Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-16 / 139. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. június 16. KEVESEBB ARANY-, TÖBB EZÜST- ÉS BRONZÉRMES ITAL 1 Magasabb követelmény A megyei borverseny tapasztalatai A petőfiszállási lakatosok • Közvetett export útján Irakba kerülnek ezek a malomipari berendezések, amelyek festés előtti rozsdátlanítását végzi Balogh Gyula, Rácz János és Krupa Tóth József. A hazai és a külföldi vásárlók egyre nagyobb igénnyel lépnek fel a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékekkel szemben. A borgazdálkodásban is ezek a követelmények érvényesülnek. Mindinkább csak azt az italt lehet eladni, amelynek minősége eléri vagy meghaladja a közfogyasztás növekvő kívánalmait. A kulturált fogyasztó általában nem az alkoholt értékeli a borban, inkább az ital egyéb élvezeti értékeit, ízét, zamatét, illatát, kedvező étrendi hatását helyezi előtérbe. A borász feladata, sőt, kötelessége, hogy azt, ami a szőlőfajtákban az említett tulajdonságokból megtermett, azt megőrizze, finomítsa és fogyasztásra kellemes, harmonikus italt állítson elő belőle. — Bács-Kiskun borgazdálkodásában érvényesülnek-e ezek a magasabb követelmények, s iga- eolták-e azt a nemrég megrendezett borverseny tapasztalatai? — kérdeztük Pfenning Gyula megyei főkertészt. — Tulajdonképpen a borverseny a minőségek versenye. Ez évben is azért tartottuk fontosnak megrendezni, hogy lássuk, milyen volt az évjárat, hol tartunk az italok minőségével, megfelelnek-e azok a magasabb követelménynek. Ha ismerjük a problémákat, a hibákat, arra is rájövünk, hogy itt, az alföldi borvidéken mit kell tennünk. Amióta nyilvántartjuk a megyei borversenyeket, az idei volt sorrendben a 23. Az a nagy előnye a megyei versenyeknek, hogy azon nemcsak a borok versenyeznek, hanem az azokat előkészítő borászok is, akik ott működnek a bíráló bizottságokban. — Az idei versenyre 372 italmintát küldtek a megye terme-, lói, ez kevesebb a tavalyinál. Miként vizsgáztak az italok? — Szinte valamennyi forgalmi bor ott volt a versenyen. Emellett számottevő termelői, muzeális, sőt kísérleti bor akadt közöttük. A borversenyre küldött italok sorában 248 fehér, 82 vörös bor, 22 pezsgő és 10 konyak bírálata történt meg. Mindössze 24,5 százalék volt a vörös borok aránya, kevesebb, mint Bács- Kiskun vörös bort termő szőlőfajtái. Ennek az az oka, hogy az 1978-as esztendő nem túlságosan kedvezett a színanyag kialakulásának. Sok 1977-es évjáratú bor szerepelt a versenyen, jobb helyezést is inkább azok szereztek. Az 1978-ban termett borokon érződött a gyengébb évjárat, de ettől függetlenül azok között is volt néhány szép tétel. Ezeket nyilván megfelelő időiben és érési fokon szüretelték le és korszerű technológiával kezelték. Azt minden borásznak tudomásul kell vennie, hogy jó minőségű italt csak érett szőlőből lehet készíteni. Hiszen ebben az esetben alakulnak ki a szőlőfajtára 'jellemző íz, illat, zamatanyagok, s ekkor áll be a kedvező cukor-, savarány. A túl korán leszüretelt, szinte éretlen szőlőből a legjobb borászati technológiával sem lehet minőségi bort előállítani. — Hogyan történt a bírálat és miként díjazták az italokat? — A versenyre beküldött 372- ből 228 kapott érmet, ez 61.6 százaléka az italmintáknak. Valamivel kisebb volt az érmesek aránya, mint a tavalyi versenyen. Az idén is a szigorú nemzetközi szabályzat szerint történt a minősítés, függetlenül attól, hogy milyen volt az évjárat, ötvenkét minta részesült aranyéremben, nyolcvanöt ezüstérmet osztottunk ki. Igen sok olyan ital lett ezüstérmes, amelyet mindössze egy-két pont eltérés választott el az aranyéremtől, a bíráló bizottságok azonban a nemzetközi szabályzat követelményeit tartották minden esetben szem előtt. Ez a termelők érdeke is. Végül 87 minta lett bronzérmes. — Mi volt az idei verseny legfontosabb tapasztalata? — Most is a megye állami gazdaságai szerepeltek a legjobban, hiszen 173 mintájukkal 38 arany-, 57 ezüst- és 45 bronzérmet szereztek. A legtöbbet — kilenc aranyérmet — a Hossaúhegyi Állami Gazdaság kapott. Nyolc aranyat érdemeltek a Kiskunhalasi Állami Gazdaság italai. Az Állampusztai Célgazdaság, valamint a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság egyaránt 7—7 aranyérmet szerzett a versenyen. A mezőgazdasági szövetkezetek borászatában még sok a tennivaló, ez a másik tapasztalat. Jobban kell fejleszteni a borászati technológiájukat, hogy italaik megfeleljenek a szigorú követelményeknek. Sok volt közöttük például a túlkezelt bor. A szövetkezetek, szövetkezeti közös vállalatok 111 bormintájából csupán hét lett aranyérmes. Kilenc italuk szerzett ezüstöt és 34 bronzérmet. A hét aranyéremből hármat a tabdi Szőlőskert Termelő- szövetkezet, kettőt a kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezet, egyet- egyet a kiskunfélegyházi Lenin Tsz és a keceli Szőlőfürt Szak- szövetkezet vitt haza. A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet 30 bormintával szerepelt a versenyen, s értük hat arany-, 13 ezüst- és 6 bronzérmet kapott. A Középmagyarországi Pincegazdaság 20 bormintával indult, amelyek 6 arany-. 6 ezüstös egy bronzéremben részesültek. — Hogyan összegezhető az idei borverseny? — A megye borászata minőségileg sokat fejlődött az utóbbi évtizedben, boraink felzárkóztak a történelmi borvidék italai mellé. Ügy gondolom, ez a minőségi javulás is közrejátszik abban, hogy a könnyebb homoki boraink egyre keresettebbek itthon és külföldön. Mégis úgy érezzük, hogy tovább kell lépnünk. Ez a szőlő- és borgazdálkodásban a komplex feladatok mielőbbi megoldását teszi szükségessé. K. A. Finom homokszemcsékkel permetezi a melegtől kókadozó növényeket a néha-néha feltámadó szél a petőfiszállási határban. — Tavaly májusban 124 milliméter csapadék hullott földjeinkre, az idén pedig az év eleje óta mindössze 122 millimétert mértünk — mondja nem éppen jókedvűen Ladányi Endre, az Aranyhomok Szakszövetkezet elnöke. — A hét aranykorona érték alatti homok nagyon gyengén hálálja meg a művelést. Kétezer hektáron gazdálkodunk, gabonát, kukoricát, dinnyét és dohányt termelünk. Az idén bekapcsolódtunk egy ciroktermelő rendszerbe, még 'nem tudjuk, mennyit hoz majd ez az ipari növény a 110 hektáron. Lucernásunk és silókukoricánk termését az állatállomány takarmányozására használjuk, szabadtartással gondozunk 340 szarvas- marhát. Szakszövetkezetünknek 301 tagja van, közülük 140-en nyugdíjasok és járadékosok. Az ötvenhárom alkalmazott közül sokat segít pénzügyi egyensúlyunk megtartásában a 11 lakatos. — Mióta? — A lakatos, fémdaraboló és szállító melléküzemágat 1972-ben hoztuk létre. A lakatosok négyen kezdtek, saját munkáink elvégzé• A lakatosrészleg egyetlen női dolgozója — Fazekas Jánosné hegesztő, aki férjével együtt dolgozik itt — hegesztésének minőségét ellenőrzi. (Opauszky László felvételei) sén túl a szabad kapacitást felhasználva bérmunkát vállaltak a Budapesti Élelmiszeripari Gépgyártól. Malomipari berendezések különböző részegységeit készítik a gyár megrendelésére, s ezek egy része közvetve exportra kerül. Tudomásunk szerint az itt készült berendezésekből Irakba is szállítanak. Lakatosaink árbevétele tavaly 3,1 millió forint volt, az idén pedig már 4 millióra kaptak megrendelést. Ha megkapnánk az engedélyt, szeretnénk bővíteni a részleget, legalább nyolc-tíz dolgozóval. — A darabolok? — Hosszú évek óta a Magyar Acélárugyárnak végeztünk négy keretes fűrészgépünkkel darabolást. Sajnos, az idén felbontották a szerződést, s ezek a gépek jórészt kihasználatlanul várják a megrendelést. A rajtuk dolgozókat átcsoportosítottuk... A szállítók 8 ZIL, és egy IFA tehergépkocsija szinte állandóan úton van. Saját szállítási igényeink kielégítésén túl alig győzik a megrendelések teljesítését Járják az országot. Tavaly 3,1 millió forinttal növelték a közös árbevételt. O. L. • A lakatosok — ha a szükség úgy kívánja — részt vállalnak az erő- és munkagépek javításában is. Rábai Gábor és Vízhányó József lakatosok egy fűkasza gyorsjavitását végzik. KÖNYV A TERMÉSZET ÉS AZ EMBER KAPCSOLATÁRÓL A Mezőgazdasági Könyvkiadó természetvédelmi könyvsorozata hézagpótló és nélkülözhetetlen a közvélemény tájékoztatására. Három évvel ezelőtt jelent meg e sorozat első tagja Hortobágy címmel. Az idén pedig a könyvhéten került kiadásra a Kiskunsági Nemzeti Parkról szóló mű dr. Tóth Károlynak, a park igazgatójának szerkesztésében, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal támogatásával. Nemzeti parkok korábban csak külföldön voltak. A legutóbbi fél évtized alatt viszont hazánkban is létesítettek hármat, nagymértékben megnőtt a közvélemény érdeklődése a természetvédelem, egyúttal a nemzeti parkjaink iránt. A Kiskunsági Nemzeti Park teljes területe több mint 30 ezer hektár. Szemben a hortobágyi és a bükki nemzeti parkokkal, nem egy darabból álló, összefüggő terület, hanem egymástól távolabb eső, hat különböző egységből áll. Ez a szétszórtság egyúttal megnehezíti a természetvédelmi kezelést, mert a nagyüzemi mezőgazdasági kultúrák közelében a kisebb kiterjedésű területeket jobban fenyegetik a környezeti ártalmak, például a vegyszerek hatása. A szép kiállítású könyv, amelyhez dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter irt előszót, több mint ötszáz oldalon mutatja be nemzeti kincsünket A magyar természetvédelem sajátos vonásait a tartalmi összeállítás is tükrözi. A természet és az ember Nemzeti park a Kiskunságban ORWH KARDIT kapcsolatán keresztül mutatja be a természeti értékeket. Ismerteti a föld-, a talaj-, a víz-, a növény- és állattani értékeken kívül a Kiskunság történetét, az egyes gazdálkodási módokat, azok kialakulását, az itt élő emberek életformáját, néprajzát, művészetét és irodalmát. A könyv szerkesztője és íiói abból indultak ki, hogy a nemzeti park területei nemcsak az Alföld földrajzi egységét, hanem a magyar történelem és a magyar valóság egy korszakát is őrzik ina- gukbah. Ezeken a területeken azelőtt is emberek éltek, alkottak és teszik ezt jelenleg is. A természetvédelmet és a gazdálkodást tehát össze kell hangolni, az érdekeket egyeztetni kell. A fejezetekből kitűnik hogy íróik lelkes természetbarátok. Az egyes fejezetek a legújabb tudományos eredményeket is tartalmazzák, amelyek ebben a könyvben jelentek meg először nyomtatásban. A nemzeti park tudományos feltárása ugyanis folyamatos. Az élő leltár összeállítását megkezdték a Természettudományi Múzeum munkatársai. Ez négy-öt év múlva külön kiadványban jelenik majd meg. A könyv mindenkinek szól, de elsősorban a tanulóifjúság széles rétegeinek és az őket oktató pedagógusoknak. Természeti értékeinket ugyanis meg kell védeni és hosszú évszázadokig fenntartani, ez pedig a következő nemzedékek feladata. K. S. Fiatalok országa Vietnam lakosságának mintegy fele 14 éven aluli gyermek. A gyermekekről való gondoskodás már eleve az állami és pártvezetés figyelmének középpontjában áll. Amikor 1945-ben a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakult, az országban óriási volt a gyermekhalandóság: az újszülöttek 36 százaléka nem érte meg az egyéves kort. Hála az állandó orvosi megfigyelés bevezetésének, valamint a járványok megfékezésére indított sikeres harcnak és az életkörülmények általános javulásának, a gyermekhalandóság azóta jelentősen csökkent. A gyarmati uralom idején a vietnami gyermekek többsége nem tudott se írni, se olvasni. Napjainkban minden gyermek kólába jár a Vietnami Szociális Köztársaságban. FÖLDES ANNA: Így élt Móra Ferenc (4.) Ám a mesék földöntúli törvényeivel együtt, az emberiség nagyon is földi törvényeit hirdeti. Az igazmondás erkölcsét, a gyengék, sánták bicebócák felkarolásának tisztességét. És az a kisfiú, akinek már az édesapja is olyan subáról álmodozott, amely „a világon minden szegény embernek elég, aki didereg”, akinek az édesanyja elosztogatta a szegényeknek és éheseknek a kisfiának szánt Jakomét — az csak a becsület és az ember- szeretet útján indulhatott kincskereső kisködmönóben a világba. A magyar irodalom e legszebb meseregényének minden fejezete önmagáért helytálló, tanulságával megindító, szépségével megmozdító teljes és kerek történet. Ha úgy tetszik: nem történt semmi a hétköznapok szürkeségében. Egy tiszta szívű, szegény fiúcska éldegél a faluvégen, évről évre növekedik, megtanul írni, és az iskolában, a gyerekek társadalmában megismerkedik a barátság és a szolidaritás embernevelő, lélekformáló követelményeivel. De ha úgy tetszik, nincs gazdagabb történetű, eseménydúsabb könyv a Kincskeresőnél, hiszen lapjain nyomon követhetjük, hogyan válik az önző, játékát féltő vadóc- ból derék, szorgalmas kisdiák, aki másokért nemcsak fáradni, de lemondani, áldozni is képes. Végigkísérhetjük egy kincsekről álmodó, csapongó fantáziájú kisfiú felnőtté érését, odáig, amíg megszületnek tudatában a legfontosabb emberi felismerések. Amíg ráeszmél, hogy a kincsek legfőbb forrása az emberi munka, s a szeretet — az élet. Móra Ferkónak nemcsak a képzelete, az emlékezőtehetsége is hamar kibontakozott. Móra István — aki Fercsike születésekor a piaristáknál volt „szolgadiák”, de hamarosan hazaköltözött, és a félegyházi tanítóképzőben készült Jövendő életpályájára. — elmesélte, hogy tizenhat évvel fiatalabb öccse az ő és a háznál lakó kosz- tos diákok eleven játékszere volt. Kérdezgették, beszéltették, tanít- gatták, és sehogy sem értették, hogy mennek az ábécéskönyv németből fordított, gyatra versei olyan villámgyorsan „ig-ről ig-re” a kisfiú fejébe. Kamasz fejjel elszórakoztak azon, hogy ha olvasni, számolni még nem is tud, de azt már nagy hangon kiabálja ő is, hogy „Éljen a negyven- nyolc!’ Ennek a 48-as számnak központi szerepe volt Móráék számrendszerében. Móra Mártonnak még nem történelem, hanem ifjúkori emlék volt a szabadságharc, s nemzedéke bálványa Kossuth Lajos. Az öreg szűcs maga faragta borotvatokján Kossuth arcképe díszelgett, és ugyanaz a jelszó, amit Fercsike kiáltozott, hogy: „Éljen negyvennyóc!" Negyvennyolcasnak lenni pedig annyit jelentett ezekben az időkben, mint ellenzékinek lenni. Aki lelkében hű maradt a függetlenség eszméjéhez, az a kiegyezés után sem lett kormánypárti. Félegyháza még a század végén is igazi negyvennyolcas fészek volt. Harmincegy éven keresztül ellenzéki, függetlenségi párti képviselőt küldött az országházba. Egyetlenegyszer korteskedett kormánypárti képviselőjelölt a városban, Holló Lajossal szemben, de Holló hívei — köztük a 48-as szflesmester — csúfosan kikergették. Móra Márton sem fia, sem a szomszédok, de még a hivatalbeli urak előtt sem rejtegette nézeteit. Ezért azután afféle „jegyes embernek” számított, akinek ellenzéki híre miatt is Jól megjegyezték az urak a nevét, s ha dolga vagy különösen kérése volt a hivatalokban, könnyen, megkaphatta, hogy: „Hja, nem kellene annyit márciustizenötödikézni!” Alighanem ez is hozzájárult, hogy az egyébként gyors észjárású, magabiztos, jó kedélyű férfiembernek napokig nem lehetett szavát venni, ha valamilyen ügyes-bajos hivatalos dolga akadt, ha írnokkal, jegyzővel, végrehajtóval volt tanácskozása. S bár az ilyesmi nem örökletes tulajdonság, fiában is megmaradt valami az ősi paraszti bizalmatlanságból. Betűország legelső virágoskertjében A betűkkel Móra Ferkó nagyon hamar barátságot kötött. Először, amíg a család még gyengének, véznának ítéli az Iskolára, édesanyja vállalkozik a tanítására. Különös iskola volt ez, de nem hagyomány nélkül való. Juhász Anna ugyanis sok évvel azelőtt már két telet töltött Nagi Magiar János kötélverő uram iskolájában. Az ő krétával telerajzolt ajtaján ismerte meg az ábécé valamennyi betűjét. Kivéve az y-t, amiről Nagi Magiar tanító úr úgy gondolta, hogy nem magyar betű, és ezért magyar gyereknek nem is kell tudnia. Az efféle „magániskola” abban az időben nem számított különlegességnek. írni—olvasni tudó iparosok, kötélverők és kalaposok taluszerte műhelyükbe gyűjtötték azokat a gyerekeket, akiknek a szülei drágállták, vagy messzellették az iskolát. Móra Fe- rend idejében Félegyháza négyezer iskolaköteles gyereke közül csak ezer járt nyilvános iskolába. Móráné a Daru utcai kastély fakilincses, vedlett festésű ajtaja helyett a befagyott ablaküveget léptette elő táblának, és körömmel karcolta fia számára a betűket a jégre. Nemcsak a tanító volt leleményes, de a tanítvány is. Egykettőre megtanulta a betűket, de azért legelőször az O-t, mert ahhoz még köröm sem kellett: meleg ajkának egyetlen mozdulatával ráolvasztotta a táblára. Mire Móra Ferenc 1885 őszén a városi elemi első osztályába, Bajáki János tanító úr elé került, már folyékonyan írt és olvasott. Betéve tudta az ábécéskönyvet, és már nem is elégedett meg a tartalmával. Csakhogy a könyv ritka kincs volt az egyszerű emberek otthonában. Móráéknál a tükör mögött legfeljebb az adókönyvecske lapult, a többi betű elérhetetlen magasban trónolt, valahol a mestergerendán. Ferkó tehát óvatosan feltette a kis széket a nagy székre, és úgy ágaskodott fel a családi könyvespolchoz, ha betűre vágyott. Felnőtt emlékei szerint, nemcsak a bibliát őrizte itt a szűcsmester, de Dugonics András kétkötetes regényét és az 1879-ből való Ludérc-nap- tárt is. Ez az utóbbi nemcsak kalendárium, de családi krónika is lehetett. Mert rögtön a Százesztendős jővendőmondó után, ott szerepel a gyöngybetűs bejegyzés: „Juli 14-én vettem két malacot, juli 19-án Ferenc fiam született.” Móra Márton egyébként Félegyházán könyvszerető ember hírében állott. Évente kétszer is megvette a kalendáriumot, és vásárok idején néha-néha egy-egy „istóriára” sem sajnálta a pénzt. De olyan könnyelműséget azért nemigen követett el, mint a felesége, aki titokban egy kakas áráért megvásárola a fiának az Ezeregyéjszakát. Ilyen csoda azonban csak egyetlenegyszer történt Ferkó életében. Máskor neki magának kellett felkutatnia olvasmányait. A legközelebbi betűforrás a szomszédban fakadt — Strósz Számiéknál. Otthonról hozott apróbb kincsek ellenében Móra Ferkó kölcsönkapott tőlük minden könyvet, ami csak fellelhető. Jókait és Victor Hugót, azután a Koplaló Mátyást, és A disznóvá vált regálebérlőt. Mohón és válogatás nélkül falta a regényeket meg a históriákat. S mivel meggyőződése volt, hogy a világon a legtöbbe't a könyvkereskedők olvasnak, örömmel szegődött volna el gyerekfejjel könyvesbolti inasnak is. Csakhogy személyes tapasztalata ennek az ellenkezőjéről győzte meg. A boltos — a felnőttek szerint — nem azért állt a pult mögött, hogy megtartsa, elolvassa, hanem, hogy eladja a csábítónál csábítóbb köteteket. Kurta könyvkereskedői pályafutásáról Móra Ferenc hosz- szabban-rövidebben többször is beszámolt. A leginkább szívhez szólóan, azt hiszem, a Kincskereső kisködmönben, amikor Csontos Szigfrid történetéről vall... (Folytatása következik.)
