Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-15 / 138. szám

/ 1979. június 15. • PETŐFI NÉPE • 5 „SÍPPAL, DOBBAL, NÁDI HEGEDŰVEL” Gyermekjáték-kiállítás a Katona József Múzeumban Színes léggömbök, vigyorgó po- fájú játéksárkányok, batikolt vat­tababák, csíkos és virágos lovak, valamint fura-faragott állatfigu­rák fogadják az érdeklődőt a kecskeméti Katona József Mú­zeumban, a „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel” címet viselő gyermek­játék-kiállításon. Jobbra a játék­szoba. Az asztal tele színes ceru­zákkal, szemben a mindenki rajz­táblája, az úgynevezett „firka- fal”. A keleti mesék varázsszőnye­ge igaz, itt csak gyékényből van; rajta ülnek, térdepelnek a srácok, s nagy lelkesedéssel rakosgatják a piros, kék, zöld fabábukat. Mintha nem is kiállításon jár­nánk, hanem valami különös me­seországban. Talán csak gyerek­korunkban álmodtunk valamikor ilyen birodalomról. De itt még az álmokat is játékba lehet önteni. Seres Andris ötödik osztályos így ír erről: „A szünetben cirkuszban voltam, az előadás olyan gyönyö­rű volt, hogy többször is álmod­tam róla”. így született meg a gyermekjáték-pályázatra bekül­dött alkotás, a „Papírcirkusz”. Örkényi László soltvadkerti ta­nuló viszont nem az álmát, ha­nem az őt körülivevő valóságot fabrikálta meg papírból, fából, pa­rafából, szalmából, „Így élünk a tanyán” címmel. Mulatságosan kedves, ügyes, öt­letes a 13 éves, ugyancsak solt­vadkerti Barcsik László gombsze­mű, kukoricabajszú, bőrfülű tök­nagypapája, mellyel bármelyik • Léggömberdő, Nagy Kristóf fura-faragott állatfigurái és vigyorgó játéksárkányok fogadnak bennünket... mai gyerek szívesen eljátszana. Talán még a régi mondókákat is megtanulná hozzá: „Gyalázatos fa baba, elmehetsz a faluba, sót kéregetni, bábot szedegetni.” Sorolhatnánk még a szebbnél szebb, ötletesebb és kedvesebb já­tékokat — gyerekek, idős nagy­apák, nagymamák alkotásait — hiszen a megyei tanács művelő­désügyi osztálya és a megyei mú­zeumigazgatóság által hirdetett pályázatra több mint négyszáz munkát küldtek be az ügyes kezű, játékos kedvű pályázók. Hogy csak néhányat soroljunk fel a sok­sok díjazott közül, a leginkább je­leskedő, s legtöbb munkát bekül­dő szakkörök és egyéni pályázók közül: lakiteleki, keceli, ladánybe- nei játékkészítő-szakkör; öregek napközi otthona Izsák; Szabó And- rásné Nagybaracska; Aczél Eszter Orgovány; Kozma Bfborka és Boglárka Kecskemét; Barcsik László Soltvadkert; Örkényi Lász­ló Soltvadkert. P. E. • Díjazott: Barcsik László, „Tök-nagypapa és családja.” .^ ____..r.____ rfr» • A 10 éves Gondra Gyula papír (ar||«l szorgosan fű­részelnek, fújás, légmozgás, meleg levegó hatására... CSAKNEM SZÁZMILLIÓ FORINTÉRT VÁSÁROLTÁK Könyvheti mérleg — Az idei, jubileumi könyvhét forgalma minden eddigit felül­múlt; 97,5 millió forint értékű kö­tet talált gazdára — mondotta Marczali László kulturális minisz­terhelyettes Kárpáti Miklósnak, az MTI munkatársának adott nyilat­kozatában. — Az idei könyvhetet is — az eddigiekhez hasonlóan — könyv­kiadásunk legfontosabb és közmű­velődésünk egyik legjelentősebb eseményének értékelhetjük. A kiadók tudatosan erre az időszak­ra időzítették legjobb könyveik megjelentetését, összesen 105 kö­tetet kínáltak, 2,8 millió példány­ban. Ebben az időszakban ülése­zett Budapesten az UNESCO könyvbizottsága; e tanácskozást a magyar kulturális élet elismerése­ként, a magyar könyvszakma meg- tiszteléseként értékeltük. — Az utolsó példányig elfogy­tak a könyvhéten az egyre nép­szerűbb antológiák: a Körkép’79; a Szép versek ’78; a Rivalda 77— 78. az Irószemmel. Különösen nép­szerűnek bizonyultak a vásárlók körében a kortárs szerzők prózai kötetei, Cseres Tibor, Dobozy Im­re, Gyurkó László, Esterházy Pé­ter, Hajnóczy Péter, Kolozsvári- Grandpierre Emil, Raffai Sarolta, Molnár Géza, Lengyel József mű­vei és az elmúlt harminc év szép­prózájából válogatást adó, a 30 év sorozatban megjelent Százegy el­beszélés. A legkeresettebb verses- kötetek Simon István és Zelk Zol­tán alkotásai voltak. Rövid idő alatt elfogytak a Magvető Kiadó Ra-Re sorozatában megjelent kö­tetek. A politikai kiadványok kö­zül igen élénk érdeklődés kísérte Aczél György: A kor, amelyben élünk című művét. — A könyvhét természetesen ízelítőt adott a tágabb világ. s a szomszédos szocialista országok élő és klasszikus irodalmából is. A világirodalom újdonságai közül az Eg és föld között címmel meg­jelent mai szovjet elbeszéléskötet, az amerikai elbeszélők Elveszett kisfiú című kötete és Portillo: A tollas kígyó című könyve aratott sikert. A kiadáspolitikánkban egyébként is kiemelten kezelt gyermek és ifjúsági irodalom a nemzetközi gyermekév alkalmából különösen nagy hangsúlyt kapott. Két új sorozat: a Hétszínvilág és az Ezerszínű Magyarország indult sikerrel a könyvhéten. A tudomá­nyos, művészeti és ismeretterjesz­tő művek közül az első napokban elfogyott Balassa—Ortutay Ma­gyar néprajz és a Néprajzi lexi­kon második kötete. Eleven ér­deklődés kísérte a most indult pro memoria könyvfűzér A koro­na kilenc évszázada című kötetét; a Művészet ’78-at; László Gyula: Borsos Miklós című könyve. A keresett művek közé tartozott Inotainé Bonifert Mária: Az aranyrög tetején üldögéld koldus. Ranschburg Jenő: Szülők lesznek és Szenti Tibor a Tanya című mű­ve. Az idei tapasztalatok is megerő­sítették, hogy a jól szervezett ün­nepi könyvhét a közművelődés egyik legfontosabb eseménye. ÚTTÖRŐÉLET Végre itt a vakáció! A sokat áhított, várt nyári va­káció íme, kezdetét veszi. Ami­kor ezek a sorok megjelennek egyenruhába öltözött kisdobosok és úttörők indulnak az iskolába, hogy részt vegyenek a tanévzárón, átvegyék a munkájuk számokban kifejezett értékét tartalmazó bi­zonyítványt. Az idén a megszokottnál is töb­ben indulhatnak táborba, hegyek, folyók, tavak közelébe, vagy ve­hetnek részt különféle vándortá­borokban. Érezzétek nagyon jól magatokat, pihenjetek, nyaralja­tok gondtalanul! Ha naplót ve­zettek, ősszel, az élménybeszámo­lók idején könnyen felidézhetitek a történteket. Nagyszerű programokat kínál­nak az idei nyárra a megye úttö­rőházai is. Kecskeméten az idén is kihe­lyezik az úttörőházat a különböző városrészekbe — Kiskecskemétre, a Leninvárosba, a Széchenyivá- rcsba, a Hunyadivárosba. A meg­határozott napokon és helyen — akárcsak tavaly! — főként ifik vezetik majd a játékos foglalko­zásokat. Természetesen meghatá­rozott időben most is lesznek fő­ként sportvetélkedők az úttörő­házban. Baján, a kicsi, szűk helyen utoljára rendezik meg a nyári programot — nagyszerűen halad a Petőfi-szigéten az új ház épí­tése, minden bizonnyal sikerül november hetedikén a kapukat is kinyitni — a pontszerző versenyt. Ennek keretében a nyárra alakult kisebb-nagyobb létszámú őrsök pontokat szerezhetnek különféle tevékenységgel. Az összesítésre szeptemberben kerül sor —, a leg­több pontot szerzők kiránduláson vehetnek részt. ötletes, jó programot kínál kis­dobosoknak és úttörőknek a ka­locsai és a halasi úttörőház is. Sportvetélkedőt, szellemi tornát, gyalogtúrás kirándulást, rajzot és mesehallgatást. Sor kerül diafilm­vetítésre, főzéstanfolyamra, gyur- niázásra is. Megismerkedhetnek városuk történetével, nevezetes épületeivel mindazok, akik bejár­nak a nyár folyamán az úttörőhá­zakba. Pajtások! A továbbiakban fő­ként táborokból, az ott folyó tevé­kenységről szólunk ezeken a ha­sábokon. Továbbra is várjuk tu­dósítóink beszámolóit —, hogy kö­zölhessük azokat is. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK JÓL SIKERÜLT gyermeknapi rendezvényről küldött beszámolót Juhász Ilona Kecskemétről, a Mű­kertvárosból. Az egész napos ese­mény keretében avatták fel az új kisdobosokat és úttörőket is. A szülői munkaközösség tagjai meg­vendégelték az őrsöket, majd a délben tartott szünet után ők is eljöttek a délutáni és esti prog­ramokra. Vidám, tréfás játékok, versenyek, majd korjáték zajlottá fák hűs lombja alatt egészen tá­bortűzgyújtásig;. Természetesen erre az időpontra is gondoskod­tak műsorról: az előző évi ván­dortábor résztvevői szórakoztat­ták a jelenlevőket. VARGA ANDREA a leninvá- rosi iskolából „haditudósítást” küldött. Az elmúlt napokban ugyanis a kecskeméti úttörőgár­disták — hét úttörőcsapat tagjai — alaki szemlén vehettek részt, az egyik kecskeméti laktanyában. A szemle szempontjai között az egyenruha szabályossága, a rend­fokozatok felismerése és különbö­ző katonai gyakorlatok végrehaj­tása szerepelt. Legeredményeseb­ben a Lenin városból és a Zrínyi iskolából érkezett alegységek sze­repeltek. A második helyet a hu­T Ü S N E z s A' L D 1 E P N c Z E L L 6 R 1 H A A 0 T K 1 L R É H 0 L E N F E D L é Z S P E GY N Y F U T N Y Ia A G A L 0 R X R nyadivárosi, a harmadikat a kis­fái úttörők szerezték meg. Gratu' lálunk valamennyi üknek! ELSŐ ALKALOMMAL jelent­kezett Varga Regina, a páhi út­törőcsapat rajtitkára, beszámoló­jával. Az elmúlt napokban az egész csapat felkerekedett: kirán­dultak a közeli Szeller-erdőbe. Nagyszabású főzőversenyt is ren­deztek: minden őrs mást főzött! Akadt a választékban nyúlpör- költ, halászlé és csirkepaprikás. A legnagyobb sikert a hatodikosok paprikáskrumplija aratta. ÖRVENDETES HÍRT kaptunk Bajáról: csaknem négyszáz, a nyolc általánost befejezett úttörő vállalt munkát, hogy ilyen mó­don tegye hasznossá a nyári va­káció egy részét. Száznégyen a szülők munkahelyén, illetve szo­cialista brigádok „külső” tagja­ként, kétszáznyolcvanhárman pe­dig a helyi Augusztus 20. Termelő- szövetkezetben, a regionális víz­műnél, illetve a Bajai Mezőgazda- sági Kombinátban kötöttek meg­határozott időre szerződést, vállal­tak munkát. A hasznos időtöltés­hez sok sikert kívánunk! S elmeri Kttslis Rejtvényfejtőknek Az Itt látható fejtörőt úttörőknek szánjuk, de megfejthetik kisdobosok is. Az ábra egyik megjelölt (!) betű­jéből Induljatok el a sakkjátékban használatos bástyalépésben, és olvas­sátok össze a betűket: egy versldéze- let kaptok. A megfejtőknek az idéze­tet, a költő nevét és a mű elmét kell beküldeni. A megfejtéseket június Zl-ig levelezőlapon kérjük beküldeni szerkesztőségünk elmére — Petőfi Né­pe szerkesztősége, Kecskemét. Szabad­ság tér 1/a. — A levelezőlap címoldalá­ra ne felejtsétek el ráfrnl: Cttörőrejt- vény! A helyes megfejtők között tfa darab könyvet sorsolunk ki, postázunk címükre. FÖLDES ANNA: így élt Móra Ferenc (3.) A Ferkót megelőző kis jövevé­nyek közül három olyan hamar el­ment, hogy csak az anyakönyv őr­zi emléküket. Ferenc a nyolcadik volt a sorban. Szomorú portára érkezett 1879-ben — vigasztaló­nak. Mert a Móra-szülők még az előző Ferikét gyászolták, azt a négyéves kisfiút, akit esztendeje vitt el a gyermekgyilkos rém: a difteritisz. (Az író Móra — a szű­csék második Fercsikéje — őhe­lyette kapta a Ferenc nevet.) Ennek a szörnyű, pusztító rém­nek, a „to<rokgyík”-nak közhasz­nálatú idegen nevével a mai gye­rek csak az oltási bizonyítványá­ban találkozik. De még a múlt század végén anyák és gyerme­kek réme volt: lázas, ragályos, az orvosokat is fegyverletételre kény­szerítő betegség. „Van a mi alsó temetőnknek egy húsz esztendővel ezelőtt nyitott parcellája, amely­ben szélesebbek a sírok, mint hosszuk. Ké t-h árom-négy kicsi testvér csicsikál mindenik alaitt. Olyan is van egy, ahol hat egy- testvér bogárkát földeltek el.” Síró seb című elbeszélésében ilyen riasztó emléket állít Móra István ennek a szülei házában is kérlelhetetlenül pusztító „rettene­tes angyalnak”* aki egymás után fojtotta meg az 6 testvéreit is. Mert Móra Mártonná tíz gyerme­kéből csak három érte meg a felnőttkort: István, Juliska és Fe­renc. A visszakapott szülőház / Azon a nyáron, amikor Móráék második Ferenc fia született, az I. tized 52. számú házban (a ké­sőbbi Szarvas utca 19-ben) lakott a Móra család. Deszkatetős, dü- ledező falu épület volt ez, ame­lyet Móra Márton zsindelyeztetett, hitelbe. Nemrég múzeummá ala­kított tisztaszobájá'ban ma is kéz­zel eléri a felnőtt ember a mes­tergerendát. A szűkre szabott ab­lakokon nem sok fény ragyogott be a földes szobába. A kései gyerek Móra Mártonná vigasza és szemefénye. Altatóda­lokat dúdol a bölcsője felett, és ringatná is reggeltől estig, ha rá­érne. De amikor végre leülhet a bölcső mellé, férjének kell segí­tenie a subák és ködmönök el- tisztázásában, a fércszedésben. Mégis megtalálja a megoldást: madzagot köt a lábára, másik fe­lét a bölcső végére hurkolja, és így ringatja legkisebb fiát. Esztendős sem lehetett még Móra Ferkó, amikor a család az 1880-as év folyamán átköltözik a Daru utcábaL Innen ered az a „hagyományos” irodalomtörténe­ti félreértés, amelynek még a kortársafc, barátok is áldozatul es­tek, és amelyet Móra önéletrajzi írásainak gyűjteményes kötete — a Daru utcától a Móra Ferenc ut­cáig — címével igazolt. Hogyne hitték volna az olvasók a legen­dát, amikor még „ismerték is” — képről — Móra szülőházát. Hiszen Juhász Gyulának a kedves földi­ről és fegyvertársról írott életraj­zát is a Daru utcai „palota” képe illusztrálta. A költő még kommen­tálja is a tényeket, és kesergő szemrehányással említi cikkében, hogy ezt az irodalomtörténeti je­lentőségű házat, lám, lebontotta a hálátlan utókor. Csakhogy a tiltakozás ezúttal alaptalan: az igazi szülőház, a Szarvas utcai, ma is látható. Ami pedig a kép­ről ismert Daru utcai házat il­leti, sokan akadnak tudós nyomo­zók, akik mindenfajta hitelessé­get elvitatnak tőle. Akik azt ál­lítják, hogy ez a jó karban levő nádtetős épület soha nem volt a Móra család otthona. A tévedések okát, forrását ugyancsak Móra István emlékei­ből értjük meg. „Le-föí az utcákon jövök-mék, sorra veszem a tizedeket, sorra veszem, s ha csak azokon az ut­cákon megyek is végig, ahol va­laha laktunk — bejárom a java várost Itt kegyelemből laktunk, emitt árendálban, ez a ház meg itt ez az Aranykéz utcai, már majdnem egészen a miénk volt, amikor a kezünkről leitudta a Kis- lacivarga. Néhol megtévedek; nem tudom egéöz bizonyossággal megmonda­ni, harmadik voltunk-e a sarok­hoz, vagy a negyedik. De meg ki is vették ezeket a házakat a régi jegyükből egészen. Egyiket föl­emelték, a másikat meggörbítet­ték, lefölvéggel fordították — van, akit meg egészen lebontottak, elhordták, s csináltak a helyén kertet, új utcát, térséget.” Ferkó gyerekkoráról azonban már megbízhatóbbak az értesülé­seink. Ehhez már nem kell sem anyakönyv, sem forráskutatás: elég elolvasni az író emlékeit. Hi­szen szívesen és sokat beszél ar­ról, ami számára a legkedvesebb: szegénységében is szépséges, mert szeretettel teli gyerekkoráról. Szí­vesen és sokat mesél arról, milyen becsben volt házukban a min­dennapi kenyér. Emllékező elbe­szélésében meg is indokolja: ami­kor volt, akkor azért, mert a vi­lágon csakis a kenyérből lehet háromfogásos vacsorát — kenye­ret, haját és bélit — asztalra ad­ni. Amikor pedig elfogyott, akkor azért, mert mégiscsak finomabb étel az otthon sült kenyér a bun- dás gombócnál, de még a kertész- pecsenyénél is. (Az első a hajá­ban főtt krumpli, a másik meg a sült tök tréfás neve volt a Móra családban, és így említi az író is.) A szegénység iskolájában azt is nagyon hamar megtanulták a gyerekek, hogy a kenyérnek mun­ka az ára. Ferkó is gyerekfejjel már kosarat cipelt, fércet szedett, néha pedig papsajtfüvet szedett a szomszéd csiikéskofa malacának. Dobákné, a szomszédasszony, ami­kor elégedett volt, jókora karéj fehér kenyérrel jutalmazta Ferkó szolgálatait. Ferkó — mint Ferenc korában megírta — mohón bele­harapott, de csak egyetlenegyszer. Azután gondosan zsebre vágta, és hazavitte az édesanyjának azzal, hogy ő már megette a párját. Móráné elfogadta, tekjntetével meggusztálta a más sütötte ke­nyeret, azután gondosan betakar- gatta, és eltette az urának. Édes­apa azután magával vitte fájó szívvel a munkába a már szikka­dó karéjt. Estére pedig hazahozta — madárlátta kényéiként — lég- kisebbik fiának. (így olvasható a történet Móra Ferenc Mindenna­pi kenyerünk című írásában.) De azért mégsem teltek öröm- telenül a gyerekévek. Ferkó játé­kai: a szegény gyerekek kincsei. Krajoáros körtemuzsika, simára, fényesre kopott kavics, innen-on- nan elhullott, szivárványszínű üvegcserép. „Én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki, és az ajtókilincs- csel csakúgy el tudtam beszélni, mint a mozsártörővei” — mesélte később. Nem Móra az egyetlen próza­író, aki maga fogalmazta meg, az irodalomkutatók nagy könnyebb­ségére és az olvasók örömére, gyermekéveinek történetét. Csak­hogy amíg Móricz Zsigmond pél­dául egyetlen önéletrajzi kötetbe sűrítette élete regényét, és ezen túl legfeljebb novellákba önti, öl­tözteti a maga közvetlen fiatal­kori élettapasztalatát, élményei­nek nagyobbik hányadát pedig költött hőseinek kölcsönzi, és köz­vetett, áttételes formában őrzi, addig a lírikus alkatú Móra Fe­renc életművének nagyobbik ré- Siáét a személyes emlékek ihletik, alkotják. Gyermekségének kör­nyezetét, a szülői ház hangulatát, a szűcsék életformáját, szüleinek szeretekben kristályosodott emlé­két közvetlenül őrzik azok az if­júsági regények és elbeszélések, amelyeket azóta az ifjúsági iro­dalom klasszikusai között .tartunk számon. Leggazdagabb élménygyűjte­ményét — a Kincskereső kisköd- mönt — már pályája derekán, 1920-ban önti végleges formába. Akit a kortársak és késői utódok közül Ferkó otthona, játékai, is­kolája érdékel, Gergőtől — mert így hívják a könyv hősét — majd minden kérdésére választ kap. A mesék világa sajátos módon ösz- szeolvadt a valósággal a hős kép­zeletében. A népi képzelet terem­tette ősi kincs az ő számára elér­hető valóság, a földön kúszó sö­tét vakondok viszont „elvarázsolt földvári herceg”, aki addig nem kapja vissza emberi alakját, míg nem találja meg két gyémántsze­mét, amit a hörcsög ellopott tő­le... A mesevilág iránti áhita- tos vonzódás húzza Gergő szívét a könyvekhez is. (Folytatása következik.) • »így élünk a tanyán” címet viseli Örké­nyi László munkája. (Díjazott.) (Tóth Sándor felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom