Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-11 / 108. szám

» 1979. május 11. • PETŐFI NEPE • S Perui diákok Kiskőrösön Ki ne hallott volna az inkák legendás kincséről? Mesebeli gazdagságukról, amely nyakukra hozta a gátlástalanul rabo­ló spanyol kalandorokat? Az Andok népét tűzzel-vassal irtó Pizarro véres betűkkel írta be nevét Peru történetének színarany lapjaira. A hajdan virágzó, majd leigázott, gyar­mati sorba süllyesztett ország 158 éve vívta ki függetlensé­gét. Ennek az évfordulóját ünnepelték Kiskőrösön, a hazánk­ban tanuló perui diákok. A művelődési ház nagytermé­ben megrendezett ünnepség sze­replői éltek az alkalommal, hogy Petőfi szülővárosában költészet­tel fonják szorosra a két nép kö­zötti barátság szálait. Figyelmes ajándékként elhozták Kiskőrös­re, Peru „Petőfijének”, Cesar Vallejo-nak verseit. A párhuza­mosság azért is érdekes, mert bár Vallejo már ennek a század­nak a költője, marxista forradal­már és filozófus, lírája mégis Pe­tőfiével rokon. Egy emberöltővel később és az Andok égbe nyúló csúcsai között ugyanaz a cél he­víti, amiért magyar elődje, az Alfe'd szülöttje is megpergette a dobokat. Más szavakkal, más nyelven, de ugyanazt követelték: szabadságot, egyenlőséget. „Ha majd a bőség asztalánál mindenki egyformán foglal helyet” — mutatta a jövő­be vezető utat Petőfi. „Ha majd halála csak a halálnak lesz” — szakadt ki népe megváltásának vágya Vallejoból. — A mi hazánk nagyon szép, de nagyon elmaradott — tájékoz­tatnak Peru jelenéről a vendé­gek. Kedvesek, közvetlenek, bár a társalgás sűrűn elakad, mivel nem jut eszükbe a spanyol sza­vaknak megfelelő magyar kife­jezés. Felipe Manrique, a Ma­gyarországon tanuló perui diá­kok egyesületének elnöke idegen akcentussal, de folyékonyan be­széli nyelvünket. Örömmel és iz­gatottan készült a látogatásra. — Korunkban különösen fontos a népek közötti barátság elmé­lyítése, egymás kultúrájának meg­ismerése — magyarázta lelkesen —, ezt a célt szolgálja mostani rendezvényünk is. Fiataljaink gondosan készültek erre a kis műsorra, és kérem, nézzék el ne­kik, hogy a tánc talán nem volt »egészen tökéletes. Népviseletet sem hoztunk magunkkal, hiszen tanulni jöttünk. Ez nem egy hi­vatásos együttes, legtöbbjük itt, Magyarországon ismerte csak meg a saját, otthoni táncainkat is. Lám, a nemzetközi kapcsolatok ápolása így teremt alapot a nem­zeti, népi hagyományok tovább- éltetésére is. Külön érdekessége volt a műsornak, hogy magyar népviseletben adták elő egyik jellegzetes paraszttáncukat. Huag- no gopulas Ancarsino — így ne­vezik ezt a táncot —, s hozzá pitykegombos, fekete lajbi a fiú­kon, rózsás parasztszoknya a lá­nyokon. Szerintük az eredeti vi­selet is nagyon hasonlít a miénk­hez. Amíg Peru jövendő orvosai, mérnökei és közgazdászai Is­merkedtek a kiskőrösi fiatalok­kal, Wiesel Katalin és Lada László, a Nemzetközi Diákklub tagjai elismerően szóltak, egy jelenleg még országosan egyedül­álló kezdeményezésről. — Létrejött egy megállapodás, a budapesti Nemzetközi Előkészí­tő Intézet és a kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központ szo­ros együttműködéséről. Ez a szer­ződés lehetővé teszi, hogy a ha­zánkban tanuló külföldi diákok jobban megismerjék Magyaror­szágot. Diákjaink 84 országot képviselnek és eddig minden ün­nepségüket Budapesten tartották. Most tágult a kör. Kapcsolatunk a művelődési központi Inter’ klubjával eredményes és kölcsö­nös. Jártak már Kiskőrösön kon­góiak, latin-amerikai diákok, nemrég ciprusi hallgatóink ünne­pelték itt a Ciprusi Demokratikus Ifjúsági Szövetség megalakulásá­nak 35. évfordulóját. Az Inter’ klub tagjai pedig hozzánk jön­nek. Találkoztak már nálunk a szíriai diákokkal a Costa Rica-i esten is részt vettek. Sári Péter, a solti rádióállo­más dolgozója, most végzi leve­lezőként a Kandó Kálmán Mű­szaki Főiskolát. A komoly, szőke, magyar fiú — Inter’-tag — vé­letlenül jó beszélgetőpartnert vá­lasztott. Rocky AI Zamorát, aki villamosmérnöki pályára készül. Rocky érdekes metszésű arcán a kecsua ősök vonásai élnek . to­vább, ez érdekessé teszi öt a mi szemünkben. Amit mond, az pe­dig vonzóvá. — Nekünk most az a dolgunk, hogy tanuljunk. Minél többet, mert otthon nagy szükség van a tudásunkra. Ezen felül rengeteg a megoldatlan társadalmi prob­léma. El kell érnünk, hogy Pe­ru ne függjön az imperialista' tő­kétől, a parasztok felszabadulja­nak az évszázados elnyomás alól, a föld is az övék legyen. Sok még a tennivaló, hogy országunk va­lóban független legyen és ez nem megy küzdelem nélkül. Eb­ben nagy segítséget jelent a szo­cializmust építő baráti országok együttérzése és támogatása. Rocky szenvedélyes szavaihoz kellett a tolmács segítsége is. Szívesen beszélt volna még, de az idegen nyelven folytatott esz­mecsere kifárasztotta, örült is, amikor a szomszéd teremben felharsant a tüzes dél-amerikai szamba és az ifjúság táncra per­dült. Az érintkezés legnemzetkö­zibb formája — a zene és a tánc — minden akadályt elhárított az ismerkedés és a barátkozás útjá- ból. Vadas Zsuzsa A MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKA Bemutatjuk Kulcsár Kálmán akadémikust A magyar marxista szociológia az elmúlt évtizedben szép ered­ményeket ért el, több kutatására külföldön is felfigyeltek. A szo­ciológia szaktudománnyá vált. A Magyar Szociológiai Társaság megalakulása a közelmúltban a hazai szociológiai kutatások elis­merését és terebélyesedését je­lenti. Ma már egyre jobban hasz­nosítjuk a szociológiai kutatáso­kat a társadalmi, politikai és gaz­dasági élet minden szintién. A hazai szociológia azonban nem olyan fiatal, mint sokan gondol­ják; elég régi haladó hagyomá­nyai vannak. Művelése már a századforduló után megkezdő­dött. □ □ □ Dr. Kulcsár Kálmán akadémia kus, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének igazgatója egyik leg­ismertebb, nemzetközi tekintélyű szociológusunk. — ötven éve, Er­dőtelken született. Szülei pedagó­gusok. A gimnáziumot Egerben végezte (akkor és ott hallott elő­ször a szociológiáról), maid ugyanott kezdte meg jogi tanul­mányait is, melyeket Budapesten fejezett be. — Jogász vagyok, tehát első­sorban — mondja Kulcsár Kál­mán. — Az egyetem elvégzése után hat évig ügyészként, bíró­ként dolgoztam; utoljára mint a Legfelsőbb Bíróság bírája. Az igazságügyi szervezetben való működésem hasznos volt szá­momra. Közel vitt a társadalmi problémákhoz, ezek megoldásá­nak kérdéséhez, a jog társadalmi szerepéhez. Ezeknek az éveknek a tapasztalatai meggyőztek arról, hogy a társadalom olyan jelen­ségek, folyamatok bonyolult ösz- szefüggése, melyekben a legjobb szándékú beavatkozás is megtö­rik, eltorzul, nem kívánatos kö­vetkezményekkel jár, ha nem is­merik eléggé ezt a bonyolult kö­zeget, ha nem veszik figyelembe törvényszerűségeit, sajátos voná­sait. Pl |—| [~| — 1956-ban védtem meg kandi­dátusi dissztertációmat a jogszo­ciológia témaköréből. Az 1960-ban megjelent első könyvem is erről, a világszerte kevesek által mű­velt területről szól. Egyébként az­óta is ez a fő kutatási területem. A későbbiek során aztán be kel­lett látnom, hogy kritikailag túl kell jutni a polgári szociológia egészének fontosabb eredményein, értékelni kell elméleti és fogal­mi • teljesítményét ahhoz, hogy akár speciális területemen is to­vább haladhassak. Mivel ezt a munkát nem végezte el senki, vállalkoztam rá, s jó néhány év kutató munkájának eredménye­ként jelent meg 1966-ban „A szo­ciológiai gondolkodás fejlődése” című munkám, mely két év múl­va a tudományok doktora foko­zatot is biztosította számomra, öt éve a Magyar Tudományos Aka­démia tagjai közé választott, és megbíztak a Tudományos Minő­sítő Bizottság titkári teendőinek ellátásával is^. 1969. január 1-vel neveztek ki áz MTA Szociológiai Kutató Intézete igazgatójának, 1970-ben pedig egyetemi tanár­nak. Mindkét funkciómat azóta is ellátom. Az egyetemen a jog­szociológia problémaköréből tar­tok előadásokat □ □ □ — Bár az intézet elsősorban alapkutatásokat folytat, mégis társadalmunk sokrétű, konkrét, gyakorlati feladatainak a megol­dásában is segít. Ügy hiszem, a szociológiái kutatásokban három 'alapelv van. Egyrészt sem kizá-, rólag empirikus, sem kizárólag elméleti kutatásokkal nem ért­hetjük meg a társadalom jelen­ségeit. Ennek jegyében: minden esetben történelmi konkrétsággal kell megközelíteni azokat, az em­pirikus adatokat történelmi ösz- szefüggésben kell értelmezni. A szociológiát történelmi szemlélet­tel kell művelni. Másrészt a szo­ciológiai kutatásokat minden esetben úgy kell folytatni, hogy azok a társadalom tudatos terve­zésében, alakításában felhasznál­hatók legyenek. Harmadrészt pe­dig: nem szabad a saját kutatási felfogásom másokra ráerőszakol­ni. A szociológia még elég fiatal tudomány ahhoz, hogy sokféle ku­tatási módszerrel végezzék. Ma a szociológia szerepe társa­dalmunk konkrét, sajátos folya­matainak, jelenségeinek megis­merése, bizonyos törvényszerűsé­gek feltárása. Ezt csak itt, ná­lunk kutathatjuk, ezeket helyet­tünk senki sem vizsgálhatja. És remélem, hogy a hazai szocioló­gia jövője töretlenebb lesz, mint a múltja volt. E. E. Molnár Zoltán: A VERESÉG (15.) A dolog bizony kezdett kelle­metlen lenni. Közben előjött "két katona, az egyik az épület mögül éppen érkező Dvorzsák János, aki kíváncsi lett a szóváltásra. Tem­pósan, fülelve, átvették a lova­kat. — Vezessen a századparancs­nokhoz! — Igenis. Erre tessék! Na, Frici, ezt megcsináltuk... A tisztek előtt lépett fel a lép­csőn. Kopogott, és benyitott; visz- szilépve, szabályosan maga elé engedte a tiszteket. Stammler még mindig az aszta­lon ült, és megint beszélt. Ügy látszik, mégis folytatják az el­mélkedést. Éppen ezt mondta: — ... ha a németek nem la­zsálnák el, az istenit az alapos­ságuknak ... mert most kelle­ne... Czauener csak a szeme villaná­sával jelzett neki, meg azzal, hogy kihúzta magát a tábla előtt. — Na ... — dünnyögött Stamm­ler —, ki az megint? — S lassan, kelletlenül hátrafordult. Megpillantotta a tiszteket, le­ugrott az asztalról, de minden kapkodás nélkül. Lépett is vagy kettőt elibük. Jelentkezett, hogy ő Stammler Frigyes századpa­rancsnok, jelentette, hogy a szá­zad részint pihen, részint járőr­tevékenységet folytat. Eközben fél szemöldöke felszaladt, mintegy külön megkérdezve Andrást, hogy vajon mi az ördögöt keres itt már megint? — Tud ön arról, parancsnok, hogy ez az ember így, fegyver nélkül kísérelte meg elhagyni a körletet ? Most, erről a hangról, különö­sen a kísérelte meg hangsúlyozá­sáról ismerte meg András ezt a nagyon határozottan fellépő tisz­tet. Az ám. Ezerkilencszáztizen- hat, Volhinia, Uporniczky főhad­nagy, talán még báró is, báró Uporniczky? Ebben azért nem volt biztos. De a fronton azok közé tartozott, azt meg kell adni, akik úr létükre is katonának tar­tották magukat. — Én engedtem el — közölte Stammler nyugodtan. — Fegyver nélkül? — Fegyver nélkül. — Hova engedte? — Indokolt kérése volt. — Válaszoljon konkrétan! Stammler Hammerre pillantott. — Az elvtárs a vezérkar kü- lönmegbízottja — mondta ez a lehető legnyugodtabb közvetítő hangon. — Kérem, válaszoljanak minden kérdésre a legnagyobb őszinteséggel! — Itt van a felesége a faluban. Most szül, vagyis akármelyik pil­lanatban ... Uporniczky vértelen szorította a szája szélét. — Ez igen, ez hadsereg... A felesége a faluban! Az édes anyukája nincsen itt? Azt hiszem, mégis annak volt igaza, aki ezt a dandárt még a támadás előtt fel akarta oszlatni... Ezután az erélyes és keserű hang után elég váratlanul hatott, hogy a vezérkar különmegbízott- ja leült egy iskolapad tetejére, és egy közvetlen, szinte udvarias kézmozdulattal helyet mutatott mintegy az összes jelenlevőnek. 22. Hammer beült egy padba, csiz­máját oldalt kényelmesen ki­nyújtva a padsorok közé. Stammler lem ült le. Kissé mereven állt; még mindig az előbbi jelentéstétel tartásában. — Az a véleményem, hogy aki úgy döntött, hogy a nyolcvana­dik dandárt nem oszlatja fel, az helyesen döntött. Farkasszemet nézett Upornicz- kyvel. Az higgadtan állta a tisztelet- • lennek is felfogható tekintetet. Mikor újra megszólalt, hangja inkább tárgyilagosan, mint gú­nyosan csengett: — Természetesen ön sem ka­pott részletes előnyomulási pa­rancsot ... Stammler nem tudta, hogy ez állítás, vagy kérdés, vagy mind a kettő egyszerre. — Nem. — S önkéntelenül en­gedett valamit merev tartásából. — Nem kaptam részletes előnyo­mulási parancsot. — A dandárparancsnokság, ugyebár — pillantott a vezérkar küldötte Hammerre—,a dandár­parancsnokság nyilvánvalóan nem sieti el aí dolgát. Hammer nem szólt. Fegyelme­zetten nézett maga elé, de nem sok erőfeszítést tett, hogy lep­lezze egykedvűségét. Uporniczky erre megint Stammlert kérdezte: — Ismeri a dandár hadműve­leti céljait? — Nagyjából, azt hiszem. El­foglaljuk Debrecent. Uporniczky ingerülten felkapta a fejét. Kereste a gúnyt Stamm­ler tekintetében. — Élcelődik ...? — Én? — csudálkozott Stamm­ler A fiúk ismerték már ezt a faarcát. — Hát nem foglaljuk el? De a tiszt is tudott uralkodni magán. — Előnyomulnak... előnyo­mulnak, érti? Előnyomulnak Deb­recen irányába. Ez nem ugyanaz, még ha ön veszi is magának a bátorságot, hogy a vezérkar ter­vein gúnyolódjék! (Folytatása következik.) Éneklő ifjúság - hangverseny Kiskőrösön Az elmúlt napokban a kiskőrö­si művelődési házban került sor a megye tizenegy úttörőkórusá­nak bemutatkozására az Éneklő ifjúság szemle keretében. A meghívott kórusok az előző, a .járási és városi találkozók leg­jobbjai voltak, ezzel érdemelték ki, hogy a kiskőrösi eseményen, amelyet a Magyar Rádió munka­társai hangszalagra rögzítettek — részt vehessenek. A megnyitón jelen voltak a me­gyei tanács művelődésügyi osztá­lyának, a KÓTÁ-nak, és a me­gyei úttörőelnökségnek a képvi­selői, együtt hallgatták meg az egyesített, kilencszáz tagú kórus éneklését! A Péli Győzöné me­gyei szakfelügyelő vezényelte kó­rus Praetorius- és Bárdos-műve­ket mutatott be, megérdemelt si­kerrel. Az Akasztóról, Miskéről, Sü- kösdről, Jánoshalmáról, Izsákról, valamint a kiskőrösi Bem isko­lából — két kórussal —, a kecs­keméti Hosszú utcai iskolából, a kiskunfélegyházi Petőfi-iskolából,, a Bajai Tanítóképző Főiskola gyakorlóiskolájából, a kiskunha­lasi Fazekas utcai iskolából, ér­kezett úttörők, és a mélykúti út­törő fúvószenekar tagjainak be­mutatója a Magyar Tanácsköztár­saság évfordulájához, a Bárdos Lajos-évfordulóhoz kapcsolódott. Sok dalt, énekeltek, a gyerme­keknek írt kórusművek gazdag választékából, mindvégig kitű­nően. A kórusvezetőknek szakmai ta­nácsokat, 'útmutatást adtak a kecskeméti Kodály Zoltán ének­zenei tagozatú iskola pedagógu­sai, Rozgonyi Éva és Vass Irén, valamint a KÖTA megyei kép­viseletében Sipos Sándor. Az esemény befejezése előtt Szabó Sándor megyei úttörőtit­kár minden kórust kottavásárlási utalvánnyal jutalmazott meg, majd Beregi Vendel vezényleté­vel, a mélykúti zenekar kíséreté­vel valamennyien együtt énekel­ték el a Dal a Tanácsköztársa­ságról című kórusművet. Táboravatás Tasson • A tassi úttörőtábor megnyitójának ünnepélyes pillanatai: a pajtá­sok birtokba vehetik a számukra épült telepet. (Kiima Győző felv.) Nagyszerű, felejthetetlen ese­ményre került sor az elmúlt na­pokban Tasson: felavatták a vízi úttörők táborát! A Duna partján épült, egyhol- das bekerített területen a több millió forintot érő táborhely: egy parancsnoki épület, két úttörő­háló és -ebédlő, természetesen vízzel és villannyal ellátva. A tábor építőinek sikerült az épületeket, a játszóteret, a sport­udvart úgy elhelyezni, hogy a környezet teljesen háborítatlan, természetes maradjon. Az építés munkájában a község apraja- nagyja részt vett: szülők, úttö­rők, a helyi Dózsa Termelőszö­vetkezet, szocialista brigádok, vízügyi szakemberek, a hel^i nö­vényvédő állomás dolgozok A társadalmi munkához megyén túli segítség is érkezett — hiszen út­törőknek építették, a nemzetközi gyermekévben! Az idén már bir­tokukba veszik, itt táboroznak a tassi úttörők, innen indulhatnak felfedező vízi utakra, kirándulás­ra! Csecsemőápolási verseny úttörőknek Kecskeméten, az Egészségügyi Szakiskolában az elmúlt napok­ban rendezték meg a csecsemő- ápolási versenyt, a kilenc csapat­tól érkezett úttörők számára. Az öttagú csoportok nyertesei voltak a járási- és városi vetélkedőknek. A gyakorlati és elméleti felké­szültségükről számot adó pajtá­sok között — a bírálók nagy örö­mére — fiúk is voltak, és nagy­szerűen szerepeltek. Az első helyezést a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általá­nos Iskola és Gimnázium csapata nyerte — Győrfi Erika, Brenyó Mihály, Hévízi Erzsébet, Hodossi Sándor és Szijjártó Tibor — a .második helyezést a kiskunfél­egyházi, a harmadikat a kalocsai úttörők vihették haza. A bíráló bizottság elnöke, dr. Dekov Ivánné főorvos, a versenyt értékelve szólt annak gyakorlati jelentőségéről, arról, hogy vala­mennyi résztvevő mennyi tanu­lással sajátította el a bemutatot­takat. REJT VÉNYFEJTŐKNEK Pajtások! Az elmúlt héten közölt számkerék-rejtvényt sok kisdobos fej­tette meg. Egy kecskeméti — másodi­kos! — kisdobos. Fodor Judit pedig összesen tíz változatát készítette el a megfejtésnek. Jutka ezért a munká­jáért különjutalmat: Antalffy Gyula: Edes Hazánk — című könyvét kapta meg. A rejtvény megfejtéséért Jutalom­könyvet kapott sajtos Ágnes, Kaskan- tyú: Kuti Éva, Felsőszentiván: Pozsár Anna, Pálmonostora; Csányi Judit, Kis­kunfélegyháza; Berki Mária, Orgovánv; Baranyai Zsolt, Kiskörös; Csókás Zol­tán, Ballószög; V. Juhász Rozália. Pe- töflszáuás: Stránszki Zsuzsanna, Szánk; Pittgasser Éva, Hajós. A nye­reményeket postára adtuk. A helyes megfejtést a bal oldali áb­rán közöljük. A következő rejtvény elnevezése: fu­tólépés. A jobb oldali ábra betűit a sakkjáték futólépésének szabályai sze­rint helyes sorrendben olvassátok ösz- sze, egy verseimet kaptok megfejtés­ként. A vers Írójának nevét és a vers­eimet kérjük beküldeni levelezőlapon május 17-ig szerkesztőségünk címére. (Petőfi Népe szerkesztősége Kecske­mét Pf. 76.) A levelezőlap címoldalára írjátok rá: Cttörőrejtvény. A helyes megfejtést beküldők között tíz könyvet sorsolunk ki. Selmecl Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom