Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
ív Értük élünk, dolgozunk... G yermekeinké ez a nap, süssön hát fényessége. Dobjon örömcsóvát a gyermekkocsikra, amelyben a kicsiny élet szuszog, a játszótérre, az aprók közé. hegyre, parkba, a nagyobbaknak. Vigye nekik örömfényeinket is szeretetőnkét, mert amikor őket ünnepeljük: az életet köszöntjük. Nemzetközi gyermekév. Kitágította és naptár szerint is gazdagabbá tette esztendőnket az, hogy ebben az évben különlegesen sokszor és különleges hangsúllyal esik szó világszerte a gyermekekről. Jogaikról ir a nemzetközi sajtó, pontokba szedve, emberiségméretű kívánságokat összegezett korábban az ENSZ Gyermeki Jogok Bizottsága. Olyan jogokat, és a gyermekeknek kijáró juttatásokat, amelyeknek hallatára a szocialista társadalomban élők. a mélységesen humanista célú társadalmunk úgyszintén csak regisztrálni tudja — újból felfedezni kevésbé — mit is adunk, mit is teremtünk meg a gyermekeknek? Hogy joguk van a kenyérhez, és a játékhoz? Beleszületik ebbe a mi országunkban, társadalmunkban a gyermek. Hogy joga van a gyermekkor gondtalanságára. arra, hogy ne legyen időnap előtt munkára kényszerítve, hogy jusson kenyér és tiszta ágy? De hiszen ezért élünk és dolgozunk, immár második nemzedéke felszabadulás óta a mi népünknek. Oly természetesek'nekünk a gyermek jogai, mint az asztalon a kenyér, földben a mag. Ha anya, vagy, kedves olvasó, önnön sorsodból tudod, mit jelent életet, adni, és életet nevelni. Ha apa vagy. felmérted ezerszer, mit jelent családodban a gyermek. Érte Van elsősorban küszködésed és gyarapodásod. Neki dolgozol elsősorban. érte formálod otthonod. Aki gyermeket nevel, tudja: a 8OTW 'teljességét kapta. Mellette • minden csak kiegészítő, csak gsgységbe foglaló. *Ha Társadalmunk adományait mérlegeljük, most, abban az esztendőben, amely „hivatalosan” is a gyermekedé, észlelhetjük, mily temérdek a mérleg serpenyőjében a már megkapott — és mennyi még az ezután adandó juttatás gyermekeinknek. Nem szólva most a gyermekév számtalan ajándékáról — a szép és hasznos rendezvényekről, akciókról, szerte az országban — ezekkel együtt is bőséges még a teendőnk. Építeni kell az újabb és újabb bölcsődéket. óvodákat, és iskolákat. Szükség van újabb parkokra, játszóterekre, sportcsarnokokra. Sose számoljuk: mibe kerül mindez, hiszen természetes velejárója az ilyenfajta gyarapodás és gyarapítás szocializmust építő országunknak. Teli serpenyőket akarunk, azt, hogy a mérleg nyelve minél teljesebben billenjen a gyermekeink felé. Ami kérdés mégis: mennyit adunk önmagunkból, apák és anyák a gyermekeinknek? Szakemberek bizonygatják, hogy a női foglalkoztatás teljesebbé válása sok-sok nevelési feladatot hárít át az iskolákra, a gyermek- intézményekre. Képzett nevelők bizonyítják ugyanakkor — és méltán —, hogy a családi nevelésben még sok fehér folt tapasztalható. Vannak adósságaink, s ezekkel nemcsak szembe kell néznünk, hanem fokról fokra törlesz- tenünk is kell belőlük. A gyermekeink formálása, nevelése, jellemük alakítása, emberségük kibontása ma is és ezután is alapjaiban a családé kell, hogy maradjon. Miért mondjuk ezt most, gyermeknapi ünnepi köszöntő mellé? Azért, mert sem szép méltatás, sem gazdag ajándék, vagy egyszeri, de akár sokszori, egész évi figyelem és program nem helyettesítheti a szülők állandó szoros, érzelmi és értelmi kapcsolatát gyermekeinkkel. És semmiféle elfoglaltság. legjobb gyarapodási, szerzési szándék sem ment fel senkit — egyetlen apát, anyát sem — az alól, hogy gyermekét nevelje, idejét, jó szavát, tanácsát bőséggel adja neki. Nincs az a szép holmi és látványos külső program, ami egy jóízű családi beszélgetést helyettesítene. Nincs az az ajándék, amely pótol anya és serdülő lánya között sok-sok őszinteségen, megértésen, családi együttlétben születő kapcsolatot. És nincs vagyon, amely felmentést adna az apának, aki nem nyújtja legjobb énjét a családnak, nem akar legjobb példakép lenni, nem tud szót érteni fiával, leányával. Sok-sok miltiárddal tudjuk Csák számolni azoknak a közös javaknak az értékét, amelyeket nekik teremt az ország, s erre büszkék vagyunk. Amit még hozzá akarunk mindehhez adni: azoknak az óráknak és perceknek gazdagabbá, tartalmasabbá tétele, amelyeket nekik és körükben tölthetünk. önmagunkkal nem takarékoskodva. Ahogyan nem takarékoskodunk a nekik szerzendő javakkal, a neki!, teremtendő és tovább gyarapodó társadalmi értékek egészével sem.-i —* 11} lmosódtak az ötéves zánkai emlékeink, meg aztán so- -*-i kát változott látogatásunk óta az úttörőváros, ezért az érkezésünk utáni eligazodáshoz jó segítséget adott Halász Edinának, a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskola hatodik osztályos tanulójának kalauzolása. Háttal a Balatonnak, a tízemeletes főépülettől elindulva olyan érzést kelt a sok látnivaló, mintha a hatalmas területen egyre inkább a beton uralkodna. Persze szó sincs lakótelepi sivárságról, jól illik az észak-balatoni környezetbe az összkomfortos üdülőterület, amely évről évre több új létesítménnyel gazdagodik. Ezek közül irigylésre méltóan leginkább az új sportcsarnok hívja magára a figyelmet, de a hatalmas könyvtár mellett sem mehet el közömbösen a látogató. ' Háttal a Balatonnak: Zánka — úttörőváros. \ Látogatás a Balaton-parti úttörővárosban Az üdülés a nyári hónapokra értendő, de az élet nem áll meg ősztől tavaszig. Üttörővárosi kalauzunk, Halász Edina és több mint háromszáz Bács-Kiskun megyei hatodik osztályos tanulótársa nem kikapcsolódásként töltött el Zánkán egy hónapot. Délelőttönként tanultak, aztán részt vettek az őrsvezetői, rajtitkári továbbképzéseken, mozgalmi programokat szerveztek és természetesen sportoltak, kirándultak, játszottak. — Nagyon sok mindenben hasonlít az itteni élet az otthonihoz, mégis nagyon emlékezetes marad számomra az elmúlt négy hét, mert sok új barátom lett — újságolta Edina. — Csilla Erikával például egy osztályba járok, de eddig még sohasem beszélgettem vele annyit, mint most. Huszár Ildikó, a kecskeméti I.. Rákóczi Ferenc Általános Iskola hatodik osztályos tanulója az egyik legjobb barátnőm lett, szinte mindenben megegyezik a véleményünk. — Persze nemcsak az új isme- letségekért volt hasznos az elmúlt egy hónap. Megválasztottak a csapattanács titkárának, s feladataim végzése közben olyan tapasztalatokat szereztem, amelyeket az iskolai mozgalmi munkában jól hasznosíthatok. — Ök is Bács-Kiskun megyeiek — mutatott Edina az egyik épület bejárata előtt beszélgető két úttörőre. Ignácz Andrea, a mélykúti iskola, Szőllős Erika, a kiskunhalasi Felsővárosi Általános Iskola tanulója. A másnapi hazautazásról, az egyhónapos táborozási élményekről esett szó. — Négy hét alatt itt a táborban mennyiségileg talán kevesebbet tanultunk, mint az iskolában, de a különbség gyorsan pótolható otthon — jegyezte meg Ignácz Andrea. — De amit itt-megtanultunk a továbbképző tanfolyamon, az nemcsak nekünk lényeges, hanem az otthoni úttörőknek is, akiknek majd átadjuk a tapasztalatainkat, s olyan őrsi életet. tudunk kialakítani, amely a többieknek mintát, példát ad. — Mindannyian hatodikosok vagytok ? — Igen — válaszolt Szőllős Erika. — Miért nincs közietek negyedikes, ötödikes, vagy hetedikes? — A negyedik osztályban felkészülünk az úttörőéletre. A következő tanévben a mozgalmi munka során kiderül, hogy kiből lehet jó őrsvezető, később rajtitkár. Az otthoni tanfolyam után • Sok nézője van a sportcsarnokban megrendezett gyermek- kiállításnak. (Tóth Sándor felvételei.) az arra alkalmas hatodik osztályosok iltit, Zánkán gyakorlati képzésén vesznek részt. — Az úttörőváros továbbképző táborának valóban ez az alapvető célja — magyarázta Nádházi Lajos igazgató. — A Magyár Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa új politikai képzési határozatot hozott, s ennek értelmé- oen 1978-tól Zánkán készítjük fel az őrsvezetőket, rajtitkárokat, illetve azokat az úttörőket, akik alkalmasak lesznek e feladat ellátására. Szeptembertől idáig hét turnus váltotta egymást. Egy-egy táborban 960 gyerekkel foglalkozunk. Az április 20-tól május 17-ig tartó turnusban Bács-Kiskun, Szolnok és Tolna megyei gyermekvezetők sajátították el az őrsvezetői, rajtitkári feladatokat. — A legfontosabb módszertani alapelvünk az, hogy az őrsvezető, és rajtitkárképző tábor nem tanfolyam. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a képzési rendszerben a játékos, színes, érdekes módszereket kell alkalmazni. Nem tartunk előadásokat, hanem játékokkal, bemutató gyakorlatokkal, dalokkal, túrákkal, versenyekkel vetélkedőkkel, vitákkal, ötletbörzékkel tesszük színessé a táborozást. számítva természetesen a gyerekek elképzelésére, kezdeményezésére. így tehát a táborban nem őrsi órán érzik magukat a gyerekek, hanem maradandó élményt adó összejöveteleken vesznek részt. — Hazautazás előtt a táborvezetők, a foglalkozásvezetők a gyerekekkel kiértékelik az egyhónapos munkát és örömmel mondhatom, hogy egyik turnusban sem csalódtunk. A gyerekvezetők elsajátították azokat a módszereket, amelyek alkalmazása fellendíti az őrsök, rajok életét. A legjobbak jutalmakat, dicsérő okleveleket kaptak. — A Bács-Kiskun megyei úttörők a Szolnok és Tolna megyei társaikkal együtt a záró foglalkozás és a jól sikerült ünnepi búcsúest után hazautaztak, ezzel a • Halász Edina, a csapattaaác* titkára átveszi a megérdemelt jutalmat. vezetőképző tábor az idei tanévre befejezte munkáját. Most a nyárra készülnek. Milyen program várja az ide érkező úttörőket? — Június 19-től kéthetes táborokat szervezünk, egy-egy turnusban háromezer gyerek üdülhet Zánkán — mondta Nádházi Lajos. — Először egyebek között az éneklő ifjúság, az ifjú képzőművészek, a Kazinczy jelvényes úttörők táborozására kerül sor. A nyári programból kiemelném az augusztus 2-től 9-ig tartó Európai gyermekfesztivált, amelyen a hazai úttörőkön kívül az európai haladó gyermkszervezetek képviselői vesznek majd részt. Július 28-án érkeznek Budapestre, s fővárosunk nevezetességeivel ismerkednek. Augusztus 2-tól gazdag program várja őket Zánkán.’ A fesztivál keretében egyebek között megrendezzük a béke és barátság, a szolidaritás, a sport, a művészet, a játék napját. Augusztus 9-én kis VIT-jellegű eseménnyel fejeződik be a program, amely után a külföldi gyerekek az ország több megyéjébe, így Bács-Kiskunba is ellátogatnak.- Tárnái László ZALÁN TIBOR: Zümmögi történetei Málnaszüret Zümmögi tátika szirmain ül, nézi a hangyafiúk vigadalmát: gyűjtik a málna lehullt szemeit, télire vermeiket telerakják. Arra repül, s irigyen kiabál Légy Gedeon, a Bögöly unokája: „mégse lehet, hogy a hangyafíúk potrohain pirosodjon a málna!" Tátika szirmaiból derűsen dörmögi Zümmögi Légy Gedeonnak: „húzd el a tájról a csíkot, öcsém, mert az irigység árt alakodnak!’’ • Zümmögi vacsorája. (Farkas Katalin, 9 éves, illusztrációi.) • Málnaszürct. Zümmögi álma Ring szelíden a mákvirág, szállnak az éjben csillagok. Zümmögi rétet álmodik, álmodik arra ablakot. Rétnek az ablakán kinéz valaki — nem más: Zümmögi! Lehet: az ablak csak tükör, melyben az arcát nézheti. Zümmögi akkor álmodik újra a rétnek ablakot, színes üvegre karcsú szál jégvirágokat rakott. Zümmögi vacsorája Szállá alá havasokból zúgva az erdei Tündér. Várja a vízimanóknál telve, Totyogva a kondér. Zümmögi látja a tündért, szállna utána, de szárnyát ólmos erő lekötözte; ülve marad a virágján. Elpanaszolja a sásnak, mennyire mostoha sorsa. Béka Benő kiabálja: „így jön a kopp is a hoppra!" Száll havasokba ó Tündér, vízimanók kara védi. Zümmögi sírva fakad lent: volt vacsora, de csak „égi"! Gyermektáncosok Amilyen lehangoló azt hallani olykor, hogy némely helyen úgymond „baj van az utánpótlással” az énekkarban, népi együttesben, éppen annyira öröm az ellenkezőjéről meggyőződni. Mert erre is van’példa legalább annyi; sőt, mostanában mintha még kedvezőbbre fordulna az összkép ilyen tekintetben nálunk, Bács-Kiskun- ban is. Igen, nagy öröm látni és hallani a színpadon éneklő, táncoló, zenélő fiatalokat az egyre-másra ismétlődő találkozókon, fesztiválokon, seregszemléken. Amikor a hajósi német iskolások együttese, vagy a hartaiaké színpadra lép, már a puszta látvány, ami a nézők elé tárul, tapsokat kényszerít ki belőlük. Vagy a kalocsai kicsik, a lánykák és fiúcskák ha táncra perdülnek gyönyörű népviseletükben! Vagy pedig a ga- raiak, akik sajátos bunyevác nyelven szólaltatják meg régóta őrzött, s rendszeresen ápolt népdalaikat. Sorolhatnánk tovább azokat, akik együttesen és külön- külön is azt bizonyítják ténykedésükkel, hogy igenis van utánpótlás népi együtteseinknél! S hogy a legfiatalabbakban él a kíváncsiság és szeretet apáik, nagyapáik művészete, kultúrája iránt.' Felemelő érzés és megható látni, amikor a hetvenéves néni és bácsi együtt táncol, énekel a nyolc-tízévessel. Olyankor megtelik örömmel az ember szíve, felejti rosszkedvét, gondját. V. M. • A hercegszántói sokácok tetszetős népviseletében a nyolcéves Gorjanaty Éva aratott sikert a bácsalmási nemzetiségi találkozón. • S íme. a kicsi legény. Tóth István, az öregcsertői együttes legfiatalabb tagja.
