Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 110. számára: 1,20 forint 1979. május 13. vasárnap ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS A RÉMI DÓZSA TSZ-BEN Ötödször kapta meg a kiváló címet a közös gazdaság Tegnap délelőtt ünnepi közgyű­lést tartottak, a rémi Dózsa Ter­melőszövetkezetben. A közgyűlés előtt dr. Babicz Ferenc üzemláto­gatáson mutatta be a gazdaságot a szövetkezetbe érkezett vendé­geknek, akik között ott volt dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság tit­kára, dr. Gajdócsi István, a me­gyei tanács elnöke, valamint a járás párt-, tanácsi és gazdasági vezetői, a szövetkezet kereskedel­mi partnerei és a társvállalatok képviselői. A szövetkezet elnöke arról tá­jékoztatta a vendégeket, hogy mit szándékoznak tenni annak érde­kében, hogy az elmúlt évi ered­ményeket ebben az esztendőben túlszárnyalják, javítsák a gaz­dálkodás hatékonyságát. Egyebek között kétezerrel növelik a meg­levő háromezer anyajuh számát az év végéig, s á tavalyi 42 ezer hízottbárány-értékesítésüket is tíz­húsz százalékkal akarják emelni. A piaci igényekhez való • igazo­dás, a lehetőség kihasználása készteti a gazdaságot a juhászat fejlesztésére, s ennek érdekében együttműködést alakítottak ki a megye juhtartó gazdaságaival. Hasznos új technológiai megol­dásokat láttak a vendégek a bá­rányhizlaló telepen, s hasonló tö­rekvést tapasztalhattak az egyik baromfinevelő épületben, ahol az energia- és munkaerő-takarékos­ság, valamint a mellékterpnék hasznosítása érdekében a hagyo­mányoktól eltérő megoldásokat alkalmaznak. A szövetkezet adja az ország naposbaromfi-szükség- letének 10 százalékát. A modern, automatikus keltetőüzemből az idén mintegy 16 millió naposcsi­bét szállítanak partnereiknek. A tenyésztojás-értékesítésük is je­lentős: az év végéig 2 millió el­adását tervezik. A növénytermesztés az állatte­nyésztési ágazat takarmányszük­ségletét termeli meg, ezek közül legfontosabb a kukorica, amely­ből tavaly 83 mázsát takarítottak be hektáronként, az idén viszont 100 mázsás hozam elérésére töre­kednek. Sikeres volt a múlt év, amikor a termelési érték 20, az árutermelés 24, a bruttó jövede­lem 7 százalékkal növekedett. De nem rosszabbak az idei kilátások sem, legalább is megvannak a feltételek a termelés minőségi és mennyiségi növeléséhez, amelyet az üzemlátogatás során is érzé­kelni lehetett. Dr. Romány Pál, az üzemláto­gatás során szerzett tapasztala­tokat összegezve elmondta: — Példát mutatott a rémi Dó­zsa Tsz vezetősége és tagsága ar­ra, hogyan kell a kedvezőtlen he­lyi adottságokhoz alkalmazkodó termelőszövetkezetet kialakítani. Azt is bizonyították, hogy kis te­rületen, mindössze két és fél ezer hektáros gazdaságban fegyelme­zett, következetes munkával egyes nagygazdaságok termelési, jöve­delmezőségi eredményeit is meg tudják haladni. Figyelemreméltó ebben á szövetkezetben az új megoldások, lehetőségek keresése, sikeres alkalmazása akár a bá­rányhizlalás, vagy a baromfikel­tetés terén. Természetesen a szö­vetkezet céljait a komolyan vett, értékesítési és egyéb szerződések betartásával, teljesítésével tudta elérni, ami ugyancsak dicséretes. A látottak meggyőztek arról, hogy a jövőben képes lesz a gazdaság a dinamikus fejlődésre, s ehhez megvannak a feltételek. — Az üzemlátogatás során olyan javaslatokat jegyeztem fel, amelyek megvalósítása sürgős. Elsősorban annak az olcsó és cél­szerű juhhodályépítési technoló­giának és épületszerkezetnek az országos elterjesztése, amit a szö­vetkezetben láttam, valamint az is, hogy nágyobb lehetőséget és támogatást kell biztosítani an­nak érdekében, hogy a baromfi- tartó gazdaságok kicseréljék ta­pasztalataikat, átvegyék egymás­tól az új módszereket, A rémi Dózsa Termelőszövet­kezet ünnepi közgyűlésén dr. Ro­mány Pál adta át a kitüntetést a szövetkezet elnökének. Ezt köve­tően Erdélyi Ignác köszöntötte a szövetkezet kollektíváját, elisme­rő szavakkal méltatta azt a mun­kát, amelyből kitűnik, hogy a ha­tékonyabb gazdálkodásra való tö­rekvés és a tervszerűség megala­pozta a hagyományosan jól gaz­dálkodó szövetkezet jövőbeni fej­lődését is. Cs I. • üzemlátogatás közben. (Straszer András felvétele.) Hazánkba érkezett Viktor Kulikov marsall Czinege Lajos hadseregtábor­nok, honvédelmi miniszter meg­hívására a Magyarország terüle­tén tartandó közös hadgyakorlat­ra szombaton hazánkba érkezett Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tag­államai egyesített fegyveres erői­nek főparancsnoka, és Anatolij Gribkov, hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők törzsé­nek főnöke. A vendégeket Czinege Lajos és a Honvédelmi Minisztérium kato­nai tanácsának tagjai fogadták. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagyköve­te és Jurij Naumenko vezérezre­des, a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erői fő- parancsnokának magyarországi képviselője. * A Varsói Szerződés fegyveres erőinek a Pajzs—’79 gyakorlatra kijelölt csapatai és törzsei Ma­gyarországra érkeztek. A bolgár néphadsereg, a román néphadse­reg, a szovjet hadsereg és a csehszlovák néphadsereg tisztjeit, katonáit határainkon fegyverba­ráti szeretettel fogadták. A gyakorlat résztvevői meg­kezdték a tervezett feladatok vég­rehajtásának előkészületeit! (MTI) Ballagás Bács-Kiskun megyében tegnap délelőtt ezernyolc- szűz 18 éves diák búcsúzott el az Alma Matertől, ahol négy hosszú eseményekben gazdag évet töltöt­tek. A gimnáziumok és szakközépiskolák életének e jelentős eseményét mindenütt ünnepélyes külső­ségek között rendezték meg. A kecskeméti Berkes Ferenc Kereskedelmi Szak- középiskolában az idei diákparlament határozata alapján most első alkalommal ballagtak együtt a nappalis és a levelező tagozatos végzős diákok. A hangulatos búcsúzást most már szorgalmas ta­nulásnak kell követnie a június eleji érettségi vizs­gákig. (Tóth Sándor felvétele.) A KSH BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGA JELENTI: _____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________: __ M érsékeltebb gazdasági fejlődés mellett is tovább javultak az életkörülmények Gazdasági életünkben jelenleg fő célkitűzés a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása. Ezért az idén mérsékelteb­ben fejlődik az ipari termelés, csökken a beruházások üte­me. Ez tükröződik a megye gazdaságának 1979. első negyed­évi eredményeiben is. • Jó ütemben épül Kecskeméten az új megyei postahivatal, amely­ben korszerű távhivásos telefonközpont is helyet kap. Beruházások A megyei székhelyű gazdálkodó szervek ez év első negyedévében az MNB adatai alapján 657 mii- dió forintot fordítottak beruházás­ra, folyóáron számítva 8 százalék­kal kevesebbet, mint az előző év azonos időszakában. Az állami vállalatok és gazdaságok 326 mil­lió forintot használtak fel beru­házásra, ami egy százalékkal ke­vesebb a tavalyinál. A szövetke­zetek beruházási kifizetése 331 millió forint volt, 13 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbi­nál. A megye területén a jelentő­sebb beruházások kivitelezése megfelelően hala'd. A Halasi Kö­töttárugyár létesítésének költség- előirányzatából 1979. március vé­géig 592 millió forintot használ­tak fel. Ezzel a beruházás pénz­ügyi készültségi foka 96 százalé­kos. £ kecskeméti 880 ágyas új megye kórház építésénél a kez­deti időszakban mutatkozó lema­radást pótolták. A kiskunfélegy­házi 95 ágyas belgyógyászati pa­vilon kivitelezése a tervnek meg­felelően halad. Ipar A megyében települt szocialista ipar termelése 1979. első negye­dében mérsékelten emelkedett, mindössze 1,7 százalékkal halad­ta meg az egy évvel korábbi szin­tet. Az összes foglalkoztatottak száma több, mint négyszáz fővel csökkent, ily módon az ipari ter­melés növekedése teljes egészé­ben a termelékenység emelkedé­séből származott. A « minisztériumi szektorhoz tartozó üzemek termelése az év első negyedében nem érte el az egy évvel korábbi szintet. Ugyan­akkor a helyi ipar termelése erő­teljesen nőtt, és közel tíz száza­lékkal volt több, mint egy évvel korábban. A szocialista ipar az év első ne­gyedében közel 3,9 milliárd fo­rintnyi terméket értékesített, 9 százalékkal többet, mint egy év­vel korábban. Növekedett a bel­kereskedelemnek átadott termé­kek mennyisége, az export rész­aránya viszont csökkent. Ugyan­akkor kedvezően alakult az ex­portból a nem rubel-elszámolású értékesítés, miután növekedett a hús- és baromfifeldolgozó ipari termékek iránti kereslet. A mi­nisztériumi ipar exportra gyár­tott termékei közül magnetofon­ból kétszer, főzelékkonzervből közel másfélszer annyit szállítot­tak ki, mint az előző évben. A feldolgozott tojás és az élőállat külkereskedelmi átadása mintegy harmadával, a gyümölcskonzervé közel negyedével emelkedett. Csökkent viszont a paradicsom- konzerv, a savanyúság, a fűszer­paprika-őrlemény, és több köny- nyűipari cikk kiszállítása. Építőipar A kivitelező építőiparban az 1979. első negyedévében végzett építési-szerelési munkák értéke meghaladta az 593 millió forintot.! Ez összehasonlítható áron 7,5 százalékkal több az előző év azo­nos időszakának termelésénél! (Országosan 4,2 százalékkal nőtt a termelés.) (Folytatás a 3. oldalon.) S'j? » - ■ v •. * .. . ■ •••; •, .. . t • Szellemi hagyatékok 1 Azok az emberek, akik szel­lemi munkájuk, alkotó tevé­kenységük közben állandó kapcsolatban állnak a külvi­lággal, életük során sokféle élményt gyűjtenek, sok-sok emléket mondhatnak maguké­nak! Es ezek az emberek — elsősorban ezúttal az írókra, művészekre és tudósokra gon­dolunk, — éveik so­rán megannyi olyan for­rásanyagot, dokumentumot gyűjtenek össze, halmoznak fel, ami később alkalmas az adott kor jobb megértéséhez. Kecskeméten, Baján, Hala­son, Félegyházán, Kalocsán, és számos egyéb helységben — olyankor nem is csupán a városokban éltek olyanolf az elmúlt években, évtizedekben, akik a fentiek közé sorolha­tók! S akiknek a „műhelyében" a későbbi kutatások szempont­jából valóságos kincsek hal­mozódtak fel, amelyekről nem egyszer hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Mire is gondolunk közelebb­ről? Arra, hogy az író, a sző­lészeti kutató, vagy a helytör­ténész hagyatékában fellelhető többek között a félbemaradt ta­nulmány, a készülő, de be nem fejezett könyv kézirata, meg a sokszor értékes levélköteg, naplójegyzet, a kutatás során felgyülemlett adatok gazdag tárházása cédulákon, füzetek­ben stb. S tegyük' hozzá a fentiekhez: a szellemi kiváló­ságok könyvtárai, emlék- és irattárai ugyancsak nem ke­vesebb értéket jelenthetnek. Csak kapásból legalább két tucat olyan nevet említhet­nénk, melyeknek viselői a je­lek, feltételezések — de sok­szor konkrét ismereteink alapján is — értékes szellemi hagyatékokkal maguk mögött távoztak el az élők sorából. Lehetetlen lenne még a tel­jesség igénye nélkül is felso­rolni azokat, akikre ez vonat­kozik. Legyen elegendő hát csupán néhány példával alá­támasztani mondanivalónkat. Tóth László, Kecskemét egy­kori tudós polgármestere, az országosan becsült irodalom­szervező, és nemzetközileg számon tartott sakk-szakember, Szabó Kálmán muzeológus, a néprajztudomány kiváló mű­velője, a kutatás-gyűjtés meg­szállottja, Nagy-Czirok László, a halasiak büszkesége, az ugyancsak néprajzos, hatal­mas szorgalmú muzeológusa, a kalocsai Tímár Kálmán hely- történész, a környék párat­lan képességű ismerője, Ko­csis Pál szőlészeti kutató egyaránt olyan roppant töme­gű dokumentumot, forrás­anyagnak számító levelet, írást, feljegyzést hagytak ránk, amit nehéz lenne túl­becsülni. Felkutatásaink, fel­dolgozásunk, rendszerezésünk — és valamilyen módon köz­kinccsé tételük — halasztha­tatlan és fontos feladatunk kell hogy legyen azoknak, akik a múlt és a közelmúlt értékeinek megteremtésért va­lamilyen formában felelősek. Nagymértékben gazdagodna ezzel megyénk kulturális, szel­lemi élete. Arról nem is szól­va, hogy a hagyatékok fegyel­mezett, hozzáértő és felelős­ségteljes kezelése egyben azt is kifejezésre juttatja, hogy a ma emberei megbecsülik, ér­tik és számontartják a tegnap kiválóságait. Azokat, akik egész életükkel, fáradságos és áldozatos munkájukkal a mi életünket — és az utánunk jö­vőket — készítik elő, alapoz­zák meg. Gazdagodna megyénk a már nem élő emberek hátrahagyott iratanyagának és egyéb em­lékeinek feldolgozásával — említettük fentebb. Így igaz. Am tegyük hozzá: különösen akkor, ha az említetteken kí­vül mások hagyatékát *is ■ igyekszünk mielőbb — amíg nem késő! — előteremteni, megmenteni. Gondolunk még többek között Mezősi Károly irodalomtörténészre, Sántha György költőre, Hajas József költő-szerkesztőre, Prohászka József és id. Eber Sándor fes­tőművészre, Mészöly Gyula tudósra. Ma még — talán — nem késő. A levéltár, a megyei könyvtár, a múzeum éppen úgy gazdája lehet az ilyen jel­legű munkának, mint bármely más, felelős intézmény, A si­ker céljából arra lenne szük­ség, hogy mielőtt jöjjön létre a hagyatékokat kezelő szerv, bizottság, s készüljön — az alapos és hozzáértő felmé­rés után — a terv a toeábbi teendők végzésére. V. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom