Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

1979. június 3. • PETŐFI NÉPE • 3 KÖZÖS NYILATKOZAT a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége testvéri barátságának, sokoldalú együttműködésének továbbfejlesztéséről (Folytatás az 1. oldalról.) működésével elkészült és üzembe helyezett Szövetség gázvezeték, a VLnnyicát és Albertirsát összekö­tő magasfeszültségű villamos táv­vezeték. Magyarország és a Szovjetunió továbbra is hatékonyan hozzá kí­ván járulni a KGST tevékenysé­gének fejlesztéséhez és tökéletesí­téséhez. A KGST fennállásának 30 éve során felhalmozott tapasz­talatok meggyőzően bizonyítják a testvéri államok közös erőfeszíté­seinek nagy előnyét a gazdaság­ban, a tudományban és a techniká­ban. A felek határozott intézkedé­seket tesznek a jövőben is a szo­cialista gazdasági integráció komplex programjának valóravál- tására, cselekvőén részt vesznek a KGST-tagországok hosszú távú együttműködési célprogramjai­nak megvalósításában. Magyaror­szág és a Szovjetunió, a baráti or­szágok sikeres társadalmi-gazda­sági fejlődése fontos tartaléká­nak tekinti a gazdasági integrá­ció előrehaladását. A küldöttségek nagy figyelmet szenteltek a magyar—szovjet ideológiai együttműködésnek. Ki­fejezték, hogy kölcsönösen elő­mozdítják Magyarország és a Szovjetunió ideológiai intézmé­nyeinek, tömegtájékoztatási szer­veinek alkotó együttműködését. A Magyar Népköztársaság és ,a Szovjetunió küldöttsége széles kö­rű véleménycserét folytatott a nemzetközi élet kulcskérdéseiről. A felek megállapították, hogy ma is időszerű az az értékelés, ame­lyet a Varsói Szerződés tagálla­mai 1978. novemberi moszkvai nyilatkozatukban adtak a nemzet­közi ihelyzetről. Az Európában és a világban végbemenő kedvező irányú változások mellett a nem­zetközi életben továbbra is aktí­van tevékenykednek a „hideghá­ború” korszakának visszaállításá­ra törekvő imperialista és reak­ciós erők. A NATO militarista köreinek az a célja, 'hogy fokozzák a fegyverkezési versenyt, katonai fölényre tegyenek szert a szocia­lista közösség országaival szem­ben és megkíséreljék aláásni a nemzetközi enyhülés -alapjait. Magyarország és a Szovjetunió — a Varsói Szerződés többi szö­vetséges államával együtt — most és a jövőben is mindent megtesz azért, hogy az enyhülés folyama­ta megerősödjék. kiszélesedjék, egyetemessé és visszafordíthatat­lanná váljék. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió rendkívül fontosnak tartja az államok közötti bizalom erősítését és a katonai enyhülést szolgáló gyakorlati intézkedéseket Európában. Erre irányul a szo­cialista államoknak az a javasla­ta. hogy az európai biztonsági és A látogatás során aláírták a ma­gyar—szovjet kulturális és tudo­mányos együttműködési egyez­ményt, amely új lehetőségeket teremt e kapcsolatok szélesítésére és elmélyítésére, Magyarország és a Szovjetunió népeinek kölcsönös szellemi gazdagodására. A két küldöttség megelégedés­sel állapította meg, hogy a ma­gyar—szovjet barátság ápolása és elmélyítése a társadalom legszé­lesebb köreinek ügyévé vált. Ked­vezően értékelték a Magyar— Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság tevékenységét, amely jelentősen hozzájárul a két testvéri nép kö­zeledéséhez. együttműködési értekezleten részt vevő valamennyi állam kössön szerződést: nem alkalmaznak el­sőként egymás ellen sem nukleá­ris, sem hagyományos fegyvert. A katonai enyhülés előmozdításá­ban és az európai államok közöt­ti bizalom erősítésében hasznos lenne — a záróokmánnyal össz­hangban jelenleg is megvalósuló bizalomerősítő intézkedések ki­egészítéseként — azoknak a ja­vaslatoknak a gyakorlati alkal­mazása, melyek szerint az orszá­gok előzetesen bejelentik a na­gyobb katonai mozgásokat, nagy­szabású légi hadgyakorlatokat, az összeurópai értekezleten részt ve­vő államok parti vizeihez közeli nagyméretű haditengerészeti gya­korlatokat. A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottsága buda­pesti ülésének új jelentős kezde­ményezése, hogy hívják össze az összes európai állam, az Egyesült Államok és Kanada képviselőinek politikai szintű értekezletét. Ez széles körű lehetőséget nyit mind­ezen javaslatok érdemi áttekinté­sére és más államok olyan javas­latainak megvizsgálására, ame­lyek a katonai szembenállás mér­sékléséhez, a fegyveres erők és fegyverzetek koncentrációjának és mennyiségének csökkentéséhez, az európai béke és biztonság meg­erősítéséhez vezetnek. A felek meggyőződése, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok megállapodásának küszöbön álló aláírása a hadászati támadó­fegyverek korlátozásáról, rendkí­vül nagy jelentőségű a nemzetkö­zi béke és biztonság megszilárdí­tása szempontjából. Életbelépése jelentős előrehaladás lesz a fegy­verkezési verseny korlátozásához vezető úton. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan síkra száll a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésé­vel foglalkozó bécsi tárgyalások sikeres előrehaladásáért. A szo­cialista államok javaslatai lehető­vé teszik, hogy e tárgyalásokat az egyezmény konkrét kidolgozása felé tereljük. Most a nyugati or­szágokon a sor. hogy a javasla­tokra konstruktív választ adjanak. Az európai földrész helyzetének áttekintése során a felek ismétel­ten megállapították, hogy a Hel­sinkiben elfogadott záróokmány valamennyi elvének és megálla­podásának következetes és teljes valóra váltása az európai és az egész nemzetközi helyzet további javulását szolgálja. Ebben a fo­lyamatban fontos szerep vár az összeurópai értekezleten részt ve­vő országok képviselőinek 1980. évi madridi találkozójára. A Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjet­unió kész érdemben hozzájárulni e találkozó sikeres megtartásá­hoz Az egyenlőségen és a kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködés szélesítésének konkrét lépése le­hetne a KGST és az Európai Gaz­dasági Közösség viszonyának alapelveiről szóló egyezmény mi­előbbi megkötése. A küldöttségek felléptek amel­lett, hogy a béke, a jószomszédság és az együttműködés erősödjék a Balkán-félszigeten. Kifejezték re­ményüket: a balkáni népek nem engedik meg, hogy e fontos tér­ség a nyugtalanság és a bonyo­dalmak fészkévé váljék az eny­hüléssel és a békével szembenálló erők cselszövésének következté­ben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kifejezte aggodalmát a közel-keleti események veszé­lyes alakulása miatt. Ismételten megerősítették, hogy szolidárisak az arab országokkal, amelyek ha­tározottan elutasítják az Egyesült Államok égisze alatt Egyiptom és Izrael között megkötött arabelle­nes különbékét. A felek aláhúzták, hogy Kíná­nak az enyhülési folyamat meg­szakítását, új feszültséggócok lét­rehozását, háborús konfliktusok kirobbantását célzó hegemonista, terjeszkedő politikája komoly fe­nyegetést jelent a békére, korunk forradalmi és felszabadító erőinek ügyére. Magyarország és a Szovjetunió ismét megerősíti internacionalista szolidaritását a kínai agressziót bátran visszaverő * hős vietnami néppel, és valamennyi békeszerető erővel együtt határozottan támo­gatja a Vietnami Szocialista Köz­társaság konstruktív álláspontját, amely Délkelet-Ázsia békéjének helyreállítását és biztonságának megerősítését szolgálja. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, kifejezve elvi állás­pontját Kína jelenlegi külpolitiká­járól, egyúttal megerősíti azt is, hogy barátságra törekszik a kínai néppel, kész a békés egymás mel­lett élés elvei alapján normális államközi viszonyt fenntartani a Kínai Népköztársasággal. A Magyar Népköztársaság és a A tárgyalásokon véleményt cse­réltek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számos kér­déséről. A felek megállapították, hogy napjainkban egyre nő a kommu­nista és munkásmozgalom nem­zetközi szerepe* és befolyása. Első­sorban a szocialista és a kapita­lista országok kommunista és munkáspártjainak kezdeményezé­sei és együttes erőfeszítései ered­ményeként olyan nagy horderejű kérdések kerültek a világpolitika középpontjába, mint a termonuk­leáris háború elhárítása, a fegy­Szovjetunió aktívan támogatja a nemzeti függetlenségért és a tár­sadalmi haladásért küzdő ázsiai, afrikai és latin-amerikai népeket az imperializmus, a kolonializmus, a neokolonializmus és a faji meg­különböztetés ellen folytatott har­cukban. A küldöttségek kiemelték az el nem kötelezett mozgalom pozitív szerepét ebben a harcban és reményüket fejezték ki, hogy az el nem kötelezett országok ál­lam- és kormányfőinek 1979 szep­temberében Havannában sorra kei ülő értekezlete újabb hozzájá­rulás lesz a népek békéjének és biztonságának erősítéséhez, az el­nyomás és a diktátum imperialis­ta politikája elleni harchoz. A felek ismételten kifejezték el­határozásukat, hogy a jövőben is minden módon elősegítik a szo­cialista közösség testvéri országai külpolitikai együttműködésének elmélyítését, amely a nemzetközi enyhülés folyamatának és a világ- politikai légkör egészségesebbé válásának hatalmas mozgató ere­je. Megerősítették készségüket, hogy következetes intézkedéseket tesznek a Varsói Szerződés Szer­vezetének — a béke és a nemzet­közi biztonság megbízható eszkö­zének — erősítésére. verkezési hajsza megfékezése és a leszerelés, a békés egymás mel­lett élés elvének megerősítése a különböző társadalmi rendszerű államok között, a hegemonizmus elleni harc, a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés megszünte­tése és más kérdések. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja tisztelettel tekint a tár­sadalom forradalmi átalakításáról, a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló. Marx, Engels, Lenin tanításait továbbfejlesztő testvérpártok alkotó útkeresésére. Az élet igazolja, hogy gyümölcsö­ző ez a tevékenység, ha figyelem­be veszi mind az osztályharc, mind a szocialista átalakulás ál­talános törvényszerűségeit, mind pedig az adott országok konkrét történelmi feltételeit és nemzeti sajátosságait. A magyar és szovjet kommunis­ták következetesen sikraszállnak valamennyi kommunista és mun­káspárt elvtársi együttműködésé­nek fejlesztéséért, az egymás kö­zötti viszony azon általánosan el­fogadott elvéi alapján, amelyeket a kétoldalú és a nemzetközi ta­lálkozókon dolgoztak ki, beleértve az 1976-os berlini értekezletet is. A tárgyalások résztvevői rámu­tattak a testvérpártok internacio­nalista szolidaritásának növekvő szerepére, az aktívabb közös fel­lépés, az együttműködés és az összeforrottság erősítésének szük­ségességére. E cél érdekében a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja, mint korábban, a jövőben is mindent megtesz. * • « A magyar és a szovjet fél mély megelégedettségét fejezte ki a szí­vélyesség, a testvéri barátság, a teljes kölcsönös megértés légkö­rében, az MSZMP és az SZKP. a Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió nézeteinek minden megvi­tatott kérdésben megnyilvánuló egysége jegyében iezajlott tárgya­lások eredményei felett. Kifejez­ték meggyőződésüket, hogy a Szovjetunió párt- és kormánykül­döttségének a Magyar Népköztár­saságban tett hivatalos baráti lá­togatása az internacionalista test­vériség és a sokrétű együttműkö­dés elmélyülését szolgálja a Ma­gyar Népköztársaság és a Szov­jetunió között, és újabb hozzájá­rulás a szocialista közösség meg­szilárdításához. L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége és a szovjet kor­mány nevében meghívta Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkárát, hogy a Magyar Nép- köztársaság párt- és kormánykül­döttségének élén tegyen hivatalos baráti látogatást a Szovjetunió­ban. Magyar részről a meghívást köszönettel elfogadták. Budapest, 1979. június 1. KÁDÁR JÁNOS » Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LEONYID ILJICS BREZSNYEV a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke III. VENDÉGÜNK VOLT Dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke ÉRDEMES KÖVETNI A SZAKMAR! PÉLDÁT Megyei halászati tanácskozás Világszerte mindenütt nagy gond a vízgazdálkodás, óri­ási erőfeszítéseket tesznek megjavítására. Bács-Kiskun megye az ország legelmara­dottabb területei közé tartozott vízgazdálkodás szempontjából is. Nem véletlen, hogy a felszabadu­lás után államunk az igen fon­tos mezőgazdasági terület vízügyi létesítményeinek építésére nagy összegeket áldozott. Ma már a megye gazdasági élete sokszínűbb — fejlett mezőgazdasággal ren­delkezik, jelentős ipar települt — és városainak, községeinek arcu­lata is lényegesen megváltozott. Ily módon a továbbfejlődés egyik fontos tényezője a vízgazdálko­dás igényeinek megfelelő alakí­tása. A héten Bács-Kiskun ven­dége volt dr. Gergely István ál­lamtitkár, aki a megye vezetői­vel erről a témáról tárgyalt. Meg­kértük az államtitkárt, tájékoz­tassa olvasóinkat erről a lakos­ságot is közvetlenül érintő kér­désről. — Hogyan látja államtitkár elvtárs Bács-Kiskun megye he­lyét és szerepét az ország víz­gazdálkodásában ? — Bács-Kiskun az ország leg­nagyobb megyéje, egyben éléstá­ra is. Gyorsan fejlődik ipara, vá­rosiasodnak falvai, növekednek városai. Emellett kiterjedt a ta- nyaviléga. Ez egyben sok felada­tot ró ránk a vízgazdálkodás fej­lesztése terén. Ugyanakkor folya­matos munkát jelent számunkra a vízkárok elhárítása is, hiszen két nagy folyónk, a Duna és a Tisza fogja közre a megye terü­letét. Folyamatos feladatunk a víz­rendezés és a lakosság jó ivóvíz­zel való ellátása. Különösen nagy gondot jelent ez a nagyobb vá­rosokban, ipari központokban, üdülőterületeken, s néhány víz­szegény faluban is. A megyét olyan mértékben kell ellátnunk vízzel — ivóvízzel, ipari vízzel, mezőgazdasági vízzel —, hogy az ne lehessen a gazdasági és a társadalmi fejlődés akadálya. Ép­pen ezért már hagyományossá vált, hogy a megye politikai, ál­lami vezetőivel rendszeresen tár­gyalunk ezekről a kérdésekről. Horváth Istvánnal, a megyei pártbizottság első titkárával és dr. Gajdócsi Istvánnal, a megyei tanács elnökével azért tekintettük át az ötéves terv időarányos tel­jesítését, hogy mulasztás ilyen vonatkozásban sem részünkről, sem a megye részéről ne követ­kezhessen be. örömmel közölhe­tem, hogy Bács-Kiskun megye illetékes szervei terveiket túltel­jesítve áldoztak a vízgazdálko­dásra, s az OVH is ezt tette. A többi között szóba került Kecs­kemét vízellátása és elhatároatuk, hogy a közeljövőben megkezdjük a város harmadik vízmüvének építését, valamint a tisztított szennyvíz öntözésre való felhasz­nálását. — Kérem, értékelje a megye települései vízellátásának és csa­tornázásának a helyzetét. — Bács-Kiskun .megye városai­ban és falvaiban a lakosság két­harmada már vezetékes ivóvíz- ellátásban részesül. Országos át­lagban ez az arány — a fővárost leszámítva — valamivel keve­sebb. Ez természetesen nem je­lent vigaszt azok számára, akik még nem vezetékes vizet isznak. Törekvéseink azért arra irányul­nak, hogy ahol kevés a víz, mint egyes városokban, vagy pedig még nincs egészséges ivóvíz, mint néhány községben, pótoljuk a hiányt, s elérjük, hogy a VI. öt­éves tervben a vezetékes ivóvíz­ellátás a megyében 70 százalék fölé emelkedjen. Ugyanakkor a fejlődő ipar vízigényéről is gon­doskodunk. A csatornázottság a megyében már alacsonyabb fokú az orszá­gos átlagnál. A jövőben azért is nagy gondot fordítunk az ilyen jellegű lemaradás pótlására, mert vízszegény területről van szó. Vagyis a csatornák vizének hasz­nosításáról nagyobb mértékben kell gondoskodnunk. Van azon­ban már erre vonatkozó kedve­ző tapasztalatunk, országosan is jó példa a kecskeméti szenny- vízöntözési kísérlet sikere. — Szó esett a megyei vezetők­kel folytatott tárgyalásain a Du­na—Tisza-csatorna építéséről. A megye mezőgazdasága és azok a települések, amelyek a csatorna nyomvonalán helyezkednek el, mikorra számíthatnak e fontos objektum hasznosítására? — Tárgyalásainkon valóban szót váltottunk olyan távlati ter­vekről. mint a Duna—Tisza-csa­torna. Repülőgépről meg is néz­tük nyomvonalát. Nyugodtan mondhatom, hogy áldás lesz ezen a vidéken az új vízfolyás, ez a mesterséges folyó. A Duna menti Fadd községnél* kezdődik majd és Csongrádnál lép a Tiszába. Gya­korlatilag itt vezet keresztül a megyén, s nagymértékben javít­ja talajának vízháztartását, nö­veli vízkészletét, .bővíti a nyom­vonalán elhelyezkedő települések vízellátását és hajózható lesz. Ma már elmondhatom, hogy az épülő nagy létesítmények után a következő nagyberuházások egyi­ke éppen a Duna-Tisza-csator- na lesz. Várhatóan a kilencve­nes években valósul meg. A csa­tornaépítés nagyon nagyszabású munka, mintegy 20 milliárd fo­rintos beruházást igényel. Meg­éri, ment környezetében nagy gazdasági fellendülés várható. A Bács-Kiskun megyei homok táp­anyaggal és vízzel dúsítva jóval bővebben termő mezőgazdasági területté válik. Ily módon jelen­tős mértékben fejlődik majd a szőlő, gyümölcs és nem utolsó­sorban a zöldségkertészeti kultú­ra. Emellett természetesen újabb ipari üzemek telepítése is lehe­tővé válik. Ehhez azonban még egy évtizedet kell várni — fejez­te be kérdéseinkre adott vála­szát dr. Gergely István államtit­kár. N. O. Hazánkban a halászati ágazat fejlesztését 15 éves terv írja elő. Eszerint a haltermelést az V. öt­éves terv végéig 46 százalékkal szükséges növelni. Ezért a tógaz­daságokban a tervciklus végéig hektáronként legalább 13 mázsa halat termelnek, s a cél, hogy az egy személyre jutó, egyévi hal­húsfogyasztás elérje a 4—5 kilo­grammot. Megyénk összes termelése ta­valy 1370 tonna vegyes hal volt. Ebből a szövetkezeti tógazdasá­gok — a halászati termelőszövet­kezetek és a mezőgazdasági szö­vetkezetek együttesen — 912 ton­nával részesedtek. Tekintettel a téma fontosságára, megyei tanácskozást tartottak a szakmán Petőfi Termelőszövet­kezetben. A helyszín kiválasztá­sa nem volt véletlen, ugyanis ez a közös gazdaság fejleszti leg­jobban a halászati ágazatot a me­gyében. Míg 1963-ban csak 40 hektárnyi halastavuk volt, addig az idén már 200 hektáron üze­meltetik a halgazdaságukat. Nagy erőfeszítéseket tesznek annak ér­dekében^ hogy az eddig használ­hatatlan szikes területeken újabb halastavakat létesítenek saját ki­vitelezésben. Ezzel a költségeket a felére csökkentették. A beru­házások ugyanis eléggé jelentő­sek a halastavak építésénél. Egy hektárra 200 ezer forint költség jut. A szakmának megoldották hektáronkénti 100 ezer forintból. A tanácskozás résztvevői meg­tekintették a termelőszövetkezet tógazdaságát, ahová éppen a na­pokban 18 millió ivadékot helyez­nek el. Mintegy 60 százalékban pontyot. 40 százalékban busát és amurt tenyésztenek. A nevelést is maguk végzik, és saját halbolt­jaikban értékesítik a lehalászott v zsákmányt. A tanácskozást, amelyet az üzemlátogatás után kezdtek el. dr. Matos László, a megyei ta­nács elnökhelyettese vezette. El­jött a megbeszélésre dr. Dobrai Lajos, a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium vadásza­ti és halászati főosztályának he­lyettes vezetője, Bencze Ferenc, a Halászati Szövetkezetek Szövet­ségének főtitkára, Páskándi János, az országos horgászati szövetség osztályvezetője, a környező ter­melőszövetkezetek elnökei, akik szintén foglalkoznak tógazdasá­gok létesítésével. Dr. Matos Lász­ló bevezetőjében hangoztatta, hogy a tógazdaságok fejlesztése azért is fontos, mert más célra nem alkalmas területeket lehet bevonni a mezőgazdasági terme­lésbe, példa erre a szakmának kezdeményezése, ahol a szikes le­gelőkön olyan halgazdaságot lé­tesítettek, ami az elmúlt eszten­dőben is mintegy másfél millió forinttal növelte nyereségüket. A tógazdaságok fejlesztésén túl­menően azonban egyéb gondok is vannak, mert a megyében 13 ezer horgász van, és részükre is gondoskodni kell vízfelületről. Sajnos, a gemenci tájvédelmi körzet kialakításával a horgászo­kat kitiltották a területről, és még mindig nincs megoldva, mi­ként lehetne több száz ember hasznos sportját tovább folytat­ni. Arról van szó, hogy helyette egy 100 hektáros halastavat léte­sítenek. ezenkívül a megyében levő, de a paksi Vörös Csillag Halászati Tsz által hasznosított vízterületeket is át lehetne adni a horgász szövetségnek. A tógazdaságok fejlesztését is meg kell gyorsítani. Fontos lé­pés. hogy a két hartai termelő- szövetkezet közös vállalkozásban 500 hektárnyi területen tervezett halgazdaságot. Az első szakasz­ban a VI. ötéves terv végéig 350 hektárnyi területen alakitanait ki halastavat, s az építkezéshez az állam 40 százalékos támogatást ad. K. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom