó többi ujjától külön. És akkor nem a románok indultak meg, hanem a híd felől csapott fel egy hosszan elnyúló csatakiáltás ... — A-á-á-á-á ... Dvorcsák felállt csudálkozva. Talán látta is a szuronyaikat, leszólt.. .: — Az oroszok. 1 í A dandár huszonhetedik zászló- aljának maradványai, nagyabb felében volt orosz hadifoglyok, látván, hogy golyóik végképp nem fogják az ellenséget, a végső megoldást választották, szuronyrohamra mentek. — Na hiszen, szuronyunk még nekünk is van... — mondta Dvorcsák, és fejjel előre lefordult; bekötözött kezével fennakadt a fűzbokorban. Holtában még újabb és újabb találatokat kapott. — A kíváncsi istenedet...! — káromkodott Kovács. — A hazafiak — mondta Czauner. — Ezek a román hazafiak. Most már megindultak. De még nem lőtt. Felettük záporoztak a lövések, de ők csak’ feküdtek mozdulatlanul. Dvorcsákért kimászni értelmetlen lett volna. Csak legalább vége legyen, gondolta András, a legelső lett légyen a halálos. Amoda fent, a hídroncson túl, még tartott a kézitusa. A román golyózápor miatt alig hallottak belőle valamit, de mindnyájan tudták, érezték, mintha érzékeiken túli műszerekkel fogták volna fel, ami a hídon túl folyik. Végre lecsapott Czauner két hüvelykujja. — Ta-ta-ta-ta ... A váratlan sorozat belekaszált a románokba, szinte meghökken- ten bukdácsoltak fel, mint a kuglibabák. — Hevedert! Fűzte utána, zúdította rájuk, a már fekvő, megtorpant csatárláncokra a következő sorozatot. — Na, most gyerünk! 52. Felkapdosták a maradék lőszert, ládát, hevedereket; Czauner és Kovács vitte a géppuskát. Futottak; egyetlen nagy rohanással érték el a part menti kis víz- marás-fedezéket; néhányan felbuktak a tocsogókban, de felálltak, továbbifutottak. A nyurga fiú a füves peremen már meg is nyitotta a puskatü- zet; négy puska tüzelt az újra megindult románokra; már mindnyájon behuppantak a védett partra, mikor az ötödik puska is megszólalt, a kis fekete katonáé. András segített felráncigálni a géppuskát, s csak akkor húzódott le Arankához, amikor Czauner megint leadta az első sorozatot. Aranka nyitott szemmel várta. — Jön a csónak. András hátranézett, A csónak már éppen beért a part fedezetébe, egy szőke katona most fordított az evezőjén, mert a sekélyen már nem tudott tovább evezni, tolni kellett a csónakot, belekapaszkodva az evezőlapáttal az iszapba. íngujjas parasztember volt a másik evezős. Bedobta az evezőjét a csónakba, kilépett a vízbe, s úgy tolta kézzel az utolsó métereken. / — Értünk jöttek — mondta Aranka. Ez az egész annyira érthetetlen volt, hogy nem is tudott rá mit mondani. Megsimogatta Aranka haját, felállt, s odament a csónakosokhoz. — Ezt az asszonyt kellene, elvtársak ... a csecsemővel... — S önmaga számára is furcsán, idegenül hozzátette: — Ma született. — Tudom — mondta a szőke katona. S ügyesen, hogy a bakancsát be ne sározza, kiugrott a partra. Elegáns volt, folttalan, tiszta csukaszürkében, mellén távcsővel. — Azért jöttünk. Odament Arankához, s megállt a hordágy felett. — Itt a csónak, fiatalasszony.' Mehetünk. A nyelvén volt, hogy hozzátegye: ugye, megmondta, hogy itt háború van ... vagy valami ilyesmit. De nem mondott semmit. A szőke szöcske, gondolta Aranka. Vajon igaz ez? Vagy csak álmodom? Az előbb a vörhenyes bajuszú is itt volt. Vagy mintha itt lett volna ... nem fog magának örülni... De örült. Szegény. És most mi lesz? Mi lesz velúr, .. istenem?... Felpillantott a szőke katonára; most is komoly volt, szabályos, szinte hivatalos. Ez üdvözlés is volt, ez a pillantás, és köszönöm is volt. Aztán becsukta a szemét. (Folytatása következik.)
