Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-05 / 129. szám

1979. június 5. • PETŐFI NÉPE • 3 „JÓ LENNE A BETEGEKKEL ALAPOSABBAN ELBESZÉLGETNI” Gyógyítómunka a kecskeméti Széchenyivárosban Ámulattal tölt el bennünket az orvostudomány szinte kozmikus léptékű fejlődése. Impozáns laboratóriumok lenyűgöző kísérleteinek lehetünk tanúi a tévé jóvoltá­ból. Csodáljuk a titokzatos műtőket, a mintaszerű kli­nikákat és bennük a beteg életéért csoportosan küzdő orvosokat. De hétköznaponként együtt várunk a sorunkra kör­zeti rendelőkben is, amelyek csúcsforgalomban — és mikor nincs ^súcsforgalom? — a betegek afféle mini­parlamentjei. Napi gondok — Rémes ez a várakozás! — K. doktornál megint né­gyen vannak bénít. — Hallották? — kezdi sejtel­mesen egy asszony. — M.-né fő­orvossal kezelteti magát! Fő-or- vossalü Míg emiatt, a 16 almazöld szék­kel könberakofat széchenyivárosi váróban azt vitatják a betegek, melyik jobb ma: egy orvos vagy egy főorvos, dr. Juhász György­nek tényleges napi gondok miatt fő a feje. Nevezetesen, hogy ő és két másik kollégája miiként tud­ják nyújtani a kecskeméti Szé- chenydvárosban élő, közel húsz­ezer embernek a legelemibb or­vosi alapellátást a jelen .mostoha körültményei között? — Ilyen kutyaszorítóban még nem éreztük magunkat, mint most — mondja kentelés nélkül Juihász doktor. — ötezer-kilenc- venegy lakás áll már a Széche­nyiben. Jórészt többgyermekesek lakják. Velük együtt élnek a hozzátartozók, a nagyszülők is. Tehát ez a húszezer ember, előbb-utóbb mind, bekopog hoz­zánk ... Bekopog, és segítségre vár. Meghallgatásra, vizsgálatra, arra, hogy gyógyszert írjon föd neki az orvos, arra, hogy szakvizsgálatra küldje. Olykor egy feszültségoldó szó, bátorítás, biztatás felér egy egész gyógyszerarzenállal. Van, akinek egy perc is elég; van, akinek negyedóra is kevés. Em­bere válogatja- No meg a könyör­telen idő. Négyszer 60 perc! Szombaton két óra ... Művészet ilyen röpke idő alatt a betegek, a betegségek közt eligazodni. Megnyugtató módon italán nem is lehet mindig... „Valahogy nem jól terveztek...” i Perényi Dezső, 1972. óta szé­chenyivárosi lakos: — Szűk, kicsike a mi rende­lőnk. Beszorul az a sok ember, nincs levegő. Furcsa, hogy egy akkora településen miért nem építettek mindjárt nagyobbat? Olyat, mint a Madách téren. Tóth Ferencnél — Valahogy nem jól terveztek itt nekünk. Elsőnek kellett volna a szolgál­tatóházzal egyidejűleg megépül­nie egy nagyobb, hosszabb táv­latra való rendelőnek. Különös, hogy a Borostyán vendéglőt mi­lyen jól kialakították, míg az or­vosi rendelőt alig lehet .megtalál­ni. Ügy eldugták egy jellegtelen földszinten, itt, a közeliben, mint egy házi kötődét! Se gyógyszer- tár, se laboratórium nincs. Nem értem: a lakótelepünk egészség­ügye miért nem érdemel többet? Siklós Imre és felesége kis­gyermekét tolja hazafelé. — Jó ez a Széchenyiváros. Jó a levegő. Nézze csak ott, a 14-es ház előtt azt a szép .rózsakertet! Szóval, szeretnek itt élni az em­berek, de ha orvoshoz kell men­ni, húzódoznak. Igen. A jó levegőt dicsérik az orvosok is, amiért az átlagosnál gyérebb a légzőszervi megbete­gedés. Ez pozitívum. Ennek örül-» hetünk. De pusztán levegővel ek­kora város orvosi-egészségügyi ellátását kielégítő módon megol­dani nem lehet! Jóllehet az orvosi teendők je­lenleg is sokrétűek és a jövőben is felelősségteljes hivatásgyakor­lást kívánnak meg az egészség­ügy első vonalbeli katonáitól, a körzeti orvosoktól, már most ■tenni kell érte, hogy ebből a kényszerhelyzetből, ebből a ku­tyaszorítóból orvos és beteg egy­aránt kilábaljon. — Tudjuk, hogy egy tollvo­nással nem másíthatjuk meg azt a tényt, hogy Budapesten 1800, országosan 2800—3200, itt, a kecs­keméti Széchenyivárosban pedig 5—6 ezer ember jut átlagosan egy orvosra. Velünk, hármunk­kal együtt, összesen 24 körzeti orvosa van a megyeszékhelynek. Ügy is, mint kilencedik eszten­deje itt élő lakos, de úgy is, mint itt dolgozó orvos, azt hiszem: nem nyugodihg^unk, feele; a jelen­legi állapotokba. Tenni kell, még­hozzá sürgősen, azért,, hogy már a rendelési idő lejárta előtt fél órával ne kelljen bereteszelnünk az ajtót azzal, hogy már — meg­teltünk. Ez a munkájából haza­térő embert: az autóbiuszsofőnt, a lakatost, a bolti eladót, a tűző napon is kötelességét teljesítő, az élet különböző posztjaira állított embert, aki úgy tudja, hagy 18 óráig van rendelés, egyaránt sérti és jogos ellenérzéssel tölti el. De hát mit tudjunk csinálni? Vizsgálóasztal és orvosírnok? , Dr. Koncz István, aki mind­ezeket mondta, kérdőn széttárja a karját. — Én még aránylag szerencsés „csillagzat” alatt születtem, mint odaát, a harmadik kollégánk, dr. Kovács László — fűzi hozzá Koncz doktor. — Az „övé” 3429 lakás, az enyém alig több mint 1100. A betegeimnek 80 száza­léka állandó. A lehetőséghez ké­pest igyekszem velük minél töb­bet törődni. De hát, látja, még vizsgálóasztalom sincs! Ahhoz meg, hogy a május 14-én felvett orvosímokunk — egy próbaidős, f iatál leány — hol bejön dolgoz­ni, hol nem, kezdünk hozzászok­ni. Majd csak letelik az az egy hónapja... — Ma 41 táppénzes beteg jött felülvizsgálatra — lapozza nap­lóját a doktor úr —, közülük 14- et mozgásszervi panaszok miatt vettem táppénzes állományba. Általában betegeim 30—40 száza­léka idegi eredetű panaszokkal keres fel. A beilleszkedés az új környezetbe nem mindig zökke- nésmentes. Sok a családi konf­liktus. Mindez, társulva a túlzott táplálkozással és a mozgásszegény életmóddal, korán vezet neuro­tikus panaszokhoz. Bármi is rej­tőzzék azonban a változatos tü­netek mögött, a mi kötelességünk a gyógyítás, a segítségnyújtás. Ha nem lenne ilyen jó segítőtársam Kalocsai Sándorné, Erzsiké sze­mélyében, aki körzeti nővér, jó­val gondtenheltebb lennék. Erzsi­ké a múltkor olyan finoman adott be egy erősítő injekciót egyik nőbetegünknek, hogy az hálásan köszönte meg a türelmes, tapintatos, beavatkozást. — Már csak ezért, a szép szó­ért, a kedvességárt is érdemes ide eljönni — nyugtázta az asz- szonyka a plusz „elsősegélyt”. Az ilyen idilli kép, persze, meglehetősen egyedi. Ritkán van időnk és alkalmunk ilyen szituá­ciót gyümölcsöztetni a beteg ja­vára. Pedig de jó lenne egyszer a betegekkel alaposan elbeszél­getni! Még nem érkezett el, de már „vészesen” közeleg a szabadságo­lások ideje. Szabadság egyenlő 150—160 beteggel a helyettesítést vállaló kollégának az egy hóna­pos távoliét minden munkanap­jára. Addig, míg az egyik pihen, erőt gyűjt az év hátralevő részé­re, az alatt az idő alatt a társ két körzetet lát el. Tehát nagy­jából: 5000+5000=10 000 lakos! Még az a szerencse, hogy a szé- chenyivárosiak is szoktak üdülni a nyáron... Ismerjék a beteg embert is Juhász doktor a 4. körzetből újfent a hivatástudatra apellál: — Orvosi hivatásunk minden körülmények között kötelez.' Ez tény. De tény az is, hogy itt már csak egy új, a meglévőnél na­gyobb, legalább kettőzött orvos­létszámmal működő rendelő nyújthatna biztonságos alapot a további gyógyító-megelőző mun­kának. Ám addig is: minél több, a gyakorlati idejét töltő orvos- tanhallgatót kellene a sűrűn la­kott körzetekbe irányítani, hogy a kórképeket leendő kollégáink a gyakorlatban megismerjék. És ismerjék meg ne csak a beteg­ségeket, hanem a beteg embert is! Én 23 éves szolgálatom alatt voltam szülész, sebész, katona - és színházi orvos, továbbá ügye­letes és körzeti munkát is vál­laltam és vállalok jelenleg is. Azt tartom: a körzet a legjobb iskola. Oknyomozó kőrútunk tanulsá­gául megállapíthatjuk, hogy a gyógyításra, az orvosi hivatás felelősségteli gyakorlására nem vihető át az a szcflásmondás, mely szerint: „Nincsen olyan ra­kott szekér, amire még egy vil­lával né fémé.” A szekér megtelt. Holnap már a szalma hullik le róla, ha a húszezer emberént a Széchenyi­városban nem látunk hozzá sür­gősen az orvoslás orvoslásához! Kohl Antal Megismerésre váró természetvédelmi kincsünk A sétáló pár be-bepillantott a hosszú, zöld kerítésen. Az egyik kertajtónál meg is álltak, hogy ki­betűzzék a névtáblát: Buddleia Daviddi. — Furcsa az itt lakók neve — állapította meg egyikük. Igaza volt, mert egy nyári or­gona névtábláját sikerült kisilabi- zálnia a Kertészeti Egyetem kecs­keméti főiskolai karának bota­nikus kertjében, a kerítésen kí­vülről. — Kevés város mondhat ma­gáénak közigazgatási határán be­lül természetvédelmi területet — kezdi beszélgetésünket Lévai Pé­ter, a főiskolai kar fiatal adjunk­tusa, a kert felelőse. — A továb­biakban elmondta, hogy mennyi társadalmi munkát, anyagi erőt kötött le az egykori iskolaudvar, mire munkájukat elismerve, 1977-ben a megyei tanács végre­hajtó bizottsága természetvédel­mi területté nyilvánította. Egye­lőre oktatási, kísérleti célokat szolgál, a város lakói kevésbé is­merik. A Duna—Tisza köze nö­vényvilágát bemutató másfél hek­tárnyi területen mintegy 350 fás szárú és 250 lágy szárú növény­• Jól érzik magukat a növé­nyek a kis tóban. faj, növényfajta található. Közöt­tük más vidéken őshonos növény­ritkaságok is fellelhetők. Az idei esztendő nagy előrelé­pést jelentett a kert életében, az eddigi összevisszaságból rendszer lett, elkészült az egész kertet be­hálózó összefüggő betonjárda és közvilágítás. A kert vonalvezetését követve indultunk sétánkra. A rondótól balra, első pillantásra csúf ho­mokdombon jól érzik magukat a Homokhátság jellegzetes növé­nyei: a boróka, cinegefűz, homo­ki csenkesz, kései szegfű. Nem is csoda, hiszen egy jellegzetes szél­kergette buckát „loptak” be a pusztáról a Kiskunsági Nemzeti Park geológusával együttműköd­ve. Már csak a nemzeti parkban találhatunk hasonlókat, hiszen az egykori úrnak — a szélnek — a mezőgazdaság térhódításával, egy­re kevesebb a lendülete kialakí­tásukhoz. A bucka melletti területen az Alföldön őshonos fűfélék gyűjte­ményét, és a szárazkötészeti ver­senyek egyik alapanyagának — a lampionvirágnak — termesztés­technológiai kísérletét találhat­juk. Ezt tizenkétféle harangvirág követi. A Ceglédi út „szennyező anya­gait” nyolcvan, idén telepített or­gonabokor fogja kiszűrni. A rő- zsafélék heterogén életformájú családját 50 faj képviseli. A Beth­len körúti fronton az árnyéktűrő növények sorakoznak. Az eddigi utunk középpontjában a különle­ges növények tábláját alakították ki, ahol a parkfenntartási célo­kat szolgáló egynyáriak, évelők, berkenyék, örökzöldek, bükkfa­félék díszlenek. _A központi út másik oldalán kis tóval kerül bemutatásra a vízi, vízparti, mocsári növény­világ és egy mini tölgy-kőrisli- get. Alatta, mellette őszirózsák, nőszirmok gyűjteménye. Előrelá­tóan itt alakítottak ki egy játszó­kertet, dús pázsittal a legkisebb látogatók részére. A tó melletti faház nyújt ott­hont a herbáriumnak, tobozgyűj­© Homokdomb a bugaci pusztáról. teménynek és az Alföld madárvi­lágát szemléltető, 127 darabból ál­ló preparátumgyűjteménynek. A faház környékére a növényföld­rajz tantárgy ismeretanyagát te­lepítették. Itt virágzik a korbács­liliom. A nyírek alatt árnyékked­velő növények, közöttük a Me­csekben őshonos mecseki pünkös­di rózsa díszük. Két fiatal céö rus várja, hogy elérje a libanoni őshazában található fajtársai óriá­si termetét. A Kerkápoly utca oldalán ku­tatási célból telepített árnyéktűrő gyeppótlók hűsölnek. Ismét a Ceglédi út mellé érve, fizáliszok, csenkeszek, borókák, nyári orgo­nák várostűrő képességét vizs­gálják. Kecskemét körzetében nincs ar­borétum. Az iskolai tananyag és az általános műveltség szerves része környezetünk növényanya­gának megismerése. Jeltáblák könnyítik az egyéni látogatók tá­jékozódását, csoportos látogatás esetén előzetes bejelentésre szak­mai vezetést biztosítanak. A dísznövény termesztési tan­szék lehetőséget adott a botanikus • Virágzó korbácsliliom. (Stra- szer András (elvételei.) kert ingyenes látogatására. Egy félórás séta jólesik a szép nö­vények között. Czauner Péter Földünkön, ezen a gigászi méretű űrhajón az ember tevékenysége már jóval túlhaladta azt a mértéket, hogy a környezet szennyező­dését a természet a saját erejéből kivédje. A Rajnából például hosz- szú szakaszon gyakorlatilag kipusztultak a halak, de horgászt nem­csak, hogy a koblenzi, wormsi Rajna-parton nem látni, eme nemes sport hódolói hiányoznak a Sajó partjáról is. Pedig az ember fenn­maradásához létfontosságúak azok a biológiai körfolyamatok, amelye­ket megtör, vagy éppen teljesen megszüntet a modern élet, a gyors iparosodás. A víznél maradva a halak kipusztulása, ritkulása jelzi: a termé­szetes vizek élővilága — a planktonoktól a csigákig — veszélyben van. Am a planktonok, ezek a parányi élőlények létfontosságúak a Vizek öntisztulásához. Kismérvű szennyeződést szűrőként felfog­nak, feldolgoznak, ám a vegyi anyagok tömeges hatásának már kép­telenek ellenállni — elpusztulnak. Nélkülük az emberi lét egyik alap- feltétele, a tiszta víz kerülhet veszélybe. Ugyanezt mondhatjuk el a városok „tüdőiről”, a friss levegőt adó, a port, piszkot megkötő — ámde egyre ritkuló — fákról, növényekről. Sok helyütt már idejekorán ráébredtek a világméretekben jelent­kező probléma megoldásának fontosságára. A Szovjetunióban például különleges szűrő-tisztító berendezéseket szereltek fel az egyik nagy papír-cellulózipari kombinátban, hogy megóvják a Bajkál-tó egyedül­álló vizét, élővilágát. Ezek a védőberendezések azonban sok pénzbe kerülnek. A nagy tőkésmonopóliumok, — a piacokért, vevőkért folyó verseny íratlan szabályai szerint — ezért igyekeznek áthágni a kör­nyezetvédelem írott szabályait, amelyeket sok országban már a tör­vény szigora tarthat meg. Ezeknek a vállalatoknak a leleplezésére a környezet megóvására Nyugaton széles körű mozgalom van kibon­takozóban. Részvevői közül sokan eljutnak a felismerésig: azokban az országokban, ahol a magántőke szempontjai alakítják a hivatalos politikát, csak széles társadalmi összefogással léphetnek fel eredmé­nyesen a környezetet profitérdekből szennyező mammutvállalatok ellen. Hazánkban, a szocialista országokban szigorú törvények szabályoz­zák a környezetvédelem kérdéseit. Mégsem ritka, hogy a vállalatok szűk, egyéni érdekük szemellenzőjétöl nem látják, vagy nem akar­ják látni: a környezet védelme elsőrendű népgazdasági érdek. Vi- zeink, levegőnk, környezetünk tisztaságával összefügg jövőnk is. A Duna sok országban folyik át. Ha Ulmnál, vagy Pozsonyban szennyezik a vizét, annak Budapest lakói is kárát látják. Ennek szel­lemében javasolta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára: a hel­sinki megállapodásoknak megfelelően az európai államok tárgyalja­nak a környezetvédelem valamennyiünket érintő kérdéseiről is. In­dítványára kontinensünk nyugati részének országai máig is adósak a válasszal. Pedig ez is — mint a mai környezetvédelmi világnap elnevezése tükrözi — közösen megoldandó probléma. Valamennyiünk érdeke — politikai, társadalmi hovatartozástól függetlenül — meg­őrizni a Föld véges kincseit/* hogy a tiszta víz, levegő, föld, fák, vi­rágok bolygónk lakóinak épülésére, örömére, hasznára szolgáljanak. D. P. KÉPERNYŐ Egyszál magam Tisztaságával, őszinteségével ha­tott több mint egy évtizede Raffai Sarolta, máig legolvasot­tabb regénye. Miért vártak any- nyit a tévéfilmmel? Ki a meg-, mondhatója^ hogy miért azt a Horváth Tivadart bízták meg a rendezéssel, aki főként szórakoz­tató zenés játékoklcal érte el ed­digi sikereit? A pályáját a Royal revűben kezdő, az Operettszín­házban folytató művész világa, stí­lusa nagyon távol van a me­gyénkben íróétól. Továbbá az Egyszál magam nem azért közéleti ihletésű, nem azért fejez ki társadalmilag fon­tos mondandót, paert cselekménye részben 1956 tragikus őszén ját­szódik. Az akkori falusi környe­zet nagymértékben meghatározta, befolyásolta az ott élők, főként az értelmiségiek cselekvését, elvá­laszthatatlanul egybefolyt magán- és közélet. Hasonló esetek százá­val, ezrével fordulhattak elő az akkori Magyarországon, így azonban csak egy kisközségben alakulhatott Molnár Gábor és Kuti Anna sorsa. A forgaitókönyvíró Sípos Tamás a mű általános érvényét gyengí­tette azzal, hogy a karrierért min; denre hajlandó, mindenre kapha­tó, gátlástalan, jellemhibás igaz­gató históriájából éppen a zava­ros októberi napokat emelte ki. Az írót az emberek elaljasulásá- nak a folyamata izgatta, szomo­rította. Még a tisztaszívű feleség is a névtelen feljelentéssel próbálja jobb útra téríteni, magának, csa­ládjának megtartani férjét. Tud­ván tudta, hogy a molnárgábo- rok csak a félelem légkörében zül- leszthetik el környezetüket tor­zíthatják el a tisztességeseket Olyan erővel sugárzott a re­gényből és még inkább az 1968-as kecskeméti színházi előadásból a szerző szenvedélyes igaj-ságkere- sése, fölháborodása, hogy ez a sodrás elfedte a logikai bizonyta; lanságokat a jellemzés gyenge­ségeit. Ez az aggódás, féltés ma is időszerű, indokolt, mert „erő- szak-mukik” ma is szívesen hivat­koznak összeköttetéseikre, a köz­érdekre, érdemeikre önös érde­keikért „Tökéletesedtek” azóta módszereik, finomodtak eszkö­zeik: ezért veszélyesebbek. Mi magunk is, a kutiannák is. kö­zönyösebben, elfásultabban néz­zük galádságaikat, mert féltjük önmagunkba forduló nyugalmun­kat. mint erről a Diplomások, majd a Vasderes kapcsán szólt Raffai Sarolta. Minden jel szerint izgalmas, lát­ványos filmet akart csinálni Hor­váth Tivadar, ezért formálta meg különös gonddal a két „nagyje­lenetet”. Nyilván a környezet, a pedagóguskartársak megméreté­sére szolgált a kettős szembesí­tés. A vacsorán az eltiportak, a megalázpttak alkalmazkodó két­színűségével próbálták helyzetü­ket javítani, vagy legalábbis azo­nos szinten tartani. A sebtiben rögtönzött tanári konferencián a jogos keserűség vad indulatában jónéhányan olyanokká váltak, mint az érdemtelenül hatalomba pottyantott ifjű igazgató, sőt! Az Egyszál magam kertelés nél­kül, áttételek nélkül, szinte nyer­sen tárta az olvasók és a szín­házlátogatók elé a személyi kul­tusz torzulásait. Az író nem ma­gyarázkodott, mérlegelt, csak el­mondta, igaz indulatosan, kemé­nyen, hogy mi is történt. Ez a fe­szesség hiányzott főként a tévé­filmből. A regényben, és a szín­darabban meglevő érzelmek áb­rázolását nem helyettesíthette, nem pótolhatta a drámai csúcs­pontokon fel-felhangzó aláfestő zene. A „kivetített” belső mo­nológok sem illettek ehhez a mű­höz. A rendező szemléleti tévedései, a történettel feleselő stílushibái ellenére, máig is élőnek érezhet­tük a múlt héten sugárzott tévé; filmet. A kitűnő színészi teljesít­ményeknek is köszönhető, hogy az Egyszál magam így is sokat megőrzött az eredeti mű erényei­ből. Nézőpont - az olvasási készségről Konok igazságkeresésével tűnt ki a Nézőpont legutóbbi száma is. Naivnak tettetnénk magunkat, ha nem sejtenénk, hogy milyen ér­dekek zárták dobozba évekig ezt a kitűnő dokumentumfilmet. Napnál világosabbá vált, hogy a hibás oktatási módszerek miatt oly gyönge nálunk az olvasási készség. A Nézőpont nem említet­te, de Bács-Kiskun megyei felmé­résekből tudjuk, hogy a nyolcadik általánost befejező diákok közül is soknak nagy nehézséget okoz az olvasott szöveg megértése. Fi­gyelmüket annyira igénybe veszi a betűk összeolvasása. Nyilván másutt is így van, ezt tükrözi egy nemzetközi szervezet vizsgálata is. Eszerint az olvasott szöveg meg­értésében a mi kisdiákjaink az utolsó előtti helyen állnak Euró­pában. Az oly régóta szükséges módosítások bevezetését egyéni és intézeti érdekek akadályozták, lassították. Tanúi lehettünk an­nak a sajnálatos esetnek, amikor éppen az új kikísérletezésére, el­terjesztésére létrehozott szervezet védi a túlhaladottat Jobban járt volna a közönség, az ügy, ha ezt is, meg az Egyszál magamat Is kellő időben, késés nélkül mutatják be. H. N. F I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom