Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-11 / 108. szám
IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: általában .kevés felhő, eső nem valószínű. Mérsékelt, napközben időnként kissé megélénkülő, változó irányú szél. Hajnalban egy-két helyen köd. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 3—8 fok, a legmagasabb nappali hőmérséklet 20 fok körül. Az előrejelzés szerint keddig száraz idő várható, a nappali hőmérséklet 18—23 fok között lesz. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-K1SKÜN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxiv. évi. 108. szám Ára: 1,20 Ft 1979. május 11. péntek Lázár György fogadta Jan Kulakowskit Lázár György, a Minisztertanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Jan Kulakowskit, a Munka Világszövetségének főtitkárát, aki a Szakszervezetek Országos Tanácsának meghívására tartózkodik hazánkban. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Gáspár Sándor, a (MTI) SZOT főtitkára Mozgóbolt 3. oldal Házunk tája 4. oldal Üttörőélet 5. oldal Sport 7. oldal EGYÜTTMŰKÖDÉS A LAKÁSÉPÍTÉSBEN Miniszteri értekezlet a házgyárakról ERDÉSZETI KUTATÓMUNKA A DUNA-TISZA KÖZÉN Egyedülálló kísérletek, figyelemreméltó eredmények • Finn gyártmányú fakitermelő gép munka közben. Nemcsak kidönti a fákat, hanem megfelelő nagyságúra szabdalja és rakja is. • A miniszter vezetésével tanácskoznak a vezérigazgatók. • A házgyár komplettációs üzemében. (Tóth Sándor felvételei.) Tegnap Kecskeméten, a Bács Megyei Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója, Dörner Henrik volt a házigazdája annak az értekezletnek, amelyet Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter tartott a házgyárral rendelkező építőipari vállalatok vezérigazgatói részére. A tanácskozás fontosságára való tekintettel a miniszterrel együtt jött Szilágyi Lajos miniszterhelyettes, és Bársony János, a minisztérium építőipari • főosztályának vezetője is. Az ország nagy lakásépítő vállalatainak vezetői beszámoltak a vállalatok műszaki és gazdasági együttműködésének tapasztalatairól, majd arról tárgyaltak, hogyan lehet ezt az együttműködést' továbbfejleszteni, még hatékonyabbá tenni. A műszaki fejlesztés területén négy fő témára helyezték a fő súlyt a megbeszélésen. Ezek: a házgyárfejlesztés, a termék- fejlesztés, a gyártástechnológia- fejlesztés. valamint az üzem- és munkaszervezés. Ezen a területen a főbb együttműködési lehetőségek: társulás a házgyári tartalékalkatrészek, gépek beszerzésére. A BÁCSÉP készletezi például a betongyári tartozékokat; középtávú féltársulások házgyári sablonok előállítására; munkamegosztás egyes speciális sablonok tervezésében. A fürdőszoba térelemek sablonjainak például a 43-as ÁÉV, a loggia sablonjainak a BÁCSÉP lenne a gazdája. A miniszter a tanácskozáson elhangzottakat összefoglalva hangsúlyozta, hogy a házgyárak a lakosság igényeit akkor lesznek képesek magasabb színvonalon kielégíteni, ha rendszeressé válik a tapasztalatcsere nemcsak a házgyárakkal rendelkező vállalatok vezérigazgatói, hanem a műszakiak, üzemvezetők, meósok stb. között is. Az értekezlet után a résztvevők megtekintették a kecskeméti házgyárat. N. O. Befejezte látogatását a testvéri Krím tanácsi küldöttsége Bács-Kiskun megyei látogatásának utolsó napjához érkezett tegnap a Krím területi tanácsi delegáció. Az egyhetes tapasztaláig jűj tő programsorozat után a vendégek tegnap délelőtt zárómegbeszélést tartottak dr. Gajdó- c&i Istvánnal, a megyei tanács elnökével, Terbe Dezsővel, a megyei pártbizottság titkárával, valamint a megyei tanács vezető tisztségviselőivel. Ennek során T. N. Csemodurov a Krím terület tanácselnöke ösz- szégezte a testvérmegyei külJ döttség Bács-Kiskunban szerzett benyomásait, élményeit, tapasztalatait. Köszönetét mondott azért a szívélyes fogadtatásért, a tájékoztatásért, amelyben megyei tartózkodása során mindenütt része volt a küldöttségnek. Majd a többi között a következőket mondta: — Aki kilenc év után látogat Bács-Kiskunba, annak különösen érzékletesek a bekövetkezett változások mind a megye gazdaságában, mind kultúrájában. Amerre csak jártunk, mindenütt észrevétették magukat azok a nagyszerű eredmények, amelyeket a IV. ötéves tervidőszakban, s a legutóbbi három évben alkottak a megye dolgozói. Ha Kecskemétet említem, kilenc évvel ezelőtt a Leninváros volt az új és korszerű. Most azonban a Széchenyi- váios képviseli a még korszerűbbet, jelzi az előrehaladást. Ugyanígy említhetem Kecskemét központját, a megyei pártbizottság és a megyei tanács székházát, a Megyei Művelődési Központot, a Tudomány és Technika Házát. Mind nagyszerű, az építészmérnököket dicsérő létesítmény. Kicsit irigykedünk is, mert Szimfero- polban immár négy éve gondolkozunk a technika háza létrehozásáról, s sajnos azonban még nem tudtuk összehozni rá az eszközöket. Amerre jártunk, helyi tanácsoknál, mezőgazdasági, ipari üzemekben, sok emberrel találkoztunk, beszélgettünk. Betértünk az üzletekbe is, s mindenütt éreztük a megye energikus, alkotó életét, a jó közhangulatot. A továbbiakban, ugyancsak a korábbi tapasztalataira utalva, így vélekedett a küldöttség vezetője: — Érdekelt a tanácsok munkájának szervezési oldala. S elmondhatom, igen kedvező benyomásokat szereztem, tapasztalataink rendkívül jók. Nem tudtunk olyan részletkérdést feltenni, hogy a legkisebb mozzánatra kitérően is kimerítő válasz nélkül maradtunk' volna. — A gyermekintézményekről szólva, jóleső volt tapasztalni á kis állampolgárokkal való törődésre jutó nagy figyelmet. Nem tudom, véletlen-e, hogy Magyar- országon Kecskeméten, nálunk, a Szovjetunióban pedig a Krím- területen jut ilyen figyelem a gyermekekre. A tapasztalatok összegezéseként elmondta T. N. Csemodurov, hogy a látogatás gazdagította a küldöttséget, a szerzett tapasztalatokat tanulmányozzák otthon, s bizonyára gyümölcsözőn hasznosítják munkájukban. Egyben indítványt tett a kapcsolatok további bővítésére. Ezt követően dr. Gajdócsi István tett néhány javaslatot a két tanács közötti kapcsolatok szélesítésére, így a különböző tanácsi vállalatok és intézmények dolgozóinak tapasztalatcsere-lehetőségére. Az ezekről való konkrét megállapodásra az illetékes testületek döntése után kerül sor. A testvéri Krím tanácsi küldöttségének tagjai búcsúzéban Bács-Kiskun megyétől megtekintették a lajosmizsei Tanyacsárdát, majd az esti órákban Budapestről hazautaztak. P. I. Az Országos Erdészeti Egyesület Kecskeméti Csoportja, valamint az Erdészeti Tudományos Intézet Duna—Tisza közi Kísérleti Állomásának közös szervezésében tudományos ülésszakot tartottak a műszaki hónap keretében. Dr. Walter Ferenc, a kísérleti állomás igazgatója bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az erdészeti kutató munkát a párt tudománypolitikai irányelveinek szellemében végzik. A tanácskozásnak az a feladata, hogy az utóbbi időben elért eredményekről adjanak tájékoztatást a kutatók. A tudományos ülésszak első előadását dr. Szodfridt István tudományos osztályvezető szerkesztette. Ez az előadás általános összefoglalót adott az erdőgazdálkodás szerepéről, a Duna—Tisza közi homok hasznosításában. Hangsúlyozta, hogy a megyében jelentős, mezőgazdaságilag nem hasznosítható terület van. Ennek célszerű művelésére többek között az erdőtelepítés is megfelelő eszköz. A megye szántóterületeiből — a néhány évvel ezelőtt készített összesítés szerint — csaknem 54 ezer hektár 0—4 aranykorona • értékű, majdnem 58 ezer hektár pedig 4—8 aranykorona értékű terület. A gazdaságos mezőgazdasági hasznosítás küszöbértékét egyes szakemberek négy aranykoronában határozták meg. Ezek a számok önmagukért beszélnék. A homokot egyrészt szőlő- és gyümölcstermesztéssel hasznosítják, ezek a kultúrák belterjes művelést kívánnak, ami viszont a munkaerő-gazdálkodásra van kihatással. Célszerű tehát, ha a belterjes kultúrák mellett olyan külterjeseket is létesítünk, hogy a munkaerőhelyzetben ne legyen feszültség. Az erdőtelepítés ennek egyik módja. A homokhátság gyenge értékű területeinek hasznosítását erdőműveléssel érdemes megoldani azért is, mert az ország faszükségletének mintegy 40 százalékát külföldről kell behozni. Ez külkereskedelmünkre rendkívül nagy terhet ró. Az importfa túlnyomó része fenyő, ennélfogva ez utóbbi nagyobb arányú telepítése fagazdasági mérlegünk szempontjából is előnyös lehet. A Homokhátságon jelentős erdősítések történtek az utóbbi évtizedben. Ismeretes, hogy a megye erdőterületeinek aránya a felszabadulás előtt 6 és fél százalék volt, ami jelenleg ennek több, mint kétszerese. Az erdő- gazdálkodás tehát a homok komplex hasznosításában fontos és jelentős szerepet tölt be, nem elhanyagolható ágazatot képvisel, ezért fontosságához mért elbírálást igényel. Ezután dr. Papp László tudományos tanácsadó előadása következett. Ennek témája a nemesített akácklónok elszaporítá- sáról szólt. Kísérletei a világon egyedülállóak, és ha számításba vesszük azt, hogy hazánk Európa országai között Vezető helyen áll az akácerdők arányában, akkor különösen figyelemreméltóak az eredmények. Ennek a fafajnak jelentősége az utóbbi évtizedben megnőtt. Az új szőlőtelepítések, valamint a régiek felújítása során támberendezésnek alkalmazzák, megfelelő eljárással kiváló bútorfát lehet nyerni belőle, ezenkívül az akácméz exportálása évente sok millió forintértékű devizát jelent az országnak. Ezért dr. Papp László kísérleteit, amelyekkel megoldotta a szaporítóanyag gyors előállítását, nem lehet eléggé értékelni. A nemesítő munka csaknem két évtizedes múltra tekint vissza. Az első eredmény 1974-ben jelentkezett, amikor három fajtaváltozat előzetes állami elismerésben részesült. További feladat ezek el- szaporítása. A kutató részletesen ismertette ez utóbbi legkorszerűbb módszereit és elmondta, hogy 1977-ben a nemesített akácklónok üzemi elszaporítására tervet készítettek. Végül előadás hangzott el, többek között a nyárültetvényekkel kapcsolatos kísérletekről, a gépesítési eredményekről, erdőművelési technológiákról, vegyszeres gyomirtásról, különböző rovar- fertőzésekről. A tanácskozás azt bizonyította, hogy az Erdészeti Tudományos Intézet Duna—Tisza közi Kísérleti Állomásán figyelemreméltó munka folyik, amelynek publikálása eléggé elhanyagolt. Számos olyan eredményről esett szó, amejy nemcsak a megyében, hazánkban, hanem külföldön is figyelmet kelthet. K. S. Nyelvtanfolyamok „Felül kell vizsgálni a nyelvoktatás rendszerét annak érdekében, hogy az lehetővé tegye a széles társadalmi rétegek által gyorsan elsajátítható szerényebb nyelvismeret megszerzését, ugyanakkor biztosítsa a képzés magas színvonalát azok számára, akik nyelvismeretüket hivatásszerűen kívánják alkalmazni... Segítséget kell nyújtani a társadalmi szervezetek — elsődlegesen a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság — nyelvoktatási tevékenységének megerősítéséhez.” A Minisztertanács idézett határozata abból a kedvezőtlen helyzetképből fakadt, amelyet hazánkban az idegen nyelveket ismerő felnőttek felmérői rajzolhatnának meg — ha létezne ilyen jellegű vizsgálódás egyáltalán. Am akárhogyan is festene a végeredmény, az bizonyos: nincsenek könnyű helyzetben a fővárosban — vidéken még kevésbé — azok, akik az iskolai tanulmányok hiányainak pótlására oroszul, angolul, franciául, vagy németül kívánnak megtanulni. Ugyanezen okok következményeként fő a fejük egyre nagyobb számban a vállalati vezetőknek is, amikor külföldi gazdasági partnereik képviselőit kell fogadniuk, és idegen nyelven beszélő munkatársakra lenne szükség. Avagy informálódni szeretnének külföldi prospektusokból, műszaki leírásokból, vagy mert ez is egyre gyakoribb: szakmunkásbkat, művezetőket, technikusokat kellene külországba küldeniük magyar gyártmányok összeszerelésére, átadására. Hiszen nincsen annyi tolmács idehaza, hogy minden hazánkfiát kü- lön-külön kísérgethetné, hogy a plusz költségeket ne is említsük. Más szóval: egyre nő a mindennapi gazdasági élet által támasztott kereslet az idegen nyelveken érteni, beszélni tudó szakemberek iránt. Ezzel szemben nézzük a tényeket: ma• Kecskeméten a különböző „hivatalosnak” tekinthető tanfolyamokon mindössze ötszáz felnőtt ember kísérletezik a nyelvtanulással. Az összlakosság alig fél százaléka. \ Kísérletezik, mondtuk, hiszen ez a tanfolyamokra tavaly ősszel beiratkozottak száma. A reális helyzethez viszont az is hozzátartozik, hogy minden három vállalkozó szándékú közül kettő időnek előtte abbahagyja a tanulást. A TIT-tanfolyamok tapasztalatai azt mutatják, hogy három kezdő csoportból már csak két középső osztályra való hallgató marad, de közülük is már csupán egyetlen haladó csoportot lehet szervezni. A kecskeméti nyelvtanfolyamok hatékonyságának másik jellemzője: hivatalos állami nyelvvizsgára előkészítő kurzust már jó néhány éve nem tudtak indítani. A kérdés tehát továbbra is nyitott marad: népgazdaságilag menynyire hasznosítható az idegen nyelvek iskolán kívüli oktatása? Az okok és okozatok bonyolult láncolata messzire vezet. Attól a ténytől kezdve, hogy nincs elegendő számú nyelvtanár a városban, de a megyében sem. Pontosabban olyan, aki a szokásos „magán óradíjnál” húsz-harminc százalékkal kevesebbért is haj- fa landó húsz-harminc fős csoportokat oktatni. A felsorolás folytatható a korszerű audiovizuális szemléltető anyagok és nyelvi laboratóriumok hiányával, és a konkrét vállalati érdekeltség rendszerével. Hiszen alig néhány üzem tesz valamit annak érdekében, hogy dolgozói között akadjanak világnyelveket értők és beszélők. Ha mást nein, szervezzen házi tanfolyamot, mint teszik ezt a BÁCSEP-nél, a Szőlészeti Kutatóintézetben, a Gyógyszertári Központban, vagy a MEZÖGÉP-nél. Pedig ha a gazdasági külkapcsolato- kat nézzük, kívülük még más, jelentős külföldi érdekeltségekkel bíró vállalatra is akadnánk. A megoldási javaslat természetesen ez esetben sem több egy „frázisnál”: szemléletváltozásra van szükség. Kezdve azokkal a vállalatokkal, termelőszövetkezetekkel, amelyek „használói” a nyelvi szakértelemnek, illetve meg is tudják fizetni az „előállítás” költségeit. Ügy hisszük, érdeklődésben nincs hiány. De az esetben lenne pénz a tanárok érdekeltté tételére, s mindazon eszköz, helyiség, berendezés megvásárlására, amelyek ma már elengedhetetlenek az idegen nyelvek hatékony, korszerű oktatására. Hogy ne csak ötszázan vállalkozzanak a nyelvtanulásra. P. M.
