Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

1979. június 28. • PETŐFI NÉPE • 3

Az országutak rémei

Az elmúlt hét végén ittasságból öt közlekedési szerencsétlenség történt, s a rendőrség az ellenőrzések során több mint tíz alkalommal jelentett föl járművezetőket, mert az alkoholszonda kimutatta: vezetés előtt szeszes italt fogyasztottak. Itt az elején szeretnénk azonban rögtön megjegyezni, a bekövetkezett balesetek 40 százalékát az ittas gyalogosok, illetve .kerékpárosok okozták. Évek óta számtalanszor írtuk le, hogy Bács-Kiskunban minden negyedik balesetnek — amely halállal, vagy maradandó súlyos testi sérüléssel jár együtt — okozója, illetve szenvedő alanya szeszes ital hatása alatt volt.

Nyáron, különösen a kánikula idején az elfogyasztott — egyesek szerint üdítő hideg sör — szeszes ital mindennél veszélyesebb a közlekedő ember számára. Amellett, hogy újabb szomjúságot okoz, nagymértékben csökkenti az amúgy is megterhelt reflextevékenységet. A járművezetőkben és gyalogosokban csökken a veszélyérzet, romlik a helyzetmegítélő képességük, a távolság és a sebesség felmérése. Manapság' pedig, amikor a járművek megengedett sebessége is elég jelentős, pontosan fel kell mérni a járművel közlekedőknek, hogy milyen módon biztosítanak elsőbbséget, hogyan előzzenek, a gyalogosoknak pedig, hogy mikor léphet le a biztonságot jelentő járdáról, milyen sebesen haladjon át az úttesten. Szeretném hangsúlyozni, hogy már egy pohár sör esetében is érezhetők ezek a hatások, ám az áttanulmányozott rendőri jelentések ennél tragiku- sabb képet festenek.

Mit isznak nálunk a járművezetők és a gyalogosok? Nem sört, hanem bort és pálinkát, vagy ha mégis sört fogyasztanak, azt feltétlenül pálinkával, vagy borral „erősítik” meg. A szeszfogyasz- tásnak nincs behatárolható időszaka — függetlenül a reggel 9 óráig tartó szeszárusítási tilalomra —, ugyanis a balesetek tanúsága szerint a hajnali órákban éppen úgy jelent van az ittas járművezető, kerékpáros, vagy gyalogos, mint este későn, vagy délelőtt. Példa erre az elmúlt hét péntekjén hajnali 5 órakor történt szerencsétlenség, amely egy ember halálát, több utas súlyos sérülését és jelentős anyagi

kárt okozott. A NYSA mikrobusz vezetője — aki maga is megsérült — Dajka Sándor vérében több mint két ezrelék alkoholkoncentrációt találtak. (Ez több liter 10 százalékos bor alkoholtartalmának felel meg.)

Menjünk tovább. Egy vasárnap történt baleset alkalmával, ami- koris az ittas motoros súlyos balesetet okozott, egész éjszaka ivott, ám délelőtt két pohár -bort, három centiliter pálinkát és két korsó sört fogyasztott el. Az a gyalogos, aki Kecskeméten tántorgott a járművek között, olyan részeg volt, hogy eszméletlen állapotba került.

E példák alapján ítélve csoda-e, hogy a megyében növekszik a halálos balesetek száma, hogy évenként 150—160 ember halálával számolnak, akik vagy önmaguk bőrét viszik a vásárra azzal, hogy ittasak, vagy mások halálát okozzák, mert nem tudnak maguknak parancsolni. Jogos a kérdés: mit lehetne tenni, hogy a járművezetők ne ittas állapotban menjenek ki az országutakra? (A gyalogosok italozásának megfékezésére egyelőre csak felvilágosító munka lehetséges.) Elmondhatjuk, hogy ma már rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyek bizonyos fokig elrettentik a gépjárművezetőket a szeszesital-fogyasztástól. Gondoljunk csak arra, hogy ittas állapotban történő baleset okozásakor vezetői engedélyüket bevonják, s a bírósági ítélettel, szabálysértési eljárás keretében egy évre is visszavonhatják. Emellett ötezer forintig terjedhető pénzbírságot, súlyosabb esetben pedig szabadságvesztés büntetést is kiszabhatnak az ittas járművezetőre. Az új BTK rendelkezései — szerencsére — még ennél is jobban üldözik az ittasságot, hiszen két évre is bevonhatják a jogosítványt, s a kerékpárosokat jelentős pénzbírsággal sújthatják.

Az eszközök tehát megvannak arra, hogy megfékezzék az ittas járművezetőket, ám ezzel a lehetőséggel az eddigieknél is jobban kellene élni a szabálysértési hatóságoknak, bíróságoknak. Valamennyiünk érdeke, hogy megfékezzük az országutak rémeit, az ittas, száguldozó motorosokat, gépkocsivezetőket.

Gémes Gábor

ÜLÉST TARTOTT A TOT ELNÖKSÉGE

Nő a szövetkezeti földtulajdon aránya

A földtulajdonra, földhasználatra vonatkozó jogszabályok végrehajtásának tapasztalatait vitatta meg szerdai ülésén a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. Megállapították: jó ütemben nő a szövetkezeti földtulajdon aránya. Az elmúlt tíz év alatt a szövetkezetek használatában levő földeknek a fele szövetkezeti tulajdonba került. Ugyanakkor továbbra is indokolatlanul sok földet vonnak ki más célra a termelésből. Nem megfelelő az ipari és egyéb célokra igénybe vett földek újrahasznosítása, a melioráció üteme. fi hozzászólások is megerősítet- hogy nem sikerült megtalálni a szétszórt, nagyüzemileg nem művelhető területek megfelelő hasznosítási módját.

Az elnökség javasolta, hogy a TOT kezdeményezze egyes rendelkezések felülvizsgálatát, megváltoztatását az állampolgárok és az üzemek érdekeltségének jobb biztosítása érdekében. Kezdeményezte az elnökség, hogy a földeknek a mezőgazdasági termelésből való kivonásáért fizetett térítéseket is vizsgálják felül, vonják be az ilyen eljárásokba a szövetkezeti érdekképviseleti szerveket, hogy csökkenteni tudják a termőföldek más célokra való igénybevételét. (MTI)

• „Halónkat tessék!”

• A cserépárus is a piacról él.

• Három generáció. Bal oldali képünkön: Kecskés Jánosné még ragaszkodik a hagyományokhoz.

KISKÖRÖS! SZÍNEK

Piaci csendélet

) Festeni nem lehetne szebbet, a szalvétával bélelt kiskosarakban pompázó epreknél. Látszik, hogy frissen szedték, gonddal készítették a vásárló elé. A paprikák húsa feszes. Ropogós a cseresznye, messzire virít a paradicsom. Virágmintás, zománcos vödrökben rózsák bontogatják szirmaikat. Kábító illatuk elvegyül a pecsenyesütő sátrakból szétáradó jóféle szagokkal. Mintegy megpecsételve a szemet hizlaló esztétikai és a gyomornak fölöttébb kedves gasztronómiai örömök szoros szövetségét.

Ezt a kétféle szükségletet együtt, igazán, csak a piacok tudják kielégíteni. Lehet, hogy a nagy élelmiszer áruházak modernebbek, nagyobb az árubőségük, a piacok viszont elevenek, vidámak, meghittebbek. Itt lehet válogatni és alkudozni, beszélgetni az ismerősökkel és az árusokkal. Kóstolót is adnak a gyümölcsből és tanácsokat a fiatalasszonyoknak. Mennyi ideig főzze a borsót, mit tegyen a levesbe, ha jót akar főzni az urának.

/

— Ebből vigyen aranyoskám — kínálja' szíves szóval portékáját Kecskés Jánosné a kiskőrösi piacon. Nekem mégis a frizuráján akad meg a tekintetem. Homloka fölött pártaszerű hullámokat keretez a nylonkendő.

— Nem divat ez már, de én még így szoktam meg. Amíg nem vetkőzöm ki a viseletből, ezen sem változtatok. Egyszerű nagyon. Jól bevizesítjük a hajunkat és kézzel belenyomjuk a hullámokat. Azelőtt nem kellett fodrász. A haj hozzáidomult a szokáshoz, és úgy állt, mint a koszorú. Mondják, hogy aki kivetkőzik, annak még a haja is kisimul. Hiába dájeroltatja, ilyen hullámos nem lesz többé..

— Szép a ruhája is.

— Ez? Csak olyan ide-oda mász- kálásra való. Közönséges ingváll, vagy ahogy tótul mondjuk: oplec- ka. Szoknyát sem húzunk már hármat-négyet, ahogy régen.

Azért még így is gyönyörű a sötét színű kartonból varrt, bő szoknyák ringása. Ez a még élő, de már erősen fogyatkozó viselet is kiskőrösi jellegzetesség. Hagyományokat hordoz, nem ront, ellenkezőleg — javít a város külsején. Ettől is vonzóbb, egyénibb. A piac pedig nemcsak a város gyomrába enged belátni, hanem múltjába, jelenébe is. Itt cserél gazdát a kiskertekben termesztett zöldség és gyümölcs, de kapható vetőmag, palánta, nevelni való naposcsibe és pekingi kacsafióka, kékfestőanyag és agyagedény. Feketébe öltözött idős asszony régi ruhadarabokat árusít. Sűrűn húzott tűpettyes szoknyákat, és hozzáillő hímzett blúzokat — halen- kákat.

— Necsak fotózzák, hanem vigyék is — tréfálkozik, mert attól nem kell tartania, hogy a nyakán marad az áru. — Az idevalósiaknak nem kell, de sokan csak ezért

utaznak idáig. Főleg Pestről jönnek. Művészek, diákok leginkább. Az unokám is tudja mit vett fel tavaly a gólyabálra? A gyöngyös féketőmet, hozzá fekete csipkéi halenkát. Azt mondta, most ez a legnagyobb divat. Itthon meg sokan elkótyavetyélik a régi holmit, mert a fiatalságnak nem kell.

Zsibong, hullámzik a piac. A vevők nagy része a város üzemeiben dolgozik, innét a munkahelyere siet. A fiatal munkásnők, tisztviselők, bolti elárusítók nem vesződnek veteményezéssel, csibeneveléssel. Nem is éri meg. A piacon minden kapható, igaz nem olcsóbban, mint másutt, de ez legalább olyan, mintha a saját kertjéből szedné. Nincs törődött, fony- nyadt áru. Látszik, hogy egyenként, kézzel szedték a paradicsomot és a cseresznye tegnap este még az ágakon piroslott.

— Ugye szépek a rózsáim? — Az ősz hajú nénike arcán büszke mosoly. — Nekem ezek a virágok jelentik az életet. Elfoglalom magamat velük, gyönyörködöm bennük. Egy kis hasznot is hoznak, jól jön a nyugdíj mellé. A piacra is szívesen járok. Elnézem ezt a sok embert, a korombeliekkel elbeszélgetünk. Addig se vagyok egyedül.

Tíz órára gyérül a forgalom, pakolnak a cserepesek, a lángo^- sütő is bezárja a boltot. Lassan szedel őzködnek az asszonyok is, akik egyszemélyben termelők és árusok. Tiszta szalvétába kötik a gondosan megszámolt pénzt, kockás abroszba a maradék, vagy a most vásárolt portékát, aztán vál- lukra vetik a bugyrot és ringó járással megindulnak hazafelé.

Vadas Zsuzsa

FILMJEGYZET

Ned Kelly

Ha a néző rátekint a filmet megelőző feliratokra, mindenképpen megnő az érdeklődése a színes, angol film iránt. Hiszen a legendás hírű angol rendező, Tony Richardson írta és rendezte ezt a most "Bemutatott alkotást és nem kisebb zenés sztár vállalta a főszerepet, mint Mick dagger, a Rolling Stones együttes világszerte ismert énekese. Az első kockák vetítése után azonban némileg lelohad az érdeklődés. A film ugyanis a záró jelenettel kezdődik, melyben a legendává átlényegült ausztrál Sobri Jóska akasztásának hátborzongató pillanatai zajlanak le. A főszereplő keményen beletekint a felvevőgép objektívjébe és közli a nézőkkel: „Ilyen az élet”.

A film lényegében véve azt mondja el, hogyan jutott el az Írországból ideszármazott földfoglaló telepes az első börtönbüntetés letöltése után odáig, hogy végül az ausztrál rendőrség egész lovashadosztálya kutatja a nyomát, majd egy balul sikerült csetepaté után a bandavezér Ned Kelly a törvény elé kerül. A film rendkívül komor hangvételű és talán azért nem válik igazi filmélménnyé, mert túlságosan sokat akar egyszerre kifejezni. Egy kicsit azt is meg akarja mutatni, hogyan válik egy revolverhős, egy valódi vadnyugati figura élet- története legendává. Ennek a rétegének a felfejtése azonban túlságosan nehéz, időnként csaknem érthetetlenek az utalások és a néző nem tudja, musicalt, vagy nowboy-filmet lát. A Rolling Stones együttes vezéregyénisége ugyanis lövöldözés és száguldozás közben végtelenül hosszú és monoton népballadákat énekel végig, majd pedig mindenáron azt akarja bebizonyítani sorsának példájával, hogy a „hatalom” önkénye kényszeríti őt ilyen elvadult életre.

Tény az, hogy Ned Kelly történelmi személy. Az 1800-as évek utolsó negyedében Ausztrália gyűjtőhelye volt az angol élet perifériájáról menekülő bűnözők tömegeinek. Kelly is egy deportált família leszármazottja, aki még el sem éri a húsz esztendőt, már hároméves börtönbüntetésre tekint vissza. A film többi eseményéről nem tudni, hogy szociográfikus hitelű rekonstrukciói Ned Kelly életének, vagy pedig az írói és rendezői kitalálás termékei-e. Sajnos, a film hosszú és monoton egyformasággal pereg a végkifejlet felé és nem nagyon tudja lekötni a nézőt, annál kevésbé, mert a minden bizonnyal nevelői célzattal előrehozott akasztási jelenet után mindenki csak a tétel bizonyítását látja a filmben.

A szereplők* népes soraiból mindenképpen kiemelkedik Mick dagger, aki ugyan némi elfogódottsággal és itt-ott mereven játssza a főhőst, teljesítménye mégis föléje nő a többi szereplőének. A komor külsővel lövöldözd Ned Kellyt a milliók által bálványozott póp-sztár jól és elhi- tetöen kelti életre. Nem rajta múlik, hogy a film egészében elmarad színvonal tekintetében Tony Richardson többi alkotásáTAPASZTALATOK A BEVÁSÁRLÓ CSÜTÖRTÖKRŐL

Kényelmes és gazdaságos

Fogyasztóként mindenki azt szeretné, ha a szolgáltatók — boltok, fodrászok, javító-szerelők — éjjel-nappal, s a hét minden napján rendelkezésre állnának; kinek mikor van kedve és ideje, akkor mehessen vásárolni, hajat vágatni, cipőt sarkaltatni. Csakhogy akik eladnak, borotválnak, javítanak, azok nem szívesen dolgoznak akkor, amikor mások pihennek, amikor családjuk otthon van. így azután a szolgáltatók többségét főként munkaidőben vehetjük igénybe, általában reggeltől délutánig.

Ezen a megszokott renden próbált változtatni az idén áprilisban a kereskedelem, amikor úgy döntött, hogy a hét egy napján — csütörtökön — meghosszabbított nyitvatartási vezet be a városok főútvonalain, központjaiban. Az elhatározást érthető módon nem fogadták nagy örömmel az érintett kereskedelmi dolgozók. Márcsak azért sem, mert többségük nő és csütörtökön is szeretne vacsorát készíteni, azon a napon is el kell mennie a bölcsődébe, óvodába, a gyerekért, nem is szólva a televízióról, amelynek sem híradója, sem főműsora nem várja meg azt, aki

8-kor még dolgozik.

Mégis a többség — a fogyasz- tóközönség — érdeka győzött: az ország 78 városában és Csongrád, Veszprém megye néhány nagyközségében az áruházak, a ruházati és az iparcikküzletek egy része csütörtökönként este 8-ig, de legalább 7-ig fogadja a vevőket.

Mindössze néhány órával hosz- szabbodott meg a vásárlási lehetőség, ám ezek fontos órák. Olyanok, amelyekben a család együtt

mehet el nézelődni, válogatni, és nem is kényszerű kapkodni, sietni. Fontos órák, mert az értékesebb holmi — például a rádió, a hűtőgép, a bútor, a szőnyeg, a kabát, az öltöny — kiválasztásához türelem, idő kell.

Vajon érdemes volt-e a kereskedelmi dolgozóknak áldozatot hozniuk? Van-e forgalom a bevásárló-csütörtökökön ?

Az első hetek tapasztalatai alapján — van, ha nem is mindenütt egyformán. A legszűkebb értelemben vett kereskedelmi negyedekben és az áruházakban még percekkel a későbbi záróra előtt sem unatkoznak az elárusítók, de a többitől kicsit távolabb eső üzletekben mérsékeltebb a vásárlók érdeklődése. Érthető is: egy városban, ahol több üzlet tart nyitva, elsősorban azokat keresik fel. amelyek egymáshoz közel találhatók.

A forgalom hétről hétre növekszik. Ezt azzal magyarázzák, hogy kezdetben a lakosság még nemigen tudott a záróra módosításáról, idő kell ahhoz, hogy mindenki megismerje, megjegyezze az új nyitvatartási rendet. Egyébként éppen ezért javasolta a Belkereskedelmi Minisztérium, hogy az ország minden városában ugyanakkor legyen a bevásárlónap — csütörtökön —, és hogy a záróra szintén egységesen 8-kor legyen. A könnyebb meggyőzhetőség, a szokások kedvéért.

S miért éppen a csütörtököt választották? Mert iparcikkeket azelőtt is a hét második félében vásároltunk nagyobb mennyiségben, s mióta meghosszabbodott a hét vége, a pihenés, ideje, azóta a péntek és a szombat az élelmiszerek beszerzésére, illetve, az utazásra, a víkend előkészítésére kell. Maradt tehát a csütörtök.

A vásárlóknak egyértelműen előnyös — könnyű nekünk; mi vagy élünk a lehetőséggel, vagy nem —, de alighanem az a kereskedelmi vállalatoknak, szövetkezeteknek is. Hiszen a nyitva- tartás meghosszabbításával ugyanazt érik el, mintha további üzleteket építettek volna — a beruházás terhei nélkül. Amint az iparban, a kereskedelemben is a gazdaságos, ha a nagy értékű állóeszközöket — ez esetben az áruházakat, a gépeket, az üzlet- helyiségeket — nem csupán egy műszakban használják ki.

A kereskedelem propagálja a bevásárló-csütörtököt, van ahol kedvezményeket, engedményeket is adnak ezen az estén. Várható tehát, hogy a forgalom tovább növekszik, és a siker még egyértelműbb lesz.

G. Zs.

PÁLYÁZAT

A népi Lengyelország újjászületésének 35. évfordulója alkalmából

2. GDANSK

A Balti-tenger partján fekivő, csaknem 400 ezer lakosú város a lengyel tenger iparának egyik legfontosabb központja, egyben a Baltikum legnagyobb kikötője és Lengyelország jelentős tudományos és kulturális központja. Gdansk a lengyel krónikák tanúsága szerint már a X. században ismert volt, a gdanski és a po- merániai hercegségek városaként. A második világháború a műemlékekben gazdag belvárost 90 százalékban megsemmisítette. De ma már újra gyönyörködhetnek a hazai és a külföldi turisták ezrei az eredeti szépségében helyreállított házakban, templomokban, szobrokban. A várost az új, részben még épülő északi kikötővel szervesen összekapcsolták, ahol ma már gyakran megfordulnak a hatalmas 100—150 ezer tonnás szénszállító hajók is.

Képünkön: Gdansk óvárosa.

Hány tonna magyar árut raktak át a lengyel kikötőkben 1978-ban?

1. 100 OOQ tonna 1

2. 500 000 tonna x

3. 1 000 000 tonna 2

Kérjük, hogy a hat forduló megfejtését együttesen küldjék meg postai levelezőlapon a következő címre:

Lengyel Kulturális és Tájékoztató Központ, Budapest, Nagymező utca 15. 1065.

Beküldési határidő: július 15.

A helyes megfejtéseket beküldők között két tíznapos lengyelországi utazást, és számos értékes tárgynyereményt sorsolunk ki. A nyertesek névsorát augusztus elején közöljük lapunkban.

fi;

{