Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évt. 128. szám Ára: 1,20 forint 1979. június 3. vasárnap Összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1979. június 14-én, csütörtök délelőtt, 11 érára összehívta. A kormány javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére a Magyar Népköztársaság 1978. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést, valamint az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslatot. (MTI) / A látogatás után A magyar—szovjet tárgyalások befejeződtek; a közös közlemény mondatai Összefoglalják a megbeszélések lényegét. A teljes egyetértés, a kérdések azonos vizsgálata az alap — aztán ha valaki megkísérli a szovjet—magyar párt- és állami tárgyalások témáit fontossági sorrendbe rakni, bizonyosan az első tárgykörök között említi majd azt a megállapítást, hogy a két párt „tisztelettel tekint a társadalom forradalmi átalakításáról, a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló, Marx. Engels, Lenin tanításait továbbfejlesztő testvérpártak alkotó útkeresésére” — azaz alapvető fontosságúnak mondja a testvérpártok internacionalista szolidaritásának állandó növelését. A legmagasabb szintű megbeszélések valóban az egész világon megszólaló visszhangjában volt egy elem, amelyre érdemes külön is felfigyelni. Baráti országok sajtója csakúgy, mint a nyugati tudósítók, szónoki fordulatnál, udvariasságnál jóval többnek tekintették, hogy a vendég, Leonyid Brezsnyev, jó néhányszor utalt Budapest politikai szerepére. Valóban: aki ma napjaink történelmének eseményeit kísérli meg összefoglalni, irányzatait próbálja elemezni, szükségszerűen korszakváltó jelentőségű tettnek értékeli az európai biztonsági értekezlet záróokmányát. S ehlhez szorosan hozzátartozik, hogy ennek előzménye a szocialista közösség országainak emlékezetes budapesti felhívása volt. De Leonyid Brezsnyev Budapestet említette, mint a holnap felé vezető út lényeges állomását akkor is, amikor a szocialista külügyminiszterek minapi felhívását idézte. Most, néhány nappal ezelőtt a katonai enyhülés megvalósítására, a hidegháború 'maradványainak végső eltakarítására hívtak fel újra a mi fővárosunkból a Varsói Szerződés külügy.minisaterei — s ahogy Leonyid Brezsnyev megjegyezte, nem más leszerelési kezdeményezések, tárgyalások, meglevő fórumok helyettesítésére, hanem éppen azok elevenebbé tételére javasolja az új budapesti kezdeményezés az új összeurópai értekezletet. „A Becs előtti állomás” — jegyezte meg szellemesen, az időbeli és a földrajzi fogalomra egyaránt gondolva az egyiik nyugati rádió- kommervtátor a magyar fővárosban lezajlott fontos politikai tárgyalásokról. Valóban így van. Mindazok a megnyilvánulások — Kádár János beszédei, más magyar felszólalások —, amelyek a Brezsnyev- iétogatás napjaiban elhangzottak magyar földön, nemcsak a szovjet politika általános békeszándékait hangsúlyozták. Mindenütt szó esett a hónap közepén sorra kerülő szovjet—amerikai csúcstalálkozóról, a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról kidolgozott újabb, immár második szovjet—amerikai megállapodás aláírásáról. S amikor Leonyid Brezsnyev aat mondta, 'hogy a szovjet fél kész aktív, konstruktív párbeszédre a világpolitikai tárgykörök mindegyikében, nagyon is konkrét, nagyon is időszerű kérdésekre gondolt. A világ képes és köteles a politikai enyhülés kétségtelen — bár bizonyos körök által fenyegetett — művét teljessé tenni a katonai enyhüléssel. Éppen a szocialista országok pozitív kezdeményezéseinek sora mutatja meg a lehetséges utat: a tárgyalásokkal, a megállapodási készségnek a megállapodás reális lehetőségeivel való összeegyeztetésével. Ha Budapest „a Bécs előtti állomás”, nekünk, magyaroknak külön is jó okunk van örömmel és elégedetten összegezni az elmúlt hét magyar—szovjat csúcstalálkozójának eredményeit. Utalhatunk Itt mindenekelőtt arra, amit Kádár János úgy fejezett ki, hogy újra hangoztatva elveink, céljaink, érdekeink közösségét, a teljes nézetazonosságot, a forradalmi hagyományok folyamatosságában, történelmi perspektívában ábrázolta a testvéri szovjet—magyar viszonyt. S idézhetjük Leonyid Brezsnyev megállapítását arról, hogy egy-egy ország „megismételhetetlen vonásai”, sajátosságai figyelembevétele nélkül lehetetlen egészséges együttműködést kialakítani, kölcsönös megelégedéssel rendezni ezt vagy aat a problémát. Alighanem a Brezs- nyev-látogatás talán leglényegesebb két mondataként kell megjegyeznünk a díszvacsora pohánköszöntőjében mondottakat: „A szovjet—magyar együttműködés normájává vált, hogy figyelemmel, a szó szoros értelmében jó szándékkal kezeljük egymás sajátosságait. Sőt írni több, barátaink érdekeit és gondjait mindannyian a magunkénak érezzük és sajátjainkként figyelünk azokra.” Természetes dolog, hogy a magyar politika a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásának alkalmát is felhasználta arra, hogy kifejezze, milyen elsőrendű jelentőséget tulajdonít a Moszkvához fűződő testvéri szövetségnek, annak a^Jcipróbátt. mindig eredményes együttműködésnek, amely gondos egyeztetés, a közös és kölcsönös érdekek figyelembevétele közepette jellemzi a szocialista közösség országainak fellépését a nemzetközi színtéren. Nyílt szó, világos beszéd szólt a hazai holnapról is az elmúlt napokban. Amikor Kádár János rádió- és televízióbeszédében az elért hatalmas eredmények mellett az előttünk álló útszakasz új, nehezebb, bonyolultabb feladatairól beszélt. Olyan kérdésekre utalt, amelyeket a mindennapi munka, a gazdasági építés hétköznapja mind gyakrabban '.tesz fel. Változó világ új jelenségei, új problémái, új és bátor megközelítéseket, feleleteket követelnek. Szilárd és egyértelmű ideológiai megalapozás kell ezekhez a feleletekhez és ezért is utal a közlemény a magyar—szovjet ideológiai együttműködés fontosságára. Hagy a nem könnyű feladatokkal .megbirkózzunk, a legnehezebb kérdésekre is megadhassuk a kor és a szocialista eszmék által megkövetelt legjobb választ, a szocialista közösség egységének, együttműködésének erősítését kell szolgálni. Ennek s mindenekelőtt a magyar—szovjet viszony szilárdságának volt világos, részletes kifejezője a szovjet pártós kormányküldöttség eredményes magyarországi látogatása. KÖZÖS NYILATKOZAT a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége testvéri barátságának, sokoldalú együttműködésének továbbfejlesztéséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának; a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának meghívására Leonyid Iljics Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével 1979. május 30. és június 1. között hivatalos baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének párt- és kormányküldöttsége. A szovjet küldöttséget mindenütt forró, baráti légkörben fogadták, amely hűen tükrözte Magyarország és a Szovjetunió, az MSZMP és az SZKP megbonthatatlan egységét, szolidaritását és kifejezte a magyar és a szovjet nép mélységes tiszteletét egymás iránt. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége bensőséges keretek között találkozott a magyar munkásosztály képviselőivel a Parlament épületében, ahol L I. Brezsnyev átnyújtotta az Októberi Forradalom Érdemrendet a Csepel Vas- és Fémművek kollektívájának. A küldöttség megtekintette a magyar főváros néhány új létesítményét, ismerkedett a fejlett szocialista társadalmat építő testvéri magyar nép életével. A látogatás során a két fél tárgyalásokat folytatott, amelyeken részt vett: — Magyar részről: KÁDÁR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. Púja Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, valamint Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Fodor László, Varga István az MSZMP KB osztályvezető- helyettesei, és Roska István, külügyminiszter-helyettes; — Szovjet részről: L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, A. A. Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, K. U. Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP KB titkára, K. V. Ruszakov, az SZKP KB titkára, I. V. Arhipov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, V. F. Dobrik, az SZKP KB tagja, Ukrajna Kommunista Pártja Ivovi területi bizottságának első titkára, V. J. Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, valamint L. M. Zamjatyin, az SZKP KB tagja, az SZKP KB osztályvezetője, A. I. Blatov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának _tagja, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója, G. A. Kiszeljov, az SZKP KB osztályvezető-helyettese, Ny. V. Sislin, az SZKP KB konzultáns csoportjának vezetője, V. G. Makarov, a Szovjetunió külügyminiszterének főtanácsadója. A tárgyalások résztvevői megvitatták a magyar—szovjet kapcsolatok továbbfejlesztésének fő irányait, véleményt cseréltek a békéért ás I nemzetközi enyhülésért folytatott harc, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A magyar kommunisták és a dolgozó magyar nép nagyra értékeli a szovjet népnek az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak valóra váltásában elért nagyszerű eredményeit. A magyar fél elismeréssel szólt arról, hogy a szovjet nép lenini kommunista pártja vezetésével korszakalkotó eredményeket ért el a kommunista társadalom építésében. A Szovjetunió tapasztalatai az új társadalmi rendszer létrehozásában elvi jelentőségűek az egyetemes társadalmi haladás számára. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kiemelkedő szerepet játszik a világbéke megőrzésében, a népek harcában a társadalmi haladásért és a nemzeti függetlenségért. A Szovjetunió és az SZKP következetes internacionalista politikát folytat, amely korunk forradalmi erői — a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom — egységének erősítésére irányul. A magyar nép nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy barátjának és szövetségesének tudhatja a Szovjetuniót és bizton számíthat cselekvő szolidaritására, elvtársi segítségére. A szovjet kommunisták, a szovjet nép őszintén őrül a magyar dolgozók jelentős sikereinek, amelyeket az MSZMP XI. kongresszusán kijelölt nagy feladatok valóra váltásában elértek. A szovjet küldöttség nagy érdeklődést tanúsított az MSZMP alkotó tevékenysége iránt, amellyel kidolgozza a fejlett szocialista társadalom építésének, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség szövetsége erősítésének, a párt és a nép kapcsolatai elmélyítésének, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének feladatait. Megelégedéssel szólt a Magyar Népköztársaság és az MSZMP hozzájárulásáról az európai és a világbéke megőrzéséhez, a szocialista közösség erősítéséhez, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom összeforrottságának megszilárdításához, a népek nemzeti és társadalmi felszabadító harcához. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép, nagyra értékeli a magyar kommunistáknak, a magyar dolgozóknak a Szovjetunióhoz fűződő internacionalista, elvtársi és testvéri viszonyát. I. A felek áttekintették a Magyar Népköztársaság párt- és kormány- küldöttségének a Szovjetunióban tett 1974. évi látogatása alkalmából kötött, majd az ezt követő legfelsőbb szintű találkozókon továbbfejlesztett és konkretizált elvi megállapodások valóra váltásának menetét. Megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar —szovjet kapcsolatok eredményesen és dinamikusan fejlődnek, teljes összhangban a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió 1967- ben aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésével, az MSZMP XI. kongresszusa és az SZKP XXV. kongresszusa határozataival. A felek megállapították: Magyarország és a Szovjetunió testvéri barátságának szilárd alapja a társadalmi rend közössége, a magyar és a szovjet nép alapvető érdekeinek egysége, a marxizmus —leninizmus és a szocialista internacionalizmus elveihez való hűség. Az élet meggyőzően igazolja a magyar—szovjet szövetség hatékonyságát, mely biztosítja a két ország érdekeinek védelmét, s jól szolgálja a szocialista közösség összeforrottságának és nemzetközi befolyásának erősítését, Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megszilárdítását. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, a magyar és a szovjet nép barátsága és együttműködése fejlődésének mozgatóereje az MSZMP és az SZKP testvéri összeforrottsága. A rendszeres legmagasabb szintű találkozók, az állandó munkakapcsolat, a széles körű véleménycserék gazdagítják a két párt tevékenységét, lehetővé teszik az előttük álló feladatok legkedvezőbb megoldását. Az MSZMP és az SZKP — á viszonyukra jellemző mély, kölcsönös tisztelet, az őszinteség és a teljes bizalom szellemében — minden módon és minden szinten hozzájárul a pártkapcsolatok további szélesítéséhez, a Magyar Népköz- társaság Országgyűlése és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a két ország kormánya, állami és társadalmi szervezeti kapcsolatainak és együttműködésének bővítéséhez. A küldöttségek véleménycserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió .távlati gazdasági együttműködésének fő irányairól. Megállapították, hogy az árucsere-forgalom dinamikus növekedése, a termelési együttműködés fejlődése, a hosszú .távú gazdasági megállapodások hozzájárulnak Magyarország és a Szovjetunió népgazdasági feladatainak megoldásához. A Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió kormányfőinek a közelmúltban lezajlott találkozóján kidolgozott megállapodások valóra váltása előmozdítja a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok elmélyítését. A felék szükségesnek tartják az együttes tervezési tevékenység tökéletesítését, a termelési kooperáció ' és szakosítás fejlesztését.' Kiemelték annak fontosságát, hogy mielőbb fejezzék be a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió legfontosabb gazdasági ágazatait felölelő termelési kooperáció és szakosítás 1990-ig szóló hosszú távú programjának kidolgozását. Jelentős eredmények jellemzik a két ország már 30 éve jól fejlődő műszaki-tudományos együttműködését. A felek időszerű feladatként jelölték meg a közös tudományos tevékenység népgazdasági hatékonyságának növelését és még szorosabb összehangolását a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok követelményeivel. A küldöttségek aláhúzták a testvéri országok szoros együttműködésének fontosságát a nagy nép- gazdasági feladatok végrehajtásában, köztük az energia- és nyersanyaggondok megoldásában. Megállapították, hogy az összefogás nagyszerű példája a KGST- tagállamok több ezres építőkollektívájának internacionalista együtt(Folytatás a 3. oldalon) Kalocsán épül a megye legnagyobb gabonasilója A Budapestről Bajára vezető országútról Kalocsához közeledve, már kilométerekről látszik az a toronydaru, amely éjjel-nappal, ünnepnap, vasárnap szüntelenül emeli a különböző anyagokat az épülő gabonasilóhoz. A kivitelező, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat bajai főépítésveze- tősége. A hatalmas sóderhegyek, a folyamatosan szállított cement, a mész és még jónéhány kellék pontosan kidolgozott, naprakész tervek alapján érkezik, majd kerül feldolgozásra. Az eddig felépült kecskeméti és bajai siló 2 ezer köbméteres. A kalocsai 2300 köbméteres lesz, vagyis a megye legnagyobb gabonasilója, amelynek építkezéséhez már némi tapasztalatokat szereztek az előző helyeken, a külöböző szakmájú építőbrigádok. A munkálatokat 1978. augusztusában kezdték, és 1981. december 31-én fejezik be. A föld színétől fölfelé a már jól bevált csúszózsaluzással haladnak napi két métert. Jelenleg nappal száztízen dolgoznak az építkezésen, éjjel pedig százan, kétszer tizenkét órát. Természetesen a munkálatokat megelőzően megbeszélték a dolgozókkal a folyamatos, 12 órás műszakot. Erre mindaddig szükség van, míg a csúszózsaluzás el nem készül, a 60 méteres magasságig. Maga a siló, az ideiglenes melléklétesítményekkel 65 millió 175 ezer forintba kerül. Ez az építkezés első szakasza. A második szakaszban készül a porta, a hídmérleg, a garat, a szociális épület és a kerítés, amely várhatóan újabb 55 millió forintba kerül. A dolgozókat Kalocsáról, Soltról, Dunapatajról, Géderlakról, Dunaszentbenedekről, Bajáról és Kecelről szállítják az építkezéshez. A folyamatos, pihenő nélküli munkát 23—24 napra tervezték, majd utána az elmaradott pihenőnapokat egyszerre kivehetik a dolgozók. Az itt dolgozó tizenkét szocialista brigádból négy betonozó. négy felületképző kőműves, két ács- és kettő vasszerelő. A zökkenőmentes munkát az teszi lehetővé, hogy nemcsak brigádokra, hanem személyekre is kidolgozták a naponkénti tervet, nincs „keresztbe dolgozás”, egymásra várás. A napi 80 tonna cement és 150 köbméter víz bedolgozása csakis gondos munkaszervezéssel, tökéletes összhangban történhet. Ma- tota József építésvezető időt, fáradságot nem kímélve, példamutatóan irányítja a jó ütemben haladó építkezést. Sz. F. • Munkában a vaaszerelö brigád.
