Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-22 / 144. szám

< • PETŐFI NÉPE » 1979. június 22.

Kinőttünk már abból...

„ ... kinőttünk már abból, hogy a társadalmi Jelenségek közül csak azt lássuk, ami nekünk tetszik. Nekünk látnunk kell, ami nem tetszik, mert különben nem tíidunk rendszeresen és becsületesén dolgozni.’* (Kádár János, a kommunista újságírók 1971. évi tanácskozásán.)

AGGODALOMRA AD OKOT,

hogy némelyek még mindig azért aggódnak, mert szerintük több szó esik a hibákról, bajokról, s kevesebb az eredményekről. Bár nem túlságosan sokan, de akadnak, akik úgy vélik: nem volna szabad az élet minden fórumán olyan őszintén elemezni a helyzetet, ahogy ma ezt a párt és a kormány különböző szervei teszik. Hiszen — mondják — a Központi Bizottság határozataitól kezdve a különböző üzemi termelési tanácskozásig jórészt azzal foglalkoznak, hogy mennyi a hiányosság, mennyi a nehézség. Ahelyett, hogy „arányosan” építenék fel a dokumentumokat, egyrészt-másrészt alapon kigrammozva az egyensúlyt.

A már szóba került aktívaértekezleten a Központi Bizottság első titkára arról is szólt — idézzük —, hogy „ .. ■ valamilyen kompromisszumos alapon megszületett az új ,műalkotás’, ami nem pozitív és nem negatív, hanem a kettő együtt. Bármiről van szó, az ember azt hallja: egyrészt- másrészt. Ezt látjuk a filmhíradóban, s mindenütt. Bemutatnak egy új, szép épületet, de feltétlenül felhívják a figyelmet a szemétkupacra, ^mi ott maradt. Ilyen és hasonló megjegyzések nélkül ritkán mutatnak be új létesítményt. Persze nem arról van szó, hogy sohase mutassanak be szemétkupacot, hogy ne tárják fel a hibákat is. De felszólalok az ellen, hogy a mi cikkeink „egyrészről-másrészről” íródjanak. Az újságíró vagy támogasson valamit, és akkor azt támogassa, ne vegye vissza a cikk másik felében azt, amit az első felében felépített. Vagy valami mellett íródjon az a cikk, ideértve a rádió- és televízióadást is, vagy valami ellen”.

AZ IDÉZETT gondolatsorból logikusan következik, hogy helyesebb, ha nevén nevezzük a dolgokat, megmondjuk a jóról, hogy jó — mert persze az őszinteséghez ez is hozzátartozik — a rosszról, hogy rossz. Anélkül, hogy mindig hozzátennénk, a mai ólet negatív jelenségei egy alapjában véve pozitív fejlődés folyamatában léteznek vagy éppen az előrehaladás eredményeinél sem szabad elfeledkezni a létező nehézségekről. S lehet, hogy akadnak csüggedők, akik bizonyos tények hallatára csaknem pánikba esnek, de az ő kedvükért, idegeit megnyugtatásáért mégsem mondhatunk le az őszinte szó erejéről. S azok szájíze szerint sem formáljuk mondanivalónkat, akik attól tartanak, hogy a feltárt gond megkérdőjelezi, egész eddig megtett utunkat.

Igaz, az őszinte beszéd többnyire azzal jár, hogy több szó esik a nehézségekről, mint az eredményekről. Pe hát a megoldott feladatok mögöttünk vannak, a megoldandók előttünk. Figyelmünket, erőinket arra kell összpontosítani, ami még. előttünk van. S akármilyen hatalmasnak is látszanak a teendők, éppen az elért eredmények tanúsága szerint van erőnk hozzá, hogy szembenézzünk velük. A helyzet őszinte elemzése mögött — kimondhatatlanul — erőtudat és biztonságérzet van. Az egyenes, őszinte szó jellemezte például az ország- gyűlés legutóbbi "költségvetési vitáját. Íme egy példa rá a belkereskedelmi miniszter Dr. Sághy Vilmos felszólalásából:

„A FOGYASZTÁSCIKK-kereskedelem 380 ezer dolgozója közül 240—250 ezer naponta közvetlen kapcsolatba kerül a vásárlókkal, tehát a lakossággal — mondotta a miniszter. A boltokba és a vendéglátóhelyeken naponta öt-hat millió vásárlás történik, és a tapasztalatok szerint egy háziasz- szony hetente átlagosan hat-nyolc órát tölt el vásárlással. Mindebből következik, hogy az udvarias és a szakszerű kiszolgálás mind sürgetőbb követelmény. Alapvetően az üzletek és a vendéglátó- egységek dolgozóitól függ, hogy a fejlődő árukínálatot miként érzékeli a vásárló lakosság”.

Mégis akadnak, akik úgy vélik, hogy ez nem jó módszer. Mindig el kell mondani, honnan indultunk, közölni kell, hogy volt már ennél nehezebb helyzet is az adott területen. Szükségesnek tartják azt is, hogy előbb elsorolják az eredményeket, nehogy egyoldalúsággal, hálátlansággal vádolják őket, s csak aztán lehet rátérni a problémákra. Pedig teljesen nyilvánvaló, hogy — mondjuk — a jeienlegi kórházi helyzet megoldását ■ aligha segíti elő, ha a kiindulópontunk a társadalombiztosításban részesítettek régi helyzete, amikor nekünk ma kell jobb helyzetet teremteni. Az ipar és a kereskedelem mércéje sem az egykori elmaradottság hanem a jelenlegi követelmény.

Az őszinte szó, amivel egymást illetjük és tulajdonképpen tiszteljük, az önmagunkkal szemben állított magas követelményeket tükrözi. S amikor az embernek rengeteg az elvégezni való dolga, az lenne a baj, ha a korábbi sikereinkből próbálnánk megélni, s nem újabb eredményeket elérni. Hadd hivatkozzunk ismételten Kádár János elvtársra, aki a szóban forgó jelenségek leküzdésére így hívta fel a figyelmet:

„A SZOCIALIZMUS olyan eszme, hogy amikor már teljesen megvalósult, akkor nagy békesség lesz. Olyan békesség és csönd, hogy magunk is csodálkozni fogunk, azon, hová lett a zaj. De amíg nem valósul meg teljesen, addig harcolni kell...”

Egyrészt az eredményekért, másrészt a hibák ellen.

Kőszegi Frigyes

Kenyérhegyek

— Az unokáim panaszkodnak: „Mama, nem jó ez a kenyér. Száraz. Miért nem veszel frisset?’ — kérdik, miközben asztalra teszem a tegnapi veknit. En meg éppen ezt szeretem. És nem lehet kidobni fél kenyeret! — hallgattam bele két nagymama korú asszony beszélgetésébe, a buszra várakozóban.

Kevesen vannak, s azok is főleg idősebbek, akik ilyen becsben tartják a „mindennapi betevőt”. El még bennük a sok év előtti tevékenység emléke, amikor — főként faluhelyen — a háziasszony minden héten egyszer nekiállt dagasztani, az elkészült tésztát ke- lesztette, majd berakta a kemencébe, és megsütötte az egy hétre elegendő kenyeret.

Amelyik családnak nem volt kemencéje, az a péknél sütte- tett. Vagy olyat, amit maguk dagasztottak, vagy lisztet vittek a kenyérért cserébe. Otthon aztán jóízűen ették a „kemence gyümölcsét” egy hétig — vagy tovább. Ameddig tartott.

Ma már csak nagy ritkán vásárolnák kenyérből több napra valót. Majd’ mindenki a frisset szereti, olyat, ami, ha nem is meleg, de puha, ropogós héjú, foszlós belű. A tegnapi kenyérnek hamar kitelik a becsülete. Még jó, ha összegyűjtik és odaadják annak, aki megeteti a jószággal — igaz, így is drága mulatság. Az alapvető élelmiszerek közül is legalapvetőbb kenyér árához

nyújtott jelentős állami támogatást ugyanis nem az használja fel, akinek szánták. — igaz a száraz kenyér legalább nem kerül a szemétbe.

Mert ott végzi az a nem kis mennyiségű kenyérmaradék, amit már nem eszünk meg, mondván: nem friss. A guberálók óriási zacskókat visznek magukkal, és a szemetes kukákban való keresgélés után a kidobott kenyérrel degeszre tömött zsákokat cipelnek haza. Szemétbe — s ami sokszor még szemet szúróbb — az utakra, parkokba kerülnek fél, vagy egész, megszegetlen veknik is.

Pedig, ha néha jogos is a kritika, ritka kivételtől eltekintve jó a minőség, bőséges a választék: a fehér, a rozsláng, burgonyás, a zsömle, a rozskenyér ínycsiklandóan kínálja, kelleti magát, s az eladó annyit és akkora darabot ad,,amekkorát a vásárló kér. Nem lehet mentség a vazar- lásra az a gyakran emlegetett kifogás, miszerint nagy a kenyér, a fele óhatatlanul megmarad. s mint ilyen, megszárad. ki kell dobni. Ma a boltokban mindenki annyi kenyeret vesz, amennyire szüksége van.

Ilyenformán aztán teljesen érthetetlen, hogy miért megy annyi kenyér pocsékba. Az esztendőnként kárba vesző mennyiségből hatalmas hegyeket lehetne púpozni, s azzal a gáláns mozdulattal, amelyikkel a kenyeret a szemétre vetjük. — a hegyet magasítjuk — a saját zsebünkből dobunk, ki naay összegeket.

V. T.

— Mindig ott vannak, ahol kell — mondja elismerően a Jedlik Ányos szocialista brigádról Szé- nássy László, a MÁV kecskeméti vontatási főnökségének a vezetője. — Múlt évi munkájuk eredményeként megérdemelten kapták meg a mozgalom arany fokozatát. Nagyon lelkiismeretesen dolgoznak és a szakmai feladataik ellátásán túl sok társadalmi munkát végeznek. Már megkezdték ők is a villamos vontatásra való felkészülést, a brigád öt tagja szorgalmasan tanul és majd elektrikusi vizsgát tesz. Két év múlva létszámuk harminccal növekszik és a mostani kollektíva lesz majd akkor a négy új brigád magva ...”

Két évvel ezelőtt találkoztam először a brigáddal, s képes riportban számoltam be arról, hogy milyen áldozatkészen vezették be az egy idős asszony lakásába a villanyt.

A műhelyben vidékre indulás előtt sikerült Csorba Imrével és a brigád néhány tagjával beszélni.

— Már nem én vagyok a vezető — mondja Csorba Imre. — Űj beosztásom van, nagyon sokat tartózkodom vidéken, s közös elhatározással úgy döntöttünk, hogy a kollektíva irányítását más vegye át. Egyhangúlag Feleky Pál- nét — Sárikát — a műhely adminisztrátorát választottuk, s nem is csalódtunk. A múlt évi brigádtevékenységet már ő irányította, ő szervezte és nem utolsósorban neki is köszönhető az aranyjelvény. Sajnos, most már hosszabb ideje beteg. Néha kijön hozzánk és mi is többször meglátogatjuk. Most Ragó János technikus, műhelyünk művezetője irányítja a kollektívát.

— Csorba Imre 1974 óta volt a brigád vezetője — veszi át a szót Ragó János. — Irányítása mellett kétszer nyertük el a bronz, egyszer pedig az ezüst fokozatot. Tavaly elhatároztuk, hogy megpályázzuk az aranyjelvényt. Sikerült.

— Mi a brigád fő feladata?

— A körzetünkben levő hatvanöt vasútállomás villamos hálózatának karbantartása és javítása, valamint a vontatási főnökség elektromos gépeinek az üzemkészségének a biztosítása.

— Mire emlékeznek legszívesebben?

# Kasza Dezső szerelő nevéhez is több újítás fűződik.

— Nagyon örültünk annak — mondja Csorba Imre —, hogy tavaly megnyertük a MÁV újítási versenyét. Ragó János márciusban megkapta a Kiváló újító kitüntetés arany fokozatát, ö jár élen az újítómozgalomban. Az elmúlt hat évben —, mióta közöttünk dolgozik, —, mintegy ötven újítása volt. Közöttük többet mái országosan is alkalmaznak. Ilyen például a Diesel-motorok hibamegállapítására szolgáló elektronikus sztetoszkóp. Kern Istvánnal közösen egy indító trafót is készítettek a Diesel-motorok hideg indítására. A brigádnak különben a múlt évben 26 sikeres újítása volt.

— A társadalmi munka?

— Több óvodát és bölcsődét patronálunk, és szabad időnkben rendszeresen meglátogatjuk őkel — mondja Ragó János. — Festünk, mázolunk, játékszereket készítünk és javítunk, elvégzünk minden munkát. Természetesen nem feledkezünk el a munkahelyünkről sem. Felújítottuk a főnökség nagykapuját, most meg elhatároztuk, hogy az állomás területén levő 40 világító oszlopot festjük be. Ugyancsak elhatároztuk, hogy a körzetünkben levő állomásokon is elvégezzük ezt a

munkát, amit más erre hivatott vállalat nem vállal. Bízunk abban, hogy őszig sikerül befesteni >a 220 oszlopot.

— Egyéb terveik?

— Voltunk már töbször közös kiránduláson, bejártuk Miskolc, Aggtelek, Pécs és más városok környékét, de az idén szeretnénk messzebb menni, eljutni Csehszlovákiába és Lengyelországba. Remélhetően a brigád minél több tagja részt vehet majd ezen az egyhetes túrán ...

O. L.

<* — Ez a körzetünk — mutatja Csorba Imre a térképet.

• Az alsó képen: Ragó János, a brigádvezető helyettese az elektronikus sztetoszkóppal vizsgál egy villanymotort. (Opauszky László felvételei.)

A minőség védelmében

HAZUNK TAJAi

Hazánkban már a múlt század nyolcvanas éveiben megalakult a Magyar Technológiai Intézet, mely elsőként vizsgálta az ipari termékek minőségét. Ennek jogutódja az 1952-ben alakult KERMI — Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet.

A minőségellenőrzés: fogyasztói érdekvédelem. S mivel az élelmiszerektől kezdve az iparcikkeken keresztül naponta sokféle közszükségleti vagy tartós fogyasztási cikket vásárolunk, a KERMI munkája is rendkívül összetett. Az intézet a vendéglátóipari készítményeket éppúgy minőségvizsgálatnak veti alá, mint a bútort, a textiltermékeket, a cipőket, a különböző gumikat, műanyagokat, a mosógépeket, centrifugákat, gépjárműveket, a mezőgazdasági kisgépeket, a rádiókat és magnókat.

A Belkereskedelmi Minisztérium rendelete értelmében a ruházati cikkek többségének kivételével a fix és maximált árú termékeket előzetes minőségi vizsgálatra kell beküldeni a KERMI- hez. Ennek a kötelezettségének az ipar és a belkereskedelem, import áruk esetében pedig a külkereskedelem általában eleget tesz, s nemegyszer olyan cikkeket is ellenőriztetnek, melyek vizsgálata nem lenne kötelező. Ez megnyugtató a gyártó, a kereskedelem és a fogyasztó szempontjából is, mive! így a reklamációk nagy része megelőzhető. A KERMI évente általában 6000 hazai új és import

4* Szakitócrő-vizsgálat a gumi- műanyagipari osztály fizikai laboratóriumában. (Hauer Lajos felvétele.)

előmintát vizsgál, ennek fele hazai, a másik fele pedig importcikk.

Egyes gyártmányok minősége azonban idővel alapanyaghiány vagy technológiai eljárás változása miatt csökken, ez a kereskedelemben történt hálózati ellenőrzések során derül ki, ilyen esetben először figyelmeztetik a gyártó céget a hiba kijavítására, vagy szükség esetén intézkednek a termék forgalomból való kivonására. Ezenkívül a szabadáras termékekből is előzetes vizsgálatra kell beküldeni a viszonylag magas árkategóriájú cikkeket és az olyan készítményeket, melyek az élet- és vagyonbiztonság, valamint egészségügyi szempontból fontosak.

A vizsgálatok igen összetettek és mindenre kiterjedőek. A szöveteknél például végeznek szakításpróbákat, ellenőrzik az anyag összetételét, a fonás sűrűségét, azt, hogy hogyan reagál a színtartósság a fényre, nedvességre és mpsásra. Bár az utóbbi évek könnyűipari rekonstrukciója lehetővé tette a textil- és szövetipari termékek minőségének javulását, nem modha- tó el ez viszont sajnos, a cipőipar készítményeire.

Áz élelmiszereknél elsőrendű szempont az anyagösszetétel, a zsír és a hús aránya, a készítmény színe. A bútoroknál ellenőrzik többi között az összeépítés minőségét, a lábazatot, a polcok, ajtók használhatóságát és a kárpitos munka minőségét.

A megelőző ellenőrzéseken kívül a KERMI rendszeresen látogatja a bolthálózatot — évente általában 2000 kereskedelmi egység kerül a „mikroszkópjuk” alá. Minden évben országos ellenőrzést tartanak három-négy megyében — ezeken általában részt vesznek a Megyei Kereskedelmi Felügyelőségek és a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottságok képviselői is, utóbbiak jobban ismerik ugyanis a helyi adottságokat. A KERMI szűrőjén szinte alig-alig csúszik át olyan termék, mely ne felelne meg a kívánt minőségnek.

Az Országos Piackutató Intézet felkérésére a KERMI vizsgálja a Kiváló Áruk fórumára benevezett árukat és figyelemmel kíséri minőségük további alakulását. Ezenkívül az intézet önálló KERMI tanúsító védjeggyel látja el azokat a termékeket, melyeknek minőségét ellenőrizte. Hozzávetőlegesen eddig 80—90 termék viseli ezt a megkülönböztető jelet, mely biztonságot ad a gyártónak, a kereskedelemnek és a vásárlónak egyaránt.

Ä. T.

Gyümölcsés zöldségszedés idején

Kevesebb veszteséggel

A májusi esők hiánya és a szokatlanul korai, nagy hőség érzékeny veszteségeket okozott a mezőgazdaságnak. A vetések még alig keltek ki, a kiültetett palánták még alig vertek gyökeret, máris rájuk tört a hőséggel párosult aszály, amit a növények nehezen viseltek el. A gyümölcsök nem jutottak elegendő vízben oldott tápanyaghoz, a korai zöldségfélék (pl.: a zöldborsó) még a szárukat sem fejleszthették ki, máris virágba borultak.

Talán csak a szőlő — ez a mélyen gyökerező és viszonylag szárazságtűrő növény — nem sínylette meg a kritikus időjárást. Most az a fontos feladatunk, hogy beérett, fogyasztásra alkalmas termést a lehető legkevesebb ves*- teséggel takarítsuk be.

Cseresznye- és meggyszüret

A viszonylag kisméretű gyümölcsöket csak fáradságos és hosszadalmas munkával tudjuk betakarítani. Sajnos, éppen emiatt maradt a korábbi években olyan sok cseresznye és meggy a házikertek fáin — szedetlenül. Ez pedig nagy hiba. Nemcsak azért, mert a termés egy része kárbaveszett; hanem azért is, meht a jövő évi termést károsító cseresznyelegyek lárvái a fán a túlérő, megpuhuló gyümölcsökben fejlődnek ki, azokból szaporodnak el. Ezért nagyon fontos — növényvédelmi szempontból is —, hogy minden gyümölcsöt szüreteljünk le a cseresznye- és a meggyfákról.

A szüretelők olykor számottevő kárt okoznak a fákban. Szedés közbdh összetörik az ágakat, a gyümölccsel együtt leszakítják a termőrészeket is. A fák alja a szüret befejeztével néha úgy néz ki, mint a csatatér, amelyet letört ágdarabok, leszakított levelek és ösz- szetaposott gyümölcsök borítanak.

A földről elérhető ágak szürete- lése okozza a legkisebb gondot. Korunk „hatósugarát” megnövelhetjük egy kampós bot segítségével. amellyel a távolabbi ágakat is magunkhoz húzhatjuk. A korona többi ágáról a gyümölcsöket létrán állva szedjük le. A fára is fel lehet mászni, de csak gumitalpú cipőben, amely nem sérti fel a kéreg szöveteit.

A frissen el nem fogyasztott gyümölcsöt az ügyes és találékony háziasszonyok sokféleképpen házilag is feldolgozzák. A meggyből például gyümölcslé, bor, dzsem, lekvár készülhet.

Korai zöldségfélék

Nagy szükség van most a kerti ágyások korai zöldségtermésére. A fóliasátrak alól ugyanis lassan kifogynak a termények, a kevésbé védett szántóföldi táblákon pedig csak ezután érnek be. A kertekben most szedik a középérésű és a kései zöldborsót. Ne várjunk túl soká a szedéssel, mert a szemek túlságosan kemények és lisztesek lesznek. Ha azonban valami okból nem sikerült idejében leszedni a borsót, akkor hagyjuk a száron megérni: érdemes belőlük vetőmagot szedni.

Rövidesen kezdődik a legértékesebb zöldségeknek — az uborkának, a paradicsomnak, a zöldpaprikának,a padlizsánnak — betakarítása. Ezeket lehetőleg a kora reggeli órákban szedjük, amikor még nem melegedtek fel, mert így hosszabb ideig eltarthatok. A gyümölcsöket lehetőleg lapos rekeszbe. tálcára vagy kosárba szedjük, ahol nem nyomják össze egymást. Ezeket is hűvös helyen kell tárolni

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a család szükségletét meghaladó mennyiségű zöldségre igényt tart a kereskedelem is: a helyi zöld- ség-gyümölcsboltok, áfészek kötelesek minden eladásra felkínált és fogyasztásra alkalmas minőségű zöldséget felvásárolni, előzetes be1 jelentés után.

Dr. B. Gy.

Az első aranyjelvény